Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-19 / 169. szám
NÉPÚJSÁG 1986’. július 19., szombat Helységneveink nyomában A település nevének alapja a Kardos családnév. Az örménykúthoz tartozó Kardos-dűlőből alakult — más határrészekkel együtt—1969-ben önálló községgé. Lélekszáma 1984. január 1-én 1113 volt Fató: Homok Ernő Az orosháza-monori csárda fl 200 éves Mezőhegyes műemléki és településképi rehabilitációja Nádfedeles, igazi pusztai épület. A monori tanyaközpontban tanyamúzeum is működik, tehát ismét a népélet egyik fontos központja válhatna élővé, ha a régi épület helyreállítása megtörténne. Jelenleg tanácsi lakások vannak a XVIII. századi épületben. Sem a lakóknak nem jó a műemlékben lakni, sem a műemléknek nem jó, ha-fúrják, faragják a komfort érdekében. Az igen archaikus, kéttraktusos épület belsejében az ivó, a csárdáslak és a kamrák mellett a kocsiszín és az istálló is helyet kapott. Itt ismét néprajzi igényességgel működő csárdát kellene helyreállítani. A forgalom igen nagy, mivel az épület a szeged—debreceni főútvonal mentén áll. így a csárda Orosháza és Békéscsaba között az idegenforgalom fontos láncszeme lehetne. Természetesen itt is építeni kellene egy korszerű konyhaszámyat, és akkor a történeti belső terek a fogyasztás és a vendégszállás helyeivé válhatnak. A Békés megyéi táj szinte érintetlen az ipari ártalmaktól, többek között ezért válhatott természet- és környezetvédelmi mintaterületté. A monori csárda helyreállítása után az érintetlen archaikus hangulat idegenforgalmi tőkévé válhat. B—M. K. Fotó: Gál Edit Mezőhegyes a műemlék- védelem egyik újabb felfedezése. 1784. december 20- án írta alá II. József a Császári és Királyi Állami Ménesbirtok alapító okiratát és megbízta Csekovics József köznemes vértesszázadost az objektum- létrehozásával. A gazdaság területén az első rövid provizórikus időszak után, már 1789-ben reprezentatív építkezésekbe kezdtek. Ekkor épült az emeletes parancsnoki épület (Kozma Ferenc u. 30.), a két 90 méter hosszú, emeletes, tomá- cos tiszti kaszárnya (Kozma Ferenc u. 34.), a földszintes új kaszárnya, a „Pekeráj” nagyméretű sütőüzem. Ezek a munkálatok Jung József pesti építész nevéhez fűződnek. 1795-től, Jung távozása után, a helytartótanács Hild Jánost bízta meg az építészeti feladatokkal. Hild 1811-ben bekövetkezett haláláig gondoskodott Mezőhegyes építészeti arculatának alakulásáról. Művei, az ívpillérsoros homlokzatú racionális szerkezetű és anyagtakarékos, ugyanakkor rendkívül reprezentatív empire épületek. Ö tervezte a központi istállót, a lovardát, a diadalíveket, az öregcsűrt, az ómezőhegyesi igazgatósági épületet, az ívpillérsoros istállókat, amiből kilenc maradt fenn és legreprezentatívabb épületét, a központi magtárt. Valószínű, hogy a hármas sugárút is a városrendezésben jártas Hild János műve. A Hild-korszak után, amely a napóleoni háborúk hadtápszállítási konjunktúrájának volt köszönhető, kisebb reprezentációval ugyan, de tovább fejlődött Mezőhegyes. Felépült a római katolikus templom 1844—46 között Hanl Ferdinánd tervei szerint. 1847-ben 83 ágyas emeletes „emberkórodát” építettek. Az 1850-es években a belterületen plébániaház, tiszti ikerházak, úgynevezett kettős tiszti lakok és az állatkórház elkülönítő istállói épültek. Külterületen a kerületközpontokban egy- egy, a központi magtárra hasonlító ívpillérsoros homlokzatú magtár épült. A zab- silótornyok az 1830-as évek különleges termékei, amelyből hét maradt a birtok területén. 1869-ben a gazdaság magyar kezelésbe került „Magyar Királyi Állami Ménesbirtok” néven. E korszak két kiemelkedő gazdásza volt Kozma Ferenc minisztériumi osztályfőnök és Gluzek Gyula igazgató. Tevékenységükkel ismét világhírűvé lett a gazdaság és a lótenyésztés. Továbbfejlesztették, s üdülőhelyi arculatot adtak a településnek. Ez az építészeti szellem lényegéből? még az 1920-as években is jellemző volt. v. Az 1880-as években épült a vasútállomás felvételi épülete, a parancsnoki épület új portikuszai, újjáépült a lovarda tetőszerkezete, több kettős tiszti lak épült, elkészült a víztorony és a vízmű. A legszebb épület kétségtelenül a Hotel Centrál, amelyet 1885-ben a 100 éves évfordulóra építettek, mint az akkori országos kiállítás Mezőhegyest bemutató pavilonját, amely a helyszínre látogató delegációknak, a magyar mezőgazdaság csúcsteljesítményeinek legfontosabb gazdaságát méltóan képviselte. Az épület később, mint szálloda-étterem és kaszinó működött. Ez az "ország legszebb és csaknem egyetlen fennmaradt fachA volt „Vadász” vendéglő faportikusza Werkes szállodája. Hasonlóan szép épület a faveran- dás „Vadász” vendéglő, amely 1895-ben épült. Illeszkedik a Hotel Centrálhoz a szemben álló nőtlen tiszti lak, a mai tanácsháza is, amely 1913-ban épült. A vasútállomás felvételi épülete és a Hotel Centrál között az 1920-as években 13 árkádívvel rózsalugas épült és a lugas mentén is készültek fa- tomácos pavilonok. A település építészeti értékei később pusztulásnak indultak. A 42/1977. december 20. MÉM—ÉVM—KM számú együttes rendelet nyomán, amely a jelentős agrártörténeti értékek számbavételéről, megóvásáról és helyre- állításáról intézkedik, változott meg gyökeresen a helyzet. A mezőhegyesiek felismerték azt, hogy értékeik kibontakoztatásával tudják leginkább ellensúlyozni hátrányos földrajzi helyzetüket. E sorok írója vette számba a műemléki értékeket és készített programtervet a rehabilitációra, vezette a helyreállításokat és korrigálta az új épületek terveit. Elsőként a „Vadász” vendéglő helyreállítása készült el, a homlokzat visszanyerte eredeti pompáját. Ezzel párhuzamosan helyreállították a központi istállót, a 20. ménes istállóját, a lovardát, a parancsnoki épületet, a tanácsházát, néhány kettős tiszti lakot és a római katolikus templomot is. Elkészült a kocsimúzeum és helytörténeti kiállítást is nyitottak. A helyreállítások egyik legfontosabb állomása az északi reprezentatív kaszárnya, Hotel Noniusszá alakítása volt, amely 1985-re lett kész. A földszinten hét boltozott szobába került történeti bútor. A cél a tárgykultúráig élvezhető történetiség megteremtése volt. Folyik a helyreállítása a fachwerkes Hotel Centrál- nak is. Folyamatban van az empire központi magtár helyre- állítása, amelyben múzeum és gazdasági könyvtár is helyet kap. Hátra van még a Hangai vendégfogadó, a diadalívek, az iker szárazmalom, a Pekeráj, a zabsilótornyok, a földbe süllyesztett, boltozott külsőkemencés házak, az új kaszárnya, több ívsoros homlokzatú istálló, a kerületközponti magtárak és soksok más értékes épület helyreállítása. Ez a gondolkodásmód kedvező légkört teremtett, a Mezőhegyes helyi építészeti, formai karakterét feldolgozó, a történeti környezethez illeszkedő mai építészet számára is. A helyi formakultúrából merített Tihanyi Judit is, a nevelési központ tervezésénél. A Kozma Ferenc utca 13. számú ötszintes OTP-la- kóháznál, amely a Centrál Szálló és a tanácsháza közelében épült, Pálinkái Tibor megpróbálkozott, a fachwerk modern absztrakciójával. Ezek az új épületek, a műemlékek helyreállítása mellett döntő fontosságúak voltak abban, hogy Mezőhegyes a nagyközségek sorában először, 1984. december 21-én elnyerte a Hild János-emlék- érmet, mely kötelező erővel hat most már a mezőhegye- siekre, úgy érzik, méltónak kell maradniuk a minőségi településfejlesztés ügyéhez. Figyelmet fordítanak a közterületek színvonalára. Gondosan óvják parkjaikat, faelemekből szép játszóteret építettek. Terveikben szerepel a rózsalugas 13 árkádívére, az 54 régi öntöttvas oszlopra és a négy régi pász- torbot-lámpaoszlopra korhű lámpafej készíttetése, megválogatják a padokat, a szemétgyűjtőket, az üzletek felirataira is gondot fordítanak. A határ menti település felzárkózott korunk építészeti, műemlékvédelmi és környezetesztétikai követelményeihez. Bugár-Mészáros Károly Történeti magyar hímzés 17. századi lepedőszélről való motívum nagy gránátalmával (Neményi Agnes felvétele — KS) „Gabi, hímzéseivel szinte egyedül