Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-24 / 147. szám
1986. június 24., kedd NÉPÚJSÁG Magyar—török kapcsolatok A magyar—török kapcsolatok az utóbbi két évtizedben jól fejlődtek; hazánk és Törökország között nincsen vitás, vagy rendezetlen politikai kérdés. Az 1960-as évek első felétől kezdve kedvező változás indult meg hazánk és Törökország kapcsolataiban. Diplomáciai kapcsolatainkat 1967- ben nagyköveti szintre emeltük, és kölcsönös külügyminiszteri, valamint más miniszteri látogatásokra, parlamenti küldöttségek cseréjére, egyezmények megkötésére került sor. A magyar kormány elnöke 1982-ben tett látogatást Törökországban, az akkori török miniszterelnök, Bülend Ulusu pedig 1983-ban látogatott hazánkba. A magas szintű magyar—török találkozók később is folytatódtak. Az államközi kapcsolatok fejlődésének kiemelkedő eseménye lesz Kenan Evren államfő magyarországi látogatása a közeli napokban. Személyében első alkalommal érkezik hazánkba török államfő a Török Köztársaság kikiáltása óta. Törökország hazánk hagyományos kereskedelmi patrnere. A gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok alakulását az 1974. évi kereskedelmi megállapodás és az 1977. évi gazdasági, műszaki, ipari és tudományos együttműködési megállapodás rögzíti. Rendszeresek a magyar—török gazdasági, együttműködési és kereskedelmi vegyes bizottság ülései. A magyar—török árucsere-forgalom az 1970-es évek végéig kedvezően fejlődött, 1980-ban elérte a 160 millió dollárt. A kereskedelmi forgalom értéke azonban 1980-tól jelentősen csökkent; tavaly azonban már valamelyest emelkedett az előző évhez képest. A két ország közötti magas szintű találkozókon a fő figyelem a kétoldalú gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeire irányult. A tárgyalásokon részt vevő felek egyetértettek abban, hogy a forgalom növelésére irányuló erőfeszítések mellett meg kell találni a konjukturális körülményektől kevésbé függő, hosszabb távra alapozó együttműködési módszereket. Ilyenek lehetnek a termelési kooperációk, a közös vállalkozások, és az együttműködés harmadik piacokon. Hazánk és Törökország a kölcsönös érdekek alapján további lehetőségeket lát a gazdasági kapcsolatok bővítésére, az árucsere-forgalom növelésére. Magyarország Világbank-tagsága lehetővé teszi, hogy hazai vállalatok is részt vegyenek a nemzetközi pénzügyi szervezet törökországi programjaiban. A kulturális és a tudományos kapcsolatok a hetvenes évek második felében indultak erőteljesebben fejlődésnek, majd 1981 köepétől újra megélénkültek. A kulturális és tudományos együttműködés alapjai jelenleg a két-három évre szóló csereprogramok. Eredményesen fejlődő kulturális kapcsolatainkban — országaink sok ponton érintkező múltja okán — kölcsönös érdeklődésre tart számot a történészek közös munkája, a történelmi emlékhelyek gondozása, a turkológia és a hungarológia művelése. 1982-ben Tekir- dagban felújítottuk a magyar tulajdonban levő Rákóczi-há- zat, Törökország pedig restauráltatta a kütahyai Kossuth- házat. Mindkét emlékhelyet múzeumnak rendezték be. A csereprogram megállapodásainak megfelelően, várhatóan az idén ősszel állítjuk fel II Rákóczi Ferenc mellszobrát T»- kirdagban. II Szocintern elnöke ismét Willy Brandt A Szocialista Internacionálé elnökévé ismét Willy Brandtot választották meg vasárnap a szervezet Limában ülésező kongresszusán. A nyugatnémet politikust ezúttal újabb három évre választották meg a Szocialista Internacionálé vezetőjévé. Willy Brandt 1976 óta tölti be ezt a tisztséget. A kongresszus küldöttei egyben megerősítették főtitkári tisztségében Pent- ti Väänänen finn politikust. A Szocialista Internacioná- lé négynapos kongresszusán