Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-24 / 70. szám

1986. március 24., hétfő . o Dombegvház VII. ötéves tervi elképzelések Javul a gépjárművezető-képzés helyzete az MHSZ-ben Az elmúlt tervidőszakban több mint 6 és fél százalék­kal csökkent Dombegyház lakónépessége. Az elképzelé­sek szerint a VII. ötéves tervciklus végéig a stagná­lás, esetleg a lassú emelke­dés jellemzi Dombegyház és a hozzá tartozó kát telepü­lés, Kisdombegyház és Ma- gyardombegyház fejlődését. A jelenlegi felmérések sze­rint az 1990-ig terjedő idő­szakban elsősorban a ház­tartásban élő, munkaképes korú nők munkavállalási készsége növekszik. A VII. ötéves tervben kü­lönösen az élelmiszeripar területén a nagyközség és a hozzá tartozó két társközség kenyér- és pékáruval törté­nő ellátását kell javítani. A kis teljesítményű, elavult sütőüzem felújítása csak megyei keretből valósítható meg. A VII. ötéves tervben, mivel gyenge a település ke­reskedelmi ellátottsága, in­dokolt egy új ABC-áruház építése. A VII. ötéves terv­ben a magánlakás-építés elősegítése érdekében utca­nyitással és közművesített telkek biztosításával javúja a helyzetet a helyi lanács. Jelentős lemaradás tapasz­talható a szolgáltatás szín­vonalában. Az elkövetkező időszakban elsősorban a te­metkezési szolgáltatás még meglevő feszültségének fei­Vadászok tanácskozása A Magyar Vadászok Országos Szövetsége Békés Megyei Inté­zőbizottsága tanácskozást tar­tott a múlt hét végén Békéscsa­bán a megyében működő 50 va­dásztársaság oktatási, propa­ganda- és természetvédelmi fe­lelősei részére. Először Boros László, a megyei tanács környe­zetvédelmi titkára Békés megye VII. ötéves tervi környezetvé­delmi feladatairól tartott elő­adást. Ezt követően Kárpáti Jó­zsef, a MA VOSZ megyei inté­oldására és a meglevő zöld­területek elvárható szintű növelésére törekszenek- Az új tervidőszakban társada­lompolitikai cél a lakosság általános egészségügyi álla­potának javítása. Mivel a településen magas az idős­korúak száma, ezért kiemel­ten kezelik ezt a feladatot. Magyardombegyházán ter­vezik egy szociális otthon kialakítását, míg Dombegy­házán várhatóan létrejön 1990-ig az öregek napközi otthona. Az általános iskolai tan­teremállomány 30 százaléka szükségterem. A tervciklus­ban a szükségtan i érmék mérséklését tartja kiemelt feladatnak a tanács. A mű­velődési ház állapota rossz, felújítása indokolt. Célkitű­zéseik között szerepel az új könyvtár befejezése, vala­mint a régi épület felújítása. A vízgazdálkodás területén Dombegyházán várhatóan az év végéig befejeződik a víz­hálózat teljes kiépítése. 1987- ben kezdik meg Kis- és Ma- gyardombegyház közművesí­tett vízellátásának kiépíté­sét. Az idén megkezdődött Dombegyház csapadékvíz-el­vezetésének megoldása, s ez a program folytatódik a VII. ötéves terv időszakában. V. L­főbizottság tagja a vadásztársa­ságok propagandistái és termé­szetvédelmi felelőseinek teen­dőiről beszélt. Majd Enyedi G. Sándor, a Vadgazdálkodási Hír­adó szerkesztő bizottságának el­nöke a negyedévenként megje­lenő megyei tájékoztatóval ösz- szefüggő aktuális feladatokat is­mertette. Pataki István, a me­gyei IB ifjúsági bizottságának vezetője pedig beszámolt az 1985. évi tevékenységükről, s is­mertette ez évi programjukat. Autós egYüttmííködési megállapodás A Magyar Autóklub szék­házéban együttműködési szerződést kötött a Magyar Autóklub és az Autótechni­ka Vállalat. A megállapodás értelmé­ben az Autótechnika Válla­lat a Lada, a Trabant, és a Wartburg típusú személy- gépkocsikhoz úti segélycso­magokat állít össze, melyek igen jó szolgálatot tehetnek, ha útközben éri baj az au­tósokat. A csomagokat két­féle változatban készítik, at­tól függően, hogy hosszabb vagy rövidebb ideig van tá­vol az autós, illetve hogy ki­sebb vagy nagyobb hibák megjavítására vállalkozik útközben. Az úgynevezett úti csomag a kisebb hibák kijavításához szükséges al­katrészeket tartalmazza, így például megszakítót, kon­denzátort, transzformátort, tűszelepet, vontatókötelet, ékszíjat. Az úgynevezett tú­racsomagot elsősorban a kül­földre utazók részére ajánl­ják, ebben a csomagban már a nagyobb hibák megjavítá­sához szükséges fontos al­katrészek is, így vízszivaty- tyútengely, termosztát, irányjelző automata talál­ható. Az alkatrészcsomagok az Autótechnika boltjaiban megvásárolhatók, ám az au­tóklubtagok arra is lehető­séget kapnak, hogy a túra­csomagot kikölcsönözzék utazásuk idejére. A két cég az együttműkö­dési szerződés keretében ab­ban is megállapodott, hogy ezentúl a hitellevéllel kül­földre utazó autóklubtagok részére a gépkocsi külföldi meghibásodása esetén a La­da, a Trabant és a Wartburg típusokhoz az Autótechnika térítés ellenében soronkívüli alkatrészellátást biztosít. Az Autótechnika azt is vállalja, hogy a Hycomat gépkocsival közlekedő mozgássérült, au­tóklubtagok részére ugyan­csak soron kívül biztosítja az alkatrészellátást. Igényesnek és kritikusnak nevezte Rajna Ervin, az MHSZ Országos Központjá­nak kiképzési osztályvezető­je azt a beszámolót, amelyet Bálint Géza, a Békés Megyei Gépjárművezető-képző Isko­la vezetője tartott a közel­múltban a békéscsabai repü­lőtéren rendezett tanfolya­mon. Az értékelésben szó esett arról, hogy 1973-tól romlottak a képzési eredmé­nyek, mert minden második Vizsgázó megbukott. Igaz, akkoriban hiányoztak az el­méleti oktatás feltételei, s 6—7 éves kocsikon tanultak a tanulók vezetni. A sorkö­telesek képzésében viszont 1981 és 1983 között mór egyenletes javulás mutatko­zott, sőt a Békés megyei át­lag csupán másfél százalék­kal maradt el az országostól. Az oktatói állomány lét­száma 1981. januárjában 33 volt. Az időközben bekövet­kezett fluktuáció ellenére ma már 45-en vesznek részt a képzésen, s közöttük a kö­zép- és felsőfokú végzettsé­gűek aránya is emelkedett. Az öt év alatt bejelentett 15 panasz közül 11 ügyet meg lehetett volna előzni. Egyéb­ként a mozgáskorlátozottak oktatása ingyenes. Az oktatói állomány kollektív szellemé­nek erősítését a szocialista munkaversenyhez való kap­csolódás is megerősítette. Az elmúlt időszakban csaknem 15 ezer embert ké­peztek ki a különböző gép­jármű-kategóriákban, és ösz- szesen 2 millió kilométert tettek meg az MHSZ gépko­csijai. A kiképzési eszközök beszerzésére 700 ezer, a gép­járművekére 5 millió forin­tot költött az MHSZ. Az idén már megkezdődik a video­technika alkalmazása az ok-' tatásban. A bevétel meghá­romszorozódott, ami nem je­lenti azt, hogy figyelmen kí­vül hagyták a takarékos gaz­dálkodás követelményeit. A jövőre