Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-26 / 149. szám

I 1986. június 26., csütörtök Megkezdődött a JKSZ XIII. kongresszusa Kádár János találkozója a Török Köztársaság elnökével (Folytatás az 1. oldalról) A nap folyamán a török köztársasági elnök ellátoga­tott a BHG Híradástechnikai Vállalat Fehérvári úti gyárá­ba. Itt Horváth Ferenc ipari államtitkár, valamint a BHG vezetői fogadták. Kenan Ev- rent Berecz Frigyes vezér- igazgató tájékoztatta a több mint 10 ezer dolgozót fog­lalkoztató nagyvállalat mun­kájáról, fejlődéséről, piaci tevékenységéről. A BHG tavaly 4,5 milliárd forint értékű árut állított elő, gyártmányaik jelentős ré­szét a crossbarrendszerű táv­beszélőközpontok adják. Ugyanakkor a vállalat mind nagyobb sorozatban gyárt TELEX • BERLIN A közeljövőben Berlinben találkozót tartanak a Varsói Szerződés tagállamainak kül­ügyminiszter-helyettesei. A tanácskozáson részt vesz Viktor Karpov különleges megbízatású nagykövet, a nukleáris és űrfegyverekről folyó szovjet—amerikai tár­gyalásokon részt vevő szov­jet küldöttség vezetője. 0 GENF Az atom- és űrfegyverzet­ről Genfben folytatott szov­jet—amerikai tárgyalások keretében szerdán ülést tar­tott a közepes hatótávolságú atomfegyverekkel foglalkozó munkacsoport. STOCKHOLM Erich Honecker, az NDK államtanácsának elnöke szer­dán háromnapos hivatalos látogatásra Stockholmba ér­kezett. Honecker Ingvar Carlsson svéd kormányfő meghívásának tesz eleget. Erich Honecker személyé­ben első ízben látogat NDK államfő Svédországba. • MOSZKVA Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szerdán Moszkvában fogadta Johan­nes Raut, a Nyugatnémet Szociáldemokrata Párt alel- nökét, Észak-Rajna-Vesztfália miniszterelnökét. Rau az oroszországi föderáció kor­mányának meghívására, tar­tománya kereskedelmi és ipari kiállításának megnyi­tására érkezett a szovjet fő­városba. * * * ötvennapos munkaprog­ramját befejezve Leonyid Kizim és Vlagyimir Szolov- jov szerdin elhagyta aSzal- jut—7 űrállomást. Az űrha­jósok moszkvai idő szerint szerdán este 18 óra 58 perc­kor választották le személy- szállító űrhajójukat a Szal- jut—7-ről. Június 27-re vir­radó éjszaka érik el úticél­jukat, a Mír űrállomást, ahol tovább folytatják tudo­mányos programjuk végre­hajtását. • PEKING A kínai fővárosban szer­dán megkezdődött a Vallási Világkonferencia a Békéért elnevezésű nemzetközi szer­vezet tanácsának hatnapos ülésszaka, amelyen 30 or­szág és 11 világvallás képvi­seletében több mint 100 ta­nácstag és megfigyelő vesz részt. Többek között jelen van a pekingi ülésszakon Desmond Tutu dél-afrikai püspök is. A pekingi tanácskozáson olyan kérdéseket vitatnak meg, mint a béke, a lesze­relés, a gazdasági fejlődés, a békés célú oktatás és az emberi jogok. korszerű, úgynevezett tárolt programvezérlésű elektroni­kus telefonközpontokat, il­letve rádió- és televízió­adóberendezéseket. A cég az 1950-es évek közepéig szál­lította termékeit a török pi­acra; az ország 10 városá­ban ma is üzemel BHG-tele- fonközpont. A vállalat mar­ketingmunkát folytat annak érdekében, hogy termékei is­mét eljussanak Törökország­ba; jelenleg is több verseny- tárgyaláson vesznek részt, elsősorban tévé- és URH-be- rendezéseket kínálnak. Kenan Evren megtekintet­te a BHG 110 éves történe­tinek műszaki alkotásait be­mutató házimúzeumot, majd Hágai csúcs A külsőségek immár a megszokottak: megszaporo­dott útellenőrzések, URH- adóvevővel felszerelt rendőr- járőrök, elrejtett pokolgépek után kutató szakértők — a békés holland főváros képe alaposan megváltozott az el­múlt napokban. Hágában ugyanis ma kezdődik a kö­zös piaci állam- és kormány­fők kétnapos csúcsértekezle­te, s a biztonságért felelős alakulatok igyekeznek ki­zárni minden kellemetlen meglepetést. A vezető politi­kusok szálláshelyét teljesen elszigetelik a külvilágtól, sőt, lezárják még a tengerpart közeli szakaszát is. Valamivel nyugodtabb összképet tükröz viszont ki­vételesen a Hágába érkezett államférfiak tanácskozásá­nak napirendje — legalábbis ha az EGK-vezetők néhány emlékezetei, heves vitákkal terhes múltbeli találkozójá­hoz hasonlítjuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy na­gyobb összhang uralkodna azokban a kérdésekben (min­denekelőtt az EGK szerve­zeti reformjával, a brüsszeli központ nemzetekfeletti jel­legével, és főleg a döntés- hozatali mechanizmussal kapcsolatban), amelyek ha­gyományosan a legélesebb el­lentéteket szítják a Nyugat­európai Gazdasági Közösség tagállamai között. Mégis, úgy tűnik, ez alkalommal inkább a külpolitikai és külgazda­sági témák foglalkoztatják majd a csúcstalálkozó részt­vevőit, csökkentve ezzel az Lehetségesnek tartom, hogy Charles Thornton valóban igazi afganisztáni tudósítást szándékozott írni. Tulajdon­képpen ezért is készített részletes naplójegyzeteket. Azoknak a washingtoni em­bereknek azonban, akik jó­váhagyták és megszervezték útját, csupán közvetett kö­zük van a sajtóhoz. A szeptember 2-án, egy nappal a határ átlépése előtt készített naplójegyzete így hangzik: „A külügyminiszté­riumban nyilván igazuk van, amikor azt tanácsolják Si­monnak, hogy kevésbé koc­káztassa az amerikaiak éle­tét, amikor olyan körzetekbe küldi őket, ahol harci cse­lekmények folynak.” Az. említett Simon az Egyesült Államokban és ha­tárain túl is jól ismert, mint azoknak az „önkéntes orvos­brigádoknak” a szervezője, amelyeket titokban az Afgán Demokratikus Köztársaság területén tevékenykedő dus- manbandákhoz küldenek. Mint Pesavarban egy bizo­nyos Hasszán Nouri Charles Thorntonnal közölte, dr. Si­mon már legalább kétszáz amerikai „önkéntest” szállí­tott át Afganisztánba (nap­az elektronikus telefonalköz­pontok végszerelőüzemének munkájával ismerkedett meg. Délután Kenan Evren — Szépvölgyi Zoltánnak, a Fő­városi Tanács elnökének ka­lauzolásával — a fővárossal ismerkedett. Rövid város­néző útja során a budai vár­ban megtekintette az utolsó budai török pasa, Abdur- rahmán emlékkövét, majd a Halászbástyáról gyönyörkö­dött Budapest panorámájá­ban. Este Losonczi Pál díszva­csorát adott Kenan Evren tiszteletére a Parlament va­dásztermében. A vacsorán a két államfő pohárköszöntőt mondott. egymás közötti, belső súrló­dások hőfokát. A jelek szerint mindenek­előtt a Dél-Afrikával szem­ben alkalmazandó büntető- intézkedések, és az Egyesült Államok részéről fenyegető kereskedelmi szankciók sze­repelnek előkelő helyen a megbeszélések napirendjén. Az eddigi előkészítő találko­zókon (például - a külügymi­niszterek tanácsülésén) Nagy-Britannia és az NSZK megakadályozta a Pretoria ellen hozandó, akárcsak jel­képes erejű megtorló hatá­rozatok elfogadását is. Meg­figyelők szerint a hágai csú­cson remélhető a vélemé­nyek egyeztetése, és kisebb, inkább figyelmeztető jellegű intézkedések meghozatala a fajüldöző rendszerrel szem­ben. Sürgős döntéseket igényel az EGK és az USA közti ke­reskedelmi vita, hiszen Wa­shingtonban bejelentették: július elejétől korlátozó rendszabályokat léptetnek életbe egyes közös piaci ter­mékekre. Ügy tűnik, a brüsz- szeli EGK-központban ez ke­mény visszhangot váltott ki, néhány közelmúltbeli nyilat­kozat alapján ugyanis a kö­zösség azonnal hasonló vám- és behozatali szigorításokat rendelne el. Egy ilyen folya­mat pedig könnyen kereske­delmi háborúskodáshoz: ve­zethet, ami viszont egyik fél­nek sem áll érdekében. Sok függ tehát a mostani hágai csúcs résztvevőitől, hogyan tudják elsimítani a szerveze­ten belüli, és az azon kívül jelentkező ellentéteket. Szegő Gábor lójegyzet az 1. számú notesz­ben). Thornton naplói utazásá­nak rövid történetével kez­dődnek. „Ez a gondolat 1985. áprilisában született, a dr. Simonnal való kapcsolat kö­vetkeztében. Ö a C1A mun­katársa.” Eleinte úgy határoztak, hogy afgánoknak álcázzák őket: turbánt, bő köpenyt és más effélét fognak viselni. Később, némi gondolkodás után, meghagyták nekik ugyan ezt az álarcosbálba il­lő jelmezt, de NSZK-állam- polgársági okmányokkal lát­ták el őket. Először, ez iga­zolta nyilvánvalóan európai külsejüket. Másodszor, ha történne valami, az incidenst nem a washingtoni, hanem a bonni hatóságoknak kell tisztázni. A harci szövetsége­seknek. .. A három amerikai így te­hát „németként” kóborolt két hétnél valamivel hosz- szabb 4^eig afgán földön. Álnéven pusztultak is el. Egy sötét szeptemberi éjsza­kán, az Argandáb víztároló közelében, Nagib mullah emberei, akik feszült vi­szonyban voltak a szomszé­(Folytatás az 1. oldalról) folyt; nagyon eladósodtunk, az anyagi eszközöket nem használtuk fel elég ésszerű­en, a fogyasztás meghaladta a valós lehetőségeket. Szembe kell néznünk az­zal, hogy fejlődésünk meg­torpant, a JKSZ és a társa­dalom egysége gyengült. Gyakran előfordulnak torzu­lások, eltérés a meghirdetett céloktól, a szocialista társa­dalmi normák megszegése, a forradalmi értékek megsér­tése. A KB-elnökség elnöke a továbbiakban kifejtette, hogy az ország jelenlegi gaz­dasági válságának okai még a JKSZ XII. kongresszusa előtti időszakban keletkez­tek, mert nem valósították meg az 1965. évi gazdasági reform lényeges célkitűzé­seit. A gazdaságpolitikában felerősödött a voluntarizmus és a szubjektivizmus. A köz­pontosított tervezési rendszer feladásával párhuzamosan nem alakították és fejlesz­tették ki az önigazgatási tár­sadalmi tervezés rendszerét. Nem hozták létre a társa­dalmi eszközfelhalmozás és elosztás szocialista önigazga­tási módszerét. Ösztönszerű- ség és autarchiás törekvések érvényesültek, amelyék fo­kozták a gazdaság szerkeze­ti aránytalanságait. Hibákat követtek el a mezőgazdasági és az energetikai politiká­ban. A világgazdasági hely­zet Jugoszlávia számára kedvezőtlenül alakult, s eh­hez lassan alkalmazkodtak — mutatott rá Vidoje Zar- kovic. A JKSZ a két kongresz- szus közötti időszakban el­mélyültebben, bírálóbban és önbírálóbban elemezte a helyzetet. A válságból való kilábalás programjaként eb­ben az időszakban hoztuk meg a hosszú távú gazdaság- szilárdítási programot és el­készítettük az önigazgatási rendszer működésének bírá­ló elemzését. Üj fejlesztési terveket dolgoztunk ki. Sikerült elérni bizonyos szerény gazdasági . növeke­dést, bár a pangás és a visz- szaesés bizonyos irányzatait még nem tudtuk teljesen le­küzdeni. Az új munkahelyek számát jelentősen növeltük, ez azonban nem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy feltartóztassuk a munkanél­küliek számának gyarapodá­dos bandával, gránátvetők­ből tüzet zúdítottak egy is­meretlen kis teherautóra. Talán tévedésből. De az amerikaiak halála önmagában véve nem volt már ennyire véletlen. Afga­nisztánban ma az Egyesült Államok sok száz olyan ál­lampolgára tartózkodik, aki meghívás nélkül és egyálta­lán nem békés céllal hatolt be oda. ök előbb-utóbb a fegyverek — többek között a „saját” fegyvereik amelye­ket maguk szállítottak a dusmanok támaszpontjaira — áldozatai lesznek. Mit le­het itt tennj! A háborúban minden úgy történik — mint a háborúban. Ügy látszik, Charles Thornton sejtette^ hogy baj közeleg. Szeptember 11-én ez a jegyzet került a naplójá­ba: „Valahogy félek azok mellett, akiket barátainknak tartunk." Tegyük fel, „a hit igaz harcosának” szokásos képe valóban nem kelt rokon- szenvet és bizalmat. Charles azonban nem a külső szerint ítélt. Ö a dolog gyökeréig hatolt. íme a szeptember 12-i naplójegyzet: sát. A fizetési mérlegben si­került többletet elérni, s így javult a piac nyers- és alap­anyaggal, valamint egyes közszükségleti cikkekkel tör­ténő ellátottsága és meg­őriztük az ország külföldi fi­zetőképességét. A hosszú távú gazdaság- szilárdítási program sikeres végrehajtásához feltétlenül nagyobb egységre, s a tár­sadalom minden szintjén határozottabb és gyorsabb cselekvésre, felelősebb gaz­daságirányításra, s a társa­dalmi erők mozgósításához erőteljesebb gyakorlati ak­ciókra van szükség. A jelenlegi helyzetből a szocialista önigazgatás inten­zívebb fejlesztésében, a bü­rokrácia és a bezárkózás megszüntetésében, a külter­jesből a belterjes gazdálko­dásra való gyorsabb átállás­ban, valamint a jugoszláv társadalom szocialista ön­igazgatáson és teljes nem­zeti egyenjogúságon alapuló egységének erősítésében kell keresni a kiutat. A JKSZ, a Szerb KSZ, a Koszovoi KSZ és a többi szervezett szocialista erő a két kongresszus közötti idő­szakban nagy, bár nem min­den esetben kielégítő erőfe­szítéseket tett a koszovoi helyzet rendezésére, az al­bán nacionalisták és irre­denták ellenséges tevékeny­ségének felszámolására. En­nek köszönhető, hogy az au­tonom tartományban napja­inkban az előzőnél jobb a politikai-biztonsági helyzet; a JKSZ Koszovóra vonatko­zó határozataiban kijelölt feladatok közül azonban sok nem valósult meg teljesen, vagy kielégítő módon. Az albán irredenták aknamun­káját nem sikerült végleg felszámolni. Az utóbbi idő­ben jelentkezik szerb, crno- gorac és egyéb nacionaliz­mus is, ami hátráltatja á koszovoi helyzet megszilárdí­tását. Mindez arra kötelezi a kommunista szövetséget, hogy bárhol jelentkezik a nacionalizmus, mindenütt el­tökélt és következetes esz­mei-politikai harcot kell folytatnia ellene. Szüntelenül szem előtt kell tartanunk — mondotta Zarkovic beszédének külpo­litikai részében —, hogy egy esetleges atomháború követ­kezménye az egész emberi­„Minél tovább figyelem a modzsáhedeket, annál in­kább hajlamos vagyok arra a gondolatra, hogy a győzel­met nem fogják kivívni. Az idő ellenük dolgozik. A fal­vakban fokozódik az elége­detlenség harci módszereik­kel szemben. A parasztok tudják: a modzsáhedek — bombák, a modzsáhedek — erőszak. Amikor felserdül­nek és elvégzik az iskolát azok a gyerekek, akik ma­napság az afgán falvakban futkosnak, a modzsáhedek- nek akkor befellegzett. Ez az igazság. Az afgán parasztok, akik a modzsáhe­dek terrorjának első kárval­lottjai, különben nem nevez­ték volna el őket asrarok- nak és dusmanoknak. És az, ami két hét alatt az éles szemű amerikai előtt vilá­gossá vált, maguk „a hit harcosai” számára még ke­vésbé titok. Ha pedig vala­ki pusztulásra van ítélve, és ösztönösen érzi ezt, s ha már sok ártatlan vért ontott ho­mályos célokért — akkor roppantul elkeseredik. Az ilyen, állig felfegyverzett ember bármely járókelő számára veszélyessé vá­lik. Akár a veszett farkas.” ségre nézve katasztrofális lenne. Éppen ezért félelmet kelt az a tény, hogy tovább tart a fegyverkezési hajsza, valamint az űrfegyverek ki- fejlesztése, amire az Egye­sült Államok és egyes nyu­gat-európai országok kato­nai-ipari komplexumai tö­rekszenek. Erélyesen elítél­jük ezt az irányzatot, és gyakorlati, határozott intéz­kedéseket követelünk a fegyverkezési hajsza feltar­tóztatására, az atomfegyve­rek betiltására, az általános és teljes leszerelés folyama­tának megkezdésére. A töb4. bi békeszerető néphez ha­sonlóan mi is üdvözöltük és támogattuk az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió ve­zetőinek csúcstalálkozóját, mert azt reméltük, hogy fel­újítja a nemzetközi enyhülé­si folyamatot. Ez sajnos nem kevetkezétt be, sőt az ellen­kezője történt. Az amerikai kormány még a SALT—II. .felmondását is kilátásba he­lyezte, aminek beláthatatla- nul káros következményei lehetnek. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi közösség­nek változatlanul szorgal­maznia kell a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetői tárgyalásainak folytatását. Külön érdekeltek vagyunk a szomszédos országokkal fenntartott szilárd és sokol­dalú kapcsolatok fejlesztésé­ben. Tartósan elköteleztük magunkat a jó szomszédi politika mellett, amelynek alapja az egyenjogúság, a függetlenség, a szuverenitás, a területi integritás, a hatá­rok sérthetetlensége és a belügyekbe való be nem avatkozás elveinek szigorú tiszteletben tartása. Az egyes országokban kisebbségként élő nemzeteknek, nemzetisé­geknek a fokozott megértés, a kölcsönös együttműködés és a barátság hídjának sze­repét kell betölteniük. * * * Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, a magyar küldöttség vezetője szerdán átadta a legmagasabb jugoszláv párt­fórum elnökségének azt az üdvözletei, amelyet az MSZMP KB küldött a Ju­goszláv Kommunisták Szö­vetsége XIII. kongresszusá­nak. Thornton nem az egyetlen, aki ilyen következtetéseket vont le. Szeptember 7-én az egyik dusmantáborban meg­ismerkedett Karl Freigang (ez esetben valódi) NSZK- állampolgárral. Freigang a Német—Afgán Bizottság el­nevezésű szervezet munka­társa. Ö nem az újságok alapján ítél a valódi afgán helyzetről és „a demokra­tikus ellenállás erőiről”. Ez­zel az új ismerősével folyta­tott hosszú és teljesen bizal­mas jellegű beszélgetés után Charles Thornton ezt jegyez­te a naplójába: „Freigang úgy véli, hogy a modzsáhedek vezetősége kor­rupt, mullahjaik romlottak. Ö banditáknak nevezi őket. Elmondta, hogy győzelmük­ről szó sem lehet. Gúnyosan beszélt a modzsáhedeknek azokról a kijelentéseiről, hogy nagy kiterjedésű terü­letet tartanak ellenőrzésük alatt... A modzsáhedek gyü- levész bandákká fajzottak el, amelyek csak a saját érde­kükben rabolnak és sarcol- nak.” Ezt egy olyan ember írta, aki maga is fegyvereket szál­lított a dusmanoknak. Vaszilij Krotov (Megjelent a pozsonyi Új Szóban) (Vége) Egy halott amerikai naplója Afganisztánról (II.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom