Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-06 / 105. szám
1986, május 6., kedd NÉPÚJSÁG Mihail Gorbacsov távirata Nadzsib Ullához Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára táviratban üdvözölte Nadzsib Ullát, az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának új főtitkárát. Az SZKP Központi Bizottsága melegen és szívélyesen üdvözli Nadzsib Ullát abból az alkalomból, hogy őt választották meg az ANDP KB új főtitkárává — olvasható a táviratban. Az üzenet méltatta Nadzsib Ulla kiemelkedő szerepét az Afganisztán gyökeres társadalmi-gazdasági átalakításáért, az ország szuverenitásának megerősítéséért vívott harcban és a szovjet—afgán barátság erősítésében. A Mihail Gorbacsov által aláírt távirat további sikereket kíván az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt valamennyi tagjának az áprilisi forradalom céljainak és feladatainak megvalósításában. A prágai svéd nagykövetség két »vezető diplomatájának tíz napon belül el kell hagynia Csehszlovákiát — közölte Jaromir Johanes csehszlovák külügyminiszter- helyettes kedden Karl Vilhelm Wöler prágai svéd nagykövettel, akit hivatalába kéretett. Johanes határozottan tiltakozott a svédországi csehszlovák képviselet munkatársai ellen felhozott alaptalan vádaskodások, illetve azt követő kiutasításuk miatt. A csehszlovák külügyminiszter-helyettes emlékeztetett arra, hogy a prágai svéd nagykövetséget korábban Hétfőn megnyílt a VI. Plovdivi Nemzetközi Tavaszi Vásár. A május 5-től 11-ig nyitva tartó árubemutatót Todor Zsivkov, a BKP KB főtitkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke nyitotta meg. A fogyasztási cikkek mostani plovdivi seregszemléjén 51 ország kiállítói vesznek részt. A vásárvárosban háromezer bolgár és külföldi vállalat mutatja be termékeit, közülük 1200 a fejlett már többször figyelmeztették, mert megsértették a diplomáciai képviselők viselkedési szabályait. Erre hivatkozva Jaromir Johanes követelte, hogy Hagard Westmark, a svéd nagykövetség első titkára és Benkt Cnattingius kereskedelmi tanácsos tíz napon belül távozzék Csehszlovákiából diplomáciai státuszukkal ösz- szeegyeztethetetlen tevékenységük miatt. A csehszlovák lépés ugyanakkor — mint arra a külügyminiszter-helyettes is utalt — válasz a csehszlovák diplomaták Svédországból történt kiutasítására. tőkés országokat képviselő kiállító. Az árubemutató legnagyobb kiállítói a házigazdák, akik mintegy 50 ezer terméket mutatnak be. A magyar áruk 150 négyzetméteres kiállítói területen kaptak helyet. A kiállítók között van a Ferunion, a Hungarocoop, a Monimpex, a Vídia. A kiállított magyar árucikkek között találhatók borok, édesipari készítmények, méz, kozmetikumok és ruházati cikkek. flz IflEfl igazgatója Moszkvában A szovjet körmány meghívására hétfőn Moszkvába érkezett Hans Blix, a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (IAEA) igazgatója. Hans Blixet a repülőtéren B. A. Szemjonov, a Szovjetunió Atomenergia Bizottságának elnökhelyettese és más hivatalos személyiségek fogadták. Szovjet kormányközlemény Május 4-én a csernobili atomerőműnél folytatták a szerencsétlenség következményeinek felszámolására kezdett átfogó munkálatokat, valamint az erőmű 4-es blokkja területének megtisztítását. A radioaktív anyagok szivárgása csökkenőben van. Intézkedéseket tettek, hogy az erőmű közelében megelőzzék a Pripjaty folyó vizének esetleges elsizennyező- dését. Ukrajna és Belorusszia térségében a sugárzás szintje stabilizálódott, és csökkenő tendenciát mutat. Ezekben a térségekben folytatódnak az egészségügyi-higiéniai. valamint a megelőző orvosi munkák. Az atomerőmű harminc kilométeres körzetéből kitelepített lakosságot ideiglenesen más vállalatoknál, építkezéseknél, kolhozokban, illetve állami gazdaságokban foglalkoztatják. TBSZSZ-kommentár az atomenergetikai kérdésekről A TASZSZ hétfőn terjedelmes kommentárban foglalkozott az atomenergetika kérdésében elfogadott tokiói nyilatkozattal. Megállapítja: a szöveg helyesen mutat rá, hogy az atomenergia továbbra is az az erőforrás, amely egyre szélesebb körű alkalmazást nyer. A biztonsági szabályok betartása azonban nemzetközileg kötelező az atomenergiát felhasználó valamennyi ország számára. Minden ilyen ország felelős objektumainak szerkezeti, építészeti és üzemeltetési biztonságáért. Minden ország köteles haladéktalanul és részletesen jelenteni az ilyen objektumokban bekövetkező rendkívüli helyzetet, vagy szerencsétlenséget — idéz a szovjet hír- ügynökség az okmányból, majd rámutat: a szovjet atomenergetika történetében az első szerencsétlenséget azonban, úgy tűnik, fel lehet használni a nemzetközi légkör politikai szennyezésére, a Szovjetunió zsarolására, a szocializmus befeketí- tésére. Tizenkettedszer ültek ösz- sze most a „hetek”, de először fogadtak el ilyen okmányt. Kérdéses, hogy korábban nem kellett-e aggódni amiatt, hogy bizonyos körülmények között még a békés atom is kicsúszhat az ellenőrzés alól? A válasz kézenfekvő. Ok volt, csakhogy akkor az Egyesült Államokban, illetve más tőkés országokban történtek szerencsétlenségek. A harc a természet erőinek, így az atomenergiának a meghódításáért az egész emberiség ügye, s ezt nem szabad politikai fondorlatokra használni — fejeződik be a kommentár. Tevék és gépkocsik Az arab országokban nem ritka eset, hogy az életét addig jórészt teveháton töltött pásztor vagy jobb módú földműves szinte egyik napról a másikra „nyergei át” a XX. század közlekedési eszközére, a gépkocsira. A japán furgonok, kisteherautók ma már Marokkótól Észak-Jemenig mindenhol közkedveltek, s előfordul, hogy az újdonsült sofőrök gyakorlatlanságának épp a kétpúpúk esnek áldozatul. (Tavaly csak az Egyesült Arab Emirátusokban körülbelül 300 tevét gázoltak el — nem sokat segített az ilyenkor kirótt tetemes, ezer dollárnak megfelelő büntetés sem.) A borsos bírság egyébként teljesen érthető. A sivatag hajóját nagy becsben tartják. Nemcsak munka- és tűrőképességével tűnik ki, hanem — bármilyen furcsán hangzik — élelmezési és környezetvédelmi szempontból is hasznot hajt. Igénytelenebb a szarvasmarháknál (közismert, milyen sokáig elviseli a szomjúságot), teje gazdagabb proteinben, s hozama sem alacsonyabb: egy jól táplált állat ugyanany- nyit adhat naponta, mint egy átlagos fríz tehén Európában. S a környezetvédelem? Nos, a teve sokkal szárazabb, tüskésebb növényzettel is megelégszik, kevesebb kárt okoz legelésével. Sok szakértő azt javasolja, hogy a félsivatagos, pusztuló növényzetű régiókban, ahol tartani kell a zöldterületek további gyors visszahúzódásától, változtassák meg az állatállomány összetételét, s részesítsék előnyben a hagyományos tevetartást. Külföldi tudósok is folytatnak kísérleteket. Dt. Reuven Yagil, a Ben Gurion egyetem professzora például egy tenyésztőtelepet akar létrehozni Dél-Egyiptomban vagy Észak-Szudánban, ahol hormonkezeléssel az állatok szaporodását befolyásolná. A gépkocsik térhódításán, s az ezzel szorosan összefüggő életmódváltáson persze minden ilyen „agrárhaszon” édeskeveset módosít. Az arab országokban — különösen a tehetős, olajtermelő államokban — az automobilizmus terjedése kiugró ütemű. Másfél évtizede Ománban öt (!) kilométer hosszú aszfaltút volt, Kuva- itban negyven éve még semennyi — míg napjainkban a kisebb sejkségeket is korszerű autósztrádák hálózzák be. S a változás még gyorsabb lehetne, ha vallási és szemléleti okokból a gépkocsivezetés nem lenne szinte kizárólag az „erősebb nem” előjoga. Szaúd-Arábiában például a nők egyáltalán nem vezethetnek, s ez eleve csökkenti a gépkocsiforgalmat. Rosszmájú hazai úrvezetők erre valószínűleg azt mondják: ez a gyanútlanul bóklászó, igénytelen, turistacsalogató tevék igazi szerencséje . .. Sz. G. A SZOVJET-KÍNAI KERESKEDELEM A nyolcvanas évek eleje óta a két ország gazdasági kapcsolata egyenletes fejlődést mutat. Bár a szovjet-kínai kerieskedelmi-gazdasági kapcsolatok története a kínai forradalom győzelméig nyúlik vissza, az 1986—1990-re szóló árucsereforgalmi és fizetési egyezmény az első hosszú lejáratú kereskedelmi megállapodás a két ország között. A tervek szerint öt év alatt a kétoldalú kereskedelem 12 milliárd rubelre nő (1981-1985- ben 3,5 milliárd rubel volt), úgy, hogy 1990-ben az árucsere-forgalom értéke eléri a 3 milliárd rubelt. A Szovjetunió főleg gépeket, berendezéseket, szállítóeszközöket szállít, többek között tíz komplett 200 megawattos energiablokkot, 7500 vagont, 100 villanymozdonyt, több ezer traktort, személy- gépkocsit, teherautót, repülőt és 12 komplett ba- nomfitenyésztő-üzemet. Szénből 2,8 millió tonnát, nyersvasból 2,15 millió tonnát, kőolajtermékeket, cementet és más nyersanyagot is szállít a Szovjetunió Kínába a következő öt esztendőben, A kereskedelmi minisztériumban úgy látják, hogy a két ország nem jelent egymásnak konkurenciát a külpiacon. Kereskedelmük bővítésének legfőbb akadálya, hogy szűkek a szállítási kapacitások. Asszad elnök Jordániában Háfez Asszad Szíriái államelnök hétfőn egynapos hivatalos tárgyalást kezdett Jordániában — mint jordá- niai részről szűkszavúan közlik — a kétoldali viszony, az arab világ és az öbölmenti háború kérdéseiről. Asszadot az ammani katonai támaszponton az uralkodó tüntető melegséggel fogadta. A két vezető és kíséretének tagjai díszebéden kezdték meg tanácskozásaikat, majd a délutáni órákban újabb eszmecserét folytattak. Ennek tárgyköre gyakorlatilag hírzárlat alá esett. A titoktartást a két ország viszonyának bonyolult volta, a találkozó történelmi előzményei, és a zilált arab sortyK magyarázzák. Jordánia és Szíria kapcsolata 1980-ban minden idők mélypontjára hűlt le és katonai konfrontációval fenyegetett. A két arab állam megbékélési folyamata lassan haladt; egyelőre megoldatlannak látszó problémáik közé tartozik a palesztin ügy rendezésének mikéntje és az Izraellel való konfrontáció. Szíria katonai fenyegetettséget érez ki az izraeli kormánypolitikából, Jordánia pedig hiába kísérletezett azzal, hogy Jasszer Arafat róván a PFSZ-t, amelynek egysége megbomlott, bevonja egy többlépcsős, külön- utas rendezési folyamatba. Ezt Szíria ellenezte. Jordániának kevés kiútja van: vagy Szíriával egyezik ki és felújítja az úgynevezett keleti frontot, vagy pedig — palesztinokkal vagy azok nélkül — folytatja a külön- utas politikát. A Szíriái elnök látogatását ezért kísérik figyelemmel a térségben. Mexikó, Mexikó O Magyarok — Szevasz! — köszönt rám valaki a pueblai egyetemen. Én nem emlékeztem rá, neki jobb a memóriája. A fiatal professzor argentin politikai emigránsként a ’70-es években Budapesten végezte el egyetemi tanulmányait, ma szociológusként Puebla egyetemén dolgozik. Felesége magyar. „Magyarul” sörözünk. Magyar olvasnivalót kér, „akármit”. Sajnos, kincseimet, a HVG*t, a Magyar- országot, Valóságot, Népszabadságot már Kubában elajándékoztam. Minden érdekli, ami az elmúlt tíz évben nálunk történt. Mély nosztalgiája van, visszajönne. Magyarbarát, ahogy az a hatvan éven felüli zapoték indián asszony, Alicia is, akitől vacsorameghívást kaptam. Az előétel káposztás „cvekedli”, a főétel magyar halászlé, egri bikavér kíséretében. Az elegáns, egyemeletes épület belső kapuján vendéget üdvözlő magyar versike köszön feliratként. A házban magyar szőttesek, cserepek, babák, magyar festők művei. Férje magyar emigráns volt, akinek halála óta is minden éwben Magyarországra látogat a hölgy. Teheti, jónevű képző- művészeti kiadóvállalatot örökölt. A mexikói magyar emigránsokkal barátkozik, nagykövetségünkkel jó kapcsolatot tart. öt faggatom a mexikói magyar emigrációról. Szerinte a fővárosban nem él több, mint 30—40 magyar család. S. János,, egyetemünk volt hallgatója, aki egyéves ösztöndíjjal kutat Mexikóban, vitába száll vele, kevesli ezt a számot. Ö maga is már több családot ismer. A vitából azonban valami kiderül: a magyar emigrációban csak az azonos társadalmi réteghez tartozók tartják a kapcsolatot egymással, a' többiekről nem tudnak, nem is érdeklődnek irántuk. Alicia asz- szony ezért csak a gazdag magyar emigránsokról tud, akiknek mindegyike a két világháború között jött el itthonról. Alicia asszony emlékei viszont igen frissek és pontosak, amikor a második világháború alatti magyar emigráció politikai tevékenységéről faggatom. A legtöbb magyar csatlakozott a Károlyi Mihály vezette Szabad Magyar Mozgalomhoz (Pro Hungría Libre néven működött). Sok ismert nevet találhatunk a Mexikóvárosban, Tamás Aladár által szerkesztett Szabad Magyarság című folyóirat lapjain is. Legtöbbjük hazatért a fel- szabadulás után, ezért is kicsiny a mexikói magyar emigráció, magyarázza Tóth János, mexikói nagykövetünk. Még Pueblában lett volna dolgom, ám vissza szerettem* volna térni a fővárosba, ahol a magyar kolónia ünnepséget szervezett március 15-én, s felkértek, mint történész, tartsak beszédet. Hogyan magyarázzam meg vendéglátóimnak, hogy nemzeti ünnepeink közül e napnak mi is a jelentősége? Csak mexikói érvvel boldogulhattam, ahol minden nemzeti ünnepnek megvan a saját neve. Az egyetem dolgaimért felelős munkatársának tehát elmondtam: március 15-e a magyarok számára a „Dia de al Patria”, a Haza Napja, ezért e napon ott kell legyek a többi magyar közt a fővárosban. A lelkes patriótaasszony, egyébként a spanyolországi Katalóniában született, készségesen szervezte meg korábbi visszautazásomat. A Pálmák Utján, ahol a magyar nagykövetség áll, 25-30 magyar — a teljes kolónia — jött össze, Mária asszony, nagykövetünk felesége invitálására. Előző nap délutánján a magyar kolónia gyermekei, a magyar honismereti órán kokárdákat készítettek, amit másnap nekünk adtak. Egy kisfiú elszavalta a Nemzeti dalt — apja izgatottan szorongatta kezében a Petőfi-kötetet —, meghallgattuk a Himnuszt és a Szózatot, néhány verset lemezről, Latinovits tolmácsolásában. Különleges pillanat volt. Több ezer kilométerre Magyarországtól, egy másik kontinensen „néhány magyar összehajol”, s együtt gondolnak haza. Ilyenkor nem szabad a pillanat varázsát ünnepi beszéddel elrontani! A Mexikóban dolgozó magyaroknak és gyermekeiknek ezért azokról a ’48-as honvédekről meséltem, akik a szabadságharc bukása után Mexikóba és Latin-Ameri- kába kerültek, itt próbáltak új hazát. keresni. László Károlyról például, aki Törökországban Kossuth titkára volt, de az 1850-es években már Mexikóban élt földmérőként, kereskedőként, föld- birtokosként. Életéről naplót vezetett, s ebből más magyarokról is hírt kapunk. Naplója még kiadatlan. Rosti Károlyról, aki talán az első fényképeket készítette Mexikóvárosról, a palenquei azték romokról és másokról. A mexikói március 15- éhez kapcsolódott a magyar —brazil futballmérkőzés, amit egyenesben közvetített a mexikói televízió. A 3—íjnak óriási visszhangja támadt. A tv már másnap reggel 8 órától folyamatosan ismételte a magyar gólokat. Mexikó egyik fele ugyanis — a férfiak — már a mun- diálra készül. Ez volt az oka, hogy a repülőtérre utazva a mexikói sofőr — mert nem tudtam megnézni a meccset — nagy lelkesedéssel mesélte el a három magyar gól történetét. (Következik: A kozmikus faj) Änderte Ádám Svéd diplomatákat utasítottak ki Csehszl óvá kiáb ól Megnyílt a plovdivi vásár
