Békés Megyei Népújság, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-01 / 102. szám

o 1986, május 1., csütörtök NÉPÚJSÁG Éljen a magyar és a szovjet nép testvéri barátsága! Befejeződtek a magyar—NSZK gazdasági tárgyalások A hazánkban tartózkodó Martin Bangemann nyugatnémet gazdasági minisztert szerdán fogadta Lázár György kor­mányfő ' (Telefotő) Miről vitáznak majd a tokiói csúcson? TELEX • ÜJ-DELHI Raőzsiv Gandhi indiai kormányfő szerdán Üj-Del- hiben fogadta Ivan Arhipo- vot, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének első he­lyettesét. Arhipov küldöttség élén érkezett az indiai fővá­rosba, a gazdasági és tudo­mányos-műszaki együttmű­ködés kérdéseivel foglalkozó szovjet—indiai kormányközi bizottság 10. ülésére. Arhipovot fogadta Zail Szingh indiai államfő is. A megbeszéléseken nagyra értékelték a két ország köl­csönösen előnyös együttmű­ködésének fejlődését, a két nép barátságának erősödését. • WASHINGTON Kéthetes körutat tett az Egyesült Államokban az el- bai találkozó szovjet vete­ránjainak nyolctagú csoport­ja. Az egykori szovjet kato­nák részesei voltak annak a történelmi pillanatnak, ami­kor a szovjet és az ameri­kai csapatok a fasiszta Né­metországra mért vereség befejező szakaszában az Elba folyónál találkoztak­A szovjet veteránok egy­kori amerikai bajtársaik meghívására látogattak az Egyesült Államokba. A múlt évben az amerikai veterá­nok jártak hasonló körúton a Szovjetunióban. • HANOI Vietnamban országszerte széles körű rendezvényeken emlékeztek meg a déli or­szágrész teljes felszabadítá­sának tizenegyedik évfordu­lójáról. Mint emlékezetes, a Dél-vietnami Nemzeti Fel- szabadítási Front harcosai 1975. április 30-án vették be Saigont, megdöntve az Ame- rika-barát dél-vietnami rendszert. Az évforduló alkalmából — amelyről immár hagyo­mányosan a munka ünnepé­vel együtt emlékeznek meg — a vietnami fővárosban nagygyűlést tartottak, ame­lyen To Huu, a VKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a minisztertanács elnök- helyettese mondott beszédet. • LUANDA Nyilatkozat elfogadásával fejeződött be az angolai fő­városban a portugál nyelvű afrikai országok államfőinek hatodik tanácskozása. A ta­lálkozón Jósé Eduardo dos Santos angolai, Samora Machel mozambiki, Aris­tide Pereira zöld-foki, Joao Bernardo Nino Vieira guine- ai államfő, valamint Ma­nuel Pinto da Costa, Sao Tómé és Principe elnöke vett részt. A záródokumentumban az öt afrikai államfő arra szó­lította fel az Egyesült Álla­mokat, hogy szüntesse be az angolai ellenforradalmárok­nak nyújtott támogatást, és felhívta a Dél-afrikai Köz­társaságot: vonja ki csapa­tait Namíbia területéről. • SZÖUL Kim De Dzsung, dél-kore­ai ellenzéki vezető az Asi­aweek című hongkongi lap­nak adott nyilatkozatában kifejezte meggyőződését, hogy 1988-ra, azaz az olim­piai játékok idejére a nép „helyreállítja a demokráci­át” Dél-Koreában. A Pák Csöng Hi és nép­elnyomó rendszere ellen küzdő ellenzék egyik kiemel­kedő képviselője, akit ko­rábban húszévi felfüggesz­tett börtönbüntetésre ítéltek, s jelenleg háziőrizetben van, állást foglalt nyilatkozatá­ban az alkotmány sürgős megreformálása mellett, il­letve a Pák Csöng Hi által tervezett választások meg­tartása ellen­Budapesti látogatásának második napján befejezte hivatalos tárgyalásait dr. Martin Bangemann. Az NSZK gazdasági miniszterét szerdán fogadta Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Központi Bi­zottság titkára, valamint Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese. A nyugatnémet vendég a nap folyamán találkozott dr. Várkonyi Péter külügy- és dr. Kapolyi László ipari mi­Ha valaki csak útiélmé­nyekből, futó benyomások­ból ismeri kontinensünk egyik leggazdagabb államát, Norvégiát, alaposan megle­pődhetett az elmúlt hetekben érkező hírek miatt. Hosszú évek óta nem tapasztalt he­vességű munkabeszüntetés, adóemelési tervek és takaré­kossági intézkedések... A belpolitikai helyzet ne­hézségeinek betetőzéseként pedig a hírügynökségek teg­nap világgá röpítették a szokatlan hírt: egy bizalmi szavazásban elszenvedett vá­ratlan vereség nyomán Kaare Willoch norvég miniszterel­nök bejelentette kormánya lemondását. Meglehet, a „szokatlan” jelző nem is ér­zékelteti kellő pontossággal a történteket, s helyesebb lenne talán „példátlan”-t ír­ni, hiszen tény, hogy Osló­ban csaknem negyedszázada nem fordult elő hasonló po­litikai botlás egy hatalom­ban levő kabinet esetében. A norvég alkotmány elő­írásai ráadásul nem teszik lehetővé Willoch lemondása után a rendkívüli választá­sok kiírását, jóllehet a nyu­gati országokban ‘ általában ez a megszokott következ­mény. Oslóban azonban — amennyiben a király elfo­gadja a kabinet távozását — feltehetően nem parlamenti úton fog posztjára kerülni az A Polgári Védelem Or­szágos Parancsnokságán szakértők bevonásával szer­dán megbeszélést tartottak, amelyen elemezték és érté­kelték a csernobili reaktor- baleset következtében kiala­kult helyzetet, a külföldi ta­pasztalatokat, a foganatosí­tott intézkedéseket, és meg­határozták a tennivalókat. Intézkedéseket tettek a háttérsugárzás szintje ellen­őrzésének fokozására, az ed­digi mintavételi helyek szá­mának, a mérések gyakori­ságának növelésére. Megállapították: a legfris­sebb mérési adatok alapján niszterrel is. A megbeszélé­seken részt vett dr. Ernst- Friedrich Jung, az NSZK budapesti nagykövete. Dr. Hetényi István pénz­ügyminiszter és dr. Martin Bangemann aláírta a két or­szág úgynevezett beruházás­védelmi — a beruházásokat ösztönző és kölcsönöket ga­rantáló — megállapodását. A megállapodás várhatóan újabb lendületet ad a nyu­gatnémet működő tőke ma­gyarországi bevonásának és termelő vegyesvállalatok alapításának. új kormányfő. Maga Wil­loch (politikai gesztusként vagy a realitások tudomá­sulvételeként, nehéz lenne eldönteni) az ellenzéki mun­káspárt vezetőjét, Gro Har­lem Burtland asszonyt java­solta utódjául. A szavazás kimenetelét egyébként az döntötte el, hogy az ellenzék képviselői­vel együtt voksolt néhány jobboldali honatya is, annak jeleként, hogy a nadrágszíj- meghúzó politika, a költség- vetési kiadások megkurtítá­sa Willoch híveinek soraiban is ellenérzést szült. Igaz, a problémák egy része külső okokra vezethető vissza: a kőolaj-kitermelésből erősen profitáló Norvégia az elmúlt hónapokban kénytelen volt átértékelni a fekete arany árcsökkenése következtében felborult államháztartását. Takarékosság ide, bizal­matlansági szavazás oda, azért arról nincs szó, hogy túlságosan nagy gazdasági gondok nehezednének Norvé­giára. Éppen a napokban hozták nyilvánosságra a vi­lág fővárosainak „drágasági sorrendjét”, ami többé- kevésbé a helyi életszínvo­nalról is árulkodik. Nos, az európai metropoliszok között ezen a listán Oslo szerepel az első helyen ... a légkör és a környezet ra­dioaktivitásának növekedése nem számottevő, a mért ér­tékek alig térnek el a min­dennapi értékektől. A szakértők folyamatosan elemzik a meteorológiai kö­rülményeket, az előrejelzett és várható változásokat, és az esetleg bekövetkező lég­köri szennyeződés valószínű­ségét. Megállapították, hogy a meteorológiai viszonyok függvényében a háttérsugár­zás mértéke emelkedhet, de a várható legmagasabb szint esetén sem éri el a kritikus értéket. Dz Egyesült Államokat bírálják az ENSZ-közgyülésen Az Egyesült Államoknak az ENSZ finanszírozásával kapcsolatos ön­kényes lépéseit, a szervezettel szemben tanúsított magatartását bírálták New Yorkban az ENSZ- közgyülés ülésszakának felszó­lalói. \ Az ENSZ jelenlegi pénzügyi válsága politikai jellegű — hang­súlyozta az el nem kötelezett országok „77-ek csoportjának” nevében Jugoszlávia állandó képviselője. Mint mondotta, a válság az ENSZ szerepének gyengítésére . és korlátozására irányuló erőfeszítések következ­ménye. A világszervezetnek a béke megőrzésében játszott ha­tékony szerepének csökkentését célzó lépésként értékelte Was­hington magatartását az indiai képviselő, és hagsúlyozta: ez a magatartás előre megfontolt tá­madás az ENSZ alapokmánya ellen. Svédország állandó képviselő­je is bírálta az amerikai kor­mányzatot amiatt, hogy egyolda­lúan csökkenteni kívánja hoz­zájárulását a világszervezet költ­ségvetéséhez. A Szovjetunió a jövőben is nagy jelentőséget tulajdonít az ENSZ-nek, mert a világszerve­zet a békéért és a nemzetközi biztonságért vívott harc fontos eszköze — jelentette ki Jurij Dubinyin szovjet ENSZ-képvise- lő. A világszervezet előtt álló felelősségteljes feladatokat csak akkor lehet megvalósítani, ha minden tagállam szigorúan be­tartja az alapokmány előírásait és biztosítja a szervezet költség- vetési alapjait. A Szovjetuniótól idegen minden olyan kísérlet, amelynek célja, hogy a szerve­zet anyagi nehézségeit politikai zsarolásra használja fel. A Szovjetunió építő szellemben kí­ván hozzájárulni az ENSZ pénz­ügyi nehézségeinek felszámolá­sához, és ennek érdekében konkrét lépéseket fog tenni — hangsúlyozta Jurij Dubinyin. Újabb bizonytalanság az arab csúcs körül Ismét kérdésessé vált, meg­rendezhetik-e a hét végén az arab államok csúcsértekezletét. A bizonytalanságot az váltotta ki, hogy Kadhafi líbiai vezető hivatalosan kérte: az előzetes megállapodással ellentétben ne Marokkóban, hanem a líbiai Szebhában rendezzék meg a csúcsértekezletet. Az arab vezetők rendkívüli találkozóját Líbia kérte az el­lene végrehajtott amerikai ag­resszió miatt. A napirend körüli viták miatt az eredetileg keddre tervezett értekezletet szombatra halasztották, s a váratlan líbiai kérelem miatt most marokkói részről úgy vélik, hogy ismét el kell halasztani a kezdési idő­pontot. Megfigyelők véleménye szerint Líbia a helyszín meg­változtatásával hangsúlyozni kí­vánja, hogy mindenekelőtt az amerikai támadás elítélése a csúcsértekezlet feladata, s nem szabad megengedni, hogy az Irak—iráni háborúval kapcsola­tos kérdések kerüljenek előtérbe. A Szovjetunió Miniszter- tanácsának a TASZSZ által szerdán ismertetett közle­ménye szerint a Csernobili Aatomerőműben folytatódik a baleset következményeinek felszámolása. A végrehajtott intézkedéseknek köszönhető­en az utolsó 24 órában csök­kent a radioaktív anyag ki­válása, a sugárzás erőssége az atomerőmű körzetében. A szakemberek által vég­rehajtott ellenőrző mérések azt bizonyítják, hogy a nuk­leáris fűtőanyag hasadási láncreakciója nem folyik, a reaktor lefojtott állapotban van. Első ízben került a veze­tő tőkés országok csúcstalál­kozójának hivatalos napi­rendjére a terrorizmus té­mája. Az előjelekből ítélve a tokiói „gazdasági csúcs” résztvevői e kérdésben tud­ják talán majd a legkevés­bé demonstrálni a nyugati világ egységét. A „hetek” csak a terroris­ta akciók elítéléséről valla­nak azonos nézetet, a terro­rizmus felszámolásának módszereiről már egyáltalán nem: Nyugat-Európa egy­két kivételtől eltekintve el­veti a drasztikus, erősza­kos amerikai lépéseket; stra­tégiai, politikai és erkölcsi megfontolásokból egyaránt alkalmatlannak tartja azo­kat. Több nyugat-európai or­szágban éppenhogy áldozat­ként tekintenek Líbiára, s aggódva vetik föl, hogy va­jon most végtelen megtor­lássorozat veszi-e majd kez­detét, és mennyiben érintik az események a kelet—nyu­gati kapcsolatokat. Nyugat- Európa a terrorizmus fő okának a megszüntetését a palesztin probléma megol­dásától, a közel-keleti konf­liktus rendezésétől reméli, ami ellentétes az amerikai állásponttal. Amíg azonban a kudarcokkal terhes, meg­megtorpanó, rendkívül bo­nyolult rendezési folyamat a végére ér, számolni kell az­zal, hogy — legalábbis a kö­zel-keleti, vagy az onnan ki­induló — merényletek, em­berrablások továbbra is a mindennapi élet drámai ese­ményei lesznek. De nincs összhang a „he­tek” között gazdasági téma­körökben sem. Pedig a leg­utóbbi bonni csúcsértekezlet óta kedvezőbbé váltak a tő­kés gazdasági fejlődés fel­tételei, a már negyedik éve tartó tőkés konjunktúra újabb impulzusokat kapott a nemzetközi pénzpiacoktól és az energiapiactól az el­múlt hónapokban. A nyolcvanas évek elején az erős dollár gyakorolt hú­zóerőt a nyugati gazdasá­gokra, ösztönözte az Egye­sült Államok legnagyobb ke­reskedelmi partnereit a ter­mékexportra és a tőkekivi­telre. A fellendülés árnyol­dalaként viszont kialakult minden idők legnagyobb mé­retű amerikai kereskedelmi mérleghiánya, és a rekord­passzívum az amerikai költ­ségvetésben. Az amerikai kormány képviselői a múlt év őszén, a gazdasági pezs­gés kifulladásának első jele­kor látták elérkezettnek az időt a szerepcserére. Azóta szólítják föl egyre hango­sabban Nyugat-Európát és Japánt arra, hogy „lokomo- tívként álljanak a világgaz­daság kocsijai elé” — vagy­is tegyenek intézkedéseket a növekedési ütem gyorsítá­sára. Piacot teremthetnének ezzel az Egyesült Államok­Az amerikai fegyverek korszerűsítését és a nukleá­ris rakéták számának meg­állapítását nem a SALT—2 szerződés előírásai szabják meg, hanem az, hogy az amerikai kormány katonai szempontból mit tart a leg­jobbnak, a költségeket te­kintve pedig a leghatéko­nyabbnak. Ezt hangsúlyozta Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter, amikor hi­vatalosan megerősítette, hogy döntés született két Poseidon típusú atomtenger­alattjáró leszereléséről. Az amerikai hadügymi­niszter a Pentagon egyik bizottságának ülésén erősí­tette meg az 1963-ban, il­ból és a fejlődő országok­ból érkező áruknak, hozzá­járulhatnának a majd 150 milliárd dolláros amerikai kereskedelmi mérleghiány csökkentéséhez. Kontinensünk nyugati fe­le azonban egyelőre inkább a megszerzett stabilitásán őrködik — nem akarja el­veszíteni az infláció vissza­szorításáért sok éve folyta­tott küzdelmét, elriasztani vállalatait az exportra tör­ténő értékesítéstől. Az első lépést így e téren is az Egyesült Államok tette meg: igaz, partnereinek nyomásá­ra, de szeptember óta élé­re állt az „összehangolt pénzpiaci” akcióknak, csök­kentette az addig erősen túl­értékelt dollár árfolyamát. A túlságosan hirtelen tör­tént pénzpiaci fordulat azonban világszerte gondo­kat okozott. Azok az orszá­gok, amelyek korábban még bírálták a dollár uralmát, most a gyors árfolyamesés miatt nyugtalankodnak. Ja­pánnak például minden egy­ségnyi jenerősödés 540 mil­lió dollárjába kerül — eny- nyivel kevesebbet tudnak ex­portálni a japán vállalatok az idén. A háború utáni idő­szak legerősebb jenje soku­kat komoly pénzügyi zavar­ba hozott. Aligha vállalko­zik tehát Japán a konjunk­túra további felfűtésére és Nyugat-Európa sem mond le egykönnyen piacairól az amerikaiak javára. Megle­het, hogy az amerikai—kö­zös piaci agrárvita lesz emi­att a csúcstalálkozó egyik „slágere”: nem kizárt, hogy az államfők arról vitáznak majd, megilleti-e kártérítés az Egyesült Államokat, amiért 1 milliárd dolláros agrártermény-exporttól esik el Portugália és Spanyolor­szág közös piaci belépése miatt. A Nemzetközi Valutaalap és az OECD a csúcstalálkozó előtti prognózisaikban a „kiegyensúlyozott” tőkés konjunktúra képét vázolták föl, a legtöbb nyugat-euró­pai ország azonban jelenleg úgy érzi, nem kell sokat ten­nie az amerikai fellendülés utoléréséért, elég hajtóerő­höz — 60 milliárd dolláros impulzushoz — jutnak az olajszámla mérséklődése ré­vén. A tőkés világ kiegyen­súlyozottabb fejlődése azon­ban nemcsak a konjunktúrán múlik. Ma még nagyobb bi­zonytalanságot jelent, hogy ha süllyednek a kamatok, ha olcsóbbodik a dollár és ke­vesebb tőke áramlik az Egyesült Államokba, miként lehet finanszírozni az ameri­kai költségvetés 200 milli­árd dollár fölötti hiányát. A „lazább” nyugat-európai pénzpolitika szigorúbb ame­rikai költségvetési — a ha­dikiadásokra is vonatkozó — politikát feltételez. letve 1964-ben átadott ten­geralattjárók leszerelését. Hozzátette, hogy a döntés anyagi megfontolásokból született — a hajók felújítá­sa összesen 320 millió dol­lárba került volna —, nem pedig az 1979-ben aláírt SALT—2 szerződések rendel­kezései miatt. A SALT—2 szerződéseket egyébként sem ratifikálták és érvényük már lejárt — jelentette ki Weinberger. Weinberger azt is hangsú­lyozta, hogy Ronald Reagan hasonló szempontok alapján fog dönteni arról, hogy foly­tassák-e a B—52 típusú bom­bázó repülőgépek felszerelé­sét levegőből indítható szár­nyasrakétákkal. Hz oslói szavazás Szegő Gábor Tájékoztató a csernobili atomerőműben bekövetkezett reaktorbaleset várható következményeiről Marton János Leszerelik a két Poseidont

Next

/
Oldalképek
Tartalom