Békés Megyei Népújság, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-02 / 154. szám
NÉPÚJSÁG 1986. július 2„ szerda Lékai László, 1910—1986 1986. június 30-án, életének 77. évében, szívroham következtében, Esztergomban elhunyt Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke. Lékai László 1910. március 12-én született Zalalövőn. Teológiai tanulmányait 1928-tól Rómában, a Collegium Germanico Hungaricum növendékeként, a Pápai Gergely Egyetemen folytatta, ahol teológiai doktori fokozatott szerzett. 1934. október 28-án Rómában szentelték pappá. A vészp- rémi egyházmegye papjaként több fontos egyházi tisztséget töltött be: 1937-től 1944- ig a veszprémi Papnevelő Intézet tanára, 1944-től püspöki titkár, 1948-tól plébános Balatonlellén, 1956—57-ben megbízott püspöki irodaigazgató, majd Zalaszentivánon és Badacsonytomajban plébános volt. 1972-ben VI. Pál pápa címzetes püspökké, veszprémi apostoli kormányzóvá nevezte ki, 1974-ben esztergomi apostoli kormányzói, majd 1976-ban esztergomi érseki kinevezést kapott. Ugyanezen év májusában a pápa bíborossá nevezte ki. Lékai László több mint egy évtizedes egyházfői tevékenysége során korszakos jelentőségű munkát végzett a szocialista állam és a katolikus egyház között kialakult jó viszony továbbfejlesztése, a hívők és nemhívők, marxisták és keresztények alkotó együttműködésének kibontakoztatása és elmélyítése terén. Politikai hitvallását — a magyar társadalom legszélesebb rétegeinek érdekeit is szem előtt tarva — esztergomi érseki kinevezése alkalmából a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatában fogalmazta meg: „Mint esztergomi érsekprímás a hivatásomnak tekintem, hogy a realitások talaján álljak: a fejlődés folyamatát ne próbáljam visszafordítani, hanem előmozdítani. A valóság pedig az, hogy a szocialista társadalomban együtt élünk hívők és nemhívők. Itt akarunk boldogulni mindnyájan, és ezt az emberhez méltó életet, jó életet még magasabbra törekszünk fejleszteni a saját fizikai és szellemi munkánkkal.” Sokat idézett püspöki jelmondata is, „Succisa virescit” — „A megnyesett fa kizöldül” — ezt fejezi ki. Lékai László egy gazdag élet tapasztalatai alapján meggyőződéssel vallotta: a katolikus egyház is kész és képes beilleszkedni az új társadalmi viszonyok közé, megtalálhatja helyét a szocializmust építő társadalomban, s alapvető küldetését a nép szolgálatában látja. Ez a szolgálat, a magyar társadalom építésében vállalt közös felelősség fejeződött ki Lékai László bíboros közéleti tevékenységében is. 1976-tól folyamatosan megbecsült, köztiszteletben álló tagja volt a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének. Kezdeményezései, aktív alkotó munkája során több olyan elképzelése vált valósággá — elsősorban az idős, beteg, támogatásra szoruló emberek gondozásában — ami a nemzetközi közmegegyezést, közös célunkat, az emberekről való mind teljesebb gondoskodást szolgálta. Lékai László munkásságáért az Elnöki Tanács 1980-ban, 70. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Rubinokkal Ékesített Zászlórendjével tüntette ki. Halálával hazájához, népéhez, egyházához hű, kiemelkedő egyházi vezető, magyar hazafi távozott az élők sorából. Meggyőződésünk szerint életműve maradandó értéke legújabb kori történelmünknek, melyet az ügyhöz méltó közös felelősséggel kell tovább építenünk. A Hazafias Népfront Országos ' ' Tanácsa * * * Lékai László bíboros búcsúztatása július 8-án 11 órakor, az esztergomi bazilika előtti téren lesz. A szomorú hír után Lékai László bíborosról, közéleti tevékenységéről kérdeztük Békéscsabán Gyenes Mihály katolikus esperest, a Hazafias Népfront Békés megyei papi békebizottságának titkárát. A következőket mondta: — A Vatikán nagyon határozott békepolitikát hirdet. Ezt az erőteljes római irányelvet erősítette és hirdette dr. Lékai László. A béke, a békés egymás mellett élés, az alkotómunka meggyőződé- ses híve volt, ugyanakkor soha nem mondott le a jogok kölcsönös tiszteletben tartásáról. Amikor ő lett az első pap Magyarországon, akkor a püspöki karral összhangban igyekezett az állam és az egyház közötti vitás, kényes kérdéseket is megtárgyalni, folytatta a megkezdett megállapodások sorát, és mindvégig nyitva hagyta az utat az újabb megbeszélések előtt. Vallotta, hogy „História est magistra vitae”, tehát, a történelem az élet tanítómestere. Ami a személyét illeti, rendkívül szerény, higgadt és bölcs ember volt, lelkipásztor-beállítottságú, nagyon szerette a gyerekeket, szívén viselte az öregek, betegek, szenvedők sorsát, és számukra otthonok létrehozását szorgalmazta. Halálával egy irányításra termett, nagy egyéniséget vesztettünk, olyan embert, akiben vonzerő és szolgálatkészség párosult. IIHNF 0T részvéttávirata A Hazafias Népfront Országos Tanácsa kedden részvéttáviratot küldött a Magyar Római Katolikus Püspöki Karnak, Lékai László bíboros elhunyta alkalmából: Mély megrendüléssel értesültünk dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek, a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar elnökének haláláról. Személyében a Magyar Katolikus Egyház kiemelkedő vezetőjét, a magyarországi egyházak együttműködésének hívét, a békéért és a szocialista nemzeti egységért következetesen küzdő közéleti embert, az igaz hazafit gyászoljuk. Nagy szomorúságukban fogadják a Hazafias Népfrontmozgalom együttérző részvétét. Napirenden Békés közlekedésbiztonsága Három napirendi pont szerepelt tegnap, kedden délelőtt a Békés Megyei Közlekedésbiztonsági Tanács elnökségnek ülésén, melyen Mihalik György rendőr ezredes, az MKBT elnöke elnökölt. A társadalmi testület először Haraszti János rendőr századosnak, a békési városi KBT elnökének beszámolóját hallgatta és vitatta még, mely az elmúlt három esztendőt ölelte fel. A beszámolóból kitűnt: az elmúlt három év az előre meghatározott feladatok megvalósítása tekintetében jelentősen eltért az előző évektől. Ennek oka, hogy az említett időszakban három ízben volt változás a városi KBT elnökének, a KBT titkárának személyében. Ugyanez a mozgás tapasztalható a városi elnökség és az egyes szakbizottságokon belül is. Közismert, Békés közlekedésbiztonsági helyzetét döntően meghatározza a városon keresztül haladó, 47- es számú főútvonal, melyen jelentős a hazai és a külföldi forgalom. Mindehhez csak hozzájárul az elmúlt évben elkészült új Kettős-Körös- híd. Az előterjesztésből kitűnt: az elmúlt három évben szám szerint is csökkent a városban a balesetek száma, ugyanez elmondható a halálos és súlyos balesetekről is. Ugyanakkor a bekövetkezett balesetekre jelentős arányeltolódás mutatkozik: a balesetek többsége hét végeken történik. A beszámoló feletti vitában kilencen mondták el gondolataikat. Szó volt a kerékpárút szükségességéről, a közlekedési jelzőtáblák kiegészítéséről, pótlásáról, az új közlekedési beruházások közlekedésbiztonságának követelményeiről. A beszámolót az elnökség elfogadta és jóváhagyta. A második napirendi pont keretében az MKBT gépjárművezető közlekedésnevelési szakbizottságának beszámolóját terjesztette elő Mázán László, a szakbizottság vezetője. Munkájuknak fő célkitűzése, hogy az utakon ne növekedjen tovább a halálos, a súlyos, maradandó testi fogyatékosságot eredményező balesetek száma. A szakbizottság három albizottságban dolgozik, így a gépjárművezető-képző, a továbbképző és a műszaki albizottságokban. Az előterjesztés foglalkozott a továbbképzés szükségességével, szó volt a különböző közlekedésbiztonsági nyílt napokról, mely iránt az utóbbi időben csökkent az érdeklődés. A beszámoló taglalta a járművezetői alapképzést és a járművezetők továbbképzését. Az elnökség elismeréssel szólt a szakbizottság munkájáról, arról az együttműködésről, amelyet a különféle, közlekedéssel foglalkozó szervezetekkel tartanak. A harmadik napirendi pont keretében dr. V. Fodor Endre Bálintnak az előterjesztésében jelentés hangzott el a mostani tervidőszakban megrendezendő mozgalmak, versenyek és vetélkedők szervezésével kapcsolatban. A tervidőszak tervkoncepciója kiterjed a gyermekek számára kerékpáros és segéd-motorkerékpáros versenyek és vetélkedők, a magángépjármű-veze- tő felnőttek számára a különféle versenyekre. A KBT felkarolja a versenymozgalmakat, vetélkedőket, s azokat mind szakmai, mind anyagi szempontból támogatja. Az elnökségi ülés bejelentésekkel ért véget. Aí orosházi párt-vb tárgyalta A környezetvédelem legyen közügy A környezetvédelem napjainkban előtérbe került társadalmunkban. A közelmúltban írták alá az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal (OKTH), valamint megyénk vezetői azt a megállapodást, mely szerint Békés megyét környezetvédelmi minta területté kell fejleszteni. Ebben a nagy feladatban a megye valameny- nyi településére számítanak. A közelmúltban az orosházi városi pártbizottság végrehajtó bizottsága tűzte napirendjére a térség környezet- védelmi helyzetét és a fejlesztési feladatokat. A termőföld védelme A mezőgazdaság legfontosabb termelési eszköze a termőföld. Orosházán és környékén jelentős a mezőgazdasági terület, azon belül a szántó részaránya. Az elmúlt időszakban növekedett a szántóterület, s csökkent a vetetlen terület nagysága. A térségben 11 nagyüzemben mintegy 27 ezer hektáron valósították meg a komplex meliorációt. A nagyüzemi állattartó-telepeken keletkezett hígtrágya kezelése és kijuttatása szakszerűtlen és megoldatlan. A gazdaságoknak nincs elég pénze arra, hogy az előírásoknak megfelelő, korszerű hígtrágyakezelő berendezéseket vásároljanak, s így inkább vállalják a bírság fizetését. Napjainkban a korszerű termeléstechnológia nélkülözhetetlen eleme a növényvédő szerek széles körű fel- használása. A meglevő előnyök mellett szakszerűtlen alkalmazásukkor károsítják a környezetet. A legjelentősebb gondot az üres műanyag műtrágyás zsákok, valamint a növényvédőszeres flakonok elhelyezése, megsemmisítése okozza. Ezen a területen közösen kell keresni a mielőbbi megnyugtató megoldást. összességében megállapítható, hogy az elmúlt időszakban jelentős lépéseket tettek a termőföld védelmében a város és térsége nagyüzemei. Vízminőség, víztisztítás Hazánkban a társadalmi- gazdasági fejlődés következtében megnőtt a víz iránti mennyiségi és minőségi igény. A városkörnyéki települések közül a Tótkomlóst és Békéssáfnsont érintő Szá- razér-csatorna szennyezettsége nagyfokú, tisztítása, karbantartása évek óta elmarad. Élénken foglalkoztatja a közvéleményt a gyopárosi tavak vízminősége. A gyopárosi tórendszer vízminőségét a mindenkori talajvízszint befolyásolja. A szakemberek véleménye szerint a Béke Tsz homokbányája — amely igen tiszta — alkalmas lenne a tó folyamatos átöblíté- sére. Amennyiben műszakilag megvalósulna ez az elképzelés, úgy a gyopárosi tavak vízminősége olyan mértékben javulna, mely a víziélet megélénküléséhez vezetne. Megoldásra váró feladat a fürdővíz és az üdülők szennyvizének elvezetése. A városkörnyék települései, Csanádapáca és Puszta- földvár kivételével, vezetékes ivóvízhálózattal rendelkeznek. A vízhozam különösen a reggeli és esti csúcs- időszakokban, valamint nyáron nem megfelelő. Ezért indokolt új kutak létesítésével a hálózat bővítése. A vízminőség javításában megnyugtató megoldást csak a tervezett kistérségi vízmű beruházása hozhat, amely biztosíthatja a város és környéke jó minőségű ivóvíz- ellátását. Gondot okoz a szennyvíz elvezetése, gyűjtése és kezelése. A térségben 21 kilométer hosszú szennyvíz- hálózat van, ebből 16 kilométer Orosházára esik. A meglevő lakások közül csak mintegy 25 százalék van bekapcsolva a szennyvízhálózatba. Jelenleg Orosházán, Tótkomlóson és Nagyszénáson működik szennyvíztisztító telep. Orosházán 1984. óta folytatnak levegőminőségi-vizs- gálatokat. Az adatok azt mutatják, hogy a város és környéke levegőszennyezettsége a megye többi városához képest a legalacsonyabb. Az ülepedő porszennyezettség csak a nyári hónapokban mutat a normaérték feletti eredményeket, a legnagyobb szennyezettség az üveggyár környékén tapasztalható. Nagyobb odafigyelést A zaj elleni védelem a városban csakúgy, mint megyénkben, még kezdetleges. Minden ipari üzemben és zajos mezőgazdasági egységben elvégezték az alapmunkahelyi zajmérést. A legfőbb zajforrás a településeken , a közlekedés. A térségben két természet- védelmi terület, a kardoskúti és a tatársánci található, mindkettő fejlesztésére jelentős anyagi erőt fordít az OKTH. Gyopáros zöld területének gondozása megoldatlan. Tovább kell folytatni a parkerdő és az arborétum telepítését. A térségben az összes zöldterület mintegy 90 hektár, ebből 61 hektár Orosházára esik. Az erdőterület mindössze 400 hektár, az összterület 0,57 százaléka, s ez alatta van a megyei átlagnak. A jövőben fontos feladat a faállomány növelése. A településkörnyezet alakításában fontos szerepe van az úthálózatnak. A városban a burkolt utak aránya 31 százalék, a községekben még ennél is kisebb ez a szám. Így a burkolatlan utak magas aránya miatt száraz időben jelentős a porszennyeződés. A termelés és a fogyasztás növekedésével egyre több hulladék keletkezik, melynek elhelyezése, tárolása és megsemmisítése gondot jelent. Orosházán egy szeméttelep működik, a környező községekben mindenütt van szemétlerakó-hely. Komoly gondot okoz az illegális szemétlerakás, megakadályozására eddig nem sikerült hathatós intézkedéseket tenni. Rendszeres szemétgyűjtés csak Orosházán van, a szemétgyűjtésbe bevont lakások száma 5 és fél ezer. * * * A vitában a végrehajtó bizottság tagjai egyöntetűen hangsúlyozták, hogy szemléletváltozásra van szükség az állampolgároknál. El kellene érni a tudatformálással, hogy a közterületek az eddiginél lényegesen tisztábbak legyenek. Mindehhez szükség van a különböző társadalmi szervezetek (HNF, KISZ, szakmaközi bizottság, stb.) közös mozgósítására, cselekvésére. Szó esett arról is, hogy a Ságvári-ligetet a különböző kollektívák bevonásával, társadalmi munkában lehetne otthonosabbá, csinosabbá tenni. Több önálló kezdeményezésre lenne szükség: A fásítások megszervezésében Gyopároson, a zöldterületeket szocialista brigádok, iskolások bevonásával lehetne helyreállítani. A tanács és az illetékes szervek jogosítványaik alapján a jövőben határozottabban lépjenek fel az egyes rendelkezéseket megsértőkkel szemben. A párt- alapszervezetek saját hatáskörükben tekintsék át a környezetvédelem helyzetét, s a gazdasági vezetés helyben tegyen intézkedéseket ezen a területen. El kellene érni, hogy valamennyien nap mint nap közügyként kezeljük a természet és a környezet megóvását, s ennek szellemében neveljük a felnövekvő ifjúságot. Ha mindez így lesz, akkor kellemesebben töltjük el a szabad időnket a városban és környékén. Verasztó Lajos Mi kerül ennyibe?... Talán emlékeznek még arra a kabaréjelenetre, amely a címben jelzett témáról szólt, és úgy tíz évvel ezelőtt szerepelt az egyik tévészilveszter-műsorban. Ebben a feledhetetlen Márkus László „boncolt szét” egy, csak küllemre szép, jószerével használhatatlan és méregdrága fotelt. Nos, nekem (is) ez a történet jutott eszembe a minap, amikor megéhezvén, egy műanyag tálcára folpackkal rászorított, szendvicsnek becézett falatkát vásároltam a budapesti Keletiben, az Utasellátó Vállalat egyik mozgóárusától — 22 forint 90 fillérért. Hadd szögezzem le: a „termék" aznapi keltezésű volt, és valóban friss. De __ A csomag tartalma: hat szelet csabai (darabonként legfeljebb egy deka), egy hajszálvékony sajtszelet (max. 5 gramm), egy két darabba szelt zsemle, grammban is nehezen kifejezhető mennyiségű vajkenet, valamint egy fél, csumájával együtt tálalt zöldpaprika. Slussz! Nekem például nagyon hiányzott az a bizonyos, korábban természetszerűleg az ilyen csomaggal együtt járó „jó étvágyat! Az Utasellátó” feliratú szalvéta... Persze, igaza van a kiszerelő cégnek! Amilyen mocskosak a vonatok, valóban luxusnak tűnik az ilyen száj- és ujjtőrlő papír szeletke! Számoltam, és nekem (is) vastagon fogott a ceruzám. Csomagolással, munkadíjjal együtt még így sem jött ki több, mint 14—15 forint. Vagyis nyolc hibádzik, ami ugyebár még mindig nem kevés; forintban sem... Igen, a rezsi. Csakhogy a vásárlási procedúra során az eladó még szóra sem méltatott (naivitás ugyan, de egy Jó étvágyat!-tal némiképpen feledtetni tudta volna az említett szalvéta hiányát), s kerekeken gördülő „boltját" megnézve sem jutott eszembe: de sok pénzbe kerülhet ennek a tisztán tartása! Most persze lehetne folytatni, hogy miért kerül egy kávénak nevezett, mocskos, csorba pohárban „felszolgált”, áttetsző folyadék nyolc forintba, a IV. osztályú ár kétszeresébe egy üveg sör, a boltinál sokszor háromszor többe egy kétdecis üdítő, és így tovább. Mindezekhez semmi egyéb, semmi gamirung. Udvariasságban, tisztaságban, más hasonló kereskedelmi „jó”- ban. Barátom, aki maga is gyakran „élvezője” (vesztese?) az ilyen szolgáltatásoknak — ugyanis gyakran utazik —, csak legyintett. „Hiába írod meg, hiába írják meg, mondjuk el, akár naponta is. Az Utasellátó is monopolcég, kizárt, hogy valami a jó irányába változhasson.” Engem (is) nap mint nap bosszant a hanyagság, a silányság, a nemtörődömség. Kérem az olvasót, bízzunk együtt: egyszer talán any- nyit megtudunk, hogy mi miért kerül annyiba. Ha másra egyelőre reményünk is alig lehet.. <—silá—)
