Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-01 / 76. szám

1986. április 1., kedd 0 A „Stúdió ’86” Békéscsabán A találkozó közönsége, illetve a vendégek és a házigazda Fotó: Fazekas László Egyesületek, közélet, demokratizmus A minap nem volt szükség arra a klubteremre, amelyet azért nyitottak ki és azért „videóztak be”, hogy a ta­lálkozó helyszínéről kiszo­rultaknak megközelítően azonos élményt biztosítson. Ezen a napon ugyanis a megyei könyvtár vendégei voltak a jószerével egyetlen televíziós kulturális műsor, a Stúdió ’86 stábjának tagjai, Szegvári Katalin és Érdi Sándor felelős szerkesztő. Alig többen, mint harmincán voltak kíváncsiak erre a programra... E sorok írója a zártláncú tévén keresztül követte végig a másfél órás, már a kezdeti percekben ba­ráti találkozót. Kicsit azért megdöbbentő, hogy a lakásunkban, ottho­nunkban családtagnak szá­mító televízióról, pontosab­ban műsorairól, azok készí­téséről, a műsorvezetők, szerkesztők munkájáról mi­lyen szánalmasan keveset és mennyi tévését tudunk. Pe­dig a Stúdió nem éppen új műsor; a közelmúltban tar­tották negyedezredik adásu­kat. Érdi Sándornak mégis OROSHÁZA Orosházán Mihály András tanácselnök vezetésével tar­totta meg a napokban soros ülését a városi tanács, mely­nek napirendjén ezúttal _ tíz téma szerepelt. Mihály And­rás tett először jelentést a lejárt határidejű tanácsha­tározat végrehajtásáról, majd a vb. két tanácsülés közötti tevékenységéről tájékoztatta a testületet. Ezután az 1986. január 14-i tanácsülésen el­hangzott iqíerpelláció nyo­mán hozott intézkedésről számolt be a tanácselnök, majd a VI. ötéves terv tel­jesítéséről szóló beszámoló következett. Az 1985. évi költségvetés összegéből több mint 6 millió forintot köl­töttek a kórház felújítására, továbbá központi felújításból korszerűsítették a kisegítő iskola fűtését, rendbe hozták a szolgálati lakásokat, az if­júsági házat, a mezőgazda- sági szakközépiskola kollé­giumának fűtését, felújítot­ták a művelődési központ homlokzatát. A helyi utak fenntartása 12,5 millió fo­rintba került, a köztisztasá­gi feladatok ellátása több mint 4 millióba, a város „villanyszámlája” 6,8 millió forintot tett ki. A fejlesztési alapból épül Gyopároson az 50 x 25 méteres uszoda, te­rület-előkészítési célra 4,5 millió forintot fizettek ki, a Kossuth utcai üzletek épí­tésére 10,4 millió forintot, a 16 tantermes iskolára pedig az elmúlt évben 31 millió forintot használtak fel. A testület ezen az ülé­sen alkotott tanácsrende­letet a lakások elosztásáról, s az ezzel kapcsolatos fel­adatokról. Ebben kétféle ja­vaslat szerepelt a lakás­használatbavételi díjjal kap­csolatosan. A tanácsülés úgy döntött, hogy aki 3 évnél attól a bizonyos kályhától kellett kezdenie, ha úgy tet­szik : bevezető kiselőadással provokálnia holmi kellemes­re tervezett beszélgetést, szá­mukra is valami értéket ho­zó csevegést. Igen, számukra is jelent­sen valami többletet ez a ta­lálkozó. Ha nem is mondjuk ki, mindenképpen a szándé­kok között szerepelt. A ven­dégek nem titkolták: a je­lenlegi műsorszerkesztési kö­rülmények között nagyon- nagyon nehezen és ritkán tudnak vidékre eljutni, noha azzal ők is tisztában vannak, hogy a főváros nem egy vo­natkozásban csak-csak az ország részét, nemegyszer kisebb töredékét, minden­képpen egyötödét ha jelen­ti... Hogy a Stúdió gyak­rabban és minőségileg is nyitott lehessen, ahhoz azon­ban az is kellene, hogy idő­ben (egy-egy adást azt meg­előző négy héttel korábban kezdik el szervezni, alakíta­ni...) értesüljenek mondjuk Békéscsaba, Békés megye kulturális, közművelődési, művészeti eseményeiről, s hosszabb idő után mond le tanácsi bérlakásáról a lakás­ügyi hatóság javára, és nem tart igényt más állami bér­lakásra, az a lakás-haszná­latbavételi díj háromszoro­sára tarthat igényt. (Az el­vetett javaslatban a díj öt­szöröse szerepelt.) Tanácsrendelet született a Gyopároson fizetendő üdü­lőhelyi díjak és díjátalány mértékéről, majd a NEB idei tervét hagyta jóvá, és a városi tanács, valamint a vb. munkatervét, illetve cik­lusprogramját állapította meg, illetve vette tudomásul a testület. KONDOROS A nagyközségi tanács már­ciusi ülésének napirendi pontjai között szerepelt az elmúlt esztendő értékelése, az idei feladatok és a testü­let megtárgyalta a VII. öt­éves tervi programot is. Az elkövetkezendő öt esz­tendő alatt újabb nagy, köz­ségi célokat tűztek maguk elé — s megszavazták a te- hót — a kondorosiak. A ré­gi, a községben elszórtan el­helyezkedő iskolatermek he­lyett egy 8 tantermes álta­lános iskolát építenek. Ügy tervezik, hogy véglegesen megoldják a szennyvízelve­zetés gondját. A VI. ötéves tervben bevezették a gázt a kondorosi nagyüzemek, s megkezdődtek a lakossági bekötések. Jó hír a kondoro- siaknak, hogy 1987 első ne­gyedévétől ezt a községet is bekapcsolják az országos táv­hívóhálózatba, s a közületek mellett a lakosság egy je­lentős része is telefonvonal­hoz jut. Telkeket jelölt ki a tanács, ahol évente 10—15 OTP-fi- nanszírozású lakást építe­nek, de továbbra is számíta­nak arra, hogy a családi há­egyáltalán: főbb irányulásai­ról. Ezt azonban eleddig ők (sem) kapták meg ... Sok mindenről szó esett ebben a másfél órában. Ti­zennégy kérdést kapott a két vendég: fontosakat és közér­dekűnek is minősíthetőt, de persze fontoskodót is. Ha­mar elrepültek a percek, s ha másra nem, hát arra mindenképpen jók voltak, hogy mi, a közönség többet tudjunk meg a televíziózás talán nem is annyira fontos kulisszatitkaiból (ami nehéz­ségeit illetően aligha külön­bözik a gazdaság más ágá­ban tapasztaltaktól); a ven­dégeknek pedig arra, hogy legalább tudomásul vegyék: néha-néha a Viharsarokban is történik, történhet vala­mi. ami fontos lehet... Mint azt búcsúszóként dr. Ambrus Zoltán, a házigazda intézmény igazgatója beje­lentette, ezeket a találkozó­kat ősszel folytatni szeret­nék. A bejelentésre Szegvári Katalin és Érdi Sándor azon­nal bólogatni kezdtek ... (Nemesi) zas építkezés népszerű ma­rad. Ezért a belterülethez tartozó vasút mögötti terü­letet — mintegy 200 telket — tartják fenn e célokra. Elégedetlenek azonban a kondorosiak azzal, hogy nem maradt pénz a rossz állagú művelődési ház rendbehoza­talára, s nincs anyagi fede­zet az ifjú szakemberek, a pedagógusok letelepedésének támogatására. Továbbra sincs jó kilátás az üzem­anyag-töltő állomás áthelye­zésére, ugyanakkor a közúti igazgatóság úgy határozott, hogy az út melletti régit forgalombiztonsági okokból meg kell szüntetni. A többi napirendi pontok­kal együtt a VII. ötéves tervprogramot a tanácsülés elfogadta. —ó—a CSANÁDAPÁCA Csanádapáca Község Ta­nácsa is ülést tartott. Mórocz László tanácselnök vezetésé­vel a múlt évi költségvetési és fejlesztési alap, valamint a művelődési intézmények gazdálkodásáról szóló zár- számadási beszámolót vitat­ták meg és fogadták el. Ezen az ülésen döntött a testület a község VII. ötéves tervéről, melynek elkészíté­sét megelőzte egy részletes tervkoncepció. Ezt tavaly szeptemberben vitatta mega testület. Két változat is ké­szült, s végül a tanács az „A” változatot fogadta el. A község VII. ötéves tervének főbb céljai: javítani az alapellátás színvonalát, dif­ferenciáltan fejleszteni az általános iskolai hálózatot, gondoskodni az egészséges ivóvíz ellátásáról, folytatni a járdaépítést, s pályázati for­mában a szilárd burkolatú utak építését. * Végül a tanács és a végre­hajtó bizottság idei munka­tervét hagyta jóvá a testü­let. Több mint félszázan — ál­lamigazgatási vezetők, nép­művelők, s nem utolsósorban egyesületi elnökök, titkárok — fogadták el a Hajdú-Bihar megyei Kölcsey Ferenc Mű­velődési Központ meghívását, hogy kétnapos találkozón, az orosházi Petőfi Művelődési Központ vendégszeretetét él­vezve, eszmét cseréljenek a közművelődési, illetve az eh­hez kapcsolódó — részben már megalakult, részben pe­dig még csak a szervezést folytató — egyesületek jelen­legi helyzetéről. A tanácsko­zást — mint arról akkor hirt is adtunk — március harma­dik hetében meg is tartották. 8000 egyesiilet, 3 millió tag Kevés kivétellel minden meghívott kifejtette vélemé­nyét, közreadta tapasztalata­it. A találkozót ugyanis an­nak a hét megyének a szak­emberei számára szervezte meg a debreceni MMK, akik Litauszki Tibornak, a „Köl­csey” tudományos főmunka­társának felhívására az el­múlt év nyarán jelentkeztek. A felhívás lényege az volt, hogy a helyi egyesületek — amelyek közvetlenül, vagy közvetett módon, de kötőd­nek a közművelődéshez, il­letve annak valamely intéz­ményéhez — választ adjanak a megalakulásuk, kezdeti működésük, kapcsolatrend­szerük hogyanjait firtató kér­désekre. Megyénkben három településen — Békésen, Me- zőberényben és Orosházán — működnek ilyen jellegű egyesületek. Némi túlzással azt is hihetnék, a Hajdú-Bi­har megyeieknek az itteni tapasztalatok, kezdeménye­zések elismerését fejezték ki azzal, hogy Orosházán ren­dezték meg ezt a tanácsko­zást — a Magyar Népműve­lők Egyesülete Békés Megyei Területi • Szervezetének tá­mogatásával. A két nap alatt a résztve­vők számba vették, hol, mi és miképpen történt, milyen tapasztalatok gyűltek össze, kristályosodtak ki. A téma fontosságát talán nem kell külön aláhúzni1. Elég csak annyit mondani: politikai­társadalmi közérzetünk meg­határozója legyen az egyesü­let, s egyben a közéleti de­mokratizmus legközvetle­nebb iskolája is. Jelenleg ha­zánkban nyolcezer (!) egyesü­letet jegyeztek be, ami há­rommillió tagot jelent. (Nem kell elfelejteni: nem kevesen több egyesületnek is tagjai!) Társadalmi létünket megha­tározó alkotmányunk bizto­sítja az egyesülési jogot. So­ha nem látott intenzitással és alkotó- cselekvőkedvvel láttak hozzá az emberek ah­hoz, hogy a szunnyadó egyé­ni energiákat felszabadítva, valamit tegyenek a másikért, szűkebb környezetükért — így magukért is. Dr. Kormos Sándor, a Mű­velődési Minisztérium köz­művelődési főosztályának ve­zetője is meghívott vendége volt ennek a találkozónak. Viszonylag rövid, de jelentő­ségében számottevő, az itt elhangzottakat akaratlanul is összefoglaló hozzászólása az előbb említettek bizonyítá­sán túl a kételyeket is el­oszlatta. Az említett 8 ezer egyesület közül 62 országos tartozik a Művelődési Mi­nisztérium közvetlen fel­ügyelete alá; ebből 15 a ki­mondottan közművelődési egyesület. 