Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-26 / 48. szám

1986. február 26., szerda Szervezet a népművelőkért Tervek 1986-ra - Szabadegyetem, fórumok, nyári találkozók - Csereüdültetés „A népművelői pálya presztízsének, társadalmi el­ismertségének növeléséért, élet- és munkakörülményei­nek javításáért, munkánk hatkonyságának emeléséért” — fogalmazódott meg ez év elején is a Magyar Népmű­velők Egyesülete Békés Me­gyei Területi Szervezetének immár hagyományosnak szá­mító jelmondata, célkitűzé­se. Mint az ismert, a há­romezer tagot számláló or­szágos egyesület egyik leg­nagyobb taglétszámú és a jelentős eredményeket fel­mutatók között az egyik el­ső a megyénkben tagszerve­zet. Az idei évben ismét nagy feladat hárul a terüle­ti szervezetekre. Egyelőre szinte semmi kilátás nincs arra nézve, hogy az értelmi­ségi pályák sorában a leg­gyengébben megfizetett nép­művelőit központi intézke­désekkel javítsák. A helyi erők átcsoportosításával, ész­szerű kihasználásával lehet csak változtatni, jobbítani megyénk népművelőinek irigylésre egyáltalán nem méltó helyzetén. Ezért is fontos, nem egy vonatkozás­ban a közhangulatot is be­folyásolni képes a népmű­velők közérzetének alakulá­sa, s ebbői eredően a szak­mai-érdekvédelmi szerveze­tük tevékenysége. A közeli napokban sokol­dalas évi munkatervet kap­tak kézhez a megyei szer­vezet tagjai, amelyet koráb­ban a demokratikus fóru­mok nem kevés kiegészítés­sel, módosításokkal fogadtak el. Lássuk hát, milyen ter­veket szeretnének valóra váltani az 1986. évben? Talán mindenek között a legfontosabb a szakmai is­meretek bővítése érdekében megvalósítandó feladatok so­ra. Szakmai tanácskozáso­kat, ankétokat szerveznek, amelyek alkalmat nyújta­nak egy-egy közművelődési elméleti-gyakorlati ' kérdés tisztázásához, a bevált mód­szerek kicseréléséhez. Vár­hatóan novemberben ismét Mezőberény ad otthont a fiatal, pályakezdő népműve­lők találkozójának. A me­gyei könyvtár példamutató közreműködésével az elmúlt év őszén kezdődött a ha­vonkénti alkalmú közműve­lődési szabadegyetem, amely a nyári szünet után ősszel újra folytatódik. Ugyancsak szeptemberben szeretnék megtartani az iskolai köz- művelődési felelősök fóru­mát, amelynek a dombegy­házi művelődési ház adna otthont. Májusban Kétegy- házán kerülne sor arra a ke- rekasztal-beszélgetésre. ame­lyen a népművelők partne­rei a tanácsi vezetők lenné­nek, a téma pedig a falusi közművelődési helyzet vol­na. Évek óta több alkotó- csoport is tevékenykedik a területi szervezet irányításá­val, amelyek kutatásait egy­re több párt- és állami irá­nyítási testület, intézmény hasznosít. Különböző írásos anyagot, módszertani kiad­ványt is megjelentetnek eb­ben az esztendőben. Változatlanul a legkénye­sebb és a tervezésben is el­sődlegességet élvező terület az érdekvédelmi munka. Az egyesület nemcsak a tagok, de a pályán dolgozó vala­mennyi népművelő erkölcsi és anyagi megbecsülésének biztosításáért szeretne tevé­kenykedni. A közeli napok­ban készül ei a megyei ve­zetőség gjánlása, amelyet az ágazati szakszervezet és a megyei tanács illetékesei­nek felkérésére készítenek a közművelődésben foglalkoz­tatottak anyagi helyzetének javításáról. A jobbítás igé­nye érződik ki az ezzel kapcsolatos programokból is. Külön szeretnének foglal­kozni a pályakezdők és a már nyugdíjba vonultak sor­sával, életkörülményeinek nyomon kísérésével. Az er­kölcsi megbecsültség és a szakmai presztízs növelése érdekében is számos intéz­kedést terveznek. Ezt szol­gálja — a már említettek mellett — az a mind szo­rosabbá váló munkakapcso­lat is, amelyet az illetékes hatókörű politikai és állami szervezetekkel, Intézmények­kel sikerült kialakítani. A • MNE feladatai között szerepel, hogy tagjainak szó­rakozását, kikapcsolását szolgáló programokat szer­vez. Március 22-én ismét a szarvasi Árpád Szálloda ter­meiben tartják meg a ha­gyományos, immár negyedik népmű velőbálat. Az idei, sorrendben ötödik juliárisra Nagyszénáson kerül sor. Me­gyénk megismertetését is szolgálja az a csereüdülte­tés, amelyet egyelőre szlová­kiai, de a tervek szerint ha­marosan bulgáriai népműve­lőkkel folytatnak. Májusban Sarkadon szeretnék megren­dezni a közművelődési in­tézmények technikai dolgo­zóinak vidám találkozóját. Az országos egyesület az idén — a tervek szerint augusztus végén, vagy októ­ber folyamán — Veszprém­ben rendezi meg hagyomá­nyos vándorgyűlését. Az elő­zetes információk szerint megyénkből is több népmű­velő szeretne szót kapni, be­vált kezdeményezéseket, új módszereket, helyi kutatá­sok eredményeit a szakmai közvélemény tudomására hozni. Áprilisban a szom­szédos Szolnok megyei szer­vezet képviselői látogatnak megyénkbe, szeptemberben pedig az országos elnökség Mezőhegyesen tart kihelye­zett ülést. (N. L.) Jól időzített „bestseller” Jól időzített, s tudomá- soom szerint egyedülálló öt­let megvalósulása a Békés Megyei Tanács tudományos­koordinációs szakbizottsága által kiadott könyvecske, a Ki-kicsoda Békés megye tu­dományos életében. A dr. Köteles Lajos szerkesztette — ez illik rá legjobban — zsebkönyv majd kétszáz me­gyei kutató szűkszavú bemu­tatására vállalkozik. Termé­szetesen ahhoz, hogy ez a könyvecske megjelenjen, előtte fel kellett térképezni a megyében olykor egymás­tól függetlenül, s egymást sem ismerve dolgozó kuta­tóműhelyeket, és tudomá­nyos munkát végző szakem­bereket. Az eredmény úgy gondolom, a felderítő mun­kára vállalkozókat is meg­lepte. A Ki-kicsoda ... tanúsága szerint ugyanis nem lehet okunk panaszra. Szép szám­mal munkálkodnak me­gyénkben magas tudomá­nyos fokozattal bíró szak­emberek, s olyanok is, akik munkájuk mellett magukra hagyatva vállalják a tudo­mányos tevékenységgel járó nehézségeket, megfeszített élettempót. Az előszóban dr. Köteles Lajos, a tudományos­koordinációs szakbizottság titkára nem rejti véka alá a kötet célját: „összeállításunk alapul szolgál arra, hogy a megyében élő kutatók tevé­kenységének ismeretében nagyobb mértékben vonjuk be őket soron következő gaz­dasági-társadalmi feladata­ink megoldásának előkészíté­sébe.” A könyv ismeretében most már elmondhatjuk: van kikre támaszkodni. Az adatok alaposabb átte­kintésekor feltűnik, hogy jó néhány szakember az utóbbi években már nem. vagy alig publikált, ami részben az al­kotókedv csökkenését is jel­zi. Ez a kiadvány viszont se­gíthet abban, hogy a felada­tokat adni tudó intézmények, gazdasági egységek — a könyvben közölt kutatási té­makörök, munkásság isme­retében — közvetlenül felve­hessék a kapcsolatot a szá­mukra megfelelő szakember­rel. Ügyhogy a Ki-kicso­da .. . az összegzésen túl bi­KI-KICSODÄ tudományos életében zonyos fokig közvetítő, me­nedzserjelleggel is bír. A megye intézményháló­zatára és gazdasági struktú­rájára jól lehet következtet­ni a könyvből. Nem véletlen ugyanis, hogy a földrajztu­dományokkal, az orvostudo­mánnyal, a történettudo­mánnyal — ezen belül is a helytörténettel és munkás­mozgalom-történettel —, va­lamint agrártudományokkal foglalkozók alkotják a me­gyei kutatógárda gerincét. E tudományágaknak megvan legalább a gyakorlati, olykor a kutatóintézeti bázisa is. Ugyanakkor kétségtelenül jelez egyfajta beszűkülést is. A tudományos-koordináci­ós szakbizottság a február 24-én kezdődött Békés me­gyei tudományos napok meg­rendezésével éppen e könyv­ben szereplő kutatóműhe­lyeknek, alkotóknak kíván fórumot, közeledési lehető­séget biztosítani. A Ki-kicso- da ... és a tudományos nap amolyan frontáttörésnek szá­mít, melynek révén azt re­mélik, hogy a gyakorlatot szolgáló kutatómunka, me­gyénk szellemi élete új len­dületet kap. S legalább egy kis nyilvánosságot azok az emberek, akik szűkebb hazá­jukban — talán érdemtele­nül — csak szakmai körök­ben voltak ismertek. A Ki-kicsoda Békés megye tudományos életében című könyvecskével csak egy ba­jom van. Máris kikapkodták az ismerősök a kezemből, oly nagy az érdeklődés iránta. De hogy lehet-e majd a könyvesboltokban is kapni, arra nem tudok válaszolni. Azt viszont szívesen megjó­solom, hogy nem maradna a boltok raktáraiban . . . B. S. E. Tiniegyesület a „Tégládban íme, egy újabb bizonyság arra, hogy közösséget, klu­bot úgymond felülről, adminisztratív úton megteremteni nem lehet. A hasonló szándékú, érdeklődésű, érdekű em­berek közötti kohézió nem viseli el a kívülről ráaggatott szabályokat, a kötelezőt. * * * Téli péntek este, hat előtt valamivel. A békéscsabai fia­talok nagy része szerint ez, a téglagyári művelődési ház, a megyeszékhely második ifjúsági háza. Bizonyára megvan­nak azok az okok, amelyek ezt az otthonos, bár viszony­lag eldugott helyen levő, volt szakszervezeti művelődési házat azzá tették. Amiért programjainak zöme a tizen-, huszonéves fiatalokért szerveződik — mindegyik telt há­zak előtt. így tehát nem véletlen, hogy itt ütött tanyát az a kis közösség, amely a töfc^b hónapos szerveződés alatt a Tini­egyesület hangzatos nevet vette fel. Néhány hónappal ezelőtt a megyei klubtanács tininapot szervezett éppen ebben a művelődési házban, a város kö­zépiskolásainak. Százan jöttek el —■ s a Megyei Művelődési Központ munkatársai által összefogott programok osztat­lan sikert arattak. Több tininek is eszébe jutott, mi len­ne, ha nemcsak alkalomadtán lennének ilyen napok? „Ha tetszett, próbáljatok meg magatoknak is szervezni” — fo­galmazódhatott meg egy olyan mondat, ami aztán láncre­akciót váltott ki. S teltek a hetek, gyűltek az ötletek, né­hány középiskolás mind többet nyitott be az MMK-ba ... Egy hónappal ezelőtt tartották meg az egyik kerületi pártházban az alakuló ülést. Annak rendje-módja szerint meg is választották a vezetőséget. Tóth Mária (szlovák gimnázium) lett a titkár, Pál Ildikó (egészségügyi szakkö­zépiskola) a gazdasági felelős, és (mivel kiskorú állampol­gárokról van szó...) Számadó Róza, az MMK munkatár­sa, a megyei klubtanács titkára (maga is néhány évvel öregebb csak a tagoknál!) közfelkiáltással a Békéscsabai Tiniegyesület elnöke. Minden csabai középiskolában „re­zidense” is van az egyletnek. A „rózsások” Zoltán Ildikó­nál, a „közgések” Csik Attilánál, a Kemény Gábor Szak- középiskola diákjai Kovács Mónikánál, a nyomdaiparisok Balogh Viktornál, a vízműsök pedig Szekerka Mihálynál jelentkezhetnek, nekik továbbíthatják ötleteiket, kérései­ket, és így tovább ... És valamit a tervekről, az elképzelésekről. Március 1- ig tart az előszervezés, azután már csak tagsági könyvvel lehet a kéthetenként pénteken sorra kerülő egyleti napo­kat látogatni. Most készül a pecsét (persze, saját tervezés, közös munka!), lesz egyesületi újság is (egyelőre rotagé- pen készítve). Minden foglalkozásra egy-egy vendéget várnak; tudományos kutatókat, művészeket, más híres személyiségeket. A „kötött” programot követően (hogy mi­kor és kit hívnak meg, azt természetesen maguk döntik el!) diszkó lesz, s alkalmanként egy-egy érdekes videó­program is a lejátszóba kerülhet. Minden technikai kérdésben a Megyei Művelődési Köz­pont ad segítséget. Anyagiakban is. A nagy terv éppen ebből fakad: a nyár folyamán az egyesület tagjai közösen •szeretnének építőtáborba menni, a keresettel a következő évadot akarják pénzügyileg megalapozni. A KISZ eddig is sokat segített, így remélik, hogy ennek sem lesz akadá­lya. * * * Hét óra, megérkezik a mai este vendége. Dr. Szafcó Mi­hály pszichiátert hívták meg egy kis beszélgetésre. A föld­szinti előadóterem félhomályában a viliódzó diszkófények alatt Zahorán Róbert, a mai este másik vendége, ismert disc jockey, erre az időre kikapcsolja az erősítőket. N. L. Pódiumszínház Békéscsabán Zorin: Varsói melódia----------------------------IgNiUJkfati Z surzs Kati Helga és Benkó I’étcr Viktor szerepében a Var­sói melódiában Fotó: Kovács Erzsébet Meg kell, hogy mondjam: elfogult vagyok a Varsói me­lódiával szemben. Elfogult azóta, hogy először láttam valamikor a hetvenes évek elején, a békéscsabai szín­házi napokon Törőcsikkel és Sztankayval. Azt hiszem, az az előadás máig behozhatat­lan, két színész és a Zorin- darab lenyűgözően szép ta­lálkozása volt. És hetvenegy­ben vagy hetvenkettőben még új és meglepő, mi több; bá­tor kiállás a tiszta emberi kapcsolatok, a szerelem mel­lett, mely (valamikor a negyvenes évek közepén) or­szághatárokon át csak a re­ményig juthatott. Most, hogy újra fellapoz­tam a könyveket, ahol Zo- rinról írnak, két okból tör­tént. Fel akartam idézni, amit régebben tudtam róla, és végiggondolni újra a Varsói melódiát. A harmadik ok pedig (és ez a legnyomó­sabb) : a békéscsabai Pódi­umszínházban Zsurzs Kati és Benkő Péter Petrik József rendezésében újból elját­szotta ezt a kis remeket, no­ha nem igazán színházi kö­rülmények és méltatlanul gyér érdeklődés közepette. Hogy az érdeklődés meghök­kentő hiánya (alig százan, ha voltunk a második előadá­son) miféle számlára Írandó, nem tudom. Ilyenkor az em­ber mindenre gondol, a ma­gyarázathoz mégsem jut kö­zelebb. Megállító táblákat láttam az utcán, azon kívül is (nyilván) megvan a ren­dező ifjúsági háznak a ma­ga apparátusa és szervezési módszere ahhoz, hogy akit érdekel, az értesülhetett, hogy jön a Zorin-darab. Vagy talán az volt a hiba, hogy Zsurzs Katival és Ben­kő Péterrel láttuk a Varsóit a televízióban is, pár hónap­ja? De hát a tévé és a szín­pad két különböző dolog . .. Akik ott voltunk, nem bántuk meg. Még akkor sem, ha Helga és Viktor roman­tikus szerelmi történetét mindig is az egykori Törő- csik—Sztankay pároshoz vi­szonyítjuk, még akkor sem, ha (hozzáadva a valóban» mostoha „színpadi” körül­ményeket), a Zsurzs—Benkő páros nem nyújthatta azt, ami ehhez a drámához el­engedhetetlen. Ami nélkül nem jön létre, nem születik meg az a színházi atmoszfé­ra, amelyben egyszer csak élni kezd a Zorin-darab, ki­röppen a betűk fogságából és szárnyalni kezd. Szárnyal­ni, mint Helga és Viktor, a lengyel lány és a szovjet fiú esetlenül, sután és talán et­től olyan megragadóan in­duló szerelmi románca, me­lyet (a negyvenes évek kö­zepén vagyunk!) a törvény vág ketté: „nem teszi lehe­tővé”, hogy összeházasodja­nak. Helga visszakerül Var­sóba, Viktor borászdiplomá­val vidékre megy és tíz év múlva találkoznak. A lány (már asszony) híres énekes­nő, a fiú (már férj) neves szakember. A szerelem még egyszer fellángol bennük, de Viktor már nem akar mást, csak emlékként őrizni a lányt, akit Moszkvában, egy szilveszteréjszakán felesé­gül kért... Újabb tíz év után pedig már a végleges búcsú sem fáj, az idő és a valamikori lehetetlenség sze­repét betöltötte. A Varsói melódia örökké élő történet, ez elsősorban az írót, Zorint dicséri. S hogy bizonyos időszakonként újra és újra színpadra ke­rül nálunk is, a szükséget jelzi, hogy nincs' olyan idő, amikor ne látnánk szívesen tiszta emberek tiszta, szép történetét. Akik ha el is buknak olykor, vágyaik-ál- maik fényesen ragyognak. Sass Ervin Fiatalok országos téli tárlata Szegeden Fiatai amatőrök országos téli tárlatát nyitották meg a Szegedi November 7. Műve­lődési Házban. A kiállítás tulajdonképpen a tavalyi huszadik mártélyi országos ifjúsági képzőművésztábor utóéletének tekinthető, a munkáikkal bemutatkozó fiatalok többsége ugyanis részt vett a KISZ KB és a KISZ Csongrád Megyei Bi­zottsága által rendezett Ti- sza-parti táborozáson. Raj­tuk kívü] a téli tárlat pá­lyázatára szép számmal je­lentkeztek olyanok is. akik az ország különböző vidéke­in működő ifjúsági képző- művészeti körökben tűntek ki munkájukkal. összesen száznegyvenén pályáztak ötszáz munkával a téli tárlatra is; a zsűri döntése alapján hetvennyolc fiatal százötven festménye, grafikája, kerámiája, fafara­gása került a közönség elé. E szerint bemutatott mun­káikkal Atlasz Gábor (Sze­ged), Bánvölgyi László (Sie­ged), Kristóf Béla (Miskolc) és a fiatalok ajkai grafikai köre nyerte el a téli tárlat díjait. A kiállítás március 10-ig tart nyitva.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom