Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-13 / 111. szám

IgUillH&M-------------------------­n mezohegyesi párt v.b. tárgyalta Őszintén a gmk-król A Csanádapácai Széchenyi Tsz gazdasági útjai mentén a szövetkezet dolgozói akácfacsemetéket ültetnek Mérnökök a békéért A vállalkozások korát él­jük. Az utóbbi években sok gazdasági munkaközösség alakult hazánkban. Arról azonban kevesebben tudnak, hogy jó néhány gmk azóta különböző okok miátt már meg is szűnt. Megyénk üze­meiben, vállalatainál is sor­ra jöttek létre ezek az új vállalkozási formák. Lassan már leszűrhetők a működé­sükkel kapcsolatos első meg­állapítások, tapasztalatok. A közelmúltban a mezohegye­si nagyközségi párt-végre­hajtóbizottság tekintette át a működési területén dolgozó vgmk-k helyzetét. Jelenleg Mezőhegyesen a vasipari szövetkezetben két vgmk, a kendergyárban szintén két vgmk tevékenykedik. Többletmunkát teljesítenek A vasipari szövetkezetben a gépgyártó vállalati mun­kaközösség 1984 októberében alakult, míg a Metál elne­vezésű a múlt év elején. A gépgyártó gmk-ban 11-en dolgoznak. Fő feladatuk a gépek alkatrész- és szer­kezeti egységeinek gyártása. A Metál vgmk — amelyben' tizenketten tevékenykednek — vas- és fémöntést, forgá­csolást folytat. A gmk-k minden egyes munkára szer­ződést kötnek a szövetkezet­tel, az elkészült termékeket a minőségi ellenőr veszi át a tagoktól. A munkaközös­ségek tevékenységét ellenőr­zik a szövetkezet vezetői, a felügyelő bizottság és a bel­ső ellenőr. Kezdetben nega­tív megnyilvánulások is je­lentkeztek a gazdasági mun­kaközösségekkel kapcsolat­ban, ma már jelenlétüket el­fogadják a dolgozók. Az el­múlt évben a két munka- közösség mintegy 4,5 millió forint árbevételt és 1,5 mil­lió forint nyereséget ért el. Az egy tagra eső jövedelem tavaly 30 és 58 ezer forint között mozgott, a teljesítmé­nyektől függően. A vgmk- tagok megfelelően állnak helyt a társadalmi, közéleti, mozgalmi munkában. Az élénk vitában több vé­lemény hangzott el. Volt, aki arról beszélt, hogy a vas>- ipari szövetkezetnél a vgmk-k óta visszaesett a szocialista brigádmozgalom, a különböző politikai, társa­dalmi rendezvényekre nem járnak el a tagok. Mások azt fejtegették, érezhető, hogy a társadalmi munkából egyre többen kivonják magukat, és közöttük szép számmal ta­lálhatók a nem gmlvzók is. A munkaközösségek tevé­kenysége az elmúlt időszak­ban felszínre hozott olyan kedvező jelenségeket, ame­lyeket a főmunkaidőben is mielőbb meg kellene valósí­tani, s akkor hatékonyabbá válna a termelés társadalmi szinten — hangsúlyozták többen is. A munkaközössé­gek megítélése még ma sem egységes. Vannak, akik így fogalmaztak: aki kívül van a gmk-n, azért bírálja nap­jainkban, mert belül szeret­ne lenni, összefoglalva meg­állapítható, a vasipari szö­vetkezetben a törvényes elő­írások alapján működnek a gazdasági munkaközösségek. E tevékenység folytatása so­rán a népgazdasági, a szö­vetkezeti és az egyéni érdek nem ütközik. 0 kényszer hozta létre A kendergyárban a mun­kaerőgondok szülte kény­szer hozta létre a vgmk-kat, két esztendővel ezelőtt. A kenderáztató vgmk 16 tag­gal, a kártoló és osztályozó vgmk 13 taggal alakult, az utóbbi ma kilenc taggal mű­ködik. A kendergyár üzemi pártalapszervezete március­ban tekintette át az új vál­lalkozások tevékenységét. Megállapította, hogy célszerű és szükségszerű lépés volt annak idején a munkaközös­ségek létrehozása. Munká­juk az éves csúcsidőszakok­ban pótolhatatlan. A jövő­ben a minőség javítására, a munka- és bizonylati fegye­lem erősítésére kell töreked­ni. Az elmúlt években a sze­mélyi összetételben többször történt változás. A be- és kilépés önkén­tes. A belépésnél azonban igen magas követelményt támasztanak. Csak a vgmk- tagok együttes határozata alapján kerülhetnek az új emberek a munkaközösség­be. Az új vállalkozási for­ma létrehozásának célja: a munka mennyiségének és minőségének további növe­lése, az éves tervfeladatok maradéktalan végrehajtása. A munkaerőgondok csök­kentésében is szerepe van a vgmk-knak. Üzemi szinten a felmérések szerint 14-15 sze­mély munkáját helyettesítik a munkaközösségek. A vgmk-kban éves szinten 300- 320 órát ^olgoznak a tagok, jórészt munkaszüneti napo­kon. Kritikusan meg kell ál­lapítani, hogy az új vállal­kozási forma lényegesen csökkentette a szabadidőt, elvonja a tagokat a társa­dalmi, közéleti munkától, a kulturális, szórakozási le­hetőségektől, és kevesebb idő marad a családra is. A párt-vb tagjai élénken reagáltak az elhangzottakra. Többen elmondották: a kendergyárban a bérkiegé­szítésre csak a gazdasági munkaközösségek adnak módot. Az is elhangzott, hogy * a nehéz körülmények között folytatott kemény, kendergyári munkát job­ban kellene díjazni a fő- munkaidőben is. Ennek alá­támasztására hadd szolgál­jon itt egy adat: tavaly a gyárban az átlagbér alig ha­ladta meg az 50 ezer forin­tot. A jövő útja A mezőhegyes! nagyköz­ségi párt-végrehajtóbizottság aktuális témát tűzött napi­rendre. A vitában elhang­zottak tapasztalatai úgy ösz- szegezhetők, hogy a két gaz­dálkodó egységben jelenleg szükség van a gazdasági munkaközösségekre. Mind­ezt az esetleges előre nem látható munkacsúcsok, il­letve a létszámgondok indo­kolják. Egyértelmű és vilá­gos volt azonban annak a jogos igénynek a kicsengé­se, mely szerint meg kell te­remteni a főmunkaidő be­csületét. Az emberek nyolc órában keressék meg a megélhetésükhöz szükséges javakat. Természetesen mindezt elérni nem köny- nyű feladat. Szükség van a munkák szervezettségének javítására — ezen a terüle­ten a gmk-k tapasztalatai jól hasznosíthatók. A mun­kafegyelem megszilárdításá­ra, tudatformálásra, az em­beri tényezők szerepének hangsúlyozására kell töre­kedni. Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy csak a megtermelt javakat lehet szétosztani. Ha mindez meg­valósul, akkor gyarapszik az ország, a kisebb közösség és boldogul az egyén, összese ségében napjainkban, nép­gazdaságunk egyes területe­in szükség van a gmk-kra. Ügy vélem, hosszú távon arra . kell törekednünk, hogy olyan magas szintre emeljük társadalmunkban a munka hatékonyságát, aminek ered­ményeiből meg tudunk élni A fennmaradó szabadidőt pedig fordítsuk társadalmi, közéleti feladataink ellátásá­ra, aktív pihenésre, kulturá- lódásra. A több szabadidő lehetőséget adhat a társada­lom mikroközösségének, a családnak az erősítésére. Ügy vélem, ha kiegyensú­lyozottabb a család, a mun­kahelyen nagyobb teljesít­ményre lehet képes a dolgo­zó, s így emelkedhet a nép­gazdaság jövedelemtermelő képessége. Napjainkban, és a jövőben még inkább erre nagy szükség lenne. Verasztó Lajos GM — MŰANYAG KO­CSIK. A világ legnagyobb autógyártója, az amerikai General Motors közölte, le­hetséges, hogy az évtized vé­géig 1 millió műanyag ka­rosszériája gépkocsit fog gyártani. A döntésnek ko­moly kihatásai lehetnek majd az amerikai acélipar­ra. Az 1 millió gépkocsi — a jelenlegi termelés alapján számítva — a GM gyárt­mányainak több mint egy­ötöde. A terv azonban még nem öltött végleges testet. A GM jelenleg az egyetlen ameri­kai autógyár, amelyik mű­anyag karosszériájú autókat is gyárt. Ezek kétüléses sportautók és igen drágák. A szóba került egymillió vi­szont olcsóbb kategóriájú lenne. Hogy pontosan mi­lyen típhs, nem közölték. Egyébként a Ford és a Chrysler is tanulmányozza a műanyagban rejlő lehetősé­geket, de mindeddig semmit sem közöltek gyártási ter­veikről. VÁROSLAKÓK 2000-BEN. Az ezredfordulón a világ népességének csaknem a fe­le városokban él majd, s a fejlődő világ városlakóinak negyede nyomorúságos kö­rülmények között lakik majd. A becslés az ENSZ népesedési alapjának (UNF­PA) legutóbbi közzétett je­lentésében áll. Eszerint 2000-ben 6,1 mil- liárdnyian lakják majd a földet, közülük 3 milliárd, fog városokban élni. ARIAS SANCHEZ — MEGÉLÉNKÍTÉS. A gazda­sági megélénkítés szükséges­ségéről beszélt sajtóértekez­letén Arias Sanchez újon­nan beiktatott Costa Rica-I elnök. Arias Sanchez gazda­sági programjához a külföl­di hitelezők segítségét kí­vánja igénybe venni. Costa Rica jegybankjának vezető­je a héten jelentette be, hogy a külföldi fizetőeszkö­zök hiánya miatt az ország fizetési moratóriumot léptet életbe az esedékessé vált ka­matok törlesztésére. Costa Rica 4,6 milliárd dollárral tartozik a külföldnek, az egy főre jutó adósságérték azon­ban az egyik legmagasabb a világon. AQUINO — HITELEK. A Fülöp-szigetek nem utasítja el a Marcos diktatúra idején felvett 26 milliárd dollár külföldi adósságból rá há­ruló kötelezettségeket, de enyhébb törlesztési feltéte­lekre van szükség. A felvett hiteleket vissza kell fizetni, mert azokat a Fülöp-szige­tek nevében vették fel — mondotta Aquino elnök egy televíziós műsorban. Ha megtagadnánk visszafizeté­süket. senki nem adna újabb kölcsönöket — érvelt állás­pontja mellett az elnökasz- szony. A Műszaki és Természet- tudományi Egyesületek Szö­vetségében tömörült szakem­berek körében is, a társa­dalom más rétegeihez hason­lóan, egyre erősebben merült fel az az óhaj, hogy szerve­zett formában hallassák hangjukat alkotásaink és az emberiség javát szolgáló ér­tékek védelmében. E társa­dalmi kezdeményezés hatá­sára az MTESZ Országos El­nöksége 1985. december 15-i ülésén határozatot fogadott el az MTESZ Békebizottsá­gának a létrehozására. A bi­zottság céljának tekinti azt, hogy teret adjon minden műszaki szakembernek arra, hogy hallathassa hangját a műszaki haladás eredmé­nyeinek pusztító célú fel- használása ellen, valamint azt, hogy szakmai tudásán keresztül is megismertesse, rádöbbentse az egész társa­dalmat arra az ellentétre, ami a békés és a pusztító fel­használás között van. Fel­adatának tartja bemutatni a tudomány és a technika eredményeit, amelyek óriási mértékben járulhatnak hoz­zá egy szebb holnap megte­remtéséhez, hogy létünk fennmaradásának is milyen mértékben feltételei, de azt is, hogy az eltorzult felhasz­nálásuk milyen borzalmas világégéshez, általános pusz­tuláshoz vezethet. Az Országos Béketanács, amely az utóbbi időben új rétegeket igyekezett bevonni a mozgalomba, örömmel üd­vözölte az MTESZ kezdemé­nyezését, a „Mérnökök a bé­kéért” mozgalom elindítását, amelynek nagyobb rendez­vényeit az 1986-os nemzet­közi békeév magyarországi programjában szerepelteti. Az MTESZ békebizottsága május 22-én 14 órakor a Kossuth téri székház kong­resszusi termében békefó­rumot rendez. Mese a leltárról — Mondok egy mesét fiam, ha ráérsz — vágott hátba az öreg Leső bácsi, miután behajintott három nagy pohár sár­ga kólát. Leső bá’ százalékosan nyugalmazott, békeidőbeli pincér, oki nem dőlt be az új idők új szavainak és így világéletében másokat szolgált. Hanem egyszer-többször el-eldobta a bá­dogtálcát ételestül-edényestül, italostul, üvegestül. „Megza­varodott az egyensúly érzéke" — mondták, s azóta a köz­pontban a székházat és udvarát őrzi. — Ki vele papa, de igaz légyen ám! — futott végig a ge­rincemen a csapás hatása. Az öreg szippantott egyet a ven­déglő állott, füstös levegőjéből, s nekikezdett. — Tudod-é fiam, hogy a vendéglátóipar nem habos torta. (De azzá lehet tenni...) Meg köll ám ott küzdeni a pénzért, ami a zsebbe, meg a bőr alá kerül. Gondolj csak arra, ha jön a leltár, milyen nehéz megmutatni a világnak, hogy min­den rendben van. Ehhez köll ám az „ész"! No, halld a me­sét! Volt egyszer, hol nem volt, a vidékeken innen, a városo­kon túl egy kis község, Vegykófalva, s ott székelt egy szép nagy, kiterjedt cég. Annak volt egy vendéglátós irodista fő­nöke, akit senki sem szeretett — még a felesége is ritkán — és egy különösen világszép pincérnője, aki életét férj nélkül tengette, s így igen-igen nagy szorgalommal tevékenykedett a község egyik kocsmájában. Tudták, hogy eredményes, jó munkát egyedül végezni nehéz, s ezért szoros — szinte el­választhatatlan — kapcsolatba léptek egymással. Alig telt el három éjjel, s három nap, az együttműködés egyik gyü­mölcseként hamarosan az Ittas Gödény üzletvezetője lett a világszép felszolgálólányból. Mivel vágytak egy szebb jövő után, elhatározták, hogy pénzügyileg is megszépítik egymás életét. Így hát megkezdődtek az umbuldák, a panamák, vizes lett a bor, a pálinka, s a pénz dőlt a bőrük alá. Oly­annyira, hogy még én sem kaptam meg szokásos heti bor­ravaló-járandóságom nagy részét, mondván, nem megy az üzlet, sőt még hiány is van! (Pedig vendég ugyanannyi volt, ha nem több.) — Néha suttyomban — örtg harcos lévén — betekintést nyerhettem a számlák, s a dolgok állásába, hát nem mon­dom, volt hiány... Hanem egy nap jő a hír: holnapután lel­tár lesz! Nosza, mondom, itt a baj! Aznap éjszaka azonban, azóta is ismeretlen tettesek betörtek a presszónkba. Másnap: rendőrség, leltár, hiány, ismeretlen tettesek, számlák ren­dezése. .. és a kő a szívekről leesett. — Alig telt el néhány hónap, mikor újra jő a „füles”: hét elején leltár! Megint nem stimmelhetett valami, mert másnapra rá, ahogy a toronyóra elütötte az éjfélt, újfent megnevezhetetlen tettesek hatoltak bé — de most hátulról — az ablakon át szeretett munkahelyemre. A többit már ösjnéred: másnap a rendőrség, leltár... A hiány eredete megoldva. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, főszereplőim feneke alá rövidesen egy-egy szép autó került. (Én meg a muzeális Trabantomra a lámpagarnitúrát nem tudtam meg­venni.) — Nem csak nékem vált gyanússá a dolog, de másnak is, ugyanis főnökasszonyom elkerült a hozzám oly közel álló Szomjas Pávián nevezetű kocsma vezetői posztjára. A munka és a pénzek ugyanúgy folytak — hallottam kollégáimtól. Mit ad isten, a leltáros időszak közeledtével itt is bényomták a WC ablakát. A többit már ösméred, fiam... — S a betöréssorozat nem szakadt meg. Teltek-múltak az évek, az üzletasszony kikupálódott, anyagilag is felnőtt — sőt még följebb —, az általa hőn tisztelt vendéglátós fő­nökhöz. Ne vonj le elhamarkodott végkövetkeztetést. Meg­mondom én, mit állapítottam meg egyre fáradó agyammal. A szóban forgó nő minden alkalommal önbetörést hajtott végre saját üzletében! Honnét veszem?! Elárulom néked, de ez már nem mese, gyermek! Az első alkalommal hajnalban épp ott tébláboltam az Ittas Gödény előtti parkolóban. Mint mondtam volt, hiányos Trabantomhoz szereztem bé a szük­séges lámpatesteket — csavarhúzóval. Két csavarás közt látom ám, hogy üzletem vezetőnője közeleg az éj leple és a higanygőz lámpák alatt. Bemén a kocsmába, aztán néhány perc múlva kijő és elbotorkál arra, amerről jött. Láss csu­dát, másnap reggel hallom ám, hogy bétörtek a munkahe­lyemre! — Tudod ecsém, hogy hol lakom én? Hát a Szomjas Pá­viánnal szemközti házban. (Ezért is áll hozzám oly közel.) Azt is tudd, hogy rossz alvó vagyok, már a szervezetem miatt is. Egy éjjel épp kisdolgom végezém az udvar köze- pin, mikor mit hallanak aszott füleim? Kocsi áll meg a közeli ház előtt, s szemeim meresztve érzékelém, hogy volt vezetőnőm mén be a kocsma udvari kapuján, s — ezt már a szobaablakon át figyeltem — 20 perc múltán, ahogyan be­ment, kijött. A többit már ösméted, fiam... Még ma is boldogan él a két főnök. Csak az asszonyt he­lyezte át irodabéli barátja mostanában a Részeg Rólca fo­gadóba. Apropó, ha van kedved fiam, gyere el „rókalesre”, mert hallottam, hogy holnapután leltár lesz... — fejezte be meséjét Leső bácsi és fölhajtott még egy adag narancs­levet — rummal. — oké —

Next

/
Oldalképek
Tartalom