Békés Megyei Népújság, 1986. március (41. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-15 / 63. szám

1986. március 15., szombat NÉPÚJSÁG Küldöttség utazott Olof Palme temetésére Maróthy Lászlónak, az MSZMP Politikai Bizottsága tag­jának a Minisztertanács elnökhelyettesének vezetésével pén­teken küldöttség utazott Stockholmba, hogy a Magyar Nép- köztársaság képviseletében részt vegyen Olof Palme temeté­sén. A delegáció tagjai: Bényi József külügyminiszter-helyet­tes és Szigeti Károly hazánk stockholmi nagykövete. A küldöttség elutazásakor a Ferihegyi repülőtéren jelen volt Thomas Palme, Svédország budapesti nagykövetségé­nek idegilenes ügyvivője. Pozsonyban tanácskozik Szlovákia Kommunista Pártjának kongresszusa (Telefotó) Véget ért a stockholmi ülésszak A svéd fővárosban pénte­ken befejeződött az európai bizalom- és biztonságerősítő, valamint leszerelési konfe­rencia kilencedik ülésszaka. Oleg Grinyevszkij, a szov­jet küldöttség vezetője, a tárgyalások most zárult for­dulójának eredményeit ösz- szegezve, megállapította: a szocialista, a semleges és az ei nem kötelezett államok fáradozásainak köszönhető­en a konferencián sikerült bizonyos haladást elérni, és egy sor tételt kidolgozni az erőszak kiiktatása, a na­gyobb hadgyakorlatok beje­lentése, megfigyelők meghí­vása tekintetében. Ezzei szemben az Egye­sült Államok és legközeleb­bi NATO-szövetségesei — mondta a szovjet küldöttség­vezető — kibúvókat keres­nek a konferencia előtt álló alapvető problémák megol­dásának elodázására, nem mutatnak készséget arra, hogy érdemben és komolyan tárgyaljanak. Ennek követ­keztében a konferencián a munka megengedhetetlenül lelassult, a kidolgozott ha­tározattervezetek főleg peri­férikus kérdéseket érinte­nek, miközben magát a tár­gyalási mechanizmust az üresjárat jellemzi. Ülésezett a LEMP KB Határozatok elfogadásával pénteken véget ért Varsó­ban Oy Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bi- zotságának kétnapos ülése. Az ülés résztvevői úgy dön­töttek, hogy a LEMP X. kongresszusát 1986. június 29-re hívják össze Varsóban. Az ülésen határozatot fo­gadtak el arról, hogy párton belüli és országos vitára bo­csátják a LEMP KB-nak a X. kongresszusra vonatkozó téziseit, valamint a káder- politika kérdéseiről szóló döntést, A központi bizottság ülé­sén Wojciech Jaruzelski, a LEMP KB első titkára tar­tott záróbeszédet. NSZK kormánynyilatkozat Éles hangú parlamenti be­szédben ismételte meg Hel­mut Kohl kancellár pénte­ken kormánya álláspontját a két német államra vonatko­zó politikáról, mereven el­zárkózva minden olyan vál­toztatástól, amit az NDK jo­gos követelésként elengedhe­tetlennek tart e kapcsolatok teljes rendezéséhez. Az NSZK a német kérdést változatlanul nyitottnak te­kinti, újraegyesítésre törek­szik — kizárólag békés esz­közökkel —, jogot formál Nyugat-Berlinre, ragaszko­dik a nyugatnémet alkot­mány bevezetőjében foglalt elvekhez („egységes német nemzet”), egyetlen német ál­lampolgárságot ismer el, és változatlanul bizonyos en­gedményeket követel az NDK-tól. Lényegében így foglalható össze a pénteki kormánynyilatkozat. Ugyan­akkor Kohl pozitívan vonta Az Indiai Kommunista Párt 13. kongresszusán pén­teken hangzott el a magyar felszólalás. Somogyi Imre, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának titkára hang­súlyozta, hogy a magyar kommunisták, a szocializ­must építő magyar nép őszinte figyelemmel követi azt a harcot, amelyet az In­diai Kommunista Párt foly­tat az antiimperialista kül­politikáért, a demokratikus jogok védelméért, az indiai néptömegek életkörülmé­meg az együttműködés fej­lesztésében közelmúltban elért eredmények mérlegét, és kifejtette: a két német állam közötti alapvető és el­vi nézeteltérések nem aka­dályozzák az együttműködés bővülését. A pénteki beszéd hangne­me az utóbbi időben meg­szokottnál talán élesebb volt. Megfigyelők szerint ez min­den bizonnyal összefügg Kohl megrendült belpolitikai helyzetével, s a kancellár az elért eredmények hangsú­lyozásával is személyes si­kerének, kormánya tevé­kenységének elismertetését próbálta elérni. A pozitívumok között em­lítette, hogy aláírásra kész az NDK és az NSZK kultu­rális megállapodása, s lé­nyegesen javultak az utazási lehetőségek feltételei. Kohl ugyanakkor az úgynevezett nyeinek javításáért és a val­lási-faji megkülönböztetés felszámolásáért. A Magyar Szocialista Mun­káspártot és az Indiai Kom­munista Pártot a testvéri ba­rátság, a közös célok elérését szolgáló együttműködés szo­ros szálai kapcsolják össze. Kapcsolataink rendszeresek és hagyományosan jók, az indiai kommunisták a jövő­ben is bizton számíthatnak a magyar nép szolidaritására és támogatására — mondot­ta Somogyi Imre. emberiességi kérdésekben to­vábbi lépésekre szólította fel az NDK-t, támadva az NDK hatóságait a határok mentén gyakorolt ellenőrzések miatt. Különösen élesen szólt Nyu- gat-Berlinről, hangoztatva, hogy annak hovatartozása „pillanatig sem kétséges” kormánya számára. A német politika eszköze nem lehet háború vagy erő­szak — fűzte hozzá Kohl, és kifejtette: az NSZK a né­met kérdést összeurópai ke­reteken belül kívánja meg­oldani. E törekvése része po­litikájának, amelynek alap­elve a hűség az atlanti szö­vetséghez, a törekvés egye­sült Nyugat-Európa megte­remtésére, és az a törekvés, hogy keleti szomszédaival megvalósítsa a megbékélést és együttműködést. Ugyan­akkor — hangoztatta — a bonni kormány tudatában van annak: az európai ha­tárok sérthetetlenségét, az országok területi épségét és felségjogaikat tiszteletben keli tartani. Svájci népszavazás A svájci szavazóknak va­sárnap arrój kell dönteniük: belépjen-e országuk az ENSZ-be vagy sem. A két Koreán kívül Svájc a világ egyetlen országa, amely még nem tagja a világszervezet­nek — s az előjelek szerint talán ezután sem lesz. Jóllehet a négypárti koalí­ciós kormány és a parla­ment mindkét háza a belé­pést ajánlotta, a népszava­záson könnyen felülkereked­hetnek az ENSZ-tagság el­lenzői. Utóbbiak az ország régi keletű „semlegességét” féltik az esetleg más orszá­gok elleni rendszabályokra felszólító ENSZ-határozatok- tól. Az ENSZ-tagságot ellen­ző, általában konzervatív­jobboldali körökben eleve bizalmatlanul tekintenek a világszervezetre, ahol im­már kisebbségben vannak a Svájchoz hasonló fejlett tő­kés országok, s a hangot sokban a fejlődő államok adják meg. A kormány és a parla­ment ellenérve: Svájcnak (amely egyébként az ENSZ legtöbb szakosított szerveze­tének régen tagja) éppen semlegessége teszi lehetővé, hogy — például Ausztriához vagy Svédországhoz hasonló­an — nagyobb szerepet játsszék az ENSZ tevékeny­ségében, főként a béke fenn­tartását célzó erőfeszítések­ben. Tüntetés a könyvtárban Megbilincselve kellett távoznia csütörtökön este a washingtoni kongresszusi könyvtárból 12 látogatónak: a rendőrség erőszakkal vetett véget annak, hogy a hivatalos nyitvatartási időn túl Is az olvasóterembein maradjanak. Az Egyesült Államok legnagyobb nemzeti közkönyvtára a kor,- mányzat által elrendelt kényszertakarékosság! intézkedések miatt lerövidítette nyitvatartási idejét: vasárnap egyáltalán nem áll az olvasni, tanulni akarók rendelkezésére, hétköznaponként pedig, szerda kivételével, már korán bezárja az olvasótermet. Hétfőtől kezdve azonban sok olvasó maiiadt a helyén, hogy tiltakozzék a rövidlátó intézkedés ellen. „Könyveket, nem bombákat” jelszóval gyűléseket is tartottak a teremben. A hivatalosan elrendelt kényszertakarékossági intézkedés számos kulturális szolgáltatást sújt az Egyesült Államokban. Bár formailag a Pentagon kiadásait is csökkenteni kell, a szociális-kulturális szolgáltatások megnyirbálása rendkívül sok embert érint. A könyv­tárban például ezentúl nem tanulhatnak, olvashatnak azok, akik napi munkaidejük elteltével akarták igénybevenni a gyűjteményt. A tüntetők kijelentették: folytatják a tiltakozást. A könyvtár ve­zetősége sajnálkozását fejezte ki azért, mert rendőri Intézkedésre került sor. Magyar felszólaló az IKP kongresszusán „Martenicska” Fehér-piros színű, gyap­júfonalból készült kitűzök kerülnek fel márciusban a bolgárok kabáthajtókáira. A kitűző neve „martenics­ka”, viselése sok évszázadot népszokás. Sokféle változat kering a „martinecska” eredetéről, amelyet Bulgárián kívül Románia bizonyos terüle­tein is viselnek minden márciusban, a legelterjed­tebb a következő: az 6­bolgárok több mint 1300 évvel ezelőtt Aszparuh kán vezetésével érték el a Du­na vonalát. A bizánciak­kal vívott döntő ütközet előtt a bolgár csapatok ve­zérei áldozati máglya füst­jéből szerették volna meg­jósolni a csata kimenete­lét. Nem találtak azonban a füst illatosításához meg­felelő füvet — állítólag ez kapor lett volna — s ezt kedvezőtlen előjelnek fog­ták fel. Tanácstalanul áll­tak a máglya előtt, ami­kor is feléjük repült egy kis madár, a Bulgáriában is tavaszhírnöknek tekin­tett fecske, amelynek lá­bára fehér gyapjúszállal oda volt erősítve az áldo­zati füsthöz szükséges fű­csomó. A gyapjúszál azon­ban olyan szoros volt, hogy megvágta a madár lábát, s a kibuggyanó vér félig pirosra festette a fehér fo­nalat. A tűzre• dobott fő- csomó füstjéből az óbol­gár csapatok vezérei győ­zelmet jósoltak, Aszparuh kán pedig a madár véré­vel megfestett gyapjúfona­lat talizmánként az övébe tűzte. Vezetésével aztán diadalmaskodtak is a bi­zánci csapatokon, s azóta a fehér-piros gyapjúfonal ezen a vidéken az egész­ség, a szerencse, a tavasz- várás és köszöntés jele. Az ország sok vidékén évszá­zadokon keresztül varázs­erőt tulajdonítottak a „martinecskának”, sok he­lyütt piros és fehér gyap­júfonatot kötöttek a gye­rekek karjára, még az ál­latok farkába is belefon­ták. Egyes vidékeken márci­us végén tulajdonosa kő alá rejtette „martinecská"- ját, majd bizonyos idő el­teltével a kő alatt talált rovarból, falevélből, ágda­rabból jósoltak a „hozzá­értők”. Minden év márciusában Bulgáriában talán több ezer külön „martinecska" - elárúsító hely nyílik. A piros-fehér kitűzőt általá­ban mindenki ajándéknak vásárolja, s mindenki ajándékba kapja rokonai­tól, ismerőseitől. II francia választások eNitt Piroska és a farkas Franciaország ismét választások előtt áll. Márelua 10- án döntenek arról, hogy a következő öt évben ki vezeti majd az országot: kormányon marad-e a szocialista párt, vagy visszatér a hatalomba a jobboldal? A választás új rendszerben történik: az eddigi két for­duló helyett csak egy forduló lesz, s nem egyéni kerüle­tekben választják meg a képviselőket, hanem megyei listá­kon, egyfajta arányossági elv tekintetbe vételével. \ „Mondd csak, kedves jobboldal, miért olyan na­gyok a fogaid?” — kérdi a láthatatlan Piroska a gallé­ros, nyakkendős, vicsorgó farkasfejtől, a francia jobb­oldal falni kész allegóriájá­tól a szocialista párt válasz­tási plakátján. Közel két hó­nappal a nemzetgyűlési vá­lasztások előtt ez már a kormányzó párt falragasz­kampányának második sza­kasza. Az első szakasz pla­kátjain különböző jellegzetes francia kisemberek voltak láthatók, amint kissé komi­kus vagy inkább komolyta­lan kétségbeeséssel a fejük­höz kapnak, és azt kiáltják: „Segítség, jön vissza a jobb­oldal”. Mindkét plakát olyan párt­beállítottságát tükrözi, amely maga sem nagyon hisz ab­ban, hogy megtarthatja a kormányrudat, s inkább ab­ban bízik, hogy a választók talán jobban tartanak ellen­felétől. mint amennyire ki­ábrándultak belőle. Egészen más érzést sugá­roznak a jobboldal vezető erejének, a neogaulleista RPR-nek a falragaszai. Az elsőn a párt vezérkara lát­ható Chirac pártelnökkel a közepén, amint kart karba fonva széles csatárláncban, mosolygós ábrázattal szalad­nagy egy zöld réten a néző felé. „Űj lendülettel holnap — az RPR-rel” szói a szö­veg. A következő RPR-pla- káton már nincsenek ismert politikusok. Egy csoport ti­zenéves fiatal nevet önfeled­ten a járókelőkre, s a szö­veg: „A holnap a tiétek”. Az RPR-rel szövetséges UDF plakátján egy ablak nyílik a jövőre. Ami a kormányt illeti, abban az érvelések két fő vonulata bontakozott ki. A szocialista párt négyéves kormányzati mérlegét ma­gasztalja. Arról igyekszik meggyőzni a franciákat, hogy társadalmi és gazdasá­gi reformjai a népfront 1936- os győzelme óta a legna­gyobb szabású reformprog­ramját jelentik Franciaor­szágban. Ha pedig az embe­rek jobban értékelnék, mi­lyen fordulatot vitt végbe a gazdaság talpraállításában is a kormány, akkor nem is le­hetne kétséges a választások kimenetele — érvelnek a szocialisták. A jobboldal esetleges győzelme minden­nek a lerombolásával, a „dzsungel törvényeinek” el­uralkodásával fenyeget, hangsúlyozzák. A jobboldal érvelése úgy szól, hogy „a szocialista kí­sérlet” költséges szeszélyek­ből és hóbortokból állt, rá­Chirac, a jobboldal vezér alakja adásul bilincsbe verte a vál­lalkozói kezdeményezést, az állam rátenyerelt az iparra, a pénzforgalomra, a kultú­rára, az oktatásra, ideje végre kiszabadulni nyomása alól. A jobboldal mindezt a „liberalizmus” .szirénhangú jelszava mögött az angol­szász típusú tőkés neokon- zervatív receptektől — adó- csökkentésektől, a közkiadá­sok megnyirbálásától, 3,vál- lalkozói kötöttségek, enyhítés sétől — várja, s erősen rá­játszik a fasisztoid nemzeti front áltat élesztgetett faj­gyűlölő érzésekre is. Hogy ez a propaganda­Mitterrand elnök össztűz mennyire befolyásol­ja a választókat, azt nehéz lenne felbecsülni, de a jelek szerint nem túl erősen. Mitterrand utolsó tv-nyi- latkozatában közölte, hogy a kormányfő kiválasztása az ő joga, § a külpolitika megha­tározásáról sem mond le. A választási hadjárat össz­képéhez hozzátartozik, hogy mindkét fő erő, az RPR— UDF és g szocialista párt, nagy hangerővel agitált a „hasznos szavazat” mellett, hogy megszerezze magának a kisebb pártok szavazóit. Ez a jobboldalon eredményes­nek látszik: Chiracék ügye­Marchais, az FKP főtitkára (Fotó: AP—MTI—KS) sen veszik át és szalonképe­sítik a nemzeti front beván­dorlásellenes propagandáját, s apasztják annak táborát. A másik oldalon az FKP a je­lek szerint jól tartja magát, és régi szavazói közűi sokan visszatérnek hozzá, mert az az érve, hogy a szocialisták az eddigi politikával csak a jobboldallal való szövetke­zést készítik elő, s ezt csak erős kommunista parlamen­ti képviselet hiúsíthatja meg. Annyi bizonyos, hogy akár­mi lesz az eredmény már­cius 16-án, a francia politi­kai rendszer válaszút elé kerül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom