Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-23 / 146. szám

NÉPÚJSÁG

1986, június 23,, hétfő

Megkezdődtek a békés-tarhosi zenei napok

(Folytatás az 1. oldalról)

Az ünnepi beszéd után a békési Szegedi Kis István Gimnázium vegyes kara Szo- kolay Sándor Jobágy Károly versére írt „Már csak a dal, az segít” című kórusművét mutatta be. A zeneszerzőt és a kórust az emlékülés résztvevői hosszasan ünnepelték. Az ülés programjában bemutatkozott a Békés-tarhosi fúvósötös, és közös éneklést vezetett Monoki Lajos volt tarhosi diák.

Este 6 órakor B. Supka Magdolna művészettörténész nyitotta meg a zenepavilon galériájában a Zene és képzőművészet című kiállítást, melyen a Békésben élő képzőművészek közel hetven olajfestményét és grafikáját láthatja az érdeklődő közönség.

A X. békés-tarhosi zenei napokat megnyitó ünnepi díszhangverseny este 7 órakor kezdődött a zenepavilon nagytermében. Gyulavári Pál, Békés Megye Tanácsának elnöke megnyitó beszédében — többek között — arról is szólt, hogy a negyven évvel ezelőtt megalakult énekiskola a demokrácia iskolája volt, felkutatta az arra érdemes, tanulni vágyó és zeneileg tehetséges munkás-paraszt származású, szegény sorsú gyermekeket, és biztosította számukra a tanulás, a zenei képzés és a továbbtanulás lehetőségét.

— 1976-ban Tarhoson ismét felcsendült a muzsika — mondotta —, Békés megye és Békés város újból felvállalta Gulyás György újabb kezdeményezését. Ez a feladat nem könnyű program, kitartást és akaratot követel. Kiindulást jelentett a tarhosi szellem, amely ma is él és mutatja a vidék erejét, hogy a kultúra nem ismeri a provinciát és a vidék képes európaivá lenni.

A megnyitó szavak után Schubert G-dúr miséjét a Debreceni MÁV Filharmonikusok Zenekara és a Debreceni Orvostudományi

Egyetem kamarakórusa mutatta be Gulyás György vezényletével. Szólót énekelt László Margit, Koronái György és Kovács Pál. Szünet után Kodály Zoltán Psalmus Hungaricusa következett Köröndi György közreműködésével, Gulyás

György vezényletével. A hangversenyen Kovács P. József mondott ismertetőt.

A hangverseny végeztével fényárban úszott a Kodály Zoltán által 1953-ban felavatott zenepavilon, a hangverseny szereplői és hallgatói még hosszasan együtt maj,Gyalogos katona dáridó- ja”, ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel gyakran találkoznak a rejtvényfejtők. S mielőtt bárki is gondolkodna a megfejtésen: „bakator”. Egy a sok közül, melyre választ kellett adniuk szombaton Orosházán az országos egyéni rejtvényfejtő bajnokság résztvevőinek. A Petőfi Művelődési Központban a Füies szerkesztősége, a helyi Üj Élet Tsz és a művelődési ház együttes szervezésében két kategóriában — haladó és mesterfokon — a legkülönfélébb foglalkozásúak, sörgyári segédmunkás, szakmunkássok, technikusok,^ orvosok, mérnökök, tanárok, mintegy 100-an ültek asztalhoz, hogy szellemi felkészültségüket, lexikális tudásukat, kombi natív készségüket,

gyorsaságukat segédeszközök használata nélkül — kivéve a ceruzát és a radírt — bizonyítsák.

E szellemi sportról meglepően keveset tudunk. Pedig szervezett keretek között több mint 16 éve működnek hazánkban is rejtvényfejtő klubok, sőt 1969*t>en már országos versenyt is rendeztek. Napjainkban már csak- sem valamennyi megyében

radtak, felidézve az egykori tarhosi napokat és a ma feladatait. A díszhangversenyen ott volt Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Szabó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára is.

Tegnap délelőtt minden eddiginél többen jelentek meg a Békés-tarhosi baráti kör tagjai közül a soros közgyűlésen Tarhoson, a zenepavilonban. Vámos László, a baráti kör társelnöke köszöntötte az egybegyűlteket, közöttük Gulyás Györgyöt, a zenei napok művészeti vezetőjét, a volt zeneiskola egykori igazgatóját és Szokolay Sándor Kossuth-díjas zeneszerzőt.

Ezután Makoviczki János, a baráti kör elnöke a két kerek évforduló, a Tarhosi Zeneiskola megalakulásának 40. és a Békés-tarhosi zenei napok rendezvénysorozatának 10. évfordulója jelentőségéről emlékezett meg, majd az előző közgyűlés óta eltelt két év munkájáról számolt be. Többek között ezeket mondta:

„Az 1984. és az 1985. évi zenei napok a szakértők értékelése szerint sikeresek voltak. Értendő ez úgy, hogy mindkét évben sokirányú, gazdag program valósult meg, magas művészi színvonalon, a legnevesebb művészek részvételével. A zenei napok közéleti töltése, tartalma is fokozódott. A tuléteznek rejtvényfejtő klubok, több mint 30. Évenként 10-12 országos versenyt rendeznek, egy évtizede pedig egyéni és csapatban országos bajnokságon, sőt, az utóbbi években nemzetközi viadalokon küzdenek a helyezésekért.

De térjünk vissza a szombati bajnokságra, mely egyben az Aranykalász Kupa viadalát is jelentette. A haladók három feladatot kaptak: a „Hármat egy csapásra” ábrás meghatározást

dományos tanácskozások a szakembereknek és az ott résztvevő nem szakemberek számára is tanulságos, hasznosítható tapasztalatokat adtak. A karnagytovábbképzés, a nemzetközi jelentőségű mesterkurzus, a zongoraverseny, a zenei táborok érzelmi feltöltődést, élményt nyújtottak a résztvevőknek.”

A továbbiakban a baráti kör elnöke a tervekről beszélt, a zenei napok jövőjéről, s azokról az erőfeszítésekről, melyeknek az a célja, hogy a zenepavilon, a kapcsolódó létesítményekkel együtt újra a zeneoktatást szolgálhassa.

Az elnöki beszámoló után többen hozzászóltak, s a tarhosi szellem erősítését szorgalmazták. Gulyás György külön kérte a baráti kör tagságát, hogy nagyobb erővel támogassa mindenki az új tarhosi zeneiskola ügyét.

A baráti kör közgyűlése után az Unokák koncertje címmel a volt tarhosi diákok gyerekei adtak nagysikerű hangversenyt.

Este újból hangversenyt rendeztek a pavilonban. Ez alkalommal Cherubini c- moll rekviemjét játszotta a Debreceni MÁV Filharmonikusok Zenekara az orvos- tudományi egyetem énekkarának közreműködésével azoknak a volt tarhosi tanároknak és diákoknak emlékére, akik már eltávoztak az élők sorából. A rekviemet

tartalmazott, a „Kocka vagy vonal”, amikor is négyzetrácsot kellett kitölteniük a definíciók alapján, s végül „Olasz módra” két ábrás feladatot kellett megfejteniük. Mesterfokon is három feladatot kaptak a versenyzők: az „Olasz módra megkeverve”, a „A kockavadászat” és a „Megkevertük” feladatok nem voltak a legegyszerűbbek. S ha mindehhez hozzátesszük, hogy 3 óra állt a versenyzők rendelkezéGulyás György vezényelte. A hangverseny második részében Liszt Ferenc születésének 175. évfordulója tiszteletére a zeneszerző híres Koronázási miséjét adta elő a zenekar és az orvostudományi egyetem énekkara, valamint a KISZ Központi Művészegyüttesének egyetemi énekkara és Ardó Mária, Farkas Éva, Fülöp Attila, Kovács Pál. A misét Hol- lerung Gábor vezényelte.

Ma, hétfőn délelőtt 10 órakor Békésen, a zeneiskolában rendezik meg azt a fórumot, melyen a zenei köz- művelődés akutális kérdéseitől lesz szó. Délután 3 órakor nyitják meg a békési galériában Sass Sylvia festményeinek kiállítását, világhírű operaénekesnőnk a megnyitó után új lemezeit dedikálja. Este 19 órakor a békési református műemlék templomban Händel Messiás-ót adja elő a Magyar Rádió Kamarazenekara és a KISZ Központi Művész- együttesének egyetemi énekkara, angol nyelven. Vezényel Erdélyi Miklós. Ugyancsak ezen a napon a Vésztői Nagyközségi Tanács rendezésében kihelyezett hangversenyt ad a Vésztő-mógori történelmi emlékhelyen a Debreceni MÁV Filharmonikusok Zenekara, Szabó László vezényletével. A hangverseny 19.30 órakor kezdődik.

P. F. — S. E.

sére. akkor bizony ez kemény dió.

Az országos bajnokságon

— számomra meglepő volt

— a versenyzők nem vették igénybe a maximális időt, korábban fejezték be a rejtvények megfejtését. Az értékelés, mint mindenütt, a verseny izgalmas pillanata. A rejtvényfejtésben a versenyzők egymás munkáját értékelik, a zsűri csak vitás esetekben dönt. S íme a végeredmény: haladó fokon országos bajnok nulla hibaponttal Benkó Ferenc balassagyarmati, a második, ugyancsak nulla hibaponttal dr. Szarka István tatabányai, míg a harmadik Takács Zoltán budapesti versenyző lett. Az első húsz közé Békés megyei versenyző nem jutott. Mesterfokú országos bajnok Drelicska Attila pécsi, a második helyezett Orosz Tóth Gyula budapesti versenyző lett, mindketten nulla hibapontosak, a harmadik helyezett Horváth Sándor szegedi versenyző egiP hibaponttal, de jobb idővel előzte meg Tóth Sándort, az orosháziak versenyzőjét. A díjakat és az okleveleket Benéné Szerető Hajnalka, a művelődési ház igazgatóhe- helyettese és Tiszai László nyújtotta át a verseny első tíz helyezettjének.

— szekeres —

Amíg a verseny tartott, Tiszai Lászlótól, a Füles főszerkesztőjétől, aki egyben a Magyar Rejtvényfejtők Egyesülete diszelnöke, megtudtuk: Az elmúlt években négy-négy tagú csapatokkal 24 órás nemzetközi maratoni rejtvénykészítő versenyeket is rendeztek. Ennek lényege, hogy a négy versenyzőből egynek állandóan az asztalnál kell ülnie, egy szó csak egyszer szerepelhet a rejtvényben, a csapatok maximum 25 kilogramm segédanyagot vihetnek magukkal. Tavaly Jugoszláviában a rejtvénykészítésben világcsúcs született: a házigazdák 16,7 méter hosszú rejtvényt állítottak össze egy nap alatt, a magyar csapat erejéből akkor 12,95 méterre tellett. A múlt hét végén Pécs adott othont a hasonló nemzetközi viadalnak, ahol három együttes is túlszárnyalta a régi világcsúcsot: a jugoszláv csapat 24,43 méter hosszú rejtvényt készítve nyert, a magyar színek képviseletében a Füles csapata 23,46 méterrel a második, a Medosz—Vízügy együttese 23,43 méterrel a harmadik helyen végzett.

Országos rejtvényfejtö bajnokság Orosházán

Gondolatok az újítómozgalomról

A VII. ötéves tervi célok megvalósulása, gazdasági fejlődésük felgyorsulása, az elosztható alapok növelése érdekében előtérbe kerülnek a műszaki fejlődés kérdései. A versenyképesség megteremtése és fokozása szükségessé teszi, hogy a szellemi alkotómunka eredményeit jobban állítsuk a termelés szolgálatába, keressük azokat az új eszközöket és utakat, amelyeken keresztül növelhetjük a vállalatok, a megye, az ország gazdasági erejét. Ehhez három körülmény is kedvező feltételeket teremt: a jövőben is mérsékeltebb. de a korábbiaknál nagyobb beruházással számolhatunk: jól mozgósítható szellemi tőke áll rendelkezésünkre; a műszaki-alkotó értelmiség erkölcsi, anyagi megbecsülése előtérbe, reflektorfénybe került.

A SZOT XXV. kongresszusának határozata így fogalmaz: „Tovább kell erősíteni az újítói és feltalálói tevékenységet, a korszerű ismeretek elsajátítását, a műszakiak és a munkások alkotó együttműködését, a munkavefseny és az újító- mozgalqm közötti kapcsolatot.”

A munkamozgalmaknak, ezen belül az újítómozgalomnak gazdasági építőmunkánk minden időszakában jelentős szerep jutott a gazdaság fejlesztésében, a szocialista tudat formálásában. Ennek az sem mond ellent, hogy az elmúlt ötéves tervben országos szinten csökkent a bejelentett és megvalósított újítások száma. A megye hatodik ötéves tervi adatai is kedvezőtlenek. Tudatában vagyunk annak, hogy az újítómozgalomban rejlő tartalékokat még csak részben használtunk fel.

Ami az 1984—1)5. évi országos eredményeket illeti, ezzel sem lehetünk elégedettek, hiszen az újítómozgalom lendülete megtört, az eredmények stagnálnak, sőt, 1984-hez viszonyítva 1985-ben a benyújtott javaslatok száma 6,1 százalékkal, az elfogadott újítások száma 4,6 százalékkal, a hasznosított újítások száma pedig 5,6 százalékkal csökkent. Örvendetes viszont, hogy az egy újításra jutó eredmény országosan és a megyében is növekedett. Messzemenő következtetéseket levonni egy év (az 1985-ös) eredményéből talán helytelen. Foglalkozni mégis kell a kérdéssel, azért, hogy a mostani helyzet ne állandósuljon, illetve, hogy a lefelé tartó tendenciát megfordítsuk, másrészt azért, hogy az e témakörben fellelhető helytelen szemlélettel szemben felvegyük a harcot. A kiindulási alap tehát az, hogy a VII. ötéves tervi célok teljesítését az újitómozgalom erejével is segítsük.

Az adott közgazdasági környezet keretet nyújt ehhez a tevékenységhez. Bizonyos tekintetben behatárolja a vállalati, az egyéni érdekek érvényesülését. A jelenlegi szabályozás talán nem ösztönzi kellően a vállalatokat arra, hogy szorgalmazzák az újítói tevékenységet: a vállalati érdekeltségi

rendszer, a gazdasági kényszer talán ma sem követeli meg teljesen a belső erők, tartalékok mozgósítását, a dolgozók ilyen irányú aktivizálását.

Nem elterelve a figyelmet erről — hiszen kívánatos lenné szabályozási oldalról a változtatás (jó volna például, ha az újítói díjakat költségből lehetne fedezni, természetesen költséggazdálkodási érzékenységgel) — mégis a dolog másik oldala a mostani helyzetben lényegesebb. Ez pedig a szemlélet. Azon keseregni, hogy a szabályozás, a közgazdasági környezet ilyen, meg Olyan, lehet, de közös ügyünket, a versenyképesség megteremtését, a műszaki fejlesztést ez nem viszi előre.

Tapasztalatunk szerint szükség van arra is, hogy javuljon az újítómozgalom irányítottsága, szervezettsége. Az egyszerűbb, gyorsabb (de természetesen gondosan mérlegelt) ügyintézés is segíthet a dolgon. Fontos az újítási előadók személyes érdekeltsége is. Konkrét vizsgálat döntheti el, hogy ma mennyiben érdekelt az újítási előadó az újítások számának növelésében, s emelkedik-e a jövedelme is, vagy pedig csak a gondja nő az újítási kedv élénkülésével?! Fontos az évenkénti feladatmeghatározás, hogy a konkrét helyi prioritásokhoz kapcsolódhassanak az újítók, a szocialista munkaversenyben részt vevők. Általánosan megfogalmazva: az újítások továbbra is irányuljanak az anyag-, munkaerő- és energiatakarékos technológiák bevezetésére, az import helyettesítésére, a hulladékhasznosításra, a munka- és környezetvédelemre, új, versenyképes termékek kibocsátására, az exportlehetőségek növelésére.

Az elmúlt években nem vált tömegessé az újítás, sőt, az újítók számának csökkenése mutatható ki. A műszaki értelmiség aránya a megyében az országos átlag alatt van. Az újítómunkában fokozottan kell támaszkodni a jó szakemberekre, a műszaki értelmiségre. A műszaki alkotó értelmiségnek az újító tevékenységre is kiható gondját, az erkölcsi, anyagi elismerés kérdését sok helyen nem tekinthetjük elin- tézettnek. Sajnos, helyenként még ma is felülről jövő segítségre számítanak, országos intézkedésre, holott ez éppúgy elsősorban vállalati kategória, mint más dolgozói rétegek gondjainak megoldása. Ha az alkotásra képes, jó szakemberek csak abban érdekeltek, hogy a napi nyolc óra munka után gyorsan, esetleg kisebb szellemi erővel növeljék saját jövedelmüket, akkor ehhez az érzelmi oldalon túl az érdekek oldaláról is közelíteni kell.

Mit tehetnek a szakszervezetek az újító tevékenység fellendítéséért? Talán a legfontosabb, hogy a szakszervezetek ne csak a tények rögzítéséig jussanak el, hanem abból kiindulva határozzák meg a helyi szakszervezeti feladatokat. (Esetleg kezdeményező szerepet is vállaljanak.) Vállalják a jó módszerek terjesztését, szervezzenek tapasztalatcseréket, újítótanácskozásokat, tárják fel az újítói munka területén jelentkező hiányosságokat. A szocialista munkaverseny keretében az újító munkára továbbra is legyenek nagy figyelemmel. A panaszos, vitás ügyek (elsősorban vállalaton belül) rendezésére ragadjanak meg minden lehetőséget. Szükség esetén a jogsegélyszolgálatot is vegyék igénybe.

Az országos adatokhoz képest megyénk újítási adatai szerények, a megyék közötti rangsorban is hátul vagyunk. Az ország újításból származó eredményének a megye mindössze 1,2 százalékát adja. Éppen ezért a szakszervezeteknek és a gazdasági vezetésnek közösen kell munkálkodnia azon, hogy az újítómozgalom megyénkben hatásos tömegmozgalommá váljon.

A

z 1985. év gazdasági eredményeinek ismeretében, látva az 1986. év indításának tapasztalatait, s ezeket összevetve a VII. ötéves tervi céljainkkal, kijelenthetjük, hogy ha valamikor, most valóban nagy szükség van a szellemi erők mozgósítására, a jó gondolatok hasznosítására.

Cs. Nagy Lajos, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára

A képzőművészeti kiállítás megnyitása után. B. Supka Magdolna, Szokolay Sándor és Szo- kolay Bálint Fotó: Gál Ed„