Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-02 / 128. szám
NÉPÚJSÁG 1986. június 2., hétfő Majális Gerlán Nehéz napja volt Beiké Jánosnak szombaton, május 31-én. A Békéscsabai Május 1. Tsz fiataljai rendezésében majálist tartottak Gerlán, melyen ő vállalkozott a főszakács szerepére. Egy mázsa birka-, illetve malachúst nem kis dolog megfőzni. A pörköltet mintegy 300 embernek készítette, mindazoknak, akik úgy döntöttek, e majálist választják családjukkal a hét vége programjául. Az ennivaló mellé innivaló is akadt bőven: üdítő, sör — kinek mi tetszett. A termelőszövetkezet Kovács Pál KISZ-alapszervezete, a Dugovics Titusz laktanya KISZ-eseivel, valamint a helyi általános iskola szülői munkaközösségével együtt vidám, gondtalan nappal lepte meg a kicsiket, s a nagyokat egyaránt. Volt ott sör- és jaffaivóverseny, lövészet, játékos sportvetélkedő, krumplihámozó bajnokság és sorolhatnánk tovább, mi minden, összemérhették tudásukat a kerékpárosok, és Fortuna kegyeltjei tombolanyereményekkel megrakodva térhettek haza a jól sikerült nap után. Akinek még ez sem volt elég: nos, azokat elszórakoztatták a Dugovics Titusz laktanya Csutora néptáncegyüttesének tagjai, akik a Békés Banda segítségével táncházba invitálták a majális résztvevőit. Kép, szöveg: Nagy Ágnes Országos rocktalálkozó Orosházán Rocktörténeti fogalommá vált Orosháza neve az elmúlt évtizedben. A beat-, illetve p&p-rock-dzsessz fesztiválok rendszeres előselejtezőit sok, azóta élvonalbeli együttes, zenész jegyezi a kiugrás nagy pillanatának. A műfaj hazai kulturális emancipálódásában is bizonnyal fontos szerepe volt ennek a tehetségkutató versenynek. Aztán, ki tudja, mi okból — elmaradt. Most az orosházi ifjúsági ház vállalkozott, hogy felelevenítse az emlékezetes fesztiválhangulatot a városban. Sikerült is. Rengeteg munka, előválogatás, szervezés, előkészület után, rangos zsűri meghívásával a „régi időkre” emlékeztető rangos eseménnyé emelkedett a találkozó. Igaz, hogy a szombaton, május 31- én a Petőfi Művelődési Központban megrendezett egész napos bemutatón még voltak üres sorok, de a legjobbak esti gálaműsorára már megtelt a nézőtér, eljöttek a „régiek”. Az ítészek fiatal, de avatott hármasa — Göczey Zsuzsa és Herskovits Iván, a Magyar Rádió munkatársai, valamint Pócs Tamás a Solaris együttes volt basszusgitárosa — a közönség tetszésével egyező ítéletet hozott. Soprontól Mezőkövesdig 16 zenekar érkezett az ország minden tájáról. Jóllehet, hallottunk most is kultúrálatlan, hamis éneket, zavaros szövegeket, voltak ritmikai pontatlanságok is, de általánosságban felkészült, jó képességű zenészeket láttunk felvonulni. Legtöbben képzettek, technikásak, olykor profi szintű egyéni hangszeres teljesítményekkel. Ugyanakkor, néhány kivételtől eltekintve tartalmi és formai egysíkúság, sivárság jellemezte a produkciókat. A legtöbben ugyanazokat az elnyűtt, kiüresedett „kemény- rock”-sémákat gyötrik erővel, amelyeket már a „nagyoknál” is lassacskán eluntunk. Hiányzik az eredetiség a zenei gondolkodás — a vérfrissítés. A monoton „agydöngetés” után valóságos fellélegzést hozott a gyulai Kamarilla új hangzása. ritmikailag izgalmas, fúvósokkal „megspékelt” zenéje. Életvidám, fiatalos és mai — mondhatjuk —, európai zene. Nem kommersz és mégis mindenkit magával ragadó. A nagyon fiatal és kimagaslóan tehetséges Szabó testvérekről még bizonyára sokat fogunk hallani. Az első helyen osztozott velük a nagyon színvonalasan és örömmel zenélő esztergomi Stáció. Harmadik a győri Madame lett. Lehetséges, hogy a Petőfi rádió szerdai Napközben műsorában már hallhatunk részleteket zenéjükből. A megyét képviselő öt zenekar megállta a helyét az országos mezőnyben. A békéscsabai Lombrágó is érdekes, jó úton halad; a Kamarilla zenéje pedig haladási irányt mutathat a műfaj gondjaival küzdőknek. p. a. Drága olcsóság A békából nem lesz királylány Az „Év lakóháza” pályázat megyei értékelésén elhangzott, hogy az idei megméretésre 8 terv érkezett. A nevezett tervezők száma pedig mindössze 6 volt, s abból egyikük megyehatáron túli. Aggasztóan kicsi ez az 5-ös szám. Békés megyében ugyanis több mint 100 építésznek van tervezői engedélye. Évente 400-500 lakóház építéséhez fognak hozzá a magánerős építtetők, s közülük mindössze 8 érzi a házát szépnek! A tájékozatlanságnak pedig aligha van szerepe a tervek el nem küldésében, hiszen az építészek nagy része tud az országosan egyre népszerűbb pályázatról. Égy- szerűen ők is érzik, amit elkövettek, minden, csak nem szép. (S itt a szépségen természetesen nemcsak a külső kel lem, de a hasznosság, a használhatóság is értendő.) Jól tudom, az építtetők sokszor maguk kívánják, akarják, követelik a lehető „legtopább” terveket. Máskor meg az olcsó típusterv mellett döntenek, s ezeket, még ha jó, akkor sem szokás benevezni a pályázatra. De kár kerülgetni a forró kását, gyakorta a tervező a bűnös, hogy az épület nem alkalmas megméretésre. Persze többen hajlanak arra a véleményre, hogy mindig a tervező tehet mindenről. Hiszen egy felkészült építész meg kell hogy tudjon győzni egy megrendelőt arról, mi a praktikus, korszerű. ízléses, utcaképbe illő. Csakhogy a megrendelők nagy százaléka makacs ember, s ha egyszer a szomszédnak csempézett-tükrö- zött háromszintese van, neki semkell kevésbé különb, sőt, ha egy mód van rá, az övé legyen négyszintes. Ilyenkor nehéz a győzködés. De nehéz akkor is, ha a tervező nem ismeri a család valós igényeit. Több mint egy éve egy sikeres építész nyilatkozott lapunknak, s nem győzte hangsúlyozni, mennyire nélkülözhetetlen a család életritmusát, hobbijait, a felnőttek szakmáját, a gyerekek — az esetleg ott élő idősek — szokásait ismernie ahhoz, hogy a tervet jó szívvel ajánlhassa a majdan ott élőknek. Mindezt megismerni időbe telik. Néha az építtetők maguk is megijednek az építészek többre törekvésétől. Sajnálják a pénzt a tervre. Holott ez a spórolás kerül a legtöbbe. Mert a tervezés az egész építkezés költségének legfeljebb 2 százaléka. S aki ezen takarékoskodik, az A KNER NYOMDA II. UZEMEBE felvételre keres: — elektroműszerészt (erősáramú) — szerkezeti lakatost — női betanított munkásokat és — férfi segédmunkásokat. Jelentkezni lehet: Békéscsaba, Lenin u. 9—21. munkaügyi csoport. gyakran soha ki nem javítható hibák tömkelegét követheti (követtetheti) el. Előfordul, hogy az elkészült házról pár hónap alatt kiderül, kényelmetlen, lakhatatlan, s máris azon gondolkoznak, hogyan alakítsák át, ráadásul olyan csúnya szegény, hogy már-már attól szép. És ezen a csúnyaságon semmiféle átalakítás nem segít. Az építészetben a va- racskos békából sosem lesz tündérszép királylány. Mi sem könnyebb, mint jó tanácsot adni. Építtetők, bízzatok a tervezőkben, tervezők, ismerjétek meg megrendelőiteket, s ne hódoljatok be az igénytelenségnek! Csakhogy a tervezők nagy többsége belenyugodott ebbe a mostani áldatlan állapotba, mert anyagilag akkor járnak jól, ha egyszerűen aláírják az építtető elképzeléseit. (Mert ha nem teszik meg, majd jön valaki más, aki aláfirkantja nevét.) Így aztán a megrendelők körében az építészet ma sem számít komoly dolognak (művészetnek). Ügy tűnik, az utóbbi időben azért éledőben van egy jóravaló sznobság, s ez teret nyithat az építészeknek. Ám a gyökeres átalakulás csak akkor elképzelhető — s higgyék el, eszem ágában sincs mindent az iskolára hárítani —, ha majd az oktatásban méltó helyre kerül környezetkultúránk. Mert azt várni, hogy ezt az ez ügyben „aluloktatott” szülők tanítsák meg, reménytelen. Ungár Tamás Közös üggyé válik a családvédelem Nincsen idegesítőbb annál, amikor egy előadó akarva- akaratlanul visszaél a hallgatóság türelmével, s annyira elnyújtja mondanivalóját, hogy szinte nem is hagy időt másoknak a kérdések, vélemények ismertetésére. Am a felszólalók között is akad olyan, aki képtelen világosan, tömören fogalmazni, s talán nem is alaptalan a gyanú vele szemben, amikor azt feltételezik róla: kedvét, örömét leli abban, ha okkal, vagy ok nélkül szavát