Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-05 / 54. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! N E PÚJSÁG fl MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. MÁRCIUS 5., SZERDA Ara 1,80 forint XU. ÉVFOLYAM, 54. SZÁM Folytatta munkáját az SZKP XXVII. kongresszusa Tizenkét szovjet felszólalás, Gáspár Sándornak, az SZVSZ elnökének, valamint nyolc külföldi küldöttség­vezetőnek az üdvözlő beszéde — ez a szovjet korrifnunis- tók kongresszusa hetedik munkanapjának mérlege. Ked­den a moszkvai Kreml kongresszusi palotájában folyta­tódott e vita a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fej­lesztésének fő irányairól, amelyekről előző nap Nyikolaj Rizskov miniszterelnök előadói beszédét hallgatta meg a tanácskozás ötezer szovjet résztvevője és több száz kül­földi vendége. Gáspár Sándor felszólalása BÉKÉS MEGYEI A Hódiköt 1. sz. üzemében, Csorváson több mint száz nő állítja össze és varrja készre az idomokban ideszállított pu­lóvereket pető: Szőke Margit 0 Jókai Színház tevékenységéről tárgyalt a megyei tanács végrehajtó bizottsága Békés Megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága — Gyulavári Pál megyei tanácselnök vezetésével — már­cius 4-én, tegnap ülést tartott- A napirendek a követ­kezők voltak: — az államigazgatás egyszerűsítésének, korszerűsíté­sének középtávú terve, a megyei tanácsi szervezet kor­szerűsítésének programja, — a Jókai színház művészeti tevékenysége, helyzete, vezetése, működésének rendje és a további feladatok, — a társadalmi tulajdon védelmének helyzete a n»ú- zeumokban, a megyei múzeumi szervezetben és egyéb közgyűjteményekben, — bejelentések. Kedves Elvtársak! Tisztelt Kongresszus! öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy a Szak- szervezeti Világszövetség képviseletében részt vehe­tünk a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXVII. kongresszusán. A meghívás. is kifejezi, hogy Lenin pártja, a szovjet kommunisták megkülönböz­tetett figyelmet szentelnek és megkülönböztetett jelentősé­get tulajdonítanak a szak­szervezeti mozgalomnak. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának kongresszusait a nemzetközi munkásközvé­lemény, a szervezett mun­kásság mindig nagy figye­lemmel és érdeklődéssel kí­sérte. Ez természetes és ért­hető. A forradalmi szakszer­vezeti mozgalom a nagy ok­tóberi szocialista forrada­lomtól, annak eredményeitől kapott új lendületet és ösz­tönzést a kizsákmányolás el­len, a társadalmi haladásért folytatott harcához. Az SZKP kongresszusa erőt és biztatást ad a mun­kásmozgalomnak, a szakszer­vezeteknek napjainkban is, amikor a tőkés világ gazda­sági válsága tovább mé­lyül, annak minden követ­kezménye a dolgozók élet- és munkakörülményeit nehezí­ti. Mint az SZKP Központi Bizottságának beszámolója is m^állapítja, a tőkések az egész világon támadást in­dítottak a dolgozók nehéz és hosszú harcokban elért vív­mányai, a szakszervezeti jo­gok ellen. A tőke mozgástere azon­ban napjainkban egyre in­kább szűkül. A válságból való kijutásra ma már nin­csenek meg azok a lehető­ségek, amelyek a harmincas évek elején a tőke rendelke­zésére álltak. A Szovjetunió, a szocialista országok léte, a gyarmati rendszer felbom­lása, az egyre határozottab- bá és harcosabbá váló tö­megmozgalmak, a szakszer­vezetek fellépései azok a legfontosabb tényezők, me­lyek jelentős mértékben csökkentették a tőke moz­gásterét. A munkásosztály, a szak- szervezetek visszautasítják a burzsoá közgazdászoknak azt az elképzelését, a tőkés or­szágok kormányainak azt a törekvését, hogy a gazdasá­gi folyamatoknak szabad utat engedve a válság leküz­désének terheit a dolgozókra hárítsák. A szakszervezetek vissza­utasítják a tőkéseknek azo­kat az embertelen nézeteit is, amelyek szerint^a fegy­verkezési verseny jótékony hatással van a foglalkozta­tottságra. A szellemi és fi­zikai munka emberei, a szakszervezetek, függetlenül attól, hogy milyen irányzat­hoz tartoznak, tisztában vannak azzal, hogy a fegy­verek között nemcsak a mú­zsák hallgatnak, hanem ér­telmét veszti minden emberi tevékenység. Ezért üdvözlik és támogatják a szakszerve­zetek a béke és biztonság megteremtésére irányuló szovjet kezdeményezéseket, köztük azokat a legújabb ja­vaslatokat, amelyek célja a nukleáris háború veszélyé­nek az emberiség életéből történő végleges kiiktatása. Napjainkban világossá vált, hogy tarthatatlanok a tőkés világ „gazdasági csodájáról” meghirdetett elméletek. Meg­dőltek azok az állítások, mi­szerint az osztályharc ideje elmúlt, mert a tőke termé­szete megváltozott, demok­ratizálódott, és a szakszer­vezetek a partneri viszony keretében mindent el tud­nak intézni. Ellenkezőleg! Az élet nap mint nap bizonyítja, hogy a tőke természete változatlan, az osztályharc ideje nem járt le, a tőke és a munka ellentéte kibékíthetetlen. Az ez év szeptemberében megtartandó XI. Szakszerve­zeti Világkongresszus fel­adata, hogy a jelenlegi konkrét helyzetből kiindul­va fogalmazza meg a szak- szervezetek teendőit, adjon olyan útmutatást és ajánlá­sokat, amelyekre támaszkod­va a szakszervezetek ered­ményesen szembeszállhatnak a tőke támadásával a dol­gozók jogainak, érdekeinek védelmében. A Szakszervezeti Világ- szövetségbe tömörült, 206 millió szervezett dolgozót képviselő szakszervezetek hatalmas erőt jelentenek a kizsákmányolás ellen a tár­sadalmi haladásért küzdők egyre szélesedő táborában. A Szakszervezeti Világ- szövetség nem az egyetlen nemzetközi szakszervezeti központ, de az egyetlen osz­tályharcos szervezet, mely­nek soraiban ott vannak a szocialista, a fejlődő világ és a fejlett tőkés országok szakszervezetei- Olyan szer­vezet vagyunk, melynek mindenki számára használ­ható. világos * orientációja van. A nemzetközi munkás­szolidaritás eszméjének ma­gasra emelése tekintélyt, tiszteletet és elismerést vált ki a szövetségünkhöz nem tartozó szervezetek és tag­ságuk körében is. A Szakszervezeti Világszö­vetség a jövőben is az ösz- szefogás útját szándékozik járni, és kész; kezét nyújta­ni mindazoknak, akik haj- landótj. az együttműködésre. A nemzetközi szakszerve­zeti mozgalom másik fontos sajátossága az útkeresés. Az eltérő társadalmi körülmé­nyek között működő szak- szervezetek új helyzetben találják magukat. Mindez nemcsak új feladatokat je­lent számukra, hanem mó­dosítja tevékenységüket, megkövetelj a szakszerveze­ti munka újabb módszerei­nek és eszközeinek alkalma­zását. Új helyzetben találják magukat a munkáshatalom körülményei közepette, a szocializmust építő országok­ban működő szakszervezetek is. A társadalmi haladás, a demokratizmus bővülése, a gazdasági élet irányításának továbbfejlesztése bővíti a szakszervezetek tevékenységi körét, növeli felelősségüket. Mindez a szakszervezeteket bátor útkeresésre ösztönzi. Ez tükröződik az SZKP XXVII. kongresszusának munkájában is. A szakszervezeteknek a szocialista társadalomban saját rendeltetésük, sajátos szerepük és hivatásuk van Teljes felelősséggel részt vesznek a munkáshatalom politikájának kialakításában és annak végrehajtásában. Eközben nem feledkeznek meg arról, hogy — mint az a kongresszuson is megfo­galmazást nyert —, hogy a szakszervezetek számára „a dolgozók érdekei mindig az első helyen keli hogy szere­peljenek. Valójában ez az alapvető értelme tevékeny­ségünknek.” Kedves Elvtársak! Befejezésül engedjék meg. hogy elismerésünket és há­lánkat fejezzük ki a szovjet szakszervezeteknek az SZVSZ-ben végzett tevé­kenységükért. Biztosak va­gyunk abban, hogy e tevé­kenység az elkövetkezendő években még jobban kitelje­sedik, és a szovjet szakszer­vezetek — mint mindig — a jövőben is példát mutatnak önfeláldozásból és szolidari­tásból. A kedd délelőtti ülés első szónoka, Nyikolaj Jermakov, a kemerovói területi pártbi­zottság első titkára, a dél­nyugat-szibériai Kuznyeck- medence szénbányászatának szentelte felszólalását és kü­lön méltatta a magyar bá­nyászokkal fenntartott kap­csolataikat is. Elmondta, hogy" a medence sok bányá­ja immár rekonstrukcióra szorul, de a helyi vezetők egy része központi utasítás­ra vár, az illetékes minisz­terek viszont nem állnak fel­adatuk magaslatán. Nyikolaj Jermakov síkraszállt az ágazati és területi tervezés kombinációja mellett, sür­gette a hatalmas bányavi­dék egyre súlyosbodó kör­nyezetvédelmi problémáinak megoldását. A minszki autógyár pré­selőkovácsa, Jevgenyij Sul- jak büszkén számolt be ar­ról, hogy a gyár csökkent munkáslétszámmal teljesí­tette ötéves tervét. A közel­múltban nagy teljesítményű kamionokat kezdtek gyárta­ni. Szoros termelési kooperá­ciót építettek ki Csehszlová­kiával és az NDK-val, ter­mékeik egész sor szocialista országba eljutnak. Dmitrij Motornij ukrajnai kolhozelnök felszólalása be­vezetőjében rámutatott, hogy a szovjet gazdaság és társadalom fejlődésének meggyorsítása nemcsak a Szovjetunió szempontjából jelentős, hanem az egész em­beriség haladását is meg­gyorsítja. A továbbiakban síkraszállt a kolhozelnökök nagyobb önállósága és amel­lett, hogy a termelés bővíté­sének és ösztönzésének ‘'alapvető forrása a mezőgaz­dasági üzemeknél a tiszta jö­vedelem legyen, amellyel maga a gazdaság rendelke­zik. A kolhozelnök különbö­ző fogyatékosságok miatt kemény bírálattal illette sze­mély szerint a szovjet me­zőgazdasági gépgyártási mi­nisztert és a Mezőgazdaság­tudományi Akadémiát, szor­galmazta a kádercserét a kolhozok és a szovhozok kö­zött. (Folytatás a 2. oldalon) Az első napirend lényege: a testületek, a tanácstagok munkájának fejlesztése, az ügyintézés egyszerűsítésé, gyorsítása, a tanács és a la­kosság kapcsolatának javítá­sa. Ennek szellemében fo­gadta .el a végrehajtó bizott­ság — a vitában elhangzot­takkal kiegészítve — a ta­nácsigazgatás korszerűsíté­sének és egyszerűsítésének 1986—1990-re szóló középtá­vú feladattervét. Határozatá­ban kimondta, hogy a me­gyei szakigazgatási szervek és a helyi tanácsok végre­hajtó bizottságai tekintsék át a feladattervből rájuk há­ruló tennivalókat, egészítsék ki azt a sajátosságaiknak megfelelően. A második napirend vitá­ja rendhagyó módon kezdő­dött. Az elnöklő Gyulavári Pál a Bibliotecha Bekensien­Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke tegnap sajtótájékoztatót tartott a bank múlt évi munkájáról és idei feladatairól­Elmondotta, hogy 1985-ben a népgazdaság teljesítménye elmaradt a külgazdasági' kö­vetelményektől, a konverti­bilis viszonylatban nem si­került elérni a kitűzött cé­lokat. Az áruforgalom aktí­vuma jelentősen elmaradt a tervezettől. A Magyar Nemzeti Bank a múlt esztendőben is ponto­san eleget tett valamennyi fizetési kötelezettségének. Az ország likviditási helyzete kedvezően alakult, sikerült egyes, korábban felvett ne­hezebb feltételű hiteleket sis 18. kötetéből — mely a békéscsabai színészet 7 évti­zedében tallózik — felolva­sott egy 1879. március 8-án megjelent tudósítást, amely a színház megnyitásáról adott hírt: „Tegnap este nyílt meg Thália temploma Békés­csabán. Honunk azon he­lyén, mely ezelőtt 10—15 év­vel mint legnagyobb tót fa­lu volt csak ismeretes, ma a magyar színművészetnek ál­landó tanyája van, hol teg­nap este hangzott először lelkes műkedvelőink ajkáról a zengzetes magyar szó... ” Érdemes idézni egy másik tudósításból is: „...Nem mulaszthatjuk el, hogy ez al­kalomból a békéscsabai köz- birtokossági testületnek szív­ből jövő Éljen-t ne mond­junk, ki ezen tette által, (Folytatás a 3. oldalon) kedvezőbb lejáratú és kama­tozású hitelekkel felváltani. Az 1985-ben kötött megálla­podás alapján a Világbank összesen 228 millió dollár hosszú lejáratú fejlesztési kölcsönt nyújt Magyaror­szágnak az állattenyésztés, a vegyipar és a közlekedés fejlesztésére. Hazánk tagja lett a Világbank-csoport ke­retében működő két szerve­zetnek, a Nemzetközi Pénz­ügyi Társaságnak (IFC), va­lamint a Nemzetközi Fejlesz­tési Társulásnak (IDA). A rubelelszámolású áru­cserében elért külkereskedel­mi aktívum tavaly megha­ladta a tervezettet. Így a számítottnál nagyobb mér­tékben sikerült csökkenteni az adósságot. Kádár János látogatása Zagorszkban Kádár János, az MSZMP főtitkára, aki pártküldöttség élén részt vesz az SZKP XXVII. kongresszusán, tegnap délelőtt el­látogatott a Moszkva környéki Zagorszkba. Elkísérte Konsztantyin Harcsev, a Szov­jetunió minisztertanácsa mellett működő egyházügyi tanács elnöke és Vaszilij Bo- riszenkov, a moszkvai területi pártbizott­ság másódtitkára. Zagorszkban Valentyin Mironov, a vá­rosi pártbizottság első titkára köszöntöt­te a vendéget. Kádár János megtekintette a város központjának páratlanul szép műemlék­együttesét. A Zagorszki Állami Múzeum állandó kiállításán megismerkedett a ki­állított ikonok, díszes arany- és ezüsttár­gyak, értékes porcelánok, hímzett kelmék és ruhák gazdag gyűjteményével. Megte­kintette az értékes régi gobelineket, va­lamint a középkori orosz fegyverková­csok, ötvösművészek és népi művészek al­kotásait. Ezt követően felkereste a pravo­szláv egyház teológiai akadémiájának mű- k i ncsgy ű j temény ét. Az akadémián Kádár János beszélgetést folytatott Pityerim érsekkel, a moszkvai patriarchátus kiadóhivatalának igazgatójá­val és Alekszandr püspökkel, az egyházi tanintézet rektorával. A látogatást követően Kádár János a kora délutáni órákbaji visszaérkezett Moszkvába. MNB-sajtótájékoztató

Next

/
Oldalképek
Tartalom