Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-26 / 175. szám
1986. július 26., szombat o Hódít a Nucleoriza Egy csokor a szépen fejlett állományból Fotó: Szőke Margit Legyünk jobban Békés megyeiek A világ rizstermelése évente 2,7 százalékkal. nő — jelezték az 1980-as, évtized elején a FAO szakemberei. Ám a világpiaci árak 1984- ről 1985-re több mint 13 százalékkal zuhantak. A világkereskedelem visszaesett, mert egyre több ország válik önellátóvá, ugyanakkor csökken — a fogyasztási szükségletek emelkedése ellenére is — a fizetőképes országok száma. Ázsiában csupán 1985-ben 16 százalékkal kevesebbet vásároltak, mint a korábbi esztendőben. A nagy túlkínálat, a piacokért folyó harc is „jó” feltételeket teremtett a nyomott árak kialakulásához. Az idei kilátások: a fejlődő országokban a termelésvisszafogó intézkedések hatására n termelés 7 százalékkal csökken. Ezzel együtt is úgy ítélik meg a hozzáértők, nem alaptalan az évtized elején rajzolt prognózis: 1990-re — az 1980-ban termelt 396 millió tonnához képest — eléri a világ rizstermelése az 517 millió tonnát. Hazai válság Hazai rizstermelési válságról az 1970-es évtized közepén beszéltünk. Akkor 0,8 tonna termett egy hektáron. Ilyen országos átlaggal nem volt sok remény arra, hogy feléled az ágazat. Hogy mégis újraéledt, annak egyik oka éppen abban keresendő, hogy a világpiaci tendenciáktól — amiben csak lehet és érdemes — függetlenítsük saját népgazdaságunkat. Békés megyében a Csárdaszállási Petőfi Tsz akkori elnöke. Schupkégel Sándor tartotta a lelket a szakemberekben, nem adta fel, küzdött azért, hogy megmaradjon a rizs a termelési sorban. Űj fajták létrejöttét szorgalmazta, új művelési technológiákat kutatott fel, s az első eredmények lassan megszülettek. Az V. ötéves tervben folyamatosan nőtt a hazai termésátlag, a VI. ötéves tervben már hektáronként három tonna feletti hozamokat takarítottak be évről évre a gazdaságok. Ez győzte meg a gazdasági szakembereket arról, jó növény a rizs. — Olyan ez a növény, mint egy gyerek állandóan dédelgetni kell, és akkor meghálálja a gondoskodást — mondja a rizsről Kurilla Olivér, a Csárdaszállási Petőfi Tsz növénytermesztési főágazatvezetője. A VI. ötéves terv első évében kiugró eredményt produkált, hektáronként 4,5 tonna hozamot adott. Az idén hasonló esélyekre van kilátás. Pótolhatja a hiányokat Sokat várnak a szakemberek a rizstől, hogy pótolja az idén a közepes hozamú gabonák miatti bevételhiányokat. S nemcsak Csárda- szálláson bíznak a vízi kultúrában. Megyeszerte szépek az állományok, kedvezett az időjárás is a növénynek, de nem nyertek még csatát a mezőgazdászok. Hátra van a bugahányás, az augusztus eleji virágzás, s majd szeptember közepén arathatnak, s számolhatnak a rizstermelő gazdaságok. — S az 1981-eshez hasonló termésátlagokkal, vagy a kiugró hozamokkal elérhető, hogy a hazai, személyenkénti 3,5 kilogrammos rizsfogyasztás, esetleg már az idén hazai termelésből fedezhető legyen — véleke- dig Püski Lajos, a Csárdaszállási Petőfi Tsz elnöke. A tavalyi termelésből ugyanis a fogyasztás mindössze 71 százalékát elégíthettük ki, ennyit termeltek a hazai mezőgazdasági üzemek, a többi kínai importáruból származott. Lényegében öt megyében: Heves, Csongrád, Szolnok, Hajdú- Bihar és Békés megyében termelték meg a hazai szükségletek csaknem kétharmadát, összesen csaknem 11 ezer 100 hektÄton. A teljes önellátáshoz nem csupán a termőterületeket kell növelni, hanem az egységnyi hozamokat is. Vetőmag Csárdaszállásról Világszerte erre törekszenek. A többlettermelés fő forrása a minimális terület- növekedés — világviszonylatban évi egy százalék. Mellette a legfontosabb a jobb területkihasználás. A világ tendenciái egybeesnek hazai törekvéseink- kal. Itthon ugyanis a termőterületeket az elkövetkező öt esztendő alatt a jelenlegi 11 ezer 100 hektárról 13 500-14 000 hektárra szeretnék növelni. Ebből alig 'ezer hektárt tesz ki az új telepítés, a többit a termő- területek felújításával állítják termelésbe. A hozamokat a VI. ötéves tervben elért átlagos 3,27 tonnáról 3,8 tonnára szeretnék, jobb agrotechnikával, emelni. Ehhez elengedhetetlenek azok az ösztönzési formák, amelyek jó termelési feltételeket teremtenek. Támogatják az új telepek kialakítását, felhalmozási adókedvezményben részesülhetnek a mezőgazdasági üzemek. Ugyanis csak ilyen körülményekkel érhető el, hogy az évtized végére jelzett évi 4 kilogrammos fogyasztás hazai termelésből egészében kielégíthető legyen. Ennek alapfeltétele az az üzemi megítélés: foglalkozni kell az árunövény termesztése mellett a vetőmagelőállítással, az összehasonlító fajtakísérletekkel. Csárdaszálláson a Nucleoriza vetőmagját a háztájiban termesztik évek óta minőségi kifogások nélkül. Ebben a tsz-ben mintegy 5 ezer hektárra való magvat termesztenek, és évek óta megfigyelik a termelés során, hogyan vizsgáznak a fajtajelöltek, a már elismert fajták. — Az a legnehezebb a rizstermesztésben — foglalja csokorba gondjait a növénytermesztő szakember, Kurilla Olivér —, hogy a lassan növekvő hozamokkal szemben takarékosan bánjunk a költségforintokkal. Amire egyébként egy ilyen sok gondoskodást igénylő növény, mint a rizs, meg is tanítja a szakembereket. A növényvédő szerek optimális adagolása mellett nincs sok lehetőség a megtakarításra, a vízdíj meg maga egymillió forint. Ezzel azért lehet gazdálkodni, ha az árasztó vizet a legjobban adagolom. A rizs a termésben meghálálja a gondos talaj-előkészítést, a talajművelést, s az okszerű műtrágyázás is értékes forintokat hoz a közös asztalára. Számadó Julianna Félév a vaskohászatban A Magyar Vas- és Acélipari Egyesüléshez tartozó vaskohászati vállalatok első félévi termelési és értékesítési eredményei meghaladják a múlt év azonos időszakáét. 1986 első hat hónapjában több mint egymillió tonna nyersvasat állítottak elő, ami 4 százalékkal több mint tavaly ilyenkor volt. Acélból 1,8 millió tonna készült, ez 8 százalékkal haladja meg az 1985 első félévi termelést. Kohászati késztermékekből 5 százalékkal állítottak elő többet mint tavaly fél év alatt, vagyis1 kétmilló tonnát. Ezen belül legtöbbet hengerelt termékekből, rúd- idomáruból és lemezáruból készítettek. Szinten maradt a termelés feldolgozott kohászati termékekből. A termelési eredményekhez igazodott az értékesítés. Rúdidomcikkekből 43 ezer tonnával, lemezáruból 34 ezer tonnával, melegen hengerelt csövekből pedig 3 ezer tonnával szállítottak többet, mint egy évvel korábban, elsősorban a belföldi feldolgozóipar számára, valamint a szocialista piacra. A konvertibilis piacokra mennyiségileg öt százalékkal kevesebbet exportáltak mint az előző év azonos időszakában, bevételük azonban nyolc százalékkal nagyobb volt, s csaknem száztízmillió forintot tett ki. I lsőnek reagált egy héttel ezelőtt a fenti cím I alatt megjelent írásunkra Márton Pál, a Békéscsabai Hűtőház igazgatója. Elmondta, tény, hogy a békéscsabai körzetből kiszorult a hűtőházi céltermesztés egy része. Az is tény, hogy több exportra és belföldre irányuló élelmiszer-alapanyagot megyén kívüli gazdaságokban kénytelenek megtermeltetni. Nem jószántukból mennek salátás uborkáért a Nyírségbe, vöröshagymáért Szolnok és Győr megyébe, hanem „muszájból”, mert a hűtői par termelési feladatát, a felvállalt exportkötelezettségek teljesítését számára megfogalmazták. Hangsúlyozta, annak örülne igazán, ha a megye szövetkezetei vállalkoznának a hűtőházi export nyersanyagának biztosítására. Az általuk kialakított felvásárlási árak általában elérik, sőt bizonyos cikkeknél meghaladják az országos ipari átlagot. Árpolitikájukat az igényes külföldi piachoz igazították, a kifizetett összegért a szerződésben meghatározott minőséget követelik. Külföldnek Magyarországtól csak jó minőségű árura van szüksége, mert ilyen a piac, a hűtőház csak kiváló minőségű nyersanyagot hajlandó átvenni, feldolgozni, nyugati eladásra kínálni. A kérdés továbbra is az: élelmiszeripari üzemeink miért vesztettek termőterületet térségükben, miért vándorolnak évről évre újabb és újabb termelési körzetek irányába, amikor itt a kiváló termőhely, a feldolgozó kapacitás, a szakértelem és sok minden más, ami az élelmiszer-termelő ágazat jó prosperálásához szükséges? A kialakult tényekkel szembe kell néznünk, mivel volt idő, amikor a Békés megyei élelmiszer-feldolgozó vállalatok és kereskedelmi szervek különböző intézkedésekkel valósággal megutál- tatták a gazdaságokkal ezt az ágazatot. Az üzemi vezetésben mára kialakult valamiféle fenntartás velük szemben. Tehát mindaz, ami történt, ami van, nem gyö- kértelen. Ez a valamiből keletkezett, és ennek a valaminek a feloldására nem sok történt. A termelőegységek a jó együttműködésekben nem a hasznukat keresték vagy keresik, hanem azt kutatták vagy kutatják, hogy az ipar miben és hol akarja érdekeikben megsérteni őket. Nagyon nehéz megfordítani a szelet, amely ma még mindig keményen dagasztja az évekkel ezelőtt felvont vitorlát. De végtére is gazdasági és anyagi céljaink érdekében meg kell fordítani a megye hajóját, hogy jó irányba folytassuk utunkat tovább. Nem lehet vitás, hogy ebben az irányban az első lépést a termeltetőnek, vagyis az élelmiszeripari vállalat vezetésének kell megtennie olyan ajánlataival, melyre a mai közgazdasági környezetben a termelők zöme felfigyel. Igen, az iparnak kell kezdeményeznie, megmondva a közvéleménynek, mire van szüksége piaci lehetőségeinek kihasználására, de azt is, hogy a szó- an forgó termékért mennyit tud fizetni. A többi a közgazdász, a legnagyobb közgazdász, a termelő dolga: felzárkózik-e, vagy távol marad a kérés teljesítésétől. Ha számára kedvező ajánlatot kap, beáll a sorba és türelmesen várja, míg szóba állnak vele. De ha jó minőségű árujára fitymáló megjegyzéseket tesz az átvevő, jaj a következő évi termelésszervezésnek. Most, hogy egy sorozat beszélgetésen túl vagyok, a Legyünk jobban Békés megyeiek cikk kapcsán, elmondhatom tapasztalataim legfőbb jellemzőjét: az árutermelő embernek lelke van, és ha az átvevő modortala- nul ezt sérti, súlyosabb sebet ejt rajta, mintha 10, 20 fillérrel leértékeli áruját. Változott a paraszti világ, a termelői mentalitás, 40 év csak nagy idő, egy fél emberöltő. Magam publikációra keresem azokat a lehetőségeket, amikor valamelyik Békés megyei vállalat az országos átlagnál többet fizet a Békés megyei tsz-ek és állami gazdaságok, kistermelők feldolgozásra váró termékeiért. Higgyék el, kevés a fehér holló a megyében. A közvélemény mindig a letisztult tapasztalatokat mérlegeli, s ahol úgy látja, hitelt vesztett céggel áll szemben, attól rö- videbb-hósszabb ideig, amíg újabb bizonyságot nem lát a változásra, elfordul. Nehéz kimondani, de ha a sors úgy hozza, mégis csak szembe kell nézni a valóság legnagyobb kihívásával, az évek óta tapasztalt valós és vélt igazsággal. Nehéz megértetni az emberekkel, hogy 1986-ban más a széljárás, mint volt tíz évvel, vagy öt évvel ezelőtt. De — és ez a lényeg — az ügy érdekében tenni, lépni kell, hogy a megye hátrányos helyzetét tovább ne nehezítsük. Az utóbbi időben sok váltásnak, változásnak lehetünk tanúi. Az élelmiszer-feldolgozó Békés megyei vállalatok is keresik helyüket az országban, önállóságuknál fogva szerepüket, hatásukat Európa és a távolabbi országokba irányuló exportszállításokban. Ma hazánkban csak a belföldi piacról nem lehet megélni. A termelőknek, akárcsak az élelmiszerfeldolgozó vállalatoknak, külpiacra is szüksége van, hiszen a termelés, mind az alapanyag, mind a feldolgozott termék esetében jóval meghaladja a belföldi szükségleteket. Aki termel, számítson arra, hogy termelvé- nyével a legigényesebb piacon is meg kell felelnie. Békés megye gazdasága képes arra, hogy e versenyben részt vegyen, helyezést érjen el, hagyományai révén helyet, jogot szerezzen a további nemes küzdelemhez. Ehhez azonban magunk között nagyobb és több nyitottságra, őszinte, baráti és üzleti együttműködésre, olyan partneri kapcsolatra lenne szükség, amely mentes minden fenntartástól és előítélettől. Volt életünkben egy olyan időszak, amikor ezekkel átitatódott az egész termelői társadalom. De hát életünk végéig erre igazán, nem hivatkozhatunk, ilyen közegben nem élhetünk, hiszen az idő jár felettünk. Az effajta emlékezés gúzsba köti mai lehetőségeink és energiánk jó részét. De kérdezem, kinek lesz ebből haszna? Felelősséggel felül kellene emelkedni ezeken a kishitűség által emelt zátonyokon, és mai lehetőségeinket okosan számba véve dönteni, előrelépni a magunk és a megye javára. ] I rzem, hogy valahol ezen j a tájon kellene keresni ! I a gazdasági megújulás útját azért, hogy a leg- kínálkozóbb, legkézenfekvőbb, hozzánk legközelebb álló falusi megújuláshoz eljussunk. Senki se higgye, hogy Békés megye gazdaságilag elmaradott körzeteiért ipartelepítés céljára, jól menő ipari vállalatok versenyeznek. Ez csak illúzió. A valóság: amit magunkért saját erőből megtehetünk, az visz bennünket igazán előre. És előre itt a megyében gyorsan csak az ide települt, nagyon is jellemző és meghatározó élelmiszeripar nyersanyagbázisának megteremtése vezet. Ehhez többségében megvannak az anyagi, tárgyi és személyi feltételek, ideértve a munkaerőt is. Dupsi Károly Az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalat Konzervüzemébe azonnali belépéssel felvételre keres női munkaerőt-kedvező munkakörülmények-jó kereseti lehetőség, betanulási idő után a dolgozó ügyességétől, munkájától függően kiemelkedő bérezés -vidékiek részére munkásszállítás-gyermekek óvodai elhelyezése, üzemi étkeztetés biztosítása Érdeklődni részletes felvilágosítás végett a vállalat Igazgatási és munkaügyi osztályán lehet. OROSHÁZA, Október 6. u. 8. sz. (Telefon: 4ó|125 mellék)