Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-02 / 1. szám
NÉPÚJSÁG 1986. január 2., csütörtök Ez mindennek a teteje... Gombnyomásra törik össze a hibás cserép A szerző felvételei Az osztrák BRAMAC céggel a ’80-as évek elején kezdődtek meg a tárgyalások egy osztrák—magyar tetőcserépgyártó vegyes vállalat megalakítására. A kiírt Pályázatot — elsősorban földrajzi fekvése és kihasználatlan kapacitása miatt — a Veszprém Megyei Állami Építőipari Vállalat nyerte meg. Egy éve — 1984 decemberében — pecsét került az alapító szerződésre, majd fél évvel később, 1985, június végén megkezdődött a próbagyártás. Szeptemberben pedig beindult a nagyméretű alpesi típusú betoncserép folyamatos gyártása a VÁÉV—BRAMAC új üzemében, melynek beruházói, alapító tagjai a VÁÉV. az osztrák BRAMAC, az Állami Fejlesztési Bank, a Ni- kex és a Tégla- és Cserépipari Tröszt. A 300 millió forintos beruházás létrehozásában 49 százalékkal az osztrák, 51 százalékkal pedig a magyar partnerek vettek részt. A veszprémi házgyár egyik üres, kihasználatlan szerelőcsarnokában állították fel a nyugati gépsorokat. Ily módon a VÁÉV termékei a BRAMAC GmbH. osztrák cég licence alapján készülnek, és minőségük megfelel a REDLAND— BRAAS—BRAMAC konszern színvonalának. (Egyébként a REDLAND—BRAAS anyavállalatnak 94 országban 116 betoncserépgyára van.) A cserép egyik alapanyaga, a homok Sóskútró] érkezik. A cement és a víz szintén honi anyag. A festék azonban az NSZK-ból származik. Próbálkoztak ugyan hazai gyártással, ám a szigorú minőségi követelményeknek egyik vegyipari vállalat sem tudott megfelelni. így a Bayer cég szállítja az időtálló színezéket. Idén még csak kétféle színt alkalmaztak Veszprémben, a vöröset és a sötétbarnát. Jövőre az antracittal és a vörösesbarnával bővül a választék. A gyártás teljesen automatikus. A folyamatot számítógépek vezérlik. A szigorú minőségellenőrzés több lépcsős. A préselés után a szemmel láthatóan hibás cserepet leveszik a szalagról. A következő fokozatban a már megkeményedett terméket vizsgálják meg, s a nem 100 százalékos minőségűeket összetörik. Ezen kívül két úgynevezett, minőségbiztosító mérnök is forgolódik a raklapokra felstócolt, zsugorfóliával borított cseréphalmok között. Megbontanak egy-egy csomagot, s méret. szín és minőség szerint megvizsgálják a készterméket .Ha repedtet vagy méreten alulit találnak, joguk van leállítani a termelést. Ilyenkor vagy át kell válogatni az aznap készült tetőfedő anyagot, vagy össze kell törni az egészet. Ilyenre eddig csak a próbagyártás során volt példa. Csak 100 százalékos minőségű tetőcserép kerülhet a vásárlók elé. A gyár éppen ezért 30 év garanciái vállal az, anyag- és fagy károsodással szemben. Ez. évben — a tervek szerint — 7 millió betoncserepet gyártanak december 20- ig. (Ekkor ugyanis leállítják a termelést.) Jövőre 20 millió darab szerepel a tervekben. s ebből mintegy másfél millió kerül az osztrák vásárlókhoz. Az egyes tetőtartozékok gyártása már az idén. ha kisebb zökkenőkkel is, de beindult. A cserép mellett kapható többek között a műanyag tetőablak, az an- tennakivezető elem. a járócserép és a hozzávaló tetőkilépő rács, valamint a kúpcserép. Jövőre — az ígéretek szerint,— teljessé bővül a tetőrendszer, a cserepek alá kifeszíthető .szigetelőfóliával és a még hiányzó egyéb tetőalkatrészekkel. Ezért annak, aki ezt a rendszert teszi a feje fölé — az útmutató szerint — nem kell bádogost, kőművest fogadni. Minimális hozzáértéssel bárki, aki a magasban nem szédül, beboríthatja házát mutatós, esztétikus betoncserepekkel. Az új termék előnyeit elsősorban biztonságossága és gazdaságossága jelenti. A BRAMAC-cserép a hagyományos tetőfedő anyagokhoz viszonyítva másfélszeres szilárdsággal bír. A tetőt különböző terhelésekre méretezték : hóteherre, szélnyomásra és önsúlyra. Ez utóbbi 4,5 kilogramm darab, azaz négyzetméterenként 45 kilogramm. (A békéscsabai cserépből például 15 darab szükséges egy négyzetméter tér beborításához.) A hagyományos cserepekkel ösz- szehasonlítva a minimális súlynövekedés — a gyártók szerint — nem igényel erősebb tetőszerkezetet. A rendszer jó hőszigetelő. A betoncserép alkalmazásával 16 fokos hajszálszögű tető is építhető. Ez lehetőséget ad a tetőtér maximális kihasználására. A VÁÉV—BRAMAC-cserép darabja 22 forintba kerül. Első pillanatban talán soknak tűnik. A gyártó szolgáltatásait figyelembe véve azonban nem jelent többlet- kiadást. A vállalat az ÉP- FU-val kötött szerződés alapján a megrendelt anyagot az ország bármely részébe elszállítja és lerakja. A fuvardíj benne foglaltatik az árban. A bemutatott építési terv alapján díjmentesen kiszámolják, hogy mennyi cserépre és tartozékra van szükség. Ha a vásárló a megrendeléskor azonnal fizet, akkor az árból 10 százalék kedvezményt kap. Ez utóbbi akcióba a tüzépek is rövidesen bekapcsolódnak. * * * Jövőre tehát teljes gőzzel beindul a termelés. A kft. — Magyarországon először — komplett tetőrendszert kínál a magánépítkezőknek és a közületeknek. — A hazai cserépgyártó vállalatok még nem érzik a konkurrencia megjelenését a piacon. Versenytársként kívánunk dolgozni a vásárlók, az építkezők érdekében ... — mondta a vegyes vállalat egyik mérnök szaktanácsadója. Hornok Ernő Cserepező Egy — a cserepekhez értő — szakembertől hallottuk, hogy a betoncserép nem szellőzik úgy. mint például a hagyományos mázas cserép, emiatt a modernnek reklámozott tetőfedő anyag alatt elkorhad a faszerkezet. Egyébként is nyugaton kezd lanyhulni, a betoncserép iránt korábban megnyilvánult érdeklődés. A környezetvédő mozgalmak erősen tiltakoznak gyártása és felhasználása ellen, ugyanig a betoncserepet lefújják egy — állítólag — az egészségre ártalmas festékréteggel. Ezért határainkon túl ismét reneszánszát kezdi élni a mázas cserép, melyre 980 fokon egy magas oxidtartalmú agyagport égetnek, s ily módon a szülét kevéssé veszti el, nem fakul, ellentétben a betoncseréppel. Arról már nem is beszélve — mondta a szakember —, hogy jóval erősebb lécpkből kell összeeszkábálni a tetőszerkezetet a betonlapok nagyobb súlya miatt. Ez is többletköltséggel jár. „Ügy vélem, hogy a Dunántúlon a beton, a Tiszántúlon pedig a hagyományos cserépnek van jövője.” Mit tehetünk ehhez hozzá? Majd az idő eldönti . . . ! Csak a tető maradjon . . . 1 NÉPÚJSÁG ZSEBSZiNHDZÁ Varga Dezső: Újévi interjú Árpáddal „Na most aztán jól kint vagyunk az Etel közibül” című történelmi dráma főszereplőjét, Árpád fejedelmet kaptuk cl öltözőjében az előadás után. Még rajta volt a vért, kezében a pajzs, benne élt az az öt esztendő, melyet befutott a nagy sikerű, de itt-ott kisebb beugrásokkal teli darab. Nem tudott kiesni a szerepéből se nagyon, mert amikor megkértem: nyilatkozzon a Népújságnak az öt évről, kapkodta a fejét és rám kiáltott: „Vigye innen azt a buzogányt, nem vagyunk már a színpadon!” — Ez mikrofon, Árpád elvtárs... — zavarodtam én is meg egy kissé. — Magnóra vesszük, amit mond a múltról, a máról, meg... Na! Ide bele a mikrofonba! „Ja. Maga olyan lantos-féle, mint az egyik ükunokám, az a Tinódi gyerek? Az is mindig csak gajdolt... Na jó, nem bánom, kérdezzen ...” Kérdeztem, de ha válaszolgatott is, a szerepéből ‘ csak nem akart kijönni az ősapa. Körülbelül így esett meg a beszélgetés ... ÚJSÁGÍRÓ: — Előbb talán arról, ha archaizálna... he- hehe .. . hogyan gondol vissza a drámatörténetünkben nagyon hosszúra nyúló öt évre. Már azért ezzel kezdem, mert ugye, annyi új beugratás... izé... beugrás jött közbe. Tessék mondani, nem volt nehéz annyi buktatóval áthágni a szorosokon? ÁRPÁD: — Hát... hágtunk, hágtunk... muszáj volt, ha nem akartunk átesni a fehér ló túlsó oldalára. Mert, amikor idejöttünk, volt lovunk elég. És tudja mennyi disznót, meg marhát hoztunk ide, hogy a közművelődési dolgozókról ne is beszéljünk?! ÚJSÁGÍRÓ: — -He... he ... Ügy értem ... Na, ha már itt tartunk, azért tessék elismerni: marhánk, az van elég. Csak a sertéstenyésztés esett kicsit vissza az utóbbi évben... ÁRPÁD: — ... Meg tele volt az ország latyakkal! Most meg ... nincs elég vizünk! ÚJSÁGÍRÓ: — Mert keveset fúrunk... Már a kutakra gondolok ... he-he-he . .. ÁRPÁD: — Csak ne humorizáljon, mert odavágok! Hol a buzogányom? Tudja, miért tudtunk lábon maradni?! ÚJSÁGÍRÓ: — Miért ne humorizáljak? Vannak derűs percek is életünkben. De ha lehetne, inkább az öt évről Fejedelem, izé, művész úr! ÁRPÁD: — Arrói beszélek, maga berhidai menekült! Mert képesek voltunk gyorsan váltani. Átvettük Szvatopluk testvértől a legfejlettebb technikát. Ha nem tesszük, még ma is pásztorkodnunk kellene . . . ÚJSÁGÍRÓ: — Na, helyben vagyunk! E szakasz alatt is forgóbb lett a színpad. Mi erről a véleménye? ÁRPÁD: — Hát. Megtettünk egyet-mást, hogy jobban forogjon. Csak valaki mindig fékezi ezt a forgást... Az ánti- ját! Kérdezzen könnyebbet! Hiszen maga is tudja, sokszor úgy forgattak, hogy azt se tudtuk, hol áll a fejünk! ÚJSÁGÍRÓ: — öt év alatt sokat modernizálódott a darab, mindig igyekezett idomulni az új helyzetekhez, a rendezők szabályozóihoz. Ki tudott jönni mindig az új szereplőkkel? ÁRPÁD: — Azt a kacagányos nemjóját! Már megint miket kérdez?! Mit rontja itt a harcosaim erkölcsét?! ÚJSÁGÍRÓ: — Egymás között vagyunk Árpád elvtárs! Feleljen őszintén, csak a Népújság olvasói közt marad a dolog. ÁRPÁD: — Na, jó. Bizony, sokszor kívántuk az Etel közibe vissza a rendezőket. Nagyon libikókásnak ítéltük olykor az előadást. A mécseseink is kezdtek már pislákolni a hiányok miatt. ÚJSÁGÍRÓ: — Az olajosokra tetszik gondolni? ÁRPÁD: — Nem is a Chrudinák Olajosra, aki annyit jár Közel-Keleten, azt még se onnan jön ide az olaj! Szóval... nem mondom, volt tingli-tangli elég. Mi már Vereckénél megkezdtük például a közművelődést, azt a reformjával ma sem végeztek. Sok színész kiöregedett ez öt év alatt, mégis be kellett járniuk a színpadra a kicsi nyugdíj miatt! Mások meg, elég sokan, csak statisztáltak alkotás helyett. De azért valahogy mégis sikere volt ennek a darabnak. Úgy érzem, a végére megszűnt a libikóka is, sikerült egyensúlyba kerülnünk ... ÚJSÁGÍRÓ: — Erről, ha bővebben tetszene... ÁRPÁD: — Csukja be az ajtót! Mindig beleröhög valaki a szövegembe!... Szóval sikerült ajtót nyitni, s ha akadtak tévelygők, akik nem egyenesbe húztak, mindig akadt egy lantos is, aki cikkeivel felrázta az embereket, hogy aztán minden maradjon a régiben. Főleg a Népújságban olvastam ilyen kritikákat az előadásról. Na ... már megint összekeverem . .. Különben is, baj van az ajtókkal. ÚJSÁGÍRÓ: — Az ajtókkal? Ugyan mi? A szolgáltatásokra gondol? ÁRPÁD: — Nézze csak meg a boltokat! A legtöbbre kiírják: „Húzni", de hogy kit, mikor, mit és hogyan, azt nem. Bedig ott megy jól az üzlet, ahol mindent pontosan tudnak az emberek, ahol jó az információáramlás. ÚJSÁGÍRÓ: — Hahaha! ön viccel, Fejedelem. Akarom mondani, művész úr. Mi tényleg ajtót nyitottunk és . .. ÁRPÁD: — Tudom, tudom, jók a kapcsolataink mindenkivel, aki nem lövöldözik ránk a kopjájával... akarom mondani ... szóval. Idefigyeljen! Mindjárt éjfél és én még mindig magával povedálok. Az öt hosszú év után ki akarom mulatni magam! Eredjen már! ÚJSÁGÍRÓ: — Még egy-két kérdés, Fejedelem, aztán én is akarok magával koccintani a kumisszal. . . ÁRPÁD: — A micsodával? Hallja-e! Ne trágárkodjék itt! Én szovjet pezsgőt iszom szilveszterkor! Ne feledje, honnan jöttünk. Az Etel közibül. És hova „tartozunk”. Sokan ezt elfelejtik! Hoztunk magunkkal néhány üveggel... ÚJSÁGÍRÓ: — De hiszen ott majdhogy szesztilalom van... ÁRPÁD: — Ne röhögtessen. Az üzlet-üzlet. Kemény valutáért nekünk is adtak. A forint meg egyre keményebb lesz... Hé! Nem mondtam már, hogy csukja be az ajtót!? Ne röhögjön senki a nyilatkozatomba! Vagy nem hallották a Nagy Népi Hurálok expozéit? (Hű, hogy én miket meg nem tanultam!) ÚJSÁGÍRÓ: — Csak még annyit, művész úr, mik a tervei? Milyen darab lesz, amelyikben, reméljük, újabb öt évig a prímet viszi? ÁRPÁD: — Mondtam, hogy nem hallották a döntéseket! István, a király jól csinálta, hogy felnégyeltette Koppányi, meg elevenen eltemettette Thonuzóban besenyő főnököt, akik nem akartak hódolni az újnak, nem vezették be a legmodernebb vívmányokat. Most démokrácia van. Magától elpusztul, aki nem, előre halad . .. nem tud versenybe maradni. ÚJSÁGÍRÓ: — De mi előre haladunk... ÁRPÁD: — Ne vágjon folyton közbe, mert elakadok. Nem látja, a végire mennyire belejöttem már? Na, igen. Ahogy hallom, modernizálni akarják mindenütt a színpadot. Már amennyire telik a dolmány alól. A világítás is jobb lesz, ahogy hallom, nem alszanak ki mécseseink. És az is jó, ahogy az a népfrontfőnök mondta a múltkor bele a képünkbe — már a tv-re gondolok —, hogy az új darabba mindenkinek főszerepet kell játszani. . . Érti? Még nekem is, ha bírom . . . ÚJSÁGÍRÓ: — És mi lesz az új darab címe? ÁRPÁD: — Még nem tudom, melyiket válasszam. Sok a kínálat a siker után, az új történelmi drámákban. Talán a Hajrá magyarok! mellett döntök . . . Tudja az új évben lesz a foci-világbajnokság, hátha abban is egyensúlyba kerülünk. ÚJSÁGÍRÓ; — Legalább a döntőig jussunk el. Erre igyunk! Hol az a szovjet pezsgő? De mire felocsúdtam, az üveggel együtt eltűnt a fejedelem.)
