Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-24 / 121. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. MÁJUS 24., SZOMBAT Ára: 2,20 torint XLI. ÉVFOLYAM, 121. SZÁM Megkezdődött a KISZ XI. kongresszusa Kilencszáztíz kongresszusi küldött látott felelősségteljes munkához tegnap az Építők Rózsa Ferenc Művelődési Házában, ahol reggel 8 órakor megkezdődött a KISZ XI. kongresszusa. A küldöttek mellett több mint kétszáz meghívott vendég kíséri figyelemmel a kongresszus munkáját. A tanácskozás első napján az elnökségben foglalt helyet: Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT elnöke, Hámori Csaba, a KISZ Központi Bizottságának első titkára, Maróthy László, a Minisztertanács elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Horváth István, a Központi Bizottság titkára; továbbá a KISZ testvér- és partnerszervezeteit képviselő külföldi küldöttségek vezetői, köztük Viktor Misin, az össz-szövetségi Lenini Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára, Valid Maszri, a DÍVSZ elnöke és Josef Skala, a Nemzetközi Diákszövetség elnöke. Részt vesz a kongresszuson a párt-, a társadalmi tömegszervezetek, valamint gazdasági és kulturális életünk számos vezető képviselője, és meghívást kaptak a tanácskozásra a munkásmozgalom veteránjai, az ifjúsági mozgalom egykori vezetői is. Szandtner Iván, a KISZ Központi Bizottságának titkára köszöntötte a résztvevőket. A küldöttek ezután elfogadták a kongresszus napirendjére és előadóira, munkarendjére, a kongresszus szekcióira és azok elnökeire, a kongresszusi munkabizottságok vezetőire és tagjaira, valamint a kongresszus választási rendjére vonatkozó javaslatokat. A kongresszus napirendje: O Á KISZ Központi Bizottságának beszámolója; javaslat a XI. kongresszus határozatára. Előadó: Hámori Csaba, a KISZ KB első titkára. © Javaslat a KISZ szervezeti szabályzatának módosítására. Előadó: Hámori Csaba. O A KISZ Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának jelentése. Előadó: Pongrácz Antal, a KPEB elnöke. O A KISZ Központi Bizottságának, a Központi Pénzügyi Ellenőrző Bizottságnak és a KB irányításával működő rétegtanácsok tagjainak és tisztségviselőinek megválasztása. Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően Hámori Csaba terjesztette elő a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának kongresszusi beszámolóját. Hámori Csaba beszéde Tisztelt Kongresszus! Három napon át ifjú nemzedékeire figyel az ország. A figyelő tekintetnek mind több szín, mind több vonás válik láthatóvá, amint sokfelé bomlik a prizmán áthatoló fény is. Közösen elkötelezett, szocialista hitünk és fiatal éveink száma mutat. Ám az általunk állított mérce nem az életkor, hanem az élet és a kor megértése. Olyan tudás, olyan magatartás, olyan erkölcs, amely a változó világban képes az új tennivalók megismerésére és vállalására, a hasznos cselekvésre. A jövőbe tekintünk, de ebben a lendületben is tudni kell múltunkat. Utunk, értékeink, eredményeink adhatnak alapot és hitet az új keresésében. A folyamatosság s a megújulás fogalompárja szolgáljon háromnapos munkánk alapgondolatául is — mondotta bevezetőben. Ezután mai világunk, fejlődésünk nemzetközi körülményeinek néhány jellemző vonásáról szólt, hangsúlyozva, hogy földünk népei valamennyien érdekeltek egy közös cél elérésében: a nukleáris háború elkerülésében. Ezzel összefüggésben rámutatott: a fiatalok döntő többsége a békét, az enyhülést személyes ügyének tekinti. A Szovjetunió javasolta békeprogram — az ifjúság programja. Annak a reménye, hogy a felnövekvő nemzedékek atomfegyvermentes világban élhetnek majd. — Az elmúlt időszakban a Magyar Népköztársaság tekintélye tovább erősödött a nagyvilágban. Mindennek alapja népünk nemzeti egysége, az utóbbi három évtizedben kialakított közmegegyezés. Az elismerés pártunk elvi, a nép egyetértését és támogatását élvező, az egyetemes haladást szolgáló politikájának szól. A köz- megegyezés persze sosem lehet örökérvényű. Folyamatosságának feltétele, hogy a felnövekvő nemzedékek sajátjuknak ismerik el és tovább formálják nemzeti céljainkat. Munkafegyelem és munkaerkölcs elválaszthatatlan fogalmak. Az üzemek, gyárak, intézmények rendjének alapvető biztosítéka az ott dolgozók lelkiismerete, tisztessége. Az üzemek fegyelme már a nevelésnél, a családokban, az iskolákban kezdődik. A társadalom legfontosabb építőkockája ma is a család, amelynek boldogulása, har-. móniája az egyik legfontosabb nemzeti érdek. A jövő ott dől el: milyenek lesznek utódaink, mely értékeket tartanak átörökítésre érdemesnek. Az a dolgunk — mondotta többek között —, hogy a szülők tisztelete és szeretete, a gyermeknevelés öröme, a felelősségérzettől áthatott személyes kapcsolatok ide tartozzanak. Sajnos mostanában új fogalmakat is meg kellett tanulnunk. Például a tbz-t. A rövidítés már önmagában is jelzi, hogy mind gyakrabban előforduló jelenségről van szó — a társadalmi beilleszkedés zavarairól. Több mint százezren, elsősorban közvetlen környezetük, a nevelésből elégtelenre vizsgázó családjuk hatására kerültek nehéz helyzetbe. A fiatalok körében mind gyakoribb az alkoholizmus és a narkotikumok fogyasztása. Az ifjúsági szövetség is megpróbál segíteni, igazi sikerekre azonban csak akkor számíthatunk, ha az egész társadalom összefog. A középiskolásoknak, a szakmunkástanulóknak az iskolapadban töltött első percek után érezniük keli, rájuk nagy feladatok várnak. A becsületes, odaadó tanulás — ............ A z ifjú kommunisták tanácskozásán részt vett Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese éppoly tiszteletet parancsoló cselekedet, mint bárki más munkája. Ez a legfontosabb, mégsem az egyetlen feladat. Nem csupán a tankönyvek betűit kell magukba szívni a tizenéveseknek, hanem ebben a korban kell az őket körülvevő világ titkaira rálelniük. Diáknak lenni életforma, gondolkodásmód, világlátás. Az emberélet olyan szakasza, amikor minden a megismeréshez kötődik. Az, aki értve tanul, aki nem csupán a jegyért készül az órákra, az fogékony mindenre, ami körülötte történik, ami az ő életét is befolyásolja. Hámori Csaba ezután arról szólt, hogy a pályakezdés, az indulás szükségszerűen feszültségekkel teli időszak. Mint mondotta, vigyázni kell az indulókra. — A társadalomnak törekvő, sikerekre vágyó, felkészült fiatalokra van szüksége. A pályakezdők a friss tudás, az új tudományos eredmények hordozói. A ma dolgozó fiatalok az utóbbi évtizedek legaktívabb nemzedékét alkotják. A statisztikák szerint minden három fiatal dolgozóból kettő többletmunkát vállal. Nincsen szégyenkeznivalónk. Természetesen ők is azt szeretnék, hogy képességeiket, szorgalmukat elsősorban a fő munkaidejükben kamatoztassák, ott, ahol teljesítményük jól mérhető, s munkájuk haszna számukra is jövedelmező. A gombamód szaporodó munkaközösségek, társulások, alkotóközösségek legtöbb tagja huszonéves. Általában a pályakezdők, a családalapítók azok, akik gyakran még a pihenésre, a ki- kapcsolódásra. a barátokra is nehezen szakítanak időt, mert minden megkereshető forintra szükségük van. A többletmunka lehetőségét ne korlátozzuk, de segítenünk kell abban, hogy az energikus, tettrekész huszonévesek ne váljanak kifáradt, kiégett harmincasokká, negyvenesekké. A fiatalok többségének első igazi nagy erőpróbája az önálló otthon megteremtése, a lakásszerzés. A családot alapítóktól ez ma jóval több energiát kíván, mint az egykét évtizeddel ezelőtt indulóktól. Aki nem számíthat a szülők jelentős anyagi támogatására, annak minden leleményességére, energiájára szüksége van ahhoz, hogy kézbe vehesse az első lakáskulcsot. Ifjúsági szövetségünk álláspontja egyértelmű ebben (Folytatás a 2. oldalon) Fotó: Szőke Margit Gyermeknapon r m * Május nemcsak a természetben, de emberi közösségünk ünnepnapjaiban is a legcsodálatosabb hónapunk emberségünket leginkább kifejező emléknapjaival. Első napja a munkásembert köszönti. A munkát, amely emberré tett, társadalommá szervezett, amely legfontosabb kötelességünk és legigazabb emberi jogunk. Május első vasárnapja az édesanyáké, a mindig megújuló életé. Az életadóké, akiknek minden világra született ember hálával, szeretettel adós. És május a gyermekeket köszöntő ünnepnappal köszön el az utolsó vasárnapon. Ilyenkor nálunk az egész város, a felnőttek minden figyelmes szeretete, örömet adó ötlete a gyermekeké, őket köszönti a felnőtt-társadalom a földnek azokon a szerencsés tájain, ahol tudatos érték, kincs a gyermek, ahol adottak a gondtalan, vidám és harmonikus felnőtté érés feltételei. Szülők, nevelők, tanárok — programok, játékok, műsorok szervezői — igyekeznek már jó előre készülvén, hogy emlékezetessé tegyék, felejthetetlenné varázsolják a rájuk bízottak számára ezt az értük való napot. Azt a májusi vasárnapot, amely immár huszonhét esztendeje, az ENSZ 1959-es nyilatkozatának értelmében világszerte az. övék. „Az emberiségnek kötelessége a gyermekeknek önmagából a legjobbat adni” — fogalmaz az ENSZ nyilatkozata. Mert, hogy milyen lesz a holnapi világ, a mai gyermekek felnőtt-társadalma, azért a felelősség a miénk, mai felnőtteké. Szülőké és gyermekteleneké, közügyekben munkálkodó és magukba húzódóké. politikusoké és tudósoké, közösségi embereké és mások sorsa iránt közönyöseké. Hárommilliárd mai felnőtt emberé. Felelősség, a szeretet és gondoskodás felelőssége a másfél milliárd mai gyermekért. Mert szomorú tény — már-már szomorú közhely —, hogy a föld mostohább vidékein évente húszmillió kisgyermeknek kell meghalnia azért, hogy nem jut számára elég élelem, tiszta ivóvíz, életmentő orvosság. Hiányoznak életéből a legelemibb létfeltételek. Tudjuk, a nyomorúságnak, a társadalmi mellőzöttségnek, a tudatlanságnak és a háborúknak legtragikusabb kiszolgáltatottjai a védtelen kisgyerekek. De nemcsak az anyagiak hiánya, a szeretethiány is pusztító veszedelem. S ez utóbbitól olykor szenvedniük kell a mi anyagi nyomorúságtól megkímélt gyermekeinknek is. A meg nem értettség, a nemtörődömség, az önzés is lehet a mai gyerek holnapi sorsát tragikusan meghatározó veszedelem. A gyerek a mindenkori társadalom legdrágább értéke, a jövőhordozó. A remény, hogy lesz élet — hinnünk kell, hogy mind teljesebb és emberhez méltóbb élet — akkor is, ha mi már nem leszünk. Talán senki nem fogalmazta meg szebben és pontosabban magyar nyélven, mint Ady Endre, hogy mit jelent számunkra a gyermek: „A gyermek, a gyermek, ez a mi korunk legszebb dala. A gyermek, a gyermek, ö lett az emberiség új szerelme, bizalma, mindene .. .A gyermek a jövő, a gyermek a mi halálunk után a mi helyünkre áll. A gyermek folytatja azt, ami bennünket elkoptatott, az életet... Nagyon bűnösek a nagyok, amikor elfelejtik, hogy ők is voltak kicsinyek. Meg kell érteni a gyermeklelket, s óvó, bizalmas társul kell odaadni neki a mi voltaképpen egyazon, csak éppen terjedelmesebb felnőttlelkűnket." Ady a századelőn írta ezeket a sorokat. Máig érő a figyelmeztetés: túl az ünnepnapokon, a figyelmes kedveskedés pillanatnyi gesztusain, a gondoskodó, felelősségteljes szeretet gyermekeink minden hétköznapjára érvényes, természetes joga. Am ebbe a gondoskodó szeretetbe az is beletartozik, hogy kinek-kinek meg kell tennie minden tőle telhetőt azért, hogy holnap, holnapután is lakható legyen a földgolyó. Hogy ne dúlja pusztasággá a legnagyobb emberi felelőtlenség: a háború. Jusson akkor is oxigén, friss ivóvíz, zöldellő erdő és termő szántó, felhasználható nyersanyag, ha mi már nem leszünk. A tudomány és a technika az életet szolgálja, ne a pusztulást, hogy védje a védteleneket a helyes gondoskodás, okos szigor és szeretet. Rab Nóra
