Békés Megyei Népújság, 1986. február (41. évfolyam, 27-50. szám)
1986-02-14 / 38. szám
1986. február 14., péntek o f'W'* &' ' Élővíz ♦ szennyvíz ♦ élővíz? Äjf*Ä?*.*'* í «• US■ ■' m . I ■ í „A tiszta víz a természet ajándéka, becsüljük meg, s tisztán adjuk vissza!” — olvashatjuk a Vízvédelem ma és holnap című reklámújságban. Ennek a megállapításnak az igazságát könnyű belátni, de ha cselekvésre kerül a sor, bizony már szaporodnak a gondok, amelyek zömmel anyagi jellegűek. Például ahhoz, hogy Békés várost a büdös víztől végleg meg lehessen menteni, ehhez 100 milliók kellenének. Tervvariációkban, tenniakarásban nincs hiány, s ezt igazolták például a szakemberek; a lakosok bevonásával rendezett értekezletek és társadalmi viták. Az utóbbiakhoz hasonló formát választott a közelmúltban a Hazafias Népfront békési és megyei testületé, valamint a Magyar Hidrológiai Társaság megyei területi szervezete. Az eszmecserén a Kö- vizig részéről Varga Ferenc osztályvezető-helyettes és Kisházi Péter munkatárs tartott előadást, amelyhez Kovács László, a Békési Városi Tanács műszaki osztályvezetője szólt hozzá. „Új ruhában” a csatorna? Elöljáróban csak annyit, hogy a történelmi áttekintés több érdekességet tartogatott a laikusoknak. Kiderült ugyanis: a Körösök vidékén élő lakosság főként az árvizek megakadályozása, a mocsárvilág kialakulása ellen vívta sok évszázadon keresztül elkeseredett harcát. A XVIII. században azt gondolták: ha a folyómedreket áthelyezik és töltéseket építenek, akkor minden bizonnyal elkerülik e természeti csapást. így ásták meg 1777-ben a Békéscsabán keresztülvezető, s friss vizet adó Élővíz-csatornát. Az 1800-as években újabb, kellően megalapozott szabályozási munkálatok kezdődtek el, amelyek az 1848 49-es forradalom és szabadság- harc miatt abbamaradtak. Az 1855. évi nagy árvíz elpusztította Gyulát. A következő két esztendőben megépült Gyula és Békés között a nagycsa torna, amellyel megszűnt az árvíz- veszély. Később a Fehér- Körös régi medrében úgynevezett vezérárkot ástak a kubikosok, egyes településeken körtöltéseket és zsilipeket létesítettek. Majd 1894- ben újabb átfogó vízgazdálkodási tervet dolgoztak ki azért, hogy gyorsan el lehessen vezetni a belvizeket. A századfordulón adták át rendeltetésének Békésnél az I. sz. gőzszivattyútelepet. A Békés és Békéscsaba között létesült „szabályozó” zsilippel alkalmassá vált a csatorna arra, hogy 180 ezer köbméter vizet lehessen tárolni benne. A ’40-es évek közepétől kezdve újabb szivaty- tyútelepek, duzzasztók és partfalak épültek, valamint alkalomadtán ki is kotorták a medret. Amint hallottuk — és ez nem valami biztatóan hangzott —, 2-3 ötéves tervidőszaknak kell eltelnie még ahhoz, hogy az Élővízcsatorna „új ruhát” kaphasson. Műszaki megoldások Egy 9 évvel ezelőtt készült, szakmai tájékoztatóban olvasható: „A békési szakasz helyzete egyre kritikusabbá vált...” A lakosság elsősorban Békésen, jogosan panaszolja, hogy az egyre romló vízminőség miatt alig elviselhető környezeti ártalmak keletkeznek, s ezek a súlyos közegészségügyi veszélyeket is magukban hordozzák. A magas colifertőzöttség megkérdőjelezi az ipari vízkivétel és az öntözés lehetőséget, pedig a csatornának — a belvíz levezetésén kívül — ilyen szerepköre is van. Baj az is, hogy a kilométerenkénti 7 centiméteres esés nem elegendő a víz gyorsabb áramoltatásához, sok benne az iszap, a három városból kikerülő szennyvízanyag, hulladék, káros vegyület, s így a csatorna elvesztette öntisztító képességét. A helyzetet súlyosbítja az is, hogy sokan a szennyvizet a csapadékvíz-csatornába vezetik. Pedig a lakoságnak is tennie kell valamit az egészséges és szép vízparti környezet kialakításáért. Vagyis a folyamatos környezetformálást a tudatformálás előzze meg. Egy másik szennyező forrásnak lehet tekinteni a csabai és gyulai hévizes fürdőt, amelyekben a víztakarékos technológia alkalmazásával a felhasználást kellene csökkenteni. Ugyanakkor a Sarkadi Cukorgyár és a József Attila tüdőkórház (szanatórium) is szennyezi a vizet. Azt nem lehet állítani, hogy az illetékes szervek a kritikussá vált helyzet megszüntetéséért „nem tettek semmit”. Ugyanis az elmúlt másfél évtized alatt elkészült egy nagy tanulmányterv. Eszerint a Fehér- és a Kettős-Körösnél, Gyula felett tározót kellene építeni és levegőztetőberendezést elhelyezni. Bár a településnek van már egy ilyen létesítménye, amelynek időnkénti üzemeltetésével kapcsolatos költségeket a városi tanács fedezi. Egyes szakemberek úgy látják, hogy legcélravezetőbb megoldás a békéscsabai biológiai szennyvíztisztító gyors befejezése lenne. Továbbá szükséges bevezetni égy másik tisztítási formát, vagyis (például a Soványháton telepítendő nyárfásban) el kellene öntözni a szennyvizet. Az előzetes számítások szerint földmegváltás címén 400 millió forintot kellene fizetni a mezőgazdaságnak és az egyéb kiadásokhoz (tisztítás, elvezetés stb.) további 300 millió is hozzájönne. Van egy olyan változat is, hogy a békéscsabai tisztítómű mellett tavakat ásnának, és elöntöznék a már megtisztított vizet. Ez csak 300 millió forintba kerülne és ebből az öszegből földmegváltásra csak 180 millió menne el. Gyula mellett már évek óta alkalmazzák a nyárfás módszert, ahol a tavak 330 ezer köbméter vizet fogadnak be. Jó hírnek látszik: ha a csabai tisztító- telep ez évi próbaüzeme megkezdődik, a hűtőházon és a kötöttárugyáron kívül a konzervgyár ilyen természetű gondja is megoldódik. n döntés kényszere A vitában részt vett Balogh László országgyűlési képviselő, a Békési Egyetértés Tsz elnöke is, aki nemrég levelet kapott az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivataltól ez ügyben. Hozzászólásában hangsúlyozta: minden hatóság elismeri a nehézségeket. Nem véletlen, hogy az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága 1986 augusztusában kihelyezett ülést tart Békésen és az Élővíz-csatorna sorsával kapcsolatos teendőket tárgyalja majd meg. Nem 15 esztendő alatt, hanem még ebben az ötéves tervidőszakban kell orvosol-- ni a bajokat! Tamási Géza vb-tag, az építőipari szövetkezet elnöke nem tartja jó megoldásnak az ajánlott alternatívákat. Nevezetesen: a vízfrissítés helyett — mint mondotta — inkább vezessék el a szennyvizet városon kívülre. Obert, Ferenc, a Kövizig osztályvezetője aggodalmának adott hangot amiatt, mert a csapadékos időszakot leszámítva, egyre kevesebb a víz a Körösökben. Távlatilag pedig az lesz a gond, hogy határainkon túl tározókat terveznek, amelyekben visszatartják a vizet. Kisházi Péter ironikusan megjegyezte: Békéscsabáról 2-3 nap alatt ér Békésre a csatorna vize, mert „a folyási sebesség 3—10 centiméter másodpercenként. Ilyen sebesség esetén még a csapvíz is megbüdösödne”. Bényei Gábor, a Körös—Berettyó Vízgazdálkodási Társulat igazgatója szerint műszaki megoldás van, de ki fizeti ezt meg?! Dr. Márki- Zay Lajos, a Kövizig nyugdíjasa a járványveszélyre figyelmeztetett. Azt hangoztatta: a biológiai tisztítás megoldást nem jelent. Mu~ rony térségébe, a nagykunsági csatornarendszerbe kellene elvezetni a vizet és onnan azután el lehetne öntözni, illetve a Kettős-Körösbe juttatni. A mennyiség csökkenése miatt a tározók is szükségesek, amelyek biztosítékot adnának az Élővízcsatorna frissítéséhez. Dr. Szekeres János, a Köjál főorvosa azt nehezményezte, hogy az áldatlan állapotok miatt őt marasztalja el a lakosság egy része. Kovács Gábor, a Békés Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat képviselője amellett szólt, hogy Békéscsabán és Gyulán a nagy ipari vállalatok kezeljék maguk a szennyvizet. Amennyiben ezt nem teszik meg, 2000-re már napi 50 ezer köbméter szennyvízzel kell számolni ebben a térségben. Csak bő vízfrissítéssel lehet jobb helyzetet teremteni. Varga Sándor, a békési városi HNF-titkár befejezésül hangsúlyozta: a probléma megoldásához valóban több 100 millió forint szükséges. De tovább kell keresni a jobbnál-jobb műszaki lehetőségeket. Még a tisztított szennyvizet se lehessen büntetlenül elhelyezni a természeti környezet terhére. Biztató viszont az, hogy az ügy az országos hatóságok asztalára került „a döntés- hozatal kényszerével”. Kép: az Élővíz-csatorna egyik békéscsabai városi szakasza. Kép, szöveg: Bukovinszky István Pecsenyecsikót exportálnak francia és olasz exportra megyénkből. Megyénkből az utóbbi években sok lovat exportáltak az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek. Különösen a.magyar nó- niuszokból vásároltak sokat a nyugati államok. Üjabb exportlehetőség most a pecse- nyecsikó-értékesítés. Főleg a franciák és az olaszok vásárolják szívesen a pecsenyecsikókat. A Megyei Állattenyésztési Igazgatóság szakemberei nagy körültekintéssel bírálják felül a csikókat, s a továbbtenyésztés- re alkalmatlanokat jelölik pecsenyecsikó-exportra. tgy a szövetkezetek ezekért a csikókért gyorsan jutnak pénzhez, a népgazdaság pedig valutához jut. (Békés Megyei Népújság, 1966. február 13.) Megjutalmazzák a háztáji baromfitenyésztési verseny legjobbjait. A Békés megyei nőtanács szervezésében lebonyolított háztáji baromfitenyésztési verseny értékelése február 15-én kezdődik meg a gyomai járásban. A megbeszélésen a községek háromhárom legjobb baromfitenyésztője vesz részt, akik közül az eredmények összehasonlítása alapján választják ki a három elsőt. A továbbiakban a többi járásban is hasonlóan sor kerül az értékelésre. A győztesek a Szövosz és a hőtanács ajándékaként 1200, 900 és 700 forintos vásárlási utalványt kapnak. (Békés Megyei Népújság, 1966. február 13.) „Emeljen panaszt a húsboltban ...”. Egy asszony felháborodva újságolta szerkesztőségünkben, hogy szombaton délelőtt a békéscsabai piacon 160 forintra tartottak egy pár tyúkot. Majd hozzátette: — Mikor mondtam, hogy ez drága, akkor azt válaszolta az egyik vidéki asz- szony, hogy „emeljen panaszt a húsboltban”. Napok óta, sőt mondhatnám úgy is, hogy az elmúlt három hét piaci napjain magasra csapnak a szenvedély hullámai a békéscsabai piacon . . . Tény, . . . hogy a mezőgazdaságban dolgozók munkája ma is látástól vakulásig tart, hiszen reggel a jószágnak enni kell adni és ugyanezt kell tenni vasárnap és ünnepnapokon is. Az elmúlt időszak intézkedései bizonyítják, hogy mezőgazdasági dolgozóink érdekében történtek változások, hogy kifizetődőbb lett az ott végzett munka, sokkal jobban megtalálják számításukat. (Békés Megyei Népújság, 1966. február 13.) Tizennyolcezer ember jobb ellátásáért. A Mezőberény és Vidéke Áfész-ra a mezőberényi és a köröstarcsai fo- \ gyasztási szövetkezetek 1975 márcusi egyesülését követően 200 millió forintot meghala- i dó forgalmi terv teljesítése várt. A mintegy 18 ezer lakos ellátásáról gondoskodó és 70 kereskedelmi, illetve vendéglátióipari egységet fenntartó Áfész ezt az elő- j irányzatot mintegy 6 százalékkal túlteljesítette. Ezzel egyidőben a célul kitűzött öt és fél millió forint nyereség is további 800 ezer forinttal növekedett... Az idei tervek a 18 ezer lakos áruval való ellátásában a tavalyinál nem kisebb feladat elé állítják a szövetkezetei. Ebben az évben, május elsején szeretnék megnyitni Mezőberény új önkiszolgáló élelmiszer-áruházát . . . Az év végén átadásra kerülő új tejbolt pedig egymillió 300 ezer forintba kerül. (Békés Megyei Népújság, 1976. február 13.) Napirenden a lakásfenntartó szövetkezet tevékenysége. A közelmúltban a Békéscsabai Népi Ellenőrzési Bizottság nagyarányú vizsgálatot folytatott a város I. számú lakásfenntartó szövetkezetében. Meghallgatták a lakók panaszait, ellenőrizték a lakásokat, és a közös helyiségek használatát, valamint a szövetkezet nyilvántartási és működési rendjét. A vizsgálat alapján a népi ellenőrök megállapították, hogy a szövetkezet nem képes megfe- I lelően ellátni az alapszabályában rögzített feladatokat. (Békés Megyei Népújság, I 1976. február 13.) Épül a buszpályaudvar A kedvező téli időjárást kihasználták az építők: a Békés Megyei Állami Építőipari Vállalat generálkivitelezésében jó ütemben halad Békéscsabán az autóbusz-pályaudvar építése. A mintegy 100 millió forintos beruházásból valamivel több, mint 70 millió forint értékű munkát vállalt az építőipari vállalat. Jelenleg a fedett aluljáró zsaluzása, vasszerelése folyik, s rövidesen megkezdődik annak betonozása. Már magasodik a felvételű épület, s kirajzolódik az aluljárórendszer, mely részben a vasútállomáshoz csatlakozik, részben pedig az autóbuszindító állomásaihoz. Az autóbusz-pályaudvar befejezése a jövő év derekára várható, a munkák a pénzügyi lehetőségek függvényében folynak. Fotó: Fazekas László
