Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-01 / 51. szám

1986. március 1.. szombat n házi gondozás Csöngött a telefon. Idős férfi kért tanácsot: hova forduljon most, kitől várhat segítséget? Két napja jött ki a kórházból, több műtét után van. nem tudja el­hagyni a lakást, nem tudja ellátni magát. Van ugyan egy fia, de az nem törődik vele. Ki segít most? Több mint tíz esztendeje az ilyen idősek segítségére, támogatására jött létre a házi szociális gondozóháló­zat. Az olyan időseket gon­dozzák, akik betegségük, ko­ruk miatt nem tudnak el­járni az öregek nappali ott­honába, vagy akik szociális otthoni ellátásra várnak. S itt egy pillanatra áll­junk meg: szomorú tény, hogy a most szociális ott­honba kerülőknek rendkívül rossz az egészségi állapotuk. Ha a mai létszámnál több lenne a gondozónő, minden bizonnyal javulna az ő hely­zetük is. A hivatásos gondozónői hálózat mellett 1975-ben ala­kult meg a tiszteletdíjas tár­sadalmi gondozónői hálózat. Aktív kisnyugdíjasok, gye­sen levő anyukák, szomszéd- asszonyok, jó ismerősök, olyanok, akikben élő a lelki­ismeret, vállalták ezt a munkát. Maguk választhat­ták meg gondozottal kát, vagy az idős ember kérhette, hogy házbeli szomszédasz- szonya viselje gondját — s az, hogy ismerték, ismerik egymást, könnyített a mun­kán is. Először 700, majd 1000, s mára 1500 forint a tiszteletdíjuk. Ezért az ösz- szegért teljes napi ellátást biztosítanak, vagy részgon­dozást vállalnak. Ez utóbbi heti egy-kétszeri bevásár­lást, a takarítást, a gyógy­szer kiváltását foglalja ma­gába. Ha az idős ember igényli, a hivatásos gondozónő mel­lett társadalmi aktivista is elláthatja. így közvetlenebb, családiasabb kapcsolat ala­kulhat ki. Éppen ezért a VII. ötéves tervben fejlesz­teni kívánják ezt a gondos­kodási formát. A Magyar Vöröskeresztnek óriási sze­rep jut a felderítésben, jel­zésben, segítésben. Fontos tudni: bárki kér­heti az idős ember házi szociális ellátását. Nemcsak az idős ember, akinek, eset­leg fogalma sincs erről a lehetőségről, hanem szom­szédja, jó ismerőse is for­dulhat segítségért a lakóhely szerinti Vöröskereszt-szerve­zethez, a tanács egészség- ügyi vagy szociális osztályá­hoz. Mi történik akkor, ha az idős ember nincs megelé­gedve a gondozónőjével? Panasszal fordulhat a la­kóhely szerint illetékes ve­zető gondozónőhöz, akinek egyébként is feladata, hogy ellenőrizze a hivatásos és a társadalmi gondozónők mun­káját. Igaz, nem régóta, de a szervező gondozónőt is fel­kereshetik a gondozottak. Az ő feladata a tiszteletdíjasok munkájának havonkénti el­lenőrzése, és az új gondo­zásba vételnél ő keresi a legmegfelelőbb lehetőséget; ki legyen az, aki az idős em­bert ellátja. És az ünnepek? Szerencsére a házi szociá­lis gondozással ez is megol­dódott: akkor is jut meleg étel, jó szó az idős, magá­nyos embernek. Az igazsághoz az is hoz­zátartozik, hogy nem a leg­ideálisabb körülmények kö­zött dolgoznak sem a hiva­tásos, sem a tiszteletdíjas gondozónők. Igen hiányosak azok a tárgyi feltételek, amelyek viszont elengedhe­tetlenül szükségesek lenné­nek ahhoz, hogy a munká­jukat elvégezzék. Nincs meg­oldva az, hogy hogyan és mivel közlekedjenek? Ho­gyan jutnak el térdig érő hóban egy tanyasi öreghez? Van-e megfelelő ruházatuk, amely megvédi őket az idő­járás szélsőségeitől? Bizto- sított-e számukra a hűtőtás­ka, amelyben az ételt hord­ják, van-e elegendő gumi­kesztyű és szivacs a mosda- táshoz és így tovább. Az utóbbi időben pontosí­tották a szociális gondozás feladatait, három lépcsőben építették egymásra a gon­dozási formát. Szociális ott­hon — öregek nappali ottho­na — házi gondozás a sor­rend. A vezető gondozónő így minden feladatot átlát, az egyes telephelyeken pe­dig a nappal; otthon a gon­dozás központja. A hivatá­sos és a társadalmi tiszte­letdíjas gondozónőknek itt biztosítják a munkaruha mosását, vasalását, innen in­dulnak az ebéddel, itt beszé­lik meg a gondokat, a prob­lémákat. A teljes szervezettség megvalósulására sajnos ke­vés a remény, mivel a szo­ciális otthonok a városok­ban, a megyeszékhelyen vannak: a másik megoldás­nak pedig az az akadálya, hogy nem minden községben van öregek nappali otthona, de ellátásra, gondozásra szo­ruló ember igen. Tehát mindenhol meg kell valósítani: minden öreg, aki arra rászorul, tartozzon va­lahová! Ezt a célt szolgálja, hogy ez évtől a körzeti or­vosi hálózathoz hasonlóan kívánják megoldani a kör­zetesítést, kiindulási köz­pontnak tekintve az öregek napközi otthonát! Egy-egy körzethez 2000—2500 idős ember tartozna. Ö. K. Mit csinál a szomszéd? Borzalmas rendőri hír járta be a közelmúltban a sajtót: egy embert, egy falu közepén két évvel halála után találtak meg a házában. Igaz, hogy nem élt rendezett életet, hogy alkoholista volt, hogy családja már régen elmenekült előle, hogy ki-be járt elvonókúráról elvonókúrára. Igaz, hogy egy darabig keresték is, azután elfelejtették, és egy tollvásárló asszony nyitotta be az ajta­ját. A példa különleges. De az már gyakrabban előfordul, hogy egyedül élnek öreg em­berek, esetleg éppen a szom­szédunkban, és fogalmunk sincs róla, nem szenvednek-e valami olyasmiben szükséget, amiben mi könnyűszerrel se­gíthetnénk nekik. Talán nem is az emberi se­gítőkészség hiányáról van szó. Ha egy újságban megjelenik egy kérés, hogy valakinek valamire (rádióra, tv-re, var­rógépre) szüksége lenne, szin­te nincs rá példa, hogy töb­ben is ne jelentkeznének, és ne ajánlanák fel szívesen fe­lesleges holmijukat. Akiről hallunk, azon szíve­sen segítünk. De mi van azzal, aki nem hallat magáról? ö nem szo­rulhat segítségre? Nem lehet, hogy jobban rá­szorul, mint az, aki kér, csak éppen ő szégyell kérni még egy kis szívességet is?! Talán az is sokat jelent, ha saját bevásárlásunkkor felhozunk neki is egy liter tejet, fél kiló kenyeret, kis gyümölcsöt, vagy bármit, amiért neki ne­héz lenne a boltba elmenni. Különösen télen nagyobb az idős emberek rászorultsága, hiszen csúszik az út, nehéz közlekedni, de néha még a házból kimenni is. Jó, ha segítünk azokon, akikről olvasunk valamelyik újságban, de ne feledkezzünk el a környezetünkben élő, rá­szoruló, elsősorban idős embe­rekről. (sm) Nemzetiségeink ételei Szlovák konyha BRINDZALEVES Hozzávalók: 20 dkg erős brindza, másfél liter víz, 10 dkg grízes liszt, 1 db tojás, 3 dkg füstölt szalonna; pap­rika, só. A brindzát sós vízben el­keverjük és felforraljuk. A lisztből és tojásból galuska­tésztát készítünk és a forrás­ban levő levesbe nagyon ap­ró galuskákat szaggatunk. A füstölt szalonnát apróra vág­va megsütjük, piros paprikát teszünk rá és a leveshez ke­verjük. POZSONYI TOKANY Hozzávalók: 40 dkg mar- habélszín, 40 dkg sertés­comb, 8 dkg zsír, 12 dkg vö­röshagyma, 20 dkg gomba, 1 dl tejföl, 1 dkg paradicsom­püré, fél dl tejszín, 20 dkg zöldborsó (konzerv is le­het!), paprika és só ízlés szerint. A megtisztított húst csí­kokra vágjuk. Az apróra vá­gott vöröshagymát a zsíron megdinszteljük, majd hozzá­adjuk a húst és magas lán­gon megpirítjk. Ezután ad­juk hozzá a paradicsompü­rét, a pirospaprikát, az elő­zőleg forró vízben megabált gombát, a zöldborsót. Vi­zet öntünk alá és puhára pá­roljuk. Tálalás előtt tesszük rá a tejfölt, s a kész ételbe keverjük a felvert tejszínt. Vajasgaluska-körettel tálal­juk. BESZTERCEI SERTÉSBORDA Hozzávalók: 70 dkg borda, 12. dkg zsír, 40 dkg burgonya, 12 dkg liszt, 2 gerezd fok­hagyma, 1 db tojás, 1/2 dl tej, 3 dkg sajt (füstölt), só, őrölt bors. A húst szeletekre vágjuk, kiverjük, sózzuk. A burgo­nyát megtisztítjuk, nyersen lereszeljük, hozzáadjuk a te­jet, lisztet, tojást, borsot, a reszelt sajtot, a tört fok­hagymát és jól összekever­jük. A bordaszeleteket ebbe a masszába mártjuk, majd forró zsírban mindkét olda­lán pirosra sütjük. Káposz­tasalátát adunk hozzá. MAKOS GALUSKA Hozzávalók: 80 dkg bur­gonya, 10 dkg liszt, 8 dkg mák, 5 dkg zsír, 8 dkg por­cukor; ízlés szerint só. A megtisztított burgonyát sós vízben megfőzzük, majd a vizet leöntve róla össze­törjük, rászórjuk a lisztet, összekeverjük és legalább tíz percet állni hagyjuk. Ez­után simára keverjük, me­leg zsírba mártogatva ka­nállal forró vízbe szaggat­juk. Tálba rakva megszórjuk mákkal és porcukorral, s a végén forró zsírral meglo­csoljuk. A békéscsabai szlovák klub nevében: István Anna és Molnár Béláné Gyógyszertől basszushang Nyilván mindenki megfi­gyelte már, hogy nemcsak a közvetlen érintkezésben, ha­nem akár telefonbeszélgetés közben is joggal és bizton­ságosan következtethetünk beszélgetőpartnerünk hang­tónusából kedélyállapotára, hangulatára, vagy például arra, hogy jó vagy rossz ked­ve van. Az NSZK-ban Gies­sen professzor furcsa jelen­ségre figyelt fel. A búsko­morság — köznapi orvosi nyelven depresszió — ellen használatos szerek, amelyek sok esetben nélkülözhetetle­nek a depresszióban szenve­dő betegek kezelésében, a várakozástól eltérően nem élénkítik, hanem mélyítik, basszus tónusba viszik át a hangot. EGÉSZSÉG Megfigyelésének alátá­masztására úgynevezett „duplavak” kísérletben (te­hát úgy, hogy sem a gyógy­szert adagoló személy, sem a beteg nem tudta, hogy mi­kor kap depresszióellenes szert, mikor azzal színben, ízben és küllemben teljesen azonos, de hatóanyag nél­küli placebotablettát) 23 em­beren vizsgálta az initramint tartalmazó depresszióellenes szereknek a hangminőségre gyakorolt hatását. Kiderült, hogy azoknak a kísérleti sze­mélyeknek, akik az initra- mintartalmú depresszióelle­nes tablettákat szedték, a hangtónusa a beszedéstől számított 30 perc múlva je­lentősen mélyebb lett, tehát a basszus hangszín felé kö­zeledett. Megfigyelték to­vábbá még a giesseni klini­kán azt is, hogy egyes, vér­nyomást csökkentő szerek éppen ellenkező hatást fej­tenek ki, tehát nem mélyí­tik, hanem emelik a hang­magassagot. (Szendéi) II metelőhagyma hajtatása KERT, HÁZTÁJI Az utóbbi időben egyre több kertbarát próbálkozik — elsősorban családi fel- használásra, de piaci értéke­sítésre is - a metélőhagyma termesztésével, illetve haj­tatásával. A metélőhagymával tehát változatossá tehető a téli vitaminszegény időszakban a zöldségellátás, hiszen finom lombozata, kellemes pikáns íze, nyers fogyasztásra körö­zöttnek, hideg készítmények, levesek, mártások ízesítésére kiválóan alkalmas. Ha huzamosabb ideig kí­vánunk termesztésével fog­lalkozni, úgy kellően trágyá­zott talajba vessük. Magvetéssel szinte az év bármely időszakában foglal­kozhatunk, de a tapasztala­tok azt bizonyítják, hogy a március elején, közepén ve­tett növényanyagból jó mi­nőségű termés nyerhető! S az sem elhanyagolható, hogy a márciusi vetésből nyert metélőhagyma a kö­vetkező télen már biztonság­gal hajtatható. Ha a vetésnél 20 cm-es sortávolságot alkalmazunk, úgy négyzetméterenként csak ratipr t 2-3 gramm magra van szük­ségünk ! Ha szakaszos vetést alkal­mazunk, akár még augusztus hónapban is vethetünk, de ekkor csak a következő év őszére nyerhetünk szedhető, illetve hajtatható növénye­ket. A hajtatást a tél folyamán bármikor megkezdhetjük cserepekben vagy gondosan kiürített és kimosott tejfeles­poharakban is. De ekkor nem szabad megfeledkez­nünk a műanyag poharak al­jának kilyukasztásáról, mert a pangó víz, a túl nedves föld esetleg a hagymák pusz­tulását okozhatja. A tenyész- edényeket úgy kell megtöl­teni tápdús melegágyi föld­del, hogy a hagymák behe­lyezése után az edény felső szintjével azonos magasság­ban legyen a föld. Ezt követően a hagymákat mérsékelten beöntözzük, s meleg, kellő fénnyel ellátott helyiségben neveljük. Szük­ség szerint megöntözzük. Helyesen járunk el akkor, ha az öntözővízbe egy-két al­kalommal lombtrágyát, pél­dául Wuxált teszünk, mert így rövidebb idő alatt nyer­hetünk 15 cm hosszúságú, dús lombú növényeket. Dr. Széles Csaba „Kitiintetés”-kitűzö Üjabb hóbort. A nők külön­böző formájú strassz díszeket tűznek a kosztümkabátjukra, de nem ám hagyományosan, ha­nem ripszszalagon, mintha „ki­tüntetés” volna (egy egyszerű biztosító tűvel).. Elkészítése házilag egyszerű. A ripsz is, a strassz is kapható a Röltexben. A strasszokat fel kell erősíteni egy kemény se­lyemmel bevont kartonformára. Egyéni és nagyon divatos ék­szer kerekedik belőle. A „ki- tüntetés”-re is ripszfület var­runk, amely ovális, vagy ellip­szis alakú kulcskarikával illesz­kedik a szalaghoz. A divat sze­rint még a barrettsapkát is dí­szíthetik így a nagyon fiata­lok ... Szöveg és rajz: Pálffy Judit Szaporodási formák Díszhalaink kilencven szá­zaléka (pontylazacok, már­nák, sügérek, harcsák, stb.) ikrával szaporodik. Több mint tíz ikrázási formát kü­lönböztetünk meg. 1. A szabadban ívó fajok ikráinak védelmét a leg­több esetben nekünk kell megoldani, biztosítani. Ebbe a csoportba tartozik talán a legtöbb akváriumban tartha­tó díszhal, mint például: Danio-félék, Nannostomus- fajok, a vörös úszójú ponty­lazac (Aphyocharax rubro- pinnis), a vörös neonhal (Cheirodon axelrodi), a fe­kete tetra (Gymnocorymbus ternetzi), a kongólazac (Mic- ralestes interruptus) vagy a ferdén úszó pontylazac (Thayeria broehlkei). 2. Üsző növényekre (pl. Riccia), .vagy azok gyökerei­re (pl. Ceratopteris) ikrázik például a vörös torkú dísz­csuka (Epiplathys dageti). Apró, színtelen ikrái 3-5 mm-es hosszúságú fonálon függenek. 3. Az akvárium fedőlapjá­ra ikrázik a fecskendező pontylazac (Copella arnoldi). Az ívó pár hirtelen mozdu­lattal a fedőlap alsó felére ugrik, feltapad egy-két pil­lanatra. A villámgyors pár­zás után a nőstény lerakja apró, átlátszó ikráit. Ezt kö­vetően a pár az ikrákat a víz felfröcskölésével állandóan vizesen tartja. 4. Lapos kavicsokra, kőre, esetleg a behelyezett cserép külső felületére ikrázik pél­dául a pillangó tarkasügér (Apistogramma ramirezi), a márványsügér (Astronotus ocellatus), vagy a Cichlaso- ma-fajok egyedei. 5. Nagyobb növények le­veleire, műlevélre, esetleg az akvárium üvegfalára ikrázik a vitorláshal (Pterophyllum scalare), több Corydoras-faj. 6. A homokos talajba vájt üregbe ikrázik több sügér­Az említett csoportok egyikébe sem sorolható be a hegyesfe­jű kúszóhal (Ctenopoma oxyrhynchus) ikrázási módja. A Kö- zép-Afrikából származó labirinthal-faj párjának ívása igen gyorsan, a talaj fölött történik, rendszerint késő este, sötét­ben. A szülőpár nem épít habfészket, de a nagyszámú meg­termékenyített ikra azonnal a felszínre emelkedik, a kelésig ott is marad. faj, mint például a nílusi szájköltőhal (Haplochromis multicolor) vagy a tőzegsü­gér (Mesogonistius ehaeto- don). 7. Tőzegbe rejti ikráját a mindössze néhány hónapig élő afrikai szezonhalacska (Nothobranchius guentheri). A tőzeget az ikrázás után az ikrával együtt ki kell emel­ni, majd kiszárítani. Kb. két hónap múlva újból vízzel feltöltött akváriumba helyez­zük, s akkor kelnek ki az ikrák. 8. A labirintkopoltyús ha­lak jó része (kék.-, gyöngy­ös törpegurámi, a paradi­csom- és a sziámi harcos­hal, stb.), valamint egyes harcsafajok (tarka páncélos- harcsa) habfészket építened a víz felszínére, ezzel biz­tosítva ikráinak és a majd kikelő ivadékainak az oxi­géndús környezetet. 9. Növények leveleinek fo­nákjára ikrázik pl. az ék­foltos razbóra (Razbora he- teromorpha), a lovacskala­zac (Nannobrycon eques), az áttetsző pontylazac (Pristilla riddlei). 10. Sötét üregbe, cserépbe ikrázik jó néhány sügérfaj (egyes Julidochromis- és egyes Lamprologus-fajok), valamint az antennás harcsa (Ancistrus spec.). 11. Egy-két cm átmérőjű csőbe rakja ikráit pl. a har­csák közül a Loricaria fila~ mentoza vagy pl. a darázs­géb (Brachigobius nanus).. 12. Érdekes szaporodási fo.rmája van a kis édesvízi tűhalnak. A párzás folyamán a nőstény tojócsövével átjut­tatja a megtermékenyített ikrákat a hím költőtáskájá­ba, amely a hason levő bőr­redő. A kikelt ivadék há­rom hét múlva hagyja el a védőtáskát. v ■ Kép, szöveg: Pasaréti Gyula

Next

/
Oldalképek
Tartalom