Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-21 / 118. szám

NÉPÚJSÁG 1986, május 21., szerda Ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes látogatása megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) portás, éjjeliőr, udvaros, ru­határos, stb. Ez azért sem helyes, mert sokan más, hasznosabb, hatékonyabb munkát is képesek lennének vállalni. A vitából egyértelműen kitűnt, hogy a rehabilitáció fontos társadalompolitikai kérdés. Megoldása mind a munkahelyek, mind a ta­nácsi szervek feladata, de nem elhanyagolható, némely esetben szinte kizárólagos és nagyobb hangsúlyt érdemlő a családi háttér. A végre­hajtó bizottság ennek szel­lemében határozta meg azo­kat a feladatokat, amelyek a fogyatékos fiatalok munkába helyezése és a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásának javításá­hoz szükségesek. Ismert, hogy Békés me­gye mezőgazdaságának fon­tos ágazata a gabonatermesz­tés. A VI. ötéves terv átla­gában a vetésterület 62,5 szá­zalékát, a növénytermesztés termelési értékének 55,5 szá­zalékát a különböző gabona­fajok tették ki. Az ország gabonatermesztésében is nagy szerepe van megyénk­nek, hiszen a gabonater­mesztés 10 százaléka innen származik. Az utóbbi évek­ben különböző pályázatok­kal ösztönözték a gazdasá­gokat a további fejlesztésre. A megyében 48 gazdaság kapcsolódott be az intenzív gabonatermesztési program­ba. Ennek keretében több mint 580 millió forint érté­kű beruházás valósult meg, korszerűsödött a géppark, bővült a tárolótér. A fejlesz­tések ellenére is van még bőven tennivaló, mind a tá­rolókapacitás, mind a gép­park fejlesztését illetően. A végrehajtó bizottság határo­zatában a program további célkitűzéseinek megvalósí­tására hívta fel a figyelmet. A testületi ülés bejelenté­sekkel ért véget. S. F. Szülőföldünk, a Tiszántúl Csordás Istvánná dr., a Bé­kés Megyei Tanács művelő­dési osztályának helyettes vezetője nyitotta meg tegnap délután Békéscsabán, a me­gyei könyvtárban azt a szer­ző-olvasó találkozót, melyen Gácsér József Szülőföldünk, a Tiszántúl 11., a Tankönyvki­adónál megjelent könyvéről beszélgettek a vendéglátók és vendégek. A vendégek: Pet- ró András, a Tankönyvkiadó igazgatója, Balázs Mihály, az Országos Pedagógiai Könyv­tár és Múzeum főigazgatója, Benkő Attila, a könyv szer­kesztője és dr. Szabó Ferenc, Tatár István lektorok voltak. A bevezető szavak után Barbinek Péter színművész olvasta fel a könyv elősza­vát, melyben Balázs Mihály szép vallomást tesz a szü­lőföld mellett, és megkérdezi a mai diáktól: „Vajon ér­zik-e, megértik-e az író iga­zát, amelyet a földkerekség minden embere nevében mondott ki: azért élünk, hogy valahol otthon legyünk. Ha Békésben, hát Békésben, ha Csongrádban, akkor ott — mi, magyarok itthon, Ma­gyarországon.” A szerző, dr. Gácsér Jó­zsef (képünk) beszélt ezután a könyv megírásának, meg­szerkesztésének műhelymun­káiról, áttekintve annak tar­talmát, célját. A megjelen­tek — pedagógusok és más vendégek — egyöntetűen hangsúlyozták: a Tankönyv- kiadó sorozata kitűnő lehe­tőség az általános és közép- iskolás ifjúság számára ah­hoz, hogy hazánk tájait, a szülőföldet még jobban, még sokoldalúbban megismerjék. A találkozó végeztével dr. Gácsér József sokak kérésé­re dedikálta a Szülőföldünk, a Tiszántúl második kötetét. (s—n) Fotó: Gál Edit Hetven éve halt meg Görgey Artúr tábornok Hetven esztendeje, 1916. május 21-én hunyt el Budapesten Görgey Artúr tábor­nok, az 1848—49-i forradalom és szabad­ságharc egyik kiemelkedő katonai vezető­je, a világosi fegyverletétel végrehajtója. Személye körül a világosi katasztrófa óta gyakran megsűrűsödtek az indulatok, a Kerepesi temetőben levő sírkeresztjére — amint azt a televízió egyik műsorában korábban láthattuk — időnként még ma is felírják ismeretlen kezek az áruló jel­zőt. Életútjának feltárásával lényegében még ma is adós a történettudomány. Pusz­taszeri László fiatal történész nemrég pub­likált kutatási eredményei már közelebb visznek bennünket az ellentmondásokkal terhelt katonai karrier történetének meg­ismeréséhez. (Éppen Pusztaszeri kutatá­saiból tudjuk, hogy a 98 éves korában el­hunyt tábornok nem Visegrádon, hanem Budapesten, a mai Apáczai-Csere János utca 17. számú ház emeleti lakásában fe­jezte be földi pályafutását.) Temetésén — amelyről a korabeli sajtó is részletesen beszámolt — egykori katonái, a szabad­ságharc még élő veteránjai is tisztelegtek földi maradványai előtt. A matuzsálemi kort megért tábornok 1818-ban született Toporcon, kisbirtokos nemesi családból. Katonai pályafutását a tulni utásziskolán kezdte, majd 1845-ben huszár főhadnagyi ranggal kilépett a had­seregből. 1848-ban előbb honvéd százados, majd a tiszántúli, szeptembertől a Csepel-szigeti önkéntes nemzetőrség főparancsnoka. Cse­peli működésére esik a Jellasiccsal össze­játszott Zichy Ödön gróf hadbíróság elé állítása és kivégeztetése. E tette után fi­gyelt fel rá Kossuth Lajos és ettől kezdve karrierje töretlenül ívelt felfelé. Fontos szerepe van az ozorai fegyverletételben, majd a magyar hadsereg gerincét képező feldunai hadsereg egyik hadosztály-, majd hadtestparancsnoka. November elején kap­ta meg a tábornoki rangot. Az osztrák hadsereg betörése után hátrálni kénytelen hadtestével, majd a felvidéken folytatott téli hadjárat után feb­ruárban egyesült az új hadsereg-főpa­rancsnok, Dembinszki altábornagy csapa­taival. A vesztes kápolnai csata után azon­ban Görgey kezdeményezésére Dembinsz­kit a tisztikar megfosztja a fővezérségtől, és az új főparancsnok, Vetter Antal altá­bornagy betegsége miatt Görgey veszi át a fősereg parancsnokságát március 30-tól. Ö irányította a dicsőséges tavaszi hadjá­rat katonai eseményeit és Buda sikeres ostromát. Rövid időre a hadügyminiszteri tárcát is megkapja a Szemere-kormány- ban. Június közepétől újra a császári sereg ellen harcolt, Haynau támadása miatt ki kellett ürítenie a Dunántúlt, majd a téli hadjárat útvonalán végighaladva Kossuth és a kormány sürgetésére délre fordult, hogy csatlakozzék a temesközi hadsereg­összpontosításhoz. A temesvári vesztes csata után Kossuth augusztus 10-én kato­nai és polgári teljhatalommal ruházta fel. „Megvárom tőle — írta Kossuth A nem­zethez című, augusztus 11-én kelt kiáltvá­nyában — s azért Isten, a Nemzet és his­tória előtt felelőssé teszem, hogy ezen ha­talmat legjobb tehetsége szerint szegény hazánk nemzeti status életének megmenté­sére, javára, s jövőjének biztosítására fordítandja.” A szabadságharc bukása ekkor már elkerülhetetlen volt, így Gör­gey élve a reá ruházott hatalommal, augusztus 13-án a cári csapatok előtt Vi­lágosnál letette a fegyvert. 1849—1867 kö­zött az ausztriai Klagenfurtba internálták, majd a kiegyezés után bátyja birtokán élt teljesen visszavonulva a közszerepléstől. Azt, hogy Görgey a szabadságharc áru­lója, már Kossuth idézett kiáltványa is sugallta, majd az 1849. szeptember 12-én a „Viddini levél” címmel ismert Kossuth- irat azt állítja, hogy „ő Magyarország gyáva hóhérja lön.” Kossuth az emigrá­cióból új szabadságharcot hirdetett meg, ezért minden igyekezetével azt bizonyítot­ta, hogy a szabadságharcot árulás győzte le, nem a túlerőben levő ellenség. Az áru­lás vádja alól ugyan később maga Kos­suth mentette fel egykori tábornokát, a vád azonban mégis megragadt a nemzeti köztudatban. A történetírás ' részletkutatásai alapján megrajzolható árnyalt és differenciált pá­lyakép a tudomány eszközével is bizonyí­tani fogja e minősítés tarthatatlanságát. J. (Folytatás az 1. oldalról) javítását, s a tervidőszak vé­gére ebben jelentős változás­ra lehet számítani. Folytató­dik a települések népesség- megtartó erejét erősítő inf­rastrukturális hálózat építé­se, a kistelepüléseken is ja­vul az alapellátás. A tájékoz­tatókban örömmel hallottunk arról, hogy a megye ’60-as, ’70-es évekbeli erőteljes né­pességfogyása lassult, s van remény arra, hogy a kilenc­venes években a tendencia visszafordítható. Ezt is segí­tendő körültekintően folyt a tervezés. Legfőbb jellemzője a széles körű társadalmi elő­készítés és a megye arányos fejlesztésének szem előtt tar­tása volt. A tájékoztatóban külön* nagy hangsúlyt kapott a me­gye gazdaságilag elmaradott térségeinek problémája. A fő kérdés itt értelemszerűen az volt, hogyan lehetne hozzá­segíteni ezt a 17 települést ahhoz, hogy az amúgy is sok tekintetben hátrányos Békés megyei átlaghoz felzárkóz­hassanak. E térségekben ösz- szesen 23 ezren élnek, és a legfőbb gondjuk az, hogy alig találnak helyben munkaal­kalmat, rossz a közlekedés, a hírközlés és az alapellátás. Faluvégi Lajos a tájékoz­tatóban hallottakra válaszol­va arra biztatta a megye vezetőit, hogy keressék a le­hetőségét annak, miként le­hetne a térségben — sajnos többségében nehéz körülmé­nyek között és veszteségesen — működő üzemek gazdál­kodását rendbe tenni, és ahova kell, ipart telepíteni. Minden további lépésnek — úthálózat, hírközlés, alapel­látás javítása — ez az alap­ja, mert a gazdasági kultúra teremt igazi kultúrát, segíti a népességmegtartást és biz­tosít tőkét a további fejlő­déshez. Ebben partner a tervhivatal és a kormány, mert ez összhangban van az ország jelenlegi gazdasági helyzetével és teherbíró ké­pességével. Ugyanezt hang­súlyozva a miniszterelnök­helyettes elmondta, hogy a megye távlati elképzelései, törekvései jók, és minden azon múlik, hogy mennyire tudunk küzdeni a tervcélok megvalósításáért, és hogy a vállalati meg a szövetkezeti forrásokra mennyire lehet majd támaszkodni. Vagyis — tegyük hozzá — álmokat sző­ni, tervezni és a terveket valóra váltani csak ott lehet, ahol ehhez az időben és jól végzett munka az aranyfede­zet. Végezetül a jövőről, Bé­kés megye hosszú távú fej­lesztéséről szólva Faluvégi Lajos fontosnak tartotta á számítástechnikai kultúra minél gyorsabb, s minél szé­lesebb körű elterjesztését, új szellemi központok kialakí­tását és ehhez a szakembe­rek letelepítését. Faluvégi Lajos programja délután Tótkomlóson folyta­tódott, ahol a Serköv igaz­gatója, Rózsa Dezső fogadta, tájékoztatva őt a vállalat életéről, majd üzemlátogatá­son vettek részt. A vendé­get elkísérték a megye poli­tikai és állami vezetői is. Délután 3 órára ünnepi dísz­be öltözött Tótkomlós műve­lődési központja. A Haladás Tsz ifjúsági fúvószenekara pattogó muzsikával várta a vendégeket. Az ünnepi gyűlés résztve­vőit és elnökségét Lachata Pál, a Viharsarok Tsz elnö­ke köszöntötte. A miniszter­elnök-helyettest és a kísé­retét, valamint Apáti Nagy Gábort, az MSZMP KB tag­ját, dr. Gonda Józsefet, az orosházi városi pártbizottság első titkárát, Győrfi Károlyt, a Megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségé­nek titkárát, Orosháza, Tót­komlós párt- és állami veze­tőit, az alapító tsz-ek tagjait és a társgazdaságok vezető­it és képviselőit. A megszokott napi munkát néhány órára félbehagyták, hogy tisztelegjenek a szö­vetkezeti közös vállalkozás dolgozóinak munkája, ered­ményei előtt, melynek elis­meréseként átvehetik a Mi­nisztertanács Vörös Zászla­ját. Rózsa Dezső, a Serköv igazgatója ünnepi beszédé­ben nemcsak az eredmények­ről szólt, hanem a gazdálko­dást, az állattenyésztés fej­lesztését nehezítő tényezők­ről is beszélt. A korszerűen termelő négy szövetkezet ál­tal alapított vállalat 15 ter­melési esztendejéből 12 évet nyereségesnek számolhatott el. öt alkalommal nyerték el a Kiváló Gazdasági Tár­sulás címet, s ebből négy­szer a VI. ötéves tervben. Az eredmények koronája a kedden átnyújtett magas, kormányszintű elismerés. Szólt a vállalkozás beruhá­zásairól, fejlesztéseiről, mun­kahelyi légköréről, a sertés- állomány gyarapítását célzó intézkedéseikről. Hangsú­lyozta a termelőhelyek ver­senyeztetésének fontosságát, az ésszerű gazdasági intéz­kedések aktuális bevezeté­sét. Megköszönte a Serköv dolgozóinak munkáját, a megyei Teszöv támogatását, a társgazdaságok, a partner­szervek segítőkészségét. Faluvégi Lajos a kitünte­tés átadása előtt beszélt azokról a távlatokról, ame­lyek a mezőgazdasági ágaza­tok, az állattenyésztés fej­lesztése előtt állnak. Felhív­ta a figyelmet azokra a szempontokra, amelyeket feladatként határoznak meg az ország vezetői megyénk mezőgazdasági üzemeinek. Pozitívumként értékelte, hogy a mezőgazdaság me­gyei irányítói nagy figyel­met fordítanak a termelés ésszerű szervezésére, a költ­ségek csökkentésére. A más­hol jónak kikiáltott termelé­si rendszereket, takarmányo­zási módszereket kritikával szemlélik, kísérleteznek és továbbfejlesztik azokat.. A népgazdaságban érvényes né­hány szabályozó intézkedés, az általános gazdasági hely­zet jellemzői nem teszik könnyűvé az eredményes gazdálkodást. Mégis elkép­zelések, tervek, a továbbfej­lesztés kigondolása nélkül a mezőgazdasági üzemek veze­tői nem léphetnek tovább. A Serköv vezetőinek van­nak ilyen elképzelései, amelynek eredményeként le­hetséges, hogy néhány esz­tendő múlva már tenyésztő, termelő és feldolgozó válla­latról beszélhetünk, ha ró­luk szólunk. Nem gazdasági, hanem társadalmi és politi­kai értékként hangsúlyozta Faluvégi Lajos a Tótkomló­son együtt élő különböző anyanyelvű lakosság megér­tését, hatásos együttmunkál- kodását. Beszélt az agrárgazdaság jövőjéről is a Serköv igaz­gatójának aggodalmaira rea­gálva. A VII. ötéves terv elképzelései országosan a növénytermesztést, az ál­latállomány gyarapítását és az állattenyésztés termékei­nek feldolgozását reális mértékben növelni kíván­ják. Ezek a célok a kibon­takozás dinamikus útját je­lölik. — A Földön sokan éhez­nek, így nem teljesen ki­zárt, hogy előbb-utóbb igaz­ságot kell tenni az élelmi­szer-termelőknek csakúgy, mint az olajtermelőknek — mondotta Faluvégi Lajos. A kormány, az ország vezetői szilárdan és következetesen dolgoznak azon, hogy le­küzdjék az értékesítési ne­hézségeket a nemzetközi pia­con. A magyar állattenyész­tés állandó és egyenletes fej­lesztése nemzeti programmá kell hogy váljon a mező- gazdasági üzemek dolgozói és vezetői előtt. A Minisztertanács Vörös Zászlaját Faluvégi Lajos nyújtotta át Rózsa Dezső­nek, a Serköv igazgatójának. Ezek után a téesz-szövetsé- gek és az alapító termelő- szövetkezetek képviselőinek ünnepi serlegeit vehette át az igazgató. A Miniszterta­nács elnökhelyettese a Me­zőgazdasági és Élelmezés- ügyi Miniszter által alapított Kiváló Munkáért kitüntetést nyújtotta át Kulima István­nak, a közös vállalat igaz­gatóhelyettesének, Borosné Skoda Éva főkönyvelő-he­lyettesnek és Bodvai Géza inszeminátornak. A TOT Ki­váló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetését ve­hette át Leginszki András raktáros, az szb titkára. Varga Imre igazgatóhelyettes — aki jelenleg külföldön tartózkodik — ugyanezt az elismerést kapja. A. Z. — B. Zs. Tanácskozott a munkásmozgalom-történeti bizottság Az MSZMP Békéscsabai Városi Bizottsága mellett működő munkásmozgalom­történeti bizottság május 20- án, tegnap délelőtt a megyei pártszékházban ülést tartott. Futaki lmréné, a városi párt- bizottság propaganda- és mű­velődési csoportjának veze­tője köszöntötte a megjelen­teket és meghívottakat, majd röviden szólt az elmúlt évti­zedek munkásmozgalom-tör­téneti kutatómunkájáról, va­lamint a megyeszékhely munkásmozgalom-történe­ti bizottsága előtt álló fel­adatokról. Az 1986. évi terveket An- csin Pálné, a bizottság ve­zetője ismertette. A párttör­téneti emlékek, munkásmoz­galmi hagyományok feltárá­sa, közkinccsé tétele — ez a bizottság kiemelt feladata, s e tevékenységet összehangol­ja más szervek, szervezetek hasonló munkát folytató munkacsoportjaival, így pél­dául a népfront honismereti szakkörével, az ifjúsági szer­vezetekkel, a városvédő egyesülettel, egyéni kutatók­kal. A bizottság ülésén az el­múlt történelmi időszakra való visszaemlékezések gyűj­téséről szólt Kovács Ferenc- né, a megyei pártarchívum vezetője. A bizottság idei két fő témája az úttörőmozga­lom-történeti és az ifjúság- mozgalom-történeti munka- csoport tevékenysége.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom