Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-04 / 53. szám

1986. március 4., kedd u tehetséggondozás legfontosabb színtere: az iskola (II.) A fejlődéslélektan tör­vényszerűségeinek megfele­lően — mondják a szakem­berek — a 6-tól 12 éves kor között a hangsúly az általá­nos tehetség kibontakoztatá­sán van. A 12 és 16 éves kor között, az intenzív orientáci­ós időszakban a legoptimáli­sabb a gyerekekben rejlő te­hetségek feltárása. A tehet­ségirány kikristályosodása — bár ez sem lehet általá­nos — a 16 éves kór utánra várható. Ez a periodizáció nem felel meg a jelenlegi is­kolarendszer felépítésének, így csak azt tehetjük, hogy mind az általános iskolai ta­pasztalatoknak, mind a kö­zépfokúnak utánanéztünk. II pedagógust érdekeltté kell tenni A Békéscsabai 10-es Szá­mú Általános Iskolában Orosz György igazgató és helyettese, Demeter Mihály egymást kiegészítő szavaiból kiderült, sokat foglalkoztak már ezzel a kérdéssel. — A meglevő keretek kö­zötti tehetséggondozást kér­dezte — töprengett egy ki­csit Orosz György. — E ke­retek adnak bizonyos fokú lehetőséget, de megfelelő tartalommal nem tudjuk megtölteni. Mondom is, mi­ért. Matematika tagozatos osztályaink korábban városi beiskolázásúak voltak, tehát a valóban jó képességűeket ki tudtuk válogatni. Most, a demográfiai gondok miatt ezt csak részben tudjuk meg­tenni. A helyzet az, hogy a matematika tagozatos osztá­lyaink is 30 főn felüliek, s kénytelenek vagyunk felzár­kóztatást is végezni. A nyel­vi tagozaton megoldottuk a csoportbontást, a matemati­kán ez már nem sikerült. Aztán ezek a gyerekek a magas óraszám miatt nem vehetnek részt a fakultáció­ban, amely egyébként a pá­lyaorientációt szolgálja. A tehetséggondozás leg­fontosabb területének a szak­köröket tartom. Ezért van nálunk igen sok az iskolá­ban, összesen huszonnégy. Egyébként már a harmadik osztályban folytatunk tehet­ségkutató felmérést. Megnéz­zük, ki mutat kiemelkedő képességeket a sportban, sakkban, zenében, rajzban és ígv tovább. S a felmért te­hetséget igyekszünk kiaknáz­ni. Az elvont tantárgyakban már kutatni kell a tehetsé­get, amely később nyilatko­zik meg. Ennek jó gondozó­ja nálunk a 14 ezer kötetes iskolai könyvtár. Az egyéni pályázatokra 87-en jelent­keztek, s ebből 33-an jutot­tak be a második fordulóba. — Szép eredmény. S a tanítási óra tehetséggondozó, -felfedező szerepéről mi a véleménye? — A gyengék felzárkózta­tására rengeteg ideje megy el a pedagógusnak. A tantér­vi maximalizmus ugyanis a gyengébbek lemaradását erősíti. Elkeseríti a gyereket, a szülőt, s az ilyen gyerek máshol keresi a sikerélmény forrását. A rendetlenkedés­ben, a szipózásban és foly­tathatnám. Túlterheltek a gyerekek, harmadik osztály­ban a tagozaton tanuló gye­rekeknek nemegyszer van hatodik órája. Gondoljon be­le. Még csak 9 évesek! Szó­val azt mondhatom’ erre a kérdésre, hogy a tanítási órán, mint általánosan kép­ző műhelyben csak a diffe- renciálásra*van mód. A leg­fontosabb azonban az, hogy legyen mindehhez jó szak­ember. Mi a nevelőket igyek­szünk érdekeltté tenni a te­hetséggondozásban : jutalom­mal, béremeléssel vagy ki­tüntetéssel. Emellett a gye­rekeket is motiváljuk: a leg­jobbak képe kikerül az isko­la falára. — A tanítási órán kívüli tehetséggondozás néhány konkrét műhelyét is említse meg! — Üttörő- és kisdobos­klub, kis matematikusok, ké­mikusok baráti köre a TIT szervezésében, kis programo­zók köre, amelyet 3 csoport­ban 45 gyerekkel indítottunk be. Apró dolog, de évek óta bemutatjuk a szülőknek is a kulturális seregszemlén legiobban szereplők műsorát. S még egyre nagyon figye­lünk. A problémás gyereke­ket igyekszünk lekötni. Vagy szakkörben, vagy sportkör­. ben. De ott a rendbrigád, a Vöröskereszt is. így ők is sikerélményhez juthatnak. Talán ezért nincs nagy fe­gyelmezési gondunk, s ezért nem nagy a hiányzás sem az iskolánkban. Az átmenet kérdése azonban még nincs megoldva. Javasoltuk koráb­ban, hogy a gimnáziumok szervezzenek a jó képességű gyerekeknek előkészítőt. Ez most megvalósul. Az átlag fölöttiség gondja A középfokú iskolákban folyó tehetséggondozás lehe­tőségeit, kereteit Németh Lajos, a megyei tanács mű­velődési osztályának csoport- vezetője foglalta össze. A szakmunkásképző intézetek­ben folyó tehetséggondozás­ról nem sokat beszélgettünk. Ezek a fiatalok ugyanis többnyire váltott műszakban tanulnak, 60—70 százalékuk bejáró. Igaz, a megyében 102 szakkör működik számukra, de ezek többnyire szakmá­hoz kapcsolódóak. Az iroda­lom, a művészetek iránt ér­deklődők bizony hiába ke­resnének — néhány, ritka ki­vételtől eltekintve — Színte­ret maguknak. De nézzük az általános kénét. — Ha a tehetséggondozás egyfajta formáját nézem — mondta Németh Lajos —, s azt, hogy a középfokú intéze­tekből milyen arányban jut­nak a felsőfokra tanulóink, akkor megnyugtatónak lehet mondani megyénkben a te­hetséggondozást.. Hosszú idő óta a megfelelt és felvett gye­rekek aránya az országos át­lag fölött van. A megfelelés 70—90 százalék között moz­gott, s ez viszonylag meg­nyugtató. Ugyanakkor az is­kolák az intellektuális, ver­bális tehetségben gondolkod­nak, amit az is mutat, hogy a szakközépiskolákban 45 százalék a közismereti, s csak 25 százaléka a szakmai szak­körök száma. A gimnáziu­mokban ez még egyértel­műbb. De nézzük a meglévő for­mákat. Első helyen a tanítá­si órát kell említenem. Ez ugyanis az első szervezeti ke­ret, amelyben a tanuló talál­kozik a megoldandó problé­mákkal, ahol megmutatkozik a rátermettsége, képessége és hajlandósága, s ahol ezek fejlesztésére lehetőség is van. Az már más, hogy hogyan valósul meg a tehetségekkel való foglalkozás. Ebből a szempontból bizony jobban kellene érvényesülnie az egyéni, differenciált, intel­lektuális foglalkozásnak. Az tény, hogy az átlag fölötti ké­pességű tanulóval kevesebbet tud foglalkozni a pedagógus. — A gimnáziumokban vi­szont ott van a fakultáció adta lehetőség is ... — A fakultáció a tananyag elmélyítésére és bővítésére ad lehetőséget. A tehetség- gondozás szempontjából itt csak egy probléma van: kü­lönböző képességű gyerekek vannak egy csoportban, mert kötelező. Akad, aki kény­szerből, akad aki érdeklő­désből van ott. A pedagógus­nak tehát kettős feladatot kell ellátnia. S végül szeretnék szólni a feladatról, • amely az egyéni foglalkoztatás egyik legjobb lehetőségét nyújtja azzal, hogy a tanuló egyéni képes­ségeihez mért haladást lehet vele biztosítani. Sajnos, nem élnek vele a jelentőségének megfelelően. A tanuló és tanár együtt — A tehetséggondozás el­sődleges formáinak tartják a szakkört, diákkört, önképző­kört, a szemináriumi formát és a versenyeket. Megfelel­nek ennek a várakozásnak? — A felsorolt formák álta­lában tantárgyakhoz kapcso­lódnak, s elsősorban a gyerek továbbtanulását szolgálják úgy, hogy az érdeklődésükre építenek. E tekintetben nagy a szóródás az iskolák között. Nagyobbrészt iskolai működ- tetésűek, s tény, hogy a ta­nárok számára — az anya­giak miatt — nem túl vonzó. Aki vállalja, inkább hivatás- tudatból. lelkesedésből teszi. A tehetséggondozást szolgálja a Békéscsabai Vasutas Le­ánynevelő Otthon gépíró szakköre is Fotó: Gál Edit A leggyakoribb forma a szakkör, szeminárium csak a Táncsicsban van, s az önkép­zőkörök pedig már nem olyan sokoldalúak, mint egy­kor voltak. A tehetséggondozás meg­nyilvánulási formái közé tartozik az állami nyelvvizs­ga. Tavaly oroszból 23-an vizsgáztak, s 14-en középfo­kú képesítést szereztek. Szól­ni kell még a versenyekről. Sokféléi van és jó színtere a tehetség megpróbálásának. Természetesen ezek is tan­tárgyakhoz kapcsolódnak. (Kivéve a számítástechnikát.) Ezzel kapcsolatban azonban van egy kritikai megjegyzé­sem. Jobb lenne, ha a ver­seny eszköz lenne a gyerek képességeinek a kibontakoz­tatásában, és nem cél. Most új formákat is keresünk és vezetünk be. Matematikából három szakkört indítottunk a megyében. Az egyik a nyol­cadikosok tehetségkiválasztá­sát szolgálja a körzetköz­pontokban, aztán a megye miinden középiskolájából részt vehetnek a feladatmeg­oldó versenyen, és megalakí­tottunk egy megyére érvé­nyes számítástechnikai szakkört. Elindult a KISZ KB és az MTA gondozásában a kutató diákok köre. s meg­rendezzük a Békés megyei középiskolás biológus napo- . kát. Több iskola alapítvá­nyokkal, díjakkal ösztönzi ezt a tevékenységet. Bár meg kell állapítani, hogy a kö­zépiskolai ösztöndíjakat job­ban fel lehetne erre a célra használni. Mi lenne a továbblépés út­ja? A tanuló és a tanár fo­lyamatos, következetes és célirányos részvételének erő­sítése ebben a tevékenység­ben. Az önismeretre és ön­értékelésre is nagyobb fi­gyelmet kellene fordítani. Fokozni a második idegen nyelv oktatásában a haladó csoportok számát, s a mate­matikai, fizikai lapok pont­megoldó versenyébe több diákot ibevonni. — Elégedett-e a meglévő formákkal? — Sokféle keret, forma van, de csak az intellektuális, ver­bális tehetséggondozásra. Az ezen túli tehetséggondozás formáit még ki kell találni. B. Sajti Emese KÉPERNYŐ Az Aphrodité-örökség Hihetetlen szerencse —• ez volt az angol bűnügyi film­sorozat utolsó részének a címe. Ha olcsón akarnék humo­rizálni, azt mondhatnám: hihetetlen szerencse, hogy befe­jeződött ez a rejtélyekkel teletömött történet. Mert rejtély, az volt benne bőven, s több olyan is, mely az utolsó rész végére sem oldódott meg. Rejtély már az, hogy hogyan lehet megőrizni azt a gyer­meki naivitást — és ilyen hosszú távon —, ami a főhőst, David Colliert jellemezte mindvégig. Hiszen az már az első két részben is világos volt, hogy olyan dolgokba kevere­dett, melyekben őt használják bábként különböző érdeke­ket képviselő csoportok. De ő, ettől függetlenül hagyta, hogy a sakktáblán ide-oda rakosgassák. Rejtély marad számomra — s gondolom, mások számára is —, hogyan „támadtak fel” ketten, Helené és Charalam- bos. Mert hát — a befejező képsorok tanúsága szerint ép­pen piknikeznek az ugyancsak rejtélyes figurával, Basi- leosszal — korábban, legalábbis úgy tűnt, meghaltak az Aphrodité-örökséget őrző barlangban. No, ez a barlang, maga az örökség, s a köréje font mese, ez mind megint csak érdekes. Az alkotóknak, azt hiszem, ezek kiötlése okozhatta a legtöbb fejtörést. .. Nem akár­milyen teljesítmény ennyi mindent összehordani. A rejtélyeknél maradva még: nem tudom, miért volt szükség nyolc részre. (Persze az lehet, hogy az alkotókat a hosszúság szerint honorálták.) Ugyanis, ezt a történetet akár három részben is meg lehetett volna csinálni. Akkor jóval feszesebb lett volna a tempó, jóval kevesebb üres­járatra lett volna lehetőség. Mert így bizony sokszor lát­hattunk unalmas, hosszadalmas, s a történet szempontjá­ból nem fontos, lényegtelen részeket. Arról is .érdemes még szólni e sorozat kapcsán, hogy nem lenne szabad — bűnügyi filmről lévén szó — a része­ket hetente vetíteni, hiszen egy hét alatt is sokat felejt az ember, no, meg sok minden egyébre is figyelni kell. Így azután előbb-utóbb követhetetlenné válik a történet, s végül legfeljebb csak megszokásból ülünk le a képernyő elé. Annyit azért nem tagadhatunk meg a filmtől, hogy vol­tak izgalmas, érdekfeszítő, sőt, idegborzoló pillanatai is. Éppen ezért, el lehetne gondolkodni azon, érdemes-e egy ilyen filmet, illetve a sorozat részeit szombaton délelőttön­ként megismételni? Hiszen ilyenkor a gyerekek nagy több­sége tévét néz. Talán megóvhatnánk őket az ilyenfajta fe­szültségforrásoktól. Primadonna Csütörtökön este sugározta a tévé Krúdy Gyula kisre­gényének tévéváltozatát. Kíváncsian vártam az adást, hi­szen már maga a történet nem mindennapi. Krúdy egy, a múlt század második felében sikert sikerre halmozó ma­gyar énekesnő regényes, fordulatos pályáját rajzolta meg, az ő sajátos, utánozhatatlan stílusában. Ezért is vártam érdeklődéssel ezt a csütörtöki estét, vajon sikerül-e vala­mit visszaadniuk az alkotóknak Krúdy világából? (Ez, ed­dig még utolérhetetlen módon a felejthetetlen emlékű Hu- szárik Zoltánnak sikerült Szindbád című filmjében. Igaz, neki akkor olyan partnere is volt, mint Latinovits Zol­tán.) Nos, várakozásom nem teljesült. Krúdyból annyi volt csak jelen ebben a filmben, hogy ő is megírta ezt a törté­netet ... Nem hiszem, hogy feltétlenül szükség lett volna nevének használatára, hiszen ha valaki mindenféle na­gyobb várakozás nélkül ült le a tévé elé, csupán szóra­kozni akart, az biztosan nem csalódott. Mert könnyed, mondhatni habkönnyű előadást láthattunk, olyasmit, ami kiválóan alkalmas kikapcsolódásra. Hozzátehetjük, az alkotók sem törekedtek többre, más­ra, csupán szórakoztatni akartak, így az igényességük is ehhez a követelményhez alkalmazkodott. Behár György zenéje fülbemászó volt, olyannyira, hogy sokszor úgy tet­szett, hallottunk már valamelyik népszerű operettünkben hasonló dalt... A dalszövegeknek jóval igényesebbnek kellett volna lenniük. Hiszen olyan sorokat, betéteket is hallhattunk, mint: „A legény csókot ad, a leány szót fogad; A szerelem kell nekünk, ettől szép életünk. S ugye, éppen az ilyen és ehhez hasonló sorok illenek legkevésbé Krúdyhoz. Pálmay Ilkát, a nagysikerű énekesnőt Pitti Katalin alakí­totta. A hangjával elégedettek lehetünk, a színészi teljesít­ményével már kevésbé. Ugyanez a megállapítás — csak éppen fordított előjellel — érvényes Bács Ferencre, aki Kinszky grófot jelenítette meg. Benedek Milósról kell még feltétlenül szólni, nála angolabb angol komornyikot talán sohasem fogunk látni. Pénzes Ferenc Válogatás a világirodalom bányászverseiböl Az idén először Kecskeméti tavaszi napok Igényes, szép kiállítása mi­att jó érzés kézbevenni a kötetet. A címlap és bevezető arról erősít meg bennünket, hogy' a kézbevett antológia „válogatás a világirodalom bányászverseiböl". Még az érdektelen kívülálló is úgy érezheti, a bányászok nehéz, olykor emberfeletti küzdel­meivel, a tiszteletet érdemlő bányászsorssal szemben csak adósoknak érezhetjük ma­gunkat. Törlesztés ez a kötet. A szerkesztő és a kötet minden közreműködője annak szán­ta. Csak sajnálhatjuk, hogy ez a jó szívvel vállalt törek­vés részben hozta meg gyü­mölcsét. A hét ciklusra osz­tott kötet valóban tartalmaz világirodalmi kategóriába tartozó verseket hazai és kül­földi szerzőktől egyaránt, az utóbbiakat rangos fordítók tolmácsolásában, de az is vitathatatlan tény; a szer­zők között akadnak akik még nem tartoznak a világiroda­lom nagyságai közé. (Ami különben nem lenne baj, ha a tartalmi megjelölés nem ezt ígérné.) Sajnos a versválogatás más szempontból sem felel meg az ígéretnek. Velem együtt le­pődik meg az a verskedvelő bányászolvasó, aki kapásból több mint egy tucat nem bá­nyásztémájú verset is kap az igazán szép bányászversek mellé, (összesen 42 versről van szó.) Említhetném: Paul Éluard: Munkás című versét vagy Váci Mihály: Demokrá-' cia című versét, mely gondo­latban is távol áll a bányá­szattól. Viszont (talán egyet­len verse) melyben „Jósze­rencsét” kíván a bányászok­nak. (Fiatok mindenkit ölel) kimaradt a kötetből. Az igaz­ság kedvéért meg kell je­gyezni, ez sem bányászvers. Mindent egybevetve, a kö­tet szerkesztőjének tisztelet­reméltó célkitűzése nem volt haszontalan, sem eredmény nélkül való. Az antológiát bátran ajánlhatjuk minden verskedvelő figyelmébe, akik a bányászat, a munka dalai­ban örömmel fogják felfe­dezni: „ki versre gondol, va­lamit tenni akar érted, Em­beriség!" Talán egy szerencsésebb tartalommeghatározás mél­tóbb helyet, rangot biztosí­tott volna a kötetnek. Mivel a kitűzött cél, az antológia egészének költői üzenetével alátámasztva lett volna iga­zán hiteles. (Bányaipari Dol­gozók Szakszervezete, Buda­pest. 1985.) Verasztó Antal Illyés Gyula szavait gyak­ran emlegetjük: nem biztos, hogy ahol a legtöbb vasúti sín keresztezi egymást, ott virulhat csak igazán a kul­túra. Jő szolgálat tehát, hogy a Budapesti Tavaszi Fesztivállal egyidőben — Sopron és Szentendre után — idén Kecskeméten is meg­rendezik a tavaszi napokat. Talán a Jugoszlávia felől ér­kező turisták csalogatására is szerveznek 10 napon át rangos eseményeket, de a hírős város, Bács megye és mi, békésiek is gazdagodunk általa, hiszen jó lesz a kö­vetkező hetekben egy kicsit szomszédolói. olyan gazdag a kínálat. Kodály Zoltán városa a zenei programot illetően ugyancsak kitesz magáért. Minden napra jut egy figye­lemre méltó zenei esemény. Március 13-án a Kodály is­kolában kórustalálkozóval kezdődik a rendezvénysoro­zat, iftiajd Lehotka Gábor orgonaestjét és Péczely Sa­rolta dalestjét hallhatjuk a következő napokon. A Ko­dály Intézetben Szabó Or­solya ad zongoraversenyt. Az Erdei Ferenc Művelődési Központ a Benkó dixieland band és a Cziffra-alapítvány hangversenyének, valamint Perényj Miklós zenekari est­jének ad otthont. Március 20-án a Szalvay Mihály Üt­törő- és Ifjúsági Házban a Kecskeméti Régi Zene együttes koncertje lesz. Rit­ka csemegének ígérkezik a zárónapon, március 23-án a városi sportcsarnokban Cziffra György hangversenye. Aki Kecskemétre látogat, jól teszi, ha időt szán a ki­állítótermek választékára. Szervátiusz Tibor és Gulá- csy Lajos kiállítására, vagy Bozsó János és Törőcsik Jo­lán közös tárlatára. Látható lesz a kecskeméti grafikusok bemutatkozása, és érdekes­nek ígérkézik az országos szoba játék- és játszótéri pá­lyázat kiállítása is. Lesz kirakodóvásár, nép­táncos találkozó és társas­táncverseny. Országos játék­konferencia és a számítógé­pes szakemberek találkozói színesítik a programot, s megrendezik az évadnyitó nemzetközi go-kart-versenyt. S hogy a jó italok, a finom falatom kedvelői se panasz­kodjanak, borfesztivál és az újvidéki gasztronómiai na­pok vendégcsalogató sza­kácsremekei várják a láto­gatót. Érdemes odafigyelni — és átruccanni! — Kecskemétre. A. T. Új formák keresése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom