Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-07 / 133. szám
1986, június 7., szombat KÖRÖSTÁJ KULTURÁLIS MELLÉKLET 99 Helyünk és sorsunk Európában” A száz éve született Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai pályafutásának értelmezéséhez Az 1886. január 6-án Szarvason született Bajcsy- Zsilinszky Endre politikai pályája zavarba ejtően ellentétes történeti pontokon ível keVesztül. Ifjú korában a 67-es alapozású konzervatív nacionalista ideológián nevelkedett, majd az I. világháború, a forradalmak után a szélsőjobboldal ellen- forradalmi fajvédő táborhoz csatlakozott. A húszas évek közepétől fokozatosan eltávolodott Gömbös Gyula társaságától, s a harmincas években a baloldali polgári ellenzék vezetőjévé érett. A II. világháború idején a korábbi időszakban kiformálódott antifasizmusa, demokratikus látásmódja a népfrontos nemzeti összefogás élére juttatja, elnöke lesz annak a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottságának, amely a Szálasi-pucs után a — szovjet hadsereggel együttműködve — német- és nyilasellenes fegyveres harcot lett volna hivatott megszervezni. Egy árulás következtében a nyilas hadbíróság akkor ítéli halálra 1944. decemberében, amikor politikai nézetei a jövendő, demokratikus Magyarország szempontjából is sokat ígérőén letisztultak. A politikai pálya éles fordulatai, ellentmondásossága mellett Bajcsy-Zsilinszky magánélete sem volt mentes a disszharmóniától. A paraszti sorból kiemelkedő, s kétezer holdat szerző apa — bár tengernyi agrotechnikai szakirodalmat olvasott — nemegyszer fantasztamódon gazdálkodott, ílymódon földjét jórészt elvesztette. A századfordulón jó módban felnőtt Zsilinszky főként a harmincas évektől igen szerény körülmények között kénytelen élni. Lelki habitusa, álhatatos becsületessége, egyenes tartása, egyszerűsége, szerénysége különben sem voltak „szerencsés” politikusi jellemvonások, különösen nem a két világháború közötti időszakban. Fiútestvérével, Gáborral politikai nézetkülönbségek miatt romlott meg kapcsolata. Élettársát, egyben titkárnőjét csak a német megszállás után, a börtönben vette feleségül, reménykedve abban, hogy — megérzett — halála után a népi demokratikus Magyarország nem felejti el emlékét, s gondoskodik özvegyéről. Életét még halála után is beárnyékolta az Áchim L. András tragikus halálában játszott szerepe. A bíróság előtt hiába tisztázódott az ügy, a demokratikus közvélemény politikai gyilkosságként tartotta meg emlékezetében az esetet. A nem kevés problémát rejtő életpálya természetesen megnehezítette BajcsyZsilinszky történeti alakjának históriai és politikai értékelését. Ám abban, hogy a nemzet emlékezetéből jóidőre kiesett az antifasiszta politikus emléke, nem a jelzett ok a meghatározó tényező, hanem a politikai gyakorlat ötvenes évekbeli torzulása és az ebből táplálkozó átpolitizált dogmatikus történet- szemléletnek még a következő évtizedben is jelentkező hatása. A ma már örvendetesen nagyszámúvá duzzadt Baj- csy-Zsilinszky-irodalom sem tudott még megnyugtatóan lezárni minden felmerülő kérdést. Vajon beérhetjük-e any- nyival, hogy a politikus életművét — egyértelmű pozitívumként — csak a kommunistákkal, szociáldemokratákkal megvalósított együttműködésével reprezentáljuk, s a pálya megelőző időszakát mint az e lépéshez vezető útként interpretáljuk. Mert ilyen szűkkeblű felfogással is találkozunk. Hogyan függ össze a magyar fajvédelem eszméje és az antifasizmus Bajcsy-Zsilinszky Endrénél? Nem történt még meg a „Trausyl- vamá Past and Future” (Erdély, Múlt és jövő) című, 1944-ben Genf ben megjelent, illetve a börtönben írt, kiadatlanul maradt műveinek nemzetiségpolitikai, történeti számbavétele. Hogy csak néhány lényegesnek tűnő kérdést említsünk. Nehezítik a megközelítést elvi kérdések is. Bár egyre inkább politikusként fogadja el Bajcsy-Zsilinszkyt a történetírás, mégis előfordul, hogy teoretikus megnyilatkozásait politikusként értékelik. vagy fordítva. Nem véve figyelembe, hogy különösen a II. világháború időszakában a felgyorsult események sokszor nem tették lehetővé egy-egy politikai lépés kellő elméleti előkészítését. Több érdemtelen kitétel alól is tisztázni illik Bajcsy- Zsilinszkyt. Nem róható fel neki, hogy — mint korának legtöbb politikusa — az integrális revízió híve volt. Egyrészt azért nem, mert megtalálható nézetrendszerében a részleges, csak magyarlakta területek revíziójának gondolata is. Másrészt az általa elképzelt integrális revízió pozitív elemet is tartalmaz. A cél nem az önmagáért való revízió, hanem, hogy a magyarság konföderációban az itt élő nemzetiségekkel egy demokratikus társadalmi képletet hozzon létre, beemelve a nemzettestbe a parasztságot és a munkásságot. Mindezt azért, hogy letéteményese legyen egy Duna-völgyi, s Lengyelországgal összefogva egy tágabb közép-kelet-euró- pai függetlenségnek. Nem kérhetjük számon Bajzsy-Zsilinszky bizonyos ellenérzéseit a kommunista mozgalommal szemben. Itt nem az a perdöntő, hogy vállalta a kommunistákkal való együttműködést a nemzetmentés heroikus küzdelmében. Sokkal inkább, hogy a kommunista mozgalommal szembeni kritikája nem egy szempontból valós volt, hiszen a harmincas évek kommunista mozgalmának hibái jelentősen befolyásolták véleményalkotását. Több megnyilatkozása bizonyítja, hogy nem állt tőle távol a szocializmus eszméje. Világosan kell látni, hogy — egykori harcostársa, Barcs Sándor megfogalmazásával — Bajcsy-Zsilinszky Endre nem volt kommunista — de antikommunista sem (kivéve politikai pályájának kezdeti, még periférikus időszakát). Ki volt a kommunisták „leghűségesebb szövetségese”? Egy olyan politikus, akinek pályafutását végig a nemzeti eszme határozta meg. Mindvégig a magyarság történelme és jelene izgatta, azt kereste, hogy l\pl a helyünk Európában, az eljövendő új, demokratikus világrendben. Korának sorskérdései foglalkoztatták: a magyar parasztság, a földkérdés sorsa, az ún. történelmi középosztály uralkodó osztályként való csődje, a közép-kelet- európai nemzetiségi problematika, a kis népek — köztük hazánk — fenyegetettsége a német veszedelemtől. Haladó, baloldali politikussá úgy Vált, hogy ez a nemzeti eszme egyre inkább progresszív elemekkel telítődött, s integrálta a parasztság és a munkásság szociális problémáit is. A nemzeti eszme nem tette sovinisztává. Ügy vált európaivá, hogy — mintegv megtestesítve a Németh László-i gondolatot — kelet-európai demokrata lett. Egy — ebben a vonatkozásban — nagyon is reális és követendő alternatívát nyújtott életével és halálával egy olyan kornak, amelyre még ma is állnak szavai: .......ahol a társadalmi i gazság megvalósítását egyesek az emberi szabadság tiszteletének kereteiben és formáival keresik, mások a szabadság megsemmisítésével vagv háttérbe szorításával, mi csak a magunk egyénisége, és történelmünk útmutatásai szerint választhatunk és csak a szabadság eszméje és az önkormányzat mellett optálhatunk. Vagyis a demokratikus eszmények mellett.” Kántor Zsolt: Bajcsy-Zsilinszky Endre í Fölvállallak. Kereslek. Arcodat kutatják a testek. Mintha egy-egy szóban, tájban fölzúgna a Megtaláltam. Fogalmakkal rak körbe az agy, > láthatóVA TESZ, hogy megmaradj. Kockák pörögnek: a Megőrzés fokozatai: szeretni, alkotni, tanítani. Homlokom hajtom hideg könyvre, Téged mond, bár nincs húsa, könnye. A cellák sebekkel határolt lapok, az oldalakban vérerek, a napok mondatok, a sóhaj ékezet. így épül a Gond, a Világ, az öröm, a Jó, az Eszme, a Vágy, egy tekintetbe zárt Köszönöm, utcák, iskolák. Bár vigyázok, a Lendület elragad, a kérdés változik, a Válasz marad. 2 Elsírja magát a lövedék a szívben, mert ami él, nem fér meg a Nincsben. Figyelem, mely egy örök kertre néz, kíséri Csonkítatlan Verdesés. A sohase-homály, a testmeleg, eltörölt látszat, érzetek. Üjrahúrozva az amnéziás hegedű, lepel a tényekről lekerült. Jó hinni, remélni, Élni fogunk, ÉLNI! 3 Legyen Néked Fény, Derű! Fölhúrozva az amnéziás hegedű! Mintha suttognád még: Nemzet, Ország, itt az Időt a Szavak befonták. A Történelem mindenkiben egy! Kint marad, aki kirekeszt. Ne legyen Égi Manikűr az Ünnep, tegyük dobozba díszeinket. Kipörgetik a töltényt a katonák, csöndes zenék búgnak, halk szobák. 4 Minden percet megörökíteni! Tűnődve, tünékeny csüggedéssel. Zokognak a lángba borult elmék, mi még bírhatjuk Reménnyel. Mert a Munka: alázat és lázadás, hajlamok csalóka szövedéke, a siker csak ráadás, pillanatnyi béke. És az őrület ráncai között fölsejlik a Türelem. Kitisztul a Szándék, hogy ne csak Titok legyen. Körzők, logarlécek között fehér madártoll a csend, ceruza-boglyák alól bújik elő a Rend. Látunk, hívunk, óvunk, mert ez ma a Dolgunk. Borsi József Koszta Rozália: Kettős portré Fiatalok baráti társaságában balatoni házának kertjében, 1936-ban #
