Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-13 / 138. szám

1986. június 13., péntek o Megjelent a Pártáiét júniusi száma Don Quijote a gyulai várban A íolyóirat közli Pál Lé- nárdnak, a Központi Bizott-r ság titkárának beszédét, amely a Lenin születésének 116. évfordulója lakalmából rendezett propagandista-ün­nepségen hangzott el. Iparunk arányosan járult hozzá a hatodik ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítá­sához, de fejlődése, megúju­lása nem vonatkoztatható el a népgazdaság helyzetétől, problémáitól. Kapolyi László ipari miniszter áttekintést ad a feszültségpontokról, a jövedelemtermelő-képesség fokozásának tartalékairól. Szabó Miklós, a Békés Megyei Pártbizottság első titkára elemzi a megye gaz­dasági helyzetét. Rámutat: a további előrehaladás egyet­len járható útja a kiemelt népgazdasági programokhoz való csatlakozás. Kedvező hatást gyakorolna a megye gazdasági életére, ha a je­lenleginél korszerűbb gépi berendezéseket telepítenének a megyébe a munkaerőgon­dokkal küzdő üzemek. Tóth István a kultúra pártirányításával foglalkozik. Felhívja a figyelmet arra, hogy jelenleg a marxista el­mélet bizonyos mértékű el­bizonytalanodása érzékelhető. Az új helyzetben szükséges­sé vált vitára sem a marxis­A Fogyasztók Országos Tanácsa árszakértői bizott­ságának tagjai tegnapi ülé­sükön többek között áttekin­tették a kiskereskedelmi ár­színvonal tavalyi alakulását. Az elemzések szerint a kis­kereskedelmi árszint az egy évvel korábbit csak 6,3 szá­zalékkal haladta meg, és az összesen 7 százalékos ár­emelkedés is megfelelt az előzetesen tervezettnek. A központi, hatósági áremel­kedések átlagos mértéke ki­sebb, és a vállalati, piaci indítékú áremelkedés is visz- szafogottabb volt, mint a tervidőszak előző éveiben. A bizottság tagjai ugyanakkor megállapították, hogy az egyes társadalmi rétegek sze­rint vizsgálva az árszintvál­tozást, erős eltérések tapasz­talhatók. A nyugdíjasok és a szellemi foglalkozásúak fo­gyasztási szokásait elemezve kitűnt, hogy náluk nagyobb az átlagnál az árindex, míg a munkásoknál, a parasztság­nál és a kettős jövedelműek­nél a növekedés kisebb az előző évhez viszonyítva. Az átlagot meghaladó volt a ru­ta művészeti, sem pedig a társadalomtudományi kritika nem tudott még megfelelően ráhangolódni, s ez csökken­tette orientáló erejét. Az önálló társadalmi szer­vezetként működő MTESZ és a fiatal értelmiség együtt­működésének lehetőségeiről ír Henczi Lajos. Imre Mik­lós feltárja a vállalati mű­szaki fejlesztés szubjektív tartalékait. Rámutat, hogy a politikai munka kiemelt ten­nivalója a szubjektív felté­telek javítása. Társadalmi, gazdasági fel­adataink megoldása nagy­mértékben függ attól, hogy milyen a párt cselekvőké­pessége. Számos jel utal ar­ra, hogy a pártmunka szín­vonala sok tekintetben nem kielégítő. Ezekről a kérdé­sekről rendezett kerekasztal- beszélgetést a szerkesztőség. Szabó Sándor a Német Szocialista Egységpárt XI., Tabajdi Csaba pedig az Olasz Kommunista Párt XVII. kongresszusáról tájé­koztat. Magyarország gyakran sze­repel a tőkés országok saj­tójában, rádió- és televízió­műsoraiban. Pálos Tamás megvilágítja, mitől függ a hazánkról szóló nyugati saj­tójelentések tartalma, stílusa, hangvétele? házati cikkek árszintnöveke­dése, és nagyobb mértékben nőttek a lakosságnak a szol­gáltatásokra fordított kiadá­sai. A bizottság áttekintést ka­pott az árak alakulásáról 1986 első négy hónapjában. Eszerint az 5 százalékos ter­vezett fogyasztási árszintnö­vekedés várhatóan tartható lesz. Megnyugtató, hogy eb­ben az időszakban — a sta­tisztika szerint — már nem nőttek tovább a nyugdíja­sok terhei. A legnagyobb fe­szültség továbbra is a ruhá­zati cikkeknél és a szolgálta­tások árainál tapasztalható. Ezért javasolta az FŐT ár­szakértői bizottsága ezeknek a termékeknek a fokozott el­lenőrzését. Az FŐT szakbizottsága vizsgálati programot foga­dott el a szolgáltatások ár- és szervezeti rendszerében bekövetkezett változásokról, arról, hogy ezek miként ha­tottak a tartós fogyasztási cikkek javításának és a sze­mélyi szolgáltatásoknak az áraira. A huszonharmadik gyulai várszínházi évad nyitánya­ként június 20-án, pénteken Vészi Endre „Don Quijote utolsó kalandja” című tra­gikomédiáját mutatják be. A gyulai nyári színház, a veszprémi Petőfi Színház és a székesfehérvári Vörösmar­ty Színház együttműködésé­vel létrehozott előadás elő­A Békéscsabai Városi Ta­nács V. B. közterületi fel­ügyelete a megalakulása, 1985. október 1. óta 3 ezer esetben tett intézkedést. A felügyelőknek a legtöbbször a közterület engedély nélkü­li használata (mint például építési anyagok utcán való tárolása) miatt kellett fel­lépniük. Alig volt kevesebb ennél az álló gépkocsikkal elkövetett szabálysértés. Az intézkedés általában a cselekmény súlyának megfe­lelően figyelmeztetés, hely­színi bírságolás vagy a ta­nács vb igazgatási osztá­lyához való feljelentés lehet. Csepregi Andrásnak, a köz­terület felügyelet igazgatójá­nak tájékoztatása szerint a lakosság azzal igyekszik se­gíteni a felügyelők munká­ját, hogy bejelentéseket tesz és maga is figyelmezteti azo­kat, akik megszegik a sza­bályokat. Még mindössze 8 hónapos a szervezet, de a felügyelők máris igen sok érdekességet jegyeztek fel. Jellemző pél­dául, hogy a helyszíni bírsá­golással kiszabott pénzössze­get általában igyekeznek ..megtakarítani” a szabály- sértők. Ez érthető is. Ki sze­ret olyanért fizetni, aminek nincs semmi ellenértéke? De az már túlzás volt, ami­kor egy igen jó keresetű férfi időt és fáradságot nem sajnálva hetekig igyekezett bizonygatni, hogy az ő gép­kocsija nem parkírozott zöld­területen. Amikor aztán elé­be rakták a fotót, ami a fel­ügyelő állítását bizonyította, fizetett. Fájó szívvel. Napo­kig „beteg” volt tőle. Egy gépkocsitulajdonos ugyancsak zöldterületen par­kírozott. A felügyelő rátette a cédulát a kocsira, amely­ben felszólította a szabály- sértőt, hogy az, ügy tisztázá­sára jelenjen meg a közte­rület felügyelet irodájában. Két nap múlva a felügyelő bemutató lesz. A kőszínházi ősbemutatót ősszel tartja meg a veszprémi társulat. Gyulán másnap, június 21- én is színre kerül az új Don Quijote-földolgozás. A tragikomédia rendezője Kerényi Imre, a főbb szere­peket pedig Gelley Kornél, Borbiczki Ferenc és Szemes Mari alakítja. címére ajánlott levél érke­zett Dévaványáról. A feladó elismerte a vétkességét és annak alapján a felelősségre vonás jogosságát. Ám aki tisztességesen gondolkozik és nem minden áron a „bőrét” akarja menteni, azt nem szükséges pénzbírsággal súj­tani. Elég, ha figyelmeztetik. Így is történt. Akad olyan eset is, ami­kor a szabálysértő a zöld­területen parkírozó gépkocsi­jára helyezett cédula miatt levélben tiltakozott a fel­ügyeletnél. Feltűnt, hogy a levelet ajánlva egy intéz­mény (a felesége munkahe­lye), nem pedig ő adta fel. Az illető tehát ezt a költsé­get is a társadalom nyakába varrta. A tiltakozás után a fel­ügyelet közölte vele: ha nem jelenik meg személye­sen és nem tisztázza a körül­ményeket, az ügyet a városi tanács vb igazgatási osztá­lyához fogja továbbítani. Hamarosan meg is jelent. Kellő bizonyítás után elis­merte, hogy a felügyelő ál­lítása igaz. Sok huzavona után végül is kifizette a 200 forint bírságot. A napokban egy nyugdí­jas Trabant személygépko­csin három veder sertéstrá­gyát szállított a Szigetvári utcából a Sebes György ut­cában levő szemétgyűjtő konténerbe. A felügyelők tetten érték és megkérdezték tőle, hogy mire való ez az „ingajárat”. Azt válaszolta, hogy a Szigetvári utcabeliek tiltakoznak az ottani tárolás miatt. És a Sebes György utcabeliek mit szólnak hoz­zá? A kérdésre most keresik a választ. És mást is tudni akarnak, ami a trágya ide- oda szállításával kapcsolatos. Az biztos, hogy ez a cselek­mény közegészségügyi szem­pontból is súlyos szabálysér­tés. Pásztor Béla Tanácskozás az árszintekrfil Közterületi esetek Nyolc hónap alatt 3 ezer intézkedés •Június 10-én, kedden kon­certet adott a Névtelen Nul­la Gyulán. Jó ezer néző másfél órán át valóban együtt élt a Gyuláról fővá­rosba származott és ország­szerte egyre népszerűbb együttessel. Másnap Békés­csabán is színpadra lépett a zenekar, s bár Csabán ke­vesebben látták a koncertet, a közönség itt is remekül érezte magát. A Névtelen Nulla az első Békés megyéből induló könnyűzenei együttes, amely­nek komoly esélye van egy nagylemezre. Ez korántsem jelenti azt, hogy a nagyle­mez anyaga már kész. Külö­nösen, ha figyelembe vesz- szük azt, hogy belépőként előbb egy kislemeznek is illik elkészülnie, ami nyil­ván elviszi a két legismer­tebb számot, a Jeremyt és a Diadalt. A koncertek alap­ján könnyen bemérhető, hogy 5-6 szám még kereste­tik. Olyan, amit dúdolni akarok, mert kínálja-kínál- tatja magát, s mégsem tu­dok maradéktalanul dúdol­ni, mert az én nótázásom nem adhatja vissza a dal néhány alapötletét, amellyel a szerzők és hangszerelők megspékelték, s egy csepp zenei kiismerhetetlenséggé varázsolták azt a kis meló­diaamőbát. Ehhez az együttes képes­ségei adottnak tűnnek. A Névtelen Nulla húzóembere Hevesi Tamás. Nem kocká­zatos kijelentés, hogy a ma­gyar popzene egyik legna­gyobb ígérete ö. Óriási len­dülettel küzdötte végig a két koncertet. Énektudása kiváló. Virtuóz alakításaiba ösztönös őserővel vág bele, s bírja. A gitárral is többet tud, mint amit egy énekes­től (főleg egy ilyen szintű és ennyit dolgozó énekestől) megszokhattunk. Ráadásul igazi showman, akinek még félresikerült gesztusai is könnyen megbocsáthatok. Hevesi Tamás meggyőző te­hetsége fazont ad az együt­tesnek, helyenként viszont túlteng. Ez azonban leggyak­rabban nem az ő hibája. Né­ha a többiek nem vetik be mindazt, amit tudnak. S mi­kor a koncert végén (leg­alábbis a tervezett fináléján, hiszen ráadást mindig köve­teltek a nézők) egyenként bemutatták a tagok, hogy mire képesek, akkor vissza­menőleg hiányérzetem tá­madt. A billentyűs Ürmös- sy László, a basszusgitáros Hevesi Imre, a dobos Fábi­án Tamás helyenként kevés­re vállalkozik, s így néha sok lehetőség „bennmarad” a számokban. A jó dal minden porcikája végletesen kitalált. Az együttesben megvan er­re a kitalálásra a hajlam. Van érzékük a zenei truvá- jokhoz. Erről tanúskodik a két egyperces nóta is, a Di­gitális karóra és a Béka. Néha az önbizalom, néha a rafinéria, néha egy csekély kézügyesség kellene. Mind­háromhoz viszont ugyanaz szükségeltetik: rengeteg munka. S mivel a Névtele­nek dalaikban is visszatérőn hirdetik, hogy az elsőségért, a csúcsért mindent megtesz­nek, miért pont a munkát sajnálnák? Külön kell szólni a zene­kar tapasztaltabb tagjáról, a szaxofonos Köles Istvánról. Ő képviseli a legrutinosabb, legkulturáltabb muzsikát. A beilleszkedése még nem tel­jesen megoldott, hiszen a ré­gebbi számok, már úgy tű­nik (sajnos), véglegesen nél­küle mennek, s az újabbak­ban is elférne több szaxo­fon. A nélküle is négykere­kű együttesben ő afféle dif­ferenciálmű, amitől nem gyorsabban, hanem bizton­ságosabban haladhatnak, fő­leg kanyargós terepen. A júliusi Interpop-feszti- vál nagy megméretés lesz az együttesnek. Az oda szánt dal a Csalódás, alighanem felkúszik majd a slágerlistá­ra. Sok szerencsét Névtele­nek! S amiért megdolgoztok, sikerüljön! (ungár) Fotó: Kovács Erzsébet Jótékony vihar? ■ n résztvevők egy része ma is úgy látja, hogy bizony akkor elszaba­dultak az indulatok, egy sok­szor, talán túl sokat is han­goztatott témában. Többször átrágva magam a testület elé terjesztett szóbeli és írásbeli vitaindítón, rájöt­tem, mi válthatta ki a meg­szokottnál hevesebb indula­tokat. A vitaindító fiatal szerzője kissé kíméletlen módon tárta föl a valóságot, semmit sem szépítve, elken­ve, sőt, a bevezetőkben meg­szokott tiszteletköröket is ki­felejtve. Ügy vélte, ha neki az a feladata, hogy feltárja az iskolai demokratizmus fejlesztésének lehetőségeit, akkor a jelenlegi állapot elemzéséről nem mondhat le. S bizony a kép, amit az iskolai, intézményi demok­ratizmusról megrajzolt, min­den volt, csak hízelgő nem. A helyszín, s a résztvevők még izgalmasabbá tették az előadó kemény, ám követke­zetes gondolatmenetét. Az MSZMP Alsó- és Középfokú Oktatási Intézmények Bi­zottsága kibővített testületi ülésén történt mindez, ame­lyen az oktatás irányítói, az intézmények igazgatói, tehát az érdekeltek vettek részt a pártbizottság tagjai mellett. De hogyan is láttatta a va­lóságot e szokatlan beszá­molóban, vitaindítóban az előadó? Megállapította, amit mindenki tud, hogy az iskola sok tekintetben nem tudott megfelelni a társadalmi kö­vetelményeknek és szükség­leteknek. A fejlődés útjául — figyelembe véve a reali­tásokat — a belső tartalé­kok feltárását, minden haté­konyságot, eredményességet növelő kezdeményezés ki­bontakoztatását, az egyéni és csoportérdekek fokozottabb számbavételét jelölte meg. Érintette a művelődési irá­nyítás által szorgalmazott in­tézményi önállóság kérdését is, mint szükséges feltételt. Ez utóbbi persze feltételezi, hogy minden oktatási intéz­mény képes kidolgozni a maga oktatáspolitikai kon­cepcióját. (Ami igen nehéz feladat, hiszen eddig ennek az ellenkezője érvényesült és rögződött a fejekben és a gyakorlatban évtizedeken keresztül.) Tehát, az intéz­ményeknek át kell állni a túlszabályozottság állapotá­ról az alulról és felülről építkezés állapotára. Ez pe­dig — bár ez nem megy egyik napról a másikra — magával kell hozza az ön­elemző készség, a megújuló és alkotóképesség kifejlődé­sét is. A saját program ki­dolgozása pedig együtt jár majd az iskolák egyéni ar­culatának kialakulásával is. Ez mind nehézségekkel fog járni, hiszen új, eddig is­meretlen működési pályára kell átállniuk az intézmé­nyeknek, s a társadalmi szervezeteknek is. (Gondo­lom, éppen erre készülve rendezte meg tanácskozását a békéscsabai pedagógus pártbizottság.) Hát akkor nézzünk szembe a valóság­gal, gondolta az előadó, és felsorolta, mivel kell meg­birkózni az eredményes vál­tás érdekében. Kezdjük a gazdasági ne­hézségekkel, a pedagógusok túlterhelésével, s a keserű tapasztalatok okozta pesszi­mizmussal. Ez utóbbiról így fogalmazott a beszámoló szerzője: „Egy ilyen korszak­ban fennáll annak a veszé­lye, hogy még a fiatal, kez­deményező pedagógusok szá­mára is bizonyos idő múltán természetes állapotnak tű­nik, hogy a tanévzáró tan- testületi értekezleteken a határozatok — teljesítetlen- ségük miatt — évről évre is­métlődnek, hogy a társadal­mi szervezetek gyűlései for­málisak, nem problémacent- rikusak, üresjáratok. Hogy e szervezetek munkavégzése lényegében tagjaik munkájá­nak számbavételére, a köz­ponti utasítások, kérések végrehajtására korlátozódik. A tantestületi értekezletek többsége érdektelen, mert ugyan lényegi problémákkal is foglalkoznak, de elmarad azok gyökereinek alapos feltárása, és a változtatás, előrelépés útjainak követke­zetes végiggondolása. Ehe­lyett a célok ismételt, me­chanikus határozatokba fog­lalására kerül sor. A politi­kai oktatások csekély láto- gatottságúak, és nem válta­nak ki különösebb aktivi­tást. Az amúgy is kis számú kezdeményezés — a támo­gatás hiánya és a passzivitás miatt — rendre elakad. Éppen ezért, e szükséges és elodázhatatlan reformfo­lyamatnak szüksége van és lesz a társadalmi szerveze­tek aktív, kezdeményező tá­mogatására, amelyek társa­dalmi szerepüket csak akkor tölthetik be, ha ezt fel is vállalják.” A békéscsabai pedagógus pártbizottság ez utóbbi mel­lett döntött. S ehhez kellett számára a helyzetfeltárás, az iskolai demokráciában fon­tos szerepet játszó tényezők alapos állapotleírása és a le­hetőségek felkutatása. S hogy ez a szembenézés a té­nyekkel nem megy érzelem- mentesen, azt a vita is bi­zonyította. De szükség van rá. Határozat született tehát ebben a testületben, hogy az év végéig minden pártalap- szervezet tűzze napirendre saját munkamódszerének, munkastílusának vizsgála­tát, megkeresve az iskolai demokratizmus továbbfej­lesztésében a reá váró fel­adatokat. Hiszen a példa­adásnál nincs nagyobb agi- tatív erő ... E zen a nem kis izgalmat kiváltó pártbizottsági ülésen még egy figye­lemre méltó gondolat hang­zott el. Eszerint hiba lenne a realitások figyelmen kívül hagyása, de nem kisebb hiba az alkotó pedagógusi munka hiányzó feltételeire hivat­kozva elmulasztani a ma megtehető lépéseket a hol­nap érdekében. Mert ha fe­le annyi gyerek lesz csak egy osztályban, s fele annyi a kötelező óraszám, netán két­szer annyi a fizetés: ez ak­kor is csak szükséges, de nem elegendő feltétele lesz a ha­tékony, korszerű oktatási rendszernek. A legfontosabb maga az ember, amelynek szakértelme, meggyőződése, alkotóvágya nélkül előreha­ladás nem képzelhető el. Különösen az iskolákban, ahol a legértékesebb anyag, a formálásra váró ember a munka tárgya. B. Sajti Emese Müvelönyomos búzatermesztés A Mezőszentgyörgyi Alkot­mány Termelőszövetkezet teljes ősziárpa- és búza-ve- tésterületén rátért az úgy­nevezett müvelönyomos ter­mesztési technológiára. A vetésnél — a vetőgép egyes csoroszlyáinak elzárásával — művelőutakat hagytak sza­badon, amelyek használata megkönnyíti a nagyméretű táblák ellenőrzését, s lehe­tővé teszi, hogy a gépek ta­posási kár nélkül elvégez­zék a szükséges munkálato­kat. Ez máris jelentős költ­ségmegtakarítást hozott a gabona tavaszi fejtrágyázá­sánál, illetve a gyomirtás­nál. Ezeket a munkákat ugyanis korábban repülő­gépről végezték, az idén pe­dig negyedannyiért — I mil­lió 200 ezer helyett 300 ezer forintért — szántóföldi gé­pekkel.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom