Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-15 / 165. szám

IZHiWfiW­1986. július 15., kedd Tanácsülés Füzesgyarmalon Az ifjúság volt az egyik fő téma Füzesgyarmat nagyköz­ség tanácsának Makai István tanácselnök vezetésével júli­us 11-én megtartott ülésén. A településen a fiatalok kö­zül 214 a KISZ-tag, így a KISZ-korosztályba tartozó fiatalok létszámát tekintve a szervezettség 35 százalékos, az országos átlagnál maga­sabb. A nyolc alapszervezet közül rendszeresen és terv­szerűen dolgozik az Univer- zál, a Vörös Csillag Tsz négy alapszervezete, s kiemelten a tanács és intézményei KISZ- szervezet. A fiatalokról szólva foglal­kozik a beszámoló a gyer­mekekkel is. A bölcsődében és az óvodában jut hely min­den erre jogosult gyermek­nek. Az általános iskolában végzők 90 százaléka tovább­tanul. S most a dolgozó fiatalok­ról: a nagyközségben az éves jövedelmük 50—54 ezer fo­rint, elmarad az országos át­lagtól. Ezen belül igen válto­zatos a kép. A KlSZ-szerve- zetek törekvése,hogy a vég­zett munka mindinkább arányban álljon az anyagi el­ismeréssel. A jól dolgozó fia­talokat a munkahelyek ju­talmazzák, a forradalmi ifjú­sági napokon a szeghalmi vá­rosi ünnepségen hárman kaptak elismerést a füzes- gyarmatiak közül, örvende­tes, hogy a termelésben nőtt a fiatal vezetők száma. Ugyanakkor elgondolkodtató, hogy egyre kevesebben vál­lalkoznak mozgalmi vezetői posztokra. Igen változó képet mutat a pályakezdő fiatalok helyzete. Akire égető szükség van, az kap lakást, de ez nem általános. A lakásvásár­láshoz, -építéshez az állami hiteleket, szociálpolitikai kedvezményeket megkapják, de a munkahelyek jelentős segítséget nem tudnak adni. Az OTP által finanszírozott lakások elosztásánál a tanács az arra rászoruló fiatal, kis­gyermekes családokat előny­ben részesíti. Biztató, hogy a szakmai továbbképzést a munkahelyek támogatják, sőt, szerveznek is különböző tanfolyamokat. Ami a műve­lődést illeti, a KISZ-korú fiataloknak 25 százaléka jár könyvtárba. A művelődési ház fontosnak tartja, hogy kapcsolatot találjon azokkal a fiatalokkal, akik számára az egyetlen szórakozást a diszkó jelenti. Ennek módját a KISZ-szel való együttmű­ködésben, közös rendezvé­nyek szervezésében látják. A napirendnek megfelelő­en ezután rendeletet alkotott a nagyközség tanácsa a nem lakás céljára szolgáló építmé­nyek adójáról, valamint a köztisztaságról és a közterü­letek tisztán tartásáról szóló tanácsrendelet módosításáról.------------_------------------------------------___________:________ B ékés megyében a Magyar Autóklub segélyszolgálatának „sárga angyalai” két helyen — 3 44-es főúton, Szarvasnál, valamint 3 44-es és 47-es főút közös átkelési szakaszán, Békéscsabán — tartanak ügyeletet májustól szeptember végéig. A hét végén Hugyecz György szerelőnek Békéscsabán volt dolga, jó néhány bajba jutott autóson segített Fotó: Szekeres András Eltemettük volna, de újraéledt a z iskolarendszerű felnőttoktatást és -nevelést, s azon belül is a felsőfokú intézményekben folyó levelezőkép­zést már többször el akarták temetni. Az­zal az érveléssel, hogy nincs szükség rá, no meg a képzés minősége sem megfelelő. A társadalmi valóság, a gazdaság jellegének megváltozása azonban megcáfolta ezeket az érveket. Mégpedig egészen az alapoknál. Kiderült, h<3gy az általános iskolába járó gyerekek majdnem húsz százaléka nem fe­jezi be tanulmányait 14—15 éves korára, s hogy évente 6—8 százalékuk még 16 éves korára sem. (A tankötelezettségi törvény végrehajtását vizsgáló országos népi ellen­őrzés a gondoknak ennél sokkal nagyobb tárházát derítette fel.) A csonkán iskolázot­takkal tehát továbbra is számolni kell, s ezért nem szüntethető meg a dolgozók álta­lános iskolája Az viszont már szakmai, módszertani kérdéseket vet fel, hogy az itt tanulók átlagéletkora egyre inkább csökken. Egykor arról álmodoztunk, hogy a kö­zépiskolát kötelezővé lehet majd tenni. Most még azonban ott tartunk, hogy az általános iskolát végzett gyerekek ugyan több mint 80 százaléka beiratkozik a középfokra, de ötven százalékuk szakmunkásképző iskolák­ban tanul tovább. (Ám lehetőségük van a szakmunkások szakközépiskolájában, mint új iskolatípusban megszerezni a középisko­lai végzettséget. Természetesen már mun­ka mellett.) Az kétségtelen tény, hogy az a cél, amellyel életre hívták ^ felszabadulás után a felnőtt dolgozók iskolarendszerét, mára lényegesén megváltozott. Akkor a társadal­mi igazságszolgáltatás eszköze volt, növelte az ország iskolázottsági színvonalát, és ké­sőbb segítette a társadalmi mobilizációt. S hogy ma mi a szerepe? Követve a gaz­dasági élet igényeit, végzi a munkaerők át­képzését, továbbképzését, felvállalja a to­vábbra is meglevő szociális és műveltség­beli hátrányok csökkentését és kiegyenlíté­sét, segít a pályamódosításban, az elhibá­zott, korai pályaválasztás korrigálásában. A felnőttoktatás és -nevelés kutatói bi­zonyára még több ismérvet és érvet tudná­nak felsorakoztatni a felnőttoktatás mai szerepéről, szükségességéről, funkcióváltá­sáról. No és a gondokról is, amellyel küsz­ködik a felnőttoktatás. Békéscsabán, az is­kolai és munkahelyi felnőttnevelők III. nyári akadémiáján éppen ezekről a gon­dokról és szerepváltásokról tanácskoztak a résztvevők. A július 7-től 12-ig tartó továbbképzésen a százhetven hallgató a társadalmi, gazda­sági élet, a közoktatás, a szakszervezeti mozgalom feladatairól, gondjairól magas szintű vezetőktől kaphatott tájékoztatájt, hogy ezekkel az új, mélyebb összefüggése­ket feltáró ismeretekkel végezzék nehéz és nem mindig megbecsült munkájukat a fel­nőttnevelésben. A nyári akadémia igen zsú­folt és kemény munkát igénylő egy hete alatt minden fontos szakmai, módszertani kérdés terítékre került A résztvevők cso­portos foglalkozások keretében vitathatták meg hivatásuk elméleti és gyakorlati gond­jait s a legfontosabb tennivalókat. Izgal­mas vita folyt például az iskolai és munka­helyi élet demokratizmusáról, vagy a dolgo­zók művészeti neveléséről. Ezek a kérdések a felnőttoktatásban ugyanis másfajta hang­súlyt, tartalmat viselnek, mint a nappali képzésben. A résztvevők — igen rangos szakújság- írókkal találkozva — megvitathatták a sajtó szerepét is a tanulás rangjának az emelésé­ben. Hogy aztán a vita egészen más irány­ba is elterelődött? Az éppen a tudás, az is­meretek társadalmi presztízscsökkenéséből fakadt. S abból a sokfajta gondból, amely- lyel közoktatásunknak — benne a felnőttok­tatásnak is — meg kell küzdenie. A nyári akadémián — s ez már hagyo­mány — a résztvevőket megkérdezik, hasz­nosnak, tartalmasnak, a munkájukban hasz- nosíthatónak tartották-e az elhangzott elő­adásokat, a vitákat. Ez alkalommal igen pozitív véleményt fogalmaztak meg az egy hét munkájáról a hallgatók. Bár a kiegé­szítő, szabadidős-elfoglaltságok is terv sze­rint zajlottak, többen szívesen ismerkedtek volna meg Békés megye más tájaival is, nemcsak Gyulával. Ezt az észrevételt a nyá­ri akadémia programjának összeállítói bi­zonyára majd figyelembe veszik a jövőben. Mint ahogy azt is; a kevesebb több lett volna. Segítette volna az egyes témákban való elmélyülést, ha mindkét tagozaton ke­vesebb kérdést vitatnak meg, keresve a gya­korlati megvalósíthatóság konkrét fogódzóit. A tartalmas, magas színvonalú felkészítés azonban egy sor kérdésben nem vállalhatott fel többet, mint a meglevő gondok regiszt­rálását. Mert például a dolgozók általános iskolájában tapasztalható állandó létszám- csökkenés nem elsősorban az üzemeken mú­lik. Illetve nemcsak rajtuk. Hiszen mindad­dig, míg az általános műveltség és a szak­tudás, a munka és művelődés egymásra­utaltságának felismerése nem válik társa­dalmi igénnyé, addig nehéz az ennek híján élő dolgozókat becsalogatni az iskolapadok­ba. S amíg hat elemivel annyit, vagy töb­bet lehet keresni, mint mérnöki diplomával, ugyancsak nehéz érvelnie az általános, mű­veltség megszerzése mellett a felnőttneve­lésben dolgozóknak. E zek a gondok sokkal mélyebben és tudományos megalapozottsággal többször is elhangzottak a nyári akadémia során. Sokadszor, és lehet, a jö­vőben még ugyanennyiszer. Azt viszont jó volt hallani, hogy kesergés helyett a jelen­levők a megoldást is kutatták. S ha másért nem, rrrár ezért is megérte az iskolai és munkahelyi felnőttnevelésben dolgozók egy­hetes együttgondolkodása. B. Sajti Emese Esős nap a hunyai építőtáborban A Hunyai Hunyadi Ter­melőszövetkezet idén először fogadott építőtáborozó kö­zépiskolásokat. Igaz, tavaly a hibrid kukoricájuk címerezé- sébe már besegítettek a me- zőberényi gimnazisták, de a tanulókat a közeli nagyköz­ségből naponta autóbusszal szállították ki a földekre. Az elmúlt év őszén, a ’86. évi terv készítésekor határozták el a szövetkezet vezetői, hogy a 80 hektáros hibridkukorica­vetésterületet 270 hektárra növelik. Saját tagságukkal és néhány tucat kijáró diákkal azonban a címerezést nem tudták volna megoldani. A növénytermesztés legjöve­delmezőbb ágazatát csak ak­kor fejleszthették, ha megte­remtik az építőtábor feltéte­leit, * * * A községi sportkör az idő tájt kezdett bele a labdarú­gópálya mellett az öltöző építésébe. A gazdaság átvet­te a félig kész épületet, ame­lyet végül úgy alakítottak ki, hogy eredeti rendeltetése mellett megfeleljen egy épí­tőtábor központjának is. A földszinten — a két csapat öltözőjében — jól elkülönít­hették a fiú- és a lánymos­dót, -öltözőt. A tetőtér-be­építéssel nyert emeleti tár­salgó pedig az építőtáborozó lányok hálóterme lett. A fi­úk sátrakban kaptak helyet. Az első építőtáborozó turnus június 29-én érkezett Hunyá- ra. A békéscsabai 635-ös Számú Kulich Gyula Szak* munkásképző Iskola 103 ta­nulóját — 30 lányt és 73 fi­út — valóban jó körülmé­nyek várták. A debütáló építőtáborról a napok teltével egyre jobb hí­reket kaptunk. A gyerekek becsületesen, felnőtteket meghazudtoló tempóban és minőségben dolgoznak. Dél­után és kora este válogat­hatnak a különböző szabad­idős programok között. A gazdaság vezetői, szakembe­rei a tanárokkal közösen ar­ra is figyelnek, hogy ne csak a munka, hanem a tábori élet is maradandó élménye­ket jelentsen az itt dolgozó középiskolásoknak. Persze, ahogy ezt mondani szokás, addig sosincs baj, amíg baj nincs. A baj pedig — egy kis túlzással — az építőtáboro- zóknak rendre rossz, esős idő képében jelentkezik. Bodor Tiborral, a megyei KISZ-bizottság munkatársá­val akkor indultunk látoga­tóba, amikor már kora reg­gel a levegőben lógott az eső lába, néha-néha pár csepp eső hullott. * * * Amikor Hunyára értünk, már szemerkélt az eső. A szövetkezet központjában megtudtuk, hogy a gyerekek reggel kimentek dolgozni, de fóliából testre szabott védő­ruhát kaptak, -felkészültek egy kisebb égi áldásra. A Lada Nivának meg sem koty- tyant a csúszós földút, ha­mar rátaláltunk a táboro­zok egyik csoportjára. Éppen tízóraiztak, jóízűen falatoz­ták a kakaós kalácsot. Barth károly és Vajda József fe­jezte be leghamarabb az evést, tőlük kérdeztük meg, hogy érzik magukat? — Reggel ötkor van éb­resztő, amit tisztálkodás, majd reggeli követ — kezd­te Karesz, majd folytatta: — A címerezést hatkor kezdjük és fél 3 körül fejezzük be. Közben kapunk tízórait és ebédet is. Vajda Józsi az élet kelle­mesebb oldalait említi: — Délutánonként video­filmeket nézünk, vetélke­dünk, focizunk, egyszóval, igazi tábori életet élünk. Né- hányunkat a Gy\jlai Várszín­házba is elvitték, vólták, akik a KFT koncertjét néz­hették meg, persze ingyen. Most a Kamarilla együttest várjuk. Sajnos, este tízkor mindig le kell feküdni. Reg­gel korán kelünk, nehéz a munka, nem bírnánk kiadós alvás nélkül. Egy harmadik társuk vic­cesen közbeszól: — Értelme sem lenne to­vább fennmaradni, mert ta­karodókor a lányokat bezár­ják az épületbe... — Milyen érzés szemerké­lő esőben dolgozni ? — A vá­laszt szinte kórusban mond­ják: — Nem a legjobb, még sze­rencse, hogy a védőruhánk megvéd a teljes átázástól, de ez nem azt jelenti, hogy tel­jesen szárazon kerülünk majd haza. Ilyenkor a leg­jobb meleg szobában ücsö­rögni, olvasgatni. Matyuska Ferenc nevelő­tanár, aki egyébként egész nap együtt címerezett a fiúk­kal, megjegyzi: — Ha jobban elered az eső, akkor természetesen abbahagyjuk a munkát és bemegyünk. Éppen búcsúzkodunk, ami­kor Boncok Lajos főagronó- mus érkezik meg furcsa ne­vű lován. Megtudjuk tőle, hogy a diákok munkáját el­lenőrzi a „magas” lóról, mert így jobban meglátja az el­maradt címert. Szerencséjé­re a gyerekek ma is kitet­tek magukért, kevés volt a látnivalója. * * * Az építőtábor központjá­ban a termelőszövetkezet párttitkárával találkozunk. Az öltözőkben a gázkonvek­torokat kapcsolja be sorra, hogy „amikor megjönnek a srácok, jó meleg fogadja őket. Szóltunk az étterembe is, hogy a mai ebéd mellé küldjenek forró teát is.” Az emeleti hálóteremben csak egy ágy foglalt. Weigert Szilvia rövid betegszabadsá­gát tölti. A csabai kórházban néhány órája vágták ki a szemén levő árpát. Ma még pihen, de holnap már tár­saival együtt indul címerez­ni. A tábor percek alatt kör­bejárható, és mindenütt rend, tisztaság van. Bodor Tibor elégedetten összegzi a látogatásunk tapasztalatait: — Meglátszik az építőtábo­ron, hogy a termelőszövet­kezet vezetői, dolgozói nem­csak gazdasági kérdésnek te­kintették. Jó körülményeket teremtettek, megfelelően fel­készültek a gyerekek foga­dására. Ha a hozzáállásuk nem változik, akkor a kö­vetkező években a hunyai építőtábor a megye egyik legjobb építőtábora lehet. (Lovász — Rapport) FIGYELEM, Áramszünet i Értesítjük t. Fogyasztóinkat, hogy hálózatépítési munkák miatt áramszünetet tartunk újkígyóson: a Gyulai út—Gerendást út —Temető u.—Árpád u. által határolt területen. 1MC. július 15-én 8.00—15.»« óráig. Hálózati berendezéseinket az áramszünet Ideje alatt Is feszültség alatt állónak kell tekinteni t Démász üzemigazgatóság békéscsabai kirendeltsége A lányok az emeleti hálóteremben alszanak, a fiúk a sátrak­ban I Nem szkafanderben, hanem kisebb eső ellen védő fólia védő­ruhában tízóraiznak a fiúk Fotó: Gál Edit

Next

/
Oldalképek
Tartalom