Békés Megyei Népújság, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-16 / 140. szám

1986. június 16., hétfő NÉPÚJSÁG Ronald Reagan levele Mihail Gorbacsovhoz Ronald Reagan amerikai elnök levelet küldött Mihail Gor- bacsovnak, az SZKP KB főtitkárának, amelyben magas szintű tárgyalásokat javasol az újabb csúcstalálkozó előké­szítése céljából — közölték vezető washingtoni kormány- tisztviselők. Az értesülés szerint Reagan üzenetében azt indítványozta, hogy a két ország külügyminiszterei Európában tárgyalja­nak az 1986-ban esedékes szovjet—amerikai csúcstalálkozó előkészítéséről. Az egyik tisztviselő a levelet békülékeny hangvételűnek nevezte. Figyelemre méltó, hogy az üzenet hírét az újabb szovjet leszerelési javaslatok előterjesztése után, a mindmáig rati- fikálatlan SALT—II szerződés körüli washingtoni huzavona idején szivárogtatták ki. Gorbacsov és Reagan tavaly novemberben genfi eszmecse­réjükön abban állapodtak meg, hogy ebben az évben az Egyesült Államokban, 1987-ben pedig a Szovjetunióban ta­lálkoznak ismét. Az idei csúcstalálkozó májusra tervezett külügyminiszteri szintű előkészítésére azonban a Líbia elleni amerikai támadás miatt mindeddig nem került sor. A levélről a The Washington Post és londoni The Observer című lapok adtak hírt forrásaik kilétének elhallgatásával és ezt erősítették meg a nevük elhallgatását kérő fehér házi személyiségek. SZMBT-konferencia Ismét Filip Jermast, a Filmművészeti Állami Bi­zottság (GOSZKINO) elnökét választották a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság új köz­ponti vezetősége elnökévé a szervezet szombaton tartott VI. országos beszámoló és választó konferenciáján. A moszkvai országos gyű­lésen megvonták a társadal­mi tömegszervezet eddigi te­vékenységének mérlegét, s meghatározták a további munka fő céljait. A felszóla­lásokban hangsúlyozták, hogy az SZMBT — széles aktívarétegre építve — sokat tesz a két ország barátságá­nak erősítéséért, az emberek és dolgozói kollektívák kö­zötti közvetlen kapcsolatok megszilárdításáért, elősegíti a szocialista építőmunka el­képzelései és tapasztalatai kölcsönös cseréjét, egymás gazdagítását e téren. Szombaton Moszkvában aláírták a két\ baráti társa­ság együttműködési tervét az 1986—1990-es évekre. Esze­rint egyebek között barátság­napokat és -heteket rendez­nek, megemlékeznek a két ország jelentős évfordulóiról, tovább bővítik a küldöttsé­gek cseréjét, s erősítik a testvérvárosok közötti kap­csolatokat. Sowetói emléknap Világszerte élénk reagálást váltott ki a Dél-Afrikában életbe léptetett rendkívüli ál­lapot kormányok, vezető po­litikusok és szervezetek ré­széről. A dél-afrikai kormány szombaton kemény karhatal­mi fellépéssel fenyegetődzött a sowetói zendülés hétfői ti­zedik évfordulójára, s tovább szigorította a rendkívüli ál­lapotot. Lapok betiltásával, televíziósok őrizetbe vételé­vel szerzett érvényt a hír­zárlatnak. A külügyminiszté­rium közleményben utasítot­ta vissza az ENSZ BT pénte­ki elítélő határozatát. A francia hírügynökség magánértesülésekre hivat­kozva azt jelenti, hogy mára a fehér lakosság lázasan fegyverkezik, annak ellenére, hogy — a keresletet kihasz­nálva — a nagykereskedők több mint kétszeresére emel­ték a kézifegyverek árát. Autóba rejtett pokolgép robbant szombaton a dél-af­rikai Durbanban egy tenger­parti szálloda előtt. Két fe­hér nő a helyszínen életét vesztette, egy harmadik, in­diai nő pedig vasárnap a kórházban halt bele sérülé­seibe. A Szovjetunió értékelése szerint az Afrika déli részén kialakult robbanásveszélyes helyzet haladéktalan politi­kai rendezést követel — mu­tatott rá Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, szov­jet miniszterelnök abban az üzenetben, amelyet a fajül­döző Dél-Afrika elleni szank­ciókról az ENSZ-közgyűlés határozata értelmében ren­dezett a világkonferencia résztvevőihez intézett. A konferencia ma nyílik meg Párizsban. Magyar—zimbabwei kapcsolatok II jugoszláv ifjúság kongresszusa Az új-belgrádi „Szava” központban szombat este be­fejeződött a Jugoszláv Szo­cialista Ifjúsági Szövetség XII. kongresszusa, de a szö­vetség — történetében ezút­tal először — átmenetileg vezetőség nélkül maradt, mert új országos választmá­nya nem tudta megválaszta­ni elnökségét, az elnökség el­nökét és titkárát. A testület következő ülését június 30- ra tűzték ki. A háromnapos tanácskozá­son a felszólaló küldöttek élesen bírálták az ország társadalmi-gazdasági ellent­mondásait, visszásságait, ne­gatív jelenségeit és sürgették az élet különböző területein jelentkező problémák megol­dását. Az országos választmány alakuló ülésén az elnökség tagjaira 17 fős jelöltlistát terjesztettek elő. A Horvát Ifjúsági Szövetség egyik kül­dötte ekkor szót kért. Kifej­tette, hogy a jelöltlista ösz­szeállításakor nem tartották be a szervezeti szabályzat előírásait, a jelöltek szemé­lyéről nem folytattak véle­ménycserét, s az elnökségi tagságra javasoltak között nem szerepel a jugoszláv néphadseregben működő Szocialista Ifjúsági Szövetség képviselője. Ezt az álláspon­tot többen támogatták. A vi­ta elhúzódott, s közben a választmány tagjainak több mint a fele elhagyta az ülés­termet. így a testület határo­zatképtelenné vált, s újabb ülését június 30-ra tűzték ki. Egyébként a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség Országos Választmánya El­nöksége elnökének teendőit a tisztségviselők rendszeres cseréjére vonatkozó megálla­podás szerint a következő egyéves időszakban Koszovo autonóm tartomány delegá­tusának kellene ellátnia. Az elnökség titkári posztján pe­dig Macedónia képviselője következne. II zimbabwei köztársasági elnök életrajza Canaan Sodindo Banana, a Zimbabwei Köztársaság el­nöke 1936. március 5-én szü­letett. Alapfokú és középis­kolai tanulmányait missziós­iskolában végezte. 1958-ban tanári képesítést szerzett. 1960 és 1962 között teológiai tanulmányokat folytatott. Zimbabwéban metodista iskola igazgatójaként dolgo­zott 1963—66 között, később főiskolai lelkész volt. 1969- töl 1970-ig a Bulawayói Egy­házi Tanács elnökeként te­vékenykedett. 1971-től az Egyházak Világtanácsa Ta­nácsadói Bizottságának tag­ja. 1970—74 között Japánban és az Amerikai Egyesült Ál­lamokban folytatta tanulmá­nyait. Politikai tevékenységét a fajüldözés ellen harcoló zim­babwei Afrikai Nemzeti Ta­nácsban kezdte, amelynek egyik alapító tagja, első al- elnöke volt. 1975-ben a Smith-rendszer rendőrsége letartóztatta és börtönbüntetésre ítélte. 1976-ban szabadon bocsátot­ták és Genfben, Muzorewa püspök küldöttségének tagja­ként részt vett a Zimbabwe függetlenségéért folytatott tárgyalásokon. Ekkor csatla­kozott a Robert Mugabe ve­zette ZANU-hoz (Zimbabwe Afrikai Nemzeti Unió). 1977- ben kinevezték a ZANU in­formációs titkárává. 1977- ben visszatért Zimbabwébe, ahol ismét letartóztatták és 1979-ig börtönben volt. 1980- ban, majd 1986. április 19- én újabb hat évre a Zim­babwei Köztársaság elnökévé választották. A zimbabwei egyetem kancellárja. Írói tevékenysé­get is folytat, több könyve jelent meg, többek között versek, drámák, politikai művek. Nős, négy gyermeke van. A függetlensége kikiáltá­sának az idén immár 6. év­fordulóját ünneplő Zimbab­wével hazánk 1980-ban léte­sített diplomáciai kapcsola­tot. A fiatal afrikai ország politikai vezetése az egysé­ges nemzet, a nemzeti meg­békélés, távlatilag pedig a szocialista társadalom megte­remtését tűzte ki célul. A Zimbabwei Köztársaság az el nem kötelezettségen ala­puló külpolitikát folytat. A nemzetközi helyzet általá­nos megítélésében álláspont­ja sok kérdésben a szocialis­ta országokéhoz közel álló, vagy azonos. Zimbabwe ak­tív támogatója az afrikai fel­szabadító mozgalmaknak, él­harcosa az apartheid, a faji megkülönböztetés elleni küz­delemnek. Ez év augusztusá­ban fővárosában, Hararében rendezik meg az el nem kö­telezett országok csúcsérte­kezletét. , A szocialista országok és Zimbabwe kapcsolatait két­oldalú kereskedelmi megál­lapodások szabályozzák. Az országnak a kelet-európai országokból származó im­portja az utóbbi négy évben átlagosan több mint 50 szá­zalékkal bővült, s mennyisé­ge elérte a 15 millió zim­babwei dollárt (1 USA-dol- lár — 1,65 zimbabwei dol­lár). Hasonlóan gyorsan nőtt Zimbabwe KGST-országok- ba irányuló exportja is. A látványos emelkedés mellett azonban az afrikai országnak a szocialista országokkal bo­nyolított kereskedelmi for­galmában még jelentősek a kihasználatlan lehetőségek. Ezt felismerve Zimbabwe az 1986—90-re szóló ötéves gaz­daság- és társadalomfejlesz­tési tervének megvalósításá­ban megkülönböztetett fi­gyelmet fordít a szocialista országok — így Magyaror­szág — tapasztalatainak hasznosítására, és célul tűzi ki a . gazdasági, a kereske­delmi együttműködés elmé­lyítését. A magyar—zimbabwei kapcsolatok kiemelkedő ál­lomása volt Robert Mugabe miniszterelnök 1983. májusi hivatalos látogatása hazánk­ban. A miniszterelnöki meg­beszélések megteremtették a további kapcsolatok fejlesz­téséhez szükséges politikai alapot. A látogatást követően megkezdődött a két ország közötti alapszerződések ki­dolgozása és egyeztetése. Kapcsolataink fejlődésének ugyancsak jelentős állomása volt Losonczi Pálnak, az El­nöki Tanács elnökének 1985. évi látogatása Zimbabwében. A megbeszélések során mindkét fél — kedvező poli­tikai kapcsolataink alapján — érdemi előrelépést szor­galmazott az együttműködés­ben. Az idén az MSZMP KB küldöttsége Zimbabwé­ben pártközi együttműködési egyezményt, valamint két év­re szóló munkatervet írt alá. Az elmúlt két évben több zimbabwei miniszter járt hazánkban, keresve azokat a területeket, amelyeken a ma­gyar tapasztalatokat az együttműködés kiépítésével Zimbabwe hasznosíthatná. Kereskedelmi kirendeltsé­günk 1984 januárjától műkö­dik Hararében. A tavaly alá­írt kereskedelmi megállapo­dás — amely 1986. június 1-én lépett életbe — előnyös keretet kínál a gazdasági kapcsolatok elmélyítéséhez, bár azok még csak a kezde­teknél tartanak, elmaradva a lehetőségektől. Az elmúlt időszakban főként gyapjú- szövetet, gyógyszert, orvosi berendezéseket, izzólámpákat exportáltunk, illetve do­hányt, azbesztet importál­tunk. A kereskedelmi forga­lom bővítése érdekében ta­valy bankközi megállapodást kötöttünk: a zimbabwei do­hány ellenében gépipari ter­mékeket és vegyi anyagokat szállítanánk. Losonczi Pál tavalyi látogatása során elvi egyetértés jött létre kor­mányközi gazdasági vegyes bizottság létrehozásáról, amely kidolgozná a gazdasá­gi együttműködés további konkrét feladatait. Kulturális, műszaki-tudo­mányos kapcsolataink fej­lesztéséhez kölcsönös érde­kek fűződnek. Zimbabwei ösztöndíjas diákok tanulnak hazánkban, megkezdődött az egészségügyi, a hírügynöksé­gi, a társadalmi és tömeg­szervezeti kapcsolatok felvé­tele is. Mikkeli útijegyzet w Van valami szívszorítóan megható abban, ahogy év­századokon keresztül apáról fiúra tudatosodott, hogy ott fent Északon, a finnek nyelv­rokonaink. A közvetlenebb emberi kapcsolatok létesíté­se azonban sokáig váratott magára. Napjainkban a test­vérvárosok mozgalma tárta szélesre a kapukat. Nem cso­da, hogy az érdeklődés is meghatványozódott. Milye­nek a finnek, hogyan élnek? Mi a közös és mi a különb­ség a két nép között? Tuomo Lahdelma, az Eötvös Loránd Tudományegyetem finn-ugor tanszékének tanára a követ­kező esetet hozza föl jellem­zésül. Külföldi ismerősénél vendégeskedik egy finn em­ber. Búcsúzáskor a külföldi szokásos formulával arra ké­ri, hogy hazatérve adja át üdvözletét Finnországban élő barátjának. A lankás, dim- bes-doml^p, több mint 60 ezer tavat számláló ország­ban nem könnyű megtalálni egy embert, különösen, ha a címét csak úgy hozzávetőle­gesen adják meg. A finn em­ber 300 kilométert utazik odahaza, de az ígéretét tel­jesíti. Következő találkozá­sukkor a külföldi ismerős már nem is emlékezik, hogy mit mondott búcsúzáskor. Csodálkozó szemmel hallgat­ja a finnt, aki sem időt, sem fáradtságot nem kímélve ad­ta át üdvözletét rég nem lá­tott barátjának. n finnek mosolya A finnek szótartó embe­rek. Komolyan veszik magu­kat és embertársaikat. Nem annyira harsányak, mint mi vagyunk, de melegszívűek. Lágyan, néha csak a sze­mükkel mosolyognak. A de­rű valahogy hozzátartozik az életükhöz. Persze, a mosoly­nak ezer színe, ezer arca van. Ez a szín nem mindig a vidámságé. Ám aki mo­solyog, az emberközelben él. Legalábbis így maradnak meg bennem azok a napok, melyeket Mikkeliben töltöt­tem. Mikkeli Békéscsaba test­vérvárosa. Májusban a Ma­gyar—Finn Baráti Társaság több tagja családostól és egy újságíró-nyomdász delegáció utazott a testvérvárosba. Az utazás eléggé körülményes­nek bizonyult a finnországi sztrájk és a burgenlandiak útelzárása miatt. A Finn AIR repülőgépe ugyanis csak Bécsből indult. Békéscsabá­ról az autóbuszozás egy jó­kora napig tartott. Még Vilá­gosban, derűs napsütésben szálltunk fel a gépre, s mintegy két óra múltán sö­tétben landoltunk Helsinki­ben. A mikkeli Finn—Ma­gyar Baráti Társaság néhány tagja már várt minket. Busz- szal tettük meg a mintegy 300 kilométeres utat a test­vérvárosba. A delegáció tag­jai szállodában, a többiek családoknál tértek nyugovó­ra. Másnap fogadás a tanács­házán. Eero Raunio nyaká­ban díszlánc Mikkeli címe­rével. Ő a polgármester, — Isten hozta magyar ba­rátainkat Mikkeliben. Kézszorítás, ölelkezés. Több békéscsabait úgy üdvözölték a tanácsházán, mint régi is­merőst. Legtöbben jártak már Magyarországon. Majd vetítéssel egybekötött tájé­koztató következett a város­ról. Mikkeli megyeszékhely. Saimaa — az ország legna­gyobb tavának — partján fekszik. Ezenkívül tíz ki­Mikkeli madártávlatból sebb tava és két folyója van. Mintegy 30 ezren lakják. Többségük a kereskedelem­ben, a közlekedésben, az élelmiszer- és a nagy hírű fa-, papír-, nyomdaiparban dolgozik. Jelentősek az is­kolái, a kulturális, valamint a sportlétesítményei. Két futballpályája van, az egyik fedett. Impozáns látványt nyújt a jégcsarnok, meg az ügető, úgyszintén a panopti­kum, a gyermekváros, a gya­logsági, meg a szépművészeti múzeum, nem is beszélve a sziklauszodáról. Nyáron meghatványozódik a lakos­ság a turistákkal. A hat szál­loda ilyenkor kevésnek bi­zonyul. A belváros sűrűn la­kott területét kertvárosok egész sora övezi. A város történelme is figyelemre mél­tó. A háborúban Mikkeli volt a főhadiszállás. Innen irányították a hadművelete­ket. Ezért került két mar-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom