Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-20 / 67. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! N EPUJSAG II MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1986. MÁRCIUS 20., CSÜTÖRTÖK Ára: 1,80 forint XLI. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM BÉKÉS JVtEGYEI Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1986. március UM üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1986. március 18-án Kádár János elvtárs elnökletével ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság osztályvezetői, a megyei pártbizottságok első titkárai, a budapesti pártbizottság titkárai, a Szakszervezetek Országos Tanácsának titkárai, valamint a Minisztertanács tagjai, az országos főhatóságok vezetői, a központi képviselői. A Központi Bizottság kegyelettel megemlékezett a közelmúltban elhunyt tagjairól, Oláh István és Cserháti István elvtársról. Tisztelettel adózott a gyilkos merénylet áldozatául esett kiemelkedő svéd szociáldemokrata államférfi, Olof Palme emlékének. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Szűrös Mátyás elvtársnak, a Központi Bizottság titkárának előterjesztésében az időszerű nemzetközi és külpolitikai kérdésekről adott tájékoztatót; — Németh Károly elvtársnak, a párt főtitkárhelyettesének előterjesztésében a párt kádermunkájával összefüggő javaslatokat. I. A Központi Bizottság áttekintette az időszerű nemzetközi kérdéseket, a párt- és az állami szervek külpolitikai tevékenységét. 1. A Központi Bizottság meghallgatta a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXVII. kongresszusán részt vett magyar pártküldöttség tájékoztatóját, és jóváhagyta a küldöttség tevékenységét. Kádár János elvtárs kongresszusi felszólalása hűen kifejezte a magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép internacionalista szolidaritását. Az SZKP XXVII. kongresszusa világ- politikai jelentőségű esemény volt, amelyet méltán kísért hazánkban és világszerte megkülönböztetett figyelem. A Központi Bizottság a Szovjetunió további fejlődé* se és a szocializmus nemzetközi vonzereje szempontjából nagy’ jelentőségűnek tartja az SZKP belpolitikai stratégiai irányvonalát, amely a társadalmi-gazdasági fejlődés meggyorsítását tűzi ki célul. A termelés, a gazdaság intenzív fejlesztésének, a tudományos és műszaki haladás meggyorsításának, a gazdaságirányítási rendszer reformjának, a népjólét emelésének, a szocialista demokrácia, a nép szocialista önigazgatása kibontakoztatásának programja meggyőzően bizonyítja, hogy milyen hatalmasak a szocialista társadalmi rendszer erőforrásai. A kongresszus rámutatott, hogy a fejlődés meggyorsítása érdekében határozottan le kell küzdeni a gazdaságban mutatkozó kedvezőtlen tendenciákat, a változásokkal szembeni előítéleteket, teret kell nyitni a tömegek kezdeményező- és alkotókészségének. Pártunk, népünk üdvözli és támogatja a Szovjetunió törekvését a világhelyzet megjavítására, készségét a nemzetközi együttműködésre, a tárgyalásokra, konkrét kezdeményezéseit az emberiség békés, biztonságos jövőjének megteremtéséért- A kongresszus az egyetlen észszerű alternatívát, a békés egymás mellett élés egyetemes elvének érvényesítését állítja szembe az emberiséget fenyegető nukleáris katasztrófával. Az Amerikai Egyesült Államok megegyezési készsége esetén a tárgyalások és a megállapodások új lehetőségei nyílhatnak meg a nemzetközi kapcsolatokban. Mindez előmozdíthatja a leszerelés ügyét, elvezethet a nemzetközi biztonság szilárd és igazságos rendszerének létrehozásához. A Központi Bizottság egyetért a szovjet kommunisták álláspontjával, hogy napjainkban a béke és a társadalmi haladás sorsa minden eddiginél szorosabban összefügg a szocialista világrendszer gazdasági és társadalmi fejlődésével, a nemzetközi kapcsolatokra gyakorolt befolyásának erősödésével. Ez megköveteli a szocialista országok együttműködésének tökéletesítését, érdekeik hatékonyabb összehangolását, a szocialista építés tapasztalatainak kölcsönös tanulmányozását és hasznosítását. A Központi Bizottság kifejezte azt a meggyőződését, hogy a kongresszus állásfoglalásai előmozdítják a szocialista társadalom építése során felvetődő új kérdések eredményes megoldását. A Szovjetunió fejlődésének felgyorsítása kedvezően hat a társadalmi haladásra az egész világon. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egysége iránti nagyfokú felelősséget tükrözi az, hogy a szovjet kommunisták kongresz- szusa a testvérpártokat ösz- szekötő elemekre, az internacionalista összefogásra helyezte a hangsúlyt, s leszögezte: az egység nem azonos az egyformasággal, a mozgalomnak természetes velejárója a sokszínűség és az alkotó vita, melyben egyetlen párt sem sajátíthatja ki az igazságot. A kongresszus állásfoglalásai ismételten igazolják, hogy a Szovjetunió szilárd támasza a békéért, a társadalmi haladásért, a nemzeti függetlenségért, a népek szabad fejlődéséért küzdő minden erőnek. A Központi Bizottság jelentős dokumentumnak tartja a Szovjetunió Kommunista Pártja új szövegezésű programját, amely a marxizmus—leninizmus elméletét alkotó módon alkalmazva vizsgálja a társadalmi és gazdasági fejlődés új jelenségeit, és válaszolja meg a szocialista építés elméleti és gyakorlati kérdéseit. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a Szovjetunió Kommunista Pártja között teljes a nézetazonosság a társadalmi fejlődés és a nemzetközi viszonyok megítélésében. A kongresszus állásfoglalásai újabb lendületet adnak az élet minden területére kiterjedő magyar —szovjet kapcsolatok fejlődésének, barátságunk további erősítésének. Pártunk üdvözli a szovjet kommunisták elhatározásait és törekvéseit. Egész népünk azt kívánja, hogy a Szovjetunió népei eredményesen oldják meg a XXVII. kongresszuson kitűzött nagyszabású feladatokat, érjenek el további nagy sikereket a fejlett szocialista társadalom építésében. 2. A Magyar Népköztársaság, a Magyar Szocialista Munkáspárt az elmúlt időszakban is a szocialista országokkal folytatott együttműködés elmélyítésére törekedettA Központi Bizottság nagyra értékelte a KGST-tagál- lamok tudományos és műszaki haladásának a múlt év decemberében elfogadott 2000-ig szóló komplex programját. Meggyőződése, , hogy a program következetes végrehajtása meggyorsítja országaink, köztük hazánk tudományos—műszaki haladását, elősegíti a gazdaság intenzív fejlesztését. Hazánk és Jugoszlávia sokoldalúan fejlődő, jószomszédi kapcsolatainak bővítését szolgálta Lázár György elvtársnak a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban tett hivatalos baráti látogatása és megbeszélése Milka Planinccal, a JSZSZK Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnökével. 3. A hagyományosan jó és példásan fejlődő magyar— osztrák kapcsolatok kiemelkedő eseménye volt Kádár János elvtárs és Rudolf Kirchschläger osztrák köztársasági elnök munkatalálkozója. Megbeszéléseik újabb lendületet adtak az országaink közötti rendezett, az élet számos területére kiterjedő kapcsolatok fejlődésének. A békés egymás mellett élés szellemében, a kölcsönösen előnyös kapcsolatok fejlesztésére irányuló szándék jegyében került sor George Shultznak, az Amerikai Egyesült Államok külügyminiszterének magyarországi látogatására. A tárgyalások hozzájárultak az országaink közötti párbeszéd (Folytatás a 3. oldalon) KlSZ-díjjal tüntették ki szerkesztőségünket Tegnap, március 19-én a Forradalmi Ifjúsági Napok rangos eseményeként a KISZ zászlóbontásának közelgő évfordulója alkalmából Budapesten átadták az idei KISZ-díjakat. Az ifjúsági szövetség székházában rendezett ünnepségen többek között jelen volt Pál Lénárd, az MSZMP Központi Bizottságának titkára is. A megjelenteket Szandtner Iván, a KISZ Központi Bizottságának titkára köszöntötte. Méltatta a kilencedik alkalommal kiosztott KISZ- díj jelentőségét, és azt a munkát, amely a rangos kitüntetés mögött van. — Azokat akarjuk elismerni, a közösség elé példaként állítani, akik a megújuláshoz, az anyagi és szellemi megifjodáshoz járulnak hozzá, oly léptekkel és mértékben, amely az ország egészében is pezsdítően hat — hangsúlyozta, majd felkérte Hámori Csabát, a KISZ KB első titkárát, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját a kitüntetések átadására. összesen 10 személy, illetve alkotó közösség kapott KISZ-díjat. Lapunk, a Békés Megyei Népújság Szerkesztőségének kollektívája mellett Fórián Éva többszörös világ- ési Európa-bajnok sportlövő, Horn György iskolaigazgató, Kéri László szociológus, Márton László író, Máté Gábor színművész, Noll Tamás építész, a „Jibraki” Irodalmi Színpad, a Nógrádsi- peki Szabadidős Társaság és a TÉKA együttes kapta meg az 1986. évi KISZ- díjat. A KISZ-díj odaítélésének indokolása kiemeli: „A Békés Megyei Népújság Szerkesztőségének a napi munka mellett különös erénye az ifjúságpárti álláspont. Hiteles tudósítás, nem tömjénezés és nem megbélyegzés — ez jellemzi írásaikat. Példaadó, hogy rendszeresen foglalkoznak a lap hasábjain a fiatalokkal és mozgalmunkkal. Cselekvő emberek, akik a VIT-ről szóló helyszíni tudósítás . érdekében vetélkedőkön indultak, és helyezést értek el, akik diákújságírókat képeznek —• akik többségükben fiatalok.” A KISZ-díj átadásánál jelen volt Lovász Matild, az MSZMP Békés Megyei Bizottságának titkára és Szabó Béla, a KISZ Békés Megyei Bizottságának első titkára. Aki kapott már valaha elismerést, tanúsíthatja, milyen feszélyező felkentnek lenni. A kitüntetéseket nem rangján kezelő korunkban néha könnyebb a kudarcot elviselni, mint kitüntetettnek lenni. Barátok, ismerősök, rokonszenvezők tömegének józan öröme, és az irigykedök becsmérlő megjegyzése között széles a skála, amelyen egy- egy medál bejelentése visszhangra lel. „A kitüntetéseket nem érdemek szerint osztják” és az „Éljenek a rendjelesek” mint két véglet között mi sokszorosan feszélyezve érezzük magunkat. Mert amikor az elismerés hírét nem kis büszkeséggel nyugtáztuk, egy pillanatig sem gondoltuk, hogy elnyerésére mi vagyunk a legérdemesebbek, vagy legalábbis az egyedül érdemesek. Ki is kapta hát akkor ezt a legrangosabb művészeti díjak — a Balázs Béla-, az Erkel-, a Jászai-, a József Attila-, a Liszt-, a Munkácsy-, a Rózsa Ferenc-, a Tótfalusi-, az Ybl- és a SZOT-díj — sorában jegyzett KISZ-díjat. Első ízben egy újság szerkesztősége, s -egyben először egy vidéki szerkesztőség. Nem a kötelező udvariasság vagy az ilyenkor illő szabadkozás mondatja velünk, hanem a realitások szigorú és tisztességes mérlegelése: amikor tegnap szerkesztőségünknek átnyújtották a magyar művészeti élet egyik legnagyobb díját, akkor ezzel a magyar újságírást, s ezen belül a megyei alkotóműhelyeket tüntették ki. Ügy hisz- szük, a legalkalmasabb időben — a sajtóról szóló törvény alkotásának napjaiban — kapott elismerést az a magyar újságírás, amely a magyar valóság korrekt visszatükrözteté- sével, a magyar nép szolgálatával szerzett magának közmegbecsülést. Nem kenyerünk az öntetszelgés, még kevésbé a magamutogatás. De tény: a magyar tájékoztatáspolitikának hitele van a világban. Hogy néha lehetnénk bátrabbak és kritikusabbak, sokszor emberközelibbek, frissebbek és gyorsabbak? — nem tagadjuk. De az egyre demokratizálódó közgondolkodáshoz és századunk egyre gyorsuló világához nekünk sem könnyű az alkalmazkodás. Ám az út, amelyen járunk, általunk tisztességesnek vélt, és a magyar újságírás haladó hagyománya szerinti. Hadd hívjuk fel ezúton külön is a figyelmet a megyei szerkesztőségekre. Azokra az alkotóműhelyekre, ahol a fővárosnál lényegesen rosszabb adottságok és anyagi feltételek között készülnek a megyei lapok, és próbálják állni a versenyt az országos orgánumokkal. Az előrehaladásért, a közgondolkodás és közmorál formálásáért folyó napi harc arcvonala a miénk. A maga győzelmeivel és természetesen vereségeivel együtt. Egy szempontból persze az országos napilapoknál kedvezőbb helyzetben vagyunk — megértőbb az olvasóközönségünk. Essék szó végezetül szűkebb hazánkról, Békés megyéről. Mert vagyunk annyira lokálpatrióták, hogy tudjuk, ez az elismerés egy kicsit ennek a vidéknek, az itteni értékeknek,,,s az itt folyó küzdelmes munkának is szól, megyénk nagyszerű hagyományainak és jelen törekvéseinek. Valljuk, ha a tájékoztatást, vagy az újságírói munkát elismerik, akkor ezzel azokat is megbecsülik, akiket szolgál a tájékoztatás, az újságíró. Mert szolgálat a miénk! A kitüntetés — amellyel most elismerték kollektívánkat — nem tett (s azon leszünk, hogy később se tegyen) bennünket önhitté. Csak az elismerést tartjuk soknak, a munkát, az eredményt nem. A KISZ-díjat büszkeséggel vettük át, de alázattal. A tartozás érzésével. Hogy tenni kell, önökért kedves olvasók, az ifjúságért, a szűkebb és a tágabb hazáért. Tenni kell, hogy az ifjúsági szövetség kitüntetése ne csak a miénk legyen, hanem magunkénak is érezzük. Árpás! Zoltán, lapunk főszerkesztője átveszi a díjat
