Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-11 / 9. szám

o Sorsfordító milliók? A kínai parasztok terme­lékenysége, a gazdálkodás hatékonysága, rohamos nö­vekedésnek indult — hal­lottam a televízió riport- műsorában — attól kezdve, hogy a földeken azt termel­hettek, amit akartak, s nem azt, amit a különböző tervek központilag előírnak. Ismét beigazolódott hát, hogy az ismeri legjobban a föld kí­nálta lehetőségeket, aki nap mint nap közvetlen kapcso­latban áll vele. Ezt nálunk már régen felismerték, me­zőgazdasági üzemeink saját belátásuk szerint alakíthat­ják a termésszerkezetet. És hogy miként, attól végső so­ron létük függ . .. Megéri, nem éri meg Hogyan lehet megfordíta­ni egy gazdaság sorsát? Er­re többen több példával is tudnának válaszolni, mi most a Gyomaendrődi Béke Termelőszövetkezet útkere­sését mutatjuk be. A ’84-es esztendő eredménye, ponto­sabban eredménytelensége — 35 millió mínusz —, mond­hatjuk, lesújtotta az endrő- dieket. Igaz, az okok között a jobbára kivédhetetlen aszály foglalta el az első he­lyet, mégsem érezték telje­sen vétlennek magukat e negatív rekordban, melyben kétségkívül szerepe volt a szarvasmarhatelep felszámo- a mintegy 30 millió forin­tos beruházásnak, a sertés- teleo építési költségeinek is. Annál meglepőbb, hogy esz­tendő múltán eredményesen zárhatják az évet. 1985 öt­hatmilliós nyereséget hozott a közös gazdaságnak. — Ez — állapítja meg tár­gyilagosan Hunya Elek, a szövetkezet elnöke — 30 millió plusz a számegyene­sen. — Jól hangzik .. . — Igen. persze a leg­szebb az lenne, ha ennek legalább a fele nyereség vol­na. mint a szövetkezet leg­jobb éveiben. De kezdetnek ez sem rossz. sőt. Valójában ennyiben nehéz volt hinni 1985 elején. Mi is történt tulajdonképpen? A 20 millió forint veszteséggel és 15 millió forint alaphiánnyal záruló év után két kérdést tettünk fel magunknak: ho­gyan tovább, és miből to­vább? Az egyértelmű, hogy mindenki eredményes gaz­dálkodást kíván. Elmélyed­tünk hát a közgazdasági elemzésekben, és összevetet­tük azokat a sokéves tapasz­talatokkal. A növényter­mesztés hozama meghatá­rozó az év végi eredmény­re nézve, itt kezdtük hát a ..reformot”. Sorra vettük a növényeket. megvizsgálva, hogy az általános feltételek és a speciális adottságok kö­zött melyeket érdemes ter­meszteni. Közös érdemek A lóbab rögtön kiesett a „kosárból”. Igaz, hogy kiváló búza-elővetemény, de nagy költséggel termelhető, s az endrődiek földjein négy esztendőből csupán egyben hozott némi nyereséget. Így megváltak tőle. A rizstermesztésnek nagy hagyományai vannak a vidé­ken, viszont ennek hoza­maival — 2,1 tonna hektá­ronként — sem lehetett elé­gedett a szövetkezet. A tele­pek korszerűsítése, és a tech­nológiai fegyelem szigorítása jelentett itt előrelépést, mi­nek eredményé: 1985-ben már 3,3 tonna rizs termett egy hektáron. A technológia javítása, a szárítás precí­zebb elvégzése segíthet ab­ban is. hogy eredményesebb legyen a fűmag termesztése. — Azt tettük — mondja az elnök —, amire minden gazdálkodó törekszik, meg­növeltük a jövedelmezőbb növények arányát. Nagyobb lett például az őszibúza ve­tésterülete. Egyébként, a ta­valyi volt az első esztendő, hogy gyommentesen tudtuk felnevelni és betakarítani a gabonát. Ez egyértelműen a növényvédelmi munkák gon­dosabb teljesítését, a beavat­kozások optimális idejének meghatározását, a jobb szer­vezést, és természetesen a szigorúbb ellenőrzést is je­lenti. Az eddigiek alapján úgy tűnhet, hogy pusztán a dol­gozó emberen, annak fel- készültségén. lelkiismeretes­ségén múlik az eredmény. Ez azonban így, tudjuk, nem igaz. Nem is lenne erényes dolog a veszteséget az idő­járásnak. a nyereséget az odaadó munkának tulajdo­nítani. A kettő mindig együtt alakítja a számokat. A tavalyi esztendő lényege­sen több csapadékot adott. az aszály később, augusztus­tól jelentkezett. Ekkorra a búzát már rég learatták, megtermett a napraforgó, megvolt a kukorica szem­képződése, és a rizsnek ked­vezett a száraz idő. Így nye­reségesen zárhatott a nö­vénytermesztési főágazat. És vajon mi történt a másik fő­ágazatnál? Új lehetőségek — A veszteséges szarvas- marhatartást felszámolva pe­csenyekacsa-nevelésbe kezd­tünk — tájékoztat Hunya Elek. — Stabilan jól jöve­delmez a kacsa, ezért az ágazat bővítését tervezzük. Tojókacsa-törzsállomány lét­rehozásán dolgozunk, még az idén 2 ezer tojó és 500 gá­csér „áll munkába”. Re­méljük, ezzel még eredmé­nyesebb lesz a tartás. Többször írtunk már a Béke Tsz KlSZ-védnökség- gel felépített modern, a leg­korszerűbb egészségügyi elő­írásoknak megfelelő sertés­telepi beruházásáról. Az idén már a három leggyakoribb sertésbetegségtől mentes ál­lomány népesíti be az óla­kat. A jövedelmezőség itt is kielégítő. Nyereséget hoz a melléküzemág is. ám lénye­gesen kevesebbet, mint ed­dig. — Ugyanaz a helyzet — magyarázza az elnök —. mint országosan, egyre ke­vesebb nyereséget képes produkálni a kiegészítő ága­zat. Vagyis a meglevő felté­telek kevésnek bizonyulnak az eredmény szinten tartásá­hoz, növeléséhez. Újabb le­hetőségeket keresünk a do­boz-, édesség- és a gumi­üzem számára. Ezért tárgya­lásokat folytatunk a Buda­pesti Csokoládégyárral, a Taurus Gumigyárral, és a Plastolus Szövetkezettel. A fejlesztésről természe­tesen egyéb területeken sem mondhatnak le. A Lenin Tsz­szel együttműködve műtrá­gyakirakó és -tárolóhely építését tervezik Nagylapo­son. Folytatódik a rizste- lep-rekonstrukció és a -gé­pesítés. A géppark felújítá­sára, cseréjére 20 millió fo­rintot fordítanak az idén — hitelből. A korábbi veszte­ség egy részét is saját erőből kell törleszteni. Már csak ezek miatt sem engedhetnek meg újabb veszteséges évet. minden eszközzel a nyereség további növelésén kell fá­radozniuk. Úgy tűnik, jó úton járnak . . . Szatmári Ilona KGST: öt tő irány Elektronizálás A KGST-tagországok múlt év decemberében Moszkvá­ban elfogadott távlati tudo­mányos-műszaki fejlesztési programja a7- előrehaladás öt fő irányát jelöli ki. Ezek kö­zül az első helyen a nép­gazdaság átfogó elektronizá­lása áll, amely előfeltétele annak, hogy előbbre lehes­sen lépni a tudományos és a műszaki forradalom más területein is. A közös program az elekt­ronizálás feladatát abban szabja meg, hogy tömegessé váljon a szocialista népgaz­daságban a mikroelektroni­kai berendezések és elsősor­ban a számítástechnikai esz­közök, valamint a telekom­munikációs berendezések használata. Elengedhetetlen szükség van erre ahhoz, hogy jelentősen növelni lehessen a munkatermelékenységet, fokozni az anyag- és energia- megtakarítást, csökkenteni a tudományos kutatásokra szánt időt- Az átfogó elektro­nizálás, a számítástechnika széles körű alkalmazása ered­ményeként alapvetően meg­változik a népgazdaságok irányításának információs bázisa. A mikroelektroni­ka és a számítástech­nika elterjedése sajá­tos katalizátorként a gazda­ság és a nem termelő terü­letek egészében meggyorsít­ja1 a itudom'ányos-műszaki haladást. A KGST tagországai ter­mészetesen nem a nulláról indulnak e tervek végrehaj­tásában. A közösségen belül már 15 éve folyik az egysé­gesített számítógéprendszer különböző nagyságú gépei­nek gyártása. Előállításuk­ban jelenleg a tagországok 30 tudományos kutató- és tervezőintézete, s több mint hetven üzeme vesz részt. E másfél évtied alatt a számí­tástechnikai egizközök KGST-n belüli kereskedel­mének értéke harminckétsze­resére nőtt. Elég széleskörű­vé vált e területen a tagál­lamok közötti specializáció is. Bulgária és a Szovjetunió automatizált tervezőrendsze­rek és integrált áramkörök, az NDK optikai berendezé­sek, Magyarország mérés- technikai és kísérleti felsze­relések, Lengyelország szin­tén integrált áramkörök, Ro­mánia félvezetők, Csehszlo­vákia pedig ellenőrző mérő­műszerek gyártására szako­sodott. A 2000-ig kidolgozott ter­vek az erőfeszítések egyesí­tésével valósággal forradal­masítani kívánják a fejlődést ezen a területen- A tagor­szágok elhatározták például, hogy létrehoznak egy másod­percenként több mint tízmil- liárd művelet végrehajtásá­ra alkalmas új generációs szuper számítógépet. A kü­lönösen bonyolult tudo­mányos feladatok megoldása érdekében megteremtik az ember-gép párbeszéd korsze­rű eszközeit. Hozzálátnak a kisebb teljesítményű, de fej­lett programjaiknak köszön­hetően nagyon sokrétűen al­kalmazható számítástechni­kai tömegeszközök, a szemé­lyi számítógépek gyártásához is. Nagyon meggyorsítja majd a hírközlés fejlődését a nagy sebességű száloptikai eszkö­zök gyártása. A hírek és te- levíviós programok nagy tá­volságra való továbbítása érdekében kifejlesztik a mű­holdas hírközlő és tv-mű- sorszóró rendszerek új gene­rációját. Új anyagok és új .-fizikai elvek alkalmazásával elkészül a nagy megbízha­tóságú és magas fokon mi­niatürizált, igen nagy telje­sítményű és gyors működésű integrált áramkörök új ge­nerációja. A komplex program e ré­szének megvalósításával na­gyon megemelkedik a munka termelékenységének évi át­lagos növekedési üteme és a KGST-országokban felére csökken a termelés anyag- és energiaigénye. A számí­tástechnikai eszközökkel kombinált hírközlési techni­ka fejlesztése biztosítja a termelési beruházások meg­takarítását, az irányító appa­rátus létsámának csökkenté­sét. Hatékonyabbá válik az oktatás, a szakképzés, az or­vosi ellátás és a lakossági szolgáltatások. Az elektroni­ka alkalmazása, az élet min­dennapi részévé válik, hoz­zájárul a nehéz kétkezi és a nem alkotó jellegű munka (Folytatjuk) 198«. január 11., szombat Közös kénkitermelés Dunai Imre magyar és Já­rulsz Balewski lengyel külke­reskedelmi miniszterhelyettes Budapesten egyezményt írt alá arról, hogy Magyarország is közreműködik a lengyel kénkitermelő kapacitások re­konstrukciójában. Hazánk ugyanis már 1962 óta vásá­rol fokozatosan növekvő mennyiségű ként Lengyelor­szágból- Az elmúlt huszon­négy esztendőben az álta­lunk évenként importolt kén mennyisége a kezdeti 2500 tonnáról 140 000 tonnára emelkedett. A ként Szolno­kon dolgozzák fel abban a kénsavgyárban, amelyet a 70-es évek elején Lengyel- országból vásároltunk. Az utóbbi évtizedben több lengyel kénbánya kimerült, s a fontos nyersanyag kiter­melésének további biztosítá­sára Lengyelországban új bányákat nyitnak. A kénki­termelő kapacitások rekon­strukciójában hazánk is részt vesz. A most aláírt egyezmény egyebek között azt is rögzí­ti, hogy a termelési együt- működés segítségével az 1986—95 közötti időszakban hogyan tudják megőrizni a magyar kénbehozatal jelen­legi színvonalát. % Keresettek a mezőberényi fémtálcák Nyugat-Európában isi A műszaki-vasipari szövetkezet zömmel litografált tálcákból álló exportját 20 százalékkal növelte a múlt évben F»tó: Szőke Margit Világgazdaság Mitől függ az országok hitelképessége? A kölcsönért folyamodók számára rendkívül fontos, milyen bizonyítványt állít ki róluk a nemzetközi pénzügyi közvélemény, milyen az adott ország bonitása, vagyis hitelképessége. A világ ve­zető 'bankjai rendszeresen készítenek saját használatra ilyen rangsorokat, amelyek­ből kiolvasható, kiket tekin­tenek biztos adósoknak, kik­nek nyújthatnak elfogadható kockázatok mellett (vagyis viszonylag kedvezőbb ka­matfeltételekkel, hosszabb le­járati időre) hiteleket. Szá­mos nemzetközi szaktanács- adó cég ugyanakkor összegzi is a bankszakma óriásainak, például a Bank of America- nak, az amerikai Eximbank- nak vagy a Világbank szak­értőinek véleményét, és en­nek alapján közöl összefog­laló listát a „nemzetek boni- tásáról”. Mennyi az adóssága Nemcsak szűkén vett pénz­ügyi adatok befolyásolják ezeket a rangsorokat, de a világpolitikai összefüggések, egy-egy ország belső társa­dalmi változásai is. Az el­múlt évek hűvös világpoliti­kai légköre ellenére válto­zatlanul erőteljes maradt a nyugat- és kelet-európai vál­lalatok érdekeltsége, egymás­rautaltsága a kölcsönös ke­reskedelem fenntartásában, fejlesztésében — ez a tény nyilvánvalóan közrejátszott abban, hogy javult a szocia­lista országok megítélése. A külkereskedelmi mérleg ja­vítására irányuló erőfeszíté­sek mellett a társadalmi sta­bilitás megőrzését is méltá­nyolta a bankszakma, és ezért is kapott az Internatio­nal Investor pénzügyi kiad­vány listáján az idei évben Kelet-Európa jobb osztályza­tot — a rangsorban előkelő helyen álló Szovjetunió mel­lett, Magyarország, az NDK és Bulgária is jelentős mér­tékben javított például hi­telképességi megítélésén. Az országok 0 és 100 pont közötti értékelést kaptak egyébként, és az átlag latin­amerikai országok esetében volt a legalacsonyabb: mind­össze 21 pont. Sőt a 700 mil­liárd dollár adósság terhét viselő kontinens megítélése az elmúlt évben tovább rom­lott. önmagában persze az adósságteher nagysága csak egyike annak a sokféle gaz­dasági és pénzügyi mutató­nak, amelyet a szakértők ér­tékelnek. A tapasztalat sze­rint, ha valamelyik ország expanzív pénzügyi politikát folytat — nyakló nélkül köl­tekezik, amivel „felfűti” az inflációt, fokozott importke- resletet vált ki —, könnyen felboríthatja kereskedelmi mérlegét, fokozhatja eladóso­dását, végül pedig bekövet­kezhet a fizetésképtelenség. E folyamat mérésére elemzik a szakértők a nemzeti jöve­delemnek, a pénzmennyiség bővülésének, az inflációnak mutatóit. Kedvezőbb a meg­ítélése azoknak az országok­nak — és a szakértők ide sorolnak több szocialista or­szágot is — amelyek a tár­sadalmi stabilitás fenntartá­sa mellett tudtak szigorú, következetes gazdaságpoliti­kai irányvonalat követni és ezzel javítani a korábbi évek egyensúlyhiányán. Mérőszámok sokasága Az átfogóbb gazdasági elemzésen túl konkrétabb támpontok is jelzik vala­mely ország fizetőképességé­nek megingását. Számos fej­lődő ország gondja például azért különösen súlyos, mert nagyfokú az exportfüggőség, óriási az importigény. Ha te­hát változatosabb a kivitel, jobban eladható termékek vannak valamely ország ex­portárulistáján, a behoza­talban pedig nem olyan nagyarányúak a közvetlen fogyasztásra szánt energia­vagy élelmiszerféleségek — a megítélés rendszerint ked­vezőbb. Minimális követel­ménynek tartják szakmai kö­rökben azt is, hogy a valu­tatartalékok legalább kétha­vi importra nyújtsanak fede­zetet. Végül mérceként használ­nak az adósságra, annak összetételére vonatkozó szá­mos mutatót is. Viszonyítják a külföldi tartozásokat a nemzeti össztermékhez, vagyis mérik, mennyire függ egy-egy ország a külföldi hi­telektől. Kritikus pontot en­nek alapján megállapítani, egyértelmű véleményt alkot­ni persze nem lehet, ezért egy sereg további mérőszá­mot elemeznek. Vizsgálják. mikor járnak le a tartozá­sok, illetve az adott évi ki­vitelből mennyit visznek el a visszafizetések. Kedvezőt­lenné akkor válik a helyzet — vallják a hitelezők —, ha törlesztésre a bevételeknek több mint egynegyede megy el. Bármilyen fontosak is e mérhető gazdasági mutatók, a nemzetek hitelképességi rangsorát talán még ezeknél is nagyobb mértékben befo­lyásolja a politika, abból a megfontolásból, hogy a sta­bil belső politikai helyzet és a feszültségmentes külkap- csolatok kedveznek az adós­ságtörlesztésnek, újabb hite­lek szerzésének. Politikai stabilitás Hogy legalább 50 száza­lékban ez a társadalmi, po­litikai tényező dönt a kocká­zati rangsorról, azt bizonyít­ja egy New York-i tanácsadó cég elemzése. A listán a nagy latin-amerikai adóso­kon kívül hátul kullog több közép-amerikai (Salvador, Costa Rica, Nicaragua), kö­zel-keleti (Libanon, Izrael) és fekete-afrikai (Zaire, Kon­gó, Angola, Etiópia) ország is. E térségben polgárhábo­rús légkör, illetve az ingatag politikai helyzet, vagy .az éh­ség kísérte gazdasági bi­zonytalanság a hitel- és üz­leti kockázatokat növelő té­nyező. Az újabban készült felmé­rések újdonsága, hogy még a külföldi beruházások egyik legbiztonságosabbnak tartott célországában, Szaúd-Ará- biában is növekszik az „üz­leti rizikó” — a gazdasági helyzet romlása okán. Je­lentősen veszített megítélé­sén Dél-Afrika is a politikai erőszak fokozódása, a lakos­ság polarizálódása, nem utol­sósorban pedig nemzetközi elszigetelődése következté­ben. Mivel Nyugat-Európában az állami hivatalok helyett terrorista csoportok egyre gyakrabban üzleti vállalko­zásokat, üzletembereket vá­lasztanak merényleteik cél­pontjául, így az említett ta­nulmány arra is utal. hogy még a listavezetőknek, egyes legfejlettebb ipari országnak megítélése is változhat. Marton János

Next

/
Oldalképek
Tartalom