áll széles e hazában” — mondta Flórián Mária, a szentendrei skanzen muzeológusa a Székesfehérvárott rendezett kiállításon, ahol Koltai Lászlóné történeti értékű munkáiban gyönyörködhettek az érdeklődők. Hímzett képein bibliai történetek, a boldogság, a feltámadás, az élet, a halál legendás madarai, ég és föld állatszimbólumai elevenednek meg, Ady- és Pilinsz- ky-versek üzennek. A hímzés hazai történetének kezdetei I. István király uralkodásának idejére tehetők. Felesége, Gizella hímzőműhelyében német és görög apácák, magyar udvarhölgyek készítették a finom művű munkákat. Ebben a műhelyben készült az az aranyhímzéssel borított koronázási palást, amit a királyi pár a székesfehérvári egyháznak adományozott. A pompakedvelő magyarok a lakomák terített asztalát díszes, hímzett abrosszal terítették. Még az étekkínáló kezekre is hímzett kendők kerültek. A Magyar Nemzeti Múzeum őrzi II. Lajos király feleségének, Máriának esküvői öltözetét, amely valóságos műremek. Az európai múzeumok és gyűjtemények közül Magyar- országon maradt fenn legnagyobb számban 17. századból származó hímzés. „Nagy mennyiségük, speciálisan magyar jellegük, művészeti és technikai értékük, később a magyar népművészetbe való átáramlá- suk indokolják, hogy széles körben ismertté váljanak” — hangsúlyozza V. Ember Mária, aki 25 éven át vezette és fejlesztette a Magyar Nemzeti Múzeum textilgyűjteményét, és feldolgozta a magyar úrihímzés történetét. A főúri, a köznemesi és a jómódú polgárasszonyok otthon készítették maguk és családtagjaik legdíszesebb ruháit. Teleki Józsefné Bethlen Kata rendelésre is elvállalta keszkenők varrását. 1729-ben a következőket írta Teleki Sándorhoz címzett levelében : „... minthogy énné- kem felesen vannak varróim, én bizony tiszta jó szívvel varratok, ha az Úrnak, Sógor uramnak is úgy tetszik.” A hímzés népszerűségét az is mutatja, hogy a varróládikákat még a kolostorba vonuló szüzek is magukkal vitték. A 17. században Batthyányiné Poppel Éva udvara olyan nevezetes volt a kézimunka-oktatásban, hogy az egyik osztrák herceg hozzá küldte tanulni két leányát. A török varró-asszonyokat bulyának nevezték, akiket a kótya-vetyéken adtak-vettek. Tőlük tanulták meg asszonyaink a török hímzést. A fonalak közül a legbecsesebb a skófium volt; az aranyból, ezüstből húzott vékony drótszálat nevezték így. A XVII. században ezeket Törökországból szállították, de miután nagy divatja lett, hazai előállításáról kellett gondoskodni. II. Rákóczi Ferenc munkácsi várában állította fel a skófiumhúzó műhelyek egyikét, ahol török és örmény származású mesterek dolgoztak. A jó hímzőtűt is nagy becsben tartották, többnyire Bécsben vásárolták. A kor legmárkásabb darabjai az olasz és a török hímzővarrótűk voltak. „Nemcsak az jellemző, amit átvettünk, az is, amit nem. Csak a lelki egyezések honosodtak meg, olvadtak bele hímzéskultúránkba. Érvényesült egyfajta tudatos válogatás, egy nagyon magabiztos . ízlésirány határozottsága lelhető fel ezekben a kézimunkákban. A törökös hímzés egyik jellemzője a növényi ornamentika, a színek rendszer szerinti váltakozása. A hímzett virágok a mi asszonyaink kezében elvesztették kissé merev formájukat, szabadabb, kötetlenebb formát kaptak. Élettel, egyéni érzésekkel, gondola- ' tokkal teltek meg a munkák. A török formák európai alkalmazása és kivitelezése nálunk egyedi módon történt. A magyar munkák mentesek a túlzsúfoltságtól, a barokkra jellemző tobzódástól, a rokokó cikornyás bá- j jától. Viszont átvettük a lendületes vonalvezetést, a fények és színek játékát, a I részletek sokféleségét” — magyarázza Koltai Lászlóné. Koltai Lászlóné a fővárosi hajdani női ipariskolájában tanult. Az úrihímzés meghódítását 1955-ben határozta el, de csak 1970-ben tette le az asztalra első munkáját. Hazai, külföldi megrendelések, Kisjankó Bori-díj, kiállítások jelzik, hogy a sokáig elhanyagolt, érdemtelenül mellőzött úrihímzés kezdi elfoglalni méltó helyét hímzéskultúránkban. Ez jórészt az ő érdeme. Zágoni Erzsébet
