Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-14 / 112. szám
NÉPÚJSÁG 1986. május 14., szerda Ki fizeti a kábelt? Elmélkedés a társadalmi munkáról Gyakran panaszkodnak olvasóink, hogy telefonuk megnémul, mert valaki elvágja a kábelt. Némelyikük tovább megy, s íelteszi a kérdést; hogy vajon ki tehet minderről, s ki fizeti a kábelt? Elhatároztam, hogy utánanézek. Az első meglepetés akkor ért, mikor végignéztem a kábelrongálók lajstromát. Kiderült, egy hónapban mindössze egy-két esetben történik ilyen sajnálatos eset. Ez azt mutatja, hogy a telefon hibája szinte vonzza a figyelmet és a felháborodást. Mindenki úgy érzi, hogy pont most történt rosszkor a baj. (Olyan ez, mint mikor megvágjuk a kisuj- j unkát, s úgy érezzük, mindig azt ütjük be. Holott máskor is beütjük, csak akkor nincs rajta seb, és így nem fáj.) A javítások értéke sem túl nagy: néha csak ezerkétezer forint, s ritkán emelkedik a céh 20 ezer forint fölé. Nem nagy ügyek, gondoltam, s már úgy döntöttem, nem foglalkozom az egésszel. Szerencsére a kíváncsiság túllökött ezen az állapoton. De nézzük, milyen szabály vonatkozik a földmunkát végzőkre! Minden esetben egyeztetni kell a postával. Az egyeztetés azonban néha elmarad. Ebből nem feltétlenül történik baj, hiszen mindenütt nincs kábel. A földmunkát végzők egy része — úgy tűnik — erre rusok elszállítását, hogy palotát építsen belőlük. Aztán az egyiptomiak használták hajóépítéshez, végül a török uralom idején vasúti talpfákat gyártottak e nemes, nehezen telepíthető óriásfa fajtából. Csontváry itt festette meg azóta világhírűvé vált Magányos cédrusát, talán lehet, éppen a legöregebb, a kétezeréves fát választva, amely mellett a legfiatalabb, a kétszázéves aprócska cserjének számít. A nap perzselt, a helyi vendéglőben vidáman vízipipáztak a lányok, asszonyok, s mi kétszáz méterrel arrébb már síelőkkel találkoztunk a hegyi úton, hogy a másfél, kétméteres hófalak közt egyszercsak rájöjjünk: vége az útnak. Előttünk két méter magas hóakadály. Vissza kellett fordulni. Persze, ha jobban odafigyelünk a minket eligazító síelő tanácsára, s meghalljuk az insallah-ot, bizonyára nem vágunk neki az útnak, hogy a Libanon hegység túloldalán, Zahléban együnk meg egy adag pisztrángot. Hiába, akkor már kétezer méter fölött jártunk. Males — azaz nem baj —, mondják ilyenkor, legalább elmegyünk a világ legrégebbi, egyfolytában lakott településére, Bybloszba. Ahol a keresztes lovagok által 1098-ban épített vár és az 1291-ben, az egyiptomi mamelukok által emelt Keresztelő Szent János temploma még mindig viszonylag jó állapotban vonzza a tuépít. No, meg arra, hogy egy 20—30 milliós beruházás elbír egy 50 ezer forintos melléfogást. Máskor azt állítják a földmunkát végzők, hogy a posta valamilyen egyeztetőre nem jött el, többször meg nem hívták őket. Nehezen elképzelhető (bár írásbeli bizonyítékot — jegyzőkönyvet a hiányzók nevével — nem mutattak), ám attól még a posta engedélye, útmutatása nélkül nem szabad belekezdeni a munkába. (Ahogy a bíróságon sem lehet ítéletet hozni, ha egy fontos tanú nem jelenik meg. Ilyenkor elnapolják a tárgyalást.) Volt olyan eset is, hogy gázhiba-elhárítás közben vágták el a telefonkábelt. Ilyenkor állítólag nincs idő a postával felvenni a kapcsolatot. A posta szerint ez legfeljebb öt percet jelentene. Egyébként sokan hivatkoznak a sürgető időre. Pedig — nem akarok poén- kodni — amennyire a magyar építkezések ütemét ismerem, belefér az időbe az egyeztetés... Az is gyakorta elhangzó vád, hogy a kábelek nem ott vannak, ahol a térképek feltüntetik őket. Valóban előfordul ez az eset is, ám még gyakrabban ismétlődik az, hogy a földmunkát végzők nem tudnak eligazodni a jelöléseken vagy hibásan értelmezik azokat. Békés megyében az elmúlt öt évben nagy mennyiségű földmunkára volt szükristákat. Lehet a csodálatos kikötőben hajót bérelni is, egy kis tengeri csónakázáshoz. A vendéglőben ott ettem sistaukot, ami csirkéből készült rablóhús volt, s ott figyeltem meg elképedve, hogy nem gyalog, hanem autóban folyik a vasárnapi korzózás. A vendéglős persze, ha valaki dudálással merészelte megzavarni vendégei nyugalmát, kemény szóval rendre intette az illetlenkedőt. A tenger mentén húzódó autósztrádán haladva eleinte úgy tűnt, az egész minden- ség Bej rúthoz tartozik. Pedig Bejrút után Antélias, Zsunié, Byblosz, Batroun, Chekka is külön városok, míg Tripoliba, a Bejrúttól északra fekvő kikötővárosba le nem jutunk. Korábban ott is jártunk, de nem sokat időztünk, mert a rengeteg seb, amit magán hordoz ez a város, nem teszi turista- kíváncsiskodásra alkalmasnak. n pokol-éden Kelet-Bej rút. Mintha Budán álltam volna egy villa erkélyén. Csakhogy innen láthattam a tengert. És március 26-án, Asrafiehban azt a pokolgépes robbantást is, amelynek során öt halott és ötvennél több sebesült maradt hátra. És láttam a délbejrúti éjszakai rakétázáso- kat, az aknák kemény becsapódását, mígnem 27-én, egy erős ágyúzás során nekünk is le nem kellett a pincéül szolgáló garázsba ség. Sok falu vizet kapott, a gázbekötések száma megsokszorozódott, a telefonhálózat kiépítése lendületet vett. Jó ezeket az örömteli tényeket leírni. Csakhogy ez veszélyekkel is jár. Mostantól egyre kevésbé lehet a földben felelőtlenül turkálni. A vezetékek szokatlanul gyorsan kerültek a földbe. Tartok tőle, hogy lesz dolga a hibaelhárítóknak. A gáz- és a vízvezetékekre további bekötések várhatók. Mostantól már egyre kevésbé lehet egy nagy beruházásba „beburkolni” a kábel- elvágások költségét. (Amelyek bármilyen kicsi pénzek, végül is a mi zsebünket apasztják.) Hogy a bosszúságok ellen védekezni tudjunk, égetően sürgető, hogy elkészüljön minden település pontos és naprakész közműtérképe. Tulajdonképpen nem is értem, hogy ez miért nem készülhetett el a munkákkal egy időben, hiszen egy vezetékfektetés valamivel hosz- szabb idő, mint annak jelölése a térképen. Másodszor: szükséges, hogy minden földmunkát végző vállalat (és magánszemély) ismerje, ismerhesse (!) és tartsa be a tevékenységére vonatkozó szabályokat. Ha azonban ragaszkodunk a régi módszerhez, akkor egyre többen mondhatják majd el: így mulat egy mavonulni. Égzengés, földindulás. A hegyek mindent fölerősítve visszhangoztak. A magyar kereskedelmi kirendeltség mellett hullott le az egyik lövedék, megszórva alaposan az épületet repe- szekkel... Ezt nem lehet megszokni. S az élet mégis folyik ebben a csodálatos országban, ahol a gyerekek szinte fegyverrel a kézben nőnek fel, s ahol enyhül a csatazaj, ha valami jó amerikai filmsorozat megy a — két nyelven, angolul és franciául sugárzó — televízióban. Ahol lövöldözés közben, száz méterrel arrébb még vásárolnak a boltokban, s ahol temetnek szinte minden nap. Ahol igazán megférhetnének a keresztények, a mohamedánok, a síiták, a drúzok, a szunniták, maroniták és még ki tudja milyen vallású és származású emberek, mert a természet — ha kevés édes vízzel is —, de ezenkívül mindennel megáldotta ezt az országot. Szorgalmas, ügyes emberek lakják ősidők óta. akik a kopár hegyeket is meg tudták hódítani. Nem vagyok hivatásos politikus. Csak azt érzem, kár ezért az országért. S valahol, valamiféle megoldásnak csak lennie kell. Az ország életben maradása érdekében.. . A furcsa állapotot, ami most jelzi a libanoni pokol- édent, jól jelképezte az egyik híd lábánál felállított közlekedési tábla, amelyre az volt ráfestve: tankkal behajtani tilos... B. Sajti Emese (Vége) Lapunk április 30-i számának a címoldalán közöltük, hogy az 1985. évi településfejlesztési társadalmi munkáért Békéscsaba városa elnyerte a nemzeti zászló kitüntetést. Az országos értékelésben a megyeszékhelyek közötti első helyezésért kapta a város a megtisztelő elismerést és vele a 2 millió forint értékű jutalmat. o Idézzük először a száraz, ám becses számokat. A VI. ötéves tervben a város lakossága valamivel több mint 583 millió forint értéket termelt társadalmi munkában. A tervidőszak első évéhez képest a városban végzett társadalmi munka összértéke több mint 6 és félszeresére; az egy főre jutó érték is csaknem hatszorosára növekedett tavaly. Az utóbbi, 3009 forint lakosonkénti értékkel lett a megyeszékhelyek között az első Békéscsaba. (Megjegyezzük, hogy a megye városai közül Orosháza személyenként 6 forinttal ’ megelőzte a megye- székhelyet.) Tavaly durván 211 millió forint volt a társadalmi munka értéke. A számok szép előrelépést mutatnak. A valós helyzetet közelebbről körüljárva azonban felvetődik néhány gondolat és nyitott kérdés. Először is, a tetszetős statisztika a korábbinál alaposabb és részletesebb felméréseket is tükröz. Vagyis, több elvégzett társadalmi munkát jelentettek be és jegyeztek a tanács műszaki osztályán, mint azelőtt. A közműtársulások lakossági hozzájárulásai tetemesen növelték az összegeket. 1985- ben 76,4 millió forint értékű közművezeték épült. (Ezen belül például 44 kilométer hosszúságú gázvezeték.) Ebből 60,9 millió forint a lakosság hozzájárulása. Mivel a közművesítés társadalmi hasznosságú ügy, természetes, hogy a társadalmi munka értékelésébe mindenütt beszámítják a lakossági hozzájárulásokat. o Figyelemre méltó ugyanakkor, hogy a városi tanács összefoglaló kimutatásában, a vállalatok, intézmények egész sora üres rubrikákkal szerepel. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy mindegyikük esetében zéró a társadalmi munka értéke, ez közönyt vagy restséget jelez. Nagyon nagy öröm volt számomra, hogy személyesen találkozhattam Péchy Blankával. Különösen, amikor megtudtam, hogy ezután levelezhetek vele! — mondta Fazekas Géza, aki az országos Kazinczy-versenyen dicséretben részesült szép kiejtéséért és fellépéséért. Április 25—26—27-én Győrben rendezték meg a XXI. Szép magyar beszéd országos döntőjét, amelyen részt vett Bellon Erika, a Békéscsabai Sebes György Köz- gazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola tanulója és Fazekas Géza, a Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola diákja is. A színvonalas versenyen 116 fiatal indult, többnyire negyedikesek. Az első nap a Kazinczy-szobor megkoszorúzásával kezdődött. Az ünnepélyes megnyitó után a szabadon választott szövegek elmondásával álltak rajthoz a tanulók. Délután a Beszélni Nyilvánvalóan, nem a statisztika csorbulása az elsődleges probléma ez ügyben (hiszen úgyis nálunk a pálma ...). Sokkal inkább az a szemlélet, amely a köz-, hasznú munkának annyi jelentőséget sem szán, hogy számba vegye és közölje azt. Feltehetően, ennyire fontos csak az ügy az illető cégeknél, a gyakorlatban is.. Feltűnik az is, hogy milyen csekély a vállalatok részesedése az ossz munka értékéből: mindössze 5 százalék körüli. Különösen kevésnek tűnik ez, ha meggondoljuk, hogy a rendelkezésre álló üzemi gépekkel, berendezésekkel, járművekkel mennyivel több hasznot lehet elérni, mint a kézi munkával. Sajnos, az utóbbi években éppen csökkent a vállalatok társadalmi munkája. Erre a kedvezőtlen gazdasági helyzet nem elfogadható kifogás. Nyilván a kezdeményező kedv és az aktivitás hiányzik elsősorban sok helyütt. Azért a jó példákat is említsük meg! Külön elismerés illeti azokat a vállalatokat, amelyeknek van gondjuk a külső környezetüket is rendben tartani, mint például a Mezőgép Vállalat, a kötöttárugyár vagy a Kner Nyomda. Nem ilyen barátságos a kép a Kétegyházi út mentén levő üzemek háza táján. o A lakosság részvétele a legnagyobb arányú a közhasznú munkában: majdnem 80 százalékát teszi ki az- egésznek. Ennél azonban lehetne többet is elvégezni, különösen a lakótelepek környékén. Egy új módja lesz a késztetésnek és az ösztönzésnek a szerződéses parkfenntartás rendszere. Ez azt jelenti, hogy bárki —közűiét is, magánszemély is — vállalhatja egy adott zöldterület művelését, karbantartását. A városi tanács felosztotta a gondozásra szánt, körülbelül 400 ezer négyzet- méternyi területet. Egy-egy részt többen is megoszthatnak, kinek-kinek