hallatja. Gyakran a tartalom nem lényeges számára, mert csupán, feltűnni akar. Változások szükségesek Pontosan ennek az ellenkezője történt a HNF megyei társadalompolitikai munkabizottságának legutóbbi tanácskozásán, amelyen Vass Csaba, a HNF OT osztályvezetője nagy figyelemmel kísért tájékoztatót tartott Békéscsabán. (A jegyzettömb csak akkor került elő, amikor válaszadás céljából a kérdéseket, javaslatokat jegyezte fel magának.) Szintén ilyen közérthetőek és rövidek voltak a hozzászólások, pedig — ha lett volna idő — bizonyára többen is elmondták volna észrevételeiket az adott témáról. Ugyanis a résztvevők számos gondolatébresztő véleményről, nézetről szereztek tudomást őszinte és korrekt megfogalmazásban. Szinte mindenki érezte a feladatok fontosságát, s tisztában volt azzal, hogy a társadalom fejlődése szempontjából igenis sok veszélyt rejtenek magukban a különböző gondok, problémák. De miről is volt szó? Egyáltalán nem a vészharangok kongatásáról. (Bár a Magyar Nemzet hasábjain például a születések és halálozások számarányának kedvezőtlen alakulására vonatkozóan most éppen erről folyik a vita.) A mi esetünkben nem ez a fő kérdés, hanem az: hogyan lehet mérsékelni, illetve megállítani az olyan negatív társadalmi folyamatokat, mint a válás, az alkoholizmus és az öngyilkosság? Nos, ezek okait kutatva abból kell kiindulni, hogy a hatvanas évek elejére, közepére leraktuk a szocializmus alapjait és az osztályviszonyok is átrendeződtek. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy abban a gazdálkodási rendszerben nem lehet fenntartani az állampolgárok életszínvonalának növelését. Nem véletlenül fogadták el 1970-ben legfelsőbb szinten a nő-, majd az ifjúságpolitikára vonatkozó törvényt. A nyolcvanas években viszont kiderült, hogy a magyar gazdaság nehéz helyzetbe jutott, mert nem sikerült teljes mértékben végrehajtani a reformokat. Hadd idézzük itt Nyers Rezsőnek, az MTA tudományos tanácsadójának a ma tennivalóira vonatkozó elgondolását: „Jelen esetben nem a politikai rendszer változásáról van szó, hanem arról, hogy a fejlett szocialista demokrácia viszonyai között a pártnak is módosítania kell munkastílusát, módszereit, korszerűsítenie kapcsolattartását, információs rendszerét a társadalomban jelenlevő, különféle érdekeket hordozó, képviselő csoportokkal, szervezetekkel, intézményekkel.” (Valóság, 1986/5.) Alaptalan a félelem Amint az említett értekezleten hallottuk, a népfrontmozgalom irányítói mór hozzákezdtek a társadalmi kém dések újraelemzéséhez és a gyakorlati lépések megtételéhez. Ez utóbbihoz kapcsolódik az általa létrehozott családvédelmi tanácsok szélesedő rendszere. Miért volt erre szükség? — érdeklődött valaki. Elsősorban azért, mert Magyarországon nincs olyan intézmény, amely társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozna hivatásszerűen. A múlt év novemberében az MSZMP KB ifjúság- politikai témákról tárgyalt és árra kérte a Hazafias Népfrontot, hogy dolgozza ki az ezzel összefüggő kérdéseket. Egy biztos, az ifjúság problémája — magának a társadalom egészének is a problémája. Az ország nemzedék- váltásban éli életét, s nem mindegy, hogy a fiatalok ugyanazt akarják-e folytatni, amit az idősebbek már kiépítettek, vagy valami teljesen új dolgot kívánnak-e létrehozni. Mindenesetre a vállalatoknak és intézményeknek kellene segíteni jobban a pályakezdőket azért, hogy a munka világába zökkenő nélkül beilleszkedhessenek, s ne hiányozzon például az alkotás öröme. Fiatal mérnökök arról panaszkodnak, hogy szakmunkás-, illetve technikusi szintű feladatokat végeztetnek velük és a modern, bonyolult gépek közelébe sem engedik őket. A lakásszerzés, családalapítás gondjaival küszködő fiatalembereket nehéz bevonni a közéletbe, amely pedig felszínre hozza a magánéletben keletkezett feszültségeket is. Ezért célszerű fórumokat szervezni; egyesületeket, klubokat létrehozni, s így lehetőség nyílik arra, hogy akár egy-egy szűkebb munkaterületen dolgozó emberek szakmai kérdésekről, egyéni gondokról véleményt cseréljenek. A HNF OT osztályvezetője azt is megemlítette, hogy sajnos egyesek még mindig félnek attól, hogy a népfront új csoportokat akar engedni arra a színtérre, ahol lényeges politikai kérdésekről döntenek. De mi van abban kivetnivaló, ha például a mozgalom égisze alatt működő családvédelmi tanács ellátja az érdekképviselettel, a társadalmi kezdeményezéssel és ellenőrzéssel kapcsolatos teendőket?! A párt és kormány idevonatkozó programjával a társadalompolitikai munkabizottságok tevékenysége nem állhat ellentétben. Több információt Az már köztudomású, hogy egyházaink is szerves részét alkotják a magyarországi békemozgalomnak. Amint Pintér János gyulai esperes elmondta, az. egyházaknak mintegy kétezer* éves tapasztalata van a családokkal kapcsolatban, és ezeket már csak humanitárius okokból is — a bajok orvoslása végett — szívesen felajánlják, illetve átadják a társadalomnak. Ugyanis a jelzett tájékoztatóban már elhangzott: amikor az egyes családokhoz való eljutás nehezen meg, akkor — ha nem is minden esetben — nem lehet kizárni a vallásos emberekkel való együttműködést sem. Vagyis az eltérő világnézet ne legyen kritériuma annak, hogy egy-egy lejtőre került embert megmentenek-e vagy sem. Ma már nem jelent egzisztenciális veszélyt a hitélet gyakorlása. Példaként jött szóba: a református egyház úgynevezett iszákosmentő akciót kezdeményezett, amelyet szükség esetén igénybe lehet venni. Egyébként hazánkban mintegy hetven olyan intézmény működik, amelyek a család valamelyik tagjának problémáival, de nem a családdal mint egésszel foglalkozik. Már a VII. népfrontkongresszus napirendjébe is bekerült a családvédelem, vagyis akkor, amikor ez a kormányprogramban még nem szerepelt. Az említett országos családvédelmi tanács főként a feladatok és munkafolyamatok összehangolásában működik közre. A felszólalók közül többen — a felsőbb szerveknek címezve — konkrét intézkedéseket sürgettek. Régóta húzódik például a nyugdíjasházak építésére vonatkozó jogszabályok kidolgozásának ügye. Ugyanakkor jó volna többet tudni arról is, a tervezett jövedelemadókat mi alapján állapítják meg, vagyis milyen körülményeket vesznek majd figyelembe az illetékesek. Bukovinszky István Megjelent . a szarvasi Bajcsv-Zsilinszkv-emlékfiizet A Hazafias Népfront Szarvasi Városi Bizottsága és a városi tanács közös kiadásában jelent meg a Baj- csy-Zsilinszky-emlékfüzet. (Szerk. dr. Tóth Lajos kandidátus.) A mintegy 3 ív terjedelmű füzet közli a szarvasi műsort, helyet ad Zsilinszkyről szóló kisebb tanulmányoknak, tartalmazza az emlékbizottság tagjainak névsorát. A viszonylag rövidre szabott terjedelem ellenére sokrétű információt nyújt a témakörben. Szarvas lakossága ugyanis jeles centenárium megünneplésére készül: Bajcsy-Zsilinszky Endre 1886. június 6-án született Szarvason. Feltétlenül helyes és célszerű volt tehát néhány rövidebb Zsilinszky- tárgyú írást is közölni. Tudatosítása szükséges annak, hogy Zsilinszky a felszabadulás előtt az egyik legnagyobb ellenálló politikus, s hogy a Szarvason elhelyezett (1981) mellszobra a magyar nép történelmi felelősségét és az ő hajdani politikai éleslátását példázza. Életműve ezért is szerves része a magyarság történettudatának, hiteles történelmi kontinuitásának. (Dr. Vigh Károly tanulmánya.) Merőben 50k újszerűséget tartalmaz a Zsilinszky család és Szarvas történetének összefoglalása, amely 125 évre tekint vissza (Dr. Tóth Lajos írása). A sopronkőhidai végnapok megrázó drá- maisága érzelmileg is alátámasztja a centenáriumi ünnepségeket. (Tímár Máté és Gyarmati András írásai.) Kántor Zsolt két aktuális költeménye dísze e füzetnek. A képek jól illusztrálják a műsor és a prózai írások tartalmát, amelyet, stílusosan, Illyés Gyula megrázó verse zár. A jól szerkesztett és igen tartalmas emlékfüzet megjelentetése nagy nyeresége Szarvas történeti és mozgalmi irodalmának. Szerény, de méltó emlék a centenárium alkalmából. Dr. Búzás László Jaffaivóverseny: cumival
