Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-05 / 131. szám
1986. június 5., csütörtök NÉPÚJSÁG o Mihail Gorbacsov üzenete Pérez de Cuéllarhoz flz USD nem hajlandó komoly tárgyalásokra Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Javier Pérez de Cuéllar ENSZ-főtitkárhoz intézett üzenetében hangsúlyozta: a Szovjetunió bármikor kész megállapodást kötni az Egyesült Államokkal a nukleáris kísérleti robbantások beszüntetéséről. A szovjet vezető üzenetét Jurij Dubinyin, a Szovjetunió eddigi ENSZ-nagykövete keddi búcsúlátogatásán adta át Pérez de Cuéllarnak, aki az üzenetet rendkívül fontosnak minősítette. A világszervezetben röviddel Dubinyin és Pérez de Cuéllar találkozója után nem hivatalos fordításban közreadták az üzenetet. Az üzenet emlékeztet a szovjet leszerelési javaslatokra és hangsúlyozza, hogy az Egyesült Államoknak bőségesen elég idő áll rendelkezésére, hogy csatlakozzon a nukleáris kísérleti robbantásokra egyoldalúan meghirdetett szovjet moratóriumhoz. Mihail Gorbacsov azt is sürgette, hogy mihamarabb dolgozzanak ki nemzetközi rendszert az atomerőművek biztonságos működtetésének szavatolására, és ezt foglalják nemzetközileg kötelező érvényű dokumentumokba. A biztonsági intézkedések bevezetésében működjenek közre olyan, már meglevő nemzetközi fórumok, mint az Egészségügyi Világ- szervezet, az ENSZ környezetvédelmi programjának szervezete és a Meteorológiai Világszervezet — javasolta a szovjet vezető. .Az üzenet felszólítja a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséget, hogy hangolja össze az ezzel kapcsolatos munkája tokát. Gorbacsov üzenete arra is kitért, hogy a világ kormányainak össze kell fogniuk a „nukleáris terrorizmus” megelőzése érdekében, és közösen kell kidolgozniuk a megfelelő intézkedéseket. Emlékeztet arra, hogy eddig 42 olyan esetet jegyeztek fel, amikor nyugati országokban működő atomerőművek ellen szabotázsakciót követtek elGorbacsov üzenetében hangsúlyozza, hogy a csernobili atomerőműben bekövetkezett katasztrófa tanulságai az egész emberiség számára fontosak. Végezetül az üzenet rámutat: mind a leszereléshez, mind pedig az atomenergia békés felhasználásának biztonságossá tételéhez széles körű nemzetközi együttműködésre, a világ államai — különösen a nukleáris hatalmak —, valamint a nemzetközi szervezetek és a közvélemény széles körű együttműködésére van szükség. Veress Péter Ottawában Veress Péter külkereskedelmi miniszter, aki a magyar kormány képviseletében részt vett a vancouveri közlekedési világkiállítás, az Expo ’86 magyar nemzeti napján, kedden Brit Columbia fővárosában megbeszélést folytatott Barbara McDou- gallal, a kanadai szövetségi kormány pénzügyi államminiszterével. A szívélyes hangulatú megbeszélésen a két ország kereskedelmi-gazdasági kapcsolataival összefüggő kérdésekről volt szó. Veress Péter kedden továbbutazott Kanada fővárosába, Ottawába, ahol további megbeszéléseket folytat. Reagan elnöknek az a bejelentése, hogy az Egyesült Államok a továbbiakban nem tartja be az 1979-es SALT—II-szerződés előírásait, bizonyítja: az Egyesült Államok egyoldalúan olyan nagy fontosságú nemzetközi jogi dokumentumot hagy figyelmen kívül, amelyet eddig a Szovjetunió és az Egyesült Államok kölcsönösen tiszteletben tartott — mondotta a szerdán Moszkvában tartott nemzetközi sajtóértekezleten Alekszandr Bessz- mertnih, a Szovjetunió külügyminiszterének helyettese. Hangsúlyozta: — Az Egyesült Államok a Washingtonban gyakran elhangzó kijelentésekkel ellentétben semmit sem tett a fegyverzetcsökkentés érdekében. Egyetlen katonai programot se csökkentettek, vagy módosítottak, a hadászati fegyverzet mindhárom ösz- szetevőjét erőltetett ütemben fejlesztették. — Nem a Szovjetunió, hanem az Egyesült Államok nem hajlandó komoly tái’- gyalásokra. Szovjet részről egy sor konkrét javaslatot tettek. Amerikai részről egyetlen új javaslatot sem terjesztettek elő. — Megpróbálják a lépést azzal igazolni, hogy a Szovjetunió sértette meg a megállapodást. Ennek igazolására azt állítják, hogy a SALT —II. szerződés aláírása óta rendszerbe állították a második új típusú interkontinentális ballisztikus rakétát (az SS—25-öst),. hogy új kilövőállások létesültek a megengedettnél nagyobb számban, s hogy Krasznojarszk- ban rakétaelhárítást szolgáló radarállomás épül. Mindezzel csupán azt próbálják leplezni, hogy Washington nem tartotta magát az előírásokhoz. — Az Egyesült Államok ráadásul még politikai tőkét is kíván lépéséből kovácsolni. Kijelenti, hogy néhány hónapig még tartja magát a szerződéshez, s erre szólítja fel a Szovjetuniót. Szergej Ahromejev, a Szovjetunió marsallja, a honvédelmi miniszter első helyettese, vezérkari főnök kijelentette: a Szovjetunió minden általa aláírt szerződést pontosan betart. Az amerikai vádak közül csak kettő tekinthető elfogadhatónak. Ami a telemetrikus adatok kódolását illeti, a helyzet a következő. A SALT II. szerződés négy adat kódolását tiltja, az alábbiakat: a rakéta súlya a startkor, a célba juttatandó súly, a rakéta átmérője és a hajtóanyag típusa. A szovjet gyakorlatban ezeket az adatokat sohasem kódolták, más adatok titkosítását ellenben a szerződés nem tiltja. A másik az SS—25-ös rakéták kérdése. Ezek a szovjet RSZ—I2_es rakéták modernizált változatai, ezért szovjet - kódszámúk RSZ— 12M. A korszerűsítés az előírásokkal teljes összhangban történt. Besszmertnih hangsúlyozta: az Egyesült Államok gyakorta torzítva szivárogtatja ki a bizalmas tárgyalásokon felvetődő javaslatokat. A Szovjetunió nem ajánlotta fel, hogy rakétákat szerel le, ha érvényben marad a rakétaelhárító rendszerekre vonatkozó szerződés. A szovjet—amerikai csúcs- találkozó jelenlegi esélyeiről szólva Alekszandr Besszmertnih leszögezte: még a genfi találkozó csak a kontaktusok felújítását, a véleménycsere és az ismerkedés lehetőségét jelentette, szovjet vélemény szerint az újabb találkozónak konkrét eredményeket kell hoznia, elsősorban biztonsági kérdésekben. Az eredményes találkozó lehetséges, de a feleknek közös megállapodásokra kell törekedniük. Amerikai részről ennek jele nem mutatkozik. Szovjet—dél-jemeni tárgyalások Értekezlet a vegyi fegyverekről A moszkvai Kremlben szerdán megkezdődtek a szovjet —dél-jemeni tárgyalások Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, szovjet miniszterelnök és Jaszin Szaid Numán, a Jemeni Szocialista Párt KB PB tagja, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság miniszterelnöke között. A dél-jemeni politikus kedden érkezett munkalátogatásra a szovjet fővárosba. Nemzetközi értekezlet kezdődött szerdán a hollandiai Hágában a vegyi fegyverek általános és teljes betiltásáról. A konferencia munkájában negyvenhat ország vesz részt, köztük a Szovjetunió és az Egyesült Államok. A szerdai nyitó ülésen szólalt fel Hans van den Broek holland külügyminiszter. Arra sürgette a tanácskozás résztvevőit, hogy a napirenden szereplő kérdésben jussanak mihamarabb egyesség- re. Vízerőmű a Jangcén A világ eddigi legnagyobb vízerőművének felépítését tervezik Kínában. A Három Szurdoknak nevezett létesítmény Kína energiaszegény középső és keleti tartományait látná el árammal, és megakadályozná a már évtizedek óta megismétlődő, esetenként több tízezer áldozatot követelő árvizeket. A Csangcsiang (Jangce) folyón építendő duzzasztógát az előzetes tervek szerint 20 milliárd dollárba kerülne, s mintegy 300 ezer ember dolgozna a létesítményen. Ezen a monumentális beruházáson 73 millió köbméter földet fognak megmozgatni, s 23 millió köbméter betont kiönteni. A pekingi kormány az építkezéshez külföldi segítséget is szeretne igénybe venni. Az amerikai Bechtel építőipari cég már jelezte, hogy szívesen részt vesz a beruházásban. A beruházás miatt nagy az aggodalom a kínai közgazdászok és politikusok körében. Egyfelől a ' beruházás felemészti a kínai népgazdaság devizakészletét, másfelől a Jangce folyó partvidékén települések szerkezetét változtatja meg. Az illetékesek szerint több száz gyárat és több százezer embert kell kitelepíteni a folyóvölgyből. Például Vang- csiang város 150 ezer lakosából 50 ezret kell kitelepíteni, és 114 gyárat 8 kilométerrel odébb helyezni. Nehéz felmérni, hogy a beruházás végül is milyen hatással lesz a környezetre, de az illetékesek hangsúlyozzák, hogy mindent elkövetnek a beruházásból származó környezeti károk korlátozására. Genscher nyilatkozata Az NSZK véleménye szerint a fegyverkorlátozás területén mindaddig meg kell tartani az érvényes megállapodásokat, ameddig nem kínálkozik jobb megoldás — hangoztatta Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter. A Süddeutscher Rundfunk rádiónak nyilatkozva óvatos formában két nap alatt már másodszor bírálta a SALT— II felmondását kilátásba helyező amerikai megnyilatkozásokat. A biztonsági kérdésekben a világ államai csak együttműködve, közös felelősségük tudatában juthatnak előbbre. Ezért elhibázott és veszélyes magatartás lenne, ha az egyik fél fölényre törekedne a másikkal szemben, vagy megpróbálná „agyonfegyverkeztet- ni”, s ily módon sarokba szorítani a másik felet. Ezt mi sem engednénk — mondotta. — A Szovjetunió megszenvedett történelmi tapasztalatai alapján ezt soha nem lenne hajlandó elfogadni, és szükség esetén érti is annak módját, hogy miként kell erőforrásait mozgósítani. Genscher azt mondta, hogy Mihail Gorbacsovnak a helyszíni ellenőrzés kérdésében előremutató és reménykeltő január 15-i nyilatkozata ellenére a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon nem volt kielégítő a szocialista országoknak a nyugati javaslatra adott válasza és szerinte az ellenőrzés vonatkozásában azonos a helyzet a stockholmi értekezleten, illetve a vegyi fegyverekkel foglalkozó genfi leszerelési konferencián. Ezért — mint mondotta — reményt táplál . a Varsói Szerződéi Politikai Tanácskozó Testületének budapesti ülését illetően, amely gyakorlati eredményeket hozhat az említett kérdésekben. A NATO halifaxi nyilatkozatait a nyugatnémet miniszter úgy jellemezte, mint amelyek a Szovjetunióhoz és szövetségeseihez intézett jelzések a budapesti tanácskozás előtt. Habsburg-követelések O Károly, a 34 éves excsá- szár 1922-ben a Madeirán levő egyik nyirkos villában tüdőgyulladás következtében meghalt. Zita, az özvegy sem kártalanítást, sem pedig nyugdíjat nem kapott a köztársaságtól, ö és 8 gyermeke rászorultak a jómódú arisztokrata barátok adományaira. Az egyetlen biztos szállítás az évi „bordézsma” volt, amelyet Metternich kancellár a Habsburg-ház mindenkori fejének hajdan biztosított. Minden karácsonykor Madeirára érkezett egy folyékony terményekből álló rakomány, a reingaui Met- temich-szőlőbirtokról. „Mint gyerekek, elég gyakran mezítláb futkostunk, mert alig volt cipőnk” — meséli Ottó, a „császári fenség” —, Zita legidősebb fia nehéz ifjúkorát a „Dr. Ottó Habsburg” köztársaság mo- narchistáinak. Még rosszabbul jártak a kevésbé ismert Habsburgok, mindenekelőtt az öregek és a munkaképtelenek. A családi alapítvány egykori 124 haszonélvezője közül sokan a létminimum határán élnek. Bajorország és Wittelbach szabadállamok, valamint az egykori uralkodóház között 1923-ban egy pénzügyi egyezmény jött létre, 1926- ban a porosz állam a Hohen- zollereknek tízmillió birodalmi márkát fizetett ki- Ám Ausztria nem így cselekedett. Ez Karl Renner álláspontját megerősítette abban, hogy a kisajátítás olyan eszköz volt, amely egy szándékosan kirobbantott háborúért bűn- hődéssel sújtotta az uralkodó családot, s a procedúrát már nem lehetett visszacsinálni. Végül 1935-ben Kurt Schuschnigg keresztényszocialista szövetségi kancellár engedett, egy új családi alapítványról intézkedett. De ez már túl későn jött. Még mielőtt a Habsburgok a visszakövetelt vagyonukat élvezhették volna, Hitler bemasírozott Ausztriába. Az 1939. márciusi náci törvény másodszor fosztotta meg birtokaitól a családot. Az eltelt csaknem öt évtized alatt lényegében semmi sem változott meg. Az időközben megőszült Habs- burg-ügyvédek egyike sem számoltatta el az osztrákokat. Mindenesetre az elvileg jogosultak száma emelkedett. Ugyanakkor szokás szerint az egyenlőekké. vált nőket és férfiakat, valamint a házasságban és az azon kívül született gyermekeket figyelembe véve az eredeti 124 helyett ma már kereken ötszáz személyről lehet szó. Ottó, a Ház ura a vagyoni kérdést eddig nem forszírozta. Számára mindenekelőtt az volt a fontos, hogy a ma is Habsburg-ellenes osztrák szocialistáktól pénz helyett beutazási engedélyt kapjon. „Azon a véleményen voltunk, hogy az amúgy is kilátástalan vagyoni követelésünkkel ügyünknek többet árthatnánk, mint használnánk” — emlékezik vissza Bitschnau ügyvéd. Manapság fölöslegessé váltak az ilyen nézetek. A Habsburgok kiutasítása messzemenően tárgytalanná vált. Ottó főnök, starnbergi illetőségű, főhivatásban a CSU-t képviseli az Európai Parlamentben, kikövetelt lemondó nyilatkozatot adott és ismét apái földjére léphetett, sőt Zita, az excsászárnő 1982-ben felkereste Ausztriát. Ottó minden gyermeke és a rokonság nagy része egy bírósági végzés alapján 1980-ban a kötöttség alól mentesült, mert később születtek, s így többé már nem tartoznak a Habsburg—Lo- tharingiai Házhoz... Jogi szempontból is úgy tűnik, hogy most először adódik egy járható út ahhoz, hogy „az 1919-es törvénytelen eljárás örökös voltát feloldják” (Bitschnau). Az új szakértők úgy vélik, a Habs- burg-törvény ellentmond a békeszerződésnek, amelyet a háborús felek a legyőzött Ausztriával 1919-ben St. Germainban kötöttek, s ellentmond az európai emberi jogokról szóló egyezménynek is. Ennek az 1. számú kiegészítő megállapodásában egyértelműen ez áll, hogy „senkitől sem szabad elvenni tulajdonát”. Carl Ludwig főherceg a vagyonelkobzást kezdettől fogva jogellenesnek tartja: „Ha ez egyáltalán nem megy másképp”, a szerinte késlekedő köztársaságot a strass- burgi Európai Bírósággal szeretné kényszeríteni az elszámolásra. Végül azután kiderülhet, hogy a császári javakért folytatott küzdelem tulajdonképpen csak elvi síkon folyt. Carl Ludwig főherceg nagyon jól ismeri az amúgy is jócskán eladósodott Ausztria korlátozott pénzügyi lehetőségeit. A teljes kártalanítás összege — a 67 évig visszatartott jövedelmeket is beleszámítva — mintegy 28 milliárd márkára rúgna, amellyel a Duna menti köztársaságtól túl sokat követelne. Hermann A. Griesser tudni véli, hogy a Habsburgok már százmillióval is beérik. (Der Spiegel) (Vége) , Fordította: Bukovinszky István Habsburg-kastély a Becs melletti Laxenburgban „Az évszázad rablása”
