Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-08 / 57. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG I MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES I MEGYEI TANÁCS UPM 1986. MÁRCIUS 8., SZOMBAT Ara: 2,20 forint XLI. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM Történelmi felelősség a magyar társadalom és az egész nemzetközi közvélemény nagy érdeklődéssel figyelt az SZKP most véget ért, rendkívül tartalmas, a lenini hagyományok szellemében lezajlott kongresszusára. A megkülönböztetett figyelem indokolt, hiszen a szovjet kommunisták tanácskozásán számos, a társadalmi és a gazdasági fejlődéssel, a nemzetközi béke és biztonság megőrzésével kapcsolatos állásfoglalás született, amelyek befolyással lesznek nemcsak a szovjet emberek, nemcsak a szocialista országok népei, hanem az egész emberiség sorsának alakulására. Miként Mihail Gorbacsov fogalmazott a kongresszus utolsó munkanapján elhangzott zárszavában: a párt bel- és külpolitikájának elfogadott és megerősített általános irányvonala, a gazdasági és társadalmi fejlődés meggyorsításának, az egyetemes béke megszilárdításának irányvonala, ezek az SZKP XXV11. kongresszusának legfontosabb eredményei. Az SZKP KB főtitkára utalt arra is, hogy „a szovjet kommunisták tudatában vannak annak, milyen nagy felelősségek milyen hatalmas terhet vállalnak magukra a programban meghatározott feladatok és célok kitűzésével”. A történelmi felelősség és annak következetes vállalása tükröződött a kongresszus elé terjesztett politikai beszámolóban és a gazdasági számvetésben csakúgy, mint a küldöttek hoz- zászólalásában és a határozatokban. Ami a párt megújított programját illeti, abban például kimondják: elsietettnek bizonyultak az előző programnak azok a megfogalmazásai, amelyekben meghirdették az áttérést a kommunizmus kiterjedt építésére, noha — miként az új program fogalmaz — belátható ideig még a szocializmus tökéletesítése lesz napirenden. Ez a bátorság és őszinteség a régi beidegződések megszüntetésére, a kezdeményezésre és az útkeresésre ösztönöz nem csak az SZKP-ban, s nem csupán a Szovjetunióban, hanem nemzetközi viszonylatban is. Ebben az egyetlen állásfoglalásban is tükröződik a kongresszus nyíltsága, kritikus, elemző légköre, a realitások figyelembevétele. Nehéz lenne másként értékelni azt a másik, ugyancsak figyelemreméltó megállapítást, hogy a hetvenes években a jelentős vívmányok mellett a társadalmi és a gazdasági élet különböző területein negatív tendenciák bontakoztak ki, amelyekkel szembe kellett nézni. A Központi Bizottság politikai beszámolója nagyfokú nyíltsággal fogalmazta meg. hogy az ország fejlődésében egy időben gyorsabban növekednek a problémák, mint ahogyan megoldották őket. Minden bizonnyal ezek a kialakult helyzet gondos és realista elemzése nyomán született megállapítások is szerepet játszottak abban, hogy a párt a társadalmi és a gazdasági szféra fejlődésének gyorsítását határozta el. Lényegében ezt a programot hirdette meg már a Központi Bizottság múlt év áprilisi ülése is, ennek szellemében dolgoztak a párt felsőbb szervei, ezt a programot fogadta el most a kongresszus. A gyorsításnak ki kell terjedni minden lényeges kérdésre. Az egyik a gazdaságirányítás és az azzal összefüggő problémák, amelyek megoldásához új módon közelítettek. A dokumentum ezzel összefüggésben hangsúlyozza: az irányítás rendszerének folyamatos tökéletesítésében elért eredményeket nem szabad lebecsülni. Ugyanakkor megállapítja: „Most olyan a helyzet, hogy a dolgokat nem korlátozhatjuk részleges javításokra, radikális reform szükséges”. Ez a megfogalmazás a kongresz- szus falain kívül, a Szovjetunió határain túl is nagy visszhangot váltott ki. Ámint a vitát összefoglaló zárszóból, s magából a kongresszusi határozatból is kitűnik, az SZKP vezetése a „radikális reformon” . belül az egyik legfontosabb kérdéskörnek az irányítás tökéletesítését, az érdekeltség és a gazdaságosság közötti kölcsönhatást, tekinti. Azt, hogy érdekeltté tegyék az egyes embereket és a kollektívákat a munka jövedelmezőségében, s hogy annak arányában javadalmazzák őket. Figyelemre méltó, hogy az idevonatkozó megállapítások, egyes korábbi elméleti tételek újbóli vizsgálatát, az áru- és pénzviszonyok, a szocialista tulajdon és a vállalati önállóság kérdésének a megváltozott körülményekhez való hozzáigazítását szorgalmazzák. Ez a magyar társadalmi és .gazdasági fejlődés szempontjából is igen fontos. Továbbgondolkodásra ösztönző állásfoglalás. A változások azonban nem korlátozódnak a gazdasági megújulásra. A kongresszus a termelés és a tudomány eddiginél szorosabb összekapcsolására, a csúcstechnológiák meghonosítására és elterjesztésére ösztönzött. Hangsúlyozta továbbá, hogy a változásoknak, a fejlődés gyorsításának ki kell terjednie társadalmi viszonyokra, az intézményrendszer és az egyes intézmények, röviden a szocialista demokrácia tökéletesítésére is. Ebben a vonatkozásban mindenekelőtt a vezetők és a vezető testületek tevékenységének ellenőrzésére, a társadalmat érintő döntések körültekintő előkészítésére, illetve a döntésekbe való beleszólás jogának gyakorlására, e jog tágítására hangzottak el javaslatok, amelyeket a határozatokban is rögzítettek. A kongresszus arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felmerült problémák megoldása nem csupán a szovjet társadalom belső fejlődésének igénye, hiszen azt a merőben új nemzetközi helyzet is sürgeti. Utalás ez arra, hogy a nagyszabású, a népjólét emelését célzó gazdasági program és a társadalomformáló célkitűzések megvalósítása nem képzelhető el a kedvező külső feltételek biztosítása nélkül. Ebben a legsürgetőbb feladat most a fegyverkezési verseny megfékezése, a különböző társadalmi rendszerű államok együttműködésének megszilárdítása és kiszélesítése. A kongresszus és annak idevonatkozó határozata az SZKP és a szovjet állam vezetőinek nagyfokú rugalmasságáról. kompromisszumos készségéről tanúskodik. Együttműködésre szólítja fel a világ valamennyi népét és államát, mindenekelőtt az amerikai kormányt és nyugati szövetségeseit egy olyan biztonsági rendszer megteremtésében. amelyben nem a hadi- technika, nem a fegyverek nyújtanak védelmet, hanem a kölcsönös biztonság elvének elfogadása, s a biztonság garantálása. A Szovjetunió abból indul ki, hogy az űrkorszakban egyetlen állam sem teremtheti meg saját maga vagy szövetségesei biztonságát csupán a katonai erőre támaszkodva. A kérdés korszerű megközelítéséről tanúskodnak azok a szovjet javaslatok, amelyeket ez év január 15-én terjesztettek elő, s amelyeket a kongresszus szónoki emelvényéről Gorbacsov megismételt. Ezek konkrét leszerelési elképzelések, és abból indulnak ki, hogy a szembenállás helyett az együttműködésre kell törekedni, a saját biztonság mellett a másik fél biztonságát is figyelembe kell venni. Csakis ezen az úton, politikai és nem katonai eszközök révén valósítható meg a tartós biztonság. Megkülönböztetett figyelmet szentelt a kongresszus a szocialista országok együttműködésének, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kérdéseinek. Ami az előbbit illeti, hangsúlyozta, hogy a szocialista országok együttműködését az eddiginél is jobban össze kell hangolni, egyeztetni a nemzeti érdekeket, kizárni a zavaró tényezőket. A cél a szocialista országok fejlődésének közös erővel történő felgyorsítása, hogy a társadalom és a gazdaság fejlesztésében elért eredményeikkel gyakoroljanak vonzást az őket körülvevő világra, azokra az országokra, amelyeknek népei saját útjukat keresik. Hogy milyen utat választanak, az nagyban függ attól, milyen példát mutatnak nekik a szocialista országok. Ami a nemzetközi kommunista és a munkásmozgalom kérdéseit illeti, a kongresszus hangsúlyozta, hogy nem lehetséges és nem is szükséges a teljes nézetazonosság valamennyi kérdésben. Az álláspontokat elvtársi vitában kell egyeztetni. Az egység tehát nem monolitikus, hanem a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen, a mozgalomhoz tartozó pártok gazdag tapasztalatainak cseréjén alapszik. Minthogy a Szovjetunió soknemzetiségű állam, érthető, hogy szó esett a nemzetiségi kérdésekről is. A kongresszus hangsúlyozta: a kommunista pártoknak különös figyelmet kell tanúsítaniuk a nemzetiségi kérdés lenini hagyományoknak megfelelő kezelése iránt. A magyar társadalom vezető erejének, a Magyar Szocialista Munkáspártnak a gyakorlati munkában szerzett tapasztalatai is arról tanúskodnak, hogy szocialista ország számára ez az egyedüli, történelmileg helyes és követendő út. M indent egybevetve megállapítható: a szovjet kommunisták most véget ért kongresszusa a népek sorsáért viselt történelmi felelősség tudatában nagy bátorsággal és őszinteséggel elemezte az ország társadalmi és gazdasági helyzetét, a nemzetközi életben mutatkozó veszélyeket, realista szemlélettel közelített valamennyi bel- és külpolitikai problémához. Olyan megoldásokat javasolt, amelyek figyelembe veszik nemcsak a szovjet emberek szükségleteit, hanem az egész emberiség legfőbb célját, a béke és a biztonság megteremtését, a tartós együttműködés útján. Ezért is fogalmazott így a magyar nép üdvözletét tolmácsolva Kádár János : „ ... A kongresszus állásfoglalásai nem csak e hatalmas ország fejlődését fogják meghatározni, hanem sokféle módon hatni fognak az egész emberiség számára legfontosabb kérdés, a béke megőrzése szempontjából”. Kanyó András Nőnapi üdvözlet férfiaktól Minden rendes lap ezen a helyen zengzetes köszöntőt közöl. Ebben sorra veszi a nők emancipálódásának nagy történelmi útját, méltatja a nők társadalomban és a csalódban betöltött Szerepét. A bátrabb publicisták még odáig is elmerészkednek, hogy leírják: a nők is szoktak szerelmesek lenni és ebben leírhatatlan élményeket szereznek a férfiaknak. Olyan merész kijelentésekre is szokás ilyenkor vállalkozni, hogy társadalmunkban a nők egyenjogúsítása már réges-régen megtörtént, nincs gondunk az azonos munkáért azonos bér elvével, sem az arányos és közös — férfiak és nők egyformán — teherviseléssel. Merő kitalá- ció, hogy vanak elnőiesedett pályák, s ha akadnak is, ugyebár minek kell azt megkérdőjelezni. Érdekes, elgondolkodtak-e már azon, hogy a nőnapi köszöntőket általában férfiak írják (és ez eddig természetes), és állapítják meg (azt hiszem, innen már természetellenes), hogy mennyit javult az elmúlt egy évben, öt évben, tíz évben a nők helyzete és körülménye. Sokuk — mármint férfi kollégáim — aztán a nyomaték kedvéért elkezdik ócsárolni magukat — gyakran a mi, vagyis az egész férfitársadalom nevében — szórják a hamut a fejükre, olyannyira, hogy amit írnak, már-már felér egy húsvét előtti bűnbánatiak S aztán, végezetül jönnek a nagy fogadkozások, hogy holnaptól többet teszünk, jobbak, szebbek, őszintébbek, pontosabbak, rendesebbek, figyelmesebbek, szerelme- sebbek (és így tovább és így tovább) leszünk. (Csak még ezt a mai napot hadd ünnepeljük meg amúgy tisztességesen, rendesen, mert hát ugye, nőnap van!) Kedves hölgyeim! Ugye, alig-alig hisznek el valamit a nagy szavakból? Bizony-bizony lejárattuk a nőnapot. Néha annyira, hogy ami tényleg nagy vívmány és igazi siker az emancipáció útján, már arra sem figyelünk oda. Pedig hát o továbbtanulás esélyeit, a gyermeknevelés feltételeit, a családban elfoglalt helyüket és sok minden mást tekintve — ahogy szokás mondani: az élet minden területét nézve — igazán van mivel büszkélkedni. Ám úgy vagyunk ezzel az ünneppel, hogy a csuda se veszi számba —, legkevésbé a nők — a történelmi léptékű fejlődést. Ehelyett polgárjogot nyert az ünnepélyes egymás nyakába borulás. Mert valahogy mindennél fontosabb a szeretet, egy-egy — ha csak erra a napra időzített is — rokonszenves, meleg pillantás és egy szál virág. Sok boldogságot, mondjuk mi férfiak, és rakjuk a bókokat. S önök, hölgyeim úgy tesznek, mintha komolyan vennének mindent. Mintha elhinnék a meleg pillantások időtállóságát, a nagy fogadkozásokat, és a gyónásokat is. S közben mindannyian tudják, hogy alig-alig változunk valamit. Kedves lányok és asszonyok! Nagy szavak helyett maradjunk az egyszerű, hétköznapian egyszerű jókívánságoknál. Legyenek kedvesek, szépek és okosak. Legyenek nők és nőiesek. Legyenek szerelmesek és hűségesek a szerelemben. Legyenek családszeretők és családot összetartok. Legyenek jó leányok, majd takaros menyecskék, rendes feleségek és tisztességben megőszült nagymamák. Legyenek a világot mosolyra fakasztok. Viseljék küldetésüket méltósággal és soha ne adjanak okot arra. hogy mi, férfiak képzeletben bármelyiküket is felültessük a meséknek arra a bizonyos seprűnyelére. Minden rendes lap ezen a helyen zengzetes köszöntőt közöl — kezdtem az írást, s most sietve hozzáteszem: persze, hogy rendes lapnak tartjuk a magunkét is, még ha soraink nem is zengzetesek. De rendkívüli is a mai lapszám, mert amolyan nőnapi ajándékként illatfelhőben kínáljuk kedves olvasóinknak, s mindenekelőtt az ünnepeiteknek. Szerkesztőségünk férfitagjainak meglepetése ez a magyar sajtó történetében első illatos újság. Fogadják szeretettel a szerkesztőség amolyan jelképes nőnapi virágcsokraként. És persze megértéssel. Vagyis, ha csalódnak ebben a lapban, mert nem üt át annyira a nyomdafesték szagán a Caola-illat, akkor magyarázzák azzal, hogy most éppen náthásak. Vagy tudják be annak, hogy férfiak csinálták. S ilyenkor az istenért, ne az első randevúra virágcsokorral loholó fiatalemberekre (egykori magunkra), vagy lányok szimpatikus udvarlójára gondoljanak, hanem a férfiakra. A maflákra, az ügyetlenekre. Szóval, ránk, akiket bármikor becsaphat 2 forinttal a boltban a pénztáros, és akik elé nyugodtan be lehet állni a leghosszabb sorba is. mert úgyse merünk szólni semmiért. Igen. gondoljanak ránk, akik — ha félig sült húst hoz a pincér — a családi körben tett hangzatos kijelentések ellenére is a fizetéskor szinte bocsánatkérően tesszük szóvá a történteket. S végül gondoljanak ránk. férfiakra, akiknek nincs szemünk ahhoz, hogy egv önöknek szánt szál virágon észrevegyük a rozsdát, vagy a hervadás jeleit — mert mindent ránk lehet sózni. Kedves lányok és asszonyok! Végezetül azért gondoljanak arra is. hogy jó szívvel és szeretettel készítettük e lapot. hogy örömet szerezzünk önöknek ezen a nőnapon. Arpási Zoltán