Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)
1986-01-30 / 25. szám
1986. január 38., csütörtök Együttérző részvéttáviratók A Challenger áldozatai (Telefotó) Az Amerikai Országos Űrhajózási Hivatal, a NASA, kedd esti sajtóértekezletén közölte: az elsődleges vizsgálatok alapján semmi nyoma annak, hogy a személyzet túlélte volna a Challenger amerikai űrrepülőgép felrobbanását. A robbanás másfél perccel a rajt után következett be. Mint Jesse Moore, a Johnson űrközpont igazgatója elmondta: a földi központok a Kennedy űrrepülőtéren és Houstonban eddig az időpontig semmiféle rendellenességet sem észleltek. Az űrrepülő roncsainak felkutatására azonnal a helyszínre irányítottak repülőgépeket, helikoptereket és hajókat, de ezek nem fedeztek egyelőre fel semmiféle nyomot. A NASA ideiglenes vizsgálóbizottságot alakított a tragédia körülményeinek kivizsgálására. A végleges bizottság megalakulásáig minden, a tragikus véget ért úttal kapcsolatos anyagot zárlat alá helyeztek. Moore nem volt hajlandó találgatásokba bocsátkozni a szerencsétlenség kiváltó okáról. Reagan elnök kedden este rövid televíziós beszédében fejezte ki részvétét a Challenger tragédiája miatt. Az elnök az egész nemzet veszteségének nevezte a hat űrhajós és a velük utazó tanárnő halálát, hangsúlyozva: az űrhajózás ugyan már 25 éve kezdődött el az Egyesült Államokban, de azok, akik részt vesznek benne, még mindig úttörők. Reagan egyúttal kijelentette, a katasztrófa ellenére folytatják az űrrepülőgépek használatát az űrkutatásiban. Az egész világon mély megrendüléssel fogadták az amerikai Challenger űrrepülőgép katasztrófáját. Folyamatosan érkeznek a megdöbbenésnek hangot adó táviratok és részvétnyilvánítások, amelyek tisztelettel adóznak az űrhajósok emlékének. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának tagjai a keddi ülés előtt rövid gyászszünettel emlékeztek meg a Challenger űrhajósairól. A BT kínai elnöke a testület nevében megrendülésének adott hangot, s részvétét és együttérzését fejezte ki az amerikai kormánynak, az amerikai népnek, és az áldozatok családjainak. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár Reagan elnökhöz intézett levelében az egész világot ért veszteségnek nevezte a tragédiát. Megdöbbenésének és részvétének adott hangot Jaime de Pinies, az ENSZ- közgyűlés elnöke is. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Ronald Reagan amerikai elnöknek küldött táviratában fejezte ki részvétét a Challenger űrrepülőgép katasztrófájával kapcsolatban. „Osztozunk fájdalmukban, amelyet a Challenger űrrepülőgép személyzetének tragikus halála felett éreznek” — hangzik a TASZSZ által szerdán délután ismertetett távirat. Mihail Gorbacsov részvétét fejezte ki az Egyesült Államok népének, és a szerencsétlenül jártak családtagjainak. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Ronald Reagan- hez, az Egyesült Államok elnökéhez intézett részvéttáviratában fejezte ki a magyar népnek a Challenger űrrepülőgép személyzete tragikus halála miatti együttérzését. Üzenetben nyilvánította mélységes részvétét Francois Mitterrand francia, Miguel de la Madrid mexikói, Francesco Cossiga olasz államfő, Brian Mulroney kanadai, Bob Hawke ausztrál és And- reasz Papandreu görög kormányfő, valamint II. Erzsébet angol királynő és I. János Károly spanyol király. A kubai kormány kedden jegyzékben fejezte ki a kubai nép részvétét és együttérzését az Egyesült Államok népével. Dániel Ortega nica- raguai államfő üzenetében szintén őszinte részvétéről biztosította az elhunytak családjait. Varsói Szerződés és a fejlődő országok Január 28—29-én Berlinben találkozót tartottak a Varsói Szerződés tagállamainak fejlődő országokkal foglalkozó külügyminiszter-helyettesei, és időszerű kérdésekről véleménycserét folytattak. A részvevőket fogadta Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere. Magyar részről dr. Nagy Gábor külügyminiszter-helyettes vett részt a tanácskozáson. Anthony Mongalo látogatása A Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására január 27. és 29. között látogatást tett hazánkban Anthony Mongalo, az Afrikai Nemzeti Kongresszus Végrehajtó Bizottságának tagja. Megbeszéléseket folytatott a Magyar Szolidaritási Bizottság vezetőivel a két szervezet közötti együttműködés elmélyítésének kérdéseiről, és áttekintették a dél-afrikai helyzetet. Nafta elutazása Szerdán elutazott Moszkvából Alessandro Natta, az Olasz Kommunista Párt főtitkára, Giancarlo Pajetta, az OKP vezetőségének és a párt titkárságának tagja, Renato Sandri, az OKP vezetőségének és titkárságának tagja és Antonio Rubbi, az OKP titkárságának tagja. fl TASZSZ Londonban Magyar zenei napok Kanadában A TASZSZ szovjet hírügynökség eladta angol nyelvű hírszolgálata terjesztési Jogát a Data- solve angol cégnek — jelentették be szerdán a londoni szovjet nagykövetségen. A szerződés eredményeként az angol adatbank közvetítésével mindazon szerkesztőségek megkaphatják a szovjet hírügynökség anyagait, amelyek rendelkeznek az Információk lehívásához szükséges számítógéppel. A megállapodás első alkalommal teremti meg annak a lehetőségét, hogy az új előfizetők közvetlenül a hivatalos szovjet forrásból tájékozódjanak, és ne legyenek kiszolgáltatva a nyugati tömegtájékoztatási eszközök által megszűrt szovjet vonatkozású információknak — mondta a szerződés aláírása után Jurij Romanov, a TASZSZ vezérigazgató-helyettese. Magyar zenei napokat rendeztek Kanadában. Ontario tartomány St. Catharines városában, a Brock egyetemen. A zenei napok keretében tudományos ülést is tartottak a magyar zenéről, különös tekintettel Liszt Ferenc munkásságára. Előadás hangzott el Bartók Béla, Kodály Zoltán munkásságáról, a magyar zenei oktatásról. A négynapos sorozat koncertjeinek hallgatói megismerkedhettek Bakfark Bálint, Erkel Ferenc, Liszt Ferenc, Bartók Béla és Kodály Zoltán több alkotásával, amelyeket az egyetem énekés zenekara mutatott be, Lantos Edit vendégprofesz- szor irányításával. Új remények jegyében folytatódnak a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások Bécsben ma ismét össizeül- nek a Varsói Szerződés hét, a NATO 12 tagállamának képviselői, hogy a közép-európai csapatok és fegyverzetek csökkentéséről tárgyaljanak. Ez lesz az 1973 októbere óta folyó tárgyalásoknak immár 38. fordulója — egyúttal olyan forduló, amely bizonyos várakozások jegyében kezdődik, némi reményekkel, hogy a 13 éve tartó tanácskozások végre valami eredményt hoznak. Az álláspontok, egészen 1985 februárjáig, végletesen messze estek egymástól. A NATO mindvégig abból, a máig nem bizonyított állításából indul ki, hogy a VSZ vagy 150 000 fővel több csapatot állomásoztat a térségben, mint amennyit megad, tehát „arányos” csökkentésre volna szükség. A nyugati szövetség egyúttal kezdettől nem akar hallani arról, hogy a csapatok mellett azok fegyverzetét is csökkentsék — holott a bécsi tárgyalásokat e közösen megfogalmazott céllal is indították. A VSZ legutóbb tavaly februárban tett újabb kísérletet arra, hogy kikerüljenek a zsákutcából: konkrét egyezménytervezetet tett az asztalra, amelyben javasolta, hogy — a meddő létszámvitát félretéve — kezdjék a lényeggel, a csapatcsökkentéssel. Példaként 20 000 szovjet és 13 000 amerikai katona kivonását javasolták, teljes fegyverzetükkel. Az egyezmény — a NATO régi igényeit figyelembe véve — a kivonás kölcsönöst helyszíni ellenőrzését is előírja, s azt, hogy ezután kölcsönösen fagyasszák be a haderők létszámát, s tárgyaljanak a további csökkentésről. A röviddel a genfi szovjet—amerikai csúcstalálkozó után beterjesztett NATO-el- lenjavaslat legfigyelemreméltóbb vonása valószínűleg az volt, hogy a Nyugat először fogadta el tárgyalása alapként a Varsói Szerződés egy javaslatát. A legutóbbi forduló utolsó ülésén, december elején adott válasz időzítése módot adott arra, hogy a most kezdődő új forduló előtt mindkét fél tanulmányozza a helyzetet, és további, nem hivatalost tanácskozások révén is felkészüljön az újabb, ezúttal talán már érdemi tárgyalásokra. Valerian Mihajlov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője decemberben a javaslatok gondos tanulmányozását ígérte, de elsősorban fenntartásait hangoztatta. A vezető szovjet diplomata azután későbbi moszkvai sajtóértekezletén rámutatott: a NATO-javaslat megfelel a genfi csúcstalálkozó szellemének, s a politikai párbeszéd jeleként értékelhető. A két fél politikai döntésére van szükség ahhoz, hogy megszülethessen az első egyezmény, amely — egyéb jótékony kihatásai mellett — jelentősen hozzájárulhatna az év folyamán tervezett újabb csúcstalálkozó eredményességéhez. Elnézést a cseréért Lapunk ez év január 22-i számában a második oldalon megjelent, Líbia mellett... című cikkel kapcsolatban a következő levelet kaptuk Nemes József orosházi olvasónktól; „A cikkben közlik az új-zélandi kormányfő bejelentését, miszerint országa nem csatlakozik a Libia ellen meghirdetett amerikai gazdasági szankciókhoz: „Erről a Canberrái kormány tegnapi ülésén döntöttek.” Köztudomású, hogy Canberra Ausztrália fővárosa, ahol aligha döntöttek a welling- toni kormány nevében." Levélírónknak igaza van, Űj-Zéland fővárosa valóban Wellington, ezt a Népújság sem vonja kétségbe. Az elírás egyébként valószínűleg abból adódott, hogy az új-zélandi döntést egy canberrai hírügynökség röpítette világgá. A hírt tehát canberrai keltezéssel kaptuk. Valószínű ez okozhatta az új-zélandi komány „áthelyezését” Ausztrália fővárosába. Mit lehet ehhez hozzátenni? Azt talán aligha, hogy Űj- Zéland, meg Ausztrália messze van. Mert ugyebár mi sem ürülnénk annak, ha Óceániában azt írnák a lapok, hogy a magyar kormány nem Budapesten, hanem mondjuk (már csak a közel azonos hangzás miatt) Bukarestben ülésezik. Marad tehát az ilyenkor szokásos befejezés: az elírásért olvasóink szíves elnézését kérjük. A Spiegel cikke nyomán (rövidítve) II. Weinberger szikéje életlen Az utóbbi öt évben a terroristaellenes osztagok erejét 30 százalékkal növelték. Ezek az alakulatok jelenleg 32 ezer tartalékost számlálnak, a 14 ezer 900 aktív harcos száma 1990-ig további 6 ezerrel növelendő. 1983-ban az USA hadikiadásaiból a SOF-osztagok felfegyverzésére és személyi költségeire 200 millió dollárt fordítottak. A jelenlegi pénzügyi évben a Pentagon a titkos elit harcosaira 1,2 milliárd dollárt ad ki. Hogy Amerika „piszkos kis háborúit” sikerrel vívhassák meg világszerte, földön, vízen és a levegőben gyakorolnak a különleges osztagok, csakúgy, mint sivatagban, jég hátán, dzsungelben és mocsárban. Az osztagokon belül külön ejtőernyősök és békaemberek, karatemesterek, éleslövők és felderítők működnek. Kiképzik őket arra, hogy az ellenség hátországát atomtámadással megsemmisítsék, kikötőberendezéseket, hidakat, rádióállomásokat robbantsanak fel, hogy kémkedjenek, illetve ellenséges propagandát fejtsenek ki. 9100 SOF-harcos részesül a hadsereg legmagasabb' szintű kiképzésében. Ide tartoznak a már Vietnamból jól ismert „zöldsapkások”, akik külföldön is, így Okinawán, vagy Bad Tölzben állomásoznak. De vannak zöldsapkások Dél-Koreában és Nyu- gat-Berlinben is. Berlinben az a feladatuk, hogy „szükség esetén hagyják magukat a szovjetek által megtámadni”, hogy azután „a föld alól”, mint gerillák támadhassanak. A zöldsapkások képezik a „Military Training Teams” (MTTs), azaz hadi kiképző csapatok magvát. Baráti hadseregek kiképzésében segédkeznek. 1982 és 1985 között összesen 260 ilyen csapat vett részt 35 különböző állam katonai kiképzésében. Többnyire ott segítenek a kormányzatnak, ahol föld alatti harcokra van szükség, mint például Thaiföldön, Salvadorban vagy a Fülöp- szigeteken. „Az a dolgunk — mondja az egyik kommandó vezetője, W. B. Taylor —, hogy embereket öljünk, létesítményeket semmisítsünk meg .,. Gyilkosok vagyunk, nem tanítók.” (Az egyik ilyen kommandó képezte a grenadai invázió magvát.) A karibi szigeteken ugyancsak SOF-alakulatokat vetettek be, amelyek előzőleg klönleges civil és pszichológiai kiképzésben részesültek. Az ilyen, úgynevezett civil kiképzésű osztagoknak többek között az a feladata, hogy a lakosság ne gátolhassa az amerikai katonai beavatkozást. Békében igyekeznek szelíden viselkedni. Külföldön segítenek a helyi katonai és polgári szerveknek az egészségügyben, az oktatásügyben, tanácsot adnak a mezőgazdaság, a közlekedés és a kormányzat számára. Céljuk, hogy növeljék a katonák tekintélyét a polgári lakosság körében. A pszichológiai kiképzésben részesült harcosok a harci megmozdulások alatt, és azután lépnek akcióba. Feladatuk, hogy a megszállt ország polgári lakosságának csalódottságát kihasználva, a propagandaeszközökkel elérjék a megszállók iránti szimpátiát. Ehhez segítségükre vannak a különböző televíziós adások, röpiratok, a tömegkommunikációs eszközök. Munkájukat segíti az ötvenezer wattos adókészülék, amelyet repülőgépük teherszállítmányaként bárhová magukkal vihetnek ... Sem technikai furfang, sem milliárdokba kerülő fegyverkezési program nem takargathatja, hogy a titkos elit harcosok nem felelnek meg az elvárásoknak. „Aki azt hiszi, hogy reális fejlődést tettünk meg, és igazán jó úton haladunk, az saját magát is bolondnak tetteti” — figyelmeztetett nemrégen Koch, a SOF-főnök, magas rangú légierős tisztek előtt. Egy Reagan elnök által összehívott különleges misz- szió vizsgálta ki a közelmúltban a különleges osztagok problémáit. Vizsgálati anyagukat száz hadászati szakember vitatta meg. Döntöttek többek között a terroristaellenes osztagok állomáshelyéről, a szicíliai Sigonella NATO-tá masz pontról. Az amerikai politikai-hadászati ügyek egyik szakértője nemrégen úgy fogalmazott, hogy tulajdonképpen nem lát alapvető különbséget a titkos, különleges osztagok bevetése, és a nyílt, hagyományos harci erők támadása között. Hiszen mindkettő katonai akció, és mindkettő — ahogyan az Vietnamban történt — vezethet háborúhoz. Az egyetlen különbség : amerikai csapatok bevetéséről az amerikai törvények szerint a kongresz- szust meg kell kérdezni; a titkos alakulatok viszont egyszerűen a Pentagon parancsára elindulhatnak. Nagyon is fennáll tehát annak a veszélye, figyelmeztet Jim Sasser, demokrata párti szenátor, hogy a különleges osztagokat CIA-programokra használják fel. Így pedig a titkosszolgálat titkos hadsereggé alakulna át... Fordította: Niedzielsky Katalin „Az a dolgunk, hogy embereket öljünk..
