Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-08 / 82. szám
NÉPÚJSÁG 1986. április 8., kedd Gyomaendrőd VII. ötéves terve A település lakossága a VII. ötéves tervidőszak alatt — az előző évekhez hasonlóan — továbbra is csökken. A nagyközség állandó népessége 1990-re várhatóan 16 ezer 500 fő lesz. Gyomaendrőd munkaerő-szükséglete jelenleg 8 ezer 100 fő, míg a munkaerőforrás — a nyugdíjkorhatáron felüli aktív keresőkkel együtt — 9 ezer 500 fő. A munkaerő-felhasználás a tervidőszak végére számottevően nem változik, ezzel szemben a munkaerő- forrás várhatóan növekedni fog. Emiatt a tervidőszak végére olyan munkahely létrehozása válik szükségessé, amely a kvalifikált szakmunkások munkalehetőségét biztosítja. A VII. ötéves terv általános céljai között szerepel az áthúzódó beruházások befejezése, a városiasodási folyamat meggyorsítása, valamint az alapfokú ellátás továbbfejlesztése. Mindezek megvalósítása érdekében kiemelt feladat a gázprogram folytatása, a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésével kapcsolatos célok teljesítése (öregek napközi otthona, tornacsarnok. 8 tantermes általános iskola építése) és a kommunális fejlesztések bővítése. A VII. ötéves tervidőszakban a tanács összes kiadása 813,3 millió forint. A település fejlesztés^ várhatóan a következőképpen alakul: az idei esztendő közepére elkészül a gázvezeték, amely Gyomaendrődöt is bekapcsolja az országos rendszerbe. Az első ütem befejezésére 18 millió forintot fordított a tanács. A további vezetékekre és az intézmények bekötésére 6,2 millió forintot költenek. A gerincvezetékhez csatlakozó bekötések kivitelezését utcatársulások szervezésével kívánják megoldani. Az úthálózat fejlesztésére a tervjavaslat 8,2 millió forintot tartalmaz, melyhez kapcsolódhat a lakossági hozzájárulás is. Ily módon a nagyközség burkolt úthálózatát a VII. ötéves terv ideje alatt 7-8 kilométerrel növelhetik. Az Október 6. lakótelepen ABC-kisáruházat építenek. A húsellátás javítására négy termelőszövetkezet közreműködésével új húsüzlet nyílik. Befejeződik a Tompa úti szennyvízcsatorna építése. Ezzel Gyomaendrőd szennyvízhálózata egy kilométerrel nő. így lehetővé válik 41 OTP-lakás, 67 családi ház és három közület hálózatba való bekötése. Kiemelt beruházásként szerepel a tervezetben a tervidőszak végére — 20 millió forint költséggel — megépülő 30 tanácsi bérlakás. A köztisztaság fejlesztésére, ezen belül a szeméttelep áthelyezésére 4 és fél millió forintot költenek. A VII. ötéves terv előkészítése és megalapozása során a településfejlesztési hozzájárulás bevezetésével — 600 forint/fő/év — évi 2 millió forint befizetéssel számol a tanács. A VII. ötéves tervidőszakban ily módon összegyűlő 10 millió forintot a tornaterem, az öregek napközi otthona és a 8 tantermes általános iskola építésére használják fel... H. E. Kiváló KISZ-szervezet Két alkalommal vehették át a KISZ KB Vörös Vándorzászlaját, két alkalommal pedig Kiváló KlSZ-szerve- zet lett a gyulai megyei kórházban dolgozó fiatal közösség dr. Vincze Gábor KISZ-bizottsági titkár irányításával. A napokban találkoztak a kórház fiataljai KISZ-beszámoló és -vezetőségválasztó taggyűlésükön. Dr. Bódis Ilona levezető elnök köszöntötte az elnökség tagjai sorában ülő Tóth Károlyt, a KISZ megyei bizottságának titkárát, Albel Andort, az MSZMP megyei bizottságának munkatársát, a város párt- és KlSZ-bizott- ságának képviselőit, a kórház állami , párt- és tömegszervezeteinek vezetőit. Az elmúlt év mozgalmi munkájáról dr. Vincze Gábor KISZ-titkár számolt be. Részletesen kitért a politikai tömegszervezet munkájának legjelentősebb eredményeire, fő célkitűzéseik teljesítésére. Így többek között szó volt a serdülő korosztály ellátásának javításáról, az időseket, rokkantakat érintő társadalmi gondoskodás fejlesztéséről, egészségnevelési programjukról, amely különös figyelemmel foglalkozott a 14—18 éves korosztály szexuális életre nevelésével. A szervezeti és politikai élet elemzését követően rátért a négy alapszervezet munkastílusának értékelésére. Az orvosok és középkáderek törekedtek a jobb betegellátásra, a gazdasági és adminisztratív területen dolgozók pedig segítették munkájuk hatékonyságát. Nyomon követték az etikai helyzet alakulását. A KISZ-szervezet törekedett jó kapcsolatok kialakítására elsősorban hasonló egészségügyi jellegű KISZ-alapszervezetekkel. Az itt dolgozó 4 alapszer-, vezet tagjai már korábban megvitatták a KISZ KB kongresszusi levelét és összegezték véleményüket. Felhívták a figyelmet arra, hogy a fiataloknak nem minden rétege eléggé nyílt és bátor gondolatainak elmondásában. A politikának építenie kell az ifjúság tenniakarására, a fiatalok pedig érezni szeretnék, hogy kellőképpen megbecsülik őket. Szükségszerű a fiatalok lakáshoz jutásának fokozottabb segítése. Az ifjúsági mozgalom megújulását különösen a diákság körében tartják időszerűnek. Fontosnak érzik a demokratizmus növelését, a tartalmas, jó programok biztosítását, az ifjúsági turizmus támogatását, a fiatal családok közösségi szabadidő-eltöltésének szervezését. A beszámoló taggyűlésen több hozzászóló mondta el véleményét. Dr. Fábián Mihály arról beszélt, hogy az egészségügyben dolgozók legfontosabb KISZ-munkája a szakmai és társadalmi tevékenység, amellyel a gyógyítást és az egészségügyi felvilágosítást szolgálják. Dr. Garai Erzsébet a fiatalok lakáshoz jutásának reménytelenségéről szólt, s arról, hogy sokan nem fogadták szívesen a KISZ-ta- gok felvételi korhatárának bevezetését. A kórházban dolgozók tapasztalatát hozta fel példaként a pályakezdő fiatalok patronálására. Dr. Zámori Csaba az egészségügyi dolgozók példa- mutatásáról beszélt az egészséges életmódra nevelésben. Fekete Ágnes a rendezvények látogatottságának hiányosságait kutatta. Székely Julianna a kórház pártvezetőségének nevében biztosította támogatásáról az ifjúsági mozgalomban dolgozókat. Dr. Tóth Károlyné szb- titkár, a KISZ-esek tevékenységét komoly, lelkiismeretes munkaként értékelte, szorgalmazta a szocialista munkamozgalom, az egyéni vállalások bővítését. Tóth Károly, a KISZ megyei titkára az egészségügy sajátosságairól, a KISZ fejlődésének további útjáról beszélt, majd ismertette a KISZ városi bizottságának minősítését. Eszerint a kórházi KISZ- alapszervezetben folyó munka jellemzője az igényesség, a mennyiségi munka és az önállóságra törekvés. Dr. Deli László helyettes főigazgató szólt a kórház jövőjéről. A vezetőségválasztás során a KISZ-tagok 14 tagú KISZ-bizottságot választottak (tizenötödik a tüdőosztály KISZ-titkára lesz). Titkár ismét dr. Vincze Gábor, a KISZ városi bizottságába pedig Nagy Rózsát. delegálták. B. Zs. Kábeltévé-premier Dobráéknál népes közönsége volt a mesének Fotó: Szőke Margit (Folytatás az 1. oldalról) kótelepi egyesület alakul — remélhetőleg még ebben a hónapban — Békésen, a Veres Péter téri lakótelepen. A közművelődési egyesület 4 szabadidős tevékenységet érint. Ezek egyike a kábeltévé, amely egyrészt a város életével, s ezen belül főleg a Veres Pál téri lakótelepen élők mindennapjaival foglalkozik. Akciókra mozgósít, szolgáltatásokat, reklámokat ad és minden alkalommal egy filmet is levetítenek. Az adás persze nem szeplőtlen, a tévé recseg kicsit, néha csíkok futnak át a képernyőn, de azért nincs ok aggodalomra. A második beszélgetőpartner Lőrinczné Kiss Ilona, a Békési Városi Tanács főelőadója a tiszta, virágos Békés akcióra mozgósító felhívást ismertetett. Közben pár szót váltok a Zseák házaspárral, hogy ők mit várnak a kábeltévétől. Elsősorban abban bíznak, hogy valóban közösséggé tömöríti ezt a lakótömböt. A feleség hozzáteszi, hogy jó lenne egy-egy rövid jelentkezés azokon a napokon is amikor van adás. Esetleg ha a tévé műsora nem elég érdekes, vetíthetnének valami könnyű, szórakoztató filmet. (Ennek azonban vannak nehézségei, ezt most hadd ne részletezzük!) A következő műsorszám a mese. Ezt mindig más gyerek konferálja majd be. Ezúttal az 5 éves Maléth Nikolettának jutott a megtiszteltetés. A mesét viszont három emelettel lejjebb nézzük. Dobra Mihályéknál 2 család ül a tévé előtt összesen 6 gyerekkel, ök is hasonló szolgáltatásokat várnak a kábeltévétől, mint Zseá- kék. És elsősorban azt, hogy ennek a rendkívül fiatal városrésznek minden lakója még jobban ismerje meg egymást. Fél nyolckor Hofi szilveszteri műsorát, utána pedig a Konvoj című amerikai filmet nézhették meg a Veres Péter tériek. A következő hetekben érdekes beszélgetés várható a boltok kínálatáról, május elseje és a zenei napok programjából, s minden alkalommal bemutatkozik valaki a lakótelepen élők közül, beszél mindennapjairól, hobbijáról. S nem lesz hiány szórakoztató filmekben. Amennyiben az itt élők a kábeltévé mellett döntenek és vállalják a havonkénti 40 forintos költségét, a műsor készítőinek van esélyük kigazdálkodni a kábeltévé ^ költségeit. — ungár — 80 éve jelent meg I. évfolyam. Békéscsaba, 1906. (vasárnap) május 13. 6. szám. PARASZT ÚJSÁG *"* -1 • Nyolcvan évvel ezelőtt jelent meg először a Paraszt Üjság Békéscsabán a Magyarországi Független Szocialista Parasztszövetség politikai hetilapjaként, Achim L. András szerkesztésében, a felelős szerkesztő Nigrinyi János volt. Áchimot a Magyarországi Üjjászervezett Szociáldemokrata Párt jelöltjeként választották meg 1905-ben békéscsabai képviselőnek. Az Ady által is nagyra becsült parasztpolitikus azonban csakhamar szakított az opportunista Mezőfivel. E szakítás lényegét éppen újságja első számának első oldaláról ismerhetjük meg a Mit akarunk? című tudósításban: „Békéscsabán március 17-én számos község részvételével nyilvános népgyűlés volt, amelyen többek felszólalása után kimondta a népgyűlés, hogy miután az újjászervezett szociáldemokrata párt a szocializmus nemes eszméitől teljesen távol áll, e párttal minden összeköttetést jövőre nézve teljesen megszakít. A Békéscsabai Általános Népegylet tagjai megalakították a Magyarországi Független Szocialista Parasztpártot.” Békéscsabán a Munkácsy Múzeum tulajdonában még fellelhető a Paraszt Üjság néhány példánya. A négyoldalas újságban olvashatott a korabeli ember vezércikket, híradást a politikai eseményekről, úgynevezett „vegyeseket” és hirdetéseket. Az aktuális tárcák mellett rendszeresen visszatérő érdekes olvasmány volt a „Konok bácsi véleménye” rovat a heti eseményekről. A múzeumban őrzött példányok egyikén ceruzával írt név jelzi, hogy valaha ezt az újságot Szák Kocsis János olvasta. A Paraszt Üjság 1906 decemberétől szünetelt, 1908. május 3-án ismét megjelent. Az újonnan megjelent első számában már május 3-án közölte az országos parasztkongresszusra szpló felhívást. Az állandó pénzzavarokkal küzdő Paraszt Üjság 1909 januárjában ismét Csabán jelenik meg, májusban megszűnik, hogy 1910 májusában — közvetlenül az országos választások előtt — Achim L.. András felelős szerkesztésével két szám erejéig újjáéledjen. Termékszerkezet és korszerűség H a baj éri az embert, elsősorban — mondhatni reflexszerűen — másban keresi annak az okát. A külső körülményekben: gyenge termés esetén a szárazságban, vagy éppen az ellenkezőjében, a túl sok csapadékban. A megbízhatatlanul működő termék előállítója az alapanyag egyenetlen minőségére, a szállítások pontatlanságára, a munkaerőhiányra hivatkozik. Az ilyesfajta magyarázkodást, pontosabban annak megértő elfogadtatását megkönnyíti, hogy az indoklás magvában van némi igazság. A magyar gazdaság irányítói és működtetői például a 70-es évek második felében, és a 80-as éveknek egészen az elején többnyire a nemzetközi politikai és piaci viszonyok megnehezülésének tudták be belső gondjaink sokasodását. Tények valószínűsítették az igazukat: a politikai élet hidegfrontja valóban dermesztőleg hatott a külkereskedelemre, megerősödtek a protekcionista irányzatok, lehetett rájuk hivatkozni, s nem is igaztalanul, akárcsak a néhány év alatt megtízszereződött nyersolajárakra, a fejlődő országok tekintélyes hányada fizető- képességének megromlására. Csakhogy meddig hivatkozhat — mondjuk — a mezőgazdász az elképesztően szélsőséges időjárásra? Két-há- rom évig, legfeljebb; azt követően már maga is úgy érzi, indokai némileg sántítanak, jó esetben is csupán részben adnak magyarázatot a bajokra. A magyarázat másik részét megtalálni alighanem valóságos kínszenvedés, hiszen az saját mulasztásaink feltárá- * sát követeli. Gazdálkodásunk irányítói megtették azt. Az utóbbi néhány évben elsősorban már nem a külső, hanem a belső ellentmondásokat jelölik meg gazdasági nehézségeink fő okaiként, önkritikus, mélyen átgondolt nyilatkozatuk úgy hangzik: valóban nehezítik, időnként pedig meg is akadályozzák az üzletkötéseket az adminisztratív intézkedések (kontingensek szűkítése, magas védővámok), de a legnagyobb baj az, hogy a hazai termékek tekintélyes része más országok hasonló termékeihez képest nem korszerű, nem igazán megbízható, és drága. Felhoznak számos példát e vélemény igazolására. Hangoztatják, hogy a vaskohászat ez idő tájt is a világ válságágazata, de szerződésekkel igazolják, hogy ennek ellenére a magasan feldolgozott acéltermékek jól eladhatók a fejlett országokban is; vaskohászati exportunk tehát növelhető lenne, ha a jelenleg előállítottnál jóval több korszerű terméket gyártana, és kínálna a szakágazat a külföldi felhasználóknak. Hasonló a helyzet a nemzetkö.zi húspiacon. A húsárak mélyponton vannak, ám a zsírszegény, feldolgozott, vonzóan csomagolt sonkáért és más hústermékekért elfogadható árat fizetnek az észak-amerikai és a nyugateurópai kereskedők is. A nagyobb exportbevétel érdekében tehát bővíteni kell a keresett termékek kínálatát. Hasonló példák tucatjait idézhetjük fel más szakágazatokból is. Ha ily kendőzetlen nyíltsággal feltárjuk a belső bajokat, akkor oldjuk is meg azokat. Csakhogy ez nem ilyen egyszerű, mivel az elhatározáson kívül pénz kell hozzá, nem is kevés. Általában véve a termékszerkezet korszerűsítése nem csupán szervezési intézkedéseket, hanem beruházásokat, technológiai változtatásokat feltételez. Ezek gyakran oly sokba kerülnek, amennyi pénze nemhogy egy-egy vállalatnak, de egy-egy szakágazatnak sincs. A jobbítási elképzelések drágán megvalósítható része a jelenlegi közgazdasági környezetben csak központi segítséggel realizálható. E célt szolgálják a VII. ötéves tervidőszakra meghirdetett központi fejlesztési programok, amelyek teljesülését kedvezményes hitelekkel, csökkentett adókkal kívánja és tervezi elősegíteni „ kormányzat. A ráfordítást csökkentő, a technikai haladástelősegítő, és más, a társadalom egészét érintő cselekvési programokra fenntartott százmilliárdok megfelelő részéhez e tervidőszakban pályázatok útján juthatnak a gazdálkodó szervezetek. Az általuk benyújtott pályázatok közül azok részesülnek a kedvezményes forrásokból, amelyek a lehető legkisebb ráfordítás árán a termék- szerkezet lehető legnagyobb fokú korszerűsítését ígérik. Nem elég, ha az újonnan kifejlesztett termék — például olcsó lesz, az is feltétel, hogy ne pazarolja az energiát, a hasonló eszközökhöz képest könnyebb legyen, és azoknál megbízhatóbban működjön, miközben folyamatos üzeméhez kevesebb karbantartásra van szükség és így tovább. Ám más dolog az elképzelés, és más annak a megvalósítása. Az előző tervidőszakokban tapasztalhattuk. elég sok központilag szorgalmazott program csak részben, vagy féloldalasán teljesült. Például: a bútoripari rekonstrukció eredményeként ma már bőven van bútor Magyarországon, csak éppen a keresett, a karcsú elemes szekrénysorokból, egyedi darabokból van kevés. Alighanem azért, mert a rekonstrukciót inkább mennyiségi szemlélettel készítették elő, és csak részben az igazi piacra tekintettel. Más esetekben nem az előkészítés hibádzott. hanem az érdekeltség. Minden rendben volt, csak éppen a gyár, az üzem, a művezető és a munkás nem akkor járt jól anyagilag, ha az újat hajtotta, hanem akkor, ha maradt a réginél. Az ellenösztönzés természetesen fékezte, lassította a megújulási folyamatot. Sokszor az árpolitika nem követte, nem követi a célkitűzések diktálta iramot. A vaskos, öntöttvas njelegítőlappal készülő, következésképpen energiafaló villanytűzhelyek ilyen vagy olyan módon ártámogatásban részesülnek, ugyanakkor energiatakarékos, igazán korszerű, tetszetős főző- alkalmatosságok nem is nagyon ' kaphatók, ha mégis, akkor derekasan megadóztatva, extranyereséget biztosítva, ezért fölöttébb, szinte rias_ztóan drágák. Ugyanez a helyzet a pazarlóan „jó szellőzés”-t biztosító hagyományos, és a valóban jól záró. energiatakarékos, ám igen drága ablakok esetében is. N emcsak a pályázatok feltételeit, hanem az ösztönzőket, az árrendszert, a vámpolitikát is úgy kellene meghatározni, hogy a tennivalók ne csupán a gyártásban, hanem a kereskedelemben és a fel- használásban is folyamatosan figyelembe veendő cselekvési programot jelentsenek. Ez utóbbiakat elérő intézkedések nagyrészt még váratnak magukra, a helyes központi elképzelések maradéktalan megvalósulása érdekében reméljük, már nem sokáig. Mónos Miklós
