Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-08 / 107. szám

1986. május 8., csütörtök NÉPÚJSÁG Ötödik forduló K éthónapos hazai meditáció után május 8-án, csütörtö­kön Genf ben felújítja tárgyalásait a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége. Ötödik fordulóját kezdi a két nagyhatalom 1985 elején megindított komplex tárgyalássorozata, amelynek napirendjén a kozmikus és nuk­leáris fegyverek korlátozása szerepel. Amikor március 4-én befejeződött a negyedik forduló, Viktor Karpov, a szovjet fő­delegátus így nyilatkozott: „Még nem adtuk fel a reményt az együttműködésre. Talán legközelebb nagyobb haladást érünk el.” Az amerikai delegációvezető, Max Kampelman szerint „a forduló kevesebb eredménnyel zárult, mint reméltük, de nem vagyunk elkeseredve”. Lehet, hogy a második Gorbacsov—Reagan találkozó is Génitől várja létjogosultságát, de most a szokásosnál na­gyobb, ha nem is az érdeklődés, de legalábbis a kíváncsiság az új tárgyalási forduló iránt. Milyen impulzusok fogják meghatározni ezt a zárt ajtók mögötti „konfrontativ koope­rációt” a szovjet pártkongresszus és a tokiói tőkés csúcs után, a líbiai fejlemények és Csernobil után, a májusra ter­vezett Sevardnadze—Shultz találkozó lemondása után? Genfben egy munkacsoport tárgyal a hadászati fegyver- rendszerekről, tehát rakétákról és repülőgépekről, egy mun­kacsoport a közép-hatótávolságú fegyverekről és egy az űr­hadviselés arzenáljáról. A kiinduló szovjet álláspont az volt, hogy mindkét oldalon tiltsák be az úgynevezett csapásmérő űrfegyvereket, és csök­kentsék 50 százalékkal az egymás területének elérésére ké­pes atomeszközöket, függetlenül attól, hogy ezek rakéták vagy repülőgépek, honi területről vagy a szövetségesek terü­letéről kerülnének adott esetben bevetésre. Mikor világossá vált, hogy Washington az eredeti megálla­podást figyelmen kívül hagyva egyszerűen nem hajlandó le­mondani „hadászati védelmi kezdeményezéséről”, és a hadá­szati támadó fegyverek csökkentése alatt főként szovjet raké­ták leszerelését érti, szovjet részről a múlt év októberében hozzájárultak, hogy dolgozzanak ki egy közbülső vagy ide­iglenes megállapodást a közép-hatótávolságú nukleáris esz­közökről, függetlenül attól, hogy sikerül-e megegyezést tető alá hozni a hadászati és űrfegyverekről. Miután a múlt novemberi szovjet—amerikai csúcstalálkozó résztvevői a genfi tárgyalások meggyorsítása mellett foglal­tak állást, Mihail Gorbacsov ez év január 15-én — szinte a negyedik forduló kezdetére időzítve — 2000-ig terjedő tervet terjesztett elő a teljes atomleszerelés perspektívájával. Ez a terv túlnőtt ugyan a genfi tematikán, de közvetlenül kapcsolódott is ahhoz. A Szovjetuniónak és az Egyesült Államoknak eszerint 1986- tól öt-nyolc év alatt felére kellene csökkentenie a másik fél területének elérésére alkalmas nukleáris fegyvereit. Was­hington nyomban felszisszent, amikor szovjet részről ezt a javaslatot összekapcsolták azzal a követeléssel, hogy a két nagyhatalom kölcsönösen mondjon le a csapásmérő űrfegy­verek létrehozásáról, kipróbálásáról és rendszerbe állításá­ról. Amikor a szovjet javaslatban megfogalmazódott, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió teljesen számolja fel közép-hatótávolságú fgeyvéréit az európai