Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-06 / 105. szám

1986. május 6., kedd Visszaesett a kisállattenyésztési kedv A magyar népgazdaság egyik számottevő ágazata a kisállattenyésztés. Az elmúlt években nagymértékben já­rult hozzá az ország külke­reskedelmi mérlegének javí­tásához. Békés megye ugyan­csak meghatározó szerepet játszik az előállított állati termékek mennyiségét ille­tően országosan is. A ko­rábbi évek növekedése után tavaly néhány ágazatban megtorpanás történt. Az okokat kerestük a Mészöv illetékesével, Fekete Béláné- val, a termeltetési osztály vezetőjével. * * * * * — Az elmúlt esztendőben a megye fogyasztási szövet­kezetei baromfiból 6 ezer tonnát szállítottak a feldol­gozó iparnak, s mindez 11 százalékkal haladta meg az előző évi mennyiséget. Je­lentős visszaesés következett be a galamb-, a húsnyúl-, valamint a tojástermelés­ben. Különösen a nyúl és a galamb visszaesése okozott gondot, mivel mindkét áru­féleség jól exportálható ter­mék. Az említett cikkeknél elsősorban a jövedelmező­ség csökkenése miatt szá­molták fel a termelést a kis- tenyésztők. Ezek a feszült­ségek kihatottak a termelé­si kedv- csökkenésére, ugyan­akkor igen bizonytalan hely­zetet idéztek elő a piacon. Jelentős növekedés volt az elmúlt évben a méz- és a tolltermelésben. összességében megállapít­ható. hogy azoknál az ága­zatoknál, amelyek jól jöve­delmeznek, például a hús­csirke, a liba stb.... emel­kedett az előállított termék- mennyiség, ugyanakkor a gyenge jövedelmet adó ága­zatoknál, nyúl, galamb, to­jás stb. visszaesés tapasz­talható. Sajnos, azt is meg kell állapítani, hogy a jó árucikkeknek telített a pia­ca. Napjainkban sok a fel­vásárló a piacon. Különböző árajánlataikkal igyekeznek zavart kelteni a termelők körében, s ugyanakkor a minél nagyobb haszon meg­szerzésére törekednek — mondja az osztályvezető. * * * Az idei esztendő némi­képpen jobban indul a ta­valyinál, központi árintézke­dések történtek, amelyek rendezték a galamb és a nyúl felvásárlási árát. Pél­dául a nyúl téli felvásárlási ára meghaladja a 60 forin­tot kilogrammonként, de a nyári ár is 50 forint felett van. Az elmúlt évben az áfészek felvásárlási forgal­mát tekintve Békés megye fogyasztási szövetkezetei vá­sárolták meg a legtöbb ter­méket a kistermelőktől. Me­gyénk mögött Bács-Kiskun és Győr-Sopron megye ke­rült még a dobogóra. Az 1986-os tervek között szerepel ennek a pozíciónak a megtartása, esetleges 2-3 százalékos növelése. Mind­ehhez jó alapot nyújthat az a tény, hogy az év eleje óta az áfészek felvásárlási osz­tályai új formában működ­nek. Ettől a jövedelemérde­keltségi formától azt várják az illetékesek, hogy megfe­lelő ösztönzést nyújt a kis­termelés növelésére. Az ed­digi szerződések azt bizo­nyítják, hogy a meglévő ke­reteket feltöltötték a feldol­gozó üzemeknél a megye fo­gyasztási szövetkezetei. Gon­dot csupán az okoz, hogy Békésben nem alakult ki a megfelelő ipari feldolgozó háttér. Csupán a Békéscsa­ba és Vidéke Áfész újkígyó- si élelmiszerfeldolgozó üze­me, valamint a Mezőkovács- háza és Vidéke Áfész toll- feldolgozója a jelentősebb. A jelenlegi gazdasági helyzet­ben ezen a területen nincs lehetőség további fejlesztés­re. Megyénk feldolgozó üze­mei közül a Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalat, valamint az Orosházi Ba­romfifeldolgozó Vállalat a legjelentősebb partnere a fo­gyasztási szövetkezeteknek. Az Orosházi Baromfifel­dolgozó Vállalat a múlt esz­tendőben 17 tsz-szel és hét áfésszel állt szerződéses kap­csolatban. A felvásárolt éves baromfimennyiség 12 és fél százalékát adták a fogyasz­tási szövetkezetek. Baromfi­ból több mint 2 ezer tonnát, galambból 55 tonnát, míg toliból 11 tonnát vásárolt fel az áfész kistermelőitől a vállalat. Az elmúlt évben a feldolgozott mennyiség 67 százaléka származott a ház­tájiból. Az idei évre a válla­lat a termelés növelését tűz­te ki célul. Többek között termékérté­kesítési szerződést kötöttek az áfészek szervezésében mintegy 970 tonna csirkére, 837 tonna májlibára, 342 tonna húslibára és 57 tonna galambra. A csirkénél úgy alakították ki a felvásárlási árat, hogy az a minőség ja­vítására ösztönözzön. A máj­libánál javítják az ellátás és kiszolgálás színvonalát, és arra törekszenek, hogy mi­nél jobb minőségű májat tudjanak előállítani. A jó exportcikknek számító ga­lambtermelés növelése érde­kében tenyészgalamb-kihe- lyezési akciót szerveztek. * * * A kisállattenyésztés rang­jának megtartása érdekében számos intézkedés történt a közelmúltban. Ezek mind azt a célt szolgálják, hogy javuljon a népgazdaság ex­porttermelő képessége, s ugyanakkor az egyének meg­élhetése is könnyebb legyen. A megye fogyasztási szövety kezetei szerződéskötésekkel igyekeznek biztosítani a szükséges alapanyagot a fel­dolgozó iparnak. Az áfészek és a feldolgozó üzemek kö­zött kialakult kapcsolat megfelelő, ám a jövőben na­gyobb odafigyeléssel még in­kább kihasználhatók az ezen a területen meglévő tartalé­kok. A kisállatok tenyésztése, amely nem kockázatmentes!, szakértelmet, jó minőségű takarmányt, gondos, lelkiis­meretes gondozást igényel a termelőktől. Ahhoz, hogy a megye kivívott rangját meg­tartsa ezen a területen, to­vábbi szorgalmas munkára van szükség. S akkor talán az év végére ismételten emelkedik a kistermelőktől felvásárolt állati termékek mennyisége. Az első lépések biztatóak. Verasztó Lajos A gyulai Galbács Zoltán nyugalmazott vízügyi technikus évek óta tart nyulat. Az utóbbi öt évben az Üj-zélandi Fehér faj" tát, mivel ez már három hónapos korra eléri a leadási súlyt. A 10 tenyészállatból álló törzs anyagától évente 200-240 nyu­lat ad át a felvásárlóknak Fotó: Szőke Margit II cselekvési egység garantálhatja a sikert — Beszélgetés Kapolyi László ipari miniszterrel — Lakosságunk közgazdasági érdeklődése, műveltsége sokat nőtt az elmúlt években, ezért szinte minden újságot olvasó magyar állampolgár tudja már, hogy iparunknak meghatá- rozó szerepe van nemzeti jövedelmünk termelésében, gazda- sági növekedésünk ütemében, s persze abban, miképp ala- kul népünk életszinvonala a hetedik ötéves terv éveiben. Ezért az ipar jelene és jövője úgyszólván mindig szóba ke­rül, amikor az emberek az ország gazdasági helyzetéről be­szélgetnek. Sok olyan kérdés is el­hangzik e beszélgetések so­rán, amelyekre olvasóink akkor nem kaphatnak és nem is kapnak kielégítő vá­laszt. Ezért — a leggyakrab­ban elhangzó kérdéseket összegyűjtve — felkerestük Kapolyi László ipari minisz­tert és megkértük, tájékoz­tassa közvéleményünket az ipari tárca, a kormányzat ál­láspontjáról. — Bár nem tudhatjuk, hogy alakulnak hosszabb tá­von a nemzetközi olajárak, világszerte egyetértenek ab­ban, hogy a régi, magas árak visszatérésének belátható időn belül nincs realitásuk. Kérdés ezek után, hogy vál­tozatlanul érvényesnek te­kintsük-e a szén, az atom- energia és persze a kőolaj és földgáz együttes felhaszná­lására alapozott kombinatív energiapolitikai stratégián­kat? — Igen, a kőolaj világpia­ci árának csökkenésétől füg­getlenül, a jövőben is meg­felelő szerepet szánunk a szénhidrogéneknek, a szén­nek és a hasadóanyagoknak a hazai energiaigények ki­elégítésében. Változatlanul időszerű az a törekvésünk is, hogy mi­nél kevesebb olajat és föld­gázt tüzeljünk el az erőmű­vekben, hiszen a szénhidro­gének vegyipari feldolgozása jelentősen hozzájárulhat ipa­runk értékteremtő képessé­gének növeléséhez. Az sem mellékes, hogy ha kevesebb földgázt égetünk el az erő­művekben, több jut belőle a lakosságnak. Abban sincs változás, hogy a jövőben is fokozottan hasz­nosítani kell a gazdaságosan kiaknázható hazai energia- forrásokat. Ezek kitermelé­se ugyanis még az alacso­nyabb kőolajárakhoz viszo­nyítva is kifizetődik. Ha nem hasznosítanánk e természeti kincseinket, külföldről kel­lene behozni ezeket az energiahordozókat, ez pedig növelné fizetési mérlegünk feszültségeit. A változatlan érvényű kombinatív energiapolitika keretében vizsgáljuk szén- bányászatunk leggazdaságo­sabb fejlesztésének lehetősé­geit, hiszen ezt szénbányá­szatunk versenyképességé­nek fokozása is szükségessé teszi. Úgy látjuk, hogy kü­lönösen a külfejtéssel kiter­melő lignitvagyon fokozott, elsősorban erőművi haszno­sítása jelenthet számunkra perspektívát, függetlenül a változó olajáraktól. Végül, ugyancsak az olaj­árak csökkenésétől függetle­nül változatlan az alapve­tő energiapolitikai célunk is: a korábbinál kisebb energia- ráfordítással kell gyarapíta- nunk nemzeti jövedelmün­ket. A hetedik ötéves terv éveiben a nemzeti jövede­lem minden egyszázalékos növekedéséhez csak 0,4 szá­zalékos energiafelhasználási többlet „társulhat”. Ezért a jövőben is növelni kell az anyag- és energiatakarékos gyártmányok és gyártási el­járások arányát. Bár az anyag- és energiagazdálko­dás racionalizálása is pénz­be kerül, számítások igazol­ják, hogy ez még mindig ki­sebb ráfordítást igényel, mintha túlzott anyag- és energiafelhasználással ter­melne iparunk, s emiatt a szükségesnél több nyers­anyagot és energiahordozót kellene behoznunk az or­szágba. — A gyorsítás programjá- ról határozott az SZKP XXVII. kongresszusa, febru­árban. Várhatóan hogyan hat ki ez a magyar ipar fejlődé­sére, gazdasági növekedé­sünk ütemére,, hiszen legna- gyobb külkereskedelmi part- nerünk a Szovjetunió. — Való igaz, az ipar ru­bel viszonylaté exportforgal­mából 56 százalékkal, im­portunkból pedig — a nél­külözhetetlen energiahordo­zókat is beleértve — 79 szá­zalékkal részesedett 1985- ben a Szovjetunió. — Hazánk 1986—90 között tizenkétmilliárd rubel érté­kű gépet szállít a szomszé­dos nagy, szocialista ország­ba: e szállítások várhatóan meggyorsítják iparunk fej­lődését. Nyilvánvaló, ipa­runk érdeke, hogy csatla­kozzék a XXVII. kongresz- szuson jóváhagyott, 2000-ig szóló célprogramokhoz: az élelmiszer- és energiaprog­ramhoz, a gépipar fejlesztésé­hez, a kemizáláshoz, a köz­szükségleti cikkek gyártásá­nak bővítéséhez és a szolgál­tatások fejlesztéséhez. A XXVII. kongresszuson el­hangzottaknak megfelelően, a mi vállalatainknak is szor- galmazniok kell magyar— szovjet közös vállalatok, egyesülések, tervezőirodák, laboratóriumok megalapítá­sát. Ily módon ugyanis le­hetőségünk nyílhat a szovjet vállalati innovációs folyama­tokba való bekapcsolódásra, ami közvetve jelentős ha­tást gyakorolhat az iparunk fejlődésére, a legújabb tech­nikai vívmányok, technoló­giák és berendezések gyár­tásában. — Egy adat szerint az ösz­szes ipari termékekből csak 8 százalék volt újnak, kor­szerűbbnek nevezhető a VI. ötéves terv átlagában. Ez nemzetközi összehasonlítás­ban kedvezőtlen mutató- szám. Milyen kibontakozásra számíthatunk a VII. ötéves terv időszakában, hiszen ez a műszaki fejlesztés meg­gyorsítását igényli, beruhá­zásokra viszont m most _Sincs­e lég pénzünk. • —————— — Én nem vonnék le messzemenő következtetése­ket abból a 8 százalékos arányszámból, hiszen az át­lag eleve nivellál, nem be­szélve arról, hn. * az egyes ágazatok, ezen belül fő ter­mékcsoportok műszaki el­avulási ideje, a termékek élet­görbéje nagymértékben el­térő sajátosságokat mutat egymástól. Jellemző például, hogy 1984-ben a gépiparban az 1—3 éves termékek aránya elérte a 21 százalékot, a mű­szeriparban pedig 22, a tex­tiliparban 35, a bútoriparban 39 százalékos arányt. Mind nagyobb teret hódít az ipar­ban az új technika, techno­lógia. A szilárd ásványi nyersanyagok bányászatában például széles körben elter­jedt a hazai fejlesztésen alapuló diszpécser- és rend­szerirányítás; a kohászatban figyelemre méltó a porbefú- vásos technológia, a hideg- folyatás és félmeleg alakítás bevezetése. Atomerőművet építünk a villamosenergia­iparban, CNC-vezérlésű le­mezmegmunkáló központ lé­tesült a gépgyártási techno­lógiák korszerűsítésére, s megkezdődött a meleg- és nehézüzemi robotok, mani­pulátorok gyártása. Megala­poztuk mikroelektronikai iparunkat, jelentős előrelé­pést értünk el a mikroelekt­ronika alkalmazási kultúrá­jában. A professzionális hír­közlés területén a többi kö­zött kifejlesztettük a digitá­lis alközpontot, elkészült a többcsatornás rurál rádióte­lefon-rendszer. Új mérő-ér­zékelő gyártmánycsaládok­kal gazdagodott műszeripa­runk, jelentősen fejlődött az irányítástechnikai rendszer. A VI. ötéves terv időszaká­ban 6 új, originális gyógy­szerkészítmény került forga­lomba, s további 6 originá­lis gyógyszer törzskönyvezé­se várható. További konkrét példákat említhetnék a textilipar te­rületéről és még több más iparágból. De — és ez ter­mészetes — nem vagyunk elégedettek a termékszerke- * zet-váltás, a műszaki fej­lesztés eredményeivel és gyorsaságával. Ezért a VII. ötéves terv során, a korlá­tozott erőforrások koncent­rált felhasználásával a ter­mékszerkezet korszerűsítésé­nek gyorsítására törekszünk. Az iparfejlesztésnek hat ki­emelt fő iránya lesz, ame­lyek többnyire egybeesnek a KGST komplex programjá­ban foglaltakkal. Ezek: ter­mészeti kincseink gazdasá­gos hasznosítása; az agrár­gazdaság ipari hátterének, biotechnológiájának fejlesz­tése, a mikroelektronika, az elektronikaiberendezés­gyártás technológiai hátteré­nek fejlesztése: az energeti­ka továbbfejlesztése; az anyagkultúrához kapcsolódó fejlesztések; a feldolgozott­sági fokot növelő fejlesztő munka. A legmarkánsabb szerke­zeti változás a gépiparban várható, s azon belül is a közlekedési eszközök, a hír­adás-, illetve a vákuumtech­nikai ágazat, s a műszeripar fejlődése lesz a legdinami­kusabb. A vegyiparon belül különösen a gyógyszer-, il­letve a műanyag-feldolgozó ipar, valamint a gumiipar, a könnyűiparon belül pedig a konfekcióipar fejlődési üte­me lesz gyorsabb az átlag­nál. — A V7L ötéves terv fo­lyamán néhány új bányátólL illetve a Paksi Atomerőmű bővítésétől eltekintve nem épül nagyobb, új ipari üzem a megyék __területén. Mit j elent ez konkrétabban, hi­szen az ország kevésbé fej­lett körzeteiben igencsak ér- dekli ez a közvéleményt. — Nem a nulla pontról indulunk, hiszen 1966—83 között 243 ipari telephely került ki a fővárosból, csu­pán a felső szintű határoza­tok alapján, összességében még ennél is több volt a vállalati elhatározásból kez­deményezett kitelepítések száma. Különösen Hajdú- Bihar, Szabolcs-Szatmár, Bács-Kiskun és Tolna me­gyékben vezetett ez szembe­ötlő változásokra. E fejle­ményekről már azért is szól­ni kell. mert az így született ipari bázisokkal, az ipari kultúrák meghonosításával országszerte megteremtettük a tpvábbfejlesztés lehetősé­gét. Ez is jelentős szerepet játszik majd a megyék to­vábbi iparosításának folya­matában. Mintegy 160-170 milliárd forintot költhet beruházá­sokra a feldolgozóipar a VII. ötévesi terv időszakában. E beruházások vállalati dönté­si körbe tartoznak. Minthogy a fővárosi ipar szelektív-in­tenzív fejlesztését, szerkeze­tének racionalizálását to­vábbra is folytatni kell, fel­tehető, hogy a fejlesztések tetemes részét Budapesten kívül, a kevésbé iparosodott területeken realizálják. Er­re készteti, kényszeríti őket a sok gondot okozó fővárosi munkaerőhiány is. Magától értetődik, a megyei, helyi szervek kezdeményező kész­ségére, áldozatvállalására isi szükség lesz, hiszen gondos­kodniuk kell az ipartelepítés infrastrukturális feltételei­ről, megfelelő munkaerőről stb. A vidéki ipartelepítés alatt egyébként nemcsak komplett üzemek áthelyezé­sét értjük, hanem egyes gé­pek, gyártósorok, termelőbe­rendezések kihelyezését is. Az Ipari Minisztérium a jövőben is szervező, koor­dináló tevékenységet fog ki­fejteni a megyék iparosítá­sában. — Sok szó esett azutób­bi időben a vártnál alacso­nyabb népgazdasági telje­sítményekről, illetve arról, hogy az év első hónapjai­ban is folytatódtak az 1985­re jellemző kedvezőtlen gaz­dasági folyamatok. Mire számíthatunk az év hátra­lévő időszakában? — Azt hiszem, felesleges volna részletekbe bocsátkoz­nom a gazdaság növekedési ütemének, az export-import egyenlegének kialakulásáról és másról, hiszen ezekről so­kat írt a sajtó, így meglehe­tősen ismertek közvélemé­nyünk körében. Köztudott az isi, hogy a külgazdasági egyensúly megszilárdítása, az antiinflációs politika kö­vetkezetes végrehajtása áll a párt és a kormány gazdaság- politikájának homlokteré­ben, s ennek legfőbb biztosí­téka a gazdasági növekedés meggyorsítása. Számos kor­mányzati döntés, intézkedés született már a kedvező fo­lyamatok kibontakozásának ösztönzésére, s ezek előnyös hatása az ipari értékesítések márciusi élénkülésében már kezd megmutatkozni. Az egész VII. ötéves terv­re kihat, hogyan zárjuk majd az idei évet. Minthogy csak a teljes cselekvési egy­ség garantálhatja a sikert, több lépcsőben folytattunk eszmecserét a vállalatveze­tőkkel. Márciusban ágazati igazgatói értekezleten vitat­tuk meg a közös teendőket. Ezt követően a minisztérium munkatársai, a társszervek­kel közösen felkeresték a vállalatokat, hogy — immár a részletekre is kitérve — elháríthassuk a tervteljesí­tés útjában álló akadályo­kat. Ezután, április 11-én ke­rült sor az ipari tárca nagy aktívaértekezletére a Buda­pest Kongresszusi Központ­ban, ahol a vállalati igaz­gatók, a vállalati tanácsok elnökei, párt- és tömegszer­vezeti vezetői egyaránt jelen volták. Ismeretes, hogy e tanácskozáson Maróthy László, a Politikai Bizottság tagja, miniszterelnök-helyet­tes egyértelmű útmutatást adott arról, mit vár a párt és a kormány az ipartól. Én csak megismételni tudom, amit ott, az 1500 ember előtt, a vitaindító előadásom végén elmondottam: bízom abban, hogy az ipar tisztes­séggel kiveszi a részét a tervcélok megvalósításából — mondotta befejezésül Ka­polyi László ipari miniszter. Vasvári Ferenc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom