Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)

1986-02-15 / 39. szám

1986. február 15., szombat NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON KERT, HOZTAD Télen a kertben A kertben összegyűlt gom­bás betegségekkel, kárte­vőkkel fertőzött lombot, nö­vénymaradványokat sokan helytelenül csak késő ta­vasszal, az idő felmelegedé­sekor égetik él. Pedig a kórokozók és kártevők je­lentős része a lehullott, fer­tőzött leveleken, különféle növénymaradványokon telel át. Ha tavaszra halászijuk ezek elégetését, a levelek, a levágott szárrészek, a kihú­zott vagy a talajban hagyott elpusztult növények elszá­radt részeiből a fertőzött helyek kitöredeznek és szét­szóródnak a földön, rajtuk a veszélyes kórokozók áttelelő alakjaival. így azután ezek olyan fertőzési gócokat ké­peznek. amelyek számukra kedvező időjárás esetén jár­ványok elindítói lehetnek. A rovarkártevők egy része a különféle, szintén őszi hul­ladékanyagok rejtekében igyekszik áttelelni. Az alma, a körte, a birs leveleinek összegyűjtésével, elégetésével például elpusz­títhatjuk a csak levélen te­lelő alma. és körtefa-vara- sodásnak, a körtefalevél fe­hér- és barnafoltosságának a kórokozóját. Ezzel tehetjük hatásosabbá a levélaknázó molyok elleni védekezést is. A cseresznye- és meggy­fák leveleit gyakorta teszi tönkre a cilindrospóriumos levélfoltosság és a levéllyu- kacsosodás. E kórokozók át­telelő alakjait megsemmisít­hetjük, ha gondosan össze­gereblyézzük az enyhe téli napokon a leveleket, és el­égetjük. Feltétlenül gyűjtsük ösz- sze, semmisítsük meg a dió­fák leveleit, a termések bur­kolatát, mert mindegyiken áttelelnek a dió újabban egyre jobban terjedő vesze­delmes kórokozói. A nagy tömegű levelet ne sajnál­juk, mert növekedésgátló anyagot tartalmaz, ezért nem való a komposzttelepre. Ne feledkezzünk el a ri­biszke^ a köszméte- és a málnabokrok leveleinek ösz- szeszedésérői sem, mert ez­zel a levélfoltosságok, a málna-vesszőfoltosság meg­jelenését, terjedését csök­kenthetjük. Ha még nem tet­tük meg, vágjuk ki, tüzeljük el a letermett málnavessző­ket. Jó eredményt érhetünk el az- almatermésűeket. a csonthéjasokat, a birseket károsító moníliás betegsé­gekkel szemben is, ha eltá­volítjuk a fertőzési gócokat, a gyümölcsmúmiákat, száraz leveleket, hajtásvégeket. A fertőzött ágrészeket mindig élő darabbal együtt messük le, mert a kórokozó az egész­ségesnek tűnő részekben is élhet. Mínusz 5 foknál ala­csonyabb hőmérsékleten azért ne dolgozzunk. Számos kártevő lárvaalak­ban igyekszik átvészelni a telet. A vértetű lárvái a ká­rosításuk helyén, a viaszvá­ladékkal borított rákosodó sebek zugaiban, vagy az el­halt, felrepedt kéregrészek oltalmában bújnak meg. A kifejlett nőstények pedig a gyökerekhez húzódva pró­bálnak menedéket találni. A fák törzsén a kéreg alatti já­rataikban húzódnak meg a kéregmoly, a ribiszkebokrok vesszőiben pedig az üveg­szárnyú lepke hernyói. Báb állapotban felel a fá­kon a törzs repedéseiben az amerikai fehér szövőlepke, az ágakon a kardospille. Ál­lományukat alaposan meg- gyéríthetjük, ha a téli nyu­galmi időben nagy figye­lemmel végezzük el a kü­lönféle mechanikai munká­kat. A gyümölcs- és díszfák törzsén, vastagabb ágain meghúzódó pajzstetveket. takácsatkákat, mohákat, zuz­mókat kéregkaparóval, drót­kefével távolítsuk ei a fel- pattogzott kéregrészekkel együtt. Vigyázzunk: az élő részt ne sértsük meg! A hul­ladékot a munka után azon­nal égessük el. Fordítsunk nagy figyelmet a sebek, az odvak kezelésére. A szakszerű munka egyik alapfeltétele: a felhasznált szerszámokat minden fa után tisztogassuk le. és 5 százalékos rézgálicoldatba mártással fertőtlenítsük. így elkerülhetjük, hogy vírusos, baktériumos és gombás be­tegségeket vigyünk át a fer­tőzött szerszámmal az egész­séges növényekre. A kéreg­tisztításkor, kaparáskor a fa köré tegyünk nagyobb pa­pírt, vagy használt mű­anyagfóliát, hogy a hulladék erre essen, majd munka után azonnal égessük el. Az alapos, szakszerű me­chanikai védelemmel kitű­nően gyéríthetjük a kór­okozókat, kártevőket; haté­konyabbá tehetjük a kémiai növényvédelmet. A körülte­kintő mechanikai védelem módot nyújt a vegyszerek használatán^ ésszerű mér­séklésére, a környezet foko­zottabb védelmére is. Szent-Miklóssy Ferenc Ez is rövid, az is szűk Ezt tapasztalja sok anyuka, amikor időn­ként szemügyre veszi csemetéjét, és annak ruhatárát, hogy felmérje, jók-e még a ru­hák, blúzok, szoknyák, nadrágok, nem nőt­te-e, nem hízta-e ki. Ahogy ez már lenni szokott: bizony, szükség van a legtöbb esetben némi alakí­tásra, ötletességre, hiszen mindenből újat venni aligha tud a saülő. Rajzunkon kislányholmi átalakításához mutatunk be ötleteket, remélhetőleg olyan szemléletesen, hogy különösebb magyarázat a varrni tudó mamáknak nem szükséges. Az elütő színű anyagok mindenütt a hosz- szabbítást, illetve a bővítésit szolgálják, az alapanyagból letűzött piék pedig azt, hogy évközben is lehessen a ruha ujjából, aljából leengedni. Kisfiúknál a nadrág hossza lehet proble­matikus, itt elütő, idegen anyagból varrha­tunk toldást, illetve felhajtást.. B. K. ÉLOS&ROK A minap levelet kaptunk a Békéscsabai 3. Számú Ál­talános Iskola rádiós ripor­ter szakkörének egyik tagjá­tól, Faragó Tímeától. Ifjú kollégánk egy ma még igen ritka szakkörről, a Kiskó- csag nevet viselő környezet­és természetvédelmi szakkör munkájáról, terveiről szá­molt be. Levelét azzal a nemtitkolt szándékkal idéz­zük, Ffátha más iskoláknak is ötleteket adhatunk. „Szakkörünk 1985. szep­temberében alakult. Ám a munkára való felkészülést, a toborzást már jóval koráb­ban megkezdtük. Az ötletet volt tanárunk. Boldog Gusz­táv vetette fel, aki most a Magyar Madártani Egyesü­let Békés1 megyei titkára. Az érdeklődő diákok lassan te­vékeny tagokká váltak, s ma már nagy lelkesedéssel és örökös tudni-, tenniakarás- sal dolgoznak. Szakkörünket Papp Fe­renc testnevelés—földrajz szakos tanárunk vezeti, aki maga is természetvédő és -ismerő. Általában túráinkat is ő vezeti. A szakköri fog­lalkozásokra kéthetenként, csütörtökön kerül sor, ami igen ritka alkalom a mi vé­leményünk szerint A ma­dármegfigyelő-csütörtököket — amikor távcsővel vizs­gáljuk az általunk kihelye­zett madáretetőkre szálló madarakat, s amelyek érke­zéséről, távozásáról, viselke­déséről külön naplót veze­tünk — gyakran kipótoljuk, s hetenként tartunk szak­kört. Három csoportban dolgo­zunk. Az elsőben a 4—5. osztályosok, a másodikban a 6—7. osztályosok, a harma­dikban pedig a nyolcadiko­sok vannak, összesen ötve- nen. Az elmúlt évben, novem­ber 13-án reggel 9 és 11 óra között nagyszerű játszó­házat is tartottunk, amely­nek programjaira bárki el­jöhetett. Iskolatársaim azóta is ostromolnak bennünket, hogy mikor tartjuk a követ­kezőt. A „Kiskócsag” szakkör elképzelései, tervei ez év nyaráig eléggé sokoldalúak. Tavaszra terveztünk egy egynapos autóbuszkirándu­lást, elsősorban a szakköri tagok részére megyénk táj- és természetvédelmi helyei­re (pl. a Szarvasi Arboré­tumba). Ezek után a nyár elején a madártani egyesü­let segítségével kerékpáros túrát szervezünk Békés me­gyében maradva, madár- gyűrűzéssel egybekötve. Sze­retnénk „cserélni” is Dom­bóvárral: ők is küldenek ide tanulókat túrázni, ismerked­ni, mi is viszont. De nem­csak kirándulni akarunk. Mindenki dédelgetett álma a második nagy játszóház megrendezése. Tovább foly­tatjuk a . téli madáretetési akciónkat. Szeretnénk végre kialakítani a szakkör kis „állatotthonát”, amely — úgy tűnik — sikerülni fog. Faragó Tímea 8. a. oszt. tanuló” A koraszülés EGÉSZSÉG — HIGIÉNIA Beszélgetés dr. Gáti István professzorral A csecsemőhalálozásban el­ért számottevő eredményt (két-három évtizeddel ezelőtt 35 ezrelék, ma 20 ezrelék) beárnyékolja az a tény, hogy még több csecsemő marad­hatna életben, ha száz újszü­lött közül tíz nem érkezne a világra a kívánatosnál ko­rábban. kisebb súllyal és fejletlenebbül. Az ország csecsemőhalottainak ugyanis több mint hetven százaléka koraszülött, s az életben ma­radott korán érkezettek kö­zül is igen sok a testileg és szellemileg károsodott. — Tulajdonképpen mit te­kinthetünk koraszülésnek? — kérdeztem bevezetőként dr. Gáti István professzortól, az Orvostovábbképző Intézet szülészet-nőgyógyászati kli­nikája igazgatójától. — Ha a terhesség a 28. és a 37. hét között szakad meg, akkor koraszülésről, ha a 28. hét előtt fejeződik be, ak­kor éretlen szülésről beszé­lünk. Az ilyen éretlen mag­zatok életben tartására igen szerények a lehetőségek. Az ezer gramm körüli magza­toknak körülbelül nyolcvan­öt százaléka a mai modern orvosi ellátás mellett is élet- képtelen. A tizenöt százalék­nak pedig több mint a fele szellemileg károsodott. — Mi az oka annak, hogy a koraszülöttek aránya lé­nyegében évek óta alig vál­tozik? — Ebben nem csupán or­vosi, hanem számos társa­dalmi, illetve az egyénektől függő, szubjektív tényező is szerepet játszik. Pedig nem lehetünk türelmesek, hiszen a koraszülés gyakorisága ná­lunk az európai átlagnak csaknem kétszerese. Ez okoz­za, hogy a perinatális (szü­lés körüli) magzati halálozás sem csökken a kívánt mér­tékben: 1984—85-ben 20 ez­relék volt. Ugyanakkor a hozzánk hasonlóan fejlett or­szágokban, mint például az NDK-ban és Csehszlovákiá­ban lényegesen jobbak az eredmények. Hogy miért? Az említett országokban öt­hat százalék a koraszülöttek gyakorisága, nálunk viszont még mindig tíz százalék. A szüléskor történő halálozás hatvan-hetven százalékát a koraszülöttek adják. Mind­addig, amíg a koraszülöttek arányát nem sikerül leg­alább öt-hat százalékra csökkenteni, lényeges javu­lásra nem számíthatunk sem a szülés körüli magzati, sem általában a csecsemőhalálo­zás területén. — Megelőzni, illetve orvo­solni csak az olyan bajt le­het, amelynek ismerjük a kiváltó okait. Mennyiben vonatkozik ez a koraszülés­re? — Sokszor elmondtuk már. de még mindig nem elégszer. A dohányzás igen ártalmas a magzat fejlődésére. A niko­tin ugyanis összehúzza a méh és a méhlepény ereit, a magzat ezért a szükségesnél kevesebb vérhez jut, ami gátolja a súlyának gyarapo­dását. A koraszülést előidéz­heti az alkoholfogyasztás, az orvosi utasítás nélkül szedett gyógyszerek hatása, a hely­telen táplálkozás, általában az egészségtelen, felelőtlen életvitel. De hozzájárulhat, ha a várandós környezete konfliktusokkal terhelt, ha hiányzik a terhességet meg­könnyítő tapintat, megértés. — Vannak-e olyan szak­mák és munkaterületek, amelyek hátrányosak a ter­hes asszony számára? — Nem is egy ilyen akad. Az érvényben levő rendele­tek azonban módot adnak arra, hogy az ilyen munká­ból a várandós asszonyt ide­jében kiemeljék. Az már más kérdés, hogy sok helyen nem élnek vele. — Az említett okok első­sorban társadalmi jellegűek, illetve az egyénen múlik, mennyire szívleli meg. De mit tesz a koraszülés ellen a gyógyászat? — Ügy gondolom, mind a társadalom, mind az egész­ségügy közös feladata a ko­raszülés megelőzésének elő­segítése. Ha az egészségügyi­ek korszerűen és lelkiisme­retesen végzik a házasság előtti tanácsadást, a pedagó­gusok az iskolából a családi életre nevelést; ha, a terhes­gondozáskor a várandós az eddigieknél nagyobb figyel­met és törődést kap, mindez hozzájárulhat a terhesség harmonikus vállalásához és kihordásához. Ezenkívül az orvoslásnak természetesen van külön kiemelt teendője. Bizonyított az összefüggés az előzetes abortuszok és a koraszülések között. A művi vetélések az utóbbi években a felére csökkentek, elter­jedt a fogamzásgátló tablet­ták szedése. Viszont még so­kan kérik — főleg a fiata­lok — az első terhességük megszakítását, pedig ennek a későbbiekben nem ritkán koraszülés a következmé­nye. Ha a terhességmegsza­kítás elkerülhetetlen, akkor azt a korai szakaszban kell elvégezni, és nem is a ha­gyományos műtéti beavat­kozással, hanem annál kí­méletesebb módszerrel. Az idő előtti szülést meg­előzi az is, hogy bizonyos veszélyeztetett helyzetben levők, például cukorbete­gek, vagy akiket a vetélés fenyeget, illetve kórelózmé- nyükben ez szerepel — még fogamzás előtt kikérik a ge­netikus vagy a terhesgon­dozó tanácsát. Ma már a cukorbeteg asszonynak nem kell lemondania a szülésről. Viszont az állapotát még terhesség előtt egyensúlyba kell hozni, és szakszerű gon­dozással egyensúlyban tar­tani. Az ország diabéte- szes szülő nőinek több mint ötven százaléka a mi klini­kánkon hozza világra gyer­mekét — tehát széles körű tapasztalatokat szereztünk ezen a területen is. A megelőzést szolgálják a modern műszerek, vizsgáló­eljárások. Például ultrahang- vizsgálattal megállapíthat­juk, ha a magzat a méhen belül nem fejlődik kellően, és a leendő anyát olyan in­tézménybe irányítjuk, ahol neonatológus (újszülötekkel foglalkozó gyermekgyógyász) is jelen van a szülésnél. A koraszülés megelőzésé­ben — éppen úgy, mint az anya- és csecsemővédelem egészében — kiemelkedő sze­repük van a védőnőknek. Szakértelmükkel, gondosko­dásukkal megkönnyítik a terhességet, majd később az újszülött ellátását. Nélkü­lözhetetlen munkatársaik az orvosoknak, és megértő ta­nácsadóik az anyáknak — fejezte be szavait dr. Gáti István professzor. Székelyné Kertész Katalin üli TÓ — MOTOR fl stabilizator az autóban Már az automobilizmus kezdetén felmerült az igény a rázásmentesen és biztonsá­gosan haladó kocsik iránt. Így az autónak a tengelyeit (kerekeit) kénytelenek vol­tak rugózottan felszerelni, ami nem is okozott különö­sebb nehézséget, hiszen a kezdeti kocsiszekrények (fel­építmények) egyébként is a lovas kocsik, hintók mintájá­ra készültek. A haladási se­besség fokozódásával azon­ban két probléma is jelent­kezett a rugózott karosszé­riáknál: fordulóban — a centrifugális erő következté­ben — kifelé dőlt a kocsi, fékezéskor pedig előrebukott. Mindkét jelenség erősen ve­szélyeztette a haladás bizton­ságát, ezért ki kellett valamit találni az előrebukás, de fő­leg a dőlés megakadályozá­sára. így született meg a fu­tómű egyik igen érdekes ele­me: a stabilizátor. A dőléscsökkentő (stabili­zátor) tehát — hasonlóan a lengéscsillapítóhoz — kiegé­szíti a rugózást azáltal, hogy mint elnevezése is mutatja, csökkenti a kocsi oldalirá­nyú kilengését, dőlését. A stabilizátomak két fő válto­zata alakult ki az idők fo­lyamán. A tengelyek közti — elég ritkán alkalmazott — szerkezeti elemet hosszstabi­lizátornak nevezik. Az egy tengelyen levő kerekek kö­zötti szerkezeti elem azonban jóformán minden autón megtalálható: ez az úgyne­vezett keresztstabilizátor, vagy kanyarstabilizátor. A leggyakrabban alkalma­zott sitabilizátorok a torziós rugó elvéhez hasonlóan ké­szülnek. Vesznek egy erős acélrudat, amit elnyújtott, lapos U-alakúra meghajlíta­nak. Az U-betű egyik szá­rának végét az egyik oldali kerékhez, másik szárának végét a másik oldali kerékhez erősítik, a hosszú középrészt pedig a karosszériához csa­págyazzák. Ha a kerekek mindkét oldalon egyidejűleg berugóznak, a keresztstabili­zátor egyszerűen elfordul a csapágyazásihoz. Ha azonban csak az egyik kerék közele­dik a karosszériához — pél­dául jobbkanyar esetén a bal oldali kerék —, a stabili­zátor működésbe lép. Mivel a bal oldala felfelé mozdul el, a jobb oldalát is fel akar­ja emelni a jobb oldali ke­rékkel együtt, s csökkenti a jobb oldali kerék és a ka­rosszéria eltávolodását. Is­meretes egyébként olyan dő­léscsökkentő is, amely hid­raulikusan működik. Ha eze­ket csővezeték köti össize, ak­kor egymás ellen dolgoznak (ami azonos hatást eredmé­nyez, mint a klasszikus tor­ziós dőléscsillapító). Az egyik autónál (például a Ladánál) az első, a másik autónál (például a Wart­burgnál) a hátsó tengelyhez teszik a stabilizátort. Az egyik típusnál keményebb, a másiknál lágyabb a stabi­lizátomak felhasznált torziós rúd. A kanyarstabilizátor a tengely ún. oldalkúszási szö­gét növeli: minél keményebb a stabilizátor, annál nagyobb mértékben. Azoknál az au­tóknál tehát, ahol a stabili­tás érdekében az alulkormá- nyozottságot erősíteni kell, a stabilizátor az első tengely­hez kerül. Az erősen alulkor­mányozott tendenciájú gép­kocsiknál viszont a hátsó tengelynél kívánatos a sta­bilizátor. Az elmondottakból kide­rült, hogy a stabilizátor nem a centrifugális erő ellenében húzza lefelé a karosszéria másik oldalát, hanem a rugó ellenében. Mivel ugyanazon a mechanikai rendszeren be­lül vagyunk, nincs tehát sem­miféle külső erő, ami fogná az autót. A stabilizátor nem teszi lényegesen stabilabbá a kocsit, nem akadályozza meg a borulást, legfeljebb csak csökkenti a borulási hajla­mot, a dőlési súlyponteltoló­dás akadályozásával. B. J. Tervekkel leli a „Kiskócsag”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom