Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-09 / 108. szám
. 1986, május 9., péntek U XXIII. évad előtt Tisztelettel várjuk a közönséget Mennyi a szabad idő Békésen? Terepbejárás a közművelődés színterein Interjú Havasi Istvánnal, a Várszínház igazgatójával Jó évadot kívánok! Illetlenség lenne másként köszönteni az igazgatót, ha arról kérdezem, milyennek ígérkezik Gyulán a várszínházi nyár? — Ami a műsortervet illeti, még sose álltunk any- nyira jól, mint a mostani, 23. évadban — mondja Havasi István, a Várszínház igazgatója. — Már az elmúlt év decemberében eldöntötte a társulat társadalmi vezetősége, hogy Háy Gyula Attila éjszakái című történelmi drámája és Gyárfás Miklós Császári futam című szatirikus játékának ősbemutatója jelenti majd a prózai színház gerincét. Sajnos, a hagyományos előbemutatók már sokkal nehezebben szerveződtek. Eszmei támogatást ugyanis a legmesszebbmenőkig élvezünk minden kulturális fórumtól, hiszen nemes küldetés, hogy minél több magyar dráma éledésének legyünk bölcsője. Ám a szűkös anyagi lehetőségek bennünket is szorongatnak. Végül, április közepére mégis eldőlt, hogy a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház előbemutatóként játssza Gyurkovics Tibor Bombatölcsér című drámáját. Újszerű vállalkozás lesz a másik előbemutatónk — Vészi Endre Don Quijote utolsó kalandja című tragikomédiája —, amelyet a veszprémi és a székesfehérvári színházakkal közösen hoztunk létre, s amely Gyula után több helyen is előadásra kerül még az idei nyáron. — Kedvcsinálóként mondana egy-két szót a bemutatásra. váró művekről? — Június 20-án, Vészi Endre darabjával kezdünk, amelyet Kerényi Imre rendez. Gelley Kornél, Szemes Mari és Szoboszlai Sándor játsszák a főbb szerepeket. Ezután következik a Bombatölcsér bemutatója, erről most csak annyit tudok, hogy a nyíregyházi társulat Léner Péter rendezésében hozza színre. Háy Gyula történelmi drámáját Sik Ferenc rendezi, Oszter Sándor alakítja Attilát, a hunok vezérét, rajta kívül Miklóssy Judit, Funtek Fiigyes, Fülöp Zsigmond, Rubold Ödön, Tyll Attila és Csurka László neve is fémjelzi, hogy rangos lesz a szereplőgárda. Az elmúlt évadban Darvas Iván rendezett nálunk, most folytatjuk azt a kezdeményezést, hogy színész-rendezőt foglalkoztatunk. Ezúttal Tordy Géza lesz a vendégünk, aki a Várszínház kezdeti éveiben már szerepelt a téglafalak között, s most Gyárfás Miklós szatirikus játékát rendezi. Győri Emil játssza a főszerepet, és Miklós sy György, Lukács József, Verebes István, valamint Tordy Géza is a szereplők közt van. — Mi lesz a zenei program? — Még a Bartók-centená- rium idején mutattuk be A kékszakállú herceg vára című művet, és túlzás nélkül mondhatom, hogy sikere túljutott az ország határain. Meíis György és Kasza Katalin főszereplésével újítjuk fel az előadást, amelyet Mihály András vezényel. Ezenkívül a békési születésű, Svájcban élő zeneszerző, Veress Sándor A csodafurulya című táncjátékát mutatjuk be. — Megszoktuk, hogy a Gyulai Várszínház minden évadban egyegy „jelmondatot” tűz ki maga elé. Most mi a vezérlőcsillaguk? — Szeretnénk az ország határain túli magyar értékeket is bevonni kulturális életünk vérkeringésébe. Ennek jegyében kerül színre Háy Gyula drámája, amelyhez sok segítséget kaptunk a szerző Svájcban élő özvegyétől. Millos Aurél, az Olaszországban élő, idén 80 éves koreográfus „háztűzné- zőben” már járt nálunk és most Veress Sándor táncjátékának élesztéséhez ad szellemi inspirációt. Országhatárokon is áthidaló kulturális kötődések segíthetnek, hogy hagyományaikat folytatva mindig megújulni készek maradjunk. Saját közönségünket szolgálva legyünk magyarok, és részesei az európai színház életének. — Kedves színfolt Gyulán, hogy nyaranta gyermekelőadásokkal szórakoztatják a jövő közönségét. Tovább él ez a - jó szokásuk? — Gyermekszínházi előadás lesz, de új bemutatóra, sajnos, nem futotta. Ám, hogy a „jogfolytonosság” meg ne szakadjon, idén is láthatják a gyerekek Benedek Elek, Többsincs királyfi című mesejátékát, amelyet az a Gropius társulat ad elő, amely a nálunk második otthonra talált Universitas együttesből alakult. — És a Békés megyei Jókai Színház? — Mit mondjak? Sajnos, idén nincs köztünk valóságos együttműködés. Korábbi években a Sámson című Németh László-drámától számos mesedarabig otthont adtunk értékes bemutatóknak. Idén nem vállalták az előbemuta- tókat megelőző anyagi bizonytalanságot. Más darabjainkhoz, aki színészt szerettünk volna, ők elszerződtek Békéscsabáról. Le is köti a megyeszékhely színházi erőit a saját nyári produkciójuk. Így jelenleg csak a jövő évad jobb együttműködését készíthetjük elő. — Gyakran emlegeti a szűkös anyagi hátteret. Ha nem „hadititok”, elárulná, mennyiből gazdálkodnak? — Titoknak nem titok, de a helyzet értéséhez elmondom, hogy a Várszínház indulásakor, 1964-ben, a Gyulai Városi Tanács 150 ezer forinttal járult hozzá Victor Hugó Hernáni című darabjának bemutatásához. Miszlay Istvánnal akkor boldogok voltunk, mert sokat jelentett számunkra a segítség. Most hatmillió forint a tervezett költségünk és ez nagyon szoros gazdálkodást igényel. Hihetetlenül megdrágultak a költségek, a jelmez, a díszlet, emelkedett a művészek gázsija. Szabad a verseny, mindenki azt választja, ahol többet kínálnak. A nyári színházak között — anyagi szempontból! — Gyula a középtájon foglal helyet, de ez nem szabad, hogy megérződjék a művészi rangunkon, hitelünkön. Jegyeink árai is olyan jó közepesek: 80 és 120 forint közt változók. S hogy valamelyest javítsunk a mérlegen, két- évenkét gálát rendezünk a várfürdőben. Idén Verebes István rendezi a reggel 8 órától éjjel kettőig tartó szórakoztató parádét. Két évvel ezelőtt négyezer vendégünk volt, idén legalább hatezerre számítunk. Gondolni se merek olyan lehetőségre, hogy a gálát elmossa az eső... — Hogy áll a vár? Mi történik a csónakázótóval? — Most fejezték be a munkát a kotrógépek a vár körüli tóban. Június közepére a kertészeti munkák is elkészülnek. Felújítjuk a tószínpadot, ahol a nyáron még török és holland népi együttesek is fellépnek. Nem tudom, hogy a 24. órában, vagy néhány perccel előbb, de a vár megmentésére, végre komoly intézkedések történnek. Ebben az ötéves tervben a megyei tanács 20 millió forintot költ a várra, és remélem, a további ciklusokban bővebben csordogál majd a pénz e páratlan műemlék feltárására, megóvására. Gyors beavatkozásként már megszüntették a beom- lásokat, beázásokat, s a műemléki felügyelőség készíti a terveket a további „hadműveletekre”. Mint múzeum, műemlék, történelmi ereklye áll itt ez a középkori téglavár, amely meghatározza a benne élő színház szellemiségét. Nekünk, akik itt dolgozunk, kötelességünk óvni, hogy tisztességgel adjuk majd tovább. Idén például felújítjuk a nézőteret. A Forma—1 lelátóit is tervező Compack Vállalat könnyen szétszerelhető széksorokat épít, amelyeket majd azokban az években is használhatunk, ha a felújítás miatt a színház esetleg átmenetileg kiszorul a várudvarból. Színpadon és kulisszák mögött teljes immár a „nagyüzem”, amely mind azt szolgálja, hogy mire megszólalnak a kezdést jelző fanfárok, ünnepi díszben, tisztelettel várjuk a közönséget. Andódy Tibor „Szeretnénk az ország határain túli értékeket is bevonni kulturális életünk vérkeringésébe...” Fotó: szőke Margit Többen a hozzáértők közül azt vallják Békésen, hogy az elmúlt években számos olyan kulturális esemény, kezdeményezés volt, mely bizonyos előnyt adott a városnak más városokkal szemben. Elég, ha a békés-tarho- si zenei napokról beszélünk, vagy a békési galéria városon túl is érdeklődést keltő kiállításait soroljuk elő. Vagy (újabban) azt a nagy kísérletet, hogy a művelődési központ kábeltelevíziós adásokat szervez hetenként, a Décseri kerti lakók kifejezett örömére. Mondják azt is, hogy míg másutt tervezgették ezt a kábeltelevíziót, a békésiek (sokkal szerényebb felszereléssel) egyszerűen létrehozták, és máris korszerű terveik vannak a fejlesztésre, a műsorok szervezésére. A pár éve földrengés és árvíz sújtotta város a természeti csapások után sem adta fel elképzeléseit, hogy valami újat hozzon Békéscsaba és Gyula szomszédságában, olyan újat, amelyre érdemes és szükséges odafigyelni, amely vendégeket toboroz, és jó hírét kelti a városnak közel és távol. Persze, mostanában, amikor a művelődésre, kultúrára fordítható pénzösszegek megcsappantak, könnyű lenne feladni ezeket az elképzeléseket, terveket. Békés azonban nem adja fel, itt félreérthetetlen közös akarat munkál azokban, akik értik a dolgukat: mit és hogyan kell tenniük a városért, az emberekért, a jövőért is egyben. A közművelődés helyzetét vizsgálta a közelmúltban az a testületi ülés, melyen a városi pártbizottság vb-tag- jai elemeztek egy jelentést, az adott témakörből. Az eredmények összegzése után a kritikus hang is szót kért, nyilván abból a kézenfekvő meggondolásból, hogy újabb eredmények csak úgy születhetnek, ha feltárjuk a hibákat, ha észrevesszük, mit nem csinálunk jól, vagy se- hogysem, ha összevetjük a közigényt az általunk elképzelt tennivalókkal, éS vállaljuk azt is, ha (éppen a közigény alapján) változtatnunk kell elképzeléseinken. Sok szó esett arról, hogy az ipari üzemek „holnapi termelékenységének kérdé- se a szakmai művelődés, műveltség kérdése”. Közérthetőbbé formálva ezt a mondatot, többen aggályoskodtak amiatt, hogy (például) a szakmunkásképzés, a szakközépiskolai oktatás nincs közel az élethez. Ha pedig „nincs közel”, akkor akár azt is mondhatjuk, hogy bizony „távol van” tőle. Ha pedig távol van tőle, akkor könnyen bajok támadhatnak. (Valaki arról beszélt többek között, hogy a gyerekek megtanulnak a szövetkezetben lécet fabrikálni, de hogy miként kell megcsinálni egy széket, azt nem tudják. Jobban az iparra kellene bízni, hogy mi legyen a tananyag a szakmunkásképzőkben, hangzott el egy másik okos mondat.) Így lépett tovább a tanácskozás mind szélesebb körben az általános műveltség irányába, annak békési helyzetét vizsgálva. Így történt, hogy volt, aki megfogalmazta a következőket: „Az üzemekben egyre kevesebb energia jut az általános műveltség dolgaira.” Jó téma, érdemes a továbbgondolásra. Tovább is gondolták, akiket illet, egészen addig, hogy kijelentették: „A szakképzettség hiánya károkat okoz. Nem állapot, hogy akinek papírja van valamiről, csinálhatja rosszul is.” Innen már csak egy újabb lépés a munkahelyi művelődés és vidéke. Lehetne most megint a szokásos formulát alkalmazni, hogy „vannak eredmények, de ...”, ehelyett azonban sokkal célravezetőbb egyetérteni azzal, aki azt mondta: „A köz- művelődési bizottság alig funkcionál, pedig most, amikor kiderült, hogy a kultúrához is pénz kell, igencsak sok dolga lenne.” Például a megfelelő koordinálás kidolgozásában és segítésében. Arról pedig hosszasan elgondolkozni, hogy „az életmódváltozások a művelődés tartalmi munkájának változásait igénylik”, egyenesen kötelező. Hogy erről (akiknek kell) egyre többet gondolkoznak, azt a kábeltelevízió már kitűnően jelzi. A kibontakozás, most az a legfontosabb! Hogy ez a kábeleken futó tévéadás valósáVarga Dezső: Képek a (KULICH GYULA EMLÉKÉRE, AKI 1945- BEN, A BÉKE HAJNALÁN, CSONTTÁ SOVÁ- - NYODVA' HALT MEG EGY FASISZTA KONCENTRÁCIÓS TÁBORBAN.) o A napok kegyetlen lassúsággal múltak. Vízióként tűnik elém Benkó fehérre puffadt arca, színtelenné váló ajka, fénytelen tekintete. — Doktor! Mi ez? Nézd, úgy változom óráról órára, mint Walt Disney rajzain Popey — Benkó rémülten mutatta magát Szász Ká- rolynak. A doktor áz erdélyi mozgalomból bukott le. Nagyváradon volt orvos, és negyvenedik életévét taposta. — Mit csodálkozol? Talán kapsz elég vitamint, táplálékot? Ez, fiam, ödéma. — És ... és ... ebbe bele lehet halni, doktor? — Baromság ilyenre gondolni, Zoltán. Mire ez elvinne, hol lesznek már ezek a hóhérok! A változások oly ijesztően csaptak át egymásba és szaporodtak Benkón is, hogy már külön emészteni magát a múlton is lassan elfogyott az ereje. Szervezetében megbomlott a folyadékháztartás, belei napok óta csak vizet ürítettek. Először egyik lába dagadt meg fatörzs vastagságúra, mikor az lelohadt, a jobb keze puffadt fel. Végül a hasa nőtt hordónyivá. — Doktor, segíts... — nyögte alig hallhatóan. Szász Károly feldagadt csuklójába mélyesztette hüvelykujját, hogy kitapogassa Benkó pulzusát. Ujja helyén mély gödör maradt. — Oda se neki, Zoltán — biztatgatta föléje hajolva. — Erős vagy, és megmaradsz. Fő, hogy nem a tífusz kapott el... De azért ne bízd el magad, mert ezt a mostani állapotodat évek múltán gosan azzal foglalkozzon, ami az embereket érdekli, amiről szűkebb pátriájukat féltve és szeretve hallani akarnak. Hogy találkozhassanak a kábeltévében a város vezetőivel, hogy kapcsolatuk, a közös megbecsülés még nyilvánvalóbb lehessen. „Kiegyensúlyozott hátteret teremteni a közművelődésnek!” — hangzott el kimondva és közvetve is, miközben sor került a közművelődési intézmények, iskolák mérlegelésére: mit tettek eddig és hogyan tették? Miközben azt is megvitatták, miért esett vissza a brigádok közművelődési mozgalma, és hogy mennyire igaz a sokak által vallott nézet: ha az emberek a szabad időt ennyire (és egyre jobban) anyagi javak termelésére fordítják, a komolyabb értékű művelődés igénye rohamosan csökken, az elfáradt ember csak szórakozni, kikapcsolódni akar. Békésen is nagy kérdési ez. Hogy hol szórakozzon a kikapcsolódni vágyó ember? 1978 óta nincs olyan terem a városban, ahol táncesteket rendezhetnének. A szálloda-étterem. a Dübögő nem alkalmas erre... Az éremnek tehát két oldala van. Mindkettőt látni és ismerni kell ahhoz, hogy mind a két oldal egyformán fényesedjen. Hogy az eredmények, a sikerek, az olyan alkalmak, melyek „előnyt adtak, hoztak a városinak”, újabb sikerek, előnyök kiindulási pontjai lehessenek. A köz művelése tehát ebben a városban (is) létfontosságú. Olyan lesz a holnap, amilyen műveltek ma vagyunk, olyanná válik Békés, amilyenné a maiak megálmodják. És, amilyenné már most formálni igyekeznek. Ez sem, és semmi más sem sétagalopp. Ütközhetnek (és ütköznek is) a vélemények, netán a közművelődés embereinek megítélése is. Egy azonban megcáfolhatatlan. Az, amit így összegzett az a bizonyos vitaanyag, a jelzett terület ülésén: „Az intézmények tevékenységében javulás érzékelhető.” Van tehát honnan tovább haladni, csak változatlan legyen a közfigyelem. Sass Ervin is megérzik majd a nemesebb szerveid. Benkóban már ezzel a humánusan hazug biztatással is csak ahhoz lehetett lelket verni, hogy élete utolsó csatáját még megvívja. Kelen Tibor, barakkunk szóvivője egyik reggel Benkó priccse előtt maga köré gyűjtötte a magyar politikai foglyokat. A hetven centiméter széles deszkákon (három prices magasodott egymás fölé) ketten feküdtek „lapjával”. Csak oldalt le- hetep egymás mellett lenni, aki hanyatt feküdt, elfoglalta volna az egész fekhelyet. — Tudjátok mi lesz holnap? Tanácstalanul néztünk össze. A napokat már régen nem számoltuk. Téglás szólalt meg bizonytalanul. — A franciáktól hallottam, valami válogatás lesz a Platzon. — Az is. Az erősebbeket kiszedik. Augsburgba men-— nek egy repülőgépgyárba. — Honnan veszed? — A büróból jött. Tudtuk, az irodában többnyire német kommunistákból és néhány más nemzet kommunistáiból alakult illegális bizottság adja az értesüléseket, a keresztülvihető utasításokat.
