Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-20 / 43. szám
1986. február 20., csütörtök o Hústermelés Olvasói levelek — válaszok A megyei lap olvasottságát azon is mérhetjük, kik és milyen reagálásokkal keresik meg szerkesztőségünket. Ez alkalommal örömmel vettük, hogy az olvasók tollat fogtak és levelükben kifejtik véleményüket a lap hasábjain megjelent „Ágazati követelmények és lehetőségek” című beszélgetésünk témáiról. Éppen ezek a levelek sugallják azt, hogy érdemes folytatni a hústermeléssel kapcsolatos témát. Ennek mintegy vitaindítójaként adunk közre két levelet és az illetékesek válaszait, s bízunk abban, hogy akadnak majd hozzászólók. Egyik olvasónk levelében írja, hogy a beszélgetésben foglaltakkal jórészt egyetért, de vannak kérdések, amelyekkel nem. Történetesen elégedetlen a táp minőségével és a beltartalmi értékek csökkenésével, és a meghizlalt sertések átvételi árával. Pontokba szedve taglalja ezeket. A mezőhegyesi tápféleségek árai, amit a lökösházi keverőüzem állít elő — süldő- és hízótápok — emelkedtek. Igaz, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat készítményei olcsóbbak lettek, de tapasztalata szerint a minőségük csökkent vagy legalábbis a régi minőségét nem javították. Ellentétben azzal, ahogyan azt a tv-ben és a sajtón keresztül tudatosították a háztáji termelőkkel. Levelében a minőségellenőrzést is megemlíti. Kérdezi, ki az az ellenőr, aki meg tudja állapítani, hogy a recept által közöltek valóban benne vannak-e a készítményben? „Tudomásom szerint Békéscsabán csak a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak van erre megfelelő laboratóriuma, ez pedig saját magát nem fogja ellenőrizni a háztáji termelők érdekében.” Saját esetét írja le ezután olvasónk, miszerint a szerződésre a termelőszövetkezet háztáji ágazatának vezetője nem szívesen írta rá a vágás utáni minősítést, azzal az indoklással, hogy legalább 20 sertést kell egy átvételkor összegyűjteni a minősítés elvégzéséhez. „Hát alig hiszem, hogy olyan kistermelő legyen, aki egyszerié 20 sertést adjon le, hogy a minősítést meg tudják csinálni.” S miután a szerződésen nem szerepelt, hogy objektív minősítés alapján fizessenek a termelőnek, így olvasónk megítélése szerint az őt megillető plusz bevételtől elesett. „Kívánságom, hogy a szerződésre lehessen ráírni, hogy a feldolgozó üzem minősítését kérem, s hogy a tsz ettől ne zárkózzon el.” (Név és cím szerkesztőségünkben.) Egy másik olvasónk két anyakocát igényelt, és szerette volna tavasszal megkapni. Ám csak arra kapott ígéretet, hogy még ebben az esztendőben megkapja az igényelt anyakocákat. Mindezeket a kérdéseket feltettük az illetékeseknek is, így tehát következzenek a válaszok. A Békés Megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat igazgatója. Bordás Mihály tájékoztatott bennünket arról, hogy azoknak a tápoknak az ára csökkent, amelyekben fehérjék vannak. Nos, a tápok beltartalmi értéke, minősége az utóbbi időben rendszeresen napirendre került. A vállalat anyagilag — 15 százalékos mértékig — érdekeltté tette a dolgozókat a megfelelő, jó minőségű tápok előállításában. Ezért minden egyes műszak gyártmányát a vállalati laboratóriumban ellenőrzik, s van arra is lehetőség, hogy a vizsgálati díj ellenében a vállalati laborban kistermelők vagy nagyüzemek által behozott tápokat megvizsgálják. A termékvizsgálat legfőbb hatósága e tekintetben egyébként a Kereskedelmi Kamara. Egy dolgot mindenképpen el kell mondani, s ez a következő: a GMV-nek a takarmányellátásban jelentős a szerepe a megyében. A nagyüzemi takarmányigény 40 százalékát elégíti ki, a kiskereskedelmi forgalomnak pedig mintegy felét. A Gyulai Húskombinát felvásárlási főosztályának vezetője, Krész Ferenc mondotta a következőket. Átvételkor már. nem lehet kérni az objektív minősítést, azonban a kistermelők évente többször kötnek szerződést, így van arra mód, hogy a szerződésre a vágás utáni minősítés, mint igény, rákerülhessen. Az eddigi tapasztalatuk az, hogy a kistermelői sertések zöme 4. osztályú, vagyis, nem fizethető érte felár, igen sok azonban a 3. osztályú, ahol kilónként 60 fillér árat, kevesebb a 2. osztályú, ahol 1 forint 20 fillért fizetnek kilónként a kistermelőknek. Jelenleg 2 ezer anyakocára várnak az egyéni termelők. Januárban 340-et adtak ki a termelőknek, az év végéig 5 ezer anyakoca kihelyezésére van lehetősége a vállalatnak. Ennyit tudnak előállítani a mezőgazdasági nagyüzemek, a kocákat azután a vállalat helyezi ki a kistermelőkhöz. A Vésztői Körösmenti Tsz háztáji főágazatának vezetője, Bertalan Károly mondotta el, hogy a húsipari vállalat olyan feltételt szabott, hogy abban az esetben végzi el a minősítést, ha legalább egyfuvarnyi, 20 sertést szállítanak egy átvevőhelyről. Ez sajnos sok esetben nem sikerül, történetesen Vésztőn sem, s nagyon nehéz úgy szervezni, hogy akár egy községből egy alkalommal összegyűljön ennyi jószág. Az emberek lassan rájönnek, hogy ezzel a minősítéssel csak nyerhetnek, így bízhatunk a sikerben, de talán nem kellene most a kezdetekben mereven ragaszkodni az egyfuvarnyi jószág minősítéséhez. Nos, egy csokorban egyelőre ennyi. De bizonyára még sok kérdés nyitott maradt. Várjuk leveleiket, hogy a lap hasábjain közösen szolgálhassuk a hústermelés érdekeit, ügyét. Számadó Julianna Hol, mennyi a hány millió? Számadatok közlése az újságban mindig kockázattal jár. Mert ugye azt el lehet hallani, vagy ha jól hallottuk, el lehet írni, aztán ha jól is hallottuk, meg jól is írtuk, lehet rossz szövegösszefüggésbe helyezni, és végül, ha t sem ez, sem az, még mindig jöhet a nyomda ördöge. Számot pedig kell írni, mert mondjuk a hét az csak hét, és nem lehet a hét helyett hetet-havat összehordani. Joggal mondja persze most, kedves olvasó, hogy az újságírót azért fizetik, hogy ne halljon el semmit, és ne É írjon el semmit, és ne.. . (Szóval lehetne folytatni a j sort.) Nem is magunkat szeretnénk sajnáltatni, mert ha , hibát követünk el, hát akkor úgy illik, hogy legalább azt mondjuk: mea culpa. E pár sorral inkább bevezetni akartunk egy olyan helyzetet, amikor rendesen dolgozott az újságíró is és a nyomdász is. Mondanánk szívesen: ezúttal az olvasóban van a hiba, de hát ilyet egy újság azért mégse írjon. Mi is az a forró kása, amit itt macska módjára kerülgetünk? Egy február 11-én megjelent interjú, amelyet Faludi Endre, az Állatforgalmi és Húsipari Tröszt vezér- igazgatója adott lapunknak. A korrekt beszélgetés szövegében — amelyet, ahogy ilyenkor szokásos, láttamoztattunk a nyilatkozóval — szerepel egy számadat. Íme: „Az elkövetkezendő esztendőkben évente mintegy 8— 8,5 milliós sertésállomány felnevelése, hizlalása indokolt, illetve ennyi elegendő ahhoz, hogy fedezze a VII. ötéves terv egyes éveiben várható fogyasztás növekedé- i sét, s ahhoz is, hogy a külpiaci igényeket is kielégítsük." Hogy mi a baj ezzel a szövegrésszel? Tulajdonképpen ' semmi, illetve csak annyi, hogy hasonlatossá vált az op- arthoz. Biztosan emlékeznek arra, hogy jellemezte közvéleményünk e rég letűnt divat lényegét: ha innen nézem fehér, ha onnan nézem, fekete. Persze ez a 8—8,5 millió mindenképp annyi, amennyit jelent. De a nagy kérdés az, hogy hol annyi? A vezér- igazgató szerint, s szerintünk is az állami húsiparban, mert hát a nyilatkozó végig a trösztről beszélt. Csakhogy a szakemberek egy része ebből a beszélgetésből mást hallott, pontosabban olvasott ki, vagyis, hogy ebben a 8—8,5 millióban benne lennének a húsiparon kívüli vágások is. Mindenesetre, ha ez megnyugtató, akkor ezúton készséggel megerősítjük: a fenti adat, vagyis, hogy a jövőben évente 8—8,5 millió sertést kellene felnevelni, és feldolgozni, csak az állami húsiparra vonatkozik. Mi pedig ezek után reménykedünk, hogy ennek a félreértelmezhető adatnak a közlésével nem okoztunk túl nagy zavart a sertéstartók körében, s legfőképpen, hogy nem veszélyeztettük ezzel a tervszámok teljesítését. „Az esztendőt az első negyedév dönti el: ha az sikerül, jó lesz az év” — mondják az építőiparban dolgozók. Mi tagadás, a természet eddig igazán kegyeibe fogadta megyénk építőiparát. A kedvező időjárás adta lehetőséggel éltek is a kivitelezők, mint például a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat. Napjainkban, bármennyire is nem idényjellegű az építőipar, a téli foglalkoztatás nem kis gond az ÁÉV- nél sem. Az elmúlt két cudar tél mindezt csak tetézte. Gyakorlat, hogy az építőmesterek 40 százalékát téliesített munkahelyeken, míg a létszám többi részét az időjárás függvényében, szerkezetépítésnél, alapozásnál foglalkoztatják. Vannak olyanok, akik téliesítést nem igénylő feladatokon, mint például tetőlezárásokon dolgoznak. Az elmúlt két tél tanulságokkal is szolgált 1985-ben: a vállalati létszám jelentős részét kéthónapos kényszerszabadságra küldték. Mindez tavaly 60 millió forintos termelésiérték-Iemaradást hozott, annak ellenére, hogy az esztendő során 10 millió forintot pótoltak. S hogy ez az eset ne ismétlődjék meg, már a múlt év első felében, pontosabban májusában elkezdték a téliesítésre való felkészülést. Az ÁÉV történetében először fordult elő, hogy 11 nagyobb létesítménynél a végleges fűtéssel téliesítették a- munkaterületeket. Ezzel azt “is elérték, hogy a vállalati létszámnak valamivel több mint 80 százaléka a hideg beköszöntével téliesített munkahelyen dolgozik. A fizikai létszámot döntően négy városban. Békésen, a művelődési központnál. Orosházán a 16 tantermes iskola építésén, Gyulán a TOT-szálló, a megyeszékhelyen ‘pedig a kórház, illetve lakásépítkezéseken foglalkoztatják. A vállalat elérte azt is: azokban a városokban. ahol dolgoznak, vannak nagy beruházásaik is. — Az elmúlt két hónapban bizonyos mértékig szerencsénk volt — magyarázza Polják György, a BÁÉV műszaki igazgatóhelyettese. — A teljesítés nem olcsó, a korábbi évek tapasztalatai alapján havonta ez legalább 2 millió forint többletköltséget jelent. S ha a költségek mögött nincs termelési érték, akkor az a vállalati eredményeket roppant módon rontja. Emberi oldalról pedig . . . mindenkinek szüksége van a pénzre — hallom. A Békés Megyei ÁÉV eddigi idei termelésével — s ez ritka tény! — bizonyos fokig előnyi'e tesz szert. Így például terven felül Békéscsabán, a Penza lakótelepen épülő lakások szerelésével, az iskola építésével. és az autóbusz-pályaudvar kivitelezésével a tervezettnél jóval előrébb tartanak. — Fagyszabadság az idén nem is volt? — Két termelőegységünknél, a mélyépítésnél és a po- ligonüzemnél egyhónapos fagyszabadságot rendeltünk el, ami összesen 130 embert érintett. Ezt nyolc hónappal korábban terveztük, így nem volt senki számára meglepő. Erre azért volt szükség, mert úgy ítéltük meg. hogy fölösleges a földmunkagépeinket a fagyos talajban nyúzni, tönkretenni. Erre az időszakra terveztük és valósítottuk meg a téli gépjavításokat, és mint hat éve mindig, a betongyárunknál a karbantartást. Poligonüzemünk egy éven át feszített tempóban dolgozott, hasonló időszak vár rá az idén is. A karbantartásra itt is nagy szükség volt, ugyanakkor az idei feladatokra való felkészülés is januárra esett — magyarázza a műszaki igazgatóhelyettes, miközben aggódva kémleli az eget. A Dunántúlról nem érkeznek valami biztató hírek. Az 1500 építőmunkást foglalkoztató vállalat idei terve magas. A programban 720 millió forint termelési érték és 45 millió forint nyereség elérése, s a tucatnyi egyéb létesítmény között 400 lakás átadása szerepel. Szekeres András Fotó: Fazekas László Előnyben az építők Épül a lakóház a megyeszékhelyen
