Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-11 / 136. szám
NÉPÚJSÁG 1986. június 11., szerda Országos tanulmányi verseny Kedden eredményhirdetéssel befejeződött Gyöngyösön a középiskolák első osztályos tanulóinak országos tehetségkutató tanulmányi versenye fizikából. A gimnáziumi tanulók közül az első díjat Szántó Gyula, az orosházi gimnázium tanulója nyerte. Második Péter István, a miskolci Földes Ferenc gimnázium, harmadik Matijevics Vera, a szegedi Ságvári gimnázium tanulója. A legjobbak a gyöngyösi üzemek jutalmait vették át. Tanácsülésekről jelentjük Gyula Gyula Város Tanácsa tegnap, június 10-én ülést tartott dr. Takács Lőrinc tanácselnök elnökletével a városi tanács dísztermében. A napirendi pontok megvitatása előtt Takács Lőrinc beszámolt a vb és a tisztségviselők két tanácsülés közötti munkájáról, illetve dr. Vidó István interpellációjára tett intézkedésről. Az első napirendi pontban dr. Kun Miklós, városi vezető ügyész tartott tájékoztatót a Gyulai Városi ügyészség munkájáról. Ezt követően Hild György társadalmi megbízatású tanácselnök-helyettes, a műszaki osztály vezetője számolt be a területrendezési tervezés helyzetéről, és tett javaslatot az általános rendezési terv felülvizsgálatának szempontjaira. A harmadik napirendi pontban dr. Szigeti Zoltán tanácselnök-helyettes vitaindítója alapján a testület áttekintette az alkoholizmus elleni küzdelem gyulai feladatait. A másfél órás vitából kiderült, hogy Gyulán is — az országos helyzethez hasonlóan — kezd tűrhetetlen mértéket ölteni az alkoholfogyasztás, amit mindenképpen meg kell állítani. Egy jellemző adat: 1981-ben 68, 1985 végén 96 volt a vendéglátó egységek száma. Néhány nappal ezelőtt pedig már a századikat is átadták. A „fejlődés” napjainkban is megfigyelhető. A városi tanács határozatban jelölte meg a legfontosabb feladatokat, és felhívta a figyelmet a társadalmi összefogás szükségességére, mert csak így állítható meg az alkoholfogyasztás további növekedése. Végül a testület tanácsrendeletet hozott a nem lakás céljára szolgáló építmények adójának megállapításáról és a város gyógy- és üdülőhely rendjéről. L. S. Kétegyháza Tegnap délután a helyi művelődési házban tartotta meg — Árgyelán György tanácselnök vezetésével — soron következő ülését Kétegyháza Nagyközség Tanácsa. Először dr. Tarr Mihály állatorvos előterjesztésében a testület a helyi állategészségügyi helyzetet vitatta meg. Mint megtudtuk, 9 ezer sertés, 600 szarvasmarha, 1500 juh, több mint 30 ezer baromfi és mintegy ezer kutya egészségéről gondoskodnak — a testület és a megyei intézmény szakvéleménye szerint is — igen jó színvonalon. Kétegyháza a közismert népgazdasági érdekeken túlmenően földrajzi fekvése miatt jelentős járványügyi feladatokat is betölt, ezért nem közömbös, hogyan alakul állategészségügyi ellátottságának helyzete. A következő napirendi pontban a tanácselnök előterjesztésében a korábbi jelölőgyűléseken és más közösségi fórumokon elhangzott, az ezret lényegesen meghaladó számú közérdekű bejelentés sorsáról volt szó. Elhangzott az is, hogy az illetékes megyei és országos hatóságok támogatásával 1987-ben és 1988-ban megkezdik a Szabadkígyós— Kétegyháza közötti, sok éve halogatott műút építését, amelynek elkészülte alapvetően változtathatja meg a község társadalmi-gazdasági fejlődési lehetőségeit. A vitákban bővelkedő, a megfigyelő számára is élvezetes, politikus tanácsülés tanácsi rendeletet is alkotott a nem lakás céljára szolgáló építmények adóztatásáról. (N. L.) Érettségi pillanatkép llvagy egy kis ünneprontás A békési Szegedi Kis István Gimnázium és Szakközép- iskola folyosójának falán — akárcsak minden hasonló intézményben — tablók sorakoznak. Mosolygó, nyugodt arcok. A tanteremben már kevésbé. Pedig a hosszú asztalnál ülő tanárok mindegyike csupa megértés, segítőkészség. Délelőtt 10-kor épp a választott tantárgyakból adnak számot az érettségizők. Legtöbbjük a földrajz mellett döntött. Barna hajú, halk szavú, határozatlan teremtés a folyók szabályozásáról akadozik. A tározók rendeltetéséről nem sokat tud, kis grimasszal nyugtázza a nyugodt hangú tanár pofonegyszerű kiegészítéseit. Latin-Amerikáról enyhén tájékozottabb, de a zenélő városneveket megbicsaklón ejti. Az utána következő, rövid hajú kislány már sokkal határozottabb, beszédje gyors, összefogott. Az anyag kicsit bif- lázottnak tűnik, ezt az érzésemet megerősíti, hogy a kérdésekre már kevésbé szeplőtlen a válasz. Szép arcú, szőke lány logikusan adja elő, mitől keletkezik a csapadék. Elégedetten megnyalja a száját. Aztán a tétel másik felét a tanár oldja meg. A lány most beharapja a száját. Kína iparvidékei sem mennek jobban, s a tévéből unalomig ismert Hongkonggal semmit sem tud kezdeni. Molnár Imre földrajztanárral a folyosón beszélgetek az előbbiekről. Egyetért velem abban, hogy a földrajzból vizsgázók legtöbbje nem a tantárgy iránti olthatatlan rajongásból választotta ezt a szép tudományt. Inkább azért, mert ebből csak 2 évnyi az anyag. No, meg a többi nehezebbnek tűnik. — A legnagyobb gond, hogy alig van valakinek átfogó ismerete. Nem veszik észre — pedig de sokszor elmondjuk —, hogy a tantárgyak miképp kapcsolódnak egymáshoz. Amit például földrajzból tanulnak, annak egy része már ismert történelemből, fizikából, kémiából, biológiából — elemzi a látottakat Molnár Imre. Munkatársunk jelenti Saarbrückens Békés megyei ipari szövetkezetek sikere az NSZK-ban Először volt a sportkapcsolat. Ez önmagában is rendhagyó, ha figyelembe vesszük, hogy e kapcsolat révén alakult ki egy gazdasági együttműködés az NSZK-beli Saarland és Békés megye között. Hogy pon- tosítsunk: az Előre Spartacus egy régi hagyomány alapján nem első ízben látogatott Saarbrückenbe, jelenleg a férfi- és női kézilabdacsapat tartózkodik e 220 ezres városban. Mivel a sportklub társadalmi elnök- helyettese, dr. Sümeghy Csaba egyben a Békés Megyei Kiszöv elnöke, jött az ötlet, hogy Békés megye ipari szövetkezetei egy kiállításon mutatkozzanak be. Ez történt most is a Saarbrücken- től mintegy 15 kilométernyire fekvő kisvárosban, St. Ingbertben. A megye 40 ipari szövetkezete közül 24 hozta el termékeit, hogy 5 napon át megtekinthessék nemcsak a helyi, hanem egész Saar-vidék polgárai, kereskedői. A megnyitó után nem sokkal máris érdeklődtek az Enci-cipők után, és Gellai László, a szövetkezet elnöke elmondta: „Ügy néz ki, üzlet lesz belőle.” De ne siessünk előre. A kiállítást a Saar-vidéki Ipari és Kereskedelmi Kamara egyik vezető személyisége, Karl-Heinz Bohr nyitotta meg, és hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek óta Saar-vidék és Békés megye között mind intenzívebb a gazdasági kapcsolat, ami az árucsere-forgalomban is megnyilvánul. Dr. Sümeghy Csaba, a Kiszöv elnöke pedig arra tért ki, hogy megyénk egyik-másik ipari szövetkezetének nemcsak felvevőpiaca a Saar-vidék, hanem kooperációt is létesítettek egymás között. Dr. Winfried Brandenburg, St. Ingbert főpolgármestere is megtisztelte a kiállítást, és elismerően beszélt a Békés megyei termékekről. S hogy visszakanyarodjunk egy kicsit a sporthoz, a lila-fehér klub kézilabda- csapata tegnap egy kiránduláson vett részt, az azt megelőző napon pedig együtt szurkoltak a magyar labdarúgó-válogatottért. (Sajnos, hiába ...) Űjabb mérkőzést játszanak, s megint Saar- brückentől néhány kilométerre, de erről hamarosan újra hírt adunk. Jávor Péter luhtenyésztési tanácskozás Vésztőn A megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztálya, a megyei tsz-szövetség és a Magyar Agrártudományi Egyesület megyei állattenyésztési szakosztálya juh- tenyésztési tanácskozást és bemutatót tartott tegnap, kedden Vésztőn a Körösmenti Tsz-ben. A megjelenteket Timkó Rudolf, a MAE megyei állattenyésztési szakosztályának elnöke üdvözölte, majd dr. Tóth Imre, a MÉM főmunkatársa a juhtenyésztés helyzetéről, az új szabályozórendszer kínálta lehetőségekről tartott előadást. Többek között elmondotta: az elmúlt években jelentősen csökkent hazánkban a juhállomány. Ezért hozták a közelmúltban azokat az ösztönző intézkedéseket a kormányzati szervek, amelyek arra serkentik az üzemeket, hogy növeljék a juhállományt, és igyekezzenek gazdaságosan termelni, s ezzel az ágazat fejlesztéséért tenni akaró gazdaságokban jövedelmezővé váljon a juhtenyésztés. Ezt követően Bozó József, az Űjkígyósi Aranykalász Tsz főmérnöke számolt be új-zélandi és ausztráliai tapasztalatairól, valamint az újkígyósi közös gazdaság fejlesztési célkitűzéseiről. A filmvetítéssel illusztrált, érdekes előadás során képet kaphattunk a távoli országok juhtenyésztésének helyzetéről. A házigazdák nevében Nyilas Károly, a Körösmenti Tsz elnöke számolt be arról a jelentős fejlődésről, amelyet az elmúlt négy évben megtett a szövetkezet. Ezután befejezésül a szakemberek megtekintették a kétszer 24 állásos fejőházban az anyajuhok fejését. V. L. Visszamegyek a terembe, s mindinkább igazat kell adjak a földrajztanárnak. A tanulók legtöbbje mintha be lenne oltva gondolkodás ellen. Persze kivétel azért akad. Sovány, alig-bajszos, szemüveges fiú felel angolból, szép kiejtéssel, viszonylag gyorsan, folyamatosan válaszol. De aztán mintha elvágták volna. Magyarból mindenki a művek tartalmát akarja elkínlódni, a történelmi háttér, a figurák jellemzése és a mű szerkezetének bemutatása nélkül. Az idegességtől néhányan megszólalni is alig tudnak. Piros foltok, indázó ujjak, remegések, elcsukló semmik. Hiányoznak a magyarból feltétlenül elvárható stílusos, szép, kerek mondatok, s a feleletek építkezését meglelni reménytelen. A segítségnek szánt kérdések pedig legtöbbjüket végképp begörcsöltetik. Vannak persze bájosabb hibák is: Estellát elrabolták, ezért Mikszáth hadat üzent Besztercének. Vagy, mikor a tanárnő, Mike Jánosné Berzsenyi A magyarokhoz című verséről faggatja az egyik lányt, a válasz ennyi: hát, ez a vers a magyarokkal foglalkozik... Annak idején nem igen hittem tanáraimnak, mikor azt állították, ők örülnek legjobban, ha hibátlanul válaszolunk. Most már nincs okom kételkedni a gyakran elhangzó állítás igazában. Figyelem a tanárok reménykedő arcát, hol kisebb, hol nagyobb segítségét, és nem tudom sajnálni a nemtudókat. Az elnök, Árvái Pál, a szarvasi Vajda Péter Gimnázium igazgatóhelyettese egyszer-egyszer udvariasan bólint, ezzel jelzi a tanároknak, hogy inkább menjünk tovább, ne forszírozzuk, ebből