Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-13 / 10. szám

1986. január 13., hétfő NÉPÚJSÁG A katonai akció nem valószínű Albán—szovjet kapcsolatok Óvatosan nyilatkozott va­sárnap a Reagan-kormány három tagja az Egyesült Ál­lamok és Líbia viszályáról. George Shultz. külügymi­niszter, Caspar Weinberger hadügyminiszter és Edwin Meese igazságügyminiszter — különböző televíziós há­lózatoknak adott nyilatkoza­tában — egyaránt azt han­goztatta, hogy bár adott esetben másfajta intézkedé­sek sem kizártak, a Líbia ellen hozott gazdasági szank­ciók egyelőre kielégítőek, s katonai akció jelenleg nem valószínű. Shultz külügyminiszter harcaisabban nyilatkozott Weinbergernél. Azt mondot­ta, hogy „a terroristáknak és támogatóiknak magasabb árat keli fizetniük” a jövő­Az Egyesült Államok negy­ven F—16-os vadászgépet ad el Görögországnak — közöl­ték vasárnap athéni hivata­los forrásból. A görög kormány még 1984 novemberében határozta el, hogy egymilliárd dollá­rért negyven Mirage—2000 típusú francia harci gépet, és 900 millió dollárért ugyan­ben, és „nem csupán gazda­sági árat”. Shultz megismételte: az amerikai kormány szerint „megcáfolhatatlan bizonyí­tékod” vannak arra, hogy Líbia „támogatást nyújt a terroristáknak” — annak el­lenére, hogy az olasz és osztrák hatóságok szerint a római és a bécsi merénylet elkövetői nem Líbiából ér­keztek. Meese a leghatározottab­ban elutasította azt, hogy amerikai részről „ellenterro­rizmust” alkalmazzanak és bírálta Howard Metzenbaum szenátort, aki egy nyilatko­zatában azt követelte, hogy „fizikailag semmisítsék meg” — vagyis gyilkolják meg — Moamer el-Kadhafi líbiai államfőt. csak negyven F—16-ost vá­sárol légiereje számára. Ami az amerikai gépeket illeti, a tárgyalások elhúzódtak. Ta­valy augusztusban az athéni kormány kilátásba is he­lyezte: lemondja a rendelést, és más szállítót keres, ha az Egyesült Államok nem dönt hamarosan. Mozgalmas utcai kép Tiranában A Szovjetunió mindig kö­vetkezetesen fellépett a szov­jet—albán kapcsolatok ja-' vitásáért — hangsúlyozza szombati számában az Iz­vesztyija. A szovjet kormány lapja cikkében az Albán Népköztársaság kikiáltásá­nak 40. évfordulójáról em­lékezik meg. A cikk hangsúlyozza, hogy a népköztársaság kikiáltása az Albán Kommunista Párt vezetésével a demokratizálá­sért küzdő hazafiak kitartó harcának volt köszönhető. Albánia belső helyzete azon­ban a népköztársaság kiki­áltása után nem stabilizáló­dott, a reakciót nem sike­rült teljesen felszámolni. Az Egyesült Államok és Nagy- Britannia — a népi hatalom megdöntésének reményében — Albánia elismeréséért en­gedményeket követelt. Ebben a nehéz időszak­ban nyújtott segítséget Al­bániának a Szovjetunió. 1945 novemberében elismer­te az albán ideiglenes de­mokratikus kormányt, és felvette vele a diplomáciai kapcsolatokat. Ez erősítette a népi rendszer tekintélyét or­szágon belül, ugyanakkor gá­tat vetett az imperialista re­akció mesterkedéseinek. Az AKP 1946. februári ülé­sén határozott arról, hogy az ország a szocialista fejlődés útjára lép, amit azonban nagymértékben akadályozott Albánia elmaradottsága. Az Izvesztyija emlékeztet arra, hogy a Szovjetunió és a töb­bi szocialista állam ebijen a helyzetben Albánia segítsé­gére sietett. Az AKP IV. kongresszusának határozata hangsúlyozta: „A Szovjet­unió segítsége és támogatá­sa a szocialista építésben el­ért nagy sikerek egyik leg­fontosabb külső tényezője volt.” A szovjet emberek mindig baráti érzéseket tápláltak és táplálnak ma is az albán nép iránt. Soha nem tekin­tették normálisnak a hatva­nak évek elején a két or­szág kapcsolatában bekövet­kezett elhidegülést, s ezért a Szovjetunió továbbra is a kapcsolatok javításáért száll síkra — hangsúlyozza végül az Izvesztyija. 