lehetőségei szerint. A kertészeti és köz- tisztasági vállalattal kötött szerződés alapján, a vállalkozók konkrétan megszabott összegért veszik át a területet. Nézzünk egy példát a keretek érzékeltetésére. A Lencsési út bal oldalán, az Egyetértés utcáig, az első lakótelepi buszmegállótól az ABC-ig tartó 36 ezer 550 négyzetméteres füves terület gondozásáért pontosan 51 nehéz feladatok megoldására került sor. E verseny tiszteletére nyitották meg a Közös nyelven című képzőművészeti kiállítást a Xantus János Múzeum képtárában. Ezt követően a résztvevők a csodálatos barokk város szépségeivel ismerkedhettek meg. Este Jan Hubatő: A régi jó zenekar című színházi előadása kovácsolta egésszé a társaságot. Szombaton a kötelező szöveg elmondásában mérték össze tudásukat a versenyzők. Délután tanácskozáson vettek részt a kísérő- és felkészítőtanárok. — Itt betekintést nyerhettünk a műhelytitkokba. Hasznos tapasztalatokat gyűjtöttem a megbeszélésen. Jobban tudom azt, hogy mire kell odafigyelnem a felkészítésnél a jövőben — mondta Nagy Magdolna tanárnő, Fazekas Géza felkészítője és egyben kísérője. S, hogy a társaság még jobban összeforrjon, ezért Pannonezer 168 forintot fizetnek. Itt említjük meg (ha már onnan vettük a példát), hogy a Lencsési úti lakótelepen 10 hektárnyi területen még nem történt semmilyen parkosítás. Legelőször is ezek füvesítése lenne a cél. Az elképzelés megvalósíthatónak, működőképesnek látszik. Bízni lehet abban, hogy a saját kezűleg megművelt területekre jobban ügyelnek majd az ott lakók; „közelebb kerülnek” a saját lakóhelyi környezetükhöz. A legjobbakat az iskolák városszépítő aktivitásáról mondhatjuk el. A legtöbb hasznot a szakmunkástanuló intézetek tanulói hajtották, éppen a szakmunka értéke révén. A 611-es és 635-ös számú intézetek együttvéve több mint 4,3 millió forintot termeltek. Nemes kezdeményezés nyomán, eleven hagyománnyá kezd válni az „Egy nap városunkért” című mozgalom. A Kemény Gábor Szakközépiskola első megmozdulásáról tudósítottuk is olvasóinkat, azóta követték őket a 3-as számú és, a József Attila általános iskolák. A jövő héten a 10-es számú általános iskola környezetvédő „hangyácskái- nak” és többi tanulójának akciója, majd május végén az 1-es számú általános iskola következik. o Számtalan apróbb-nagyobb észrevételen lehetne tovább füstölögni, derűvel vagy morgolódva. Helyette álljon itt befejezésül egy felhívás a tűnődés folytatására. Ki-ki, a maga háza táján értékelje a környezetét! Találjunk szépséghibákat — ez az első szintje a törődésnek! Aztán találjunk megoldásokat; kicsiben-nagyban. A néhány példa is mutatta: ha szándék van — minden megoldható. Békéscsabán is, máshol is! A környezetvédelem egyre inkább közügye a lakosságnak. Gyakori telefonhívások, levelek, mindennapos észrevételek, panaszok, kérdések tanúsítják ezt szerkesztőségünkben is. Jó lenne kialakítani a közös cselekvés mindennapi igényét és formáit is, hogy a városszépítés társadalmilag váljon olyan szokássá, mint például a fogmosás vagy a hajápolás (jó esetben ...)! Békéscsaba lakosságának pedig tisztelet és elismerés a kitüntetésért! P. A. halmára kirándult a csoport. A diákok megkönnyebbültén, felszabadultan vettek részt ezen a túrán, hiszen számukra ekkor már lezárult a verseny. Vasárnap az ünnepélyes díjkiosztó ünnepségen Péchy Blanka nyújtotta át a Kazinczy-ér- meket a verseny győzteseinek. E szép díjjal gazdagodott Bellon Erika. — Mit ereztél, amikor megtudtad, hogy érmes leszel? — kérdeztem tőle. — Leírhatatlanul boldog voltam. Most először vettem részt országos versenyen, és nem gondoltam, hogy egyből sikerül. Sok munkám fekszik benne, s nemcsak az enyém, hanem felkészítő tanáromé, Tábor Lajosé is. Géza teljesítménye is nagyon szép, annál is inkább, mert fehér hollónak számított a mezőnyben, hisz ő még csak másodikos. így még van ideje és lehetősége — ami késik, nem múlik. Borsos Gabriella gyár űr. Ungár Tamás Találkozás Péchy Blankával