a küldöttek megvitatták az eladósodott országok gondjainak enyhítésére irányuló intézkedéseket, jóváhagyták a latin-amerikai diktatúrákat elítélő határozattervezetet, és nyilatkozatot adtak ki, amelyben aggodalmuknak adtak hangot a múlt heti perui börtönlázadás elleni, súlyos emberáldozatokat követelő hatósági fellépés miatt. Méltatták a perui államfőnek a szóban forgó atrocitások kivizsgálását elrendelő intézkedését. A szervezet határozatban szólította fel Nagy-Britanniát, hogy mielőbb kezdjen tárgyalásokat Argentínával a Falk- land-(Malvin)-szigetek sorsáról. Katasztrófa Kairónál Felrobbant egy dinamitot szállító kis teherautó hétfőn, Kairótól 30 kilométernyire délre, a Felső-Egyiptomba vezető országúton, Tibbin falu környékén. A húsz kilo- grammnyi dinamit robbanása — mint egy kormány- közlemény a nap folyamán tudatta — nyolc embert megölt, tizenötöt megsebesített, és tizenhat lakóházat kisebb nagyobb mértékben megrongált. A közlemény szerint a kocsin azért volt robbanóanyag, mert azt egy kőfejtésre vitte. A hatóságok szemtanúkra hivatkozva azt közlik, hogy az autó alváza már a robbanás előtt lángolt, de a vezető gyorsan hajtott, és nem figyelt fel azokra, akik figyelmeztetni próbálták. A sofőr is halálát lelte. A rendőrhatósági hírforrások korábban más veszteségadatokat tüntettek fel, és a balesetet is úgy magyarázták, hogy a kocsi belerohant egy piaci kordéba, erről azonban a kormányközleményben nem esik szó. Bahaeddin Ibrahim vezérőrnagy, belügyi szóvivő, határozottan lehetetlennek tartotta, hogy bármiféle politikai erő követett volna el szabotázscselekményt, s ezt az álláspontját leszögezte azután is, hogy egy névtelen bejrúti telefonáló a szélsőséges iszlám Al-Dzsihad („Szent Háború”) mozgalom művének nevezte a katasztrófát. Kenan Evren életrajza Kenan Evren, a Török Köztársaság elnöke 1918-ban született Alasehirben. Katonai középiskolát, főiskolát, majd 1949-ben vezérkari tiszti iskolát végzett. Pályafutása során különböző fontos parancsnoki tisztségeket töltött be a török hadseregben: 1974-ben hadseregtábornoki rangot kapott, 1978-ban a hadsereg vezérkari főnökévé nevezték ki. Az 1980. szeptember 12-én végrehajtott katonai hatalomátvétel után Kenan Evren tábornok a Nemzetbiztonsági Tanács elnöke és államfő lett. Vezetésével a Nemzetbiztonsági Tanács a Törökországban eluralkodott anarchikus állapotok felszámolásának programjával lépett fel. Az 1982 novemberében megtartott népszavazáson — az új alkotmány elfogadásával egyidejűleg — Kenan Evrent hétéves időtartamra köztársasági elnökké választották meg. Az 1982. évi alkotmány széles jogkörrel ruházta fel az államfőt: a többi között népszavazásra bocsáthatja a Nagy Nemzet- gyűlés által hozott törvényeket, dönt új nemzetgyűlési választások kiírásáról, szükség szerint összehívhatja a nemzetgyűlést, a Nemzetbiztonsági Tanácsot, s jogkörébe tartozik ostromállapot, vagv rendkívüli ,állapot kihirdetése is. A Török Köztársaság elnöke megnyilatkozásaiban rendszeresen állást foglal a béke és a békés együttműködés megszilárdítása, a nemzetközi bizalom helyre- állítása mellett. Kenan Evren özvegy, három gyermeke van. Külügyi megbeszélések Horn Gyula külügyi államtitkár meghívására június 21—23. között hivatalos látogatást tett Magyarországon Budimir Loncsar, a jugoszláv szövetségi külügyi titkár első helyettese. Megbeszéléseiken áttekintették a nemzetközi élet időszerű kérdéseit és a magyar—jugoszláv kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Budomir Loncsart fogadta Várkonyi Péter külügyminiszter. Ülésezik a Román KP Központi Bizottsága Hétfőn megkezdődött a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése, amelyen megvitatnak több gazdasági programot, az 1986—1990-es ötéves terv és a mezőgazdasági, élelmiszeripari, erdőgazdasági és vízgazdálkodási ötéves terv tervezetét, valamint a városi és községi terület- rendezési előirányzatok megvalósításáról szóló jelentést. A Központi Bizottság ülésének napirendjén szervezeti kérdések is szerepelnek. Mint már jelentettük — a múlt héten több személyiszervezési kérdésben már döntés született: összevonták a bányaügyi, a kőolajipari és a földtani minisztériumot, s az egyesített minisztérium élére loan Folea volt földtani minisztert nevezték ki. Szintén a múlt héten, s szintén elnöki dekrétummal miniszterelnök-helyettessé nevezték ki Aneta Spornicot. Emellett több nagykövetet hazarendeltek, s helyükre újat neveztek ki. A Központi Bizottság ülésén egyébként meghívottként részt vesznek olyan párt- és állami vezetők is, akik nem tagjai a KB-nek. A plenáris ülést Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára nyitotta meg. A plenáris ülés folytatódik. Madridi gyorsfénykép Mozgalmas hétvége van a spanyolok mögött. Hétfőre virradóra eldőlt, hogy csapatuk drámai küzdelem után, némi balszerencsével befejezte szereplését a mundia- lon. Ugyanezen a hajnalon — az eredmények mintegy kilencvenhét százalékának összeszámlálása után — az is eldőlt, hogy nyugat-európa egyik legnagyobb területű, hozzávetőleg negyven millió lakosú országának belpolitikai porondján nem történt lényeges változás. A hétfő reggeli madridi gyorsfényképeken érdekes és tanulságos a „kapitányok” arcának beható tanulmányozása. Miguel Munoz, a labdarúgó-főnök maga a megtestesült bánat és csalódás. A politikai „kapitány”, a negyvenes éveiben járó jóképű Felipe Gonzales legfrissebb portréi mást mutatnak: szó sincs semmiféle eufórikus örömről, de a fiatalos arc uralkodó vonása mégis az elégedettség. Ez érthető. E voksolás tétje ugyanis az volt, megőrzi-e abszolút többségét a patinás cortesben, a nemzetgyűlési palotában a kormányfő pártja, a spanyol szocialista munkáspárt (PSOE). Az alkotmány szerint ezt a választást csak az év őszén, októberben kellett volna lebonyolítani. A párt vezetői azonban úgy gondolták (és ez önmagában is jelez valami nagyon lényegeset), hogy a mostani időpont számukra az őszinél alkalmasabb lehet a hatalom megtartására. Ahogy foci-zsargonban mondják, a csel bejött. Igaz, a megszerzett száznyolcvannégy hely tizennyolccal kevesebb, mint a legutóbbi választásokon, de — és most ez a lényeg — héttel még mindig több az abszolút többséghez szükséges minimumnál, mivel sem a jobboldali blokk, sem az egyesült baloldal korábbi helyzete nem változott alapvetően, a ma centrumot jelentő PSOE nem elsöprő, de biztos győzelme csak egyféleképpen magyarázható, a választók — a kétségtelenül komoly dilemmák, helyenként visszakozások és vargabetűk ellenére — szavazatukkal jutalmazták azt a politikát, amely a Franco-kor- szak sötétsége után megpróbál Hispániából korszerű, a szociális kérdések iránt sem érzéketlen államot teremteni. Harmat Endre Dél-Olrika „Apák” vagy „fehér szalagosok” Fehér szélsőségesek harcolnak fehérek ellen. Feketék gyilkolnak feketéket. Botha elnök kormánya — úgy tűnik — tehetetlen. A férfi ide-oda cikázva rohant, hogy életét megmentse. A tömeg üvöltözött. Az emberek ütötték-vágták a menekülőt, s egy derékig érő kerítéshez kergették, majd téglákkal és vasrudakkal agyonverték. Fiatalkorú lincselők felkoncolták a muzulmán Mog- sien Abrahamsot Kapstadt közelében, a színes bőrűek lakta egyik városnegyedben. A tettesek „harcostársak” voltak, akik e szörnyű módszerekkel már több tucat, csakugyan az államhatalomhoz tartozó besúgót büntettek meg, de az előbbi esetben ez csupán feltételezés $olt. Egy vádoló ujjmozdulat, és az „Áruló!” felkiáltás a délafrikai városokban feltétlenül gyilkossághoz vezet manapság. Az United Democratic Front (UDF) ellenállási mozgalom egyik vezetője valamelyik gyűlésen a leendő áldozatot „nemkívánatos vendégnek” nevezte. Ezzel betelt a pohár. A teremőrök még meg tudták védeni a férfit. Ám amikor egy hátsó ajtón keresztül a „legjobb szándékkal” — így állítja az UDF — kituszkolták a szabadba, a csőcselék rárontott. Több mint száz, sőt némely vélemény szerint már kétszáznál is több árulót tettek el láb alól zavargásokban a „harcostársak”. A radikális fiatalok „népbíróságokat” szerveznek, amelyek egy szempillantás alatt „Nyaköv általi halál" felkiáltással kimondják a bűnösre az ítéletet és úgy határoznak, hogy az áldozat kezeit összedrótozzák. Mellkasára és térdére mindig egy-egy ócska autógumi abroncsot húznak, benzinnel leöntik, majd meggyújtják. A városokban a „harcostársak” rémuralmukat azzal a szükségszerűséggel magyarázzák, hogy a hallgatásba burkolózó fekete többséget élethalálharcra kényszerítsék a kisebbségi kormánnyal szemben. ' „Hőseik” temetésén, akik a biztonsági erőkkel vívott összecsapásokban haltak meg, nem csak forradalmi szabadságdalokat énekelnek. A refrénben gyakran hallatszik: „Éljen sokáig a nyak- öv!” Kultúrálatlan, barbár magatartásnak nevezte Helen Suzman, a haladó ellenzéki képviselőnő a feketék lincsbíráskodását, amelyhez egyre inkább hasonlít a fehér szélsőségesek magatartása. Ólmosbotokkal vonulnak ki a csatatérre az afrikai AWB-rohamcsapatok a tétovázó apartheidreformer, Botha elnök hívei ellen. A megrögzötten konzervatív rasszista ultrák Pietersburg- ban megakadályozták Roelof Bothának, a „felvilágosult” külügyminiszternek az egyik gyűlés megtartását. Röviddel ezután akcióba léptek a rendzavarok, Louis le Grand-nak, az „elfuserált” belügyminiszternek az összejövetelén Ellisrasban. Minden alkalommal a rendőrség néhány dühöngő apartheid-fanatikust átmenetileg őrizetbe vett, miután a legfőbb munkaadójukra többé már nem hallgattak. Máskülönben a feketék ellen mindig harcra kész egyenruhások az AWB-megmozdulá- sokon elnézőek. Maga a kabinetminiszter, Piet du Ple- sis a rendőrség szimpátiáját közismertnek nevezte. A búr vezetőgárdát megbénítja a régi és az új apartheidért folytatott küzdelem. A közelmúltban először tett szemrehányást nyíltan az UDF amiatt, hogy a rendfenntartó erők „a halállovasokhoz” csatlakoztak. Valóban elszaporodtak az utóbbi években a különös gyilkosságok, amikor is a rezsimet bíráló ügyvédeket a nyílt utcán lőtték le, vagy a szakszervezeti tagokat érthetetlen módon halálos autóbaleset érte. Napokon át keverednek véres küzdelembe a fiatal „harcostársakkal” a konzervatív feketék, akiket „apáknak” vagy „fehér szalagosoknak” hívnak, mert homlokukat bekötik. A Crossroads Slum-i mészárláskor legalább negyvennégy ember halt meg, és feltehetően fharmincötezer néger vált hajléktalanná. A rendőrség nem avatkozott be, csak megfigyelte a „harcostársak” és szimpatizánsaik elzavará- sát. Az „apák” hivatali helyiségükből fegyverekkel lőttek, a nyomornegyedekben lévő utcai torlaszoknál „fő- nök”-nek vagy „mester”-nek szólították és barátságosan üdvözölték a fehéreket. Semmi kétsége sem volt Allan Boesah plébánosnak, a kapstadti világszövetségi elnöknek afelől, hogy a feketék között dúló harcok szándékosak voltak, és fentről kezdeményezték. A hatóságok azt követelik, hogy a négereket Khayelitshaba, a sivár retortatelepre kell átköltöztetni. Ám akik bepakolnak a bőröndökbe, a „harcostársak” azzal fenyegetik, hogy nyakövvel büntetik meg őket. (DER SPIEGEL) Fordította: Bukovinszky István Fekete népbíróság: „Éljen sokáig a nyaköv!”
