Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-17 / 167. szám

% NÉPÚJSÁG 1986. július 17., csütörtök Az Utas Tours tájékoztatója Értékváltozások a pártéletben Az Utas Tours első me­gyei irodája szerdán nyílt meg Debrecenben, a MÁV- állomás épületében. Az 1984- ben, az Utasellátó Vállalat Idegenforgalmi és Szolgálta­tó Irodájaként megalakult Utas Tours vezetői ez alka­lommal sajtótájékoztatót rendeztek. Mint elmondották, szolgáltatásaik színvonalának javítása érdekében megyei hálózatot hoznak létre. Eb­ben az évben már húszezer embert üdültet, illetve utaz­tat az iroda, s a megyei rész­legekkel, a helyi lehetőségek jobb kiaknázásával a jövő­ben ezt a számot növelni kí­vánják. Debreceni irodájuk például már az idén jelentős szerepet vállal a Hortobágy- ra, a debreceni virágkarne­válra, illetve a hajdú-bihari megyeszékhelyen augusztus­ban megrendezendő kem­ping-világtalálkozóra érke­ző vendégek elhelyezésében, utaztatásában. Az Utas Tours program- ajánlataiban az utazási esz­A nyár derekán számos könnyűipari vállalatnál le­álltak a gépek: a dolgozók, az üzemi kollektívák ezek­ben a napokban töltik évi szabadságukat. Nem pihen­nek viszont az üzemfenntar­tók, akik éppen ezt az idő­szakot használják fel a gé­pek karbantartására és a munkatermek felújítására. A Budapesti Harisnyagyár­ban — ahol ezen a héten áll a termelés —• elsősorban az energiarendszer karbantartá­sát végzik el, míg a gyár 450 dolgozója pihen. A kazán és a csővezetékek felülvizsgála­tával együtt, ahol szükséges, felújítják a kötő- és konfek­cionálógépeket, motort cse­rélnek és felfrissítik a festő­déi berendezéseket is. A két műszakban termelő üzemben e munkák elvégzésére az idén még nem volt lehető­ség, mert az év elejétől fo­lyamatosan üzemeltek a gé­pek. Csak így tudtak ugyan­is eleget tenni a belkereske­delem igényeinek és az ex­portmegrendeléseknek. A karbantartók mellett néhány dolgozó is munkával tölti ezeket a napokat, mivel több tétel finom-harisnyanadrá­közök kombinálását kínálja: szervez például vonattal, autóbusszal és hajóval együt­tesen lebonyolítható utakat. Szolgáltatásai közül már kül­földön is kedvező visszhang­ja van öt nemzetközi ex- presszen bevezetett úgyneve­zett hostesstevékenységnek, aminek keretében az utasok az országhatárt átlépve már a vonaton lehetőséget kap­nak a valutaváltásra. A hos- tess-szolgáltatást továbbfej­lesztik. s a vendégek hama­rosan a vonaton foglalhat­nak szállodai szobát, fizető­vendégszobát, vagy diákszál­lást, válthatnak napijegyet a fővárosi tömegközlekedési eszközökre, illetve taxis vá­rosnézést rendelhetnek. Az Utas Tours tervei kö­zött szerepel, hogy az elő- és utószezonban különvonato- kat indít az idősebb utasok számára. Az első „nyugdíjas­vonat” az ősszel Debrecenből indul: utasait bulgáriai pi­henésre viszi. got most kell leszállítani a megrendelőknek. JSzek kon­fekcionálását azon a tíz auto­mata gépen végzik, amelye­ket később, az üzemszerű termelés újraindítása után állítanak le. A Duna Cipőgyárban hét­főtől három héten át szü­netel a munka. A hosszú pi­henőt az indokolja, hogy a futószalagos termelés „szo­ros” technológia, s akár né­hány munkás távolléte is nagymértékben hátráltatja a termelést. Ezért a 2000 dol­gozót foglalkoztató üzemben 1500-an egyszerre vették ki évi szabadságukat. Sokan közülük szervezett üdülés­ben vesznek részt, mert a szakszervezeti beutalók túl­nyomó többsége éppen erre az időszakra esik. A többiek a festéssel, a nagytakarítás­sal, a futószalagok lemosásá­val, a gépek karbantartásá­val foglalkoznak, és mivel a munka úgy kívánja, dolgoz­nak a gyár budapesti szabá­szatán, valamint a hatvani tüzödében is. E részlegekben azért nem szünetel a terme­lés, mert az NSZK-beli part­ner 6000 pár fiú- és leányci­pőt rendelt igen rövid határ­időre. Meggyorsult az egri vár helyreállítása Meggyorsult a helyreállí­tási munka az egri várban: egyidejűleg különböző helye­ken végzik a rekonstrukciót. Nyolc-tíz vállalat és kisvál­lalkozás szakemberei dolgoz­nak a helyszínen. Elkészült már a Dobó-bástya külső fa­lazata, jelenleg körlépcsőjén dolgoznak. A várdomb tete­jén és a vár belső udvarán vízelvezető csatornákat épí­tenek. A munka még a nyá­ron befejeződik, bár lassítot­ta, hogy a csatornaépítéskor falmaradványokra és más értékes leletekre bukkantak, s ezek védelme miatt új köz­műfektetési terveket kellett készíteni. A kirándulók a helyreállítási munkák be­fejezéséig is zavartalanul lá­togathatják a Dobó István Vármúzeum részlegeit. A jövő héten kezdi meg kéthetes nyári szabadságát a Május 1. Ruhagyár három­ezer dolgozója is. Első alka­lommal az idén szünetel a munka a gyár valamennyi telephelyén. Korábban egy­mást váltva állt le a terme­lés a vállalat kilenc telep­helyén, ám ez gondot oko­zott az irányításban, a ke­reskedelmi és a számviteli munkában, és több feszült­ség adódott a szállításoknál is. Ezért az idén valamennyi telephelyen egyszerre, július 21-től kezdődik, és augusztus 4-ig tart a nyári szabadság. Ez idő alatt zár be a két-két vállalati bölcsőde és óvoda is. A kéthetes nyári szünetet arra használják fel, hogy mintegy 3 millió forintos költséggel felújítják a gépe­ket és a munkatermeket. A budapesti központi gyárban a gépkarbantartáson, a fes­tés-mázoláson kívül padlója­vítást végeznek, a marcali gyárban egyebek között be­állítanak két új vasalógépet a most divatos, előmosott farmernadrágok gőzölésére, Szolnokon pedig használt ra­gasztógépet szerelnek fel a kapacitás bővítésére. S ok minden mérlegre ke­rül mostanában abból, amit értéknek tekin­tünk, követendőnek, megva- lósítandónak tartunk. Maga az élet veti alá próbának ér­tékeinket, a gyakorlat ta­pasztalatainak mérlegén for­málódik ki, mit érdemes fél­tőn megőriznünk és mi szo­rul megújításra. Érvényes-e ez a párt életé­re is? Első pillanatban ta­lán hajlamosak lennénk nemmel felelni, hiszen a párt életét, munkáját hosszú távra szóló elvek, eszmé­nyek, célok vezérlik. Csak­hogy ezek az elvek is más­ként kell, hogy érvényesül­jenek a változó feltételek közepette, a politikai felada­tok módosulása ebben a te­kintetben is szükségképpen érezteti hatását. Éppen ezért a megőrzés és a megújítás itt is követelmény. Vegyük szemügyre a párt életében érvényesülő érté­kek közül azokat, amelyek talán a legfontosabbak: a kommunisták emberi-politi­kai magatartását meghatáro­zó elveket. Ha néhány évti­zedet, mondjuk éppen har­mincöt esztendőt hátrább lépnek gondolatban, a párt idősebb tagjai felidézhetik, mekkora helyet foglalt el akkoriban a követelmények között a feltétlen fegyelme­zettség. A párttagtól elvár­ták, hogy tekintse magát „a párt katonájának”, egyértel­műen rendelje alá egyéni céljait, törekvéseit az irá­nyító pártszervek akaratá­nak, fel se merüljön benne bármiféle kétely azok he­lyessége iránt. A szocialista építés kezdeti szakaszában, amikor az osztályharc még eleven valóság volt, ennek a megközelítésnek volt is alap­ja, létjogosultsága. Ám az is, tény, hogy a személyi kul­tusz légkörében ez a köve­telmény végletesen eltorzult, ami súlyos következmények­hez vezetett. Ezen az alapon lehetett rá- birni a párt nem egy kiváló aktivistáját arra, hogy vál­laljon magára soha el nem követett bűnöket. De nem csekély kárt okozott az is, hogy mivel a több százezer­nyi párttag nem volt képes az irreálisan megfogalmazott követelményeknek a gyakor­latban eleget tenni, szaka­dék támadt a szavak és a tettek között. Mint sok más kérdésben, ebben is levontuk a tanulsá­gokat. De ezeket a tanulsá­gokat nem szabad egyolda­lúan értelmezni. Mert jut- hatunk-e a tapasztalatokból olyan következtetésre, hogy a fegyelmezettség voltakép­pen nem is érték, hogy a ha­tározatok következetes telje­sítését nem szabad megkö­vetelni? Bizonyos, hogy leg­alább olyan súlyos tévedés lenne ilyen megállapításra jutni, mint amilyen nagy hi­ba volt annak idején az em­lített követelményeket egy­oldalúan eltúlozni. A fegyelmezettség, a párt politikája melletti egyértel­mű kiállás, az elhatározá­sok teljesítését szolgáló kö­vetkezetes fáradozás ma is alapvető és nélkülözhetetlen értékei a párt életének. Nem lenne jó, ha ez iránt bárhol is kétely támadna. Kiváltképp nem lenne jó napjainkban, amikor nem kevés gonddal küszködünk, amikor nem éppen könnyű helyzetben igyekszünk meg­oldatni kifejezetten nem könnyű feladatainkat. A helytállásra való készség, a fegyelmezettség, az áldozat­készség ilyenkor nem kevés­bé, hanem még jobban kell. mint derűsebb, könnyedebb napokban. Megőrzésük, erő­sítésük ezért múlhatatlan kö­telezettsége minden kommu­nistának. De ha éppannyira szükség is van rájuk, nem ugyanúgy kell megmutatkozniuk, mint a fejlődés korábbi szaka­szaiban. Mert a társadalmi­gazdasági haladás a párt éle­tében is felértékelt bizonyos vonásokat, régebben kevés­bé elismert és igényelt érté­keket állított előtérbe. Olyan értékeket, mint a kezdemé­nyezőkészség, az önálló gon­dolkodás, a kritikai szemlé­let, a rugalmasság. Persze nem vadonatúj értékek ezek — a forradalmi munkás- mozgalom kibontakozásának kezdetétől újból és újból fel­merült az igény irántuk. Sú­lyuk, jelentőségük mégis ki­sebb volt, sőt nem egy idő­szakban kifejezetten gyanak­vást váltottak ki, óvtak el­uralkodásuktól, a pártszerű­séget sértő jellemvonásként kezelték ezeket. A pártmunka mai felada­tait aligha lehetne megolda­ni ha elavult értékrend ve­zérelné gondolatainkat, ma­gatartásunkat. Ezért elen­gedhetetlen, hogy a szemlé­let ebben a tekintetben is mindenütt megújuljon. Per­sze továbbra sem ideálunk a minden kákán csomót kere­ső, a mindent lefitymáló, a szüntelenül „hőzöngő”. De nem tekinthetjük „okoskodó- nak”, aki a „fent” elhatáro- zottat további új elgondolá­sokkal bővítené, „pártszerűt- lennek”, aki egy-egv kérdés­ben aggályainak, kételyei­nek is hangot ad, „egyénies­kedőnek”, aki szeret a dol­gokról maga véleményt for­málni, ítéletet alkotni. Az eredményes közösségi cselek­véshez ma sok-sok önállóan gondolkodó egyén kell. Ma kevés, ha valaki fegyelme­zetten „beáll a sorba”. A megnövekedett helyi önálló­ság feltételei között az ál­lásfoglalásra való készség és bátorság igényeltetik minde­nekelőtt. Egy