Békés Megyei Népújság, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)
1986-04-18 / 91. szám
NÉPÚJSÁG 1986. április 18., péntek „Köszöntsd a tavaszt” Gyulán a Békés Megyei Kórház és a húskombinát MSZBT-tagcsoportjainak rendezésében zenés irodalmi műsort láthatott-hallhatott a közönség: csaknem ötvenen jöttek össze tegnap, április 17-én délután 4 órakor a Mogyoróssy könyvtárban, ahol Beregszászi Olga és Kovács Titusz előadóművészek a szovjet-orosz irodalom legjavából adtak elő magyar—orosz nyelven válogatást. Műsoruk címéül a „Kö- szöntSd a tavaszt!” választották. A Csehov, Gogol, Jevtu- senkó és Turgenyev műveiből összeállított, nagy átéléssel, színvonalasan előadott műsort hallgatva — csakúgy, mint a tavaszi, szeszélyes évszakban — hol derűit, hol borult a közönség hangulata. Az előadást érdemes volt meghallgatni. Képünkön Beregszászi Olga énekel. Kép, szöveg: Nagy Ágnes Ülést tartott az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága tegnap Cselőtei László akadémikus elnökletével az Országházban ülést tartott. A testület a fogyasztási szövetkezeteknek az élelmiszergazdaságban betöltött szerepét elemezte. A bizottság elé terjesztett írásos anyagból kitűnt: a mezőgazdasági kistermelőktől származó árualap megközelítően negyed részét az áfészek vásárolják fel; évente 340—360 ezer tonna burgonyát, zöldséget és gyümölcsöt, 24—26 ezer tonna baromfit, 58—59 ezer tonna sertést, továbbá nagy mennyiségű házinyulat, tojást és egyebek között mézet is. Az elmúlt öt évben a szövetkezetek mezőgazdasági tevékenységből származó árbevétele 10 százalékkal nőtt. A fejlődés a korábbi évekhez képest kisebb ütemű, ami egyebek között a kedvezőtlen időjárással, több ágazatban pedig a termelői érdekeltség időszakos vagy állandósult csökkenésével magyarázható. Az áfészek több mint 200 mezőgazdasági szaküzletet, továbbá 3500 takarmányértékesítő helyet tartanak fönn, ezek éves fogalma meghaladja a 10 milliárd forintot. A tagságnak nyújtott szolgáltatásaik bővülőben vannak; eszközöket, anyagokat és takarmányt szállítanak házhoz és növekvő mértékben vállalkoznak gépkölcsönzésre is. Háromszáz fős agrárszakembergárdát foglalkoztatnak és a korábbinál magasabb színvonalon szervezték meg a kistermelők tájékoztatását is. Sokrétű tevékenységgel foglalkoznak, ám — amint az anyag is kiemeli — ezek egy része nem hoz kellő nyereséget. Így van ez például az élelmiszer-kereskedelemben; nem tekinthető véletlennek, —hogy a szerződéses boltok vezetői döntően nem az élelmiszerkereskedők köréből kerülnek ki. Sikerült javítani viszont az áfészek keretén belül a termelés és a feldolgozás összhangját; a forgalmazott áru feldolgozottsági foka 5 év alatt mintegy harmadával nőtt. Ami a továbbiakat illeti: a szövetkezetek igyekeznek nagyobb érdekeltséget teremteni tagjaik számára a minőség javításához. Tovább építik a feldolgozók hálózatát, összefüggésben azzal, hogy a megtermelt nyersanyagot az eddiginél több célra szánják. Munkájukban növekszik a termeltetői jelleg; egyre pontosabban és szakszerűbben határozzák meg, mit várnak a kistermelőktől és többet tesznek azok munkájának szakosításáért is. A vitában felvetett kérdésekre Magyar Gábor mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes és Szla- menicky István válaszolt. Mindketten hangsúlyozták: a szövetkezeti tevékenység színvonalának javítása a lakossági ellátás és az export szempontjából egyaránt fontos. Velünk élő műemlékek A régi korok szerették, ha bizonyos kérdésekre a kérdezett gondolkodás nélkül rávágta a választ. Szerencsére nem élünk a régi korokban. Mégis szeretnénk, ha „az építészeti, városképi értékeinket óvjuk-e meg minden áron?” kérdésre dörgő igen lenne a válasz. Ügy tűnik, nyitott kapukat döngetek, hiszen a tv sokévi Ráday-kurzusa után kialakulóban vannak műemlékvédő ösztöneink. Pedig az iskolapadot úgy hagytuk el, hogy ilyesmiről semmit sem tanultunk. (S ez még hagyján, de a műszaki egyetem építészei sem tanultak korábban ilyesmit.) Csakhogy, mint írtam, nem szeretem a régi korok válaszadó stílusát, így hadd gondolkozzak el a feleleten. Miért is kell nekünk ebben a pénztelen, szakemberínséges, lakásproblémás, csatorna- és úthiá- nyos korban oly sok energiát „pazarolni”, sokszor még csak nem is műemléki értékkel bíró, eklektikus épületek kapuinak, korlátjainak, liftajtóinak, virágtartóinak megmentésére. Mi szükségünk a régi, néha bájolgó, néha már-már giccsbe hajló szobrok, festmények, agyoncicomázott gázlámpák, tirádás csatornafedlapok, szeméttárolók és padok, sőt, járdaszegélykövek felújítására? Mikor az új anyagok beépítése sokkal olcsóbb, egyszerűbb, gyorsabb. Itt álljunk meg először! Tényleg olcsóbb-e? Talán első pillanatban úgy tűnik, igen. Csakhogy a régi értékek megőrzésének haszna szinte felmérhetetlen. Az anyagias kérdésre válaszom első része legyen anyagias! Vajon Budapestet, Sopront, Veszprémet vagy Gyulát a külföldi turisták ősi városmagjukért, avagy lakótelepeiért kedvelik? Egyáltalán, kiszámolható-e, mennyit „hoz a konyhára”, hogy egy városban lehet sétálni? (Néhány vállalatunk már ráébredt arra, hogy külföldi kapcsolatai szempontjából előnyös, ha központja egy tradíciót sugalló épületben van. Mert az arról tanúskodik, hogy ez a cég itt áll özönvíz óta, s nem mozdíthatja ki senki és 'semmi, és amit e cég gyárt, az csak márka lehet.) A városlakók kötődése szűkebb hazájához bonyolult tényezők összhatása. Szülők, szerelmek, barátok, ellenségek, irigyek mellett, és továbbtanulási, elhelyezkedési lehtőségek mellett ki meri állítani, hogy lelkűnkben nem hagy nyomot egy tér, egy utca, egy park, egy szökőkút, egy kerékvető, ami ki tudja, milyen távoli elődök üzenetét őrzi. És ha ilyen apróságok nem hagynak bennünk nyomot, akkor abban a városban csak feleannyi keresni valónk van. Ezek nem halott tárgyak, velünk együtt élnek, s ha megújhodnak, mintha bennünk újulna meg egy alkatrész, ha romlanak, mi is jobban öregszünk. Ha pedig elpusztulnak, belőlünk is odalesz valami. A szociológusok, a városvezetők sokszor említik azt a fogalmat, hogy népesség- megtartás. Népességmegtartó lehet az is, ha egy közösség ment meg egy régi értéket. A pénzhiányból így erény is válhat. Hiszen minden város egyéni, kis- és nagyközösségi áldozatokból épül. A létrehozott érték a közösség legremekebb kovásza, s az egyén legfőbb marasztalója. Nehéz helyzetű megyénk műemlékeire ráférne néhány spontán kezdeményezés, vagy ügyes, céltudatos vállalkozás. Ha végignézünk műemléki térképünkön, rengeteg kallódó, jobb sorsa érdemes épületet látunk. Településeink arcát megszépítő, egyéni apróságokat rozsda emészt. Csak megyénkre jellemző építészeti elmeket feledésre, cserére ítél a jelen és a jövő. Persze, a jelenbe és a jövőbe nekünk is van beleszólásunk. Ezt nem baj, ha nem felejtjük el a műemléki világnap elmúltával sem‘ Ungar Tamás Horváth István látogatása megyénkben (Folytatás az 1. oldalról) is kíváncsi volt, hogyan alakul az emberi helytállás, amely jobb szakmai felkészültséget, okos szervezettséget, hatékonyabb termelést követel. Mindezekre válasz lehet, hogy jelenleg mintegy 1200-an dolgoznak a Szirénben, többségük természetesen nő. Évente 1 millió férfi- és gyerekinget gyártanak belföldre és külföldre. Az elmúlt évben 86 millió forint tőkésexport-árbevételt értek el. Szállítanak Olaszországba, Angliába, az USA-ba, Franciaországba, az NSZK- ba és Svájcba. így került szóba a távol-keleti termeltetés, amely iránt vendégünk élénken érdeklődött. Elismeréssel szólt arról, hogy a szarvasi szövetkezet Vietnamban évente 1,5 millió inget gyártat, amelyet hazai piacon értékesít. Az is megragadta a figyelmét, miszerint a műszaki fejlesztést sem hanyagolják el a Szirénben. Érzékenyen reagálnak a világpiac diktálta divatra. Még 1981-ben áttértek a svéd Etalon-munkarendszerre, Kondoroson új üzemépületet adtak át. A 40 millió nyereség önmagáért beszél. Az elnökasszony megemlítette, hogy a mezőtúri telepükön csecsemőruházatot is készítenek, sajnos, nem eleget. Erre Horváth István megjegyezte: ezt igazolhatja, hiszen az unokájának ő sem kapott kisinget.. . A VII. ötéves tervi elképzelésekről Tari Józsefné azt mondotta, hogy mindenekelőtt a gyártmány-előkészítést szeretnék korszerűsíteni, további céljuk a távol-keleti piac megtartása, bővítése, az anyagmozgatás köny- nyebbé tétele. Amikor a dolgozók szociális ellátását ismertette, a Központi BizottA szarvasi Szirénben elismerő szavakat ír a brigádnaplóba ság titkára a fiatalok lakáshoz jutásának esélyeiről érdeklődött. Itt kapcsolódott a beszélgetésbe dr. Pataki István tanácselnök, aki elmondotta, hogy a tanács tavaly 1 millió forinttal segítette a „fészekrakókat”. Kocsis János, a pártvezetőség titkára a három alapszervezet és a héttagú pártvezetőség munkájáról szólt. Majd Horváth István elismerő sorokat írt két szocialista brigád naplójába. A szövetkezet életével való ismerkedés üzemlátogatással folytatódott. A vendég megtekintette a szabászat és a varroda munkáját, elbeszélgetett a dolgozókkal, érdeklődött életük, munkájuk felől. S. S. 'üzemlátogatás a szabászaton Fotó: Gál Edit Befejeződött az országos automatizálási konferencia Csütörtökön befejeződött a mintegy kétszáz szakember részvételével Nyíregyházán tartott országos automatizálási konferencia. A háromnapos tanácskozáson több mint hetvenen mondtak véleményt a hazai műszaki-tudományos fejlődésről, az automatikák jelenlegi alkalmazásáról és hasznosításuk további lehetőségeiről. Egyetértés volt a tanácskozáson abban, hogy bár az automatizálás terén általában elmaradunk a világszínvonaltól, számos figyelemre méltó eredményünk is van. Elismerésre méltó például a hagyományos folyamatszabályozó, a digitális technikai és az elektronikai berendezések gyártási színvonala. A pneumatikus automatikai eszközök gyártásában azonban némileg még vissza is fejlődtünk. A felszólalók többsége kiemelten foglalkozott az automatikák alkalmazásával. Ezzel kapcsolatban elmondták, hogy az utóbbi években rendkívül gyors, látványos eredményeket értünk el főként a nagy pontosságot igénylő, illetve az egészségre ártalmas munkaterületeken, továbbá a közlekedés, a hírközlés, a vegyipar és a kohászat egyes területein. Az automatizálás jelenleg legmagasabb fokát képviselő robotok alkalmazása is megkezdődött, például a Tungs- ramnál, a győri Rába Magyar Vagon- és Gépgyárban. A folyamatszabályozási rendszerek egyre inkább tért hódítanak az egészségügyben is. A legújabb technikai vívmányok felhasználásával kapcsolatban többen is rámutattak arra, hogy a korszerű technika alkalmazása a mezőgazdaságban ért el nagy fejlődést, de — hangoztatták — ott vannak a legnagyobb tartalékok is. Számítógépes rendszer alkalmazása különösen nagy hasznot hozhatna többek között az állattenyésztésben. A tanácskozás résztvevői közül többen szóltak arról, hogy örvendetes módon a legújabb üzemek már szinte elképzelhetetlenek a legkorszerűbb technika alkalmazása nélkül. A gond inkább a pótlólagos fejlesztéseknél van.