már úgysem lesz semmi. Aztán kijövök a vizsgáról, s beszélek néhány szót az osztályfőnökkel, Bay Istvánnéval. Mentegetőzik: — Sajnálom, hogy most jött, Reggel jobbak voltak a felelők. Megnyugtatom. Évek óta járom az érettségiket, s leszámítva néhány különleges iskolát vagy osztályt, a kép sehol sem vigasztaló. A gyerekek fele-harmada minden különösebb cél nélkül végzi el a középiskolát. A folyosó falán tablók sorakoznak. Mosolygós, nyugodt arcok. Hamarosan több tabló lóg majd itt. Jó volna, ha nemcsak a mosolyra emlékeznének a fényképezettek, hanem a feleslegesen túlhajtott izgalmakra, az elmulasztott lehetőségekre, s arra, ahogy „imádkoztak” a túlélésért. Életük talán legszebb 4 évének túléléséért. Ungár Tamás Érvek és ellen(álló) E gyik íróbarátom mesél- té, hogy a Köröstájban közölt tárcája, amelyben arról ír (nem éppen iróniamentesen), hogy egy bizonyos „városlakó” elhatározta, önkéntes száműzetésbe vonul tizenhat hizlalásra vállalt malacával, mekkora sikert aratott. Napokig erről beszéltek a városban, ahol lakik, akikkel találkozott, igazát hangoztatták és biztatták, írja meg a „városlakó” életének további fordulatait, mire vitte a szakmájától és hivatásától olyan távol álló malachizlalással? Innen már csak egy csekélyke lépés az, hogy megkérdezzük: miért hizlal malacot az, aki (tegyük fel) műszaki, közgazdasági, vagy agrárdiplomával rendelkezik? (Mert az a bizonyos „városlakó” éppen ilyet őrzött az íróasztalában.) Vagy miért vállalkozik arra, hogy (fogalmazzunk stílusosan) „kiegészítő jövedelmekkel pótolja bevételeit?” Alkalmam volt érveket és ellenérveket végighallgatni a gyulai városi pártbizottság vb-ülésén, ahol az egyik napirend így hangzott: „Jelentés a műszaki, közgazdasági és agrárértelmiség lét- és munkakörülményeinek helyzetéről.” Alkalmam volt meglepő és már régen köztudott dolgokat is feljegyezni, például azt, hogy „a magas állású vezetők jövedelem-színvonala elfogadható, az egyéb beosztású értelmiségieké alacsony.” Vagy: „Üj vállalkozási formának tagja és háztájival foglalkozik a 30 év alatti értelmiség 60 százaléka.” Nem tettem a 60 százalék után felkiáltójelet, de most, egy mondattal odébb már kettőt is elhelyeznék, vagy akár hármat. Gondoljuk csak meg. harminc éven alul minden tíz értelmiségiből hat nem azzal tölti főmunkaidő utáni szabad idejét, hogy tájékozódik a szakmájában, hogy napra készen megismerje és elsajátítsa a legfrissebb eredményeket, újdonságokat, hogy (mondjuk ki) továbbképezze magát, hanem malacokat hizlal, vagy gmk-ban „ver rá” a napi nyolc órára, hogy még arra se maradjon ideje, hogy tévét nézzen, nemhogy szépirodalmat olvasson, vagy zenét hallgasson, vagy kellemes baráti társaságban töltse az időt. Pénzt viszont keres, hogy (elismerten alacsony) jövedelmét státuszának megfelelően kiegészítse, hogy elutazzon nyaralni, hogy lakást vegyen, házat építsen, bútort vásároljon (nem kívánt rész törlendő). Most azt is mondhatnánk: akkor azon a szűkebb területen (Gyula város és környéke) komoly bajok tapasztalhatók az értelmiség munkakörülményeiben, helyzetében. Ha ezt mondanánk, eltávolodnánk az igazságtól, mert ezen a testületi ülésen is kimondhatták azért, hogy „az értelmiség túlnyomó többsége képzettségének és végzettségének megfelelő munkakörben dolgozik” és azt is, hogy „problémaként még mindig a kezdő fiatal szakemberek beilleszkedése” az első. Itt is sorjáztak az érvek és ellenérvek. Volt, aki úgy vélte, hogy az otthonra találás a munkahelyen azon is múlik, mennyire gátolja vagy nem gátolja a hierarchia és a munka- megosztás jelenlegi (bizony) eléggé merev rendszere a szakmai tudás és a tárgyi szakszerűség kibontakozását. Noha ez nem elsősorban a fiataloknak gond, az értelmiség egésze küzd az aránytalan munkaelosztással, a szellemi kapacitás túlzott vagy alig igénybevételével, ami hosszabban a közérzet, a szükségesség érzését is beérvek folyásolja. Egyrészt úgy, hogy a „nincs olyan szekér, amire nem lehet még rakni” álbölcsesség okoz rossz közérzetet (jobb esetben), vagy a megbízásnélküliség bizalomhiányt, a feleslegesség romboló eluralkodását. Mondani felesleges, hogy mindkettő nyílegyenesen vezet oda, ahol vagy a munkahelyi beilleszkedés, vagy a megmaradás és az alkotó közérzet szenved nehezen helyrehozható csorbákat. Mondják, akik sokkal jobban értik: pár ilyen év is elegendő ahhoz, hogy a szakmai színvonal gyorsuló tempóban maradjon le a megkívánttól, a világszínvonalról nem is beszélve, mert nekünk mindenben ez kell, hogy az igazi cél legyen. Nincsenek átmenetek, nincsenek és nem is lehetnek magyarázatok arra, hogy miért elég ennyi, vagy annyi; hogy a világszínvonal úgysem érhető el; hogy kis ország vagyunk és hasonlók. Pontosan a szakmai világ- színvonal lehetne az a kihívás, melyért műszaki, köz- gazdasági és agrárértelmiségünknek ereje, megszerzett tudása teljes bevetésével kell megküzdenie. Persze, ez a küzdés időigényes harci terület. Mint ahogy időigényes mindaz, amely elvezet ide: a továbbképzés, az önképzés, a fokozódó érdeklődés, a személyiség feltöltő- dése, az igazi értelmiségi lét. Lehet-e egyik alkotóeleme (abban a bizonyos tárcában emlegetett) malachizlalás? A fóliázás? Libanevelés? A határokat nem ismerő „kiegészítő jövedelem” éjt-nappallá változtató terhe? Közben, miként ezen a testületi ülésen is elhangzott, „igen magas a fiatalok körében a fegyelmi felelősségre vonás, mely a szakmai munkával függ össze”. Megdöbbentő, és a vita alapos kelesztője volt ezúttal is. Az ellentmondás, hogy a kezdő értelmiség egy része úgy érzi, nem kap tudásának megfelelő feladatokat, hogy háttérbe szorítják; ugyanakkor a legtöbb fegyelmi felelősségre vonás rossz, hibás, károkat okozó szakmai munkájából ered. Nehéz összeegyeztetni a több és színvonalasabb munkát követelő álláspontot a szakmai hibák halmozásával. Itt, ezen a ponton hangzott el egy érdekes mondat. Mégpedig az, hogy „a tehetségtelenek becsvágya mindig magasabb, mint a tehetségeseké”. Részigazság, mondhatná valaki, és neki is lenne némi igaza, csakhogy az igazság részleteivel is illik foglalkozni, azokat sem illik elhanyagolni, kikerülni, mert az igazság részletei mögött is emberek vannak, jelen esetben azok az értelmiségiek, akik műszaki, közgazdasági és mezőgazda- sági feladatokkal birkóznak nap' mint nap. És eltökélt szándékuk produkálni valamit. Űjat, többet, színvonalasabbat. C saknem ötszáz műszaki, ■ közgazdasági és agrárértelmiségi helyzetét elemezte az ülés, melyen alkalmam volt feljegyezni adatokat, következtetéseket, érveket és ellenérveket. A megkérdezettek 71 százaléka küldte vissza a kérdőíveket, legtöbben a 30 éven felettiek, legkevesebben a harminc éven aluliak. Az is külön vizsgálódás tárgya lehetne, hogy miért? A kép, ami mégis összeállt, nem biztat nyugalommal, megnyugvással még kevésbé. Helyzetkép, 1986. tavaszáról. Érdemes figyelni rá, és nem felejteni tanulságait. Sass Ervin