időben volt létjogo­sultsága, ha a párttagok egy részénél elfogadtuk: ők első­sorban a munkaköri felada­tok ellátásában való helyt­állással teljesítik kommunis­ta kötelezettségüket, a köz­élet fórumain viszont nem mondanak véleményt, mivel „nem kenyerük a szó”. Nem vonva kétségbe az ilyen tí­pusú emberek elkötelezett­ségét, mégis azt kell mon­danunk, hogy mind kevésbé lehet az eszményünk az effajta magatartás. A köz­életi jelenlét, a gondolatok nyilvános kifejtése, közre­adása, a döntések előkészí­téséhez és meghozatalához való érdemi hozzájárulás ma feltétlenül az elterjesz­kedő értékek első vonalába tartozik. Nyilván nem a tet­tek helyére lépő fecsegésre van szükség, hanem a tette­ket előkészítő, megalapozó eszmecserékre, az azokban való részvételre. O z élet természetes rend­jéhez tartozik, hogy az ifjabb generációk fo­gékonyabbak az új értékek iránt, az idősebbek viszont jobban értik és érzik a meg­őrzésre érdemes hagyomá­nyos ^értékek ápolásának fontosságát. Mégsem generá­ciós kérdés ez. Rengeteg az egyéni kivétel e szabály alól, kedvező és kedvezőtlen irányban egyaránt. Célunk csak az lehet, hogy a nemze­dékek egymásra hatása eb­ben a tekintetben is a leg­inkább pozitív összered- ményt alakítsa ki. Segítsen megőrizni mindazt, ami mél­tó rá, amire továbbra is szükségünk van, s meghono­sítani azt az újat, ami nél­kül ma már nem juthatnánk előbbre. Gyenes László Karbantartás a könnyűipari üzemekben A poprádi piac egy része a szerző felvételei Egymillió-harmincezer tonna szén és brikett 1986-ra Nyári kínálat tüzelövásárlóknak aki — ha kissé idegen ak­centussal is, de — elég jól beszélt magyarul. A kívül- belül impozánsnak látszó épületet Andrássy István ge­nerális építette a XVIII. század elején, s az utódok pedig az 1880-as években vadászkastéllyá alakították át. Hosszú lenne felsorolni, hogy az állami múzeumnak berendezett termekben mi minden látható. Az érdekes­ség kedvéért csupán néhá­nyat említek meg: az elő­csarnokban afrikai elefánt­fej, nílusi krokodil, flamingó stb. található. A folyosón levő vitrinekben eszkimóöltözet, két múmia: az egyik egy gyermeké (kb. 2300 éves), a másik egy férfié (kb. 3 ezer éves), s rajta a régi egyip­tomiak szent bogara: a szka­rabeusz. A földszinti termekben Af­rikából, Ázsiából származó tárgyak között van egy ja­pán kés is, amelyet haraki­rihez használtak a szamurá­jok. Ezen kívül a természeti népek vadász-, hajító- és dobófegyverei, továbbá a tamtam dobok, orosz, török rohamsisakok keltették fel az érdeklődést. Az első emeleten elefánt­lábakból készült hamutartók voltak. (Ennek láttán jegyez­te meg valaki, hogy ezekből mennyi „kocsonyát” lehetett volna főzni!) A tölgyfa borí­tású falakon családi képtár, közöttük Andrássy Manóé, a vasgrófé, akiről Berend Iván alakját Jókai mintázta meg. Régi értékes intarziás búto­rok, carrarai márványból ké­szült kandallók, szobrok, va­lamint kitűnő állapotban lé­vő vértezetek, fegyverek, vadásztrófeák, kínai, japán térítők, porcelánok, ezüst evőeszközök tanúskodnak ar­ról, hogy az Andrássyak nemcsak vadászni tudtak, hanem értettek a műkin­csekhez is, megbecsülték az igazi értékeket. A második emeletre viszont nem lehe­tett felmenni, ahol társalgók, vendégszobák mellett talál­ható a barokk könyvtár. Egy-egy hatalmas olajfest­mény borítja a lépcsőház fa­lát... Itt abba is hagyom a fel­sorolást. Hiszen ezt látnia kell annak, aki még nem járt ott, hogy legyen valamilyen elképzelése e pazarul beren­dezett vadászkastélyról, és arról, milyen körülmények között élhetett itt a magyar arisztokrácia. Rozsnyón már annyira esett az eső, hogy be kellett fejeznünk a nevezetességek megtekintését. Pedig jó lett volna elmenni még Kraszna- horkára is, amelynek ma­kettjét az Andrássy-kastély egyik szobájában láttuk. De így is nagyon elégedetten tértünk haza, mert szebbnél szebb élményekkel lettünk gazdagabbak. A kapcsolat- felvétel egyúttal hidat épí­tett a szlovákiai és a csabai emberek között, s most már minden bizonnyal ők is ellá­togatnak majd ide, az Al­földre. (Vége) Bukovinszky István A lakosság szén-, fa- és brikettszükségletének fede­zése a téli hónapokra nagy­mértékben függ a tüzelő­anyag-telepek nyári kínála­tától. Időszerű tehát érdek­lődni Búza Endrétől, az Al­földi Tüzép Vállalat keres­kedelmi igazgatóhelyettesé­től: mit találnak a vevők 1986 nyarán az értékesítő- helyeken. Mint az igazgatóhelyettes elmondta, Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye tanácsaival egyetértésben ta­valyhoz képest növelték a minőségileg jobb tüzelőfélék arányát. Így ebben az évben 324 ezer tonna hazai — ne­gyedrésze kazánfűtésre való — és 180 ezer tonna külföl­di szén mellett 526 ezer ton­na nagyobb hőértékű briket­tet hoznak forgalomba. E szilárd tüzelőféléknek a mennyisége meghaladja az egymillió tonnát. Több tény azt erősíti meg, hogy az idei ellátás zavarta­lanabb a múlt évinél, bár mindenki számára elfogad­ható választékot ma sem tudnak nyújtani. Egyes szén­fajtákra változatlanul várni kell. Amíg azonban egy esz­tendővel ezelőtt hiányzott a brikett, ez idő szerint 9500 tonna a vállalat készlete eb­ből a tüzelőből, a szövetke­zeti kereskedelem kínálatát nem számítva. Több a szén is. A tavaly ilyenkori 8200- zal szemben 30 700 tonna a készlet július közepe táján. Ami a tűzifát illeti: az 1986. évi szállításra rendelt 139 ezer tonnából jelenleg 4900 tonna van a megyék telepe­in. Kevés híján 2,5-szer any- nyi, mint egy évvel koráb­ban. A tüzép nem kis erőfeszí­tést tesz azért, hogy a szilárd tüzelővel fűtő lakosság szük­ségleteit kielégíthesse. Töre­kedve saját és fogyasztói költségeinek csökkentésére, drága fekete helyett, inkább olcsóbb, 30 ezer tonna barna import szénnel gyarapítja készletét. A magasabb fűtő­értékű brikett iránti keres­let növekedését — s egyben az ellátás fokozatos javulá­sát — jelzi, hogy brikettből az idei első félévi 64 500 ton­na értékesítés a három al­földi megyében 9300 tonná­val haladta meg 1985. ha­sonló időszakának forgalmát. Mindez a lakosok előrelátá­sát is mutatja a jövő télre való felkészülésre. Alkalom tüzelőbeszerzésre a kedvezményes vásárlás is, amelynek az ideje ezen a hé­ten jár le. Az ebből szárma­zó lakossági megtakarítás tavaly 8 millió 900 ezer fo­rint volt, az idei még szá­mottevőbbnek ígérkezik, mi­vel a múlt esztendei 16 800- nál jóval több, 38 200 tonna tüzelőt vettek a három me­gyében árkedvezménnyel. Néhány brikettfajtát és ha­zai szenet 10, illetve 15 fo­rinttal adták olcsóbban má­zsánként. Évről évre sokan vesznek tüzelőt utalványra is. Az utalványok tulajdonosait a megjelölt dátumig, általában azonban szeptember 30-ig szolgálják ki, hogy kinek-ki- nek legyen ideje a megfelelő áru kiválasztására. Kohol Antal

Next

/
Oldalképek
Tartalom