Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-06 / 55. szám
1986. március 6., csütörtök II magyar pártküldöttség látogatása az Ordzsonikidze Szerszámgyárban Kádár János beszél a moszkvai szerszámgépgyár dolgozóinak képviselőivel rendezett találkozón (Telefotó) (Folytatás az 1. oldalról) viselő moszkvai gyárat 1932- ben alapították. A már korábban is jelentős eredményeket felmutató üzemben az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején korszerűsítették a gyártmányszerkezetet. Űj műszaki megoldásokat alkalmazva, a világon elsőként, korszerű félautomata gépcsaládot hoztak létre. A hetvenes években berendezéseket szállítottak a volgai (VÁZ) és a kámai (KAMAZ) autógyáraknak, a Nyiva és a Kolosz kombájnokat gyártó táganrogi és minszki mező- gazdasági gépgyáraknak. A hengerfejek és a motorblokkok gyártásához készítenek fémmegmunkáló gépeket, komplett gyártósorokat. Mint a tájékoztatón elhangzott, korábban a Csepel Autógyárnak is szállítottak két gyártósort. Elsőként a Szovjetunióban a Szergo Ordzsonikidze gyár kezdte el a számjegyvezérlésű szerszámgépek sorozat- gyártását. Ma lényegében ez az üzem látja el a szovjet autó- és traktoripart a szükséges termelőeszközökkel. Korszerű gépeik robotizált gyártóegységekbe és rugalmas termelési rendszerekbe illeszthetők. A gyár ötezer dolgozója, 3500 munkása előtt nagyszabású feladatok állnak a 12 ötéves tervidőszakban. A termelékenységet másfélszeresére, a munka termelékenységét 1,6 szeresére kell növelniük. A gyárat 1957-ben Lenin Renddel, kétszer az Októberi Forradalom Érdemrenddel és egyszer a Népek Barátsága Érdemrenddel tüntették ki. A magyar küldöttség ezután megnézte azt az üzemet, ahol a számjegyvezérlésű szerszámgépeket szerelik ösz- sze, az automatizált és robotizált gyártósorok részeit készítik. A hatalmas üzemcsarnok munkásai tapssal fogadták az MSZMP főtitkárát és a küldöttség többi tagját. Az üzemben Jevgenyij Voronyi- csev részletesen ismertette az egyes készülő gépek rendeltetését, műszaki mutatóit. Elmondta, hogy az itt gyártott egyik géptípust 32 országba exportálják, köztük az NSZK-ba, Japánba és Kanadába. Az üzemlátogatás befejeztével a gyár igazgatói tanácstermében a vendégek találkoztak a vállalat dolgozóinak képviselőivel. A találkozót Anatolij Szvjatyenko, a gyár pártbizottságának titkára nyitotta meg. A vállalat kommunistái és dolgozói nevében meleg szavakkal köszöntötte a magyar küldöttség tagjait, s személyükben a testvéri Magyarország dolgozó népét. Elmondta: az üzem dolgozói nagy figyelmmel kísérik az SZKP XXVII. kongresszusának munkáját, s az ott megszabott célkitűzésekhez igazítják feladataikat, munkájukat. Rámutatott, hogy az itt dolgozók is hozzájárulnak a műszaki-tudományos fejlesztés meggyorsítására kidolgozott program végrehajtásához. Ezt követően Vlagyimir Komarov brigádvezető,' a Szocialista Munka Hőse mondott rövid beszédet. Hangsúlyozta, hogy a párttagok és a párton kívüliek egyaránt támogatják a kongresszus célkitűzéseit. „A legfelsőbb pártfórum a jövőnket vázolja fel, ezért minden dolgozó, minden brigád figyelemmel és reménykedéssel követi a kongresszus menetét” — jelentette ki. Beszámolt arról, hogy a kongresszusi munkaverseny során a gyár dolgozói közül január—februárban több mint ötszázan 2,5—3 havi feladatot teljesítettek idei tervükből. Konsztantyin Mescsankin üzemvezető, arról szólt, hogy a kongresszus nagy esemény az ország életében, megnyitja a fejlődés széles távlatait. Ezt a dolgozók már az SZKP KB 1985. április ülése után felismerték, amit jól bizonyított a kongresszusi dokumentumok országos vitája is. Megérezték, hogy le kell győzni a tehetetlenséBevezetőben megköszönte a szíves fogadtatást, a tartalmas programot, és átadta a gyár dolgozóinak, s rajtuk keresztül Moszkva lakosságának, az egész szovjet népnek a magyar kommunisták, a magyar munkásosztály, a szocializmust építő magyar nép jókívánságait. Utalt rá: ez a gyár azért is emlékezetes számára, mert itt találkozott a moszkvai munkásokkal az SZKP KB főtitkáraként Jurij Andropov elvtárs, a magyar nép nagyra becsült barátja, aki nehéz időkben volt harcostársunk. — Küldöttségünket — mondotta ezután Kádár János — az MSZMP Központi Bizottsága megbízta, hogy vegyünk részt a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVII. kongresszusán. Most már vége felé közeledi^ a kongresszus, és elmondhatom, hogy nem csak mi követtük nagy figyelemmel az ott folyó munkát, hanem minden politika iránt érdeklődő ember Magyarországon. — Pártunknak a tanácskozáson elhangzott üdvözletében is kifejeztük, hogy a kongresszus tartalmával, törekvéseivel egyetértünk, azokat a legmelegebben, fenntartás nélkül üdvözöljük, mint olyanokat, amelyek egybeesnek a magyar kommunisták törekvéseivel. A történelmi fejlődés adott pillanatából is következik, hogy ez nem egyszerűen az SZKP soron következő kongresszusa; a Szovjetunió fejlődésének mai szakaszában meghatározó szerepet játszik. Azok a kérdések, amelyek itt napirenden vannak, egyszersmind a többi szocialista ország, a szocialista világrendszer központi kérdései is. Eltérések persze lehetnek, de a lényeget illetően feltétlenül igaz ez a megállapítás. A szocialista vígét, fel kell számolni az elavult beidegződéseket. Nagy feladatok állnak előttünk, új módon, új mércével kell mérnünk magunkat és elvtársainkat. Ez a pártfórum áttörést hozó kongresszusként, az újítók kongresszusaként vonul be pártunk történetébe — mondotta. Ezt követően Kádár János mondott beszédet. lágrendszer fejlődésének jelenlegi szakaszában hasonló feladatokkal küzd minden szocialista ország, tehát ilyen értelemben is valamennyiünknek fontos az SZKP XXVII. kongresszusa. — A világ is egy olyan pillanathoz érkezett, amikor ennek a kongresszusnak, a Szovjetunió szavának különösen nagy súlya van. Békében élünk, de az imperialisták fokozott és rendkívül veszélyes fegyverkezési versenyt szítanak. Világháborút azonban saját pusztulásuk veszélye nélkül nem tudnak kirobbantani. Így él most az emberiség egy kritikus időszakban. — Ennek a kongresszusnak minderről van mondanivalója az egész világ számára. A fegyverkezési verseny kérdésében az e&ész szocialista világ véleményét fejezte ki, amikor az erőfölényről szólva kétszer is nemet mondott. Kijelentette: a Szovjetunió, a Varsói Szerződés országai nem törekednek erőfölényre, de azt sem engedik, hogy az Egyesült Államok, a NATO államai erőfölényre tegyenek szert. A szovjet javaslatok e tekintetben- teljesen világosak: tárgyaljunk, fogadják ei a kinyújtott kezet, oldjuk meg együtt a vitás nemzetközi kérdéseket. Ez megfelel a szovjet, a magyar és minden nép érdekeinek. — A kongresszusi vitában sok szó esett a műszaki fejlesztés, a termelés, a társadalmi fejlődés felgyorsításáról. Ezt a feladatot kellő súllyal és jókor vetette fel. Bizonyos, hogy az imperialista körök respektálják a szovjet rakétákat, de attól talán még jobban tartanak, hogy a Szovjetunióban felgyorsítják a fejlődést. Ez óriási húzóerőt jelent a többi szocialista országnak is. A mi rendszerünk szabad utat nyit a termelőerők fejlődése előtt. A gyakorlatban ez az elv nem mindig érvényesül, s ha nem, akkor meg kell vizsgálni és meg kell változtatni a gyakorlatot. Ezt teszi az SZKP XXVII. kongresszusa. — Ezt a tanácskozást mi bel- és külpolitikai szempontból egyaránt nagyszerű kongresszusnak tartjuk. Jól érezzük itt magunkat, mi ilyen kongresszusra vártunk. — Teljes sikert kívánunk a kongresszus határozatainak végrehajtásához. Ezt mi magyarok, mint elvtársak és barátok szívből mondjuk, ez az érdekünk is. Ügy vagyunk ezzel: ha a szovjet ember egy. kicsit könnyebben lélegzik, a Szovjetunióban dinamikusabban mennek a dolgok, akkor ez nekünk is jó, mi is könnyebben lélegzünk. Beszéde további részében az MSZMP főtitkára pártunk és kormányunk politikájának néhány történelmi tapasztalatáról és mai jellegzetességeiről tájékoztatta a munkásgyűlés résztvevőit. Részletesen szólt országaink együttműködésének erősítéséről, kapcsolataink bővítésének, egymás tapasztalatai tanulmányozásának fontosságáról. — Egy úton járunk — mondotta. — Ezen a kongresszuson éreztem, hogy a szovjet emberek bizakodnak, mert óriási erők vannak ebben az országban; szellemi energiák, szakmai tudás, tudomány, alkotókészség. Mi is bízunk a jövőben, mert ezek az erők hazánkban is jelen vannak, csak meg kell tanulni, hogyan hozzuk mozgásba őket, és akkor valóban dinamikusabb lesz a fejlődésünk. Kádár János végezetül a gyárlátogatás tapasztalataira utalva elismeréssel szólt a látottakról, gratulált a kollektíváknak az elért eredményekhez. További sikereket, jó eredményeket kívánva búcsúzott a gyár dolgozóitól. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után Anatőlij Szvja- tyenko a gyár dolgozói nevében az üzemben készülő egyik többrendeltetésű szerszámgép makettjét adta át Kádár Jánosnak. Az MSZMP főtitkára a találkozás emlékére a Parlament látképével díszített herendi porcelán tálat nyújtotta át a vendéglátóknak. Kádár János beszéde Határozat a politikai beszámolóról Az SZKP XXVII. kongresszusa jóváhagyta az SZKP Központi Bizottságának politikai irányvonalát és gyakorlati tevékenységét — állapítja meg a Központi Bizottság politikai beszámolójáról elfogadott kongresszusi határozat. Az okmány aláhúzza, hogy a jelenlegi fordulópont jellegű szakaszban, az országon belül és a világ színterein kialakult minőségileg új helyzetben ismételten megnyilvánult a párt hűsége a marxizmus—leninizmus iránt, az a képessége, hogy mélyen megértse és reálisan mérje fel a helyzetet, helyes tanulságokat vonjon le a tapasztalatokból, megtalálja a megérett problémák megoldásának útjait, leküzdjön mindent, ami elavult. A határozat rámutat: a történelem, a társadalmi fejlődés egyre sürgetőbben követeli, hogy világméretekben megszervezzék az államok és a népek közötti konstruktív és alkotó jellegű együttműködést. A béke és a haladás erői képesek világszerte semlegesíteni az imperializmustól eredő veszélyt, megállítani a világnak a nukleáris szakadék szélére való sodródását, megakadályozni azt, hogy a világűr harctérré váljék. A kongresszus az SZKP belpolitikai vonalát jellemezve megállapította, hogy a párt tevékenységének legfőbb területe a gazdaság. Az okmány megállapítja, hogy 1961, vagyis az SZKP harmadik programjának elfogadása óta a Szovjetunióban a nemzeti jövedelem csaknem négyszeresére, az egy főre eső reáljövedelem pedig 2,6-szeresére növekedett. A kongresszuson bírálóan értékelték az elért eredményeket, s megállapították: a fő feladat ma az, hogy minél rö- videbb idő alatt leküzdjék a gazdaság fejlődésében tapasztalható kedvezőtlen tendenciákat, sokkal dinamikusabbá tegyék a gazdaságot, tág teret biztosítsanak a valóban forradalmi átalakításoknak. A határozat nagy figyelmet szentelt az aktív szociálpolitikának. Az okmány kimondja: a párt szigorúan tartja magát a szociális igazságosság elvéhez, s arra törekszik, hogy eltávolítson mindent, ami akadályozza ennek az elvnek a folyamatos megvalósítását. Az SZKP külpolitikai stratégiáját elemezve, a kongresz- s/.us rámutatott, hogy a párt nemzetközi síkon kifejtett tevékenységében a fő irány továbbra is az, hogy elhárítsák a háborús veszélyt, megvalósítsák a tömegpusztító fegyverek megsemmisítésének programjait, amit Mihail Gorbacsov januári nyilatkozata kifejtett. Az okmány megfogalmazza azt a fontos elméleti és gyakorlati jelentőségű következtetést, miszerint nemzetközi síkon olyan objektív feltételek alakultak ki, amelyek közepette a kapitalizmus és a szocializmus közötti párviadal csakis és kizárólag a békés verseny és a békés versengés formái között mehet végbe. A határozat külön fontosságot tulajdonít a nemzetközi biztonság átfogó rendszere megteremtése elvi fontosságú alapjainak ■— amelyet a Központi Bizottság politikai beszámolója terjesztett elő. Rámutat, hogy ehhez a tételhez igazodva el lehetne érni, hogy a békés egymás mellett élés az; államközi kapcsolatok legfőbb univerzális elve legyen. A kongresszus felhívja azokat a kormányokat, pártokat, társadalmi szervezeteket és mozgalmakat, amelyeket valóban aggaszt a béke sorsa, felhív minden népet, hogy még szorosabban és még termékenyebben működjenek együtt a háború elleni ütközet megnyerése érdekében. A határozat a párttal foglalkozó fejezetében kimondja, hogy az SZKP új szerkesztésű programja, a szervezeti szabályzat tételeinek következetes valóra váltása tovább növeli az SZKP vezető szerepét, befolyását a szocialista társadalom minden területén tapasztalható tevékenységre. Az SZKP xxvn. kongresszusán elfogadták a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányait az 1986— 1990-es évekre, valamint az évszázad végéig terjedő időszakra Anatolij Karpov ex-sakkvilágbajnok a kongresszus szünetében autogramot ad az egyik küldöttnek (Telefotó)