övezetben, Was­hington nyomban az ázsiai szovjet közép-hatótávolságú atomeszközökről kezdett beszélni, anélkül, hogy ezek fel­számolásának ellentételezésére egyetlen utalást is tett vol­na. Pedig Japánban, Dél-Koreában, Guam szigetén és má­sutt, a Csendes-óceán számottevő amerikai atompotenciált építettek ki a Szovjetunió ellen. Teljesen kiborította Washingtont az a szovjet követelés, hogy az Egyesült Államok nem szállíthat hadászati és kö­zép-hatótávolságú rakétákat más országoknak, s hogy Ang­liának és Franciaországnak vállalnia kell: nem növeli meg­felelő nukleáris fegyverzetét. Az Egyesült Államok, úgymond, nem tárgyalhat más ál­lamok nevében. Helyesli és támogatja viszont, hogy az an­gol és francia hadászati erők kiegészítik és gyarapítják a Szovjetuniót veszélyeztető amerikai stratégiai erőtényezőket. Végül Washington megbocsáthatatlan beavatkozásnak fog­ta fel, hogy a szovjet javaslat az összes atomfegyver-kísér­letek betiltását irányozta elő. A negyedik forduló félidejében, február 20-án benyúj­tott amerikai ellenjavaslat a fenti ellenvetések meg­testesülése lett. Nem foglalkozik olyan „irreális” és „propagandisztikus” elképzelésekkel, mint az atomfegyverek teljes száműzése világunkból, nem akarja az atomleszerelés­sel másfél évtizedre igénybe venni a világ türelmét, három évet teljesen elégségesnek tart az amerikai hadászati és különösen eurohádászati fölény „megegyezésen alapuló" — igaz, a másik fél naivitását feltételező — biztosítására. űz MSZMP-küldöttség látogatása Tanzániában Környezetvédelem Országos fórum Gyulán Tokiói mérleg Véget ért a nagy harang­zúgással reklámozott hetes csúcs, a leggazdagabb tőkés országok immár hagyomá­nyos állam- és kormányfői­nek találkozója. A moszkvai Pravda joggal mutat rá a mostani ülés egy nem akár­milyen jellegzetességére, amint más világlapok is szó­vá tesznek. „A tőkés csúcs- találkozók — írja az SZKP központi lapja — az eredeti elképzeléseket módosítva gazdasági csúcsokból egyre nyíltabban politikai csú­csokká válnak — méghozzá olyanokká, amelyeket az Egyesült Államok arra kíván felhasználni, hogy ne csak a huszadik század végéig, ha­nem azon túl is szövetsége­seire erőltesse saját akara­tát”. A felkelő nap országának fővárosában valóban tömény politikai „étrend” került az asztalra, és végig az a tö­rekvés tűnt uralkodónak, hogy „amerikai fogásokkal” teljen meg a többségükben vonakodó vendégek „tányér­ja”. Ha az ember visszagon­dol a korábbi ilyen csúcsok­ra (például az emlékezetes velenceire, ahová gondolák­kal érkeztek a résztvevők), valóban az tűnik fel, hogy akkor jórészt az energiagon­dok, az infláció és a mun­kanélküliség dilemmái je­gyében gazdaságcentrikus volt a tárgyalások karakte­re. Bár az ismert okokból a nyugati világ néhány muta­tója valóban kedvezőbb lett, a helyzet távolról sem indo­kolja, hogy e találkozók eredeti célját egyszerűen a politikai témáktól roskadozó asztal alá seperjék. A dolog lényege ugyanis az, hogy mi­közben Ronald Reagan ame­rikai elnöknek sikerült, rá­adásul Líbia megnevezésé­vel, a többi résztvevőre erőltetnie a nemzetközi ter­rorizmussal kapcsolatos ame­rikai álláspontot (jórészt megint csak Margaret Thatcher brit kormányfő hathatós közreműködésével), A Tanzániai Forradalmi Párt meghívására május 4— 7. között magyar pártküldött­ség látogatott Dar es Sa- laamba. Kótai Géza, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a KB külügyi osztályá­nak vezetője Ngombale Mwi- ruval. a tanzániai párt Po­litikai Bizottsága tagjával, a KB titkárával és Andrew Skijával, a Politikai Bizott­ság tagjával folytatott meg­beszéléseket- A szívélyes lég­körben és a kölcsönös meg­értés jegyében lezajlott tár­gyalásokon tájékoztatták egymást a két ország hely­Defferre halála Marsellle-ben elhunyt a Fran­cai Szocialista Párt nagy öreg­je, Gaston Defferre. Az agg po­litikus este otthonában elesett, beütötte a fejét, agyembóliát kapott, és a kómából többé nem tért magához. Gaston Defferre a Francia Szocialista Párt jobbszárnyának kiemelkedő személyisége volt. Fiatalon lépett be a SFIO-ba, és a párt sorozatos átalakulásai so­rán mindvégig hű maradt hoz­zá. Az ellenállási mozgalom egyik szervezője, majd 1946-től számos kormány minisztere. De Gaulle 1958-as hatalomátvétele és a jobboldal 23 évig tartó or- száglása hosszú Időre ellenzék­be szorította. Defferre ekkor Marseille polgármestereként és a területi pártszervezet nagy te­kintélyű vezéreként a szocialis­ta párt egyik befolyásos veze­tője lett. 1969-ben megpályázta az ál­lamfői tisztséget, de a szocialis­ta párt jobbszárnyáról indulva csak alig 5 százalék szavazatot kapott. A párt eplnay-t kong­resszusán 1971-ben beállt az új vezér, Francois Mitterrand mö­gé, és elfogadta a baloldali ösz- szefogás programját. Mitterrand és a szocialista párt 1981-es választást győzelme után Defferre belügyi államml- ntszter és a közigazgatás de­centralizálásának végrehajtója volt. A Fablus-kormányban ter­vezésügyi államtitkár. Idén már­cius 16-án Ismét képviselővé vá­lasztották. a ma is húsbavágó gazdasági témák példátlanul elsikkad­tak. Pedig a terrorizmus két­ségtelenül komoly dilemmá­ja enyhén szólva nem old­ható meg ünnepélyes nyilat­kozatokban deklarált (rész­ben Moszkva‘címére is inté­zett) vádaskodásokkal, arról nem is beszélve, hogy ettől bizony nem tűnik el sem a japán—amerikai viszonylat­ban létező ötvenmilliárd (!) dolláros kereskedelmi defi­cit, sem a vezető tőkés ha­talmak egyéb gazdasági el­lentéteinek szövevénye. Miközben Reagan a nyi­latkozatot — nyilván az év végi részleges amerikai vá­lasztásokra gondolva — nagy diadalnak minősíti, mind ja­pán, mind amerikai üzleti körökben egyértelmű csaló­dással fogadták azt a hírt, hogy a számukra legfonto­sabb területen egyszerűen nem történt semmi. Szinte jelképes jelenségnek tekint­hető, hogy a konferencia be­fejezésével egy időben a tőzsdéken a jenhez képest mélypontot ért el az ameri­kai dollár. Harmat Endre zetéről, a két párt előtt álló feladatokról. Véleményt cse­réltek a nemzetközi élet kérdéseiről, különös tekintet­tel a nemzetközi biztonság­ra, továbbá az afrikai kon­tinens helyzetére­Áttekintették a két párt közötti együttműködés továb­bi elmélyítésének lehetősége­it, és előkészítették az erre vonatkozó megállapodás ter­vezetét. A megbeszéléseken jelen volt Szabó Márton, hazánk tanzániai nagykövete. A kül­döttség szerdán tovább uta­zott Zimbabweba. dások növelésére szólította fel a dánokat. A holland kormány az Egyesült Áljamok nyomása ellenére sem engedélyezi a bináris — két alkotóelemből álló — amerikai vegyi fegy­verek tárolását az ország te­rületén — jelentette ki szer­dán Jacob de Ruiter holland hadügyminiszter az alsóház védelmi bizottságának ülé­sén. Az új típusú vegyi fegyve­rek gyártására vonatkozó amerikai döntés nem segíti elő a genfi leszerelési kon­ferencia munkáját — mu­tatott rá a miniszter. Repülés a bizonytalanba A légi forgalomban egyre szorosabb a konkurrencia. Április 3-a óta az amerikai Pan Am Hamburgból tart járatot az Atlanti-óceán fe­lett, mégpedig kétmotoros gépekkel. A pilóták figyel­meztetnek a kétmotorosok veszélyére. Eddig csak a legalább há­rommotoros repülőgépek (Boeing 747, DC 10, Tri Star, Boeing 707, DC 8) repülhet­tek az óceán felett, kizáró­lag biztonsági okokból. El­sősorban az amerikai légi közlekedési • társaság, a FAA követelte ezt. Csatlakozott hozzá az amerikai repülő­gépgyártók csoportja is, pél­dául a Boeing, a Mc Donell Douglas és a Lockheed, min­denesetre addig, amíg ők is el nem kezdték gyártani a nagy testű lökhajtásos repü­lőgépeket. Azóta a Boelng- nak van egy Airbus típusú gépe, a 767-es, amelyet két motor hajt. Éppen az amerikaiak azok, akik fittyet hánynak a biz­tonságra : megengedték a kétmotoros gépeknek, hogy hosszú távon közlekedjen óceánok és sivatagok felett. Az ok: két motor kevesebbet fogyaszt, mint három vagy négy. Csak a Hamburg— New York vonalon 23 ezer nyugat-német márkát taka­rítanak meg, ha három- he­lyett kétmotorost Indítanak. És mi van az utasok biz­tonságával? „A légi közle­kedés biztonságának erköl­csét mellőzték” — mondja Horst Gehlen nyugatnémet pilóta. Jelenleg a hárommo­toros Boeing 727-est vezeti, és „nem lenne túlságosan el­ragadtatva”, ha kétmotoros- sal kellene útra kelnie az óceán felett. „Még akkor is, ha a két motor közül az egyik leáll és a pilóta landolni tud Iz- landon, Grönlandon vagy Oj-Fundlandon, az utasok hajmeresztő kalandot élnek át” — mondja Gehlen. A kockázat, hogy útközben va­lamelyik motor felmondja a szolgálatot, nem is olyan csekély. Évente legalább öt- százszor történik meg. Az amerikai UWA két hét alatt három ilyen balesetet élt meg, kétmotoros gépei az Atlanti-óceán északi részén közlekedtek és alig tudtak kényszerleszállást végrehaj­tani. — BUNTE — (Folytatás az 1. oldalról) A következő előadó dr. Kiss Győző, az OKTH fő­osztályvezetője többek kö­zött a mezőgazdaságban ke­letkezett hulladék hasznosí­tásával, elhelyezésével, a kü­lönleges hulladékok tárolásá­val foglalkozott, és elisme­réssel szólt Békés város kez­deményezéséről, amely sze­rint itt a települési hulladék feldolgozására, technológiát, gépsort készítenek. Dr. Szi­lágyi László, az ÉDOSZ tit­kára a környezetvédelemben a szakszervezetek szerepéről szólt, majd rátérve a fórum témájára kiemelte: a kör­nyezetvédelem lényegében a termelés folyamatában dől el. Szabó László, a Gyulai Húskombinát főmérnöke sa­Tegnap délelőtt a megyei tanács épületében megbeszé­lést tartottak Békéscsaba, Békés és Gyula tanácsi ve­zetői, valamint az Építési és Városfejlesztési Minisztéri­um, illetve a megyei tanács képviselői a három város és a közép-békési település­együttes koordinált fejlesz­tésének lehetőségéről. Erről a témáról korábban már jó néhány alkalommal tárgyaltak az illetékesek, s bár azoknak a megbeszélé­seknek voltak gyakorlati eredményei (mint például az ivóvízprogram vagy a tele- fonhálóeat bővítése), abban a jelenlevők egyetértettek, tör­ténelmi felelősség, hogy a jö­vőben sokkal több területen kell együttműködnie a há* rom városnak. Miután azon­ban a VII. ötéves terv ki­dolgozása már befejeződött, ebben a ciklusban csak ar­ra lesz lehetőség, hogy a te­lepüléseken megvalósuló fej­lesztések szinkronban legye­nek. A három város közös fej­lesztésének dolgát nehezíti, hogy ennek a módszernek Szerdán Balatonfüreden megkezdődött a kardiológu­sok tudományos ülése. A há­romnapos eszmecserét dr. Kerkovits Gyula, a Magyar Kardiológusok Társaságának elnöke nyitotta meg. Mint többek között hangsúlyozta, az idei tanácskozás egyik központi témája a megelő­zés. Ezt a feladatot azonban, ját környezetvédelmi intéz­kedéseikről, tevékenységük­ről adott számot. Elmondta egyebek között, hogy a szennyvíz elhelyezése három- lépcsős rendszerben történik, s hogy a vízhálózat elzáró­berendezésének automatizá­lásával lényegesen kevesebb friss vizet használnak fel, mint korábban, holott a ter­melés növekedett. A fórum második felében hozzászólások következtek. Közreadta a témával kap­csolatos tapasztalatait, terve­it többek között a Kalocsai Agráripari Egyesülés, a Bé­késcsabai Konzervgyár, a szeszipari vállalat képvise­lője. hiányoznak mind az orszá­gos, mind pedig a nemzet­közi tapasztalatai- A közös gondolkodást feltétlenül szükségessé teszi, hogy bi­zonyos feladatokat a váro­sok önállóan kevésbé, vagy egyáltalán nem képesek kor­szerűen megoldani. A múlt évben egyébként Békés me­gyébe látogatott egy ENSZ* küldöttség, amely megismer­kedett az elképzelésekkel, és elismeréssel sióit azokról. A tegnapi megbeszélésen a Békés Megyei Tervező Vál­lalat megbízást kapott a há­rom város általános rende­zési tervének elkészítésére. Ezeknek messzemenőkig fi­gyelembe kell vennie a tele­püléseken élők érdekeit, s meg kell őrizniük a városok sajátos profilját. A megbízás értelmében ki kell dolgozni a térségi személyszállítási rendszer új alapokra he- lyezhetőségét, a kis térségi kábeltelevízió konkrét meg­valósíthatóságát, valamint a keletkezett szennyvizek tisz­títására térségi szintű megol­dási lehetőségét. U. T. hangoztatta, az orvosok egye­dül nem tudják megoldani, hiszen a megelőzésnek csu­pán egy része, mégpedig a kisebb része hárul rájuk, a legfontosabb a szemlélet, az életmód megváltoztatása. Je­lenleg Magyarországon vi­lágviszonylatban a legmaga­sabb a 40—69 éves korosz­tály halálozási aránya. Elutasított vegyi fegyverek T. I. A húskombinátból a gyulai szennyvíztisztító-telepre érkezik az ipari szennyvíz Fotó: Kovács Krsaábet Három város közös jövöje Kardiológusok tudományos ülése A NATO két tagállama, Dánia és Hollandia ellenzi az új típusú amerikai vegyi fegyverek kifejlesztését és telepítését Nyugat-Európá- ban, s saját területén egyik ország sem engedélyezi az ilyen fegyverek tárolását. Hans Engell dán hadügy­miniszter szerdán találko­zott a magánlátogatáson Koppenhágában tartózkodó lord Carringtonnal, a NATO főtitkárával, és kifejtette ne­ki a dán kormány ilyen tar­talmú álláspontját. Carrington válaszul az atlanti szolidaritás erősíté­sére, s a fegyverkezési kia-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom