Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
1986. március 8., szombat NÉPÚJSÁG „Szólj, s ki vagy, elmondom! MOZI Csalás az ötösért A zenélő doboztól a sztereo magnóig Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban Kutyasétáltatásból „Napsugár” Ma, amikor a hangtechnikának, hangrögzítésnek és lejátszásnak annyi modern változata ismeretes, érdemes megismerkednünk az előzményekkel. Erre nyújt módot április végéig a Budapesti Történeti Múzeumban A zenélő doboztól, a sztereo magnóig című kiállítás. E szokatlan bemutatón korai hangtechnikai eszközök, zenélő dobozok, kezdetleges hanglemezek sorakoznak, s a századunk első évtizedeiben készült lemezeket meg is hallgathatják a látogatókA kiállítás a programozott zenével és a hangrögzítéssel foglalkozik. Az előbbi tárgykörhöz tartoznak a polifonok; ezeket nyilvános szórakozóhelyeken használták. Acéllemezre programozták, a lemez felületén sajtolással kialakított tüskék voltak, ezek csillagkerekeket forgattak, s pengették a fésűszerű fogakat. A kiállítás polifonja egy hajdani pesti nyilvánosházból került a múzeum tulajdonába. Az ötvenes években szerezte meg a múzeum a kiállításon látható utcai verklit és két kintornát is. Szerepel a programzene-bemutatón több zenélő doboz, zenélő óra. Jóval újabb keletű, alig száz esztendős a hangrögzítés technológiája. A tárlaton Edison két találmánya szemlélteti a kezdeteket. (1877.). Az egyiken tűvel ónfóliára, a tíz évvel későbbin viaszhengerre rögzítették a han„AKISTON” zenegép (kintorna, 1880.) (Hauer Lajos felvitele — KS) got. A hangtölcsér szűkebb végét lezáró membránhoz erősített tű a forgó viaszhengeren a hangnak megfelelően változó mélységű barázdát vág. Visszajátszáskor a barázda vezeti a tűt, ezáltal rezgésbe hozza a membránt, s az a fölvett hangot a tölcséren át visz- szaadja. Berliner szabadalmi leírása és rajza már a gramofont jeleníti meg- Az első gramofonfelvételek 1894-ből valók. Hazánkban az 1900-as évek elején tűntek fel az első ODEON-lemezek, s a hazai hanglemezgyárak már 1910. előtt készítettek felvételeket. A gramofongyártáshoz kapcsolódik két jeles magyar világszabadalom. Az egyik Preszter Rezső tölcsér nélküli gramofonja, a másik a Vadász Sistem elnevezésű találmány (ezt magyar gyártó hiányában Svájcban valósították meg). A magnetofon feltalálásához a telefonhallgató vezette el 1898-ban Waldemar Paulsen dán telefonmérnököt. A német Lorenz-cég már 1900-ban elkészítette a huzalos, „drótos” magnót. Napjaink modem készülékei, sztereo magnók, hifitornyok zárják a kiállítást. K. M. Lakótelepi nyugdíjasok Bár havi rendszerességgel hozza a posta programtervezetüket, mi tagadás, nemigen hittem el, hogy mégis létezik a békéscsabai Lencsési- lakótelep nyugdíjas klubja. Az önmagában is kisvárosnyi kerület lakói fiatalok; a házak között ezernyi gyerek, a két iskolában váltott tanítás, nincs elég óvodai, bölcsődei hely az apróságoknak . . . De hogy nyugdíjas klub?! í'A „Ezerkilencszáznyolcvan- három őszén költöztem ide, a lakótelepre. Az egyik nap sétáltatom a kutyámat, amikor találkozom egy régebbi ismerősömmel, Erdős Istvánnéval. Leállunk beszélgetni. Mondja. hogy ez is itt lakik, meg az is egyedül van, és mi lenne, ha valahol időnként ösz- szejöhetnénk. Nem részletezem, elég az, hogy még azon az őszön, pontosabban október 13-án kilenc taggal megalakult a klubunk.” — meséli a kezdeteket a ma félszáz tagot számláló közösség választott vezetője, Kincses Lajosáé, Joli néni. A Lakótelepi Közművelődés és a kerületi népfront-bizottság támogatásával azóta is minden héten hétfőn este 6 órakor jönnek össze — s mert köztudottan nincs a Lencsési lakótelepnek köz- művelődési intézménye — a Szabó Pál téri általános iskola egyik „klubszerűbben” kialakított tantermében. Már amikor éppen itthon vannak a klubtagok. Ha jelzőzni kellene ezt a baráti közösséget, akkor az „utazó”, a „kiránduló" szavakat lehetne nevük mellé illeszteni. Jártak a csabai Békötben, a Ru- texnél, a Kner Nyomdában, a Békési Kosárfonóban, a Hódmezővásárhelyi Majolikagyárban, Szegeden, Bihar- ugrán (felkeresvén minden nyugdíjas halhatatlan írójának, Szabó Pálnak nyughelyét), a geszti Arany-házban, a vésztői ásatásoknál és Budapesten is, ahonnan a legemlékezetesebb élményt az Országházból hozták. Legutóbb Dobozon jártak, így tehát annak az emléke még ma is kellemes beszédtéma . .. Ez a hét a rádióban nem egészen olyan volt. mint a többi. A műsorvezetők a szokásosnál több figyelmet, gondot fordítottak anyanyelvűnkre. Ünnepi összeállításokkal gazdagították az állandó nyelvművelő adások sorát. Lőrincze Lajos Édes anyanyelvűnk című műsorán, a kisiskolásoknak szóló játékos nyelvtanon, a Nyelveién, a Magyarán szólva című nyelvőrködésen, valamint Péchy Blanka és Deme László Beszélni nehéz sorozatán kívül már a hét első felében több érdekes műsor hangzott el — az ünnep alkalmából. Érdekes volt a további kínálat is: csütörtökön este Szívügyeim: a beszédművelés címmel hallhattuk Hernádi Sándor műsorát. (Vajon hányán kapcsolták be a rádiót, mikor Starsky és Hutch volt ugyanakkor a televízióban?) Pénteken délelőtt a nyelvi udvariassági formákról hangzott el beszélgetés Amilyen az adjon isten!... címmel. Délután a reklám nyelvét vizsgálták nyelvész szemmel. A szombat esti verses nyelvművelés, ennek címe A költő jobban „érzi", a szépirodalomból, a lírából veszi példáit. „Szólj, s ki vagy, elmondom!" Micsoda igazság! Hiszen az embert csak úgy mint barátjáról, beszédéről is meg lehet ismerni... Amit mond, gondolkodását, érzelemvilágát fejezi ki. (Ha csak nem arra szolgál a szó, hogy éppen ezeket palástolja!) S ahogyan mondja — szókincse, helyes magyar beszéde, szép kiejtése, választékos stílusa — műveltségét, igényességét, jellemét tükrözi. Anyanyelvűnk tisztasága, gazdagsága óriási kincs: nemzeti kultúránk, történelmünk hordozója. Érthető módon valamennyiünknek fontos, drága. Vagy mégsem eléggé az? Mert beszélni nehéz, s érthetően, megfelelően, szépen különösen az. Gyerekeink gyakran bajban vanak: hogy mondják el, amit akarnak? És a felnőttek — sajnos — szintén ... Szegényes. silány beszédmód egyfelől; hivatalos, idegen szavakkal agyontűzdelt, modoros nyelv másfelől. Nem az a baj, ha egyszerűen fejezzük ki magunkat. S az sem, ha szakemberek idegen szavakkal értik meg legjobban egymást. Az is természetes, hogy nyelvünk — környezetünk, társadalmunk fejlődésével együtt — alakul, változik: szavak elfelejtődnek, helyettük újak jönnek. A baj ott lehet, ha tudatlanul, figyelmetlenül, felelőtlenül bánunk anyanyelvűnkkel. A sajtó, a rádió, a televízió lehetősége és felelőssége óriási a nyelvművelés terén. Szomorú, hogy mégis oly gyakori a helytelen beszéd, a csúnya kiejtés —- éppen a tévében és a rádióban. . Pedig az igazi ünnep, a legméltóbb tisztelgés a példamutatás lenne. Niedzielsky Katalin Gyerekkorom csalódásainak egyike az volt, ha iskola után nem azzal az ebéddel várt anyánk, amit reggel megígért. Hiszen már hazafelé számban éreztem az ízét, s akkor valami komoly ok miatt mássá változott. így jártam telt háznyi magammal a Szabadság mozi csütörök esti hatórás előadásával. A krimi izgalmával kezdődött az egész, mert hat órakor még a vonat sem jött meg amelynek a Frances című filmet kellett volna hoznia. A közönség még bizakodott, a személyzet nem, s az ő rossz előérzetük vált be: fél hétkor befutott a vonat az állomásra, de a film nem. A közönség — dicséretére legyen mondva —. megértette, hogy másnapra nem váltható át a jegy, mert azt már előre eladták, s beletörődött, hogy csak a pénzét kapja vissza. Mi pedig — alig többen tíznél — gyorsan áthangol- goltuk magunkat a Csalás az ötösért című szovjet ifjúsági filmre. Nem volt könnyű, hiszen egy szomorú végű hollywoodi karriertörténet helyett egy kijevi iskola hatodik osztályos diákjai közé csöppentünk. Ilyen kiszámíthatatlan a filmek sorsa is, akár az ebédé. Amit láttunk viszont, karriertörténetnek is felfogható, és a hősnőre nézve szintén szomorú végű. Ettől még rggyogó alkotás is lehetett volna — de nem az volt —, mert abba a vonulatba tartozik, amelyről a világhírű filmrendező, Bondarcsuk írt egy jó hónappal ezelőtt a Pravdában, amikor filmgyártásuk hibáit elemezte. S azt a kitételt használta, hogy igen sok a gyenge forgatókönyv alapján készült szürke film. s az okokat hosszan sorolta. De nézzük a mostani filmet, a történetet dióhéjban. Egy igen ellenszenves, uralkodó típusú kislány, a hatodikosok osztálytitkára minden áron bajnokot akar teremteni az egyik fiúból, hogy az övéké legyen a dicsőség az iskolában. A fiú egyébként jó műugró, s rendes, szerény gyerek, de gyenge a tanulásban, és csak akkor versenyezhet, ha javít. Az osztálytitkár egy csomó gyereket segítségképpen ráuszít, s amikor ennek nincs eredménye, a csalástól sem riad vissza. Ám győz az igazság, mert a fiú ezt már nem tűri, s így a vetélytárs lesz a bajnok, míg ő a lelátón ül. Mindenki örül. csak a túl energikus kislány sír ott, ahol senki se látja. Hogy tanult-e a kudarcából, azt nem lehet tudni. E pár mondatból is látszik, hogy erre a vázra izgalmas, fordulatos, sőt érzelmeket felkavaró, vagy még kacagtató cselekménysorozatot is fel lehetett volna fűzni, kár hogy egyik sem történt. Pedig milyen jó alapanyag ez a szatírához. Hiszen az a magatartás, amit az osztálytitkár testesít meg szúrós, félelmet keltő tekintetével, ellentmondást nem ismerő, parancsoló lényével. pattogó hangjával, valóiában olyan ósdi már. hogyha mégis van: kifigurázandó. A forgató- könvvíró Alexandr Guszel- nyikov és Andrei Pracsenko rendező nagy alkalmat szalasztott el. A gyerekek viszont kitűnően játszottak, különösen jó volt az ellenszenves szerepében Lena Borzunova, s a műugró kisfiút iátszó Oleg Kropot. ök mindent megtettek a sikerért. Vass Márta „Havonta egyszer kötetlen foglalkozást tartunk, háromszor meg valami előadás, vagy a már említett kiruccanás van. Nemrégiben járt itt Szarvasné, az országgyűlési képviselőnk. Sok mindenről beszélgettünk vele. Tudja, jó lenne, ha a szerintünk nagyon lassan épülgető lakótelepi közösségi házban nekünk is lenne egy kis szobánk. Mert valahogy nem igazán jó az, hogy csak itt az iskolában tudunk összejönni!” Közben fánkkal kínálnak; ez a mai foglalkozás „témája”. Az egyik klubtaguk, Várhelyi Györgyné sütötte — közkívánatra. A „hozzávalót” most Popik Gyuri bácsi adja: a fali tábla előtt citerá- zik. w4 C Félszázan tagjai a lakótelepi „Napsugár" nyugdíjas klubnak. Fél százan biztosak lehetnek abban, hogy hetenként egy este itt nyugalomban, barátokkal, jó ismerősökkel találkozhatnak . . . (nemesi) Gál Edit felvételei