vonatkozó elképzelé­sek között szerepel a növek­vő mennyiségi és minőségi munka igényes elvégzése a sorkötelesek, tiszthelyettesek és a lakosok képzésében. A beszámolóhoz kapcsolód­va több kérdés és vélemény hangzott el. Balogh László gyakorlati mesteroktató kifo­gásolta a rosszul elhelyezett táblákat és útburkolati jele­ket, amelyek negatívan befo­lyásolják a vizsgaeredménye­ket. Amint Spröber József, a megyei tanács közlekedési osztályának vezetője elmond­ta, 1983, június 1-től a helyi tanácsok és a közúti igazga­tóság feladata lett a forga­lomszervezés kérdése. Az ez­zel kapcsolatos nyolcpontos javaslatot a hibák kijavítá­sakor figyelembe vették a szakemberek. Móricz József, az orosházi MHSZ-titkár a segédmotorosoknak szerve­zett tanfolyamok iránti na­gyobb igényre utalva azt in­dítványozta, hogy vidéken is letehessék a fiatalok a vizs­gát megfelelő létszám esetén. Jakab Sándor békési kiren­deltségvezető hozzászólásá­ban bérkérdésekkel foglalko­zott. Frontó András, az MHSZ megyei titkára az elnöki zár­szóban megemlítette, hogy a szeghalmi és mezőkovácshá­zi gépjárművezető-oktatás hatékonysága jelentősen emelkedett az elmúlt időben. Hasonló eredményes mun­kára van szükség a többi ki- rendeltségen is. Bár minde­nütt beneveztek az „Élenjá­ró” cím elnyeréséért, a szín­vonal alacsony volta miatt az idén ezt az elismerést senki sem kapta meg. Természete­sen az elkövetkezendő évek­ben szintén lehetőség nyílik benevezni versenybe a ki- rendeltségeknek. Befejezésül a megyei titkár köszönetét mondott az oktatói állomány­nak a feladatok ellátásában tanúsított jó hozzáállásért. — y — n A/. MHSZ öt év alatt ötmillió forintot költött gépjárművek beszerzésére megyénkben Fotó: Fazekas László Varga Dezső (1944. március 22-én, hazánk fasiszta megszállása után a sátoraljaújhelyi börtönből kitörést kíséreltek meg a politikai foglyok, hogy a zempléni hegyekben már harcoló partizánok­hoz csatlakozva fegyverrel küzdjenek az ország felszabadu­lásáért.) A börtön falán elhelye­zett márványtábla előtt, az egybegyűlt sokaság közepén már néhány perce beszél a szónok, amikor a szűk ut­cán (most Partizánok útja) Zsigulik, Skodák, Dáciák és Zasztavák után megáll a nagy vörös autóbusz. Első­nek dr. Szegő Sándor, az Ikarus nyugalmazott keres­kedelmi igazgatója lép ki aj­taján, utána azok a túlélők, akik minden évben eljönnek ezen a napon Sátoraljaúj­helyre. A fekete márványon négy nyelven vésett monda­tok: „Azoknak a magyar, jugoszláv, román és szlovák elvtársaknak emlékére, akik itt harcoltak és haltak vér* tanú-halált a népek békéjé­ért és szabadságért.” Alat­ta hatvankét név. Az üzemzavar miatt kissé későn érkezők halkan beáll­nak a tömegbe. Hallgatják a szónokot, akinek szavai nyomán, egy emberöltő táv­latából újraértékelődik a tör­ténelem. — „ ... A fasiszta uralom elleni első szervezett fegyve­res harc volt. Hősi tett, mi­kor a börtön magyar, jugo­szláv, román és szlovák po­litikai rabjai úgy döntöttek, hogy nem várnak addig, míg kizöldellnek a fák... A magyar kollektíva ugyanis akkorra tervezte a kitörést. A zsabjai vérengzések után idehurcolt szerb partizánok azonban jól látták, hogy a fasiszta megszállás a lágere­ket, a gázkamrákat, a halált jelenti számukra. Nem volt sok fegyverük. Ami volt, azt korábbi látogatóik csempész­ték be. Gyakorlatuk, bátor­ságuk azonban volt a parti­zánharchoz. Valamennyiük előtt egy cél lebegett, hogy eljuthassanak a zempléni he­gyekbe. Hírek szerint ott már tevékenykedtek partizán csoportok. Az ellenőrizhetet­len börtöntávíró homonnai antifasiszta tevékenységről morzézta körül a zárkákat. Annak a is híre járt, hogy Terebesen „valakik elvitték” a csendőrlaktanya fegyvere­it... A zárkákban kifeszítet­ték a vasrácsokat, a padló­zatból ütőszerszámokat ké­szítettek a harc kezdetéhez, hogy aztán a lefegyverzett őrség puskáival kezükben vessék magukat az erdőbe. Ehhez át kellett menniük a város széle melletti Sátor­hegyen. Kitörésük március 22-én délután négy órakor kezdődött, amikor az őrök kiblizéshez nyitották ki az ajtókat.. *** Sándor — a magyar bör­tönkollektíva egykori öttagú vezetőségének egyik tagja — amint hallgatja a szóno­kot, idegesen hessegeti el magától a semmit. Még csak cigarettafüst sincs előtte, mégis sűrű ködképeket lát... A börtön második emeleti folyosóiát. Az alsó szintet drótháló köti össze a korlá­tokkal, hogy ha valakinek eszébe jutna leugrani fönt­ről, ne zúzza össze magát. Szökési kísérletéért módja legyen a hadbíróság elé áll­nia ... Első emelet. Bakancs- kongás az üres, jó akuszti­kájú folyosókon. A fegyve­res őrök a foglár háta me- gett a szélső zárkaajtóhoz állnak, hogy kiblizéshez eresszék a foglyokat. A zár­kaajtó nyílik és ekkor... Milán és Radivoj behúzzák a meglepett őröket. Kezük­ben vasrúd. Felülről lefelé ütnek. Zsarko az összecsukló foglár kezéből idegesen ki­tépi az ajtónyitó nyelvet, Slava és Milenko a kato­náktól elszedi a puskákat, betömi szájukat, sebtiben összekötözik őket. Mindez szinte zajtalanul történik, az előre megbeszélt terv sze­rint. Már fegyveresen ro­hannak ki valamennyien a zárkából. Az előbbi csendet egyszerre lázas, parancsokat osztogató vezényszavak vált­ják fel. A keresztfolyosón álló halálra vált őrt leütik, fegyverét elszedik. Milán, Zsarko és Radivoj kezükben kintről hozott pisztollyal rendelkeznek. — Ti menjetek! Én kinyi­tom a zárkákat! — dörög Zsarko és már teszi is. — Kifelé, elvtársak! Kifelé! Szabadok vagytok! — Irány a Sátorhegy. Az­tán tovább! — Mindannyian ki a he­gyekbe! — Zsarko! — hallik Milán hangja. — Nézd meg, mi van a második emeleten! En­gedd ki őket! A lányokat is! A második emeletről meg­indul lefelé a sokaság. A hangorkánt átszeli egy' bosz­szús megállapítás, talán Zsarkóé. — A szombatisták nem akarnak jönni, csak Niko­la... Persze, ők azért kerültek ide, mert fegyvert sem akar­tak fogni besorozásukkor... — Hagyd a fenébe őket! — hangzik a parancs. — Fegyveresek, ide körém! Ro­ham az őrség ellen a pus­kákért ! A kereszt folyosó mélyéből, ahol az őrszoba húzódik, sor­tűz fogadja az érkezőket. Né- hányan elesnek. Átlépik őket. vagy magukkal vonszolják. Milán csodálkozva veszi ész­re maga mellett Benya An­talt, a magyar kollektíva egyik vezetőjét, aki magya­rul kiált az őrszoba felé: — Dobjátok ki a puskái­tokat! Benneteket nem bán­tunk! Sortűz a felelet a félig csukott ajtó mögül. A folyo­sói állványon maradt régi karabélyokat felkapkodják és Milán hangja hallik új­ra: — Le a parancsnokságra! Elvágni a telefondrótokat! — közben ahogy a tömegben igyekeznek lefelé a lépcső­Ebből a zárkából indult el a kitörés kön, Huszár Lajoshoz, Be- nyához, Sándorhoz fordul. — Mi az? Meggondoltá­tok magatokat? — Most már nincs idő vitára — válaszol helyettük a szúrós szemű Földes Pista (ma a Népszabadság egyik vezető munkatársa). — Nem hagyunk cserben bennete­ket! Néhány pisztolyos, meg aki az imént szerzett pus­kát, fegyvereiket fejük fölé emelve áthatolnak a lezúdu­lókon, akik egymást tapod- va a kapu felé igyekeznek. Az udvarról néhány külső őr ad le egy-két tétova lö­vést. Ijedten szaladgálnak és kiabálnak az első, folyosóról udvarra lépő foglyokra. — Vissza! Vissza! Mit csi­nálnak?! — Lázadás! Ezt már a pókhasú sza­kaszvezető ordítja. Rosszin­dulatú, szadista arca olyan, mint a nyers lóhús. Habzó szájjal üvölti, míg előkotor­ja oldalfegyverét: — Ezt megkeserülitek, bi­tangok! — s a hátráló kato­nákra ordít. De már kétség- beesés vibrál a hangjában: — Őrség! Banda! Lekasza­bolni őket! Tűz! Ekkor érnek le Milánék az udvarra. Milenko, a szerb partizán, aki Bazsik Renátá­val együtt egy németeknek élelmet szállító vontató uszályt robbantott fel a Du­nán, észreveszi az ordítozó szakaszvezetőt. Nemrég ez a gazember záratta sötétzárká­ba, mert kiállt a sorból (a foglyok ilyen „kiállásokkor” cserélték ki egymással érte­süléseiket). Pisztolyát rásze­gezve kiált: — Itt vagy, te dúvad! Ne­sze! Ezt már régen tartogat­tam a számodra! Dörren a lövés. A sza­kaszvezető hörögve esik ösz- sze. Társai eldobják puskái­kat, a hátsó udvar felé me­nekülnek. őket nem bántja senki. Az újabb fegyvereket is felmarkolják. Milán hatá­rozottan rendelkezik. — A kapunál még áll az őrség. Renáta! Antal! Hú­zódjatok a fal mellé. Ahogy megbeszéltük, induljanak ki­felé a csoportok. Elzavarjuk az őröket. Zsarko! Radivoj! Fegyveresek! Menjetek ki a kapuhoz. Szlavával, Milenkó- val, Sándorral a parancsnok­hoz megyünk... Berontanak az irodába. A börtönparancsnok százados kezében remeg a telefon- kagyló. Éppen le akarja ten­ni. Milenko odaugrik mellé, kirántja a kezéből és rádö­rög. — Már leadtad a drótot, mi, te piszok?! — ütni akar. Milán, a volt belgrádi egye­temi hallgató megállítja az emelkedő kart. — Hagyd! Már úgyis ké­ső! — a századoshoz és a parancsnoki irodában tartóz­kodó két őrmesterhez for­dul. — Lecsatolni a fegyvere­ket! Hol a többi? — ... Itt... az irodában ... nem tartunk ... — remeg a százados hangja, s a másik szoba felé sandít. Ott Spó- ner főhadnagy, a sötét képű börtönparancsnok-helyettes, a hungarista mozgalom aktív tagja (akit aztán nyolc évre ítéltek) igyekszik kapcsola­tot teremteni telefonon a külvilággal. Rikácsoló, síró hangja suttogássá válik, amint belépnek Milánék. — Kezeket fel! Antal! Vágd el a drótot! Zsarkó! Kötözd meg ezt a tetűt! — Kegyelem!... Én min­dig jó voltam ... — Ne gyilkolj fölöslege­sen. Ne légy olyan, mint ők! Csináld, aztán gyere utá­nunk!. .. — Rohanás, fiúk! Biztosan riasztotta már a környéket! A feltartott kezekkel álló százados és a két őrmester arcában egy szikrányi vér sincs, mikor Milán vészjósló­an megáll előttük. — Százados! Ha negyed órán belül kilépnek innen, szitává lőjjük slapajaival együtt. Erről Milenko gon­doskodik majd! Megértet­te?!. .. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom