Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-25 / 97. szám
Itt csak a jótanács eladó NÉPÚJSÁG Defekt-duó, bármüsor, sörfesztivál Mi újság a „Pocok”-ban? Bábeli hangzavar a békéscsabai vasutasok szak- szervezete művelődési házának nagytermében. Az asztalokon otthonos összevisszaságban szebbnél szebb fafaragások, kovácsoltvas kilincsek, gyertyatartók. A fonott kosarak sem szégyenkezhetnek e környezetben, amott több szakajtónyi festett tojás „bizonygatja” készítője ügyességét... A férfiak csoportba verődve beszélgetnek, távol az asszonyok népesebb „táborától”, akik kazalnyi színpompás kézimunka köré gyülekeztek, hihetnénk, egy kis tercierére. A felületes szemlélő joggal gondolhatja, népművészeti vásár kellős közepébe csöppent, ám ez elhamarkodott megállapítás lenne. Néhány percig kell csupán a szóra figyelnünk, s rájövünk, hogy itt most — a jótanácsokon kívül — semmi sem eladó. — Nos, ezen mi a hiba? — emel magasra egy-egy hímzett darabot Borbély Jolán, a Népművelési Intézet munkatársa. — Sok benne a kék. Túl harsányak a színek. Nincs szépen kivarrva. Sok a minta ezen a zsebkendőnyi darabon. Ez túl komor ... — mondják kórusban a kevésbé sikeres darabok hiányosságait. Aztán mikor a kiállításra érdemes kézimunkák kerülnek terítékre, mindenkinek felderül az arca. Örülnek a más, s a maguk sikereinek egyaránt. — Itt ez a vállkendő. Csodálatos! Ez a jópofa palóc köténysor is megy Dunaújvárosba. Ezek a darabok is izgalmasak, tanúsítják, hogy ugyanannak a kultúrának vannak reprezentatívabb, s köznapibb formái is. Lám, ez egyszerűségével érdemelte ki, hogy továbbjusson ... Egyik ámulatból a másikba esünk, oly szépek a zsűri elnöke által szétterített kézimunkák. Igen, kedves olvasó! Szakmai tanácskozásra érkeztünk. A szakszervezeti amatőr népi iparművészek megyei kiállítását készítik így elő. A pályamunkákat április 14-én és 15-én gyűjtötték össze. A szakzsűri tagjai — Borbély Jolán, a Népművelési Intézet, Ország Varga Mária, a Néprajzi Múzeum és Kocsis Liza, a Fővárosi Művelődési Ház munkatársa — már kiválogatta azokat a darabokat, amelyek a május 1-én nyíló megyei, s a Dunaújvárosban október 11-én nyíló V. országos népművészeti kiállításon bemutatásra kerülhetnek. Hetven egyéni alkotó és öt alkotó- közösség készült nagy odaadással erre a megmérettetésre. Hogy milyen eredménnyel, ez a mai nap dől el . . . A kézimunkák erényeinek, hibáinak megbeszélése után, még futja az időből, hogy az egyetlen tojásfestő —- Varga-Orvos Valéria — is kikérje a zsűri véleményét: „Mind szép, kiállításra kerülhetnek, csak így kicsit sápadtak ...” Ám a természetes festékanyagok már csak ilyenek — nyugtázza csak úgy, magának a törékeny alkotások gazdája, s megnyugodva távozik. * * * Lassan elnéptelenedik a nagyterem, „lélegzethez jut” Borbély Jolán is, aki eddig kifogyhatatlan volt a tanácsokból. . — Már csaknem minden megyét végigjártunk — mondja —, ám ilyen gazdag anyagot egyedül Bács-Kis- kun megyében találtunk. S a tovább jutott alkotások aránya is jó itt, Békésben. Végignézünk a „kínálaton”, s mintha csak a tárgyalkotó népművészet hazai helyzetének miniatűr vázlatát látnánk: mennyiségében vezet a hímzés. — Az országban a 40 ezer amatőr népművész közül legalább 25—30 ezer textíliával foglalkozik. Ennek iskolája van, arról nem is be'szélve, hogy míg a szövés vagy a faragás szerszámigényes, ehhez elég egy tű, meg egy nyugodt sarok ... A fafaragásokból már kevesebb, ám annál színvonalasabb anyag jött össze. — A faragás itt a megyében feljövőben van. Ugyanezt elmondhatjuk a szövésről is, bár a most összejött szőttesek korántsem reprezentálják az itt folyó munkát e művészeti ágban ... Ahogy szép lassan összepakolják a kiállításra ajánlott anyagot, Borbély Jolán még elmondja, hogy a korábbi évekhez képest kevesebb az anyag országszerte. Az ok egyszerű: mostanában sok volt — s lesz — az országos pályázat. Az előcsarnokból behallatszik az asszonyok beszélgetése. Még most is a látottakról, hallottakról esik szó közöttük. — Nincsenek nagy tétek — int feléjük Borbély Jolán —. nincs világot jelentő deszka, amiért meg kell harcolniok egymással. így, tudnak örülni a mások sikerének is. Ezért olyan lelkes, kitartó közösségek ezek. Nagy Ágnes Ahogyan pestiesen mondani szokás, már évek óta lógott a levegőben, csak lábon kellett kapni. Nos, a nyolcvanas évek elején Tokajban tették ezt meg; nem kis visszhangot váltott ki (s ebben voltak rosszindulatú felhangok is!) az első „kultúrkocsma” megnyitása. Nagyon hamar, hónapokkal azt követően megyénkben is követték a példát. A megyei művelődési központ először a megyei vendéglátóipari vállalattal, majd kicsivel később a megyeszékhelyi áfésszel kötött együttműködési szerződést. Békéscsabára szorítkozott az együttdolgozás; később — bár igencsak visszafogottan — kiterjesztették megyénk más nagyobb lélekszámú településeire is. A sikersorozatok helyszíne az akkor frissen átadott Korzó étterein volt. Ügy másfél éves tündöklés után szintén gyorsított menetben szűntek meg a korzó-programok. Hasonló volt a helyzet a „szövetkezeti vonalon” is: ott a korábbi sikeres esteket a megye leg- nagyob lakótelepének, a békéscsabai Lencsésinek az étterme fogadta be. * * * Némi optimizmussal bár de túlvagyunk a mélyponton — fogalmaztak a közelmúltban az érdekelt népművelők. Ennek jogosságát igazolják azok a programok, amelyek meghívóival az utóbbi hónapokban találkozhatnak az érdeklődők: zömében szórakoztató műsoros estekre, amelyekét a csabai Lencsési étteremben, vagy ahogyan a nagyközönség ismeri: a „Dúdoló Pocok”-ban tartanak. A hogyanokra Bé- nyiné Pap Mária, az MMK munkatársa és Karaffa László, az étterem szerződéses üzletvezetője válaszolt, adott tájékoztatást. Gyors mérleg az eddigiekről. A novemberi nyitóhónapban az első a Defekt-duó műsora volt. Sokan emlékeznek még a Katalin-bálra is, amelyet rendhagyónak rendeztek. Ekkor volt itt az első Sygma-klubest is. A „felnőttkorát” élő, örökifjú csabai zenekar most már havonta két alkalommal lép itt dobogóra; ebből az egyik az elnyüstölhetetlen klubest. a másik nosztalgiaest. A múlt év utolsó hónapjában a Ri~ verside elnevezésű együttes country-koncertje jelentett unikumot. Januárban Boncz Géza humorista volt a vendég. majd márciusban felejthetetlen perceket szerzett a Benkó Dixieland Band fellépte. S néhányat a közeli tervekből. Májusra Komár László énekest várják, és ekkor lesz az évad utolsó S.vgma-estje is. A hónap utolsó hétvégéjén sörfesztivált terveznek. A nyári hónapok alatt — az étterem földrajzi helyzetéből is adódik ez — „nyári szünet"-et tartanak. A folytatás szeptemberben! Adódik a kérdés: ebben az üzletben miért vállalják a kétségkívül többletmunkát, nagyobb odafigyelést, pluszkiadást jelentő rendezvényeket? Az üzletvezető szerint inkább ez a természetes. Nem titkolja, hogy ha műsor is van, akkor számottevően nő a forgalom is. Szerinte a vendéglátás csak úgy képzelhető el, ha a „kultúra” szót mint jelzőt elétesszük. S ez nemcsak a műsorok rendezését jelentik! E sorok írója nem akar abba a bűnbe esni, hogy prókátorkodik, reklámot ver a „Pocok”-ért. Hiszen minden itt tartott műsoros estre sokszor a meghirdetés napján (!) elkelnek már a jegyek. A közművelődés és a vendéglátás „szimbiózisa” akkor is itt példát mutató. Gondoljunk csak arra: a jóval több mint másfél tízezer ember lakta városrész még jó ideig nem rendelkezik olyan intézménnyel. amely az itt élők alapvető szórakozási, művelődési igényét képes lenne kiszolgálni! Hamarosan, pontosabban augusztus l-vel szeretnék megnyitni a „Pocok” presz- szóját átalakítva az éjszakai bárt, amely minden hétvégére — szintén az MMK közreműködésével — műsort is ígér. Tovább szeretnék folytatni a kamarakiállítások sorozatát: máricusban egy naiv festő képeit láthatta az ide betérő vendég. * * * Mondhatnék: felhőtlen minden. Ahogyan az MMK munkatársa elmondta. koránt sincs ez így. Nagyon nehéz olyan előadókat szerezni, akik „ilyen helyen” fellépnek. A fenntartásoknak azonban aligha van igazi alapja. Elég csak az eddig itt szereplő művészek, együ- tesek névsorát végignézni . . (nemesi) Tojások „ünneplőben” és kosárban Fotó: Gál Edit II magyar építészet századaiból O Konstruktív racionalitás Szeretnénk most röviden arra is feleletet keresni, vajon mit jelentettek építészeink a tágabb világ számára? A művészetben éppen úgy nincsenek merev határok, mint az életben, az első világháborút mégis úgy tekintjük, mint amikor lezárul a szecesszió kettőssége, s az új építészet elhagyja a lágy formaalakítást, a festői de- korativitást, és tovább élteti már a szecesszió szerkezeti elemeiben jelentkező díszítés nélküli síkokat, idegen szóval a konstruktív racionalitást. Vagyis amit eddig az építészet a tetszetős külsőért alárendelt, most előlép: a vasbeton, acél, üveg nem eszköz többé, hanem cél. Hosszú korszak nyitánya ez a célszerű, új technikai megoldásához, tömegépítkezésekhez alkalmazkodó építészetben. Mintha a huszas évek elején építészeink megéreznék, hogy hazai körülmények között a bátor vállalkozásoknak nem nagy visszhangja lesz, — sorra külföldre mennek, s jelenlétükkel is bekapcsolódnak az európai áramkörbe. Ha pontosan figyelemmel kísértük építészetünk útját. módosíthatunk azon a marcangoló önvádon, hogy mi mindennel elkéstünk legalább fél évszázadot. Építészetünk sem késett el, ha sokszor szerényebb vagy szegényebb is volt európai rokonainál. Az első világháborút követő években építészeink idehaza is jelét adhatták tudásuknak (Kozma Lajos, Hajós Alfréd, Lajta Béla, Ár- kay Aladár, Molnár Farkas, Fischer József, Weichinger Károly, Gerlóczv Gedeon, Rimanóczky Gyula, Gulyás Zoltán, Győri Dénes, Pogány Móric, Barát Béla, Novák Ede és még többen), s munkájuk nyomán elsősorban Budapest valóban új arcot kapott. A Rákóczi út és a Múzeum körút sarka, a Madách tér, a margitszigeti Sportuszoda, a városmajori vagy pasaréti templom, a Mező Imre úti kórház ma már rangos architekturális eligazodási, közlekedési pontok. Építészeink körülnézhettek a világban, s a világ mindmáig elismeréssel tekint építészetünkre. Moholy- Nágy László — bár ő nem építész — a Tanácsköztársaság bukása után Ausztriába megjr, csatlakozik Kassák Lajos köréhez, termékeny talajra találnak konstruktivista gondolatai a Bauhaus körében, és azon túl. Vágó Péter, Vágó József építész fia, apja politikai vallása miatt távozik, s telepedik le Párizsban. Breuer Marcel egyenesen Weimarban keresi fel (1920-ban) századunk nagy építésze, Gropius Bauhaus iskoláját. Molnár Farkas 1920-tól folytatja a Bau- hausban tanulmányait. Bo- don Sándort apja, a kiváló bécsi nagyipari bútortervező viszi Hollandiába, majd tanára, Kaesz Gyula küldi ki ösztöndíjjal, míg 1928-ban végleg letelepedik Amszterdamban. Forbát Alfréd 1920-tól Gropius munkatársa, 1938-tól Svédországban él. A két háború közötti modern építészek nemzetközi szervezete, a CIAM 1928-ban alakul meg Svájcban, még ebben az évben magyar csoportja is alakul Molnár Farkassal az élen. A baráti csoportban ott találjuk a Köztársaság téri lakóházak tervezőjét, Fischer Józsefet, Major Mátét és Preisich Gábor építész, építésztörténészprofesszort, az Oncsa-házak tervezőjét, — Rácz Györgyöt, a későbbi Iparművészeti Tanács szervezőjét és vezetőjét, Juhász Lászlót, Dávid Károlyt, a Népstadion, a MOM kultúrház, a Ferihegyi repülőtér tervezőjét, hogy csak a mindnyájunk számára kötelezőn ismerteket említsük. A külföldi szakirodalom még nem figyelt fel, hogy milyen nagy szerepe volt építőművészetünknek századunk megújulásában, bár Moholy-Nagy, Bauer Marcel, Vágó, Bodon magyarságát tudva és elismerve húzzák alá jelentőségüket. Mo- holy-Nagyban a konstruktivizmus lényegét az építészetben is látó, fáradhatatlanul tanító mestert tisztelik. Breuer Marcel 1934-ben — Molnár Farkassal és Fischer Józseffel — elnyeri a Budapesti Nemzetközi Vásár pályatervének első díját, s berlini, bristoli, New York-i, rotterdami, bordeauxi építményei mellett Luigi Nervi- vel a párizsi UNESCO székház tervezője volt (1953— 58). Pierre Vago, vagyis Vágó Péter a legnagyobb nemzetközi és francia építészeti szervezetek tagja, vagy vezetője, kezdeményezője. Negyvennégy évig szerkesztője a világhírű L' Architecture d'Aujour'hui (A ma építészete) című folyóiratnak. Városrendezési, építészeti tevékenysége igen sokoldalú. Tervez Tarasconba iskolát, • Tuniszba bankot. Le Mansba lakótelepet és templomot, Berlinbe lakóházat, Bonnba könyvtárat, Lourdesba 25 000 zarándokot is befogadó templomot, Lil- le-be egyetemet, Názáret- be monostort, Jeruzsálembe kulturális intézetet. Bár szűkebb keresztmetszetű, nem jelentéktelen Bodon Sándor oerivre-je sem: amszterdami könyvesboltja, lakóházai, üzletháza, kiállítási és kongresszusi épületcsoportja, az Apolló Hotel, reklámfilm-stúdió, a párizsi holland kiállítás (1948—50), a rotterdami Museum Boy- mans Beuningen kibővítése, kereskedelmi raktár, s a ny- megeni acélipari konszern terve nemzetközileg elismert alkotás. Ilyenformán népesítik be létesítményeikkel, tudásukkal építészeink a világot, bizonyítékául, hogy megálljuk helyünket a nagy világversenyben, ahol nem a köny- nyen elszálló szó, hanem egyedül a szigorú fegyelmet, az emberi lét közvetlen érdekeit szolgáló alkotás, n korszerű előrelátás, a pontos felkészülés érvényesülhet Kiváló építészeink hazai és külföldi részvételével szerettük volna a figyelmet feléleszteni építészeti értékeinkre, szűkszavú jelzéseink kiegészítését olvasóinkra bízva. (Vége) Koczogh Ákos Breuer Marcel, a Torrington üzem igazgatási épülete (USA) 1965—66
