Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-26 / 72. szám

o

1986. március 26., szerda

Az elemitől az egyetemig

Komputer az iskolapadban

Interjú dr. Párizs Györggyel,

a Tudományszervezési és Informatikai Intézet igazgatójával

A számítógép az életünket átformáló technika szimbólumává vált. Szerepéről már hosszabb ideje, és nemcsak a termelési szférában folyik vita. Irodalmárok, szociológusok, jövőkutatók állítanak fel szélsőségesen optimista vagy éppen elszomorítóan pesszimista elméleteket, hogy milyen lesz a viszonyunk tíz, húsz, vagy öt ven év múlva a számítógéphez, és általában az elektronikához. Széppé, kényelmesebbé, biztonságosabbá . teszi-e életünket, vagy elembertelenít, eltávolít egymástól, magányossá tesz, és végül uralkodik felettünk.

A számítógépes technika felhasználása meghatározza jövőnket. Erre pedig fel kell készíteni a ma iskolapadban ülőket. Igen fontos szerepe van ebben a munkában a Tudományszervezési és informatikai Intézetnek, amely egyik ' irányítója a számítógépes kultúra, a számítógépes oktatás létrehozásának. Dr. Párizs Györgytől, az intézet igazgatójától kértünk választ a sokat vitatott kérdésre: hol tartunk mi, és milyen az esélyünk arra. hogy eredményes résztvevői legyünk ennek a világméretekben folyó versenynek?

— Különítsük el a kereskedelem, vagy a háztartások jelenlegi számítógép-ellátottságát a számítógépes oktatás helyzetétől, bár ezek összefüggése nem vitatható. Magyarország számos vonatkozásban úttörő szerepet vállalt, és nemcsak a szocialista országok között, a számítógépes oktatás központi intézményes megteremtésében, fejlesztésében. A kormányzat, idejében felismerve a kérdés fontosságát, a

VII. ötéves tervre átfogó programot fogadott el a számítógépes oktatás fejlesztésére, és a kedvezőtlen gazdasági feltételek ellenére módosított az eredeti terveken, növelve az erre fordítható erőket.

A VII. ötéves terv során tehát mintegy megháromszorozódik a program végrehajtására fordítható keret, és

ez már valóban jelentős előrelépés alapjául szolgál. Az, hogy a számítógép ma már viszonylag reális áron megvásárolható, szintén nem elhanyagolható tényező. Hangsúlyoznom kell azonban, a gép önmagában semmi, buta jószág, amely eszközként való felhasználásának csak a lehetőségét hordozza magában. A gépet célszerűen használni tudó ember nélkül nem ér semmit. Ezért a legfontosabb feladat, hogy a számítástechnikai oktatás az alsó, a közép- és a felső szinten .megfelelő teret kapjon „•— a képzési sajátosságoknak megfelelően —, de ez egyet jelent azzal, hogy minden szinten egyidőben kell előrelépni, hiszen nemcsak a legfiatalabb korosztályt kell megbarátkoztatni a számítógéppel, hanem a pedagógusokat is.

Gyakori félreértés, hogy a számítástechnikai oktatás azonos egy vagy több programnyelv elsajátításával, a kezelői tevékenység készség- szintre fejlesztésével. Valójában lényegesen többről van szó.' A számítógép fel- használását hasznosítását, célszerű alkalmazását kell

megtanulni. Gondolkodásunkba be kell épülnie annak a ma még nem teljesen felmért lehetőségrendszernek, amit a számítógép alkalmazása rejt magában.

— Mit jelent mindez az oktatás tényleges gyakorlatában napjainkban és az elkövetkező években?

— Az általános és a középiskolák 1985 végén már összesen 5488 számítógéppel

rendelkeztek, amelyből 2722 jutott az általános iskoláknak és 2765 a középfokú intézményeknek. 2723.-hoz a program keretében, központi forrásból jutottak. Ez már lehetővé tette, hogy az 1985— 86-os tanévben majd minden tizedik általános iskolában több géppel kísérleti oktatás induljon. Lényeges része volt az elképzelésnek a számítógépes szakköri foglalkozás megindítása. Az 1983—84-es tanévben például már 1537 kezdő és 318 haladó szakkör működött mintegy 28 ezer résztvevővel, és az érdeklődés évről évre nő. Sajátossága ennek a termának, hogy a tanulók és az oktatók egyaránt részt vesznek a tananyag fejlesztésében, tehát a tanulók a korábbinál lényegesen aktívabb résztvevőivé válnak uz oktatási folyamatnak.

— Miként alakul ,i számítástechnikai oktatás a középfokú iskolákban?

A szakközépiskolákban a számítástechnikai műszerészek. programozók, folyamat- szervezők, a gimnáziumokban a számítástechnikai gépkezelők (operátorok) képzésével, valamint a számítás- technikai fakultációs oktatással kezdődött a program. Később kiterjedt — elsősorban szakköri munka keretében — (az egészségügyi és gépíróiskolák, valamint az esti és levelező tagozatos felnőttoktatás kivételével) valamennyi középfokú iskolatípusra. Elektronikai, informatikai, számítástechnikai és szervezési jellegű képzés jelenleg 50 szakközépiskolában, 8 szakmában folyik, középfokú számítástechnikai alkalmazói képzést ad valamennyi számviteli-gazdálkodási és pénzügyi ágazatit közgazdasági szakközépiskola, valamint az új rendszer szerint oktató műszaki szak- középiskolák.

Egyébként a szakmunkásképző intézményekben folyó elektronikai és számítástechnikai képzésről külön :'s érdemes szólni. Jelenleg 50 szakmunkásképző iskolában 7 szakmában folyik ilyen oktatás, s tegyük hozzá, igen jó eredménnyel. ‘ Különösen kedvező a fogadtatása e tantárgyaknak azokban a szakmunkásképző intézményekben (elsősorban gépipar, elektronikai, vegyipari),

ahol nemcsak az érdeklődéssel, hanem a tényleges szakmai gyakorlattal, a majdani munkakörrel is szoros kapcsolatba kerül a számítógépes technika.

— Végeredményben elmondhatom, hogy a számítástechnikai oktatás mind az alsó, mind a középfokú intézményekben színvonalas. Ennek ellenére még egyszer hangsúlyozom: glapvető feladatunk nem az, hogy a fiatalokból programtervezőket csináljunk. A korszerű technikai kultúra elterjesztésével, a gondolkodási kultúra fejlesztésével az újító, alkotó képességek kibontakoztatását akarjuk elősegíteni. Ez alapvetően befolyásolhatja életünk minőségét.

— Köszönjük a beszélgetést.

Sebestyén Zsuzsa

Harangláb a tarhosi parkban Gál Edu felvétele

Pályázati felhívás

SZOT irodalmi,

képző- és iparművészeti ösztöndíjra

A Szakszervezetek Országos Tanácsa pályázatot hirdet az 1986 87. évi irodalmi, képző- és iparművészeti ösztöndíj elnyerésére. Az ösztöndíj cél?a, hogy elősegítse a munkáshatalom megteremtésének, megvédésének, fejlesztésének, a szocialista építés nagy munkájának művészi igényű ábrázolását. Segíteni kívánjuk a szocialista és a humánus életmódnak, m történelemben már kialakult értékeit bemutató alkotások létrejöttét, az amatőr művészeti együttesek repertoárját gazdagító művek megszületését.

Azok az írók, költők, képző- és iparművészek pályázhatnak, akik eddigi műveikkel, alkotásaikkal már bizonyították tehetségüket és vállalják az ösztöndíj céljaival megegyező művek létrehozását. A pályázat életkorhoz nem kötött. Képző- és iparművészeti ösztöndíjra egyének jelentkezhetnek.

Az ösztöndíj elbírálásánál előnyben részesülnek azok az írók, költők, valamint képző- és iparművészek, akik közvetlen kapcsolatot tartanak üzemekkel, munkahelyekkel, valamint amatőr művészeti csoportokkal. szakkörökkel.

Ösztöndíjat csak azok a pályázók nyerhetnek, akik az adott esztendőben más ösztöndíjban nem részesültek, illetve korábban nem voltak ösztöndíjasai a Szak- szervezetek Országos Tanácsának.

Azok, akiknek kérelmét a korábbi években elutasították, ugyancsak a kiírási követelményeknek megfelelően pályázhatnak.

A pályázat kiírója a készülő irodalmi pályaművek első kiadási jogát fenntartja kötet, illetve antológia megjelentetésére. A pályázat ideje alatt készült képző- és iparművészei alkotásokból a SZOT kiállítást rendez. Az ösztöndíj havi összege 5000 forint, időtartama egy évA pályázati kérelmeket legkésőbb 1986. március 15-ig a SZOT kulturális, agitációs és propaganda osztályára (1415 Budapest, VI., Dózsa György út 84 B.) lehet benyújtani.

Az ösztöndíjak odaítéléséről — az e célra alakult bizottság javaslatának figyelembevételével — a SZOT titkársága dönt. A döntésről a pályázók 1986. június 30- ig értesülnek.

SZOT kulturális, agitációs és propagandaosztály

Corini Orosházán

A marseilles-i öböl vitorlásai futottak be Corini Margit képein az orosházi múzeum kiállítótermébe, és még soksok franciaországi olajfestmény; utcák, terek, hidak, házak kora esti hangulatban, alig valamivel lámpagyújtás után. „Szerettem az alkonyi hangulatú Párizst — mesélte sokszor a három éve elhunyt művész —, a lassan felgyűlő fényeket, világító ablakokat, kirakatokat. És minden képre odafestettem magamat is, piros sapkában...” Negyvenhét Corini.-íest- ményben gyönyörködhetnek az orosháziak a múzeum három emeleti termében. Végigjárhatják a képek által a festő útját, ott lehetnek Marseille-ben, Párizsban, köszönthetik a művésznő portréját ötvenévesen, és egészen fiatalon, melynek az „•Életnagyságú önarckép’' címet adta.

Mondták róla, hogy Corini a „párizsi éjszakák festője". Mondták róla, hogy képein világítanak az ablakok, az utcai lámpák, hogy voltak, akik kiállításokon a képek, mögé néztek: nincs-e ott valami elmés szerkezet, kicsi égőkkel, elemekkel... A szem illúziója valóban meglepő, de miután meggyőződhetünk róla, hogy nincs itt semmiféle boszorkányság, csak tehetség és megjelenítő erő, akkor értékeljük még többre Corini Margit képeit.

Az orosházi múzeum kezdeményezése jó példa: a

nem éppen saját elhatározásából erre a vidékre települt festőművész hagyatékát, képeit jó lenne többször, több helyen látni, és elgondolkozni egy sajátos művészsors állomásain.

(se)

0 fáradhatatlan pedagógus

Egy napsütéses téli délelőttön látogattuk meg Békéscsabán Uhrin Gyuri bácsit, a nyugdíjas pedagógust, aki 70 éve ellenére még jelenleg is aktív oktató-nevelő munkát folytat. Az utcaajtón belépve azonnal szembetűnt ’a. szakszerűen kezelt szőlő- és almalugas, amely magán viseli gazdája hozzáértő és gondos munkáját. A tágas, ízlésesen berendezett lakásban szívélyesen fogadott a család, melynek mindhárom tagja pedagógus. A szülők példája nyomán lányuk is a pedagógusi pályát választotta. A szobában az ápolt szobanövények, a pár száz hanglemez és több száz könyv is elárulja, hogy tulajdonosaik érdeklődési köre igen széles.

Gyuri bácsi Békéscsabán született 1916. március 11-én. földműves szülők gyermekeként. Édesapja az I. világháborúban elesett, özvegy édesanyja egyedül nevelte és iskoláztatta.

— Az öt elemi után polgári fiúiskolában folytattam tanulmányaimat.^ Az osztályfőnököm Csorna Gyula volt, Körösi Csorna Sándor rokona — mesélte Gyuri bácsi. — A polgári után a békéscsabai felsőmezőgazdasági középiskola következett, itt Tass Ferenc volt az igazgató és Horváth Jenő az osztályfőnököm . .. Aztán a háború és hadifogság. Az '50-es évek elején pedagógushiány volt. Ez indított arra, hogy 1952 őszén Telekgerendáson megkezdjem pedagógus-pályafutásomat. Eleinte a külterületeken, később a központi iskolában tanítottam, és egy ideig igazgatóhelyettes is voltam. Telekgerendáson a Kocziszki- iskolában előbb a feleségem nyolc osztályt tanított, majd ahogy a tanulók létszáma gyarapodott, a .tagiskolát alsó és felső tagozatra bontották. Ekkor kerültem ide igazgatótanítónak, és a felső tagozatot tanítottam. A Hazafias Népfront kérésére megírtam Telekgerendás történetét. Részt vállaltam a felnőtt dolgozók esti általános iskolai oktatásából is.

— 1961-ben felvételt nyertem a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola mezőgazdasági ismeretek és gyakorlatok szakára, melyet 1964-ben végeztem el. Ugyanabban az évben Békécsabára költöztünk. Azon az őszön avatták fel az erzsébethelyi 11. sz. általános iskolát. Itt helyezkedtem el és a szakomat tanítottam. A tanulók az elméleti oktatáson kívül a gyakorlatban is végrehajtották azt, amit a mezőgazdaságról tanultak, az iskola melletti gyakorlókertben. Az 1974—75-ös tanévben az NDK, Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia küldöttei látogatták meg a gyakorlókertet. A delegációk tagjai a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a mintakertben folyó oktatónevelő munkáról, és az ott látottakról.

Gyuri bácsi 1976. március 11-én nyugállományba vonult, azonban mind a mai napig korát meghazudtolva, fáradhatatlanul oktat és nevel. Szabad idejében szívesen, és nagy hozzáértéssel végzi a kerti munkákat, szereti a sportot, és sokat olvas.

— Célom a munka, a föld és a természet iránti szere- tetre nevelés volt és maradt. Igyekeztem megértetni tanítványaimmal, hogy mindennek ez az alapja . . .

(—n—s)

A békéscsabai MAV-kollégiumban is sok tanuló vesz részt a számítógépes szakkör munkájában Fotó; Gál Edit