8... 7... 6 .............Start A nyolcadik próbálkozásra, vasárnap reggel — helyi idő szerint öt perccel reggel hét előtt — sikerült útnak indítani a Columbia amerikai űrrepülőgépet. A rajtot még decem­berre tervezték, de részint különböző műszaki hibák, részint pedig a kedvezőtlen időjárás miatt kellett elhalasztani azt. A Columbia az amerikai űrrepülőgépek legidősebbike: el­sőnek indult annak idején a világűrbe. Most héttagú sze­mélyzetet vitt ötnapos útra. F—16-osok Görögországnak I A 25 ÉV ALATTI MUNKANÉLKÜLIEK Közlekedésbiztonsági év az EGK-ban A nyugat-európai közösség képviselőhá­za, az Európa Parlament 1984-ben 1986-ot a közlekedésbiztonság évének nyilvánította. Megállapították a miniszterek: az 1970- ben bevezetett rendelkezések eredménye­sek, azóta a Közös Piac országaiban 24 százalékkal csökkent a közlekedési balese­tek áldozatainak száma. Kimutatható, hogy a biztonsági öv a balesetek 50—60 száza­lékában megóv a végzetes következmé­nyektől. A kétségtelen javulás mellettViem sza­bad szem elől téveszteni — szögezték le a miniszterek —, hogy a csökkenés ellenére évente 55 ezren Vesztik életüket és fél mil­lióan sebesülnek meg többé-kevésbé ma­radandó következményekkel gépkocsi-bale­set következtében a Közös Piac országai­ban. Még mindig gyakori az ittas vezetés: a balesetek 40 százalékát ez okozza. Tokióban külügyminiszteri találkozó Szerdán kezdődő hivatalos japáni látogatása során Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter három tár­gyalási fordulót tart szigetországi kollégájával, Abe Sin- taróval, és találkozik Nakaszone Jaszuhiro miniszterel­nökkel is. Sevardnadze ötnapos tokiói tartózkodásának vasárnap közzétett programjában ezenkívül nemzetközi sajtóértekezlet tartása és gyárlátogatás is szerepel. kedelmi partnereinek sorá­ban hosszú időn keresztül a második helyen állt Japán 1984 végére az ötödik helyre csúszott vissza. Az elmúlt hónapokban vi­szont némi változás érzékel­hető Tokió magatartásában. Nakaszone, és más vezető politikusok minden korábbi­Samantha Smith -emlékmíísor a szovjet tv-ben „Boldogságot kívánunk nek­tek” címmel Samantha Smith- emlékműsort közvetített szomba­ton a szovjet televízió első mű­sora. Emlékezetes, hogy Samantha Smith, az akkor 12 éves ameri­kai kisálny 1983 tavaszán leve­let írt Jurij Andropovnak, az SZKP KB néhai főtitkárának, választ kérve arra, igaz-e, amit az amerikai propaganda állít, hogy a Szovjetunió háborút akar. Jurij Andropov szovjet­unióbeli látogatásra hívta meg Samanthát, hogy saját szemével győződjön meg a szovjet embe­rek békevágyáról. A látogatásra, amely világszerte feltűnést kel­tett, még annak az évnek a júliusában került sor. Tavaly Samantha Smith apjával együtt repülőgép-szerencsétlenség áldo­zata lett. A szovjet tévé emlékműsorá­nak a gerincét a kozmikus ösz- szeköttetés révén megvalósított „Moszkva—-Minnesota telehíd” alkotta, amelyet még tavaly de­cemberben sugároztak a Szov­jetunióban és az Egyesült Álla­mokban. Ebben a szovjet és amerikai gyerekek kérdeztek egymástól életükről, vágyaikról, s mind egyetértettek abban, hogy a gyerekek mindenütt a világon békét akarnak. A telehíd műsorát a szovjet tévé azzal egészítette ki, hogy megszólaltatta azokat a gyere­keket, akik annak idején talál­koztak Samanthával, dalok és költemények hangzottak el. A műsor vezetője elmondotta, hogy a Szovjetunióban ma is nagyon élő a békét akaró amerikai kis­lány emléke. A távoli északon például gyönyörű gyémántot ta­láltak, s Samantháról nevezték el. Az ország nyugati határán egy kertész egy új ibolyafajtát termesztett ki, a virág neve Sa­mantha; délen, Abbáziában is­kolás gyerekek pálmafát ültet­tek Samantha emlékére. Mint a műsorvezető hangoztatta, Sa­mantha testesítette meg annak az Amerikának az ifjúságát, amellyel a szovjet emberek akarnak és tudnak jó szom­szédságban élni. Tízéves szünet után ismét szovjet külügyminiszter lá­togat Japánba, hogy ezzel is lendületet adjon az utóbbi években mélypontra került kétoldalú viszonynak. Edu­ard Sevardnadze a tervek szerint öt napot tölt a fel­kelő nap országában. Tíz év hosszú idő. külö­nös tekintettel arra, hogy a két ország közötti kölcsönös külügyminiszteri látogatások 1978-ig rendszeresek voltak. Szovjet külügyminiszter utol­jára 1976-ban járt Japánban, míg japán részről legutóbb 1978-ban viszonozták a láto­gatást. Ezt követően megsza­kadtak a rendszeres külügy­miniszteri konzultációk, s az okok ismertek: mindenek­előtt az, hogy a hetvenes évek legvégétől a szigetor­szág fokozatosan csatlako­zott az Egyesült Államok szovjetellenes politikájához. Az afganisztáni és a len­gyelországi események ürü­gyén washingtoni nyomásra Tokió is szovjetellenes szank­ciókat léptetett életbe, ugyanakkor — ezzel párhu­zamosan — mind erősebben kezdte hangoztatni nem új­keletű, és a Szovjetunió ál­tal határozottan elutasított területi követeléseit. Az évek múltával egyre nyilvánvalóbbá vált. hogy ezzel a politikával Tokió el­sősorban önmagának ártott, a két ország közötti keres­kedelem a nagy lehetőségek ellenére is összezsugorodott. A Szovjetunió tőkés keres­nal erősebben kezdték han­goztatni a Szovjetunióval való kapcsolatok megjavítá­sának szándékát. Ebben köz­rejátszott az is, hogy a szov­jet vezetés — személy sze­rint Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára — több ízben rámutatott a kétolda­lú viszony normalizálásának, a baráti és jószomszédi kap­csolatok kialakításának szük­ségességére. Egyidejűleg pe­dig nagyfokú rugalmasság­ról tett tanúbizonyságot az­zal, hogy bejelentette: Edu­ard Sevarndandze külügy­miniszter kész Japánba lá­togatni. A japán kormány számá­ra további ösztönzőt jelen­tett Ronald Reagan és Mi­hail Gorbacsov novemberi genfi találkozója. Miután a Szabó T. Attila 80 éves Vasárnap ünnepelte 80. születésnapját Szabó T. Attila kolozsvári nyelvtörténész, a romániai magyar nyelvtörté­neti kutatások úttörője és nesztora, az erdélyi magyar szó- történeti tár szerzője. „Roppant gazdag életműve anya­nyelvűnk törvényeit, régmúlt századait, sajátosságait tuda­tosítja körünkben, akinek e nyelv, miként Szabó T. Atti­la professzornak: életünk, múltunk, jövőnk és sorsunk” — írta róla Beke György neves kolozsvári író, publicista. Nem sokkal 80. születésnapja előtt adta ki Szabó T. At­tila tanulmányainak VI. kötetét a Kriterion Könyvkiadó, s tavaly jelent meg az erdélyi. szótörténeti tár negyedik kötete, szintén a Kriterion gondozásában. A szótörténeti tár 1975-ben történt megindítása eseménye lett az egyete­mes magyar nyelvészetnek, nagy élményt szerzett a nagy- közönségnek. A hatalmas, több mint fél évszázados gyűjtő- és elemző munkát követelő művet nemcsak magyar kuta­tók használhatják eredménnyel, hanem kútfőként forgat­hatják a román és szász tudósok is, mivel megkönnyíti számukra a régi magyar nyelvben előforduló szavak helyes és pontos értelmezését, a kölcsönszavak elemzését. Már az első kötet megjelenése után megkezdték a román történeti szófejtő tár szerkesztői Szabó T. Attila munkájának hasz­nosítását, s a szótörténeti tárat rövidesen díjjal jutalmaz­ta az RSZK akadémiája. Szabó T. Attila munkásságát nemzetközi hírnév övezi: tagjává választotta a helsinki Finnugor Társaság, s a Ma­gyar Tudományos Akadémiának tiszteletbeli tagja. — űz első, de nem utolsó Még alig kezdődött meg az új esztendő, máris itt van a NATO első nagyszabású had­gyakorlata. Az első, de ko­rántsem az utolsó, hiszen az észak-atlanti szerződés szer­vezete immár hagyományo­san az egész év fölyamán különböző manőverek egész sorát végzi. A Reforger—86 az ameri­kai „segélycsapatok” Euró­pába való gyors átszállítását és harcba vetését hivatott modellezni egy esetleges nagyszabású háború első időszakában. Több mint húszezer amerikai katonát és nemzeti gárdistát szállítanak át ilyenkor teljes könnyű- és nehézfegyverzetükkel az öreg kontinensre, ahol ezzel jelentős mértékben növek­szik az Egyesült Államok katonai ereje. Ez is egy az olyan — mind inkább sza­porodó — hadgyakorlatok sorában, amikor nagyon ne­héz megkülönböztetni az esetleges „éles” felvonulást a rutinjellegű manőverektől. Az, hogy ilyen méretű had­gyakorlatok ismétlődnek évente többször is a Varsói Szerződés tagállamai hatá­raitól néhány száz kilomé­terre — olykor ennél jóval közelebb is — vitathatatla­nul növeli egy háború vélet­len kitörésének veszélyét. A NATO éves kiképzési tervébe illeszkedően a had­gyakorlatok hosszú lánca következik a Reforger—86 után, Norvégia sarkköri vi­dékeitől egészen Szicília dé­li csücskéig, sőt, esetleg Egyiptom sivatagjaiig tanul­ják majd az amerikai, ka­nadai és nyugat-európai ka­tonák a különböző földrajzi és időjárási körülmények közötti harc módozatait. A fegyverkezési tervek ismere­tében elmondhatjuk, bár­hogy alakuljon is a világpo­litika 1986-ban, bizonyos, hogy a katonai szembenál­lás szintje növekedni fog. Erre utal az is, hogy még egy esetleges év közbeni megállapodás után is emel­kedne a fegyverek száma és minősége — már pusztán a korábban beindított progra­mok tehetetlenségi ereje mi­att is. Miközben egyre türelmet­lenebbül várjuk a komp­romisszumos megállapodás lehetőségére utaló híreket Stockholmból, Bécsből, Géniből, a NATO újra és újra bebizonyítja, hogy csak az erő pozíciójából hajlandó a tárgyalásokra. „Ha békét akarsz, készülj a háborúra!” ezt tartja az ókori közmondás. A jelekből ítélve a Pentagon és szövet­ségesei nagyon akarják a békét — merthogy egyre fo­kozott ütemben készülnek a háborúra. Horváth Gábor Eduard Sevardnadze szovjet A japán diplomácia irányi- külügyminiszter tója, Abe Sintaro Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetője egyetértett a kelet—nyugati és a kétol­dalú kapcsolatok megjaví­tásának szükségességében, Tokióban felismerték, hogy a csúcstalálkozó nyomán még kedvezőbbé váltak a fel­tételek a szovjet—japán vi­szony megjavításához. Tokió ugyanis mind ez ide­ig a Szovjetunió által nem létezőnek tekintett területi probléma megoldásához igyekezett kötni a kontaktu­sok megújítását. Az elmúlt hetekben azonban a japán fővárosban olyan hivatalos nyilatkozatok láttak napvi­lágot, amelyekből megfigye­lők arra következtették: a japán kormány kezdi be­látni, hogy semmi haszna te­rületi követelések elsődleges hangoztatásának. A Szovjetunió határozottan leszögezte, hogy érdekelt a Japánnal való kapcsolatok, a kölcsönösen előnyös együtt­működés fejlesztésében. Pietsch Lajos

Next

/
Oldalképek
Tartalom