Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-26 / 149. szám
o 1986. június 26., csütörtök Román nemzetiségi olvasótáborban vehettek részt Gyulán Békés, Csongrád és Hajdú-Bihar megye általános iskolásai. A tábor célja elsősorban az anyanyelv ápolása — emellett a gyerekek a román kultúra több területével is megismerkedhettek a gyulai qomán báziskönyvtár, a gyulai román gimnázium és általános iskola, a Gorkij Könyvtár és más intézmények munkatársainak segítségével. Nemzetiségi olvasótábor ^ ~ %-j X Finn népi együttesnek tapsolhattunk A Kasareikka Orosházán Orosháza és a finnországi Kuusankoski 1984. óta áll kapcsolatban egymással. A kapcsolatfelvétel az orosházi művelődési központ igazgatójának, Gonda Gézának finnországi útján kezdődött még 1983-ban, mire a finnek is „felderítésbe” kezdtek. A kölcsönös puhatolózást tettek követték, s mára a kulturális kapcsolatok rendszeressé váltak. A kulturcsoportok útjait, programjait a két város művelődési központjai koordinálják. Mindkét városban működik a két nép híveit egybetoborzó baráti társaság. A közelmúltban a Kasareikka néptáncegyüttest látta vendégül az Orosházi Petőfi Művelődési Központ. A mintegy kétszáz tagú együttesből, amely a hagyomány- őrzést tartja legfontosabb feladatának, csak mintegy negyvenen érkeztek Magyar- országra. A legtöbben először jártak itt. Az együttes tagjai, kicsik és nagyok egytől egyig amatőrök. Van olyan család, amelynek minden tagja az együttesbe tartozik, van olyan is, ahonnan a nagymama és unoka jött el. A csoport június elsején érkezett Budapestre. Itt megismerkedtek a város fontosabb -nevezetességeivel. Ellátogattak Szentendrére is, ahol műteremlakásában felkeresték az orosházi születésű Rajki László szobrászművészt, akit néhányan más. személyesen is ismertek. Orosházára ezután érkeztek. Este közös táncházat rendeztek az Alföld néptáncegyüttessel, s a tánc nyelvén egymással ismerkedtek finnek és magyarok. A gyulai vendégszereplés után „itthon”, aznap este az Áfész- üdülőben Kiss Sándor, az Áfész főosztályvezetője adott fogadást a tiszteletükre. (Ehhez tudni kell, hogy az Alföld néptáncegyüttesnek két gazdája van: az egyik a művelődési központ, a másik az Áfész.) A pénteki pusztaprogramot elmosta az eső; a kardoskúti természetvédelmi körzetet csak másnap láthatták. így pénteken Orosházát tekintették meg. Szerencsére az OSN-napok keretében rendezett fáklyás tornabemutató nem maradt el, aki akarta, megnézhette. A szombat a készülődés jegyében telt el. A finnek nagy izgalommal készültek az Alfölddel közösen tartandó gálaműsorra, melyet telt ház előtt mutattak be. A kétnyelvű köszöntő után a finn népviseletbe öltözött táncosok a Kalevala egyik ismert motívumát énekelve láncot alkotva, oldalról mentek fel a színpadra. Nagy taps fogadta őket. Az énekkar néhány finn népdalt adott elő, melyek hangzása nem idegen nekünk sem. Kedves volt tőlük, hogy egy magyar népdallal fejezték be programjukat. A zenészek közül vitathatatlanul a leg- fiatalabbnak, a nyolcéves Arttu Kunnastónak volt a legnagyobb sikere. Harmonikajátéka elkápráztatta a közönséget. Biztosak lehetünk benne: ezzel a kisfiúval találkozunk még. A táncosok repertoárja is igen gazdag, különösen ami a polkát illeti. A parasztpolka esetlen bájától az úri polka finomkodó gesztusáig a polkák széles skáláját ismerhettük meg. A Medvetor-polka közös őseink rítusát idézte; a nagy medvevadászatok emlékét rokon népeink költészete őrizte meg számunkra is. A finnek népviselete szép: fekete-fehér-piros színek dominálnak benne. A férfiak térd alatt gombolódó fekete nadrágot viselnek, hozzá pi ros zoknit, fekete-piros csíkos mellényt és alakját tekintve klumpára emlékeztető fekete félcipőt. Fejükön különböző tájegységeket szimbolizáló kerek kis sapka vagy kalap van, övükben kis tőr és dohányzacskó fityeg. A nők szoknyája, köténye házi szőttes, melyet fehér blúz és fekete vagy piros mellény egészít ki. Fejükön haj pánt vagy fodros kis fityula díszeleg. Cipőjük a férfiakéhoz hasonlít. A gálaműsor második felében az Alföld táncosainak húzták a talpalávalót. Egy laikus csak annyit mondhat róluk itt: igen színvonalas a műsoruk, elindulhatnak vele Finnországot meghódítani. A gálaest befejező mozzanata az volt, hogy a magyar táncosok lementek a közönség soraiban helyet foglaló finnekért, egyenként a színpadra vezették őket, hogy aztán együtt ropják a tán- raja- nagyja. A közönség lelkesen tapsolt. Az est befejezése után a művelődési központ koncerttermében gazdagon és ízlésesen terített svédasztal várta a vendégeket. Gonda Géza köszöntő szavai után átnyújtotta a tánccsoportnak szánt ajándékot: egy faliszőttest és egy emléklapot, amely Fülöp Ilona grafikus- művész munkája. A finn tánckör elnöke, Seppo Suni- nen és titkára, Ritva Salo köszönték meg a kedves fogadtatást, a szíves vendéglátást. Ök sem jöttek üres kézzel: egy-egy kantelét (citerához hasonló népi hangszert) nyújtottak át emlékbe az Alföld táncegyüttesnek és a Petőfi Művelődé-- si Központnak. Ez már a búcsúvacsora volt, másnap a vendégek el- increltak hazájukba, a nyár végén pedig ők látják vendégül Kuusankoskiban az Alföld néptáncegyüttest. Ezért így búcsúzunk tőlük: Nakemiin Suamessa! Viszontlátásra Finnországban! Somi Éva HANGSZÓRÓ Egy hét egy hetilapban Akár a szem, akár a fül közvetíti a szöveget, a kívánalom ugyanaz: legyen szellemi csemege mindaz, ami eljut a tudatunkba. Vagyis tartalmilag érdekes, izgató és igaz, formailag pedig esztétikus. De hát ez már a legek világa, s a nyomtatott hetilapok színvonala is hullámzó, bizonyítja a rendszeres olvasás. Ez a rendszeresség a Gondolat — jel esetén hiányzik, s már csak ezért is csupán egyes számok* ról lehet véleményt mondani. Mint most a legutóbbiról azt, hogy tartalmas időtöltést nyújtott több értelemben is, mert jól összeválogatott „írásokat” .sugárzott, jól megcsinálva, kulturális körképszerű- en. Beszélgetést hallottunk Vészi Endrével a gyulai premierjéről, megemlékezést az őrült II. Lajosról, a szomorú soráu bajor királyról, kétségeket és igazolást Szálkái Sándor Caligulájáról, mint vendéglátós produkcióról. Érdeklődést és utánajárást a végzős és állás nélküli díszlet- és jelmeztervezőkről. Valamint vitát a vitáról, vagyis az Áru-e a kultúra című könyvösszeállításról és Lévai Júliának — a Polifon című időszaki poplap szerkesztőjének — reagálását az előző számban őt ért támadásra. A puszta felsorolásból is látszik, hogy érdemes volt rászánni egy órahosszat kevés időnkből a meghallgatásra. Beteljesült kívánságok Kétórás kívánságműsort rendezett a rádió az idén érettségizettek számára, s közülük is azoknak, akik külföldre mennek tanulmányaikat folytatni. Szerencséseknek mondhatnánk őket, de több az a szerencsénél, ha magasra emeli valaki a mércét és képes is átugrani, mint a Marschall Éva és Palotás Ágnes mikrofonja előtt megszólaló fiatalok. A régi-régi hagyomány folytatói, bár ez nem került szóba, de eszébe kell hogy jusson az embernek, az évszázadok során Európa szinte minden híres egyetemét fölkereső magyar diákok buzgalma a jninél több, minél korszerűbb tudás megszerzéséért, amit majd itthon lehet kamatoztatni. A számos más külhoni tapasztalattal együtt, mégha ez mellékterméke is tanulmányaiknak, mégsem utolsó szempont, mert mindig termékenyítő hatást, pezsdítő légkört eredményezett a hazatértek környezetében. Ma is számolni lehet hasonlókkal, ha munkálkodni kezd a higiénikus orvos, az idegenforgalmi és szállodás szakember, a kertész- vagy erdőmérnök, a nemzetközi újságíró, a nyelvtanár, a szárazföldi hidrológus és a többiek, akik beteljesült kívánságuk szerint már készülődhetnek Leningrádba, Moszkvába, Berlinbe, Szófiába, Prágába vagy éppen Voronyezsbe, és most egy-egy kedvükre való műsorszámot választhattak a kis riportok után, amelyek Miskolcon, Szolnokon, Csornán, Leninvárosban, sőt kis faluban is készültek. A kettős szerkezetű műsorban arányosan illeszkedtek egymáshoz a fiatalokat jellemző beszélgetések és a kívánságszámok. Az előbbiek a szabványkérdések — de hát mi mások is lehettek volna? — dacára is érdekesre sikerültek, mert őszinték voltak a riportalanyok: nyíltan beszéltek a választott pályáról, magukról, majdani lehetőségeikről. A kívánságok nyomán kikerekedett műsor pedig nagyon szép volt. A Jézus Krisztus szupersztár Mária Magdolna sirámától Mozart d-moll fantáziájáig, beleértve a filmzene olyan könnyűségeit is, mint a Házibuli-részlet. Ám a versek tették föl a koronát az egészre, Kosztolányi és Weöres Sándor idézése, és főleg a csoda: József Attila lázas, imád- ságos vallomása, az Óda, Latinovits hasonló előadásában. Külön kellene elemezni gondolati és érzelmi hatását, de minden szó elkoptatott hozzá, az élmény viszont, hosszan megmarad, a lélek sokáig őrzi. „Hz énekké vált ember...” Míg hallgatom a Gigli-életműsorozat X. adását, gondolataimban felötlik a rádiózás őskora, a húszas évek közepe-vége, amikor az ének és zene töltötte be szinte teljesen a műsort és mint kisgyerek a detektoros és fejhallgatós csoda bűvöletében éltem. S eszembe jut nagyanyám is, aki igazi énekeseknek csak a férfiakat tartotta. Hát, ha valakire ráillik az igazi jelző, Benjamino Giglire valóban rá, pedig századunk bővelkedett énekesóriásokban, tenoristákban meg különösen. Bár, hogy kinek ki tetszett — tetszik — legjobban, az már ízlés dolga, s épp azért nehéz megindokolni, miért ő, vagy Caruso, talán Mario Lanza, esetleg Pataki Kálmán a kedvence. Nekem az, akit pont hallok. Most Gigli. Elbűvölten élvezem az Aidából Radames híres áriáját, s Manricót a Trubadúrból s a kevésbé ismert lemezeket is. És boldog vagyok, mert akkor és később is bennem zeng az ének. Vass Márta „Magyar műhely” Kiállítás a Kner Nyomdában (Az alkalmazott grafika az a műfaj, ahol művészek tervezik, alkotják a leggyakrabban elénk kerülő grafikákat — plakátokat, emblémákat, mindenféle nyomtatványt —, az alkotó azonban legtöbbször névtelen marad.) Az 1983-ban új programot maga elé tűző alkalmazott grafikai művésztelep zárókiállításait sokkal nagyobb várakozás fogadja, mint azelőtt. Az új program: Magyarország image kialakítása. 1983- ban nem követte kiállítás a művésztelepet, mert a három hetet inkább beszélgetések, viták, a témában való „tájékozódás” töltötték ki, az első évet azóta is ygy emlegetik, mint az „elméleti tisztázódás” évét. A kézzelfogható eredményeket nem nyújtó kezdeti időszakot némi csalódottság és kis türelmetlenség követte a művésztelep fenntartói részéről, de az azóta eltelt három év és a három kiállítás megmutatta az eddigi munka komolyságát. A magyar képi megjelenítésére természetesen nincs egyetlen jó megoldás, hanem — a műfaj sajátosságai okán — az alkalmazás jellegéhez való megoldások jöhetnek létre. A téma megközelítésének meghatározója az alkotó egyénisége, gondolkodásmódja, a téma feldolgozása függ az alkotók stílusától, de nem független az éppen aktuális feladattól. Á grafikusok egy részénél erősebb a szellemi, elvi megközelítés. Van, aki tanulmánylapokat készített a nemzeti színhármasnak azt a „tűrőképességét” vizsgálva, hogy milyen viszony- rendszerben és meddig torzítva képes önmaga jelentéseként hatni. Van, aki megszemélyesített és „cselekmé- nyesített” színszimbólumot alkotott. Vannak, akik „történelmi távlatokban” gondolkodnak, a magyar nemzeti hagyományokból indulnak el, de egyi- kőjüknek sem célja a „ hagyományőrzés”. Egyikőjük a történelmi szimbólumot megfosztja a hozzá tapadó illúziótól, a másik lírai emléket állít régvolt eseménynek. Néhányan konkrét feladatok megvalósítását végezték, pl. külföldi magyar kiállítás plakátját csinálták meg. Ilyen jellegű munkák 3 éve figyelemmel kísérhetők, s némely művésznek ez — az itthon úgysem látható munkássága — sejtet meg valamit abból, hogyan va- evunk grafikailag képviselve a világban, meg abból is, hogyan hívja elő egy tényleges feladat a karakteres, az országra és a megmutatás jellegére is utaló jelképeket. Talán ezért nem igazán sikeres azoknak a grafikusoknak a szimbólumalkotása, akik fiktív terveket készítenek, mert általában és mindent jelképezni nehezebb, mint pl. a magyar gasztronómiát vagy kereskedelmet, A művésztelepen mérvadó a magyar téma, de megvan a szabadon választott tervezés lehetősége is. Mivel nemcsak egyes alkotók munkásságán belül van együtt az alkalmazott és képgrafikai tevékenység, hanem — mint évekkel ezelőtt többen megállapították — maga a műfaj és a képalkotó művészet kölcsönösen hatnak egymásra, „közelítenek”, a szabadon választott témák is a „műfajhatárok elmosódásáról” szólnak. összegezve: a kiállítás jó, „leg”-ek D. Á., G. M„ Gy. G., M. A., M. K„ Sz. K. (A művésztelepen 1986-ban részt vett művészek: Benczúr Gyula, Darvas Árpád, Gubis Mihály, Gyárfás Gábor, Kerényi János, Lonovics A kiállítás egy részlete László, Máté András, Molnár Gyula, Molnár Kálmán, Schmal Károly, Székely Kálmán, Szereday Ilona, Zaho- rán Mária.) ibos Év» Fotó: Gál Edit
