Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-26 / 175. szám

1986. július 86., szombat o O'TT TT AtAi TXyVä.TTT" SZl-JLrfOFOLDUNK Helységneveink nyomában Kardoskút A település neve feltételezhetően egy Kardos nevű gazda gulyájának a kútjával kapcsola­tos. A községet 1984. január 1-én 897-en lakták Fotó: szőke Margit A Kárpát-medence ásványai űz ország legszebb gyűjteménye Siófokon Hazai tájakon Egy élő tájház Baranyában Lángossütcs a dobszai tájházban- (Fotó: Tóth László íelv.— KS) Siófok belvárosában egy magyar—német nyelvű pla­kátot böngészek. „A Kárpát­medence ásványai. Magánki­állítás. Kálmán Imre sétány 10.” Egy útbaigazítás, és már­is eljutok a történelmi mi- liőjű utca egyik házának alagsorába. Az ajtóban szőke fiatalember fogad: a tulaj­donos, Kövecses-Varga La­jos. Kérésünkre szívesen vál­lalkozik arra, hogy beszéljen kiállított anyagáról, különle­ges gyűjtőszenvedélyéről. — Közelebbről mely terü­letek lelőhelyeit foglalja ma­gába a Kárpát-medence meg­jelölés? — Egy teremben Magyar- ország és Szlovákia, három teremben pedig Erdély anya­ga kapott helyet. — Mióta foglalkozik ás­ványgyűjtéssel ? — Egy kis bakonyi falu­ban töltöttem a gyerekko­rom, ahol kirándulásaink, csavargásaink alkalmával „Szent László-pénzeket” (nummulites) gyűjtöttünk. Hát így kezdődött. Később e csavargások egyre inkább szenvedélyes gyűjtőutakká váltak. — Hány darabból áll és milyen jellegű a gyűjte­mény? — Mintegy 3000 ásványból és 500 ősmaradványból, me­lyek nagyrészt hidrotermális (vulkanikus), kisebb részben üledékes és magmás erede­tűek. — A vitrinfeliratokról lá­tom, hogy nemcsak a Kár­pát-medencére korlátozódik az anyag. — Igen. Bemutató jelleg­gel találhatók még afrikai (marokkói, tsumebi, zairei, tanzániai), ázsiai (szovjet­unióbeli. kínai, indiai), ame­rikai (USA-beli, mexikói, pe­rui, chilei), ausztráliai (tas- mániai) darabok is. — Vannak olyan ritkasá­gok, melyek nemcsak az esz­tétikumot kereső nagyközön­ség, hanem a szakemberek érdeklődésére is számot tart­hatnak? — Igen. Láthatóak egé­szen különleges, ritkán elő­forduló egyedi és társulásos megjelenési formációk is. S már vezet is kísérőm a vitrinek előtt, mutatja a leg­különbözőbb alakzatokban, színekben pompázó, változa­tosabbnál változatosabb ás­ványokat. Sokszor a Modern Művészetek Múzeumában ér­zem magam, másutt meg mintha egy elegáns ékszer­üzlet portálja kápráztatna el. Láthatunk Felsőbányáról (Románia) alapkőzeten fenn nőtt 3-4 cm hosszúságú wolf- ramit-, prazem-, realgárzár- ványos barit-, scheelit, barit- jamesonit-, kalciton-, fluorit- kristályokat és a szulfitsók számtalan fajtáit. Kapnikbá- nyáról (Románia) kalcitvál- tozatok tömkelegé, víztiszta gipszkristályok, 3 cm élhosz- szúságú tetraedrit, rodokori- ton fenn nőtt wolframit, bournonit, wawellit. Vaskő­ről (Románia) dezmin, diop- szid, epidot, grosszulár, lud- vigit, fürtös kalcedon, mala­chit, covellin . . . Egy ritka szép darabnál megállók. — Dolomiton sziderit kal- citgömbökkel — mondja a házigazda. — 1985-ben el­nyerte a „Legszebb külföldi ásvány” címet, maga a gyűj­temény pedig 1986-ban a „Legszebb magyarországi gyűjtemény” oklevelet kapta a bel- és külföldi gyűjtők évente megrendezett miskol­ci találkozóján. A magyarországi teremben is vannak ritkaságok: kétge- nerációs kalcit pirithintéssel (olyan szép, hogy így, nyers állapotban is nyakékként le­hetne használni), ametiszt dolomithintéssel, wurzit-, azuritkristály-csoportok Gyöngyösoroszibó) és Ruda- bányáról. Stílusos dekorációként né­hány bányászati emléktár­gyat is találunk a vitrineken. A látogató még ásványt is vihet haza ajándékba, egy vitrint kimondottan erre a célra rendeztek be. Nemcsak természetes állapotukban, ha­nem ékszerész által meg­munkáltán is kaphatók, szí­nes felvételekkel együtt. Az országjáró turista is betér­het, mert a Tájak, korok, múzeumok pecsételőhelye is a kiállítóterem. — Nem lehet valami ve­szélytelen vállalkozás a gyűj­tőmunka — mondom, s lelki szemeim előtt ott látom a ku­tatót, amint egy gyér világú zseblámpa fényénél egyedül botladozik a sötét, hideg, nyirkos, csúszós bányavágat­ban, hogy egy-egy sziklaüreg­re leljen, ahol az ásvány­kristályok találhatók. — Valóban — bólint a ku­tató —, sokszor csak hegy­mászó-felszerelés birtokában tudok lejutni a meredek szik­lafalú helyekre. S ha talál­tam üreget, annak keskeny járatát is ki kell vésni. Volt már úgy, hogy többórai kín­lódás után föl kellett ad­nom, mert nem bírtam any- nyira kibővíteni a járatot, hogy hozzájussak a képződ­ményekhez. — Viszonylag kevesek hob­bija az ásványgyűjtés, ho­gyan hidalják át az elszige­telődést? — Épp mert kevesen va­gyunk, ismerjük egymást, s jók a személyes kapcsolatok. Van egy folyóiratunk is, amelyet egy éve indított el az ELTE ásványtani tanszé­ke. Az Ásványgyűjtő Figyelő negyedévenként jelenik meg ezer körüli példányszámban. Ezenkívül a TÁTRI (Tavaszi Ásványgyűjtő Rendező Iro­da) minden évben megren­dezi Miskolcon a Nehézipari Műszaki Egyetemen az ás­ványgyűjtők találkozóját, ahol magyarok és a világ minden tájáról érkező kül­földiek adnak-vesznek, cse­rélnek. Szép, ritka és nemes szen­vedély, amelynek Kövecses- Varga Lajos hódol. Ma az országban összesen csak négy védett és ezen belül két kiállított magángyűjtemény van. (A másik Fertődön lát­ható.) A származási helyeket és a képződési jellegeket te­kintve egyedülállóan értékes anyagról van itt szó. A sok­sok más program mellett — ami a turistákat ilyen szezo­nális időszakban a Balaton körül várja — ne szalasszuk el e nem mindennapi látnivaló megtekintését sem! Ritka él­ményekkel gazdagodhatunk. Szabó Gábor Szakmai körökben eldön­tetlen a vita: skanzenben kell-e bemutatni a népi épí­tészet régi szép emlékeit, vagy a helyszínen őrizzék meg a házat és a berende­zését. Az előbbi megoldás hí­vei — nem ok nélkül — azt hozzák fel a táj ház ellen, hogy újjáépíteni, berendezni viszonylag könnyű, működ­tetni — őrizni, karbantartani és a közönségnek bemutatni — sokkal nehezebb. A sok tájház között (amelyek több­sége napi egy-két órát tart nyitva a ritkán arra vetődő néhány vendég kedvéért) ezért érdemelnek különös fi­gyelmet azok, amelyeknek gazdája feladatot talált, fa­lai között élet folyik: hasz­nálják szobáit, bútorait, egy­kori lakóinak szerszámait. Ilyen a Baranya megyei Dobszán tavaly megnyílt táj- ház. * * * Dobsza ezerlelkes falu a 6. számú főközlekedési út mellett, Szigetvártól tíz ki­lométerre. Tizenegv település tanácsi központja: a tízszer tíz kilométeres területen 2600 ember él. 1977-ben általá­nos nevelési központ alakult itt: nem annyira az intézmé­nyeket összevonó divathul­lám következményeként, mint inkább szükségből, mert a környező száz, két­száz lakosú kis falvak isko­lái megszűntek, a klubok, művelődési házak használ­hatatlanokká váltak, és a legnagyobb, a dobszai iskola lett mindenféle kulturális esemény színhelye. Meg azért is, mert érdemes volt akkor a komplex intézmé­nyekre irányuló nagyobb fi­gyelem és támogatás szelét befogni a vitorlákba. Ma a dobszai ÁNK egyesíti ma­gában az iskolát, óvodát, napközit, könyvtárat és mű­velődési házat: a 330 gyerek­kel 31 pedagógus és népmű­velő foglalkozik. — Körzetünk kis falvai az utak, a közlekedés, a bolti ellátás miatt hátrányos hely­zetűek, a lakosság húsz szá­zaléka, a gyerekek harminc százaléka cigány, és sokan élnek az élet perifériáján — mondja Kolics Pál pedagó­gus, a nevelési központ igaz­gatója. — Az iskolának alap­vető funkciók fejlesztésére, pótlására is be kellett ren­dezkednie. Minden olyan programba bekapcsolódunk, minden olyan anyagi forrást megpályázunk, amelyik ezt segítheti. Most éppen a So­A műemlékvédelem leg­nagyobb Békés megyei me­cénásának a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátnak a kezelésében van és üzemi étkezdeként működik a me­zőhegyesi Csikós csárda. Az épületet 1800 körül emelték, itt szálltak meg azok a csi­ros-alapítvány támogatásával a halmozottan hátrányos helyzetű családok gondozásá­val foglalkozik pedagógusból, orvosból, pszichológusból ál­ló csoportunk. A ne­velési központnak saját húsz személyes autóbusza van, amely reggel és délután a gyerekeket hozza, viszi az iskolába azokból a falvak­ból, ahova a Volán járatai nem érnek el: a kis busz Volán-tarifáért külön fuvart is vállal bárkinek, délben pedig negyven idős ember­nek hordja szét az ebédet az ÁNK étterméből. Az étte­rem lakodalom céljára kibé­relhető konyhával, étkészlet­tel és szakáccsal. Két éve avatták a tornatermet, amely a helyi sportkörnek is ott­hont ad. Jövőre technikai részleg épül, és itt vállalják majd például az ablaküve­gezést, mert nincs ilyen ipa­ros a körzetben. Gyermek­klub, ifjúsági klub, idősek klubja működik a művelő­dési házban, a könyvtárban. Tavaly százan jártak a ka­ratetanfolyamra, hatvan fel­nőtt és hatvan gyerek tanul­ta meg a Commodore—16 ke­zelését, jövőre számítógépes operátor-tanfolyamot szer­veznek. Húsz éve nem volt társastánctanfolyám: most tolongnak a tizenévesek. A pedagógusok többsége hely­ben lakik — ez segíti az ok­tatást is, az esti, hét végi közművelődést is. A helyi kezdeményezések, a lokálpatriotizmus kapcsol­ja össze a táj házat is a ne­velési központtal. A 14 mé­ter hosszú talpas házat 1853- ban építették, a Baranya Megyei Tanács 1973-ban vá­sárolta meg utolsó lakójától kosok, akik a hadsereg ré­szére vásárolt lovakat haj­tották, illetve azok a hajtők, akik a marhacsordákat ve­zették új rendeltetési he­lyére, de mulatóhelyül is szolgált a mezőhegyesi csi­kósok számára. Helyreállítá­sa során a tornácívek ki­a kontyos oromfalú, faragott oszlopokkal díszített házat, a melléképületekkel együtt. A Janus Pannonius Múzeum helyreállíttatta és berendezte, aztán kezelésbe átadta a ne­velési központnak: az ünne­pélyes megnyitó 1985 októ­berében volt. Egy helybeli asszony látva, hogy az építő­munkások nem jól vakolják a falat, megmutatta, hogyan kell sározni, meszelni az ilyen régi házat. A megnyi­tó után ő lett a gondnok: nyitva tart, takarít, fogadja a kutatókat (az épületegyüt­tes tudományos szempontból igen jelentős), és kalauzolja a növekvő számban érkező turistákat, lángost, házi ke­nyeret süt a ház kemencéjé­ben. A ház eltartja önmagát. A lakószoba az utolsó tu­lajdonos bútorait mutatja be, a hátsó a helybeli honisme­reti szakkör otthona: hétfőn­ként itt gyűlnek össze azok az idősebb dobszaiak, akik még emlékeznek a régi dűlő­nevekre, dalokra, táncokra. A ssakkör vezetője az a pe­dagógus, aki a népi gyer­mekjátékokat gyűjti, és va­sárnaponként táncházat szer­vez az udvaron és a pajtá­ban. Ez a pajta az istálló és a szerszámoskamra mellett igazi szenzáció: néprajzi szempontból ritkaság, köz- művelődési szempontból új­donság. Ácsolt színpadán né­pi játékokat, népszínműveket mutattak be a helybeli és vendégegyüttesek, a megnyi­tó óta többször is. A Bara­nya megyei amatőr színját­szók bemutatórendszerébe pedig új szó, új színhely ke­rült: Pajtaszínház, Dobsza, Fő utca 68. szabadításával, karakteres berendezéssel tovább 'szol­gálhatja az üzemi étkezést, a korhűen helyreállított épü­let alkalmas lehet nagyobb vendégcsoportok fogadására is, hiszen ez a legnagyobb Békés megyei csárdaépület. B-M. K. Fetó: Gál Edit G. T. A mezőhegyesi Csikós csárda

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom