Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-25 / 47. szám

1986. február 25., kedd Szép mese nagygyerekeknek és kisfelnőtteknek Hz Ürdögkirály kútja Az Ördögkirály kútja nem akármilyen mesedarab: szép- irodalom, komoly mondan­dóval. Előadását hol lírai, hol szellemes nyelv és na­gyon kedves, kellemes zene jellemzi. A történetet — az Ördögkirálylány és az embe­rek országából érkező ki­rályfi egymásra találását — örömmel fogadják, élvezik a kisgyerekek is. De a darab súlyosabb gondolatait, filo­zofikus magvát csak a na­gyobbak érthetik igazán. Felnőttmese? Talán túlzás lenne annak nevezni, de, hogy annál többet kap et­től a darabtól, előadástól a néző, minél nagyobb, fel­nőttebb, annyi biztos. A mese írója Várday Zol­tán, akit a Jókai Színház közönsége nemcsak színmű­vészként, hanem konferan­szié- és kabarészerzőként is ismerhet már. Miért ír a színész mesét? Talán jó sze­repre gondol önmagának és a kollégáknak? íme, a vá­lasz a legilletékesebbtől: — A művelődési házak­ban, tájelőadásokon, ahol gyakran járunk, mindig pa­naszkodnak, hogy kevés a meseelőadás. A színházi év­ad most egy Csukás-darabot kínál március végére. Ko­rábban ősztől behozták a nyári játékok gyerekelőadá­sát a színházba, aztán' ez, sajnos, megszűnt. írtam hát egy mesét, hogy legyen .. . S hogy miért éppen Az Ör­dögkirály kútját, annak is megvan az oka. így vagy úgy, de mindenki érez egy­fajta háborús feszültséget a levegőben. S meggyőződé­sem, hogy már a gyerekek­nek tudniuk kell az igazsá­got: a háborúk sosem vezet­hetnek boldogsághoz, meg­elégedettséghez. Ezeket csak a szeretet adhatja meg az embereknek. Feltétlenül az eszünket és a szívünket kell használni ahhoz, hogy bol­dogan, elégedetten élhes­sünk. Az Ördögkirály vilá­A királyfi válaszút előtt: visszatér apjával az emberek or­szágába vagy marad szerelmével, az ördöglánnyal Fotó: Gál Edit gosan fogalmaz az első jele­net végén: „ ... alattvalóim lesznek mind a hiszékenyek és a gonoszak”. Minden rosszat elítél, a gonoszság, a bűn, a háborúk ellen szól a darab. S azt tanítja a gyere­keknek — remélem —, hogy a béke óriási kincs, a sze­retet pedig az ember legna­gyobb fegyvere. „Ne bán­kódj!” — mondja Választott királyfi az Ördögkirály lá­nyának a harmadik feladat­nál, amikor a lány kétségbe­esik, hogy már nem tud se­gíteni a megoldásban: —„A szeretet segített eddig min­den megoldásban, a szeretet a legnagyobb fegyver, most sem fog cserbenhagyni, meg­lásd!” * * * A cselekmény, a játék két világot állít szembe, az ör­dögit és az emberit — a rossz és a jó megvilágítására. Mégsem fekete-fehéren vál­nak szét a jellemek, a tet­tek. Nem csupa mese mind­az, ami elhangzik, hanem sokkal súlyosabb annál. Az Ördögkirály (Kalapos László) például így világosítja fel lányát arról, hogy miért kel­lett neki félárván felnőnie: ........anyád megszegte az ör­dögi törvényt, jót cseleke­dett. Erre nálunk nincs bo­csánat. Örök élethez való jogát elveszítve, vissza kel­lett térnie az emberek or­szágába, dolgozni, küszköd­ni, szeretni...” S az igazi szeretet pedig, ezt is el­mondja az ördög, fájdalmat okoz. A jó cselekedet a po­kol mélyén veszélyt jelent, mert onnan a szeretet már csak egy lépés. Ez történik az Ördögkirály lányával (Kovács Edit) és az emberek országából érkező, apját kereső Választott ki­rályfival (Hodu József), akit apja, a Szakállas király (Várday Zoltán) — mivel nem is tud létezéséről — el­adott az ördögnek. Az ör­döglány elveszíti sípját, amely nélkül nincs hatalma. A fiú megtalálja és vissza­adja neki, nehogy szenved­jen. Együttérzés, sajnálat, jó tett, ahonnan már csak egyetlen lépés a szerelem. A lány is megszereti a fiút, és segít neki megoldani az ap­ja által feladott leckét, hogy a fiú újból szabad lehessen. Érdekes a három kérdés mélyebb tartalma. Az első feladat: „ ... a kardod ne kioltsa az életet, ellenkező­leg: életet adjon.” A lány által kezébe csempészett bú­zaszem rádöbbenti a fiút a megoldásra: ha a kardot ásónak használja, a magot elássa, az kikel, terem, te­hát életet ad. Három al­mából pedig úgy kaphat egyet-egyet a király, a lá­nya, a férj és ő maga, ha ő a lány férje. Ehhez a meg­oldáshoz is a kezébe jutta­tott két gyűrű segíti hozzá. De a királyfi nemcsak a megoldás kedvéért kéri az ördöglány kezét, hanem azért, mert őszintén szereti. S így — csakis így — mond a lány igent. Természetesen a harmadik feladat a legne­hezebb: „Ügy zuhanj le, hogy egyúttal felemelkedj .'..” Nem véletlen ekkor a Sza- Jcállas király közbelépése, r aki válaszút elé állítja fiát (hogy segíthessen, mert sze­reti) : vagy lemond az ör­döglányról és visszatérhet az emberek országába, vagy halál fia. A fiú — hogy sze­relméhez hűséges maradhas­son — inkább a halált vá­lasztja. S éppen ezzel állja meg a próbát; vagyis úgy zuhan, hogy közben ember­ségét bizonyítja. Választott királyfi, akinek dajkája már csecsemőkorá­ban megjósolta, hogy ő fog­ja majd „legyőzni az ördö­göt és vele a rosszat” — in­nen a név —, teljesíti kül­detését. Mindenki jól jár és boldog lesz. Vidáman hangzik fel a jóság dala ar­ról, hogy a rossz legyőzésé­vel szép lesz a világ, olyan, ahol „könnyen kimondjuk a szót, hogy szeretem, és ha nem csak szó lesz, hanem csupa érzelem”. Az eddigi előadásokon, így a legutóbbi mezőberényin is a gyerekek izgalommal fi­gyelték a színpadi eseménye­ket, „drukkoltak” az ördög­lánynak és a királyfinak. Főleg a két kisördög, Dada- gi (Jancsik Ferenc) és He- heri (Gyurcsek Sándor) pár­beszédén mulattak jókat. A játék sikeréhez nagyban hoz­zájárulnak a szép énekek, Balatoni Éva zenéje. Az előadást a társulat közösen rendezte. Niedzielsky Katalin „Az én műhelyem” Molnár Antal bemutatkozása a Munkácsy Mihály Múzeumban Molnár Antal Kígyósi templom című festménye Tiszta, következetes az ív — melyet Molnár Antal bejárt —, nyílnak, növeked­nek festői távlatai a meg- küzdött minőség révén. A tehetség csak lehetőség, so­kan tékozolják. Molnár An­tal ennél sokkal szigorúbb önmagához. 1941-ben szüle­tett Gyulán, s ez a táj — az Alföld békési szöglete meghatározta szemléletét, felruházta olyan élmények­kel és érzelmekkel, melyek csak itt szerezhetők. Ezzel vérteződött először, ezt a tartalmat csatolta korán megnyilvánuló rajzai indíté­kaihoz. A következő útsza­kaszt egri tartózkodása je­lentette, ahol rajztanári dip­lomát szerzett, Blaskó János és Nagy Ernő tanítványa­ként. Mindent megtanult, ami készülődést jelenthetett művészetéhez. Tagja lett a Művészeti Alapnak, tanul­mányúton járt Ausztriában, Svájcban, Hollandiában, Franciaországban, az NSZK- ban, megismerkedett a fes­tészet klasszikusaival, hogy kellő megfontolás és felelős­ség alapján lendíthesse ál­mait, felismeréseit a művek irányába tapasztalatai, egyé­nisége alapján. E módszeres­ség lelkiismeretességét bi­zonyítja, hűségét az, hogy önmagát visszacsatolta a fel­növelő tájhoz. Itt telepedett meg képzelete a békéscsabai öreg házaknál, fák lomboza­tába akadó vörös naplemen­téknél, a pusztánál és a ta­nyáknál. Bizonyos visszafo­gottság jellemzi, a részletek tisztelete, a motívum iránti szemérmes odaadás és mun­ka, munka, munka a kidol­gozás küzdelmében. Sokat mérlegel, s ez hozzásegíti ahhoz, hogy sok rossz példá­tól eltérően Molnár Antal­nak nincsenek elnagyolásai. Nem is lehetnek, hiszen min­dig, mindenben a megoldást keresi. Ez is jellemzője, az szintúgy, hogy a rajzi len­dület csak elmélyülés után következik, ez eredményezi oly érlelten érett árnyalata­it a színkezelésben, szolida­ritását a rajzhálózatban. így válik a „Hordár" is és a „Téli fák” rózsaszín meg­nyugvása családtagjává. Testvérnek fogadja a fekvő kislányt, az önmagába hor- gadó tanyaudvart éppúgy, mint a svájci Alpokat. Min­dig érez együttérzést, nosz­talgiát soha, ezért teremt oly bőséges lombkörnyezetet a magányos háznak. A termé­szetesség, a közvetlenség mélységének is karaktere, ez sugárzik sapkás, cigarettás, borospohár után nyúló édes­apja békét és harmóniát su­gárzó portréjához. A kép általános vonásaiban ragad­ja meg a különlegest, álta- ' lánost, különlegest egyszer­re a' tájban, önnön inspirá­cióiban, a kép soha meg nem ismételhető egyediségé­ben. így egy kerítésrészlet­nek, egy arctöredéknek, mozdulatnak, oromdísznek, felhőjárásnak, gömbakácok közül emelkedő fenyőnek ki­emelkedő a jelentősége a megoldás festőiségében. Gondos és árnyalt a felület­kezelése, a formák egyedi hamvasságához a tónusok fi­nomsága járul. Éppen képi felfojtódásaiban válik erős­sé, hiszen érzékenysége az alapossága és az, hogy a mű érlelésének kellő időt bizto­sít, nem sieti el élményeit, ellenkezőleg: festői tapaszta­latokká dúsítja, egyre elmé­lyültebb, szervesebb, meg- ingadhatatlanabb egyéni vi­lággá. Archaikus derű és mérséklet érzékelhető szo­borportréján is, mely a fia­talság határmesgyéjén vil­lant fel értékes mozzanato­kat szinte etruszk karakter­rel, mely belső önarcképének része, függetlenül attól, hogy ezt a magatartást és szelle­miséget az adott és válasz­tott modellben fejezi ki. A Kohán-műhely tagjaként a maga rajzi, festői birtokán belül ábrázolja, minősíti, ér­telmezi a „Kígyósi templom" színes lombözönlését, ar- tisztikusan szemrevételezett rácsos kaput a nyugalmat te­rebélyesítő fával, Körös­parttal, dubrovniki sziklák­kal. Dicséretére válik, hogy a rajzos pontosságú portrék­hoz méltóan társul az akva- rellek finomsága, az olajfest­mények minden esetlegessé­get kiküszöbölő komolysága, motívumrendje. Itt az ide­je, hogy több békéscsabai, mezőtúri, aradi önálló kiál­lítása után Budapesten is bemutatkozzon, mivel ér­tékrendje nem egyszerűen önmegvalósulás, nem kizáró­lagosan csupán saj%t festői fejlődése, hanem idézet a táj és a társadalom heroiz- musából. Nemcsak szépség, hanem erkölcs is, minőség és szolgálat. Losonci Miklós KÉPERNYŐ 0 kamasz A XIX. században alkotó nagy orosz író, Fjodor Mihaj­I lovics Dosztojevszkij ritka vendég a Magyar Televízióban. Holott a XX. század szellemi életére sajátos filozófiája, al­kotói módszere, gazdag életműve máig élő hatást gyakorol. (Gondoljunk csak Kafkára, Satre-ra, Camus-re.) írásai a világ nagy filmrendezőit is megihlették, köztük Viscontit és Kurosawát. A zene világában pedig Prokofjevet, Chal- lyt, és hogy hazai példát is említsek, Petrovics Emilt. Jevgenyij Taskov rendező egy kevéssé ismert Doszto- jevszkij-mű tévéfeldolgozására vállalkozott. A szovjet rendező jó érzékkel írta meg a forgatókönyvet, amely a regény felépítési módszere, bonyolult pszichológiai ábrá­zolásmódja miatt nem lehetett könnyű munka. A hatrészes filmsorozat hőse, Dolgorukij herceg, a kamaszokra jellem­ző, világmegváltó ideákkal" kezdi felnőtt életét, hogy azután a korrupt, őszintétlen arisztokrata körökben, sok-sok szen­vedésen keresztül maga is olyanná váljon, mint a megve­tett többiek. A Kamasz című Dosztojevszkij-regény filo­zófiai mondanivalója, a szabadság megszerzésének irreális módja, az egyén elmagányosodásának összeroppantó, és el­veket feladó ereje — az ő ábrázolatában — ma már idegen. De magával ragadó az embereket megváltani akaró, félig gyerek, félig felnőtt hőse, kinek kudarcait a mai kor em­bere is együttérzéssel képes szemlélni. A film rendezője láthatóan erre helyezte a hangsúlyt: a mához kívánt szólni úgy, hogy közben hű maradt a szerzőhöz is. Kemény iskola Kétségtelen tény, hogy a kis herceg keserves küzdelmeit a különb, etikailag nemesebb élet iránt, szimpátiával fi­gyeltem, mégis jobban megrázott a ma tizenéveseinek ke­mény élete. Csak félve merem leírni, hogy a Mitiök szom­bati Tinirandevújában egy elit gimnázium életébe pillant­hattunk be, Doncso Sándor kamerája révén. Azért írom le félve, mert az elitképzés szót hivatalosan nem ismerik el, persze, attól még van. Az ország néhány ilyen középis­kolájából most Lengyel Zsolt rendező az Apáczai^ Csere János Gimnázium hétköznapjaiból nyújtott színes összeállí­tást. A diákok mindegyike azt vallotta, hogy ebben az iskolá­ban nincs pardon, minden tárgyból hajtani kell, de a to­vábbjutás lehetősége ennek megfelelően átlagon felüli. A kollégista fiatalok a kamaszszerelem csodálatos világából is kirekesztődnek a kollégiumi szigor révén. Az egykori diák pedig az iskolai élet beszűkülését figyelte meg e kitű­nő, de úgy látszik, csak a tantárgyi eredményességre kon- ! centráló iskolában. Szomorú szívvel hallgattam a nyelvzsenit, a nagy fizi­kust, de még a szépségkirálynő-választáson részt vevő lánykát is, aki azért legalább néha más világba csöppen­het, mint a tankönyvek. S e furcsa, kemény, és olykor talán kegyetlen világért még csak az iskola sem tehető felelőssé. Hiszen csak azt nyújtja, amit elvárnak tőle a szülők, a társadalom. Eredményes, felsőfokú intézményekbe törté­nő felvételit. Hogy aztán közben e fiatalok egyoldalúan fej­lődnek, hogy megfosztják őket a kamaszélet szépségeitől, a sok mindent próbálás varázsától; nos, ez nem iskolai ügy. Nekem úgy tűnt, hogy Pápai Judit szerkesztő, és az egész j stáb hasonlóképpen vélekedett. Imponáló tudás Ha háttérriportok készültek volna a már hónapok óta folyó Ki miben tudós? középiskolás vetélkedő szereplői­ről, bizonyára még elképesztőbb erőfeszítésekről kaphat­I tunk volna képet. Azért a versenyző diákok természetelle­nesen táskás szemei így is sok mindent elárultak. Ahogyan ugyancsak elképesztő tudásuk is, amit aligha csak a tanítá­si órákon szereztek meg. Ugyan a magyarirodalom-vetélke- óő nem nyerte meg a tetszésem — egyrészt a diákok olykor szomorú kifejezőképességét hallván —, mert valahogy szá­raz, túl emléletieskedő volt az egész. A történelemnek még­is nekiültem. Nem bántam meg. Izgalmas kérdések sora követte egymást a középdöntők során, s mindig fontos összefüggésekre voltak kíváncsiak a zsűri tagjai. (Akik egyébként jelesre vizsgáztak.) A nagy tudású emberek ma­guk is élvezettel vettek részt “a játékban, s kíváncsian fi­gyelték a versenyzők egyéni történelemfelfogását. (Mert szerencsére, ilyen is akadt.) Kétségkívül, a népünk leg- újabbkori történelmére vonatkozó kérdések voltak a legiz­galmasabbak, s talán éppen emiatt vált slágerré a nézők körében. Ám e nagyszerű küzdelem sem tudja feledtetni velerh, hogy ezek a diákok — és tanáraik — milyen óriási erőfeszítések árán jutottak el a televízió nyilvánossága elé. Ezért nem tudott igazán szórakoztatni. B. Sajti Emese n Bolgár Kulturális Központ tervei A budapesti Bolgár Kul­turális és Tájékoztató Köz­pont munkájáról sajtótájé­koztató keretében számolt be Nino Nikolov igazgató. A központ tavaly is rendkívül eredményes évet zárt. Szá­mos megemlékezést rendez­tek, a drávai csata és Ma­gyarország felszabadulásá­nak 40. évfordulója alkal­mából. Országszerte mintegy száz barátsági est és két ba­rátsági hét keretében ismer­tették a magyar társadalom különböző rétegeivel Bulgá­ria történetét, kultúráját, szocialista építésének ered­ményeit. Jelentős esemény zajlott le az ősszel Zalavá- rott, ahol — a Zala Megyei Tanács kezdeményezésére — felavatták a szláv írásbeliség két megalkotója, Cirill és Metód emlékművét. Metód tudvalévőén hosszabb időt töltött Zalaváron. Az idén folytatódnak az immár hagyományos magyar —bolgár barátsági napok. Tavasszal Baranya, Somogy és Zala megyében, ősszel Szolnok megyében barátsági hét megrendezésére kerül a sor. Gazdag programjukban előadások, kiállítások, iro­dalmi estek, filmvetítések szerepelnek és fellépnek bol­gár művészi együttesek is. A rendezvények keretében kü­lön hangsúlyt kapnak a Bol­gár Kommunista Párt idén megtartandó XIII. kongresz- szusa témáit ismertető elő­adások és kiállítások. Találkozókat szerveznek bolgár és magyar írók, mű­fordítók, képző-, film- és zeneművészek között egymás alkotó tevékenységének jobb megismeréséhez.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom