Békés Megyei Népújság, 1986. január (41. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-30 / 25. szám

1986. január 38., csütörtök Együttérző részvéttáviratók A Challenger áldozatai (Telefotó) Az Amerikai Országos Űr­hajózási Hivatal, a NASA, kedd esti sajtóértekezletén közölte: az elsődleges vizsgá­latok alapján semmi nyoma annak, hogy a személyzet túlélte volna a Challenger amerikai űrrepülőgép felrob­banását. A robbanás másfél perccel a rajt után követke­zett be. Mint Jesse Moore, a Johnson űrközpont igazgató­ja elmondta: a földi közpon­tok a Kennedy űrrepülőtéren és Houstonban eddig az idő­pontig semmiféle rendelle­nességet sem észleltek. Az űrrepülő roncsainak felku­tatására azonnal a helyszín­re irányítottak repülőgépeket, helikoptereket és hajókat, de ezek nem fedeztek egyelőre fel semmiféle nyomot. A NASA ideiglenes vizs­gálóbizottságot alakított a tragédia körülményeinek ki­vizsgálására. A végleges bi­zottság megalakulásáig min­den, a tragikus véget ért út­tal kapcsolatos anyagot zár­lat alá helyeztek. Moore nem volt hajlandó találgatá­sokba bocsátkozni a szeren­csétlenség kiváltó okáról. Reagan elnök kedden este rövid televíziós beszédében fejezte ki részvétét a Chal­lenger tragédiája miatt. Az elnök az egész nemzet vesz­teségének nevezte a hat űr­hajós és a velük utazó ta­nárnő halálát, hangsúlyozva: az űrhajózás ugyan már 25 éve kezdődött el az Egyesült Államokban, de azok, akik részt vesznek benne, még mindig úttörők. Reagan egy­úttal kijelentette, a ka­tasztrófa ellenére folytatják az űrrepülőgépek használatát az űrkutatásiban. Az egész világon mély megrendüléssel fogadták az amerikai Challenger űrrepü­lőgép katasztrófáját. Folya­matosan érkeznek a megdöb­benésnek hangot adó távira­tok és részvétnyilvánítások, amelyek tisztelettel adóznak az űrhajósok emlékének. Az ENSZ Biztonsági Taná­csának tagjai a keddi ülés előtt rövid gyászszünettel emlékeztek meg a Challen­ger űrhajósairól. A BT kí­nai elnöke a testület nevében megrendülésének adott han­got, s részvétét és együttér­zését fejezte ki az amerikai kormánynak, az amerikai népnek, és az áldozatok csa­ládjainak. Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár Rea­gan elnökhöz intézett levelé­ben az egész világot ért vesz­teségnek nevezte a tragédi­át. Megdöbbenésének és részvétének adott hangot Jaime de Pinies, az ENSZ- közgyűlés elnöke is. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Ronald Reagan amerikai elnöknek küldött táviratában fejezte ki részvétét a Challenger űr­repülőgép katasztrófájával kapcsolatban. „Osztozunk fájdalmukban, amelyet a Challenger űrre­pülőgép személyzetének tra­gikus halála felett éreznek” — hangzik a TASZSZ által szerdán délután ismertetett távirat. Mihail Gorbacsov részvétét fejezte ki az Egyesült Álla­mok népének, és a szeren­csétlenül jártak családtagjai­nak. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke Ronald Reagan- hez, az Egyesült Államok el­nökéhez intézett részvéttá­viratában fejezte ki a ma­gyar népnek a Challenger űrrepülőgép személyzete tragikus halála miatti együtt­érzését. Üzenetben nyilvánította mélységes részvétét Francois Mitterrand francia, Miguel de la Madrid mexikói, Fran­cesco Cossiga olasz államfő, Brian Mulroney kanadai, Bob Hawke ausztrál és And- reasz Papandreu görög kor­mányfő, valamint II. Erzsé­bet angol királynő és I. Já­nos Károly spanyol király. A kubai kormány kedden jegyzékben fejezte ki a ku­bai nép részvétét és együtt­érzését az Egyesült Államok népével. Dániel Ortega nica- raguai államfő üzenetében szintén őszinte részvétéről biztosította az elhunytak csa­ládjait. Varsói Szerződés és a fejlődő országok Január 28—29-én Berlin­ben találkozót tartottak a Varsói Szerződés tagállamai­nak fejlődő országokkal fog­lalkozó külügyminiszter-he­lyettesei, és időszerű kérdé­sekről véleménycserét foly­tattak. A részvevőket fogad­ta Oskar Fischer, az NDK külügyminisztere. Magyar részről dr. Nagy Gábor kül­ügyminiszter-helyettes vett részt a tanácskozáson. Anthony Mongalo látogatása A Magyar Szolidaritási Bizottság meghívására janu­ár 27. és 29. között látoga­tást tett hazánkban Antho­ny Mongalo, az Afrikai Nemzeti Kongresszus Vég­rehajtó Bizottságának tagja. Megbeszéléseket folytatott a Magyar Szolidaritási Bizott­ság vezetőivel a két szerve­zet közötti együttműködés elmélyítésének kérdéseiről, és áttekintették a dél-afri­kai helyzetet. Nafta elutazása Szerdán elutazott Moszk­vából Alessandro Natta, az Olasz Kommunista Párt fő­titkára, Giancarlo Pajetta, az OKP vezetőségének és a párt titkárságának tagja, Renato Sandri, az OKP ve­zetőségének és titkárságának tagja és Antonio Rubbi, az OKP titkárságának tagja. fl TASZSZ Londonban Magyar zenei napok Kanadában A TASZSZ szovjet hírügynök­ség eladta angol nyelvű hírszol­gálata terjesztési Jogát a Data- solve angol cégnek — jelentet­ték be szerdán a londoni szovjet nagykövetségen. A szerződés eredményeként az angol adatbank közvetítésével mindazon szerkesztőségek meg­kaphatják a szovjet hírügynök­ség anyagait, amelyek rendel­keznek az Információk lehívásá­hoz szükséges számítógéppel. A megállapodás első alkalommal teremti meg annak a lehetősé­gét, hogy az új előfizetők köz­vetlenül a hivatalos szovjet for­rásból tájékozódjanak, és ne le­gyenek kiszolgáltatva a nyugati tömegtájékoztatási eszközök ál­tal megszűrt szovjet vonatkozá­sú információknak — mondta a szerződés aláírása után Jurij Ro­manov, a TASZSZ vezérigazga­tó-helyettese. Magyar zenei napokat rendeztek Kanadában. On­tario tartomány St. Cathari­nes városában, a Brock egyetemen. A zenei napok keretében tudományos ülést is tartottak a magyar zené­ről, különös tekintettel Liszt Ferenc munkásságára. Elő­adás hangzott el Bartók Bé­la, Kodály Zoltán munkás­ságáról, a magyar zenei ok­tatásról. A négynapos sorozat kon­certjeinek hallgatói megis­merkedhettek Bakfark Bá­lint, Erkel Ferenc, Liszt Fe­renc, Bartók Béla és Kodály Zoltán több alkotásával, amelyeket az egyetem ének­és zenekara mutatott be, Lantos Edit vendégprofesz- szor irányításával. Új remények jegyében folytatódnak a bécsi haderőcsökkentési tárgyalások Bécsben ma ismét össizeül- nek a Varsói Szerződés hét, a NATO 12 tagállamának képviselői, hogy a közép-eu­rópai csapatok és fegyverze­tek csökkentéséről tárgyalja­nak. Ez lesz az 1973 októbere óta folyó tárgyalásoknak immár 38. fordulója — egy­úttal olyan forduló, amely bizonyos várakozások jegyé­ben kezdődik, némi remé­nyekkel, hogy a 13 éve tartó tanácskozások végre valami eredményt hoznak. Az álláspontok, egészen 1985 februárjáig, végletesen messze estek egymástól. A NATO mindvégig abból, a máig nem bizonyított állítá­sából indul ki, hogy a VSZ vagy 150 000 fővel több csa­patot állomásoztat a térség­ben, mint amennyit megad, tehát „arányos” csökkentésre volna szükség. A nyugati szövetség egyúttal kezdettől nem akar hallani arról, hogy a csapatok mellett azok fegyverzetét is csökkentsék — holott a bécsi tárgyaláso­kat e közösen megfogalma­zott céllal is indították. A VSZ legutóbb tavaly februárban tett újabb kísér­letet arra, hogy kikerüljenek a zsákutcából: konkrét egyezménytervezetet tett az asztalra, amelyben javasol­ta, hogy — a meddő lét­számvitát félretéve — kezd­jék a lényeggel, a csapat­csökkentéssel. Példaként 20 000 szovjet és 13 000 ame­rikai katona kivonását java­solták, teljes fegyverzetük­kel. Az egyezmény — a NA­TO régi igényeit figyelembe véve — a kivonás kölcsönöst helyszíni ellenőrzését is elő­írja, s azt, hogy ezután köl­csönösen fagyasszák be a haderők létszámát, s tárgyal­janak a további csökkentés­ről. A röviddel a genfi szov­jet—amerikai csúcstalálkozó után beterjesztett NATO-el- lenjavaslat legfigyelemre­méltóbb vonása valószínűleg az volt, hogy a Nyugat elő­ször fogadta el tárgyalása alapként a Varsói Szerződés egy javaslatát. A legutóbbi forduló utolsó ülésén, de­cember elején adott válasz időzítése módot adott arra, hogy a most kezdődő új for­duló előtt mindkét fél ta­nulmányozza a helyzetet, és további, nem hivatalost ta­nácskozások révén is felké­szüljön az újabb, ezúttal ta­lán már érdemi tárgyalá­sokra. Valerian Mihajlov nagy­követ, a szovjet küldöttség vezetője decemberben a ja­vaslatok gondos tanulmányo­zását ígérte, de elsősorban fenntartásait hangoztatta. A vezető szovjet diplomata az­után későbbi moszkvai saj­tóértekezletén rámutatott: a NATO-javaslat megfelel a genfi csúcstalálkozó szelle­mének, s a politikai párbe­széd jeleként értékelhető. A két fél politikai döntésé­re van szükség ahhoz, hogy megszülethessen az első egyezmény, amely — egyéb jótékony kihatásai mellett — jelentősen hozzájárulhatna az év folyamán tervezett újabb csúcstalálkozó ered­ményességéhez. Elnézést a cseréért Lapunk ez év január 22-i számában a második oldalon megjelent, Líbia mellett... című cikkel kapcsolatban a kö­vetkező levelet kaptuk Nemes József orosházi olvasónktól; „A cikkben közlik az új-zélandi kormányfő bejelentését, miszerint országa nem csatlakozik a Libia ellen meghirdetett amerikai gazdasági szankciókhoz: „Erről a Canberrái kor­mány tegnapi ülésén döntöttek.” Köztudomású, hogy Can­berra Ausztrália fővárosa, ahol aligha döntöttek a welling- toni kormány nevében." Levélírónknak igaza van, Űj-Zéland fővárosa valóban Wellington, ezt a Népújság sem vonja kétségbe. Az elírás egyébként valószínűleg abból adódott, hogy az új-zélandi döntést egy canberrai hírügynökség röpítette világgá. A hírt tehát canberrai keltezéssel kaptuk. Valószínű ez okozhatta az új-zélandi komány „áthelyezését” Ausztrália fővárosába. Mit lehet ehhez hozzátenni? Azt talán aligha, hogy Űj- Zéland, meg Ausztrália messze van. Mert ugyebár mi sem ürülnénk annak, ha Óceániában azt írnák a lapok, hogy a magyar kormány nem Budapesten, hanem mondjuk (már csak a közel azonos hangzás miatt) Bukarestben ülésezik. Marad tehát az ilyenkor szokásos befejezés: az elírásért olvasóink szíves elnézését kérjük. A Spiegel cikke nyomán (rövidítve) II. Weinberger szikéje életlen Az utóbbi öt évben a ter­roristaellenes osztagok erejét 30 százalékkal növelték. Ezek az alakulatok jelenleg 32 ezer tartalékost számlál­nak, a 14 ezer 900 aktív har­cos száma 1990-ig további 6 ezerrel növelendő. 1983-ban az USA hadikiadásaiból a SOF-osztagok felfegyverzé­sére és személyi költségeire 200 millió dollárt fordítottak. A jelenlegi pénzügyi évben a Pentagon a titkos elit har­cosaira 1,2 milliárd dollárt ad ki. Hogy Amerika „piszkos kis háborúit” sikerrel vívhassák meg világszerte, földön, ví­zen és a levegőben gyako­rolnak a különleges osztagok, csakúgy, mint sivatagban, jég hátán, dzsungelben és mocsárban. Az osztagokon belül külön ejtőernyősök és békaemberek, karatemeste­rek, éleslövők és felderítők működnek. Kiképzik őket arra, hogy az ellenség hátor­szágát atomtámadással meg­semmisítsék, kikötőberende­zéseket, hidakat, rádióállo­másokat robbantsanak fel, hogy kémkedjenek, illetve ellenséges propagandát fejt­senek ki. 9100 SOF-harcos részesül a hadsereg legmagasabb' szintű kiképzésében. Ide tartoznak a már Vietnamból jól is­mert „zöldsapkások”, akik külföldön is, így Okinawán, vagy Bad Tölzben állomá­soznak. De vannak zöldsap­kások Dél-Koreában és Nyu- gat-Berlinben is. Berlinben az a feladatuk, hogy „szük­ség esetén hagyják magukat a szovjetek által megtámad­ni”, hogy azután „a föld alól”, mint gerillák támad­hassanak. A zöldsapkások képezik a „Military Training Teams” (MTTs), azaz hadi kiképző csapatok magvát. Baráti hadseregek kiképzésében se­gédkeznek. 1982 és 1985 kö­zött összesen 260 ilyen csa­pat vett részt 35 különböző állam katonai kiképzésében. Többnyire ott segítenek a kormányzatnak, ahol föld alatti harcokra van szükség, mint például Thaiföldön, Salvadorban vagy a Fülöp- szigeteken. „Az a dolgunk — mondja az egyik kommandó vezető­je, W. B. Taylor —, hogy embereket öljünk, létesítmé­nyeket semmisítsünk meg .,. Gyilkosok vagyunk, nem ta­nítók.” (Az egyik ilyen kom­mandó képezte a grenadai invázió magvát.) A karibi szigeteken ugyan­csak SOF-alakulatokat ve­tettek be, amelyek előzőleg klönleges civil és pszicholó­giai kiképzésben részesültek. Az ilyen, úgynevezett civil kiképzésű osztagoknak töb­bek között az a feladata, hogy a lakosság ne gátolhas­sa az amerikai katonai be­avatkozást. Békében igye­keznek szelíden viselkedni. Külföldön segítenek a helyi katonai és polgári szervek­nek az egészségügyben, az oktatásügyben, tanácsot ad­nak a mezőgazdaság, a köz­lekedés és a kormányzat szá­mára. Céljuk, hogy növeljék a katonák tekintélyét a pol­gári lakosság körében. A pszichológiai kiképzés­ben részesült harcosok a harci megmozdulások alatt, és azután lépnek akcióba. Feladatuk, hogy a megszállt ország polgári lakosságának csalódottságát kihasználva, a propagandaeszközökkel el­érjék a megszállók iránti szimpátiát. Ehhez segítsé­gükre vannak a különböző televíziós adások, röpiratok, a tömegkommunikációs esz­közök. Munkájukat segíti az ötvenezer wattos adókészü­lék, amelyet repülőgépük te­herszállítmányaként bárho­vá magukkal vihetnek ... Sem technikai furfang, sem milliárdokba kerülő fegyverkezési program nem takargathatja, hogy a titkos elit harcosok nem felelnek meg az elvárásoknak. „Aki azt hiszi, hogy reális fejlő­dést tettünk meg, és igazán jó úton haladunk, az saját magát is bolondnak tetteti” — figyelmeztetett nemrégen Koch, a SOF-főnök, magas rangú légierős tisztek előtt. Egy Reagan elnök által összehívott különleges misz- szió vizsgálta ki a közelmúlt­ban a különleges osztagok problémáit. Vizsgálati anya­gukat száz hadászati szak­ember vitatta meg. Döntöt­tek többek között a terroris­taellenes osztagok állomás­helyéről, a szicíliai Sigonella NATO-tá masz pontról. Az amerikai politikai-ha­dászati ügyek egyik szakér­tője nemrégen úgy fogalma­zott, hogy tulajdonképpen nem lát alapvető különbsé­get a titkos, különleges osz­tagok bevetése, és a nyílt, hagyományos harci erők tá­madása között. Hiszen mind­kettő katonai akció, és mind­kettő — ahogyan az Viet­namban történt — vezethet háborúhoz. Az egyetlen kü­lönbség : amerikai csapatok bevetéséről az amerikai tör­vények szerint a kongresz- szust meg kell kérdezni; a titkos alakulatok viszont egyszerűen a Pentagon pa­rancsára elindulhatnak. Na­gyon is fennáll tehát annak a veszélye, figyelmeztet Jim Sasser, demokrata párti sze­nátor, hogy a különleges osz­tagokat CIA-programokra használják fel. Így pedig a titkosszolgálat titkos hadse­reggé alakulna át... Fordította: Niedzielsky Katalin „Az a dolgunk, hogy embereket öljünk..

Next

/
Oldalképek
Tartalom