Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-10 / 135. szám
1986, június 10., kedd „Kondorosi csárda mellett Gulya, ménes ott delelget: Csárdabeli szép asszonynál bort iszik az öreg bojtár.. (Arany János: A betyár, 1850.) Több mint hetven év után újra látogatható a dél-alföldi népélet egyik legnevezetesebb helye, a híres Kondorosi Csárda. Az elmúlt hetven esztendőben is működött Kondoroson ilyen nevű vendéglő, azonban az egy túlzottan nagyméretű vályogépület volt. A ház az utca mentén állt, építője az 1910-es években a XVIII. századi barokk csárdát építészeti értékeitől megfosztotta, az ivót konyhának, a többi szobát raktárnak, szikvízüzem- nek használta, famennyezetét vakolt nádazással eltüntette. A régi csárdaudvart megszüntette, a tornácot befalazta és a másik oldalon alakított ki kerthelyiséget, egyszerű négyszögoszlopokkal. Az 1960-as években a csárda új tulajdonosa, a Kondorosi Áfész szeretett volna valamit visszanyerni az eredetiből, ezért szabaddá tette a borpincét, és lehetőséget adott a régi konyha és a fölötte levő füstölőkamra, a búvóhely megtekintésére. 1984 tavaszán indult meg a helyreállítás, a feltáró bontások után megmutatkoztak a régi épület részletei. Az Országos Műemléki Felügyelőség gondoskodott az épület védetté nyilvánításáról. Ettől kezdve a felújítási munkáknál a XVIII. századi csárdaépület összes értékeinek feltárása és láthatóvá tétele lett a meghatározó szempont. Tisztázódott az eredeti alaprajzi rendszer. A barokk csárda észak-déli irányban, az utcára merőlegesen áll. Tornáca öt ívnyílással nyugat felé néz. Az északi végében van az ivó, amelynek famennyezetét megszabadították a nádazástól, s némi pótlással helyreállították. Ettől délre van a régi konyha, középen dongaboltozattal, két szélén famennyezettel. A füstvezető gerendákkal határolt középrészből nyílottak a búbos kemencék. A csárdaszobától délre levő szoba már nem a tornácról nyílott, hanem egy keresztfolyosóról. Ez a vendégszoba szintén fa- mennyezetes volt, de már cserépkályhával fűtötték, a kályha részére íves kályhafülkét képeztek ki. A keresztfolyosóról a ház déli végében két vendégszoba nyílott, mindkettőben van íves kályhafülke, mennyezetei azonban már sarokhajlattal gazdagított stukatúros megoldásúak. A két szoba lakosztályként összenyitható volt. A keresztfolyosón van a padláslépcső. A padláson a vendégszobák ívvel egyesített kéményei és a konyha boltozata fölött a búbos kemencék kéményeit egyesítő kolbász- és sonkafüstölőkamra van, amely alkalmas volt arra is, hogy olykor menedéket nyújtson egy-egy betyárnak. A régi ábrázolások nyomán a csárda ismét nádfedelet kapott. Az épület alatt pince húzódik. Déli irányban az ivó és a konyha alatt húzódik a dongaboltozatos pince, észak felé egy kisebb boltozott pálinkáspincét találunk. Feltűnően szimmetrikus az épület, mindkét rövidhomlokzata egyforma, kétablakos, csonkakontyos, oromzataiban két-két barokk ellipszis ablakkal. Ilyen tiszta építészeti megformálás az 1790- es évek későbarokk korának jellemzője, feltehető, hogy abban az évtizedben, vagy legkésőbb az 1800-as évek legelején épült újjá a csárda. A Kondorosi Csárda az első katonai felmérésen 1785- ben és egy Harruckern uradalmi térképen 1789-ben is szerepel. Valószínű, hogy a Szarvas—Endrőd—Mezőbe- rény—Békés—Békéscsaba— Orosháza—Szentes által határolt, csaknem lakatlan, mintegy 40 kilométer átmérőjű terület középpontjában, ahol két út találkozott, a mai épületnél korábban is volt csárda. Ez az épület egyszerűbb lehetett, leginkább az orosháza-monori A pincerendszer egy részlete csárdához hasonlíthatnánk, ahol a vályogból készült, két végén kontyos tetejű kéttraktusos házban, a csárdával egy fedél alatt volt az istálló is. A csárdák mindig külterületen épültek arra a célra, hogy az egymástól nagy távolságra levő települések között az utasoknak, kereskedőknek pihenőhelyet biztosítsanak. A csárdát, mindig a terület földbirtokosa építette, ahol uradalmának termékeit, borát, pálinkáját adták el, kerített udvara biztonságot nyújtott a kereskedő árujának, lovainak is. Azonban a csárdának fontos közegészségügyi szerepük is volt, mert a hajtott csordákat, méneseket nem volt szabad lakott területen átvezetni, nehogy fertőzéseket vigyenek be oda. A régi képen egy négy pilléren álló nyitott, fedett lóállást is látunk, amelyet az udvar felszabadításakor visz- sza lehet állítani. A képen a magtártól délre egy gémes- kút is látható, amely a vendégcsordák itatását szolgálhatta, ma már nincs meg, ezt is fel kellene még tárni. A Kondorosi Csárda helyreállítása körül a Kondorosi Áfész dolgozói nagy szeretettel és gondoskodással bábáskodtak. Igyekeztek elkerülni azt a sok hibát, amelyet általában a vendéglátóipar elkövet hasonló nemzeti örökségekkel. Arra törekedtek, F*tó: Gál Edit hogy a csárda mindinkább visszaadja a népélet 200 év előtti hangulatát, törekedtek a néprajzi igényességre. A feltárt famennyezet, a helyreállított búbos kemencék, az eredeti mintájú ablakok és kovácsoltvas vereteik, a pusztulóban levő csorvási vályogcsárdából kimentett gazdag plasztikájú barokk ajtó mintájára elkészített ajtók, vagy az ugyanonnan származó csárdabeli láda- pad, a Kondoroson és a környező tanyákon gyűjtött petróleumlámpák, cserépfazekak, köpülők, kemenceeszközök, a vendégszobához ágy, az ágyhoz régi textíliák, tulipános láda, és a néprajzi minták alapján megfaragta- tott asztalok és székek, mind csak megerősítik a törekvés sikerét. A gyűjtésben az Áfész részéről Skitáné Erzsébet dolgozott, aki korábban nem végzett hasonló munkát, azonban mégis kiváló ösztönnel választotta ki a sok csecsebecse közül a valódi néprajzi értékeket. A régi csárdához a korszerű közegészségügyi követelményeknek megfelelő új konyha épült és felhasználták az 1910-es évek utcamenti épületszárnyát is megrövidítve, hogy a régi csárda északi rövid homlokzatát kiszabadítsák mögüle. Az újabb részben is lesz vendéglő, homlokzata archai- kusabb lett, ami jobban illeszkedik majd a régi társához, ebbe is famennyezet készült, a bútorok itt a népművészet empire forrásait követik, és itt helyezték el azt az ízes betyárviadalt ábrázoló „kócsmavedutát”, ami korábban is a vendéglőben volt. Ez a műfaj hasonlatosan fontos része a vendéglátás történetének, mint a régi cégérek és a hirdető reklámfestmények is. Orvos Sándor szegedi népi iparművész készítette el a zászlótartót és készít cégért a csárdára, amely formailag a régi türelemüvegek gondolatvilágát eleveníti fel, azaz egy „üvegben helyezi el” a csárdái asztalt a mulató emberrel. A Kondorosi Egyesült Mgtsz építőipari ágazata dolgozóinak míves munkájára érdemes felfigyelni, ez volt az első műemléki feladatuk. Reméljük, hogy az itt szerzett tapasztalataikat más, hasonló helyreállításnál is kamatoztathatják. A felújítási terveket a Szövterv Békés megyei irodája készítette. A helyreállításhoz az Országos Műemléki Felügyelőség anyagi támogatást nyújtott. Bugár-Mészáros Károly, az Országos Műemléki Felügyelőség Békés megyei felügyelője KÉPERNYŐ Mundiál minden mennyiségben Lassan már a csapból is kicsi labdák folynak — jegyezte meg egyik ismerősöm az elmúlt hét közepe táján. Való igaz, ő nem kifejezetten nagy futballrajongó, de azt tudom róla, szereti a jó meccseket. Mindenesetre ismerősöm, s a hozzá hasonlók szemszögéből igyekeztem áttekinteni af. elmúlt hét tévéközvetítéseit a Mundialról. Az rögtön kiderült, ennyi mérkőzést, ennyi összefoglalót talán sohasem láthattunk a futballvilág legrangosabb eseménysorozatáról, illetve annak kezdeteiről. A megszokott rend teljesen felborult, az egyes csatornán — főműsoridőben — csak focit láthatunk. Bár — állítólag — még futballnemzetnek számítunk, nem hiszem, hogy lakosságunk túlnyomó többsége örült ennek a változásnak, még akkor sem, ha az csupán ideiglenes. Azt nem vitatja senki, hogy a magyar válogatott mérkőzéseit főműsoridőben közvetítették, ez természetes, a csoportunkbeli többi meccsel együtt. (Hogy első szereplésünk mennyire befolyásolta a közhangulatot, az most nem tartozik ide.) Mindenesetre kissé sok a fociból, az biztos, még azok sem nézték végig mindegyik meccset, akik köztudottan nagy rajongók. S ha azt is számításba vesszük, hogy a legjobb tizenhat közé jutásért a csoportmérkőzéseken sokszor csak biztonsági, avagy alibifutballt láthattunk — s ezt előre lehetett tudni —, akkor elgondolkodhatunk, vajon érdemes volt-e ennyi mérkőzést közvetíteni a Mun- dial első „fejezetéből”. Végül: lehetett volna egy kompromisszumos megoldást is találni — a kettes csatornán közvetíteni a számunkra kevésbé létfontosságú összecsapásokat. Szórakozni (is) vágyunk Sokan panaszkodnak az utóbbi időben: kevés a szórakoztató műsor a televízióban. S ha valaki átböngészi az elmúlt hetek, hónapok programjait, nem tehet mást, igazat ad a reklamálóknak. Tényleg kevés az olyan műsor, mely arra jó, hogy egy-két órára kikapcsolódjunk, felejtsük napi gondjainkat, felhőtlenül szórakozzunk. Nemrég egy idős nénivel beszélgettem, aki közelebb van a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez. Egyedül él, nincs tévéje. Nem a legjobb körülmények között él, de megtehetné, hogy vegyen egy tévét. A fia is venni akart már neki egyet. De ő nem hajlandó befogadni a „világot” a lakásába. Miért? Látja alkalmanként a műsorokat, s az újságból is értesül, mire számíthat. Ahogy mondta: ő nem különböző fifikás gyilkosságokra, s egyéb véres eseményekre kíváncsi, melyeket a legtöbb, tévében látható film nyújtja. Egyszerűen: szórakozni szeretne, kikapcsolódni, feledni gondját- baját. Nincs egyedül ezzel. S nemcsak az idősebbek gondolkodnak így. Általában hiányoljuk az igazi, jó, szórakoztató programokat. S talán elgondolkodtató lehet a műsorszerkesztők számára is, hogy a sugárzott filmek nagy része krimi, gyilkolás, rablás, terror, kegyetlenkedés. Másra vágyunk. Legalább filmen. Lehet, hogy ellentmondásnak tűnik — mivel elvileg ez is krimi —, A minden lében két kanál című film csütörtökön maradéktalanul teljesítette a kikapcsolódásra vágyók igényeit. Igaz, a történet — mint e sorozat többi filmjénél is — bugyuta, de érezhetően szándékosan, s az alkotói nem is törekedtek babérokra, csupán a két főszereplő (Tony Curtis és Roger Moore) kettősére, humorára építettek. S ennyi elég volt ahhoz, hogy jól szórakozzunk. Ilyen filmek is kellenek! Nehéz emberek Üj sorozat indult a tévében szombat este. Kovács András úgynevezett vitafilmjeit láthatjuk mostantól a hétvégeken. Az első a Nehéz emberek volt. 1964-ben mutatták be. A nézők, egyszóval mi, általában fanyalogni szoktunk, amikor régi filmeket sugároz a tévé, mondván: ezek a régi alkotások legfeljebb már csak a filmesszakmának jelentenek valamit, igazságtartalmuk, mondandójuk megkopott. Ez a kijelentés persze csak általában igaz. Mert nem mindegyik film veszíti el aktualitását. Mint ahogyan a Nehéz emberek sem. Mert ez a huszonkét éve » bemutatott film ma is érvényes igazságokat hordoz, amiről szól, sajnos, most is napi aktualitás. A különbség legfeljebb annyi: más divat szerint öltöztek akkoriban az emberek ... Ellenben a gondok ma is ugyanazok. A feltalálók, a jobbat, többet akarók sorsa, útja ma is hasonló, felér egy-egy kálváriával. Akkoriban sok vita volt már csak az ügyben is, bemutassák-e a filmet? Végül is a nagyközönség elé került. Szokatlan, szókimondó hangja miatt vegyes volt a fogadtatása. Űgymond: nem tudták helyére tenni. A mostani vetítés után viszont azt a szomorú tanulságot vonhatjuk le, hogy ez a film mai valóságunkra is igaz, a benne felvetett kérdések tekintetében kevés változás, előrehaladás történt. (pénzes) Mesekút, videomozi, cserebere fogadom D megyei könyvtár júniusi programjából Változatos és sokrétű programmal várja Békéscsabán a megyei könyvtár a könyv barátait, a könyvtár vendégeit. Az ünnepi könyvhét eseményei után június U-én Mesekút címmel Dévai Nagy Kamilla és Pelsö- czy László ad műsort a gyermekeknek, délután 15 órától. Másnap a videózás kedvelőit várja a könyvtár videomozija, a Lila Akác című magyar film bemutatásával. Egy héttel később, június 19-én a Képzelt beteg és A selejt bosszúja című magyar filmet tűzik műsorra ugyanitt, majd újabb egy hét múlva, június 26-án Homoki Nagy István Gyöngyvirágtól lombhullásig című.' világhírű filmjét játssza a videomozi. Június 27-én nagyszabású cserebere-találkozót rendeznek a gyermekkönyvtárban. A délután 14 órakor kezdődő „Cserebere, fogadom ..alkalmat ad megunt játékok, könyvek, gyűjtemények cseréjére. Jelentős hír még a megyei könyvtárból, hogy június 23-án nyitják meg az emeleti galérián Kondor Béla emlékkiállítását. A könyvtár gyermekrészlegében a nyári szünidőben minden nap szerveznek programokat a gyerekeknek. Lesz bábkészítés, újságszerkesztés, babaruhavarrás, és más egyéb. A hasznos időtöltés a gyermekjátszóban is elképzelhető, itt hétfőn és pénteken 16 órától, valamint minden szombaton 14 órától ifjúsági és rajzfilmeket vetítenek.
