Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-15 / 39. szám
1986. február 15. szombat o II bódévilág alkonya II vendéglátás fejlesztési terve a vérfürdőben Hallgattam Gyulán, a városi tanácson a várfürdő ellátásának fejlesztésére összehívott megbeszélés! hozzászólóit, és egyre csak a le- ningrádi Izsák székesegyház ingája járt eszemben. Foucault (Fukó) híres inga- kísérletének mintájára építették meg a bazilikabelit 1931-ben. A turistacsoportok előtt rendre kilendítik, s miközben ugyanazon az íven leng, az alá festett kör fölött mindig egy szelettel arrább halad át. Pontosabban a kör, s vele a padló fordul el. Vagyis, ami nem érzékelhető, itt szembetűnő: eppur si muove — és mégis mozog a föld. Csakhát ugye ennek észleléséhez kellett egy Fou- cault-féle inga! Hogy mégis mi köze ennek a Néva-par- ti fizikai csodának a várfürdő ellátásához? Csak annyi, hogy az volt az érzésem, mintha a hozzászólók egyre- másra kilendítették volna ezt a bizonyos ingát, de ezúttal a várfürdő ellátása felett. Vagyis, ' hogy szemmel láthatóvá váljék, a föld itt is mozog, mi több, halad is, pontosabban a holtpontról elmozdulva haladnia kell. Majd elfelejtettem: tanácsi és vendéglátóipari szakemberek és kereskedők, tehát az érintettek, és a legilletékesebbek vettek részt a tanácskozáson, amelyen az ellátás fejlesztésére készült tanulmánytervet is megvitatták. De kezdjük az elején, az előzményeknél. Török világ a strandon A Gyulai Várfürdőt tavaly egymillió 65 ezren keresték fel. A vidéki strandfürdők közül csak Harkányban és Hajdúszoboszlón jártak többen. Az érdeklődés várhatóan a későbbiekben sem csökken Gyula iránt. Legalábbis erre utal a januári adat: 57 ezer vendég, 12 ezerrel több, mint a múlt év első hónapjában. Akik egyszer itt jártak — az a tapasztalat — jó hírét költik a várfürdőnek. Dicsérik gyógyító vizét, a tágas zöldterületet, a tisztaságot, és az udvarias kiszolgálást. S közben lesújtóan nyilatkoznak — a vendéglátás színvonaláról. Ezzel együtt is szerencsére csak a felszínt látják: a kömyezetidegen önki- szolgáló éttermet, a már lapunkban is kifogásolt bódékat, s ami már nemcsak szemet, hanem közérzetet is irritáló, a gyakori sorbaállást, és itt-ott a kényszer szülte, szegényes kínálatot. Mert azt kevesen tudják, hogy igen kemény kényszer között él és működik, pontosabban vegetál ez a strandon belüli kereskedelem és vendéglátás. A műemléki felügyelőség és a Köjál kettős szorításában folyik az alku (s közben csorog a pénz a toldozásra-foldozás- ra) a következő évi újranyi- tásért. A szakemberek előtt azonban az évről évre megnyert csaták sem homályosí- tották el a helyzet tarthatatlanságát. így született a döntés a fürdőtulajdonos Gyulai Vízműveknél: készüljön tanulmányterv a strandon belüli vendéglátás fejlesztésére. Nos, többek között ezt a Mélyépítési Tervező Vállalat készítette koncepciót jöttek össze megvitatni a bevezetőben említettek. Amit a tervező, Zsuffa András asztalra tett, pontosabban papírra rajzolt, az igazán egyedi, mi több, stílusos, s ilyenformán figyelemre méltó. Már az is dicséretes, hogy megpróbálta gyulaiként, vagyis a város társadalmi-történelmi örökségével számolva szemlélni a környezetet. Régi, XVII—XVIII. századi, Gyuláról készített térképeket, metszeteket, és a hódoltság korából származó török mi- niatúrákat forgatott előtanulmányként, s jött rá, hogy a rajtuk szereplő sátrak alkalmasak a probléma esztétikai megoldására. Vagyis Zsuffa András új, környezetbe illő építményekkel kívánja felváltani a jelenlegieket. Javaslata szerint ragasztott fából kellene építkezni, s a kör alakú, kettős félköríves és sokszög-alaprajzú pavilonokra vörösréz-lemezzel borított kupolát, illetve kúpos tetőt tenni. így mind anyagukban, mind megjelenésükben jól harmonizálnának a közvélemény által jurtafürdőnek nevezett kupolás fürdővel is. A hat, illetve a nyolc méter átmérőjű pavilonokat a tervező az élővíz- csatorna mellé, a strand hátsó bejárata, és az ötven méteres uszoda közötti részre javasolja elhelyezni. Vízimalmos étterem A tanulmánytervben egy étterem és egy fahíd rajza, valamint kerti bútorok és berendezések (mellékhelyiségek, zuhanyozók, padok, kandeláberek és szemétkosarak) leírása is szerepel. Az étterem szintén az élővízcsatorna partján épülne, és megjelenésével a XVIII— XIX. századi Köröstök-völ- gyét idézné, vagyis azt a kort, amikor vízimalmok tucatjainak kerekeit forgatták itt a folyók. Igen, valóságos vízi lapátkerekes, malom formájú faházba álmodta a tervező az éttermet. Stílusos terv készült az élővízcsatorna fölé szánt széles falúdra is. Háromhajós kiképzésével helyet adna vendéglátóegységeknek, és erősítené a fürdővárosi jelleget. Bejárat is lehetne egyben, és — zárás után — áruszállító útvonal a pavilonokhoz. A terv szép és mértéktartóan nagyvonalú, de hát, mibe is kerül? Mert minden ilyen elképzelés sorsát, alapvetően az dönti el, a valóság talaján, vagy az álmok világában született-e? Ezúttal azonban többről van szó, mert az árakkal — úgy tűnik — nincs baj. Az említett megbeszélésen megjelent szakemberek ugyanis az építési költségeket hihetetlenül olcsónak tartották. A tervező vállalat állítása szerint a pavilonok háromnegyed, illetve másfél millióba (a kettős félköríves két és fél millióba) kerülnek. A malom kisebb változata két és fél millióból, a nagyobb húszmillióból, a széles fahíd pedig tizenhatmillióból felépíthető, de sem a malomról, sem a hídról egyelőre nem beszél senki. Annál nagyobb az érdeklődés a pavilonok iránt. Már a terv bemutatásakor jelentkezett két vendéglátós cég egy-egy áruda jövő évi felépítésére. Van miből — de hol? Ám amilyen hirtelen tenyérbe csaptak a pavilonépítésben üzletet sejtők, akkora a bizonytalanság, hogy hová is kerüljenek ezek a kis „sátracskák”. Mert bármennyire is tiszteletreméltó és praktikus a tervezői gondolat, hogy sorakozzanak csak az élővízcsatoma mentén, nemigen talál támogatóra az ötlet a tanácsa szakemberek körében. Attól tartanak — s tegyük hozzá, joggal —, hogy a strand Park Szálló felőli impozáns látványát idővel ládahegyek, göngyölegerdők csúfítanák el. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a várfürdő egyik legnagyobb kincsét, az élővíz- csatorna adta természetes határvonalat is „le kellene írni”. De ha nem ide, akkor hová? Hely ugyan lenne még a várfürdőben, akár a - régi üzletek helyén is. Csakhogy egyelőre a legjobb területekre építési tilalmat rendeltei a műemléki felügyelőség. Mert nekik is tervük van a várfürdővel. A régi török hódoltságbeli Gyula hangulatát szeretnék visszahozni a városba. Azt a kort, amikor a markáns téglavárat erős külső várfal és vizek vették körül. Szeretnék ezért meghosszabbítani a külső várfalat, s tövében várárkot (vizesárkot) húzatni, amely a tóval lenne összekapcsolva. Az impozáns terv szerint az imitált várfal és a vizesárok a nyári főbejáratnál érné el a strand területét, majd megkerülve a kupolás ülőfürdőt, a pavilonsor helyén haladna tovább a Gróza- parkig, és ott jobbra fordulva körbe ölelné a kastélyt. Az elképzelés grandiózus, megépítése olyan markáns arculatot adna a várnak és környékének, amilyen páratlan az országban, s talán Európában is. Tapsolni kellene tehát az ötletnek, s mégsem örül neki senki. A fürdőt, a keservesen összegürcölt várfürdőt félti mindenki. Mert a várfalra emlékeztető töltés és a vizesárok elkészítésével jelentősen csökkenne a zöldterület (s ezzel arányosan a csúcsidőszakban beengedhető vendégek száma), s végképp nem maradna hely a vendéglátó ési kereskedelmi épületeknek. A Gróza- park felőli kerítéshez például jó, ha egy pavilon elférne. Addig is: olyan kalappal... Gúzsba kötött fejlesztési terv — mondhatnánk ezek után Zsuffa András koncepciójára. Mi optimistábbak vagyunk. Mert azért most van terv, és úgy néz ki, van vállalkozó is a megvalósításra, és ugyebár ez azért mégis jobb annál, mint amikor se terv, se pénz, se fejlesztési szándék nem volt. Egyébként pedig jó két hónap múlva kezdődik az idei strandszezon. Akkor meg azt kell kinyitni, és árusítani, ami van. Vagyis olyan kalappal kell köszönni... illetve nem árt azt a bizonyos kalapot egy kicsit, hogy is mondjuk, rendbe tenni. Ügy néz ki, ha viseltes is, valamivel szebb is, jobb is lesz, mint a tavalyi — legalábbis ezt ígérték a vendéglátóipari szakemberek a tanácsi megbeszélésen. Jövő nyárig pedig — bízzunk benne — felépülnek az első vörösrézkupolás, fából készült jur- tácskák, s addigra talán az is eldől, vizesárokkal kell együtt élnünk a sitrandon, vagy anélkül, s egyáltalán, hová települjenek majd az újabb pavilonok. Mindenesetre az inga leng. Van ki kilendítse, s ami a legfőbb, mozgását — a terv fölött — van mihez mérje. Arpási Zoltán Zárszámadásokról jelentjük Computer World—Informatika Magyar-amerikai számítástechnikai információs vegyes vállalat alakult (Folytatás az 1. oldalról) a zöldborsó hozott jó eredményt, az állattenyésztési ágazat viszont elmaradt a tervektől. Mindent egybevetve a tervezett árbevételt 15 százalékkal haladták meg, a nyereség pedig megközelíti a 4 millió forintot. — Amint elhangzott, 1985 sikernövénye volt a Május 1. tsz-hen a búza és a borsó. Mi e siker titka? — kérdeztük a közgyűlés szünetében az elnöktől. — Röviden: a fajta, a két- három éve bevezetett korszerű agrotechnika, a mind kevesebb veszteséggel járó betakarítás. — Tavaly vették át a zsadányi nyérctelepet, s még veszteségre számítottak. Ehelyett tetemes nyereséget értek el. Hogyan? — A nyércgereznát az ígért 15 helyett 24 dollárért tudtuk eladni, ennek köszönhető a siker. — Végül elhangzott, hogy elöregedett a géppark. Vásárolnak az idén új gépeket? — Kedvező hitellel, és saját erővel az idén 5 millió forintot költünk gépvásárlásra, majd 1987-ben újabb 5 milliót, és ezzel várhatóan megújul gépparkunk. T. I. OROSHÁZI BÉKE TSZ Orosházán, a Petőfi Művelődési Központban tegnap, pénteken tartotta zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlését a helyi Béke tsz tagsága. Sülé Ferenc, a közös gazdaság elnöke beszámolójában emlékeztetett arra, hogy tavaly igen nehéz körülmények között álltak helyt a szövetkezet tagjai. Bár a tervezett 25 millió forintos nyereséget nem sikerült elérniük, így is figyelemre méltó, hogy az aszályos évben csaknem 24 millió forint jövedelmet állítottak elő. A növénytermesztésben kiemelkedő eredményt ért el a cukorrépa-ágazat. A tsz már évek óta több mint 700 hektáron foglalkozik eme fontos ipari növénnyel, s a főágazat nyereségének nagy részét az elmúlt évben is a cukorrépa adta. Az állattenyésztési főágazatban tavaly elérték az egy tehénre jutó tejtermelésben az 5250 litert. Figyelemre méltó, hogy a tervezettet meghaladóan csaknem 3 ezer 500 hízót adtak a háztájiból a feldolgozóiparnak. Tavaly a háztájiból több, mint 37 millió forint értékű terméket értékesítettek. A továbbiakban a szövetkezet pénzügyi adatait és a hatékonysági mutatókat elemezte az elnök. Az elmúlt esztendőben a tervezettet meghaladóan bevételeik 307 millió forint körül alakultak, ugyanakkor a ráfordítások is meghaladták az előirányzottat. Sülé Ferenc azt is elmondotta, hogy a VI. ötéves terv időszakában a nehezebb gazdasági feltételek közepette is sikerült megvalósítaniuk 120 millió forint értékű beruházást. így többek között elkészült a szárító- és keverőüzem, amely nagyban hozzájárul az állattenyésztés takarmányellátásához. Az idén várhatóan mintegy 30 millió forintot fordítanak épület- és gépberuházásra. A szövetkezet tagsága elfogadta a beszámolót. V. L. SARKADI LENIN TSZ Sarkadon tegnap, pénteken a művelődési házban tartotta zárszámadó küldött- gyűlését az ország egyik legrégebbi termelőszövetkezete, a Lenin. A kollektíva az idén ünnepli a szövetkezet fennállásának 4L évfordulóját. Az elnöki beszámolót azt hangsúlyozta, hogy a gyenge termőhelyi adottságok, és a már évek óta rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére sikerül elérniük a 3,2 millió forintos nyereséget. A főágazatok közül a tervezettnél kedvezőbben teljesítette tervét a növényter- termelés, a melioráció és erdőgazdálkodás, valamint az építési főágazat. Az állattenyésztés valamelyest gyengébben zárta az évet, de a lehetőségeket figyelembe véve remény van arra, hogy az idén már felzárkózik a többi főágazathoz. Szó volt a küldöttgyűlésen az idei év fel* adatairól, és arról is, hogy sikerült a tagság jövedelmét tavaly tovább növelni. A küldöttgyűlést megelőző munkahelyi tanácskozásokon adták át a legjobbaknak az eredményes munka erkölcsi, anyagi elismerését. B. O. GYOMAENDRÖDI VIHARSAROK TSZ A Gyomaendrődi Viharsarok Halászati Termelőszövetkezetben pénteken tartották meg az elmúlt évet értékelő, és az ez évi feladatokat meghatározó zárszámadó küldöttgyűlést. A szövetkezet elnöke, Csorna Antal beszámolójában elmondta, hogy a tavalyi esztendőt megközelítőleg hétmillió forint nyereséggel zárták. Ez hatvanhárom százalékkal magasabb, mint az előző évi. Az idei feladatokról szólva rámutatott, hogy javultak az exportlehetőségek, és az árak is emelkedtek, így ebben az évben a szövetkezet ötezer tonna étkezési halat szállít a Szovjetunióba és Romániába. Azt is kedvezőnek tartják, hogy a belföldi kereslet is növekszik az egy- és kétnyaras pontyok iránt. A beszámolóban a horgászok számára kedvező intézkedésekről is szó esett. A szövetkezet vezetése, figyelembe véve a szabad idő eltöltésében bekövetkezett változásokat, a kezelésében levő intenzív vizeken feloldotta a horgászati tilalmat, s több mint kétszázharminc hektár vízfelületet nyitott meg a horgászoknak. Az idén a tavalyinál több, négyszázötven mázsa előnevelt süllőt, harcsát és csukát telepítenek a horgászvizekbe. B. J. Ma már általános elfogadott vélemény hazánkban is, hogy az információ, különösen pedig az időben megszerzett információ közvetlen gazdasági hasznot hoz. Ennek igazolásául elég csak azt felhozni példaként, hogy hatalmas fejlesztési összegeget lehet megtakarítani egy időben jött információval, mely szerint a problémát már valahol megoldották. Különösen így van ez a számítástechnika, az elektronika területén, ahol szinte naponként születnek az újabbnál újabb eredmények. A számítástechnika őshazájában, az Egyesült Államokban azért alakult meg 1967- ben a Computer World Communications cég, hogy kielégítse ezt az információs igényt. Egy vékony hetilap kiadásával kezdték, és napjainkra egy évi 600 millió dolláros világcéggé fejlődött, melynek lapjai a világ 20 országában több mint 9 millió példányban jelennek meg. Ezek között a lapok között vannak olyanok, melyek egy szűkebb szakmai közönséget tájékoztatnak a legfrissebb eredményekről, és olyanok is, melyek ma- gazinszerűen a számítógépkedvelő amatőröknek szólnak. Hazánkban is egyre növekszik az érdeklődés a szá- mítéstechnika iránt és egyben kormányprogramok támogatják a minél gyorsabb felzárkózást a világ élvonalába. Ennek jegyében alakult meg a Computer World —Informatika Kft magyar— amerikai vegyes vállalat, melyet a Lapkiadó Vállalat, a Statisztikai Kiadó Vállalat és 49 százalékos részesedéssel az amerikai International Data Grouphoz tartozó Computer World Communications hoztak létre. A fő célja ennek az új vegyes vállalatnak, hogy felgyorsítsa a számítástechnikával és informatikával összefüggő tudásnak, ismeretanyagnak magyarországi terjedését. A társaság az informatikai eszközökről, a számítógépekről, a szoftverről, a perifériákról, a távközlésről és minden rokon területről tájékoztatni kíván, és felkészül az ezzel összefüggő szolgáltatásokra is. Kezdetben a számítás- technikai lap- és könyvkiadásra kívánnak összpontosítani. Szeptembertől a jelenlegi Számítástechnika című havilap Számítástechnika—Computer World címmel, kétszeres terjedelemben, új tartalommal jelenik meg. Jövő évtől pedig kéthetenként jut el az olvasókhoz ez az újság. A nemrég megjelent Mikrovilág című havilapot is átveszi a vállalat. Ez elsősorban a kisebb, úgynevezett házi számítógépet alkalmazók lapja lesz, ennek megfelelően különös figyelmet szentelnek az általános és középiskolákban kibontakozó mozgalmaknak. L. L. A pavilonok rajza, háttérben a kupolás fürdővel