1982 és 1986 janu­árja között további félezer olyan helyi egyesület jött létre, amelynek „parlament­je”, azaz az alakuló közgyű­lése kimondta annak közmű- . velődéshez való kötődését. Mindebből az is következik, hogy hazánkban az egyesüle­ti élet csak akkor töltheti be hivatását, ha sokféleségét, számbeli és formai, valamint vállalkozói gazdagságát érin­tetlenül hagyjuk. A korábbi évtizedek során számos pél­da volt arra, hogy az úgyne­vezett „alulról jövő kezde­ményezéseket” később külön­böző szabályzókkal akarták regulázni, aminek következ­tében a kezdeményezés el­halt, megszűnt. Amit a tagság akar A két jellemző és megha­tározó szó: önkéntesség és szervezettség. A helyben ala­kult, illetve alakuló egyesü­letek szinte kivétel nélkül valamiféle hiánypótlásra is vállalkoznak. (Csak a példa okán: a Baráti Egylet Me- zőberényért elnevezésű egye­sület célkitűzései között sze­repel az évtizedek óta meg­oldatlannak minősíthető te­lepülésrendezés és a nagy­községen belüli környezetvé­delem kérdéseinek tanács­adói szintű megoldása.) Ez — sajnos — szükséges dolog, de aligha lehet kritikátlan másolás alapja. Hogy egy adott település frissen szer­veződő egyesülete (kezdetben a bizonyos közös érdekek alapján összejöttek gyüleke­zete) mit akar célként maga elé tűzni, azt „felülről” befo­lyásolni alapvető hiba. A folytatás lényege a szerve­zettség hogyanja. S ez már a másik oldalt, vagyis a min­denkori felügyeleti szervet illeti. Hiszen a jogszabályok szerint egy egyesület csak akkor tevékenykedhet, ha úgynevezett felügyeleti szer­ve van. A helyieknél ez leg­inkább a város, falu szak- igazgatási szerve. Annak tör­vényes kötelessége és joga, hogy az egyesület tevékeny­ségét nyomon kövesse. Ehhez azonban aligha szükséges, hogy a tanácselnök, vagy a vb-titkár hivatalból legyen tagja a vezetőségnek. Az egyesület legfelsőbb szerve­zete (mint előbb idézőjelbe téve említettük: parlamentje) a közgyűlés. Annak határo­zatait, ajánlásait, akár sze­mélyi döntéseit megváltoz­tatni (természetesen akkor, ha azok nem ütköznek jog­szabályba, az alkotmány ren­delkezéseibe) megint csak hiba lenne. Ne „képemre és hasonlatosságomra”! Az általánosság után (amelyek minden egyesület­re érvényesek) tekintsünk bele a közművelődési egye­sületek részben már kiosztás­ra került kártyáiba. A meg­határozó sok esetben a nép­művelő személye. Nem ke­vés az olyan eset és helyzet, amikor az adott település népművelője „a maga képére és hasonlatosságára” szeret­ne „felülről” létrehozni egy csoportot. A szándék világos, bár megkérdőjelezhető: ezzel segíteni, az esetleg jelentkező „csődtől” megmenteni a rá­bízott közművelődési intéz­ményt. E szemlélet (s az eb­ből eredő szándék) ártalmas- sága kézenfekvő. A közművelődési intézmény (a legtöbb esetben művelődé­si ház, központ) és az egye­sület kapcsolatában a meg­határozó módszer minden­képpen a kölcsönös megegye­zés lehet. Kizárólagosan! Hogy bonyolultabb lehessen a helyzet, mindehhez hozzá­járul-(hat) az anyagi támoga­tás kérdése. Nyilvánvaló, hogy ha egy egyesületet mondjuk a helyi művelődési ház valamilyen juttatással (helyiség, fűtés, világítás, al­kalmanként a buszköltség fedezése stb.), illetve átutalt forintezrekkel támogatja, an­nak ellenértékeként követel­het is. A mit-mikor-mennyi- ben kérdések eldöntésé­ben kell hogy szerepet játsz- szék a mindkét fél számára hasznos és előnyös kompro­misszum. De hát ez is a de­mokratizmus iskolájához tar­tozik ... * * * Információink szerint rö­videsen várható az egyesüle­tek működését szabályozó, úgynevezett egyesületi tör­vény (amely köztudottan a legmagasabb rangú jogsza­bály!) megalkotása. Amíg ez meg nem születik (az előze­tesek szerint még ebbén a tervidőszakban), addig a már megalakult, illetve a most szerveződő egyesületeknek az irányadó a polgári törvény- könyv és más, zömében ren­delet szintű jogszabály. Az eligazodást bizonyára segíteni fogja az a kis füzet is, amelyet a szervezés, a megalakulás problémáit érintő kérdések megválaszo­lásra, az eligazodásra szer­kesztettek, s amelyet a köz- művelődési intézményeknél, a helyi szakigazgatási szer­veknél lehet megkapni. Ugyancsak a segítségnyújtás szándékával még ebben az év­ben elkészül a Békés Megyei Művelődési Központ Békési Műhely című módszertani kiadványsorozatának azon újabb kötete, amely ennek a tanácskozásnak anyagát közli. (Nemesi)---\------------­N agyon fáj Merénylet történt Gyulán. A Várfürdő strandján követték el. Százhúsz áldozatot hidegvérre] fűrészeltek darabokra. Ennyi fát és cserjét vágtak ki néhány nap alatt. Van köztük olyan, amelyet egy ember át' ölelni sem képes. Most ott hevernek a strand esőverte füvén, vagy valaki fás­kamrájában. Nemzedékek törődő, gondos keze nevel­te, óvta őket. Értő kertészek szépítették parkká e fák együttesét. Túlélték a hábo­rúk zivatarait, az azt követő tüzelőhiányos éveket. S most a béke 42. évében egy be- amter, egy technokrata kimondta rájuk a halálos diktumot. Feldarabolták őket. Sem szólni, sem jajgatni nem tudnak. Árnyékot nyújtó hű szolgálataikért megkapták a magukét. Ügy mondják, hogy ez is egyik bűnük volt: a rekkenő nyári melegben árnyékot nyújtottak. A strandon pedig napfény keli! Ezek meg a nap elé álltak. Aztán össze­vissza is nőttek. Az egyik itt nyújtott ott­hont az éneklő madaraknak, a másik amott adott védelmet nekik. A pótlást állítólag — mert lesz ilyen — már léniába, derékszögeket formáló sorokba telepítik. És hiszik is az elkövetők, hogy így lesz szép, így lesz emberi. A Várfürdő páratlan ékessége az ősi park. Eddig is sokat vesztett már varázsá­ból az egyre zsúfolódó épületek miatt, mert mindegyik faáldozatok árán épülhetett csak fel. Valamikor a műszakiak minden me­dencét egymás mellé akartak építeni, mert így olcsóbb. Közelharcot vívtunk, hogy a parkban szétszórtan telepítsék. Azóta a műszaki szemlélet nekem gyanús, mert nem lehet mindent vonalzóval és centivel kiszabni. Emberi léptékek is vannak. A Várfürdő kezelő gazdája a Gyulai Vízmű. A fairtást a Kertészeti Egyetem tervezte. Áldást a megyei tanács illetékese adott rá. Egyikőjüknek sem tudok gratu­lálni az együttesen talán ezer évet is meg­élt fák kifűrészeléséhez. Nem így kellett volna. Szomorú, hogy csak az utólagos keser- gés lehetősége marad az újságíró számára. Akárcsak az országutak menti fák sziszte­matikus irtásakor, vagy a Veszei-csárda körüli őstölgyek barbár csonkításakor és még sok más esetben. Következmény nincs, mert a felmentő magyarázat min­dig kéznél van. Enyedi G. Sándor Tanácsülésekről jelentjük T. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom